Életút

[revoltz]

Konrád

A fánál

Vajk tekintete sokat elárul. Még mielőtt megszólalna, már akkor tudom, hogy meg akarja őket ölni, s mind ezt egy cseppnyi bűntudat nélkül. S szavai sem mond ellent ennek a meglátásomnak. Habár ebben az esetben hajlok egyetérteni Vajkkal. Néhány másodpercre gondolkodóba esek, s közben végignézek az ájult haramiákon.
Kicsit hezitálok. Nem szeretek élet vagy halál közt dönteni. De van, aki nem érdemli meg az életet és azok, akik másét tönkreteszik, hogy az övék jobb legyen, az nem tarthatja meg életét.
- A nemi hovatartozás nem oldja fel a bűnöket. – habár ezek a szavak potyognak ki számból, de egy nő életét nem tudnám kioltani.
Én magam egyikkel sem fogok végezni, de tudom, hogy Vajknak nem kell ösztönző erő ahhoz, hogy végezzen velük. Így én hátat fordítok és szótlanul visszamegyek az útra.

Tábor

A tábortűz mellett nem igazán hallatom hangomat és úgy igazából a Hordós történeteit is áteresztem füleimen. Inkább előveszem egyik könyvem (matematika könyvet 3-mas foknak megfelelő szintűt) és kis noteszem, melybe észrevételeim és gondolataim jegyzetelem miközben olvasok, ehhez pedig persze tartok magamnál ceruzát is. Ezt gyakran megteszem és nem csak olyan könyvel, amiből tanulok, hanem regényekkel is, így nem csak egy noteszem van, hanem minden témához egy-egy. Persze nem hozok mindig magammal minden könyvet, hanem mindig az útra valóra egy vagy kettőt és ahhoz a noteszeim illetve egy univerzális noteszt, amit első kalandom alkalmából nyitottam még mielőtt elindultunk volna. Ebbe írom folyamatosan a kalandjaimban történteket.

Mikor az őrködésről szó esik, elfogadom, hogy én örködjek először. Persze nem is véletlen… Hisz azóta, amióta Vajk megemlítette a fojtó gyökereket szinte másra sem gondolok. Meg kell néznem!
Úgyhogy minél előbb végezni akarok az örködéssel, hogy odamehessek, miután leadtam az őr feladatot elindulok az erdőbe, ahol a gyökereket felfedezte Vajk egy kis magán kutatásra. Magammal viszem az univerzális noteszt és a ceruzám, amiket aktívan használni is fogok a következő néhány órás megfigyelésem során. (Herbalizmus tudásomnak megfelelő elővigyázatossággal és pontossággal figyelem meg a növényt élőhelyén).

[Sirak]

<Udvardi Dzsin'zakk>

A fa mellett.

-Mé, mi különbség van a nő és a többi között?
//off: itt kezdeményeznék egy kis beszélgetést, ezért nem írok cselekvést//

A tábortűznél.

Közben játszok a szerzeményekkel, például hordós megfogna egyet a a fegyverek közül, én megviccelem és az erőm segítségével arrébb csúsztatom a fegyvert.

-Olyan sokat is kapnán'?
-Oszt annak a vadkan barátodna' se nincs engedélye?
-De neked persze van. Igaz-e Hordós koma?
-Öltöny? Há' ammeg hogy néz ki?
-Bánom is én a lovakat, vigyed ha úgy tetszi'.

Majd miután kiszórakoztam magam és beszéltünk is már eleget, varázsolok.
Felállok, és felnézek az égre, és mint Son-Goku amikor sárga hajat csinál magának, olyan pózt veszek fel és halkan elkezdek hangot kiadni (Haaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa...) egyre hangosabban és közben a szemem zöld füstbe merül.
Ezt 2 másodpercig csinálom, majd elmondom jól érthető hangon:
-Fájdalom vértje!
Ahogy kimondom a szavakat, alólam a földből zöld füst tör elő, beborítja az egész testem és elcsendesül, mintha hirtelen tűz tört volna ki majd folyamatosan apadna. Ahogy apad a füst, úgy jelenik meg rajtam egy vért. Először csak sisak, majd vért, vállvért, stb..Egy tökéletes teljes vért fog látszódni, a vállvédőkből kiemelkedik 1-1 ív, ami védi a nyakamat, sisakon csak kis rés látszódik, de valójában ott sincs rés, csak ott nem áramlik füst, csak halvány zölden vibrál ott a levegő. Teljesen befedi a testem.
[Magamra ható: 0p; SFÉ: 3=3p; koncentrálok hogy fenn maradjon a mágia]

-No, ki puszta ökléve képes megsebezni, a helyett is én őrködök ma este! Hordós, ha neked sikerül, tied a zsákmányból a részem, de ha nem. Nincs részesedésed a zsákmány eladásábó!

[Thor]

-----------------------------------------------------------------------
Hajdani Magyarország területe.
Erdő, A fánál
3146. Május 9. Szerda 15:10
Játékos(ok): Mindenki
-----------------------------------------------------------------------


//off: email //


Hordós álla majdnem a földet veri döbbenetében. Még azt sem veszi észre, hogy a nyála is kicsöppen nyitott száján. Fröcsögve szólal meg, minek következtében nyáleső hullik elé.


- Ilyen nincs! Ti még a fáknak is tudtok parancsolni?! Menten berosálok.


Majd közelebb megy a foglyul esett haramiákhoz, és röhögve mutat rájuk.


- A bolondok, ha tudták volna kikkel állnak szembe, biza már a harc elején elrohantak volna. HAHA-HAHA-HAHAHAHAHA!



Konrád mit sem törődik a dagadt borkereskedő vihogásával. Ő Vajkot figyeli. Bár a fejvadász jól titkolja érzéseit, még is biztos benne, hogy semmi jót nem várhatnak a foglyok.


Vajk: Asztrál
Konrád: Lélektan


A fa parancsolója társaihoz szól, de közben a nőt figyeli.


- Épp ítélkezni akartam felettük. Ha gondoljátok segíthettek. A három fickó esetében könnyű dolgom van. Megtámadtak minket. Már ezért megérdemelnék a halált. A lelkük ráadásként olyan sötét és fekélyes, hogy már azon gondolkozom miért nem öltem már meg őket. A nő esetében még nem döntöttem.


Majd közelebb lép a fejjel lefelé lógó nőhöz, és megnézi magának. Középkorú nő, embernek látszik, semmilyen mutáció nem látható rajta. Haja rövidre vágott, de egyértelmű, hogy életlen tőrrel nyírták meg. Arca nem mondhatni szépnek, a sebhelyek meg csak rontanak rajta. Teste inkább férfias, mint nőies. Csak a széles csípője árulkodik arról, hogy a szebbik nemhez tartozik, meg a szeme sugallja azt.


//off: Igen a nő körül is a rothadás aurája lebeg.//


<Nocsak> néz a varázsló Vajkra <Ezek szerint mégsem vagy egy gyilkoló gép? Hm, talán még érzéseid is vannak?>


Konrád gondolatai nem láthatók az arcán, és szavai is inkább tárgyilagosak, mint érzelmet rejtőek:


- A nemi hovatartozás nem oldja fel a bűnöket.


Majd hátat fordítva a fának, visszaindul a lovához. Nem fél látni a halált, és csak az értelmetlen gyilkolást nem állja. Ezek itt megérdemlik sorsukat, de nem kenyere a kivégzés, rábízza a fejvadászra.


A zöld harcos csendben figyeli a többieket. Őt annyira nem érdekli egyik rabszolga vadász élete sem. Nem mintha vágyna a halálukra, de nem az a fajta harcos, aki egyetlen könnycseppet is hullajtana értük. Viszont nem érti, hogy mit akarhat a fejvadász ettől a ronda nőtől. Talán van valami, amit Vajk lát és ő nem?


-Mé, mi különbség van a nő és a többi között?


Tör ki belőle végül a kérdés. Hordós érdeklődve néz a csapatra.


-----------------------------------------------------------------------
Hajdani Magyarország területe.
Erdő, Az erdő szélén
3146. Május 9. Szerda 15:30-21:00
Játékos(ok): Mindenki
-----------------------------------------------------------------------


Míg a többiek lepakolnak, Vajk a szakadék szélére sétál. A mélységet fürkészi, és a szekerek maradványait keresi. Viszont nem lát semmit sem belőlük. Igaz látszik, ahogy ködarabokat hasítottak le a nehéz szekerek a sziklákról, és néhány faforgács is szerte szét hever, viszont még mélyebbre sodródtak. <Talán ha követjük az utat, rálelünk a roncsokra.> Elmélkedik a fejvadász, viszont mikor látja, hogy a keskeny szerpentin más felé viszi majd őket, szomorú arccal tekint a reménykedett zsákmány felé. Túl sok időbe kerülne a meredek hegyoldalon lemenni, ráadásul veszélyes is.


Tábortűznél


Vajk szájához emeli poharát és közben lassan megtörli a szemét, és koncentrál. A többiek, ha figyeltek is, csak azt gondolnák, hogy fáradt, és a szemeit törölgeti. De ő koncentrál, és elméjét újra kitárja. A szellemvilágban a sötétség nem annyira nyomasztó, mint az anyagi világban, viszont a tábortűz kisebb fényt ad. De a fejvadászt most a kereskedő érdekli, és meglepődve látja, hogy Hordós körül ezüstösen szikrázó aura lebeg, és lehetetlen bármilyen érzelmet látni rajta. <Ezek szerint több vagy, mit mutatsz magadról. De az is lehet, hogy fogalmad sincs róla, milyen hatalom van a birtokodban. Hisz elmédet mágia nem érheti>. Vajk nem adja tudtára döbbenetét, arca mozdulatlan marad. Pedig soha nem találkozott olyan mutánssal, akire nem hat az elme mágia. Gondolataiból egy nagy csattanás szakítja félbe. Hordós hason fekve fog egy kardot, és közben a zöld harcos hangosan röhög.


Konrád is feltekint, és mosoly jelenik meg az arcán. Csak Hordós nem érti a dolgot, vajon a kard, hogy ránthatta őt a földre. Vajk hamar rájön, Dzsin'zakk van a dolog mögött, és az ő mágiája. A dagadt kereskedő szitkozódva dobja el a kardot, és valami átokról beszél. Végül a harcos jókedvű megjegyzése hozza őt is jobb kedvre.


- Bánom is én a lovakat, vigyed ha úgy tetszi'.


Hordós egy mély meghajlással köszöni meg a harcos kedvességét. Dzsin'zakk lassan abba hagyja a nevetést, és végül komolyabban kérdez a kereskedő felé.


-Oszt annak a vadkan barátodna' se nincs engedélye?
-De neked persze van. Igaz-e Hordós koma?


A kereskedő szinte majdnem sértődötten válaszol.


- Hogyne lenne! Nem vagyok én csempész, az én boraim a legjobbak a vidéken!


- Jó van má. – Nyugtatja a harcos. – Egyébként mit is monta’? Öltöny? Há' ammeg hogy néz ki?

- Egy ingből, kiskabátból, és nadrágból áll. Hidd el, neked nem fog tetszeni.


A harcos vállat von, és Vajkra fordul tekintete. A fejvadász, míg azok ketten beszélgettek, a fegyvereket próbálgatja, hátha valamelyik használható.


//off: kopasz nyílpuskája: Ké: 2 Cé: 4 s: 4 , a többi 5 nyílpuska Ké: 2 Cé: 2 s: 3, tőrök Ké: 4 tÉ. 2 Vé: 2 s: 2, kardok Ké 3 Té 3 Vé 3 s: 3//


Végül Dzsin'zakk megunja a fejvadász „játékát” és feláll. A többiek nem foglalkoznak vele, de az terpeszbe áll, majd először alig halhatóan kezd hangot kiadni, majd egyre hangosabban, végül erőteljes hangon parancsol.


- Fájdalom vértje!


Ekkor zöldes lángok és füst csap fel a harcos körül. Hordós hatalmasat csattanva hanyatt vágja magát az ijedségtől. Még Konrád is felnéz könyvéből. Közben a zöldes energiák lassan alább hagynak, és a harcos testét zöld színű vértezet kezdi beborítani. Ahogy apad lefelé a mágia, úgy épül fel a testét védő energia. Vajk sietve néz körbe támadástól tartva, de társa szavai után lejjebb engedi az éppen kezében lévő tőrt.


-No, ki puszta ökléve képes megsebezni, a helyett is én őrködök ma este! Hordós, ha neked sikerül, tied a zsákmányból a részem, de ha nem. Nincs részesedésed a zsákmány eladásábó!


A kereskedő szóhoz sem jut, csak a fejét vakarja tanácstalanságában.


//off: Nem írom tovább a másnapot, először a két idősíkot akarom letudni. Konrád, még nem nézte meg a növényt, mert még nem jött el az őrködés ideje. Sirak, én örülök, hogy beszélgetéseket viszel a játékba, de ha ennyire párbeszédes játékot akarsz, akkor sokkal sűrűbben kell írni, nem csak neked, mindenkinek. Különben elhúzódik nagyon a játék.//

[revoltz]

Konrád

Dzsinzak kis előadása félbeszakítja egy pillanatra elmélkedésem a matematika világágról. Egy pillanatra elmosolyodom, majd felnézek a könyvemből, amit egyébként nem tennék meg, de épp egy fejezet végén tartok.
„Érdekes gondolat, hogy verekedjünk meg... a csapat legerősebb tagjától. Csak attól, hogy rám néz elröpülök, mint a győzelmi zászló… még csak egy pofon sem kellene tőle.”
Kicsit behajtom könyvem, majd Dzsinzákhoz szólok számon mosollyal és érezhetően gúnyos, de baráti hangon.
- És melyikünktől várod a verést? Tőlem vagy hordóstól?
Ezt a pár szót is mosoly meg kis nevetés is kíséri. Csak, hogy éreztessem, hogy eszem ágában sincs kiállni Dzsinzák ellen.
- De én közted és Vajk között megnéznék egy párharcot.
Mondom kis vártatva, s közben Vajkra meg Dzsinzakra nézek felváltva, s várom a választ.

[Sirak]

<Udvardi Dzsin'zakk>

-Én nem megverekedésre gondoltam ám! Ha meg tudsz sebezni, nosza üss meg! Próbálkozzatok nyugottan, nem hajolok el és nem védekezek! HaHaHaHaHa

[Pelso]

Kiss Vajk

A fánál

*Miután megnéztem magamnak közelebbről a nőt elindulok a fa tövéhez. Dzsin’zzak-nak menetközben válaszolok.
- Közelről nézve már semmi. Hacsak az nem, hogy nő. Nem tudom te, hogy vagy vele, de én nem tudok, ripsz ropsz ítéletet mondani egy nő felet.
*Megérintem a fa kérgét.
//Érintés 0P Mutogatás 1P Fa irányítása 1P Mágia fenntartása koncentrálás.//
*Megmozdítom a lombkoronát és a fa kisseb ágainak segítségével elkobzom az ő fegyvereiket vagy egyéb ingóságukat. Már ha van egyáltalán még valami náluk. Az őket fogságban tartó ágakat nem mozdítom. Ezután fennhangon megszólalok.
- Az ítélet megszületett. Bűnösök vagytok a Turul klán három harcosának megtámadásában. Enyhítőkörülmény nincs. Kegyelem nincs. A büntetés halál.
*Ezek után összeroppantom a csontjaikat. A lombkorona ágainak segítségével meg egyesével elhajítom mindet a szakadék irányában. Cél, hogy mind essen bele a szakadékba. Elsőnek a nőt hajítom el utána szép sorban a többit. Mindezzel végezve a fát visszahelyezem eredeti helyére és körülbelüli helyzetébe. Abban az esetben, ha sérülések érték a fát akkor még gyógyítom is egy kicsit.
- Na ezzel is meg lennénk. Most már mehetünk.
*Ha volt valami ennél a négynél magamhoz veszem és elindulok vissza lóhoz. A részemről mehetünk tovább.

A szakadék szélénél

*Szomorúan megcsóválom a fejem, de a végén csak legyintek és megyek, segítene a táborrakásban.
<… Azért kár a lovakért, szekerekért és egyéb holmikért… Egy keveset azok is értek volna… A legnagyobb kár még is csak a lovak elvesztése… A rendnek biztos hasznára lett volna az új ló…>

A tábortűznél

*Mikor Dzsin’zzak Hordósnak ajándékozza a lovakat magam is megszólalok. Hangom vidám, nevetős az iménti kis tréfa miatt a kardal.
- Szerintem is tartsd csak meg a lovakat, de aztán megbízható vevőt hajts fel a fegyverekre. No meg, ha az egyik ismerősödnek fegyverforgatókra lenne szüksége, küld hozzánk.
*A fegyverek próbálgatása közben Dzsin’zzak üvöltése és az utáni varázslata meglep. Félbe is hagyom a fegyverek próbálgatását. Onnan ahol épp vagyok figyelem mire készül és, hogy mit akar vele. Mikor végre kiderül és Konrád is bíztat a kardot amit épp próbálgattam visszadobom a többi közé és Dzsin’zzak elé álok.
- Ám legyen. Próbáljuk ki. Magam is szívesen kísérletezem.
//Önmagamra 0P Mutogatás 1P Gyógyítás 2P Időnövelés 3P (1 órán át)
-„Önmagam 0P Mutogatás 1P Csontszerkezet változtatás. 2P Időnövelés 1P (10p)
Ez csak egy ötlet még. Engeded e, hogy a csontjaimban és szervezetemben található kalcium egy részét összegyűjtsem a jobb öklömben létre hozva ott egy csont bokszer szerűséget. Ezért a 2p-ért mondjuk, 1sp járna.”- ???
Önmagam 0P Mutogatás 1P Gyorsítás 2P (+2Gyorsaság) egyszeri.//
*Dzsin’zzakkal szemben kényelmes terpeszállásban megállok. Test súlypontomat süllyesztem. A kínai tai chi-hez hasonló mozdulatokat teszek. Mintha belső energiáimat keringeném csak. A testem először sárgásan villan fel mikor működésbe lép a természeti mágia. Mikor a térmágia akkor fehéresen villanok fel. Teljes erőből mellkason ütöm.

[Pelso]

Harci statisztika

//Sajnos olyan gépnél ülök ahol nincs fen a karakterem így ide nem írok most semmit számadatokat.//

Erő, Ügyesség, Gyorsaság, Pusztakezes harc
Minden a TÉ-re

[Thor]

-----------------------------------------------------------------------
Hajdani Magyarország területe.
Erdő, A fánál
3146. Május 9. Szerda 15:10
Játékos(ok): Mindenki
-----------------------------------------------------------------------


//off: email. 16:00 körül küldtem.//




A fejvadász látva a nő „szépségét”, azonnal elhatározásra jut vele szemben. Lassú léptekkel indul a fa törzse felé, közben a zöld harcos kérdésére válaszol.


- Közelről nézve már semmi. Hacsak az nem, hogy nő. Nem tudom te, hogy vagy vele, de én nem tudok, ripsz ropsz ítéletet mondani egy nő felet.


A fához érve megérinti annak törzsét, és kezét végig húzza a kérgén, miközben a benne lakozó erőt hívja életre. A fa törzsén lévő hasadékok között sárgás fény tőr elő egészen az ágak végéig. A hangos recsegések közepette megmozdul. Hordós riadtan ugrik hátra, még Dzsin'zakk is hátra lép egyet. Vajk a nő övébe szúrt tőrre mutat, mire a fa az apró ágaival kihúzza azt onnan, és parancsolója elé emeli. Ezután a másik háromfelé is nyúl, kisebb gyökereivel, mire azok gyerekként sírnak fel, de a vékony nyúlványok csak a tőreiket veszik el.
A fejvadász ellép a fától, és rideg hangon szólal meg, de mégis érezhető benne indulat.



- Az ítélet megszületett. Bűnösök vagytok a Turul klán három harcosának megtámadásában. Enyhítőkörülmény nincs. Kegyelem nincs. A büntetés halál.



A három férfi azonnal könyörögni kezd. Minden bűnüket megbánták, amit csak elkövettek, de Vajk hajthatatlan. A fára néz, és ujjait ökölbe zárja, de olyan erővel, hogy a vért is kipréseli kézfejéből, mire kissé elfehéredik a bőre. A fa engedelmeskedik a halálos parancsnak, és hóhér lesz belőle. Elsőként a gyökerek kezdenek szorulni az áldozatain. A három férfi felnyög, de nem tud üvölteni, mert az erős szorítás kinyomta tüdejükből a levegőt. Szemeikben elpattannak a hajszál erek, orrukon, és szájaikon vér kezd folyni, majd, ahogy egyre nagyobb a szorítás, már öklendezve hányják ki a rengeteg vért. Egyszer csak felreped a bőrük, és hangos reccsenéssel zúzódnak össze csontjaik. Kegyetlen halál. A hangok egészen a szekérig eljutottak, és mikor a csontok hasadtak Konrád akaratlanul megrázkódik, és örül, hogy háttal áll a borzalomnak. A zöld harcos is csendben figyeli a kivégzést. Arca érzelem mentes, de szeme elárulja, hogy nem kíván senkinek sem ilyen halált, még nekik sem. Hordós nagyon gyorsan a szekérhez rohant, az ő gyomra nem bírja a látványt.
Egyedül a fejvadász, ki büszke hatalmára, és egyáltalán nem esik nehezére végig nézni.


A nő szerencsésebb volt társainál. Ájult magányában nem érezte, ahogy a vastag ág könnyedén eltöri a gerincét. Ezután Vajk a szakadék felé int, és egyenként a fa a mélybe veti a groteszkül kicsavarodott testeket. Ezután visszaállítja a helyére a pillanatnyi hóhért, majd elengedi. Az előbbi szörnyű halál mintha meg sem történt volna, csak a vértócsa jelzi, hogy mi is történt itt.



Dzsin'zakk még ott marad, miközben társa visszaindul a többiekhez. <Szóval nem tudsz, ripsz ropsz ítéletet mondani. Vajon milyen lehet, mikor tudsz?> Majd ő is ott hagyja a fát.



//off: Amit szereztél tőlük, az már a tábortűznél előre hozzá írtam engedelmeddel. //




-----------------------------------------------------------------------
Hajdani Magyarország területe.
Erdő, Az erdő szélén
3146. Május 9. Szerda 15:30-21:00
Játékos(ok): Mindenki
-----------------------------------------------------------------------



Konrád érdeklődve nézi a zöldesen vibráló vértes társát.


- És melyikünktől várod a verést? Tőlem vagy hordóstól?


Kérdése inkább kedélyes, minthogy gúnyos lenne. Hordós riadtan néz a harcosra.


- Én aztán hozzád nem érek, azt felejtsd el. Láttam mire vagytok képesek. Inkább teszem fejemet egy oroszlán szájába, minthogy ahhoz a zöldes izéhez hozzányúljak.


Konrád felnevet.


- Igen, kereskedő barátommal egyetértek, kivéve az oroszlános részt, de én közted és Vajk között megnéznék egy párharcot.


Dzsin'zakk bátorítóan szól barátaihoz.


- Ugyan. Én nem megverekedésre gondoltam ám! Ha meg tudsz sebezni, nosza, üss meg! Próbálkozzatok nyugodtan, nem hajolok el és nem védekezek! HaHaHaHaHa


Nevetése mintha kissé gúnyos lenne, de ezt az ő esetében meg lehet érteni. Vajk egy kicsit gondolkodik, majd feláll, és meghajol tisztelettudóan a harcos előtt, mint egyenrangú ellenfél.


- Ám legyen. Próbáljuk ki. Magam is szívesen kísérletezem.


A zöldes energia vértben álló társa viszonozza a meghajlást. De ami ezután jön, arra nem számított.

Vajk erős koncentrációba kezd, és fura, lassú mozdulatokat tesz, mintha táncba kezdene, és az egy harcot akarna ábrázolni. Bőre alól sárgásan felfénylenek izmai. Dzsin'zakk nem veszi észre mit is művel társa, éppen mágiájának eredményét csodálja. A ragyogó alkarvédők, zöldesen vibráló mellvértjét. <Csodálatos>

A fejvadász folytatja táncát, és közben ökle felé sűrűsödnek a sárga energiák. Érzi, ahogy testéből a keze felé halad életereje egy része. Nem fáj neki, de nagyon kellemetlen érzés. Végül megáll, és ekkor veszi észre a zöld harcos, hogy valami nem stimmel. Konrád és Hordós csendben figyelik az eseményeket. Hírtelen Vajk teste fehéresen felvillan, de csak egy pillanatra, mintha belül villámok cikáznának. Dzsin'zakk épp kiáltana, hogy ne, de a fejvadász nem késlekedik, üt. A csontos ököl gyorsan száguld a harcos mellkasa felé. Eléri a vértet. Vajknak fura érzés, ahogy áthalad keze a zöldes energián, mintha sűrű mocsárba csapott volna. Ha nem lenne megerősítve ökle, biza ujjai már eltörtek volna. De ekkor a harcos hátra mozdul, és a vért, mely eddig rajta volt, mintha a fejvadász lendülete fújta volna el, szertefoszlott. Dzsin'zakk nem foglalkozik vele, erős kezeivel megragadja a fejvadász csuklóját, és a levegőt kiszorítva tüdejéből, megállítja társa ütését.


//off: Mivel Vajk sokáig varázsolt, társa észrevette, ezért a VÉ-re raktam minden értékét. Innen ti folytatjátok ezt a részt. Engedelmetekkel folytatom a kalandot.//



Az őrködést Konrád kezdi. A tűz hangosan ropog, az idő kellemes, csak az erdőből jönnek az élet hangjai, de szerencsére elég messze innen. Mikor eljön az idő Dzsin'zakk folytatja az őrködést, de a varázsló még nem fekszik le aludni. Összeszedi füzetét, íróeszközeit, és egy lámpást Hordós cuccai közül. A kereskedő olyan mélyen alszik, ha a szekeret lovas túlvitte volna sem ébredne fel rá. A harcos látja, ahogy a varázsló lámpással az erdő felé megy, de nem szól hozzá.

Konrád óvatosan lépked a sötét erdőben. Kissé elmosolyodik, mit meg nem tesz a tudásért. Ösztönei azt súgják, azonnal kotródjon vissza a táborhelyhez, de kíváncsisága erősebb életösztönénél. Kis keresés után megtalálja a kincset, mit kereset. Egy tőr segítségével, melyet a halomból hozott, kikaparja a fekete gyökeret. A lámpát leteszi a földre mellé, és leírja az észre vételeit. A vörös kis pontokat, melyek a gyökeret díszítik. Egy kis darabot le is vág belőle, és sűrű sárgás trutymó folyik ki belőle. Majd kísérletezik. A földre teszi a kezét, és vár mi történik. Eltelik néhány perc, de semmi. Nem érti mi a baj, majd eszébe jut valami. Ránehezedik kezére, és úgy vár. Meg is jön a várva várt eredmény. Megjelennek a gyökerek a keze körül. Természetesen még időben elveszi onnan. Tehát nem csak a hőt érzékelik, hanem a nyomást is, és csak akkor jönnek elő, ha mind a kettő meg van. Azért kipróbálja egy fadarabbal, és arra nehézkedik rá, de nem történik semmi.

INTELLIGENCIA


- A hő és a nyomás. – Mondja boldogan magának.


//off: Ha akarsz, vihetsz mintát a gyökérből és a sárgás trutymóból.//


-----------------------------------------------------------------------
Hajdani Magyarország területe.
Erdő, Az erdő szélén
3146. Május 10. Csütörtök 06:00-17:40
Játékos(ok): Mindenki
-----------------------------------------------------------------------


Másnap napkelte után ébred a csapat. Vajk (vagy Dzsin'zakk) volt az utolsó őrködő, de szerencsére nem történt semmi az éjszaka. Mindannyian megreggeliznek. Dzsin'zakk pár mozdulatot tesz kezével, mire bele nyilall a fájdalom a mellkasába. Valószínű egy repedt borda a bűnös, és igaz nem gátolja a harcban, de nem kellemes érzés. Hordós a hasát simogatva büfög és bélgázait nagy hanggal engedi a világra, nem egy épületes látvány. Miután mindenki elvégezte teendőjét, a fejvadász földet dob a tűzre, majd elindulnak a keskeny szerpentinen. Hosszú és fárasztó út elé néznek. Dzsin'zakk és Vajk elől halad és a szekér elé befogott lovakat vezetik gyalog, míg Hordós a szekérről próbálja a féket használni. Konrád mivel már nem fér oda, így hátul bandukol lován, és két társa lovait vezeti. Senki nem beszél, még Hordós sem. Nagyon kell koncentrálni. Néha csak centikra van az út szélétől a szekér kereke. Hosszú nyomasztó út után megpihennek egy szélesebb helyen, és megebédelnek. Egyedül a kilátás gyönyörű. Hatalmas mezők, néhány fa szigettel, és messze a város. Igazából, ha nem haladnának ilyen lassan, már estére a város falain belül lennének. Hordós a nagy hallgatás után, álmodozva szólal meg, két csámcsogás között.


- Ha megérkezünk első dolgom a bordély lesz. Puha combok, és keblek. Ó micsoda élvezet. Nincs jobb dolog a világon a természet ajándékának lábai között lenni.


Majd, mint aki elképzeli mit is művel, visszaréved gondolataiba, és csak csámcsogása add róla életjelet.
Folytatják útjukat, és hosszas fárasztó menetelés után már látják az út végét. A szerpentin is kiszélesedik, és már csak egy kanyar, és a nagy pusztára megérkeznek. Ekkor a szél iránya megfordul, és mindegyik arca önkéntelenül megrándul a feléjük fújt büdös, égett hús szagát érezve. Majd morgásra lesznek figyelmesek, és mintha éles fogak húst szaggatnának. Hordós ereiben azonnal megfagy a vér, és nem tud megmozdulni. A három utazó azonnal egy szikla mögül kukkantanak le. A kanyar előtt vannak ők, és úgy még 5méter magasan. Tőlük 20-30 méterre a mezőn kemény harc dúlt, és dúl. Három bőrvértes férfi áll egymásnak háttal, miáltal egy védő kőrt alkotnak. Kezeikben egyszerű hosszú kard. Ránézésre sima zsoldosok, kik pénzért felfogathatók. De most arcukon leolvasható, hogy inkább áldozatnak hiszik magukat. A körben, mit védenek egy szürke köpenyes nő áll, testhez simuló vörös bőr ruhát visel. Haja hosszú, kiengedett, és tűzvörös. Kezében egy másfél méteres botot szorongat, melynek a tetején vöröses kő csillog. Arca riadalmat mutat, már amennyire innen látja a három kalandor. Tekintete pedig az őket körülvevő szörnyeket lesi. Humanoid testű farkas lények. Görnyedt állásban úgy másfél méter magasak, de valószínű a két métert is elérnék, ha kiegyenesednének. Izmos testüket szürkés, tépett szőr borítja. Ujjaik végén vaskos karmok meredeznek. Fejük akár a farkasoknak, szájukból erős tépőfogak állnak ki. Négy vette körbe őket, és vicsorgó morgással jelzik szándékukat. Pár ilyen szörny, égő teteme fekszik szerte szét, ebből származik az orrfacsaró szag. Több zsoldos elesett, és tetemeikből farkas lények tépnek ki húst. Látszik, hogy a hét farkasnak is alig elég, az a pár zsoldos hulla. Hangos fogak csattogtatásával kergetik el az erősebbek a gyengébbeket. Ezért is támad még az a négy a megmaradt emberekre.



//off: Titeket nem vettek még észre. 20-30 méterre vagytok tőlük. A szörnyek egyelőre nem támadnak a négy alakra. összesen még 11 szörny él.//

[Sirak]

<Udvardi Dzsin'zakk>

!Vajk Vs. Dzsin'zakk!

Látom mire készül, de már késő bármit is mondani. A rémület látszik a szememben, de közben a kíváncsiságtól csillog. <Vajon képes átütni a varázslatot? Nézzük mire képes>
Fogom a kezét. <Mi lett volna ha nem kapom el?>
Jobb kezemmel megragadom jó erősen a kezét, megrántom hátra, majd ugyanebben a pillanatban a fejét célzom bal kezemmel, az ütés pillanatában még nem engedem el a kezét, de utána a mellkasára ütök jobb kezemmel, tenyérrel.
-Asszontam puszta kézzel! No lássuk, mit tudsz egy igazi harcban! -Elvigyorodom, a szemem szinte szikrázik, mint aki már várta volna ezt a harcot.

Miután vége a harcnak, megkérem Vajkot hogy gyógyítsa be a sérülésemet, mert nem volt tökéletes az első.

Másnap a mező közelében

-Mifasz? -Tör ki belőlem az illetlen hozzászólás, nem túl hangosan. Majd hangosabban megszólalva hogy társaim jól értsék, megkérdem.- Na most mégis mit tegyünk?

[revoltz]

Konrád

Nincs sok időnk. Ezek a fenevadak bármikor széttéphetik a megmaradtakat, gyorsan kell cselekedni!
Mivel állatszerűek, ezért úgy gondolom kis akaraterővel és asztrállal rendelkeznek, de erről meg kell bizonyosodnom!

- Én elriasztom a szörnyeket a többi a ti dolgotok, mert folyamatosan koncentrálnom kell!

Behunyom szemem egy pillanatra, majd mikor kinyitom, a szemem ezüstösen ragyog, ahogy áttekintek a szellemvilágba, hogy láthassam milyen erejű a szellemük a fenevadaknak.

Majd ennek megfelelő szintű aurát varázsolok a harcosok köré, amibe benne vannak a farkasok. Az aura úgy néz ki mint egy fánk, mert a harcosok nincsenek benne, hogy rájuk a mágia ne hasson. A mágia hatására halál félelem jön bennük létre, mely a harcosokból árad vagyis tőlük félnek.

Gömb átmérője: 10 méter – 2 pont.
Varázslat ereje: a maradék 2 pontot a varázslat erejére költöm, ha szükség van rá mind a kettőt, ha nem akkor csak 1-et.

[Pelso]

Kiss Vajk
Még a tábortűznél.
*Az ütésembe bele adtam minden erőmet így nincs esélyem korrigálni mikor kitér előle és ráfog a kezemre. Meglepett kérdő tekintettel nézek fel Dzsin’zzak-ra mikor ráfog a kezemre.
//A harc épp megbeszélés alatt. Mihamarább közzé tesszük.//

//A harc végén begyógyítom Dzsin’zzak sebeit.//
Másnap az erdő szélen. A farkas támadás.
*Érdeklődve szemlélem a kibontakozó helyzetet míg Konrád meg nem szólal. Ekkor odalépek Dzsin’zzak mellé és megérintem.
- Sebeid folyamatosan gyógyulnak egy órán át.
//Érintés 0 Mutogatás beszéd 0 Gyógyítás 3P időmágia 3P 1órán át hat.//
*Ezután még a szikla takarásában de jó rálátással a harcra a tisztás felé tekintek és egy szép nagy fát keresek. Ha nem látok jól a szikla takarásából akkor Konrádtól és Hordóstól eltávolodok a sziklán túlra.
//Mutogatás beszéd 0P mutatott célpont 2P Fa irányítás 1P Távolság 3P 100m Időtartam koncentrálás//
*A fával oda megyek a megtámadottakhoz és minden farkast megütök ami a fa útjába esik valamin azokat a farkasokat akik még harcolni akarnak. A fával addig maradok a bajbajutottak mellet amíg meg nem futamodnak a farkasok. Viszont ha a farkasok már az elején megfutamodnak akkor üldözőbe veszem őket.

[Thor]

-----------------------------------------------------------------------
Hajdani Magyarország területe.
Hegy lába
3146. Május 10. Csütörtök 17:40-17:50
Játékos(ok): Mindenki
-----------------------------------------------------------------------


//off: email. A tábortűznél lévő harcot egyelőre félre rakjuk. Dzsin'zakk sebe teljesen begyógyúlva.//


Első kör


A látványtól Dzsin'zakk az orra alatt szitkozódik, és akaratlanul fegyvere felé nyúl, de mégsem rántja ki hüvelyéből a kardot, hisz bármilyen jó fegyverforgató, azok a lények ellen mit sem ér tudománya. Látszik mozgásukon, hogy erősek, gyorsak, ráadásul azok az agyarak olyan könnyen tépik fel a húst a halottak testéből, mintha már több hetes oszlásnak indult holtestek lennének.


Dzsin'zakk: ASZTRÁL


Szinte látja lelki szemeivel, ahogy haldokolva fekszik, azok a dögök pedig már a hasát tépik fel. Beleborzong a gondolatba, de erőt vesz magán. <Ostoba mutáns! A társaid ilyen harcost akarnak mellettük tudni? Térj magadhoz!>


Dzsin'zakk: AKARATERŐ


A társai semmit nem vettek észre a zöld harcos saját maga rendreutasításából. Majd Dzsin'zakk határozottan szólal meg.


- Na most mégis mit tegyünk?


A varázsló egy pillanatra elgondolkodik, majd a társaira néz.


- Én elriasztom a szörnyeket a többi a ti dolgotok, mert folyamatosan koncentrálnom kell!


Ezután meditációba réved meg sem várva a többiek válaszát. Ezt nem azért teszi, mert lenézi társait, hanem tudja, nincs sok idő, hogy megmentse a négy embert a farkasok karmaitól. És Konrádnak többet ér négy élet, mint az udvariaskodás. Szemei ezüstösen felizzanak, és már a szellemvilágot kutatja tekintetével.
Első pillantásra nem változik a környék. A szikla ugyan úgy néz ki, mint az anyagi világban. A harcos körül megszokott zöld örvénylés, és Vajk sárgás kavargó aurája jelenik meg előtte, ahogy különleges látásával végig pásztázza a környéket. Háta mögé nem néz, így nem látja Hordós auráját, melyet már a fejvadász felfedezett, hisz neki most fontosabb dolga van.
A szikla mögül kitekint a mezőre, és végig nézi a farkasok testét. A szellemvilágban sincs változás. Erősek, vadak, veszedelmesek. Egyedül az egyik, mely éppen most kergeti el fajtársát zsákmányától, tűnik kicsit nagyobbnak, és fényesebbnek. <Szóval ő lehet az alfa hím. Remélem hatalmam hozzá is elég lesz.>


Vajk, feszülten nézi a bestiákat, majd a varázslóra néz. Mikor a tekintetek találkoznak, a fejvadász ösztönösen elnéz az ezüstösen izzó szempártól. Tudja mit jelent az elme mágiája, és inkább kerüli a fürkésző pillantásokat. Még egyszer visszanéz a farkasokra, majd Dzsin'zakkhoz lép.


- Ne mozogj!


Mondja határozottan a fejvadász, és megérinti a harcos vállát, és kicsit mélyebb hangon szólal meg.


- Sebeid folyamatosan gyógyulnak egy órán át.


Ekkor sárgásan felizzik a keze, majd szinte azonnal a harcos teste is. Erőteljes, fehéren csillogó mágikus por örvénylik fel a két fél körül, miközben a sárga lüktetés egyre erősödik, míg egyszer csak az örvény és a lüktetés alább hagy.
Dzsin'zakk meglepetten néz kezeire. Fura erő folyik ereiben, és ettől legyőzhetetlennek érzi magát. Az aggodalmak teljesen semmivé lettek.

//off: Dzsin'zakk egy órán keresztül 3 másodpercenként 3 ÉP-t gyógyulsz.//


Ekkor Konrád energiával átitatott hangon szólal meg.


- A legmélyebb félelmeitek törjenek elő egyszerű lelketek sötét börtönéből, és jelenjen meg előttetek rút halálotok!


A varázsló szemei még erősebben izzanak, mire társai hátán végig fut a hideg.
A farkasok hirtelen fura lehasaló módon néznek minden felé, majd vinnyogó hangot adva kotródnak el a meglepetten néző négy túlélőtől. Egy marad, mely morogva néz a zsoldosok irányába, majd végül az is elrohan a többi után.

Vajk nem bízva semmit a véletlenre, fát keres, hogy hatalmával mozgásra bírjon egyet és az esetleges bátrabb bestiák kedvét elvegye az ember hústól, de a közelben egy sincs.


Első kör vége

//off: Pelso a varázslásod után 5 másodpercig nem vagy képes varázsolni, így ebben a körben, ha lett volna fa a közelben, akkor sem tudtad volna megbűvölni. Igazából a harc egy körig tartott. //

[Pelso]

//semmi gond természetesen megvárom az 5 másodpercet.//

//Remélem jól értettem és csak azok a farkasok álltak arrébb amik a zsoldosokat vették körbe. Tehát a holtakat marcangoló bestiák és talán még az alfa is a közelben van?//
*A szűkölve hátráló bestiákat egy bólintással nyugtázom. A fa hiányát enyhe csalódottsággal veszem tudomásul, de nem esek kétségbe. Máris elkezdek keresni egy sűrű bozótost. Lehetőségek szerint tüskést. Ha az sincs akkor kúszónövények után nézek a hegy oldalán.
//Beszéd mutogatás 0P Idézőből kiáramló mágia 0,2P Bokrok, kúszónövények, lágyszárúak irányítása (0,3/1m gömb) 2,7P 9m gömb területén lévő növények. Térmágia 3P 100m távolságra. (Tőlem legfeljebb ilyen mesze lévő bokrokat vagy egyebe szemlélek ki. Ha van lehetőleg közelebbit.) Fenntartása koncentráció 0P//
- Lágyszárúak, gyomok, kórók, liánok és bokrok mozduljatok.
*A testemben az energiák áramoltatása közben az oromból és a számból apró porszemek szálnak ki a kezeim köré és ott lassú keringésbe kezdenek. Hol sárgásan hol fehéres színt öltenek. A mágia megidézésével végezve mint megindulnak a szemcsék a kiszemelt „bokor „csoportosuláshoz. Becsapódáskor szét terjednek a szemcsék 9m-es gömbben és minden növénybe beleivódnak azon belül. Ezek után megindul a területről minden növény a még közelben található farkasoknak.
//Természetesen ha mind a 11 farkas elment még az alfa is akkor mindez nem érdekes.//
*Biztos ami biztos magamra is megidézem a gyógyítást és csak utána szállok fel a lóra.
- Szerintem Dzsin’zzak egyenlőre csak mi menjünk le. Hát ha vissza jönnek.

[revoltz]

Konrád

A koncentrációt egy rövid ideig még fenntartom, míg ott van egy farkas is, majd elengedem a mágiát.

- Sietnünk kell! Nincs sok időnk, akár még vissza is jöhetnek!

Szólok a többieknek hadarva a szavakat, mintha még azzal is spórolni akarnék az idővel, majd megindulok a lenti brigád felé kiket imént mentettünk meg. Nem futva, csak kocogva, gyors léptekbe. Ha odaértem üdvözlöm őket, a hölgyet külön.

- Veszélyes ez az út, minél többen megyünk együtt annál jobb! Csatlakozzanak kis karavánunkhoz, de siessünk, mert még visszajöhetnek azok a fenevadak!

Intő szavaimat a végén nyomatékosítom, s már azzal szinte meg is akarnám indítani őket, a fecsegést elkerülve. Az úton majd beszélünk.

[Sirak]

<Udvardi Dzsin'zakk>

-Úgy látom Konrád szép munkát végzett! Háhá -kacagok fel.
-Nincs is itt már szükség ránk, gyerünk oda!

És odaügetünk hozzájuk.

-Jó napot mindenkinek! Bocs hogy udvariatlanak vagyunk -kuncogok kicsit, de egyből komolyra váltom a fejemet- de sietnünk kéne mielőtt vissza jönnek. <pfffff, érted, udvariatlanak...xDDD>