Életút

[Pelso]

//Idézőből kiáramló mágia : 0,2 P
Mutogatás (fele idő) : 1 P
Síkban kör (félkör) : 0,8 P 8 m – e
Fény idézés (máglya méretű) : 1 P
Össz .: 3 P megidézés 2s időtartam nincs/1s/egyszerei
Az újra harcolni akaró íjászok a célpontok.//

*Ahogy újra talpon biztos ami biztos arra az esetre ha az íjászok menekülés helyet az fegyvereikért nyúlnak megidézem a korábbi varázslatot és készenlétben tartom. Nem állok a menekülők útjába. Szép lassan a híd oldalához hátrálok. Onnan szemlélem az eseményeket. Felkészülve rá, hogy a még harcolni akarókat elvakítsam, és utána megtámadjam.

//A figyelmem még az íjászok felé irányul de érdekelne, hogy van e fa a híd túloldalán. És ha igen akkor mekora.//

[Pelso]

Harci statisztika

Erő 2 Ügyesség 4 Gyorsaság 3 +2(mágia) Pusztakezes harc 3 F.h. 3 Akrobatika 3 Össz.: 20
Előző körről maradt 0

Alap/fegyver/Össz.
KÉ: 8 + 5 = 13
CÉ/TÉ: 7 + 3 = 10
VÉ: 5+0 = 5
Sebzés:0+2=2
Következő körre marad 0

[Thor]

-----------------------------------------------------------------------
Hajdani Magyarország területe.
Erdő
3146. Május 9. Szerda 14:40
Játékos(ok): Mindenki, Konrád (NJK)
-----------------------------------------------------------------------


//off: Revoltzal megbeszéltem, hogy most még én írok helyette, de a következő reagnál már ő irányítja a karakterét. A mostani regnál már úgy mesélem, ahogy az emailban írtam. Sirak, hozzá adtam a mágikus fegyverhez a te fegyvered értékeit.//


Ötödik kör


A híd hangos recsegéssel jelzi, ahogy a lovak szekerestül riadtan vágtáznak le róla. Vajk hátrál, nem akar a menekülök útjába kerülni, és közben megidézi újra a fény mágiát, hátha az egyik íjász a túlvilágra szeretné küldeni. Kezével sebesen írja a levegőbe a rúnákat, és jobb ökle sárgásan felfénylik, de nem engedi útjára a fénysugarat, vár. A látványt, mi elé tárul, soha nem feledi. A két méter magas energia lény érzelem nélkül lép az előtte térdelő íjász nő elé. Az, kérlő tekintettel néz fel rá, és síró hangon könyörög az életéért. A mágikus démon hátra lép, felemeli kardját, majd mindenféle megbánás nélkül végig vág a szerencsétlen nőn. Hangos sercegéssel mar a rabszolgavadász testébe a villám. Felsikolt, és füstölgő, rángó élettelen bábúként dől el. A többi íjász ezt látva rémült menekülésbe kezd.

Vajk, a fejvadász a földre köp és örömmel nyugtázza, hogy a démon most velük van. Eközben a menekülő 4 íjász felé néz. A híd végébe futnak, amerre a riadt lovak is menekültek. Azt gondolják, hogy a sűrű erdő majd védelmet nyújt nekik. De ők nem tudják, hogy az ott álló vaskos törzsű növények az életüket is vehetik. És ekkor Vajk arcán kegyetlen mosoly jelenik meg. <Engedjem el őket, vagy pusztuljon mind?>



Mind eközben Dzsin'zakk, a zöld harcos hihetetlen gyűlölettel nézi, ahogy a három rabszolgavadász hátrál tőle, és megpróbálnak kereket oldani, de tévednek, ha azt hiszik, hogy Udvardi Dzsin'zakk ezt engedi. <Megdöglötök!> Gondolja magában, és jobb kezével végig mutat bal keze felé, és közben elüvölti magát.

- Fájdalom lándzsája!

A három ellenfele riadtan néznek egymásra, de a félelemtől földbe gyökerezett lábuk mozdulatlanságra kárhoztatja őket. Eközben zöldesen izzó lándzsa jelenik meg a harcos kezében és dühtől izzó szemekkel ront a három lebénult ellenfelére.

- Pusztuljatok!

Kiáltja, és a mágikus fegyverrel végig csap a hármon. Az első feje szétloccsan az ütés erejétől, a második gigáját szakítja ki a mágikus lándzsa, míg a harmadiknak a halántékán reccsen a csont. Diadalmas üvöltés tőr ki a harcosból, mit sem törődve a mellkasából kiálló nyílpuska vesszővel. Őt nem lehet csak úgy megölni. A három rabszolgavadász szörnyethalva esnek hanyatt. Ők már több gondot nem okoznak ebben a világban.



- Állj meg!

Kiáltja Konrád a démonnak. Kezét a villám lény felé tartja, és összezárt öklét kiengedi, mire Vajktól nem messze az elementál hangos dörrenések közepette szertefoszlik. A varázsló belekapaszkodik a nyeregbe, miközben homlokán kidüledező erein izzadság cseppek folynak végig.<A fenébe, nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz uralni a szörnyet, miközben harcol.> Remegő testtel veszi a levegőt, a lény megidézése és itt tartása sok erőt kivett belőle, de korán sem jelenti azt, hogy harcképtelen. A két gyilkos karddal a kezükben ezt hiszik, és lassú léptekkel közelednek áldozatuk felé.

<Gyertek csak, és ízleljétek meg a halál kesernyés ízét.>

A varázsló felemeli kezét és hangos kántálásba kezd, a két fickó, kik könnyű prédának nézték, riadtan állnak meg, de már túl közel vannak ahhoz, hogy elkerüljék sorsukat, mit az égiek rendeltek számukra.


//villámgömb: sebzés 3-3P, távolság 5m-0,5P, gömbátmérő 1m-0,3P, varázslóból kiáramló 0,2P. Idő/térmágia: területnövelés +6m-0,6P, mágia idejének növelése 1 perc-0,1P. Össz: 4,7P 5 másodperc//


A kántálást befejezi, és jobb mutató ujjával a célpontokra mutat, mire apró kékes fény cikázik a két falfehér arcú fickó felé. Azok riadtan lépnek hátra, de pillanatok alatt oda ér a mágia, és melléjük érve hangos dörrenés közepette villámok törnek ki belőle. A két fickó üvöltve repül szét. A villámok sisteregve marnak a húsukba kínfájdalmat okozva. A szerencsétlenek a földön hemperegve szenvednek, de a villámok nem kímélik őket. Igazi nyers energia vihart teremtett a varázsló, ki elégedett tekintettel nézi a vergődő alakokat. Tudja jól, hogy a mágia egy percig fogja kínozni őket, bár valószínű addigra már halottak lesznek. <Ostobák!> Gondolja magában.


Ötödik kör vége

[Thor]

-------------------------------------------------------------------Bocsi, véletlenül nyitottam

[revoltz]

Konrád

A harc teljes befejeztélvel rendesen kifújom magam, de nem sokáig tétovázok. Futólépésben megindulok Dzsinzakhoz megnézni, hogy milyen az állapota. A Hordóssal nem is foglalkozok.

"Biztos egy haja szála sem görbült a harcban a szekér mögött" - gondolattal hagyom ott had szedje rendbe magát.

Mikor odaérek Dzsinzakhoz rögtön a sebére vetem pillantásom, ami biztosan nem egy szép látvány és elég súlyosnak tűnhet, habár nem értek a gyógyításhoz azért a vér mennyiségéből próbálom bemérni, milyen súlyos a seb.

- Súlyosnak látszik a sérülésed testvér.

Vajk emlékeim szerint a természeti erők tudója és abba talán beletartozik a gyógyítás is és mire odaérek már zárja be a sebét Dzsinzaknak.
Tekintetem Vajkra fordul, mely haragot és csalódottságot sugároz.

- Meggondolatlan voltál Vajk és erőd mindenek felettinek érezted, s a hibád társad fizette. A mestered biztosan nem ezt tanította neked.

Szavaim erősek és határozottak, nem hagy Vajknak kibúvókat és "de"-ket, amivel kimagyarázhatná magát, de a bocsánatot sem várom el egy harcostól, csak a megbánást és a büntudatot, hogy hibája beleivodjon az elméjébe örökre, hogy bele többet ne essen.

Ha nem tudja meggyógyítani:

- Keresnünk kell egy vajákost a környéken... remélem a Hordós ismeri eléggé, hogy tudjon valakit a közelbe vagy legközelebb már csak a városban tudjuk Dzsinzakot ellátni... - Sóhajtok, s az arcomon a probléma súlyosságának nyomai látszanak.- Addig remélhetőleg nem ütközünk több ilyen harcba.


Majd a többiekkel visszaindulok a Hordóshoz, hogy megtudjam tud-e valakit, aki gyógytásból él, s vezessen minket oda különben lehet nem fogunk tudni odaérni a városhoz élve. Ha tud, akkor szerintem arra kell vegyük az irányt, ha nem akkor a város felé, de sietősebben, mint eddig.

[Pelso]

//Fa irányítás távolról (Elme. Természet és Tér/idő mágia):
Beszéd és jelírás 0P
Mutatott célponton létrejövő mágia 2P Fa irányítás 1P
Távolság 100m 3P
Szellemvilágba áttekintés 0 (A látás központja a fa. A fa szemszögéből szeretnék látni.)
Össz.:6P Megidézés időtartama: 6s Mágia időtartama: Amíg koncentrálok max 3p//

*Ahogy a négy íjász elfut mellettem felhagyok a korábbi mágia fenntartásával. A menekülők felé fordulok és kiszemelem a lehető legnagyobb, legterebélyesebb fát ami a menekülők útjában lesz mikor befejezem a mágiát.
- A fa én vagyok, én a fa vagyok. A fa én…
*Lassú mély lélegzeteket veszek. Kezeimet magam előtt tartva állok egyhelyben. Ahogy sorra mondom ki a szavakat apró pórszemcsék szálnak ki a számból és gyülekeznek a kezeim körül. Szemcsék felváltva egyszer sárgás fényben, aztán meg fehéresen világítanak. Lassú örvényben áramlanak a kezeim körül. A kezeimet lassan a mellkasom elé húzom. A szemcsék mozgása felgyorsul. Szemeimet behunyva felnyitom a harmadik szemem, kezeimmel előre ütök és útjukra indítom a kavargó pórfelhőt, ami egy szempillantás alatt szeli át köztem és a fa közötti távolságot. A következő pillanatban már az irányításom alatt lévő fa szemszögéből szemlélem szellemvilágot, és a közeledő íjászok szelemét.
<… Megvagytok…>
*Amint kellő közelségbe érnek támadásba lendülök a fa ágaival és gyökereivel. Mindet megragadom és nem eresztem. Lefogom minden végtagjukat és a testüket is.
<… Mit is tegyek velük… Élet vagy halál…hmm… Döntsön a lelkük… Na lássuk, hogyan is néz ki az aurátok…>
*Egyesével megszemlélem mindegyiknek a lelkét. Megnézem eddigi életük hagyott e nyomot az aurájukon, hogy a lelkük annyi gonoszsággal telt e már meg ami kívülről is látszik.
//Csak külső szemlélődés. Mivel nem valószínű, hogy gyakorolnának bármilyen szintű lelki önkontrolt kívülről is látszódhat lelkük alapvető jellemvonásai. Valamint pillanatnyi érzelmeik.//

*Míg a fára koncentrálok szinte süket vagyok a testem közeli eseményekre. Tompán eljutnak hozzám az érzetek, meg a hangok de nem igazán törődöm velük míg nem jelentenek rám veszéjt.

[Sirak]

//off: Az e fajta lélek szemlélés véletlenül nem egy mágia? Ha pedig mágia akkor hogy csinálsz egyszerre 2 mágiát? Koncentrálnod kell a fára, de közben koncentrálni akarsz arra is, hogy meglásd lelkük érzelmeit. A kettő együtt nem hinném hogy megy//[/color

[color=#FF4000]<Udvardi Dzsin'zakk>

Látom ahogy elhullnak ellenfeleim, körbe tekintek a csatatéren, mindenhol véres hullák a földön, vérpezsdítő és szörnyű látvány. Kezeimet ökölbe szorítva hirtelen mozdulattan széttárom kezeimet és az égnek üvöltök, ahogy a torkom bírja vagy még erősebben és mellettem lévő tartógerendába (ami felettünk tartja a gerendákat) olyan erősen ütök, hogy az ketté törjön.

Ha bár az adrenalin kezd felszívódni a véremből, próbálom elrejteni fájdalmamat amelyet a sebem okoz.
-Nem olyan vészes mint aminek látszik, testvér. De való igaz, be kéne kötni biztos ami biztos.

[Pelso]

//bele van építve a mágiába. Szellemvilágba át tekintés 0P. Miközben irányítom a fát alapból a szellemvilágot szemlélem, hogy lássak is valamit 100 m távolságból. Aztán mivel sehogy sem láttam külön ilyen mágiát. Úgy döntöttem, hogy a szellemvilágba át tekintés tökéletesen le fedi azt amit akartam. Mivel a mágusba a tudatnyitás fedi le ugyan ezt. És ott a lélek szemlélésére is szolgál. Igaz csak külső szemlélődésre jó. Most sem akarok mást.

3 mágia formát lehet egyszerre vegyíteni maximum.//

[Sirak]

//az addig oké hogy 3 mágiát lehet vegyíteni, de ez 2 külön mágia...és most mondtad ki: "Szellemvilágba át tekintés 0P" tehát ez egy külön álló mágia. De szerintem nem kell ahhoz áttekintened a szellemvilágba a fa irányításához..külömben is mással kéne foglalkoznod szerintem//

[Thor]

-----------------------------------------------------------------------
Hajdani Magyarország területe.
Erdő
3146. Május 9. Szerda 14:50
Játékos(ok): Mindenki
-----------------------------------------------------------------------


//off: Szokásos, nézzetek emailt . Pelsoval megbeszéltem, hogy nem teljesen a reagja szerint írok.//



A két test már csak az elektromosság okozta rángás miatt mozog, de igazából már nem élnek. Konrád megunja, és egy intésével megszünteti az egyébként egy percig vibráló energiát. A két halott még rángatózik párat, majd végleg mozdulatlanok lesznek. A varázsló leszáll lováról, és sérült társa felé siet.
Dzsin'zakk fájdalma nem enyhül, sőt lassan kezd az adrenalin felszívódni a szervezetében, így a kellemes fájdalomcsillapító hatása is egyre csak csökken. Dühében felüvölt, és a mellette lévő korhadt fagerendába csap öklével, mire vaskos darabok szakadnak ki belőle. Valamennyire sikerült elterelnie fájdalmát a mellkas irányából, mert most már a keze is fáj.
Konrád oda ér hozzá, és látva társa arcán, hogy lassan lenyugszik, közelebb lép hozzá, és a sebet fürkészi.


- Súlyosnak látszik a sérülésed testvér.


A zöld harcos a mellkasára tekint, és keserű mosollyal válaszol.


- Nem olyan vészes, mint aminek látszik, testvér.


Majd mikor hozzá ér a nyílpuska vesszőhöz, ami még mindig kiáll belőle, felnyög a fájdalomtól.


- De való igaz, be kéne kötni, biztos ami biztos.


A varázsló közelebb hajol, és mosolyogva nyugtázza a látottakat. A harcos felvont szemöldökkel néz rá, és közben egy pallóba fúródott vesszőt ránt ki.


- Mi olyan vicces?


Konrád vigyorra húzza száját.


- Még nem véreztél el, ez azt jelenti, hogy vénát nem ért a nyílvessző. Egyébként mit akarsz azzal?


ÉLETTAN


- Csak megnéztem, hogy nem e szakállas a nyílvessző hegye.


Majd el is dobja a halálos lövedéket, és nagy levegőt vesz, majd összeszorítja a fogát. Jobb kezével gyengéden megfogja a mellkasából kiálló vesszőt, majd egy gyors mozdulattal kirántja magából. Csak egy fájdalmas nyögés kíséri a vérfröccsenést. Érzi, ahogy meleg vére a hasára folyik a sebből, de egyben megkönnyebbül, megszűnt a feszülés a mellkasában.


Mind eközben Vajk hangosan felkiált az erdő felé. A menekülő négy íjász azt hiszi, hogy nekik kiabál, de ő a fákat szólítja hatalmával.


- Mozdulj természet csodája! Ébredjen ősi lelked, és hallgasd parancsomat! Kapd el azokat a menekülő mocskokat!


Szájából sárga pór szál ki minden szava után. Kezei köré gyűlik, és össze- vissza repülő, ragyogó kavalkádot alkotnak. Majd mellkasához ér, és a por is szertefoszlik.

A négy menekülő meghallva a fejvadász szavait, még eszeveszettebben rohannak tovább, és éppen ez a vesztük.

Vajk látja, ahogy eltűnnek a rengetegben, de hirtelen hangos reccsenés jelzi, hogy akarata kiteljesült. Félelmetes harc folyhat most az erdőben. A négy íjász riadt kiabálását lehet hallani. Az haramianő úgy sikoltozik, mintha a bőrét nyúznák. A másik három hangja is azt jelzi, hogy esélytelen küzdelemben vesznek részt. Egyszer csak abba maradnak az üvöltések, alig halható nyögések jelzik, hogy a természet nyert. A fejvadász elengedi a mágikus köteléket, mire a roppant erő, mely eddig az elméjét nyomta, szertefoszlik, és lihegve hátat fordít az erdőnek.
<A négy hitvány most már a foglyom, majd később megnézem a lelküket.> És öntelt mosollyal visszaindul társai felé.


Hozzájuk érve látja, hogy barátai kíváncsian néznek az erdő felé, de egyelőre nem kérdeznek rá mi történt.
Vajk közelebb lép a Dzsin'zakkhoz, hisz látta, hogy mellkasából egy nyílpuskavessző meredt ki, és szó nélkül kezét a harcos izmos vállára teszi, majd koncentrál.


- A gyógynövények összes ereje segítsenek rajtad!


//természet mágia: gyógyítás 3 P, érintés 0P, beszéd /mutogatás 0P. Össz: 3 másodperc//


Ekkor sárgásan felizzik a keze, és a mágikus fény bele olvad a harcos testébe. Dzsin'zakk kellemes békességet érez. A fájdalmat lassan a mágia kiszorítja, és csak a kellemes lüktető borzongás marad helyette.
A fejvadász elveszi a kezét, és a sárgás fény is abba maradt. Dzsin'zakk köszönés képen bólint, majd mellkasához ér, de mikor erősebben megnyomja, kikerekednek szemei a fájdalomtól.

//off: 3 ÉP-t gyógyult vissza a karakter.//

Éppen szólna róla, mikor hangos csattogásra figyelnek fel. A hang irányába néznek, és mosolyogva látják, ahogy Hordós egy kalapáccsal próbálja leverni a lakatot a fogságban lévők rácsos börtönéről. Sokadik ütésre, és persze a testes mutáns választékos káromkodásai után enged a lakat, és a ketrec ajtaja kitárul. Ezek szerint a nagy hasú túlélte.

Dzsin'zakk elfeledkezve a fájdalomról a gyíklényekhez indul. Vajk is ezt tenné, de ekkor a varázsló elé áll, és a szemébe nézve szól hozzá.


- Meggondolatlan voltál Vajk és erőd mindenek felettinek érezted, s a hibád társad fizette. A mestered biztosan nem ezt tanította neked.




Szavai erőt sugallnak és magabiztosságot, tekintete akár egy démoné, de a fejvadász nem hajtja félre a fejét, hanem állja a kemény tekintetet. Éppen szólna is valamit, de Konrád elfordul tőle, és harcos társa után indul.


Vajk: INTELLIGENCIA AKARATERŐ ASZTRÁL
Konrád: INTELLIGENCIA AKARATERŐ ASZTRÁL


Míg a kiszabadított foglyok felé sétálnak, pár halotton át kell lépniük. Az isten talán a megmondhatója, hogy ki mit gondol, mikor egy élettelen test felett ellépnek. A fejvadász esetleg kincset lát bennük, kifosztható hullákat, semmi mást? Vajon a varázsló fejében is ezek a gondolatok motoszkálnak? És mi van a harcossal, a büszkesége, vagy az élelmessége az erősebb?
Lépteik során most már körbe nézhetnek, és a látvány elég gyomorforgató. Halottak, véres csontok és húscafatok mindenfele.
Szerencsére a két ló, mely az elakadt rácsos szekér elé van befogva, már lenyugodtak.


Mire odaérnek a szekérhez, a gyíklények már a hídon állnak, és könnyeikkel birkózva ölelgeti Hordóst, aki egyértelmű zavarban van ettől. A négy pikkelyes bőrű nő szipogva, de tisztelettudóan hajolnak meg a három kalandor felé.


- Köszönjük, nem is tudjátok, hogy mennyire hálásak vagyunk nektek. Rabszolgaként hamar meghaltunk volna. Hihetetlen, amit tettetek ekkora túlerővel szemben.


Szipogja az egyik. Mire Hordós hangosan felnevet.


- Ne lepődjetek meg, hisz ők a Turul klán testvérei, ők legyőzhetetlenek!


Az egyik gyíklény egy lépéssel közelebb lép megmentőihez, és büszkeségtől ittasan szól hozzájuk.


- Ettől a perctől kezdve, mi a gyíknemzettség tagjai megesküszünk, hogy a Turul klán örök szövetségesei leszünk.



És szavai után letérdel a három hős elé, mire a többi nő is követi társukat.


Így hát igaz véletlenül, de egy új szövetségest szereztek klánjuknak.

[Pelso]

Kiss Vajk

*Konrád távozása után kérdőn nézek utána. Megfed utána meg választ sem várva faképnél hagy?!
<… Túl éltük vagy nem!?...>
*Hamar napirendre térek az eset felet. Megvonom a vállam és a többiek után megyek. A legközelebbi halott ruhájából levágok egy darab szövetett és azzal tisztítom meg a tőröm és a kezem a vér nagyjától. Miközben csatlakozom a gyíkasszonyok körüli csoportosuláshoz. Hálálkodásukat társaim mögött állva mosolyogva fogadom.
<… Még jó, hogy nem én értem ide előbb… Akkor még inkább zavarba lennék… Szegények vajon tudják egyáltalán, hogy a megmenekülésük csak ráadás?... Mellékes következménye tettünknek?...>
*A gyíkasszonyokkal nem igazán foglalkozom. Legfeljebb annyit, hogy mikor elindulnak haza megemlítem ha gondolják vegyenek magukhoz fegyvert. Ezt követőnek elindulok vissza a lovamhoz.
- Szegyük össze a holminkat és tisztítsuk meg az utat. Szerintem.
*A lovamhoz vezető úton módszeresen átnézek minden halottat, hogy van e náluk bármi hasznos vagy értékes. //fegyver, ékszere, kristály, térkép, tájoló, dohány, stb…// A test átkutatásával végezve belököm a szakadékba a testet. A hídról leérve az út porának segítségével, dörzsölöm le a vér maradékát a tőrről és a kezemről. A pengét még egyszer át dörgölöm egy ronggyal és csak ezután teszem vissza a tokjába. Lovammal együtt visszatérve a rácsok szekérhez a többiek segítségével //no meg a lovak segítségével // nekilátok az elakadt szekér kiszabadításához, hogy Hordós áthaladhasson a szekerével. Valamint, ha van még holt test a hídon az is átnézem és a szakadékba vetem. A kiszabadított szekeret levezetem a hídról. Míg hordós át ér a szekerével tüzetesen megnézem magamnak a ketreces szekeret, hogy van e rajta bármi érdekes, valamint megkeresem a foglyaimat. A fához érve először megszemlélem munkám eredményét, valamint körbe nézek nem e áll valaki vagy valami lesben. Biztonságomról megbizonyosodva lehunyom szemem és tágra nyitom harmadik szemem. Az éteri világban tekintem meg alaposabban foglyaimat.
<… Mint is kezdjek veletek most… hmm… Döntsön a lelketek… Na nézzük…>
//Szemvilágba át tekintés 0P Mutogatás 1P Folyamatosan koncentrálok. Időtartam max. 3perc
Megszemlélem mindegyiknek a lelkét. Lelkük alapvető jelemére lennék kíváncsi, hogy a gonoszság vajon bele ivódott e már az aurájukba.//

[Sirak]

<Udvardi Dzsin'zakk>

Odalépek a nőhöz aki beszélt, lehajolok hozzá, kedvességet sugárzó mosollyal tekintek a szemébe, közben megfogom az egyik kezét, arra invitálva, hogy álljon fel.
-Ájjatok fel és siessetek haza.

Ahogy mennek el, 1x-2x még rájuk pillantok közben meg össze szedem a fegyvereimet és a vért bele törlöm áldozatukba.
Aztán segítek Vajknak a szekérrel.
Ha Vajk még sokat időzik, bármivel is, odamegyek hozzá és barátian rácsapom a kezemet a vállára (nem meg ütöm vagy ilyesmi és nem is erőböl, de azért érezze hogy van ott erő) és azt mondom neki türelmetlen hangon: -Indujjunk má'! Csak rád várunk!

[revoltz]

Konrád

Örömmel veszem az új szövetségeseket, hisz egyszer majd ők lesznek a mi segítségünkre, ahogy most mi voltunk az övékére. Tisztelve őket én is meghajolok, s így szólok:

- A klánunk mindig szívesen veszi, ha szövetségeseink száma gyarapszik.

Majd Dzsinzak szavait csak mosolyal nyugtázom és jókivánságokkal búcsúzom el tőlük. A mocskokat nem sajnálom, akik most a földön fekszenek holtan, valószínűleg egytől-egyig mind megérdemelte a halált. Miután megvetően végignéztem rajtuk segítek Vajknak szedelőzködni. És a kocsi eltolásában is segítek, hogy szabad utat nyerjünk végre a hídon át. Kicsit sietősen pakolok... nem akarok sokáig időzni ezeken a veszélyes utakon. Minnél előbb érünk a városhoz annál jobb...így kicsit megpróbálom a többieket is erre ösztönözni.

[Thor]

-----------------------------------------------------------------------
Hajdani Magyarország területe.
Erdő
3146. Május 9. Szerda 15:10
Játékos(ok): Mindenki
-----------------------------------------------------------------------




//off: email //



A gyíklények magukhoz veszik a felajánlott fegyvereket, és ahogy párszor megforgatják kezeikben, látszik, hogy értenek a használatukhoz. Így már a három kalandor könnyebb szívvel búcsúzik el tőlük.

Vajk elkezdi a hullákat átnézni. Ami értékesnek tűnik, elkobozza tőlük, hisz nekik már nincs rájuk szükségük. Az egyik még halálában is görcsösen markolja fegyverét, így a fejvadásznak kénytelen kelletlen el kellett törnie a férfi ujjait. Pár csont reccsenése után, már szabad a kard.
Talán néhány gyűrűt (4 db), 359 kristályt, és természetesen a fegyvereket, de semmi mást. Valószínű a többi szekéren van az élelmük és egyéb dolgaik, de azok most kitudja, milyen messze vannak.
Közben Konrád is besegít a fejvadásznak, és e közben Hordós is visszaért a kissé megvadult szamarával, és a hordókkal teli szekérrel.


- Tudjátok volt pillanat, mikor azt hittem mi is hamar rabszolgákká válunk, - Ekkor nyel egyet, és megsimogatja apró göcsörtös kezével hatalmas tokáját. – vagy halottakká, de úgy érzem, lassan szégyellnem kell magam, ha ilyen gondolatok jutnak az eszembe.


Majd kissé idegesen nevet egyet. Valószínű most jöhetett ki rajta a harc okozta félelem. Hogy idegességét levezesse, elkezdi számolni a hordókat, hogy mind megvannak.


A három kalandor szinte egyszerre mosolyodnak el. Ők is idegesek voltak, mikor az első komoly harcot kellet vívniuk azokkal a harci kutyákkal, de már megedződtek, és egyáltalán nem jön ki rajtuk a harc utáni remegés.


A cuccokat felpakolják a Hordós szekerére, és a halottakat a mélységbe vetik. Nem mondanak imát a lelkükért, hisz az már rég elkárhozott. Ezután a rabszekeret megpróbálják kiszabadítani. Sajnos nagyon csúnyán megrongálódott a kereke, mikor a lovak vadul szabadulni akartak. Dzsin'zakk nekifeszül, közben Hordós a lovakat ösztönzi, de a kocsi tengelye szó szerint ékként vájódott bele a korhadt deszkába. Végül csak úgy tudták megoldani, hogy Vajk és Dzsin'zakk nekifeszültek, és Konrád az elme hatalmával a lovakat irányította, mire végül hangos recsegések közepette sikerrel jártak. A szekéren nincs semmi különös, egyszerű durván ácsolt kocsi, melyen rácsos kaloda van felszegecselve.
A hídon az út szabaddá vált, és Hordós átvezette a kocsiját rajta. Ezután a két lovat, mely a rabszállítóhoz van szíjazva, Hordós kérésére neki állnak lekötni, hogy a saját szekere elé tudja fogatni.


Míg ezzel bíbelődnek, Vajk az erdőbe sétál, hogy megvizsgálja foglyait. Megáll a fa előtt, és miután körbe nézett, hogy nincs veszély, büszkén szemléli alkotását. A három fickó a növény vaskos gyökereiből alakított alkalmi börtönben szűkösködnek, míg a nő fent lóg ájultan, vagy halottan fejjel lefelé, miközben kígyóként fogja egy vaskos ág.
A fejvadász nem időzik sokat. Koncentrál, és kinyitja azt a szemét, mely érzékeli a szellemvilágot. Lassan átlényegül az erdő előtte, és meglepetten látja, hogy itt még elevenebb az élet, mintha az erdő is sűrűbb lenne, és elevenebb. De ami a rabszolgavadászokból kiárad, még az ő gyomrát is felkavarja. Testük fekélyekkel teli, melyből zöldes-barnás, bűzös energiák párolognak ki. Annyira szörnyű tetteket hajtottak végbe, hogy a szellemvilágban a rothadás aurája veszi őket körül.


Ekkor Vajk hírtelen kiréved a koncentrációból, mert egy határozott ütéssel megzavarja a zöld harcos, bár ő nem tudta mit is tesz a fejvadász.


- -Indujjunk má'! Csak rád várunk!


És még mondani akar valamit, de ekkor észreveszi miért is áll itt társa. Nagy szemekkel hümmög, majd a többieknek kiállt.


- Konrád, Hordós gyertek ide, ezt nektek is látnotok kell!


//off: Mivel nem tudom mi Vajk terve, ezt a részt nem mesélem tovább, cselekedjetek. De egy másik idősíkban mesélem tovább a kalandot. Ha esetleg tetteitek nagyon befolyásolná a további írásomat, akkor majd változtatok rajta. //



-----------------------------------------------------------------------
Hajdani Magyarország területe.
Erdő
3146. Május 9. Szerda 15:30-21:00
Játékos(ok): Mindenki
-----------------------------------------------------------------------



Elindult a csapat. Most már Hordós szekere előtt két ló húz, és a szamár hátul van kikötve. Egyértelműen érezhető mennyire gyorsabban halad a kocsi.
Az út nyugodt és békés. Néha egy rágcsáló szalad el előttük, de igazából még nagyobb vaddal sem találkoznak, aminek kifejezetten örülnek. Az úton látszik, hogy ritkán van használva, eléggé benőtte a növényzet. Nem nagyon beszélgetnek. Konrád engedi, hogy a lova kövesse a csapatot, és így meditál, hogy a harc okozta fáradságon enyhítsen. Dzsin'zakk néha a mellkasához kap, sajnos a lovaglás nem tesz jót a fájós mellkasának. Majd ha letáboroznak, szól Vajknak, hogy nem volt teljes a gyógyítás. A fejvadász pedig a környéket fürkészi. A nyomok egyértelműen mutatják, hogy a három szekérrel együtt itt vágtáztak a megvadult lovak, de már negyed órája haladnak, és még sehol nem látja őket. Még Hordós is csendben ül a szekerén, csak néha a káromkodását lehet hallani, hisz két lovat nehezebb irányítania, mint egy szamarat.


Hirtelen megtorpannak a döbbenettől. Az erdő, mintha kettévágták volna véget ér, és ámultan tekintenek a messzeségbe. Ezek szerint eddig egy hegy tetején jártak, és hirtelen meredek szakasz vet véget erdei kalandozásuknak. Kellemes hűvös szél csap arcukba, a hegy lábától hatalmas mező tárul eléjük, melyben szigetekként egy-egy facsoport látható. Még a várost is lehet innen látni, ahova igyekeznek, igaz még nagyon messze vannak tőle. Sajnos viszont az út innen egyenest lefelé vezet a hegy lábáig, mely nagyon meredek. Hordós a fejét vakarja, és a többiek is nyugtalanok a keskeny utat látva. De most már tudják hová kerülhettek a megvadult lovak szekerestül. Valószínű szegény párák nem tudtak megállni, és lezuhantak. Ezt a nyomok is igazolják.


- Pihenjünk le az erdőben. Mi is, meg a lovak is fáradtak. – Tanácsolja Hordós.


A harcos és a varázsló már bólint is, de a fejvadász álljt int.


- Gondolom, egyikőtök sem akar a fojtó gyökér áldozatává válni?


Mind a hárman meglepetten néznek rá.
A harcos nem érti, hogy miért nem vette ő is észre. A varázsló izgatottan néz, hisz élőben még nem látott ilyet. Hordós pedig érthetetlenül bambul, fogalma sincs, hogy miről van szó.


Vajk: Erdőjárás, nyomolvasás
Dzsin'zakk: Erdőjárás, nyomolvasás


Konrád észreveszi Hordós bamba tekintetét, és tudományosan ecseteli, hogy a növény hő hatására meg tudja növeszteni hihetetlen gyorsan a gyökereit, és így az áldozatukat elkapva, összeroppantják, majd a föld alá húzzák. Nagyon nehéz észrevenni őket, hisz a föld alatt élnek. Az elhízott kereskedő félve néz az erdő felé, és örül, hogy nem heveredett le egy percre sem a fűbe.


Dzsin'zakk meg is kérdezi a fejvadászt: - Te honnan tudod, hogy itt van fojtó gyökér?


A fejvadász egykedvűen válaszol.


- Több állat csontot is láttam jöttünkkor, amik egyértelműen a fojtó gyökér áldozataivá váltak. Igaz nem vagyok teljesen biztos magamban, de nem akarok éjszaka kínok közt meghalni.


- Én sem! – Jelentette ki határozottan Hordós.


Bár Konrád szívesen tanulmányozná a környéket, de a csata kivette az erejét.
Végül lejjebb egy kiszélesedő sziklás rész elég jó táborhelynek bizonyult. Bár az esőtől nem véd meg, de a széltől teljesen. Odáig elég könnyű volt a szekeret levinni, de tovább majd kemény munka lesz. És ha tényleg van fojtó gyökér, az a sziklás talajban nem él meg, ezzel Konrád nyugtatja az egy helyben topogó kereskedőt, mert fél, ha megáll, lehúzzák a gyökerek a föld alá.


Este


Hangosan ropog a tűz. Könnyen találtak gyújtósnak valót, és így Hordós még teát is tudott főzni mindenkinek. A vacsorát kellemesen elfogyasztották, és közben Hordós mesél jókedvűen, teljesen elfeledkezve a fojtó gyökérről. A szerzett holmi, most a kövön hever előttük.


//off: úgy gondolom mindenen megosztoztok. Ha nem, akkor annyival kevesebb van a földön, amennyit elraktok. Persze nem Hordósról van szó//


- Azokért a cuccokért akár 3000 kristályt is kaphattok. – Mutat a fegyverekre. – Szívesen segítek nektek elpasszolni őket. A kopasz nyílpuskája szerintem vagy 400 kristályt is megér.
Ej, Borostás Vadkan barátom biztos jó összeget adna ezért a szépen kidolgozott fegyverért. Ő aztán ért hozzá, de sajnos titokban kell intézni az ügyeit, mert Gregor a város vezetője nem nézi jó szemmel az ügyleteit. Igen ez a Gregor kemény fickó, és csak ha nagyon jóban vagy vele, akkor engedi, hogy a városában kereskedj. Én mondom csak ártott neki, hogy lefeküdt a nagyvárosnak, Magornak. Persze csak képletesen értem. Azóta keményebb lett, ráadásul azt a francos ruhát hordja, amit a nagyvárosban is szoktak. Kényelmetlen, hamar elszakad, és könnyen koszolódik. Azt hiszem, öltönynek hívják, de nem vagyok benne biztos. Tényleg erről jut eszembe, mit szólnátok, ha megtartanám ezt a két lovat. Nagyon a szívemhez nőttek.


Mondja ártatlan tekintettel. Ja, a sok káromkodás közepette nőhetett a szívéhez, mikor próbálta irányítani őket. Úgy tűnik vette a bátorságot, és veletek szemben is próbál kufárkodni.


//off: Nyugodtan beszélgessetek, és kérdezősködjetek. A következő reagomba folytatom az éjszakát és a másnapot, ha nem történik este semmi. De ettől függetlenül egy másik időreagban mehet az éjszakai csevej.//

[Pelso]

Kiss Vajk

A fa mellet.

*Megvárom míg mindenki kihümmögi magát, és csak utána szólalok meg.
- Épp ítélkezni akartam felettük. Ha gondoljátok segíthettek. A három fickó esetében könnyű dolgom van. Megtámadtak minket. Már ezért megérdemelnék a halált. A lelkük ráadásként olyan sötét és fekélyes, hogy már azon gondolkozom miért nem öltem már meg őket.
*Egy pillanatra elhallgatok. Elgondolkozva tekintek fel a nőre.
- A nő esetében még nem döntöttem.
//Ügye jól értettem, hogy a nő lelke is ugyanolyan fekélyes mint a többié? Kíváncsi lennék hogy néz ki a nő, kb. milyen korú. //
*Abban az esetben ha csúnyácska akkor valószínűleg ő is meghal. Viszont, ha csinos és aránylag fiatal akkor keresek a fogva tartásához, egy masszív és terjedelmes futónövényt a tekintetemmel. Az ítélet végrehajtásával megvárom mit mondanak a többiek.

//Az erdő végénél.
A hegy tetejénél még mielőtt lejjebb ereszkednénk.
Arra lennék kíváncsi, hogy a nyomok alapján várhatóan bele botlunk e a szekerekbe ha az úton maradunk? Ahol álunk látjuk e meddig zuhantak a lovak szekerestül? Amennyiben az úton maradva nem találkoznánk a szekerekkel mekkora kitérőt jelentene, ha meg szeretném nézni?//

A táborhelyen.

//Lehet, hogy a nő ott lesz velünk megkötözve, de még nem biztos. Ez az ottani beszélgetésen múlik majd. Ami nem valószínű, hogy a férfiak közül akár csak egy is velünk lenne. Ez szerintem Konrádon múlik majd.//

*Mielőtt csatlakozom a tábortűz mellé felderítem a környéket míg a többiek tábort raknak. Az esetleges foglyot a talajhoz rögzítem és meggyógyítom a növényt. Miután le táboroztunk, és kipakoltunk a tűz mellé egyesével kipróbálom milyenek a kardok. Súlyozás, fegyver súlya, jobb vagy balkezes, fém minősége, él állapota, markolat minősége állapota. Dzsin’zakk ha szóvá teszi az ő sebét is begyógyítom.

//Kíváncsi vagyok az értékeikre, hogy van e közöttük olyan amelyik jobb e az enyémnél.//

*Míg gondolkozom, hogy megtartsam e az egyiket vissza teszem mindet a helyére. Mikor Hordós szóbahozza a szerzeményeket, lehunyom a szemem és kortyolok a teából. Mintha ha csak a teát élvezném ki. Valójában át tekintek a szellemek világába.

//Szellemi világba való áttekintés. 0 Önmagamra 0 mutogatás 1 (le hunyom a szemem) Fenntartás koncentrálás max 3p
Hordós aurájának vibrálását szemlélem. Izgatottság, és a csalárdság színeit szemlélem.
Arra lennék kíváncsi, hogy csak kicsit vagy nagyon le akar minket húzni.//

- Hmm.


//Válaszomat befolyásolja mit látok az aurájában.//

*Az éjszaka folyamán váltott őrséget javaslok. Sorrend Konrád, Dzsin’zakk és én. Reggel abban az esetben, ha nem találkozunk a szekerekkel az út mentén de nincsenek messze a romjaik akkor oda megyek szét nézni míg a többiek tábort bontanak.
//Mutogatás beszéd, Önmagamra 0p Gyógyítás 3P Időnövelés 3P 1óráig tart.
Mutogatás beszéd, Önmagamra 0P Gyorsítás 2p Időnövelés 1P 10p-ig tart//