2. kaland: Murran visszahódítása

[Kyarra]

Alexa Vernon

Luthar elmondta amit tudott nekem meg nem jut több kérdés eszembe. Kedves mosollyal útjára bocsájtom a férfit.
-Köszönöm hogy beszélhettünk. Ha lesz még kérdésem megkereshetlek ugye? De most mennék ott egy barátom.-bökök Belefleca felé. Búcsút intek és átülök a vándorhoz.
-Mit eszel? a kérdezősködéstől teljesen megéheztem. Van már valami tervetek hogy kapjuk el a két ogrét? Ami azt illeti nem sokat tudok a fajtájáról szeretnék még utána olvasni ha van erre valami könyvtár. Remélem mindent hallottál amit beszéltem a katonával, nem sok kedvem van elmondani újra. Te mire jutottál?-mondom úgy egy szuszra és én is a rendelés végett magamhoz intem a felszolgálót. Könnyű szárnyas vacsorát kérek sok zöldséggel. Lehet csirke akár jól átsütve és saláta paradicsom egyéb zöld, nekem tökéletes lesz,

[Castor de Vinter]

Zathran

Végigjárod a legrosszabb hírű késdobálókat, még rosszabb arcú figurák után kutatva. Mikor titkos csempészalagutak után érdeklődsz, a külsőd és fellépésed miatt nem küldenek el azonnal az anyádba, sem nem kapkodnak a késük után, ehelyett mindenki játszani kezdi a hülyét, és efféle válaszokat kapsz:

-Én nem tudok semmi ilyesmiről.
-Én még soha nem jártam a csatornákban.
-Én tisztességes dolgozó ember vagyok, soha nem tennék olyat.
-Milyen csempész alagutak?
-Nem ismerem, magát, hagyjon békén.

A pénzedet mereven elutasítják. Erősen valószínű, hogy olyan információt akarsz, aminek a kifecsegése klánberkekben árulás. Senki nem akarja átvágott torokkal végezni, egy vadidegen kedvéért. A pénz meg csak már olyan hogy életben kell hozzá maradni, hogy élvezni lehessen. Továbbá mivel senkit sem ismersz, csak véletlenszerűen választod ki az arcokat, ennek a jelenségnek hamar híre megy, hogy a "jött egy új vamzer, pofa be és vigyázzatok". A tolvajnyelven a csapszékekben villámsebesen terjedő üzenetet esélyed sincs észrevenni.

Az alvilági infószerzés kudarccal végződött, és elvesztegettél rá egy napot. A pénzed viszont megmaradt.

[Castor de Vinter]

Alexa, Belefleca

-Hogyne, kisasszony, itt múlatom az időt a híreket figyelve, és a Szóló parancsát várva.

Alexa rendelése (vacsoraidő van) szintén 1 arany lesz.
Egy asztalhoz telepedtek, étkezni és beszélgetni.

[Quator ar Zaraquer]

Belefleca

*Bár néhány szelet már hiányzik a tányérról, melyen felszolgálták a vaddisznósültet, de nincs összedúrva, így továbbra is étvágygerjesztő látványt nyújt:



Belefleca egy mosollyal üdvözli társnőjét és bólint, hogy hallotta a beszélgetést. Megvárja, amíg Alexa is leadja a rendelését, valami ilyesmi étekre:



Láthatóan a lány is megéhezett a hosszú, kérdezősködéssel töltött nap után, íagy egyenlőre nem zavarja, megvárja, amíg az ő vacsoráját is kihozzák és eszik pár falatot. Nomeg így alkalma nyílik Belefleca-nak is összeszedni gondolatait, illetve az ogrékről, fülönösen a mágikus fajtájukról szóló tudásmorzsákat. Bár jó lenne mind a négyüknek egyszerre megbeszélni a nap történéseit, hogy ne kelljen többször elismételniük ugyan azt, azért lassan, de biztosan felveszi a beszélgetés fonalát.*

-Jól sütik errefelé a vaddisznót. Szerintem kóstold meg te is. Vegyél nyugodtan egy szeletet. ... Nos a nap folyamán sikerült szereznem egy térképet, amin nem csak a város, hanem a környéke is rajta van. Az emberek viszont nem voltak túl közlékenyek. Vagyis inkább csak össze vissza fecsegtek zagyvaságokat. ... A tervem egyenlőre annyi, hogy szereznünk kell valami közelebbi, naprakészebb értesülést is Murranról. Ehhez pedig azt mondom vadásszunk! Vannak portyázó szörnycsapatok a környező vadomban, egynek állítsunk csapdát és ejtsünk foglyot. Majd az elmondja, amit tudni akarunk és még pénzt, időt se kell sokat fecsérelnünk rá, ha igazán meggyőzőek vagyunk.

*Láthatóan elég sötét gondolatok juthattak eszébe a vándornak, mert arcán vértelen mosoly jelenik meg, szemeit kissé összehúzza, ahogy a távolba réved. Talán egy régi találkozás emlékét látva lelki szemei előtt. Vissza is tér a disznósült rágásának monotonitásához és jórpár percre csendbe burkolózik.*


//Az ogrékról, illetve ogre mage-ekről tudott dolgokra dobnék egy Knowledge (nature) próbát.

Knowledge (nature) skill: 8
Favored enemy bonus: +4
Próba: 1d20+12

Eredmény: 15 (Így se nagyon hasítanak a dobások 3 fölé. )


Eddigi költések, ahogy én értelmeztem:
1 térkép: 25a
infók: 150x10%=15a
vacsora: 1a
összesen levonandó: 41a (ezt le is vonom) //

[Kyarra]

Alexa Vernon

Meghozzák a sültem és a látvány is jóllakással fenyeget ám azért a valómat is megtömöm majd amikor úgy érzem jó laktam és bizony még így is jócskán maradt is még Belefleca kínálását se utasítom el.
-Csak egy kicsit, már dugig vagyok így is.-apró szelete hasítok a disznóból és bólintok tényleg finom de már nem kell több.
Majd szalvétába törölgetem a szám és kezem és halkan hümmögve hallgatom a vándort.
-Nem tudom, mire vagy kíváncsi, de nem vagyok híve a ...kínzásnak. Pedig ott kell lennem gondolom nem értesz goblinul orkul meg hasonló nelven, akiket el akarnál fogni, nem hiszem hogy értik a közöst. Amit meg megtudnánk mi is ki tudjuk deríteni. időbe kerülne de meg lehet csinálni. A csapatból ketten képesek vagyunk repülni. Ha arról van szó felszállok én,vagy a druida a város fölé és és távcsővel megfigyelhetem az őrjáratokat, a kikötőt is akár, de legérdekesebb lenne a kaszárnya elvileg ott vannak, akiket keresünk

[Miller]

Zathran

A sikertelen tudakozódás után kicsit paranoiásan térek vissza a fogadóba,sűrűn a hátam mögé pillantva és gyakran felesleges kitérőket téve hogy lerázzam az esetleges "kullancsokat". Lehet hogy teljesen feleslegesen csinálom,de
érzem hogy csöppet rosszul sült el a túrám a sötét figurák közt,nem szeretném ha hátba szúrnának egy kevésbé forgalmas helyen.
Amikor végre elérem a fogadót kicsit fellélegzek,majd amikor belépek az ajtón és meglátom társaimat az asztalnál egyenesen oda irányítom a lépteimet és lehuppanok egy székre.A korbácsomat az asztalra rakom majd szusszanok egyet:

-A pénzem az erszényemben maradt de nem tudtam meg semmi hasznosat,ha odahaza lettünk volna talán jobban megy de
az itteni nehézfiúkat nem ismerem sajnos.-majd a fogadóshoz fordulok-Fogadós,hozzon egy korsó sört.

[Castor de Vinter]

Zathran

Bántatlanul eléred a Tűzopált. A söröd 1 ezüstbe került.

Mindenki

Hamarosan negyedik társatok, Malark is befut. Igaz, jócskán benne jártok már az estében, mire a saját körútjáról visszatér közétek a Tűzopálba.

[Martos col Legium]

Malark

Elbarangolgatok az erdőben Agyar társaságában egy darabig, gyönyörködve Silvanus művében. Csak mikor már teljesen besötétedett, akkor kapok észbe, hogy hol is kéne lennem:
- No, Agyar, keressünk valami jó kis táborhelyet, ahol... De bolond is vagyok, hisz majd' minden csomagom ott maradt... a szálláson... Istenek az egekben, nekem már rég a Tűzopálban kéne lennem! Agyar, te maradj továbbra is itt, az erdőben. Csak még egy kicsit, nem sokára indulunk tovább - *Legalábbis nagyon remélem.*
Búcsúzóul megvakarom a füle tövét, kirohanok egy kisebb tisztásra, majd felveszem az első eszembe jutó lény alakját, amiről tudom, hogy gyorsan képes repülni, egy sasét. Hiába vagyok képes immáron lények egész armadájának a bőrébe bújni, ha kapkodom, még mindig az állatok jutnak leghamarabb eszembe.
Miközben felszállok, és élvezem, ahogy a légáramlatok borzolják a tollaimat, teszek egy kört, hogy megállapítsam, merre is kell mennem. Pontosabban tennék, de még a harmadánál sem járok, amikor kiszúrom a városi fényeket. *Na, ehhez aztán nincs szükség sasszemekre, az egész úgy világít, hogy még egy vak bányaló is megtalálná.*
A fogadó megtalálása már kicsit trükkösebbnek bizonyul, fentről minden kicsit másképp néz ki, mint az utcákat járva, de azért nem megoldhatatlan a feladat. Berepülök egy nyitott ablakon/ajtón, majd mivel odabent már kritikusan rosszak a manőverezési viszonyok, landolás közben visszatérek emberi formámhoz. A lendülettől teszek még egy-két lépést, körbenézek, majd - mintha mi sem lenne természetesebb, minthogy mindenféle kóbor madarak itt vendégekké váljanak - odasétálok és leülök a többiekhez. *Hm, belegondolva, talán kicsit hatásvadászra sikeredett a belépőm, de üsse kavics.*
- Szép jó estét az uraknak és a hölgynek, elnézést a késlekedésért. Tudom, hogy korábbra ígértem magam, de tettem egy kis kitérőt, ahol aztán elfelejtkeztem magamról, az időről, és hogy itt a társaim talán már csak énrám várnak. A jövőben megpróbálok jobban koncentrálni a feladatra. //OFF: A napszaknak megfelelő köszöntéstől eltekintve ezt akár off-ban is érthetitek // S késésem talán még megbocsájtható lenne, ha cserébe értékes információkat hoztam volna magammal, de sajnos csak ez a térkép minden, amit szerezni tudtam - húzom elő számos zsebeim egyikéből a tekercset, amit az egész napos kérdezősködés eredményeként fel tudok mutatni.
Ha a fogadós a közelünkbe merészkedik, én is rendelek magamnak vacsorát, nyulat talán, vagy valami szárnyast, valamiért gusztusom támadt most az ilyesmire.

[Quator ar Zaraquer]

Belefleca

*A kósza biccentéssel köszönti két társukat, illetve egyben nyugtázza a sikertelen információszerzésről szóló bejelentéseket. Nem is csodálkozik ezen, hiszen társai hozzá hasonlóan nem a kellem és szóeső hívei, hanem sokkal inkább a beszédes tettek emberei. Így ismét időt ad, hogy a rendelések megérkezzenek és mindkét társuk fogyaszthasson is a kihozott dolgokból, ne éhesen avagy szomjasan kelljen belevágniuk a tervezésbe. Láthatóan a Tűzopál tényleg felkészült hely, mert fennakadás nélkül hozzák a vadnyulat Malarknak, ahogy a vaddiszóval vagy csirke tállal se volt problémája a felszolgálóknak.*



*Miután mindenki elhelyezkedett és feltöltötte magát, Belefleca is előveszi a maga térképét és a Malark által középre tettel együtt kihajtja, hogy össze tudják vetni a kettőt. Azt örömmel látja, hogy nem lett egyikük sem lóvá téve, vagy legalábbis azonos mértékben, mert a két térkép ugyan azt ábrázolja. Kicsit szétpakol az asztalon, hogy középen simán feküdjenek egymáson a térképek és megvakarja állát. Majd először Alexa-ra néz, amikor belekezd mondandójába.*

-Alexa, említetted, hogy szeretnél többet is tudni az ogrékről és különféle alfajaikról. Azt hiszem ezt a kívánságodat könyvtárba zarándoklat nélkül is teljesíthetem. A lényeg, hogy az ogrék nagyok, lusták és erősek. Nagyjából törzsi társadalomnak mondható keretek köztélnek, már amennyire ez társas együttélésnek nevezhető. Általában inkább a náluk is nagyobb, illetve okosabb egyéb fajzatok mellé szegődnek, hogy ne kelljen tervezgetniük életük következő lépését, csak sodródnak az eseményekkel, amíg kedvük tartja. Harcban nem sokat várhatunk tőlük. Igyekeznek létszámfölényben és lehetőleg meglepetésből lecsapni, hogy megöljenek, elkapjanak mindent amit mozog és felfalhassák azt. Annyira viszont nem hülyék, legnagyobb sajnálatunkra, hogy ezt egyszerű rárohanással akarják elérni. Felfedezték már a távolsági fegyverek "csodáját". Összességében mégsem mondanám őket különösebben ötletesnek. Három méteres, három-négy mázsás izomhegyek, akik szívósak és sokáig kell ütni őket, mire elfekszenek. ... A problémát inkább az jelentheti, hogy mindenféle óriással és trollal jól kijönnek a közös kedvtelések: ölés, evés, folytán. Az már csak a ráadás, hogy jelen helyzetben kifogtunk két ogre mágust is, akik vezetik átlagosabbnak mondható fajtársaik csürhéjét.

*Kis hatásszünetet tart, amíg leöblíti torkát a sörrel, amit még a sült mellé rendelt. Nem szokott a hosszú beszédekhez, de örömmel segíti ki társnőjét az általa tudott információkkal gyűlölt ellenségeit illetően.*

-A varázsogárok emberszerűbbek társaiknál, már amennyire egy három méteres, zöld vagy kékes bőrű, szarvas, démoni alak emberszerű lehet. A legveszélyesebb tulajdonságuk, hogy kivételesen intelligensek. Általában szeretik a sötét építményeket, pincéket és hasonló jól megerősített helyeket, ahol összeharácsolnak annyi vagyontárgyat, amennyit csak tudnak. Általában egyedül vagy néhány ogre követőjükkel tevékenykednek. Ezért is különleges az itteni helyzet, ahol két varázsogár összefogott és kiterjedt, vegyes hordát irányítanak sikerrel. ... Ami még veszélyes ellenfelekké teszi őket, hogy jópár varázslatos képességgel rendelkeznek, melyeket nem átallanak a közelharcban is kamatoztatni. Sokszor menekült már meg varázsogár a végső pusztulástól azzal, hogy köddé vált. Nem a láthatatlanságról beszélek, hanem a gomolygó gázzá változásról, amikor kevés fegyver tud sebet ejteni rajta. emellett néhány ócska trükk a tárházukból: például olyanok, mint a sötétség teremtés vagy az elbájolás, altatás, alakváltás, illetve a fagykúp teremtés. ... Persze mindez elekrülhető, ha az ember körültekintő és tudja mire számítson. Viszont, amit a magam részéről különösen tudok gyűlölni az ilyen fattyakban az a rendkívül gyors gyógyulás. Hiába vágod le a fejét, ha időben összeillesztik a testtel, akkor még a fejezett varázsogár is képes régi-új életre kelni.

*Keserű és dühös arckifejezéssel csap öklével az asztalra a kósza, arra gondolva, hogy ha nem elég körültekintőek és nem ragadják el a levágott fejet, mit valami vademberek, akkor hiába küzdöttek, a két főrohadék simán megúszhatja a dolgot. Azért az ad egy kis elégtételt, hogy erre figyelmeztette most a társait is, így jó eséllyel véletlenül nem fognak visszatérni a végsőnek szánt halálból a szörnyek. Miután kicsit lecsillapodott, ismét húz egy nagyot a sörből és feltartva az üres korsót jelzi a csaposnak, hogy ugyan ebből kér még egyet. Amíg megkapja az italát hagy időt a többieknek, hogy emésszék a hallottakat, illetve tegyenek hozzá vagy kérdezzenek, ha valami pontosításra szorulna számukra. Végül rátér a tervezésre és ismét a térképek fölé hajolva mutatóujját végigfuttatja a városrészeken, majd végül megállapodik Selűne Templománál.*

-A terveket illetően Alexa-nak már felvetettem, hogy szerintem a városon kívül csapdát kellene állítanunk az egyik bestiákból álló portyázó őrjáratnak és foglyot ejtenünk. Tőle talán megtudunk olyan információkat is, amiket egyébként nem tudhatunk meg. Erre Alexa annyit mondott ezidáig, hogy ő inkább légi felderítést végezne. Ez nem is rossz, de kiszúrhatnak titeket. A legbiztosabbnak mégis azt érzem, ha sikerül kivallatnunk egy foglyot a városi épületekben jelenleg uralkodó körülményekről és az állításait igazolandó légi felderítést is végzünk. Ezzel nagyjából megtudhatjuk, hogy hazudott-e a pokolfajzatja, mikor kérdeztük. ... Ettől függetlenül, így látatlanban egyenlőre, azt mondanám, hogy próbáljunk Selűne Templomán keresztül bejutni. Mivel ez talán az egyetlen hely, ahova nem biztos, hogy jó érzéssel tudnak belépni a gonosz szolgálói.

[Kyarra]

Alexa Vernon

Malark megérkezésére felkapom a fejem, látványos be kell ismerni, de nem állom meg hogy megjegyezzem.
-Nagyzolós. -majd kedves mosollyal üdvözlöm a druidát.-Üdv neked is.
Majd a vándor okfejtését hallgatom végig, alapos a tudása a legtöbb re én is így emlékszem. Persze amikor az asztalra csap megnyugtató hangon hozzáteszem.
-Esetleg ha beszereznétek némi tüzes vagy savas fegyvert a gyors gyógyulásuk nem érne semmit. Legalábbis amikor teljesen levertük ezzel véglegesen kiolthatjuk az életük. Nem kell félni hogy csak elájult és nem halt meg. Ha a tippem nem csal ez a gyógyulás is olyan lehet mint a trolloké azok pedig jól sebezhetőek ezzel a két elemmel. Ha felkeresünk egy alkimistát az biztos készít hajítófegyvert ilyesmiből. Nem túl drágák volt már hasonló a kezemben.
Majd Beelflica folytatja a templommal és a fogolyelfogás kérésével.
-Legyen így de a vallatást nem vállalom. A légi felderítés rendben van. Malark benne vagy ugye?

[Miller]

Zathran

A sör mellett ülve hallgatom a vándor összefoglalóját amit a bestiákról tudnunk kell,majd a tervéről hogy ejtsünk foglyokat és
aztán fogjuk vallatóra őket hogy kiderüljön valami érdekes:
-Hát én nem sokat értek a alkimisták szereihez,hogy mit mivel kell kenegetni ahhoz hogy ne kelljenek fel azok a dögök.Ezt rábízom az okosabbakra.
A fogolyszerzéssel viszont semmi gondom,mifelénk az ilyeneket csak "nyelv"-nek hívjuk akik mindent tudnak és szépen el is fecsegik még ha kell is egy kis ráhatás.

Mondandóm végén kortyolok a sörből.

[Martos col Legium]

Malark

Figyelmesen hallgatom a kósza előadását az ogrékről, ha esetleg valami újat hallok, azt igyekszem elraktározni magamban //OFF: én akkor már inkább nem dobnék - fölöslegesen - Knowledge-re //, csakúgy, mint Alexa hozzáfűzött kommentárját. *Ez legalábbis megér egy próbát. Csak el ne felejtsek bekészíteni egy-két ilyen hatású varázslatot...*
A konkrét tervekhez ugyan újjal előállni nem tudok, de azért hozzátenném a magamét.
- Bár nem kedvelem különösebben az erőszakot, jelen esetben azt hiszem nem lehetünk finnyásak, szóval én sem vagyok a vallatás ellen. Sőt, vándorlásaim során ezeknek a férgeknek nem egynek a nyelvét is megtanultam - mindig jó tudni mit beszél egymás között az ellenség -, szóval ha szükséges, valószínűleg tolmácsolni is tudom a kérdéseket.
- Természetesen semmi kifogásom a légi felderítés ellen. A magam részéről nem hinném, hogy kiszúrnának, elvégre amekkora pusztítást végeztek ott a seregeik, szerintem még mindig százával hemzsegnek arra a varjak, hollók meg hasonló dögevők, s eggyel több vagy kevesebb varnyú, ugyan, ki törődne ilyesmivel? - mosolygok ravaszkásan. - A varázslónő légi álcázása már valóban keményebb dió, könnyen nem kívánatos figyelmet vonhat magára...

[Quator ar Zaraquer]

Belefleca

*Hátradőlve székén hallgatja társait, majd kis szünet után egyetértően bólint Belefleca is.*

-Rendben. Akkor ezt megbeszéltük. Fogolyejtés, légi felderítés. Majd behatolás a Templomon keresztül.

*Újra körbenéz a társakon, hogy van-e ellenvetés, jobb ötlet? Ha nincs, akkor hátradőlve elkezdi saját térképét összecsavarni.*

-Azt mondom mára ennyit és tegyük el magunkat holnapra. Az esetlegesen kirívó repülési feltételeket szerintem az úton is ráérünk finomítani. A savas és tüzes dolgokat pedig holnap a városból kifelé menet meg tudjuk vásárolni a helyi alkimistától. Ma este már biztos nem örülne a kései vevőknek. ... Bár a tűz és a fagy számomra rendelkezésre áll a fegyvereim képében, így részemről annyira nem fontos az alkimista útba ejtése.

[Castor de Vinter]

Mindenki

Amennyiben befejezitek mára a napot, a következő körülményekkel szembesültök:
A mesés vérdíj reményétől hajtva, dugig van a fogadó szerencselovagokkal, komoly vagy alkalmi kalandorcsapatokkal.
A szállásdíjak pofátlanul megugrottak, a társaságok egymást licitálják felül a helyekért.
Max, a rókaképű fogadós, -akinek lehetetlenül szúrós ádámcsutka hegye mered előre a torkából- fejenként 2 aranyért el tud benneteket helyezni a közösségi szobákban, mert a privát férőhelye már hat hete nincs.
Ez azt jelenti, hogy kénytelenek vagytok együtt aludni egy rakat -egymás orra alá fingó, horkoló, böfögő és szuszogó- kétes eredetű idegennel -a kincset érő felszerelésetekkel együtt.

-Sajnálom jó uraim, és hölgyem, de ez van az összes fogadóban. A murrani zsoldosok is itt lebzselnek, a városfalon kívül sátortáboruk is van, ahol megszervezik a seregüket. A módosabbja meg bent. A kalandozókról nem is beszélve. Nem lehet eldobni egy mákszemet úgy, hogy az ne egy kalandozóra essen. Én mondom Adwoa főpapnő ezzel a vérdíjjal akkora bevételt hoz a városnak, mint az egész éves forgalmunk.

[Miller]

Zathran

-Bah,én amondó vagyok keressünk egy csendes helyet a város mellett és táborozzunk le.Nem a két arany fáj,de mindenféle jöttment népséggel én nem éjszakázom.Ha táborozunk legalább magunk vagyunk,ha más nem felváltva őrködünk,de ha
idebent maradunk ilyen mondvacsinált kalandozók közt akkor is kénytelenek lennék őrt állni a csapat felett.

Ezzel karba fonom a karjaimat a "amit mondtam,megmondtam" nézés kíséretében.