A három kalandor sértetlenül megérkezik a városba. Útközben megmentettek egy fiatal nőt, ki a tűz rend ifjú tagja. Észrevették rajta, hogy mikor megemlítették, hogy a Turul klán tagjai, megszeppen, és visszafogottabban viselkedik.
Hordóst épségben kísérték a városba, és reménykedve, hogy az út közben szerzett zsákmánytól a kereskedő jó áron meg tud szabadulni, rá bízták a fegyverek eladását.
A városban egy fővel nőtt kicsiny csapatuk, egy újabb testvér csatlakozott hozzájuk. István mester is jelen volt, segített nekik egy ügyben. A város egyik tanácsosa kérte fel őket, hogy segítsenek. És ha minden jól sül el, talán közelebb kerülnek az ősi ellenségeik eltiprásához, a Varjakhoz. Ez a fejvadász klán már régóta tüske a szemükben. A négy testvér kénytelen az árnyakban mozogni, mert nem tudhatja meg senki, hogy mire készülnek. Tetteik nem dicsőségesek, és nem a jót szolgálják. Fegyvereik vértől mocskosak, mikor a sikátorokban járnak, akár a halál szolgái. Jól végzik munkájukat, de nem veszik észre a fekete felhőt, mely felettük, és a város felett kezd gomolyogni. Még maga István mester sem figyel fel az intő jelekre, túlzottan akarta a varjak vérét, így homályos lett a látása.
A fekete felhő nem más, mint ősi ellenségeik csapdája. Sajnos a Varjak mindig egy lépéssel előrébb jártak, míg mind az öt Turul testvér fogságba került. Az őket átverő tanácsos erős mágiával az elméjüket rombolta, aminek nem csak az ő életüknek lett volna vége, hanem később a Turul klánt is eltiporták volna, hisz az öt testvér elméjéből minden fontos információt kinyerhetnek, hogy végérvényesen a Varjak győzedelmeskedjenek. Ezt nem engedhették meg, míg végül István mester feláldozta magát testvéreiért, és a klánért. Az életben maradt négy testvér iszonyatos bosszút állt, minek a végén a tanácsos kínhalállal halt meg. De nem örültek, lelkük mélyén üresség maradt. Pár dolgot elhoztak a tanácsos rezidenciájáról, és a mesterük selyembe burkolt testét. El kellett bújniuk a városban, mert szörnyű tetteket hajtottak végbe, és Dzsin'zakk-kot könnyű felismerni. A tanácsos katonái elmondták, hogy néztek ki gazdájuk gyilkosai a városi őrségnek, ezért kell rejtőzniük.
Egy sikátorban lévő kiskocsmában bújtak meg. A kocsma a „Csótánytaposó.” nevet viseli, találóan. Elég koszos, és rozzant egy hely, de nekik pont megfelel. Egy kis istálló tartozik hozzá, melyet 3 kristályért ma estére kibéreltek. Igaz nem egy úri lakosztály, de nem sok helyen nézik jó szemmel egy ruhába csavart holtestet. Most itt vannak. Idő mágia segítségével lassították a test bomlását, talán így később kezd büdösödni. Ugyan is a testet el akarják vinni a klánjukhoz, hogy ott temessék el. És a hírt is át kell adni mesterük haláláról.
Eljött a döntés ideje, elhagyják a várost, vagy befejeznek e még egy ügyet.
„Virágozzék ki lelkedben a gyűlölet, mert igaz belső békét csak ez által találsz.”Aruth Dyn-Dayaell
----------------------------------------------------------------------- Hajdani Magyarország területe. Csótánytaposó 3146. Május 15. Hétfő 22:02 Játékos(ok): Mindenki ----------------------------------------------------------------------
Egyetlen gyertya világít az ivóban, az is egy asztalnál, hol négy kalandor ül. Senki nincs rajtuk kívül a helyiségben, csak ők, és búskomorságuk. A kocsmáros az utolsó kancsó bort vitte fél órával ezelőtt az asztalukhoz, majd közölte, hogy kifogyott az italokból. Csak víz van kint a kútnál, majd elment aludni. A kocsma nagyon kicsi. Összesen három asztal áll benne, és kilenc szék. A város egyik sikátorában van, elég távol a katonáktól. Ide csak azok jönnek, kik nincsenek jó viszonyban a helyi őrséggel, akárcsak ők. A zöld harcos felemeli jobb kezében lévő fakupáját.
- István mesterre! A testvérünkre! Bátyánkra! Ki megmentette az életünket.
A másik három is felemeli italát, és összekoccintva mondják egyszerre mesterük nevét. Ezután fenékig isszák a durván faragott fakupájukat. Majd csendben és mozdulatlanul ülnek tovább, meredten maguk elé. Csak a gyertya lángja táncol játékosan.
Vajk töri meg a csendet.
- Mesterünk arra tanított minket, hogy mindig egy ként harcoljunk. Azt pedig csak akkor tehetjük, ha nem saját fejünk után megyünk. – Ezután hangja érzelmekkel kezd telni.- Azt mondom: Mesterünk, testvérünk, bátyánk tiszteletére minden küldetésünk előtt nevezzünk ki magunk közül egy vezért! Így tisztelegjünk az előtt, ki az életünket mentette meg! És soha ne engedjük, hogy bármelyikünket elragadjon a halál! És ha még is eljön az időnk, mutassuk meg a világnak, milyen, amikor a Turul testvériség haragját vonják magukra!
A négy kalandor erre is koccintanak, majd újra kiisszák kupáik tartalmát. Ezután csendben figyelik egymást. Ugyan is még nem döntöttek egy kérdésről. Miszerint Zémosz, a kopasz rabszolgavadász testvére, egy apró dolog miatt a fejüket akarja tálcán. Igaz ügyesen eltüntették a feléjük vezető nyomokat, de valahogy még is elvarratlan szálnak érzik ezt az ügyet.
//off: Fejenként 1000 kristály tulajdonosai vagytok. Az ital és a szálás összesen 4 kristályba került. Légy szíves válasszatok vezetőt magatoknak, a következő kalandhoz.//
„Virágozzék ki lelkedben a gyűlölet, mert igaz belső békét csak ez által találsz.”Aruth Dyn-Dayaell
[b]<Felisz>[/b] "Szomorú vagyok . Kavarognak bennem az érzelmek és a gondolatok . Sok ártatlan embert öltünk meg , hagytuk magunkat megtéveszteni, baklövésünk miatt István Mesternek az életét kellett adnia, hogy mi élhessünk, és most itt állunk ,kisemmizve magunkat, s a város a dögevők martalékává válhat , mert mi magunk nyitottunk kaput nekik......ez a bor is egy kicsit sok volt....dühös vagyok , szomorú, bosszúra szomjas egy csipet szégyenérzettel fűszerezve ....vissza kéne térni a klánhoz, elmondani mi történt, és elvinni a Mestert....de hát szaladjunk haza anyu szoknyájához??!!!!! NEM! Ha a többiek is benne vannak én nem engedem csak úgy át ezt a várost a dögevőknek...Ha csak lehet én megpróbálok még tenni valamit ...."
Az asztalra csapok dühösen , de nem nagyot, csak úgy, mint aki döntött . Nem hangosan csak normál hangerővel , néhol inkább suttogva beszélek.
- Testvéreim! Kutyaszorítóban vagyunk, de a csudába is ! Nem hagyhatjuk , hogy ezek a dögevők ( a varjak ) rajtunk röhögjenek , miközben ellenállás nélkül bekebelezik a várost! Nem menekülhetünk csak úgy el , fülünket farkunkat behúzva ! Úgy érzem felelősek vagyunk valamennyire és ha még tehetünk valamit , akkor meg kell próbálnunk. ÉS itt van ez a Zeusz, vagy Zérós vagy hogy hívják ....van még dolgunk itt. Egyetértek veled Vajk, és így vezetőnek Konrádot javaslom . "
Elmondtam , amit akartam , most figyelem a többiek reakcióját ...és nem mellékesen újra körbenézek a kocsmában és körbefülelek, hátha érzékelek valamit körülöttünk, elvégre bármikor ránk találhatnak. // Attila! Még ma átküldöm a teljes karakterleírást //
vulevukusé ávek zsö tö prömöle dizson mustár ..áá bas..átok meg! Bemegyünk. tudod mi az a prohibíció ? - A kurválkodás csúnya szóval?
// Thor két kérdésem lenne: Hol hagytuk Konrád játékszerét az egyik néhai tanácsnok ágyasát? Valamint vissza szereztük e fegyvereink vagy csak az van nálunk amit az őröktől vetünk el?//
*Az elmúlt napok eseményeit pörgetem az agyamban és meredtem bámulok magam elé a kocsmában. A kocsmáros szavai el se jutnak az agyamig. Nem sokkal távozása után szólalok fel a tanácsnok háza óta ritka tiszta pillanataim egyikében. Utána viszont vissza süllyedek gondolataim mocsarába. „Gyermeki” arcomra a gondterheltség árnya vetül.
<… Becsapták a klánt és eszközként használtak minket… Óvatlanok voltunk nem elég gyanakvóak… De miért is lettünk volna gyanakvóak; nem hordozhat minden apró mozdulat és gesztus felénk irányuló veszélyre üzenetet… Mesterünk se gyanakodott… A megbízást is hiba nélkül teljesítettük… Talán túl szép is volt, hogy igaz legyen… De mért lenne baj, ha egy jól kidolgozott terv hiba nélkül végbemegy… A klánnál sem hallani hasonló esetről… De majd most fognak… Gyászos nap a mai a klán történetében amit nem szabad elfelejteni… Vajon menyi kristály kel, hogy emlékezetembe véssem az elmúlt nap eseményeit…>
*Merengésemből Felisz szavai rántanak vissza. Arcomon és testbeszédemen ez nem látszik. Továbbra is meredtem nézek magam elé miközben hallgatom szavait. Miután végzett kiiszom kupám tartalmának maradékát. Az asztalra fordítva, szájával lefelé helyezem vissza. Az előbbi felszólalásommal ellentétben egykedvűen szólalok meg.
- A várost nem kell félteni. Tud magára vigyázni. A varjak oly erőtlen a várossal szemben, hogy esküdt ellenségének segítsége kellet ahhoz, hogy a város vezetését átvegye. Mely terv végül dugába dőlt. Az, hogy bekerültek a tanácsba meg nem jelent semmit. A turul klán is megtehetné, ha kedve lenne ilyen haszontalan intrikákkal meg városi ügyekkel foglalkoznia. Mi is megtehetnénk, ha kedvünk lenne a városban maradni és végigjárni a szamárlétrát.
*Tekintetem végre elszakad az asztal középtől. Társaimra nézek.
- A város erős és pótolni fogja elvesztett vezetőit. Az új vezetők viszont biztosan tanulni fognak elődeik hibájából. Óvatosabbak lesznek mostantól. Az pedig jó.
*Hátra dőlök székemen és kezeimet az övemen nyugtatom.
- Konrád magam is elfogadlak vezetőként. Támogatom a javaslatot miszerint rendezzük a számlát Zémosszal a rabszolga kereskedővel.
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Pelso 2012.07.31. 13:44-kor.
//Én a tanácsos házában a lányt kerestem nem pedig ékszert, meg persze a cuccaim szedtem össze (a drága feljegyzéseim voltak a legfontosabbak)//
Engem leginkább a mester halála dobott a földhöz legalábbis abban a pillanatban semmi nem fájt jobban és még most sem hagy nyugodni a gondolat, hogy már nincs közöttünk. A varjak már nem az első alkalommal kellemetlenkedtek a klán körül és az csak még jobban dühít, hogy mérgemben megöltem a tanácsost, így nem tud majd információval szolgálni a klánnak.
Arcom gondterhelt akárcsak a többieké, szinte még a borból sincs kedvem inni. A többiek szavait is csöndbe hallgatom, bár a gondolatok miatt a fejembe néha nem hallom őket.
Miután Dzsinzak is felszólalt csak akkor esik le, hogy mindenki rám szavazott, majd felnézek. S látom rám vár mindenki... mivel most már egyértelmű az én szavazatomon kívül is, hogy én vagyok a vezér és nekem kéne megmondani, hogy mi legyen.
Egy pillanatnyi szünetet tartok, míg összerakom mondandóm a többieknek, majd végre megszólalok.
- Vadásznak ránk... István mestert vissza kell vinnünk... Szerintetek melyik a fontosabb? Leszámolni egy senkivel vagy tiszteletünket róni tanítónk előtt, hogy mihamarább elvigyük földünkre, hol az örök nyugalom várja.
Itt hatásszünetet tartok, hogy mindenki tudjon ezen gondolkodni és remélem egyöntetű választ kapok. Igazából minél hamarabb el akarok innen menni, rossz érzés kavarog bennem, kell a nyugalom otthonomban, hogy feldolgozhassam a történteket.
- Holnap indulunk! - E szavak szinte parancsként szól többiekhez, majd felállok kupám otthagyva a maradék borral az alján. - Lesz még lehetőségünk elvarrni elvarratlan szálaink... - Ezzel a végszóval megfordulok és felmegyek a szobánkba, hogy eltegyem magam holnapra.
Elöször a felszerelésemet keresem meg, aztán kifosztjuk a házat, illetve szólok a többieknek hogy nézzenek szét hátha hagyott valami fontos információt a Varjakról, tartogat-e valamilyen papírokat a házában stb. (Ha véletlenül ne adj isten, lenne páncél díszként valahol, akkor annak a mellvértjét, alkarvédőit és lábszárvédőit elvinném, de ha nincs és az őrökön van valamilyen vért, az egyikét elvenném ha tehetem.)
A kocsmában (vagy fogadóban) folyamatosan megállás nélkül iszok, próbálom leplezni a szomorúságom és fájdalmam, néha még viccelődök is, hogy ne törjek ki dühömben vagy könnyekben. Szóval mulatozok. -Jó szar ez a bor! háhháháháháá -török ki nevetésben és iszok tovább. Egyik korsó a másik után. Aztán Felisz szólal meg... -Nem nevet már egyikse! háhháháháháááháhá! -nevetek föl és közben a korsómat lengetem. Felisz szavai szinte lepattannak a fülemről, csak az emlékek járnak a fejemben s közben ezek a szavak: még egy nyamvatt láncot sem tudtam letépni. Én voltam a legutolsó. Gyenge vagyok. Csak egy gyenge, zöld szörny vagyok.
Vajk szavai törik meg a gondolataimat. Üveges szemekkel hallgatom őt, miközben az italomat bámulom. Mikor befejezte, csak annyit mormogok: -Te vagy a vezető, Konrád. Konrád szavai mélyen hatolnak a szívembe: vadásznak ránk...feltörnek az emlékek gyermekkoromból, mikor mindenhol megvetettek és üldöztek. Szörnynek neveztek. István mester... Minden szava egyre fájdalmasabb, majd mikor megkérdezi mi a fontosabb. Egy könnycsepp csordul le az arcomon. Megszorítom a kezemben tartott korsót, szinte össze roppantom, hirtelen felállok és megfordulva a mögöttem lévő falhoz vágom üvöltés kíséretével, két kezemmel végig karmolok a fejbőrömön (persze nem véresre), potyognak a könnyeim, de ezt társaim nem látják, mivel háttal állok nekik. Térdre rogyok, majd előre dőlve a homlokom is eléri a talajt és a kezeim is lehullnak a földre. Jobb kezemet ökölbe szorítom és egy jó nagyot csapok a földre. A fájdalmat szinte nem is érzem, őrjöngve kezdem el ütlegelni a padlót, teljes erőmből könnyezve, dühöngve.
//Bocsánat , hogy nem írtam az előbb, de úgy emlékeztem, hogy még élőszóban megbeszéltük, hoyg a tanácsos házát felforgatjuk, a fegyvereinket és felszerelésünket visszaszerezzük.HA van rá lehetőség, akkor én egy plusz tőrt is magamhoz vennék , lehetőleg szépet, a harci értéke nem számít , csak "játékszernek" kell,vagy vajas kenyeret kenni , szóval amolyan mellékesnek. Azért jó ha van éle. ) //
vulevukusé ávek zsö tö prömöle dizson mustár ..áá bas..átok meg! Bemegyünk. tudod mi az a prohibíció ? - A kurválkodás csúnya szóval?
----------------------------------------------------------------------- Hajdani Magyarország területe. Csótánytaposó 3146. Május 15. Hétfő 22:02 - Május 16. Kedd 06:03 Játékos(ok): Mindenki -----------------------------------------------------------------------
//off: Elnézést, pár dolgot nem említettem meg. Az összes felszerelésetek megvan. Lehet kicsit rosszul fogalmaztam, de nincs külön szobátok, ez egy kocsma. Az istállóban fogtok aludni, amit kibéreltetek. Ha valaki akar, most fejlődni van rá lehetőség, de azért pihenjen a karakter, mert mínuszai lesznek másnap.
Konrád: Sephia veletek van, de ő most pihen, mert nagyon kifáradt az események miatt.
Dzsin'zakk: Csak feketére festett bőrvértet találtál. Értéke 2 SFÉ. Keresésed során egy papírost találtál a tanácsosnál. Csak számok összevisszaságát látod rajtuk. Csak azért hoztad magaddal, mert a papír alján a Varjak fekete jele van rajzolva. Ezt a többiek még nem tudják!
Felisz: Találtál tőrt, inkább díszes, mint hatékony. Valószínű papírvágásra használták. A markolatának gombja egy oroszlán fej. Nagyon szépen ki van dolgozva. Értékei K: 1 T: 1 V: 1 S: 1 //
A katonák fémcsizmás léptei miatt hangos a város. Megtöbbszörözött őrség mindenfelé. Sokan meghaltak az elmúlt napokban, és az életben maradtak nem szeretnék követni őket a halálba. Bár a város nagy részét felforgatják a gyilkosok keresése miatt, ott, hol igazán kellene keresni, egy katona sem jár.
A kis csapat ma este nyugodtan alhat, de nem mindenkinek jön álom a szemére. Van, ki magát hibáztatja, és azon rágódik, miért nem figyelt oda jobban. Van, ki gyászolja a mesterét, és a sorsot kéri, hogy bosszút állhasson egyszer. Van, ki megbékélve hibáival mélyen alszik, hogy a jövő gondjaival foglalkozzon. És van, ki csak meredten bambul a sötétségben, és nem gondol semmit.
Korán felkelnek. Nem volt egy fejedelmi szálás, de a szénából összeszedett ágy mégsem a hideg föld. Kinyújtják elgémberedett végtagjaikat, majd neki állnak reggelizni. A lovak kiszolgálják magukat. Van széna, víz. Sephia hamarabb kelt mindenkinél. Már egy vödör finom hideg vizet hozott a kútról, mely az istálló mögött van. Mindenkinek merít egy fakupába inni, és szorgosan neki lát a reggelinek. Mikor a társaság felkell, a csinos lány finom reggelivel kedveskedik megmentőinek. Van sajt, kolbász, és tegnapi kenyér. Még este hozták el a kocsmából gondolva a mai napra. Nagyjából egy napi étel van a lovak nyeregtáskájában. A lány talán érzi, hogy Konrádnak köszönheti a szabadulását, Ő mellé ül. Mikor nem figyel oda senki, közel hajol az ifjú mutánshoz, és halkan oda súgja.
- Köszönöm, hogy segítettetek elszöknöm onnan. Ha nem történik ez a csoda, talán már saját kezemmel vetettem volna véget a szenvedéseimnek.
Az utolsó szavak közben könnycsepp gördül végig az arcán, és látszik rajta, hogy tényleg megtette volna, már nem élne. Konrád mellkasában fura érzés tőr elő. Fáj neki látnia a lány szenvedését, és akaratlanul magához húzza, és átöleli szegény párát. Soha nem érzett még ijedt, de biztos benne, hogy többé nem hagyja, hogy bárki is bánthassa Sephiát.
A reggelit gyorsan elfogyasztják, és szedelődzködnek, lassan indulni kell. Bár ketten is maradnának, de elfogadták Konrádot vezetőnek, ő pedig haza sürgeti a csapatot. Az érvei meggyőzőek, így ellenkezés nélkül készülődnek hazafelé.
Ekkor Dzsin'zakk meg áll és elgondolkozik.
- Barátaim, nem mehetünk a kapun át. Felismernének engem.
A többiek is abba hagyják a pakolászást. Vajk gondolkozik a borostás állát simogatva.
- Való igaz. Mondjuk a falak könnyen mászhatóak, de hogyan vigyük ki a lovakat?
Ekkor Sephia szólal meg kissé remegő hangon.
- Engem nem keresnek. Ti mehettek a falakon át, én addig kivezetem a kapun a lovakat. Az őrség velem nem fog foglalkozni. A mesteretek testét lópokrócba csavarjuk, és így nem lesz feltűnő.?
Az ötlet nem tűnik rossznak, de Konrád kivételével mindenki kicsit gyanakvóan néz a lányra. Ki mutatja, ki nem. Bár az is lehet, hogy csak az elmúlt események miatt lett ma már minden gyanús.
Ha sikerrel elhagytátok a várost
Kellemes hűvös szél éri arcukat. Lovaikon ülnek, és messzeséget kémlelik. Két irányba is mehetnek. Egyenesen délnek, merre a gazos növényzet a lovak hasáig ér, és bár sokkal rövidebb az út, de egyben veszélyesebb. Vagy dél-keleti irányba, merre letaposott út vezet. Biztonságos, talán még fogadók is vannak arra, de sokkal hosszabb.
//off: Sephia is külön lovon utazik. Persze, ha magatokkal viszitek.//
„Virágozzék ki lelkedben a gyűlölet, mert igaz belső békét csak ez által találsz.”Aruth Dyn-Dayaell
// Bocsánatotokat kérem előre is , de sokat fogok gondolkodni )) mi lányok már csak ilyenek vagyunk , hoyg sok kusza érzelem és gondolat futkos a fejünkben, néha egymásnak ellentmondó mondatok , érzelmek , de a végén ebből a sok kuszaságból kell kihámoznunk, hogy mit is teszünk. A karakteremnek is sokminden jár a fejében , hisz rutintalannak mondható a nagyvilág dolgaiban még. Ha a stílusom pontatlan, vagy valamiben nem tetszik , kérlek javítsatok ki, hoyg hamar beletanuljak a játékba. ) nagyon élvezetes veletek játszani , úgyhogy szeretnék minél előbb rendesen beilleszkedni a történetbe . )) // <még a kocsmában este> Vajk és Konrád szavai lecsillapítanak, és eszembe juttatják a tanítóim szavait, akik mindig a fejüket ingatva intettek: "az a bajod, hogy túl forró fejű és idealista vagy s ilyenkor nem gondolkodsz! Az a sok tűz egyszer kiégeti az agyadat ! Higgadj le ! Tartsd kordában az érzelmeidet ! " Nyugtatom magam. "Hideg fej , hideg fej ...." Elfogadom a döntést, hogy visszatérjünk a klánhoz, még meg is könnyebbülök tőle, mert bízom Vajk hidegvérében és lecsillapít Konrád határozottsága. Megtanultam értékelni a társakat , és megtapasztaltam , hogy a család, a klán mennyire fontos. "A jó társak kincset érnek" Ha egyszer megkedvelek valakit, a bizalmamba fogadom és mélyen a szívembe zárom, de ki sosem mutatom ezt s, ha azt látom , hogy szenved, az nekem is nagyon fáj.Kicsit meglepődöm és majdnem én is elsírom magam, amikor Dzsin'zak leborul a földre.
"Ha kedvesebb lehetnék még oda is mennék hozzád, hogy megsimítsam a buksidat....kellj már fel onnan ! nem bírom ezt nézni ! ...ne légy már ilyen gyenge ! ...a fenébe is mindjárt én is bőgök ...milyen érzékeny vagy testvér...ezentúl jobban figyelek majd rád ne félj ! ...Térj már magadhoz Felisz! Megint szentimentális vagy ! ..Hideg fej ! Hideg fej ! ....mégis kinek hiszem magam?!! ...nem fogod látni de melletted leszek.....na ezt nem bírom tovább nézni . Fogd be Felisz és irány aludni....! "
Egy percig nézem ,a zöld óriást, majd felállok és szó nélkül elmegyek az istállóba . A füzetembe lejegyzem a nap eseményeit, és a gondolataimat. És azt is , hoyg Dzsin'zakk gyengébb,( érzékenyebb lelkű) mint amilyennek látszik ezért figyeljek rá. Majd bevackolom magam egy szalmakupacba és a derengő fénynél még elalvás előtt nézegetem az új "játékszeremet" a tőrt, és a családra és a klánra gondolok.
vulevukusé ávek zsö tö prömöle dizson mustár ..áá bas..átok meg! Bemegyünk. tudod mi az a prohibíció ? - A kurválkodás csúnya szóval?
Dzsinzak fájdalmát látva az én szívem is összeszorul. A kemény külső alatt érző szív lapul... Felállok majd odalépek hozzá. Vajk és Felisz reakciójaikra összeráncolom a szemöldököm.
"Talán kőből van a szívük... Vagy csak úgy akarnak vigaszt nyújtani Dzsinzak számára, hogy nem zargatják... hagyják, hogy kimenjen belőle a fájdalom. Az ilyet nehéz feldolgozni, akárhogy is nézzük."
Majd tekintetem újra Dzsinzakra fordul letérdelek hozzá kezem hátára teszem tudatva vele, hogy mellette vagyok, majd óvatosan megfogom kezét, hogy a föld ostromlását befejezze. Eközben koncentrációba kezdek.
- Nyugodj meg barátom! - Eközben nyugtatóan simogatom a hátát. - Még látni fogjuk a mestert a túlvilágon, ahol büszkén fogad mindnyájunk... Bosszút állunk a Varjakon.
Ha megnyugodott, segítek neki felállni, majd a többiekhez fordulok.
- Holnap indulunk! - E szavak szinte parancsként szól többiekhez. - Lesz még lehetőségünk elvarrni elvarratlan szálaink... - Ezzel a végszóval Dzsinzakot elkísérem pihenni.
- Gyere Dzsinz, tegyük el magunk holnapra.
Miután eljöttem a többiektől, hogy pihenjek a lovamhoz megyek, hogy kivegyem a táskámból naplóm és vele együtt ceruzám, hogy lejegyzeteljem az elmúlt néhány nap eseményeit. Keresek magamnak egy helyet, ahol ezt megtehetem, vagyis egy fényforrás melletti zugot. Mindent leírok. Érzelmeimre nagy hangsúlyt fektetek, főleg az István mester halála utáni események esetében. Amikor kiszállt a mesterből az élet, és amikor kegyetlen módon, gondolkodás nélkül kínoztam halálra a tanácsost...
"mintha nem is én lettem volna" - idézet a naplóból.
...Igaz megérdemelte, de nem így kellett volna bosszút állnom és a klánnak is jól jött volna, ha van egy varjú fogjunk.
Miután végeztem a jegyzeteléssel becsukom a naplót benne hagyva a ceruzát ott, ahol éppen tartottam, majd bemegyek szálláshelyükre. A naplóm nem teszem vissza a helyére, csak leteszem magam mellé a földre fáradságomban. Az álom nehezen jön a szememre. A fejemben még mindig az előbb leírtak kavarognak és nem hagynak nyugodni, csak órákkal később merülök álomba.
Mikor felkelek elég nyűgösen nézek szét magam körül szemem törölgetve. Sophiát látva viszont mintha kicseréltek volna. Mosolyogva elfogadom tőle a reggelit és megköszönöm.
Dzsinzak szavai gondolatba ejtenek, hogy vajon mit is tudunk csinálni, mert hát igaz, ami igaz Dzsinzak elég feltűnő. Sophia ötlete viszont nem tetszik. nem akarom, hogy egyedül menjen bárhova is... veszélyes lenne.
- Nem kéne egyedül menned. Az veszélyes lenne egyedül menned... inkább elkísérlek. - Majd a többiekhez fordulok. - Ti mászatok ki a falon, Vajk biztos talál majd egy megfelelő helyet. - Mondom ismerve Vajk képességeit.- Az úton fogunk találkozni a várostól 2 kilométerre.
Majd kérdően nézek a többiekre, hogy ez így rendben van-e és a reakciókat várom.
- És szerintem a rövidebb úton menjünk. Egy kicsivel veszélyesebb, de sietnünk kell.
Miután megbeszéltük a dolgokat és a reggelit is elfogyasztottuk a naplóm elteszem a táskámba.
A hozzászólást 4 alkalommal szerkesztették, utoljára revoltz 2012.08.02. 21:45-kor.
//Akkor ha jól értem viszont az őrségtől rekvirált kard még nálam van. Érdekelnének az értékei. A másik amire kíváncsi lennék, hogy a felszerelésem része volt az erszényem és benne még 150kristály. Tehát a kérdés azzal együtt van 1000 kristályom vagy azon felül?//
A kocsmában este *Mikor Dzsin’zakk elkezdi a falat püfölni úgy döntök egyenlőre nem zavarom meg. <…Vezesd csak le a feszültséget… > Helyette előveszem a felszerelésem és ellenőzöm, hogy minden meg van e? Nem kapkodok, aprólékosan ellenőrzök. Leginkább az orvosi táskámat. Minimum 10p-et szánok az ellenőrzésre. Miután megbizonyosodtam, hogy meg van minden, fel állok az asztal mellől. Abban az esetben, ha Dzsin’zakk még mindig a padlót püföli megfogom a kupám és nem mesze tőle a falhoz vágom.
- Ha van még benned feszültség segíthetek levezetni, de mit szólnál hozzá ha inkább felkészülnénk a holnapra.
*felemelem és megrázom a kristályokkal teli erszényem. Ezek után letelepszem a kocsma közepén török ülésben. körülöttem a felszerelésem. Az erszény száját kinyitom és belenyúlok a jobb kezemmel.
//Nem tudom pontosan menyi időnk van indulásig de kihasználok minden órát. Sorendben a következőket fejlesztem akkor. - 10kristály. Emlékezet bevésés. István mester halála és előzményei. -300 kristály. Képzetség felvétele 2fok-ra Mászás/Esés Ez eddig akkor 4óra, ha van még 6órám akkor folytatom. Viszont, ha nincs akkor a most következőt majd később csinálom majd meg. -600 kristály Tulajdonság fejlesztés. Erő 2-ről 3-ra//
Másnap hajnalban *Az esti meditációtól fárad szemekkel nézek magam elé miközben összepakolom a felszerelésem, felkészítem a lovam az induláshoz. István mestere testén elvégzem ismételten a bomlás megfékezését célzó varázslatot. //Természet 3 Időmágia 4// Utána még az esetleges szag semlegesítésével is megpróbálkozom.
Indulás küszöbén. -A rövidebb út nekem megfelel. Viszont jobban örülnék, ha Felisz veletek mennek. Legalább egy fegyverfogató legyen mellettetek. Dzsin’zakk a segítségemmel feltűnés nélkül kijut majd a falakon keresztül. Felisz-nek elég csak átötözni és másként viselnie a haját és a kapun keresztül is távozhat. *Ha ez az apró változtatás a tervben megfelel akkor megyek és hozok Félisz-nek új ruhát, valamint Dzsin’zakk-nak még olyan helyi ruhadarabokat amik rejtik troll mivoltát. Ezek után a részemről mehetünk. Dzsin’zakk és én a főutakat kerülve a sikátorokban közlekedünk. A bajt és leginkább az őrséget kerülve. A városfalon keresek egy jól mászható szakaszt. Szinte mintha csak lépcsőn mennénk fel. Természetesen, ha találunk egy feljárót a falra amit az őrségnek építettek de nincsenek őrök a közelben akkor ott megyünk fel. Útközben folyamatosan ellenőrzök minden sikátort és fal szakaszt, hogy tiszta e a levegő még mielőtt tovább haladunk.
Reggel kissé kótyagos a fejem , mert kevés vizet ittam a bor mellé, ezért nagyon jól esik , amit Sepia hoz , friss hideg vizecske . Még nem bízom a lányban, hisz nem ismerjük a természetét, de szeretném azt hinni, hogy valóban hálás, amiért nem csak, hogy élhet de nemsokára szabadon mehet amerre akar. A kútról hozok magamnak egy vödör vizet és az istálló egyik félreeső lehetőleg zártabb boxában cicamosdást eszközlök, és a csomagomból inkább a vászon fekete kissé kopottabb úti ruhámat veszem fel, az egyik imposztortól eltulajdonított szürke köpennyel párosítva. Ez elég kevéssé feltűnő. összapakolom a holmimat , a lovat felkészítem,ezután csatlakozom a többiekhez. Kellemesnek találom a reggelit és a kiszolgálást és megköszönöm Sépiának a szorgoskodást.
"kedves vagy és aranyos, de azért még figyellek ....szépségeddel elveszed Konrád eszét ...hát a fiúk már csak ilyenek....azt hiszem "
Mikor felmerül az ötlet , hogy Sépia egyedül vigye féltett " kincsünket " ez nem tetszik nekem .Még mielőtt Vajk kimondta volna ugyanaz a gondolatom volt , hoyg én is a kocsival és Konráddal megyek . Amikor Vajk elmondta ötletét felé fordulok és kis koncentrálás után vállig érő göndör fekete fürtöket növesztek vigyorogva . // ide most nem tudom mit kéne írnom , mármint az értékeket ...//
Ezután felhívom a többiek figyelmét, hoyg számomra kicsit érthetetlen, miért biztosak benne, hogy a lányt nem keresik? Hisz mégis csak szökött rabszolga, és gyilkos is ! Talán nem ártana neki is valamiféle álöltözetet csinálni. Ha a többiek is így gondolják, akkor segítek mágiával, és vagy egyéb módon elváltoztatni a külsejét . Azután megjegyzem , - Valami élelmet sem ártana szereznünk, hisz mégsem indulhatunk , csak úgy neki . HA ez lehetséges kimennék a piacra és vennék ezt azt az útra , úgy 4 napi élelmet és vizet , vagy bort csomagolnék, a társaságnak , persze nem feltűnően egyszerre. -A rövid út szerintem is nagyon jó lesz . ha már megyünk érjünk oda mihamarább.
vulevukusé ávek zsö tö prömöle dizson mustár ..áá bas..átok meg! Bemegyünk. tudod mi az a prohibíció ? - A kurválkodás csúnya szóval?
//Hugi, ahhoz hogy hajat növessz anyagot kéne teremtened! Nem tudom, hogy Attila elküldte a szabály módosításokat, de igazából a régiben egyáltalán nem tudtál volna ilyet kivitelezni. Vagy pedig felgyorsítod a fejednél az időt, de annyi hatalmad szerintem nincs, hogy drasztikusan felgyorsítsd a hajad növesztését.//
- Erre egyszerű a válasz Felisz... és több is van. Senki sem tudja, hogy ki ölte meg azt a tanácsost és jelenleg mi vagyunk a közellenség, így senki nem akarná Sephiát keresni.
Majd Vajkra tekintek és hozzá intézem következő szavaim.
- Viszont azért nem árt az elővigyázatosság. Egy kis álca nem ártana mindannyiunk számára!
//off: hát...azt reméltem több reakciót váltok ki belőletek és tudunk SZEREPJÁTÉKOT játszani anélkül is, hogy egy bizonyos küldetést csinálnánk...semmi baj, elkönyvelem ezt tapasztalatnak. lehet hogy én dumáltam magamba túl ezt a dolgot, de ha én egy személyt kreálok és azt én irányítom, akkor én teljesen bele teszem magamat, és attól a kezdve már nem én vagyok én, hanem én Dzsin'zakk vagyok. De most komolyan, egy testvéreteket, barátotokat, hagynátok hogy teljes ereséből ütlegelje a padlót amikor ki van bukva? Oké hogy a mestered azt tanította hogy ne mutasd meg az érzelmeidet stb stb...de nem vagyunk gépek. És én úgy érzem hogy jelen esetben nem becsmérelni kéne a másikat. most így offba csak ennyit szerettem volna, mindenki azt vesz fel magára ami az övé. És félre értés ne essék, nem vitázni akarok!//
Mielőtt valaki félre értéseket vonna le előző reagomból, én nem torkom szakadtábol bömbölök, nem csuklik meg a hangom sem! Csupán a könnyem hullik, s közben maximum olyan hangot adok ki mint aki erőlködik (nem, nem úgy mint a WC-n).
Amikor Konrád nyugtatgat, szép lassan abbahagyom a padló püfölését. Már a kezemet sem tartom ökölbe és halkan beszélek Konrádhoz: -Sokkal erősebb leszek, nem fogok többé kudarcot vallani! A varjak pedig...meglakolnak! Ezután csendben nyugovóra térek Konráddal, egy szót sem szólva.
Amikor meglátom a reggelit, mosoly kanyarul az arcomra. -No milyen kedves kis lányka vagy te! Köszi! Jó étvágyat! - és ezzel leülök enni. -Akko' ott talákszunk! -Mihamarabb haza ke' érnünk, nem is gondokottam a hosszabb úton. Há' idefele is gyósak vótunk.
Kifele teljesen Vajkra bízom magam, igyekszem nem lemaradni vagy feltűnést kelteni, amint a várfalon kívülre értünk, szaladok egészen a találkozó pontig.
//off: Ui: Egy leírást szeretnék kérni Hugitól hogy ő pontosan hogy is néz ki, mert mondogatja itt a körmeit meg cicafürdés meg mittomén, de szeretnék kérni egy leírást hogy pontosan hogy néz ki az a "cica"//