A nyomokon elmélkedek, s próbálom megfejteni, hogy mit is kellene tennünk. Ezt Pelso szavai törik meg, de nem azonnal. Csak néhány pillanat múlva eszmélek fel gondolataimból és kapom fel a fejem Pelsora tekintve, s dolgozom fel az addig elhangzottakat.
"Csodás képességekkel van felruházva ez a Pelso...néha elfog az irigység, hogy ő könnyedén kiolvassa a megoldást valamiből, ami számomra felfoghatatlan."
Cselekedeteimben mind végig Pelsot követem, nem szívesen járnék úgy, ahogy az a félnótás, aki éhhalálra ítéltett. Mikor átérünk én is Nokipshoz hasonlóan cselekszem, előveszem kardom és pajzsom is, his már nem vagyunk messze a végállomástól és a harctól.
Életút
Moderátor: Admin
Re: Életút
Szerző: Thor » 2012.04.01. 15:34
___________________________________________________________
Helyszín: Erigowtól északra, Kars város alatti kripta
Időpont: 3615. Hideg évszak, Gyökerek hava és hatodik hete, evir napja a mithrill órája, és a vöröslunír órája közt (08.00-09.00)
Résztvevők: Armon Vilonio, Neji, Nokips, Pelso, Revoltz
___________________________________________________________
//off: Gorodak jelezte, hogy egy ideig csak ritkán tud írni, így NJK lesz belőle, mikor nem tud írni. Remélhetőleg nemsokára már sűrűbben rá fog érni.//
A férfi Armonra néz, mikor kérdéseket tesz fel neki. Látszik rajta, hogy bár nem ért mindent, de azért nagyjából felfogja, hogy mit is akar vele közölni társatok. A férfi arcán gúnyos mosoly jelenik meg, és csak annyit mond.
- Te fogsz sírni, mint gyerek. Ti félsz majd, ti hal majd.
Ezután köp egyet, de a nyál a mélybe zuhan. Sajnos ez a verem igazinak tűnik. Ezután a férfi szomorú tekintettel néz maga elé, hisz Armonnak igaza van, az élete már nem ér semmit.
Fura nép ez a toroni. Lehet, hogy tudnátok segíteni rajta, hisz egy dorani varázsló van veletek, de ő még is inkább a halálotokat kívánja.
Mindannyian nagyon figyeltek a varázsló szavaira. Beszéde után mindannyiótokban a félelem kezd úrrá lenni. Nem örültök, hogy egy nagyon régen készített mágikus valami fog titeket e mély szakadékon átvinni. Miért nem tudtak egy sima hidat csinálni? De muszáj átmenni, ezért megteszitek. Pelso benned is van félsz, hisz nem vagy biztos benne, hogy rendesen fog működni. Lehet a fickó társai azért nem szabadították ki, mert meghaltak.
Neji
Felajánlottad, hogy elsőként mész át az akadályon, és te nem az a fajta vagy, aki csak a levegőbe beszél. Lassú léptekkel elindulsz a verem széle felé, és közben hangosan kimondod a szót, mit Pelso mondott. Kiűzöl minden félelmet és kételyt elmédből. Hinned kell a varázslóban.
Mindenki
Figyelitek Nejit. Bátor ember, büszke lehet az apja rá, hisz lehet, a halálba sétál bele. És tudjátok mind, a halál nem finnyás, mindenkit a keblére emel.
Kimondja a szót, és ekkor fura dolog történik.
Hangos ropogással, mintha sziklák gördülnének kövön, és fájó nyikorgással mintha súlyos kőtömbök csúsznának egymáson, hang tőr fel a mélyből, és közben enyhén a talaj remegni kezd.
Neji is visszalép, nehogy a földmozgás miatt beleessen a mélybe.
Pelso
A mágia életre kell, és hirtelen vaskos csóvákként zuhannak a sötétségbe, és kékes izzás tőr elő a mélyből. Fogalmad sincs, hogy mi fog történni, a botodba kapaszkodsz, és reménykedsz benne, hogy az ősi erők, még mindig pontosan működnek.
Mindannyian
Tágra nyílt szemekkel, esetleg valaki szájjal, nézitek, ahogy óriási szikladarabok emelkednek fel csak úgy maguktól, és egy göröngyös kőhíddá kezdenek egybe állni.
kőhíd
Végig épül a híd, és így már biztonságban átmehettek rajta. Neji megteszi az első lépést, és mivel göröngyös, mindenképpen figyelni kell, nehogy megbotoljatok a kiálló darabokban, de azért stabil.
Pelso
Látod, hogy erős kezekként tartják a sziklákat a mágikus energiák, de azt is látod, hogy idővel kezdenek ritkulni az erővonalak, és ha sokáig vártok, a sziklák a mélybe hullnak veletek együtt.
- Nincs sok időnk! – Kiáltod, és te is gyorsra veszed lépteidet.
Mindenki
Pelso felkiált: - Nincs sok időnk!
És gyorsan Neji után veti magát. Nem kell nektek sem több, ti is hasonlóan cselekedtek. Pelsot Nokips követi, utána Armon, és legvégül Revoltz megy. Sietve teszitek meg a kis utat, főleg miután halljátok, ahogy a kövek kezdenek megint ropogni. Hírtelen megmozdul az egész kőhíd, de Revoltz még rajta van.
Revoltz
Sietve mész Armon után, mikor kifordul alattad a kő, és azt látod, hogy körülötted kezd darabokra hullni az egész építmény. Nincs időd gondolkodni, elrugaszkodsz…
Mindenki
Látjátok, hogy a kövek mocorognak, és hírtelen kezd szét esni az egész, de Revoltz még rajta van. Ő is észreveszi a bajt, és felétek ugrik, de látjátok, hogy még nagyon messze van, nem fog sikerülni. A másodperc apró kis része alatt dönt Neji, és mivel bízik a társaiban, utána veti magát. Nokips is azonnal ugrik, és elkapja Neji lábát. Armon sem késlekedik, megragadja Nokips nadrágját, mire a lendülettől hasra esik és kezd a mélybe csúszni, de ekkor Pelso megragadja a szíjánál, és közben botját egy résbe szúrja, az tart mindannyiótokat.
Hangos robajjal zúdul a mélybe a kőhíd. Ti pedig a végtelennek tűnő sötétség felett himbálóztok, mindannyian.
Hihetetlen erőt ad nektek, hogy megmentettétek társatokat, így a varázsló is tud tartani titeket, még.
Pelso ekkor látod, hogy a kő kezd repedezni, ami tartja a botot, az-az titeket. A nagy teher alatt, mit tartasz, csak nyögve tudsz beszélni.
- Talán jó lenne, ha elindulnátok felfelé.
Mondja a fájdalomtól eltorzult hangon a varázsló.
Revoltz gyorsan felmászik a többieken, majd Neji követi, utána Nokips és végül Armon.
A túlélés mámorában egy picit elfeledkeztek arról hol is vagytok, egymásra nézve hangosan nevettek. Talán ez a legjobb módja, hogy elűzzétek a félelmet, mely még kicsit ott dobog szívetekben.
//off: Nyugodtan beszéljetek itt, ha akartok, én tovább mesélem a kalandot, ráadásul nem akarom elvenni a lehetőséget egy kis baráti beszélgetésre. Revoltz a fáklyád a mélybe hullt.//
Miután rendbe raktátok magatokat, lenéztek a mélybe, de nem látjátok a leesett fáklya fényét. Vajon a toroniakból volt, ki bele zuhant a mélybe. A fickót hiába is kérdeznétek, ő nem fog válaszolni.
Nokips betölti nyílpuskáját, és céloz. Armon megkérdezi, hogy „miért?”, de ő nem válaszol, csak lő. Haljátok, ahogy az ideg útjára engedi a halált. Hangos reccsenéssel fúródik a nyílpuska vessző, a férfi homlokába.
- Most már örökké idetartozik. – Mondja Nokips, és az útra fordítja a figyelmét, ahogy ti is.
Folyosó vezet tovább, és most már fegyverrel a kezetekben haladtok előre, hisz nemsokára eléritek célotokat, és ha szerencsétek van, a toroniak még itt vannak, élve, vagy holtan.
Óvatosan haladtok, habár a térkép itt már nem mutat csapdát, csak a teremben, ahová mentek. A nyomok is tovább haladnak, sajnos mind a négyen túlélték, így még óvatosabban mentek.
Megérkeztek. Gyönyörű terem tárul elétek, és egy tökéletes műalkotás, egy hatalmas szobor.
terem
De nem láttok senkit. Se toroniakat, sem a hullájukat. Igaz a lépcső tetejére nem láttok fel, és lehet, ott fekszenek holtan egytől egyig.
Revoltz a földre mutat. Egy nyom a lépcső tetejére vezet, míg a másik három jobbra kerülve a lépcsőt halad, míg jobb oldalt egy bejáratban eltűnik.
Nokips a térképet mutatja, hogy az a további járat messzire elvezet innen. Ha szerencsétek van, akkor azzal a hárommal nem kell foglalkoznotok. A térkép szerint még baloldalt is vezet járat a terembe, illetve ahol most ti vagytok az. Így három helyről is be lehet jutni ide.
Pelso mélyen a terem lelkében kutatsz, és a túloldali falon lévő rúnákból mágia párolog. Meglepődsz, hisz ezek szerint már aktiválódott a csapda.
- A mágikus csapda már nem működik, - Mondja a varázsló – de azért legyünk óvatosak.
Mindannyiótok fejében megjelenik a kérdés, „Vajon milyen mechanikus csapdát indított el, hisz itt nem látni semmit?”
Még Nokips is csak a fejét ingatja, nem lát semmit.
Helyszín: Erigowtól északra, Kars város alatti kripta
Időpont: 3615. Hideg évszak, Gyökerek hava és hatodik hete, evir napja a mithrill órája, és a vöröslunír órája közt (08.00-09.00)
Résztvevők: Armon Vilonio, Neji, Nokips, Pelso, Revoltz
___________________________________________________________
//off: Gorodak jelezte, hogy egy ideig csak ritkán tud írni, így NJK lesz belőle, mikor nem tud írni. Remélhetőleg nemsokára már sűrűbben rá fog érni.//
A férfi Armonra néz, mikor kérdéseket tesz fel neki. Látszik rajta, hogy bár nem ért mindent, de azért nagyjából felfogja, hogy mit is akar vele közölni társatok. A férfi arcán gúnyos mosoly jelenik meg, és csak annyit mond.
- Te fogsz sírni, mint gyerek. Ti félsz majd, ti hal majd.
Ezután köp egyet, de a nyál a mélybe zuhan. Sajnos ez a verem igazinak tűnik. Ezután a férfi szomorú tekintettel néz maga elé, hisz Armonnak igaza van, az élete már nem ér semmit.
Fura nép ez a toroni. Lehet, hogy tudnátok segíteni rajta, hisz egy dorani varázsló van veletek, de ő még is inkább a halálotokat kívánja.
Mindannyian nagyon figyeltek a varázsló szavaira. Beszéde után mindannyiótokban a félelem kezd úrrá lenni. Nem örültök, hogy egy nagyon régen készített mágikus valami fog titeket e mély szakadékon átvinni. Miért nem tudtak egy sima hidat csinálni? De muszáj átmenni, ezért megteszitek. Pelso benned is van félsz, hisz nem vagy biztos benne, hogy rendesen fog működni. Lehet a fickó társai azért nem szabadították ki, mert meghaltak.
Neji
Felajánlottad, hogy elsőként mész át az akadályon, és te nem az a fajta vagy, aki csak a levegőbe beszél. Lassú léptekkel elindulsz a verem széle felé, és közben hangosan kimondod a szót, mit Pelso mondott. Kiűzöl minden félelmet és kételyt elmédből. Hinned kell a varázslóban.
Mindenki
Figyelitek Nejit. Bátor ember, büszke lehet az apja rá, hisz lehet, a halálba sétál bele. És tudjátok mind, a halál nem finnyás, mindenkit a keblére emel.
Kimondja a szót, és ekkor fura dolog történik.
Hangos ropogással, mintha sziklák gördülnének kövön, és fájó nyikorgással mintha súlyos kőtömbök csúsznának egymáson, hang tőr fel a mélyből, és közben enyhén a talaj remegni kezd.
Neji is visszalép, nehogy a földmozgás miatt beleessen a mélybe.
Pelso
A mágia életre kell, és hirtelen vaskos csóvákként zuhannak a sötétségbe, és kékes izzás tőr elő a mélyből. Fogalmad sincs, hogy mi fog történni, a botodba kapaszkodsz, és reménykedsz benne, hogy az ősi erők, még mindig pontosan működnek.
Mindannyian
Tágra nyílt szemekkel, esetleg valaki szájjal, nézitek, ahogy óriási szikladarabok emelkednek fel csak úgy maguktól, és egy göröngyös kőhíddá kezdenek egybe állni.
kőhíd
Végig épül a híd, és így már biztonságban átmehettek rajta. Neji megteszi az első lépést, és mivel göröngyös, mindenképpen figyelni kell, nehogy megbotoljatok a kiálló darabokban, de azért stabil.
Pelso
Látod, hogy erős kezekként tartják a sziklákat a mágikus energiák, de azt is látod, hogy idővel kezdenek ritkulni az erővonalak, és ha sokáig vártok, a sziklák a mélybe hullnak veletek együtt.
- Nincs sok időnk! – Kiáltod, és te is gyorsra veszed lépteidet.
Mindenki
Pelso felkiált: - Nincs sok időnk!
És gyorsan Neji után veti magát. Nem kell nektek sem több, ti is hasonlóan cselekedtek. Pelsot Nokips követi, utána Armon, és legvégül Revoltz megy. Sietve teszitek meg a kis utat, főleg miután halljátok, ahogy a kövek kezdenek megint ropogni. Hírtelen megmozdul az egész kőhíd, de Revoltz még rajta van.
Revoltz
Sietve mész Armon után, mikor kifordul alattad a kő, és azt látod, hogy körülötted kezd darabokra hullni az egész építmény. Nincs időd gondolkodni, elrugaszkodsz…
Mindenki
Látjátok, hogy a kövek mocorognak, és hírtelen kezd szét esni az egész, de Revoltz még rajta van. Ő is észreveszi a bajt, és felétek ugrik, de látjátok, hogy még nagyon messze van, nem fog sikerülni. A másodperc apró kis része alatt dönt Neji, és mivel bízik a társaiban, utána veti magát. Nokips is azonnal ugrik, és elkapja Neji lábát. Armon sem késlekedik, megragadja Nokips nadrágját, mire a lendülettől hasra esik és kezd a mélybe csúszni, de ekkor Pelso megragadja a szíjánál, és közben botját egy résbe szúrja, az tart mindannyiótokat.
Hangos robajjal zúdul a mélybe a kőhíd. Ti pedig a végtelennek tűnő sötétség felett himbálóztok, mindannyian.
Hihetetlen erőt ad nektek, hogy megmentettétek társatokat, így a varázsló is tud tartani titeket, még.
Pelso ekkor látod, hogy a kő kezd repedezni, ami tartja a botot, az-az titeket. A nagy teher alatt, mit tartasz, csak nyögve tudsz beszélni.
- Talán jó lenne, ha elindulnátok felfelé.
Mondja a fájdalomtól eltorzult hangon a varázsló.
Revoltz gyorsan felmászik a többieken, majd Neji követi, utána Nokips és végül Armon.
A túlélés mámorában egy picit elfeledkeztek arról hol is vagytok, egymásra nézve hangosan nevettek. Talán ez a legjobb módja, hogy elűzzétek a félelmet, mely még kicsit ott dobog szívetekben.
//off: Nyugodtan beszéljetek itt, ha akartok, én tovább mesélem a kalandot, ráadásul nem akarom elvenni a lehetőséget egy kis baráti beszélgetésre. Revoltz a fáklyád a mélybe hullt.//
Miután rendbe raktátok magatokat, lenéztek a mélybe, de nem látjátok a leesett fáklya fényét. Vajon a toroniakból volt, ki bele zuhant a mélybe. A fickót hiába is kérdeznétek, ő nem fog válaszolni.
Nokips betölti nyílpuskáját, és céloz. Armon megkérdezi, hogy „miért?”, de ő nem válaszol, csak lő. Haljátok, ahogy az ideg útjára engedi a halált. Hangos reccsenéssel fúródik a nyílpuska vessző, a férfi homlokába.
- Most már örökké idetartozik. – Mondja Nokips, és az útra fordítja a figyelmét, ahogy ti is.
Folyosó vezet tovább, és most már fegyverrel a kezetekben haladtok előre, hisz nemsokára eléritek célotokat, és ha szerencsétek van, a toroniak még itt vannak, élve, vagy holtan.
Óvatosan haladtok, habár a térkép itt már nem mutat csapdát, csak a teremben, ahová mentek. A nyomok is tovább haladnak, sajnos mind a négyen túlélték, így még óvatosabban mentek.
Megérkeztek. Gyönyörű terem tárul elétek, és egy tökéletes műalkotás, egy hatalmas szobor.
terem
De nem láttok senkit. Se toroniakat, sem a hullájukat. Igaz a lépcső tetejére nem láttok fel, és lehet, ott fekszenek holtan egytől egyig.
Revoltz a földre mutat. Egy nyom a lépcső tetejére vezet, míg a másik három jobbra kerülve a lépcsőt halad, míg jobb oldalt egy bejáratban eltűnik.
Nokips a térképet mutatja, hogy az a további járat messzire elvezet innen. Ha szerencsétek van, akkor azzal a hárommal nem kell foglalkoznotok. A térkép szerint még baloldalt is vezet járat a terembe, illetve ahol most ti vagytok az. Így három helyről is be lehet jutni ide.
Pelso mélyen a terem lelkében kutatsz, és a túloldali falon lévő rúnákból mágia párolog. Meglepődsz, hisz ezek szerint már aktiválódott a csapda.
- A mágikus csapda már nem működik, - Mondja a varázsló – de azért legyünk óvatosak.
Mindannyiótok fejében megjelenik a kérdés, „Vajon milyen mechanikus csapdát indított el, hisz itt nem látni semmit?”
Még Nokips is csak a fejét ingatja, nem lát semmit.
„Virágozzék ki lelkedben a gyűlölet, mert igaz belső békét csak ez által találsz.” Aruth Dyn-Dayaell
-
Thor - Kalandmester
- Hozzászólás: 1382
- Csatlakozott: 2007.09.12. 14:01
- ZK Karakter: Vasöklű Arg-Tristani Krónikák
Re: Életút
Szerző: Pelso » 2012.04.02. 10:21
Intelligencia:6
Egészség:3
Akaraterő:7
Asztrál:6
Érzékelés:1
*Mikor a többieket sietségre intem a hídon való áthaladásra megpaskolom a kutyám hátát és őt is megindítom a hídon. A hídon iparkodva végig azon jár az agyam, hogy egy kicsit átgondolatlanok voltunk. A sietségbe és a gondolataimba meg is izzadok. Át érve a falnak vetem a hátam miközben kifújom magam. Figyelem, hogy mindenki át ér e miközben rendezem a légzésem ritmusát. A kutyának meg közben vakargatom a füle tövét.
<… Talán lehet, hogy még is csak egyesével vagy kettesével kellet volna átkelni…>
*Mikor látom, hogy Revoltz aláhull a kövekkel együtt halálfélelem suhan át az agyamon. Ahogy a többiek én sem gondolkozom mikor megragadom Armon övét. Minden erőmet mozgósítva tartom társim. Érzem ahogy megfeszülnek az inaim és újabb izzadságcseppek gördülnek végig rajtam. Látva, hogy a faldarab ami eddig tartott kezdi megadni magát; az arcomból kifut az összes vér. Teljesen lefehéredek, de nem lazítok. Még eltökéltebben kapaszkodok tovább míg mindenki felmászik. A teher csökkenésével sem lazítok mivel az erőm azzal párhuzamosan fogy.
*Mikor végre mindenki fel ért meg könnyebbülten rogyok a fal tövébe. Lassú mély levegővételek közben folyamatosan egyre jobban elmosolyodom. A harmadig légvétel után felszabadultan felnevetek a meg könnyebbüléstől, hogy mind túléltük. A nevetésem még egy kicsit gyenge és bele – bele fullad egy - egy mély légvételbe.
- Hát erre elfelejtettek Doranban felkészíteni.
*Egy utolsó mély légvétellel helyreállítom a tüdőm ritmusát és felpattanok a fal mellől. Mindenkinek megszorítom és meg veregetem a vállát. Annak aki még a földön ülve heveri ki a sokkot oda nyújtom a kezem, hogy felsegítsem. Utána veregetem meg a vállát. Revloltz-ot magamhoz is ölelem.
- Örülök, hogy megúsztad.
*Elengedem és a tovább vezető útra tekintek.
- Akkor menyünk innen.
*Még mielőtt tovább mennék ellenőrzöm a holmim. A hátizsákom kötéseit megigazítom, és ellenőrzöm a tekercsek meglétét. A teremben és az oda vezető folyosón végig a tekercsek közelében tartom a jobb kezem. A teremhez érve én is vetek egy pillantást a térképre.
<… Hmm… Lehet, hogy megérkeztünk volna?…>
//Metálvarázslat: Érzékelés 1MP1s 5p-ig A kutya szaglása érdekel látás hallás nem.//
*A kutya mellé térdelve megvakarom a fülét és elmormogom a szükséges igéket. Ezzel végezve lassan megindulok a lépcső felé a mannaháló minden egyes rezdülését szemmel tartva. Mélyeket lélegzek és megpróbálom értelmezni a kutya által érzet szagokat. Bármi szokatlant vagy veszélyeset érzek a mannahálón vagy a levegőben szólok a többieknek.
Egészség:3
Akaraterő:7
Asztrál:6
Érzékelés:1
*Mikor a többieket sietségre intem a hídon való áthaladásra megpaskolom a kutyám hátát és őt is megindítom a hídon. A hídon iparkodva végig azon jár az agyam, hogy egy kicsit átgondolatlanok voltunk. A sietségbe és a gondolataimba meg is izzadok. Át érve a falnak vetem a hátam miközben kifújom magam. Figyelem, hogy mindenki át ér e miközben rendezem a légzésem ritmusát. A kutyának meg közben vakargatom a füle tövét.
<… Talán lehet, hogy még is csak egyesével vagy kettesével kellet volna átkelni…>
*Mikor látom, hogy Revoltz aláhull a kövekkel együtt halálfélelem suhan át az agyamon. Ahogy a többiek én sem gondolkozom mikor megragadom Armon övét. Minden erőmet mozgósítva tartom társim. Érzem ahogy megfeszülnek az inaim és újabb izzadságcseppek gördülnek végig rajtam. Látva, hogy a faldarab ami eddig tartott kezdi megadni magát; az arcomból kifut az összes vér. Teljesen lefehéredek, de nem lazítok. Még eltökéltebben kapaszkodok tovább míg mindenki felmászik. A teher csökkenésével sem lazítok mivel az erőm azzal párhuzamosan fogy.
*Mikor végre mindenki fel ért meg könnyebbülten rogyok a fal tövébe. Lassú mély levegővételek közben folyamatosan egyre jobban elmosolyodom. A harmadig légvétel után felszabadultan felnevetek a meg könnyebbüléstől, hogy mind túléltük. A nevetésem még egy kicsit gyenge és bele – bele fullad egy - egy mély légvételbe.
- Hát erre elfelejtettek Doranban felkészíteni.
*Egy utolsó mély légvétellel helyreállítom a tüdőm ritmusát és felpattanok a fal mellől. Mindenkinek megszorítom és meg veregetem a vállát. Annak aki még a földön ülve heveri ki a sokkot oda nyújtom a kezem, hogy felsegítsem. Utána veregetem meg a vállát. Revloltz-ot magamhoz is ölelem.
- Örülök, hogy megúsztad.
*Elengedem és a tovább vezető útra tekintek.
- Akkor menyünk innen.
*Még mielőtt tovább mennék ellenőrzöm a holmim. A hátizsákom kötéseit megigazítom, és ellenőrzöm a tekercsek meglétét. A teremben és az oda vezető folyosón végig a tekercsek közelében tartom a jobb kezem. A teremhez érve én is vetek egy pillantást a térképre.
<… Hmm… Lehet, hogy megérkeztünk volna?…>
//Metálvarázslat: Érzékelés 1MP1s 5p-ig A kutya szaglása érdekel látás hallás nem.//
*A kutya mellé térdelve megvakarom a fülét és elmormogom a szükséges igéket. Ezzel végezve lassan megindulok a lépcső felé a mannaháló minden egyes rezdülését szemmel tartva. Mélyeket lélegzek és megpróbálom értelmezni a kutya által érzet szagokat. Bármi szokatlant vagy veszélyeset érzek a mannahálón vagy a levegőben szólok a többieknek.
„Fő a szervezettség!!!”
-
Pelso - Kalandmester
- Hozzászólás: 1208
- Csatlakozott: 2008.01.27. 18:23
- Tartózkodási hely: Budapest
Re: Életút
Szerző: Thor » 2012.04.30. 21:22
VÉGE!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
„Virágozzék ki lelkedben a gyűlölet, mert igaz belső békét csak ez által találsz.” Aruth Dyn-Dayaell
-
Thor - Kalandmester
- Hozzászólás: 1382
- Csatlakozott: 2007.09.12. 14:01
- ZK Karakter: Vasöklű Arg-Tristani Krónikák
Re: Életút
Szerző: Thor » 2012.04.30. 21:23
A Föld nagyon megváltozott mióta becsapódtak a meteorok. A természet visszavette mi jár neki. A városok romos temetőkké váltak, míg végül teljesen legyűrte az idő vas foga mindet, és a növények örökre eltemették a hajdan fénylő világvárosokat. Több mint ezer év telt el már az óta. Az emberek régen előmerészkedtek a földalatti menedékből, de már egy másik világ várta őket. A meteoritban lévő fehéresen fénylő kristályok mutációt hoztak létre az élőlényekben. Hatalmas fák nőttek, mérges tűket lövő virágok fejlődtek ki. Az állatok nagyobbak, vagy másabbak lettek. Mondhatnánk úgy is, hogy az ősi mitológiai írások jóslatok voltak, és nem történelem. Hatalmas szárnyas emlősök, pikkelyes kutyák, vagy sárkányszerű hüllők járják az erdőket.
Az emberek nem változtak át a föld mélyén, odáig nem jutott el a sugárzás. Viszont hamar felfigyeltek e világító kristályok hihetetlen képességeire. Sokkal tisztább energiaforrás, mint bármi, amit eddig ismertek. Idővel felismerték tulajdonságait, és a számítógépekhez felhasználták őket. Döbbenetes eredményre jutottak, és végül már nem használtak vezetéket, processzort, memóriát. A kristállyal mindet tudták helyettesíteni. E mellett a kémiai tulajdonságai is figyelemre méltóak. A gyémántnál is keményebb, de ha kvarc kristállyal érintkezik, hirtelen hatalmas energia szabadul fel. E mellett képes egy gumifajtát összehúzni, vagy elengedni. Ekkor döbbentek rá, hogy robotok izmainak tökéletesek a gumik, és a kristállyal mozgásra bírják azokat.
Idővel már csak a kristállyal foglalkoztak, és a régi tudomány a feledésbe merült. Fura középkori városok alakultak ki, ahol régi korok fegyverei, és az új kristályok által létrehozott fegyverek és robotok kavalkádja irányítja a mindennapokat.
Idővel az ember sem bújhatott ki a mutáció alól. Lassan teljesen más fajok alakultak ki, és más képességekkel bírtak. Van, hol békességben élnek a fajok egymás mellett, de van, ahol csak a saját fajukat képesek elviselni, legyen az ember, vagy egyéb más nép.
De van egy mutáns humanoid, akitől minden faj tart. Ezeket később kinyerőknek nevezték el. Kinézetre nem lehet felismerni. Lehet ember, vagy éppen egyéb mutáns kinézetük. Amitől oly híresek, az a képességükben rejlik. A kristály erejét ki tudják szipolyozni, és hihetetlen dolgokra képesek ez által.
A következő történet róluk szól…
„Virágozzék ki lelkedben a gyűlölet, mert igaz belső békét csak ez által találsz.” Aruth Dyn-Dayaell
-
Thor - Kalandmester
- Hozzászólás: 1382
- Csatlakozott: 2007.09.12. 14:01
- ZK Karakter: Vasöklű Arg-Tristani Krónikák
Re: Életút
Szerző: Thor » 2012.04.30. 21:25
-----------------------------------------------------------------------
Hajdani Magyarország területe.
Hasadék vár (Törökugrató teteje)
3146. Május 2. Szerda 10:00
-----------------------------------------------------------------------
Szél fúj végig a földúton, mely a várba vezet. Felkapja a port, és játszik vele, míg megunja, és tovább süvít a vár felé, hogy hűvös levegőt vigyen a vár falán strázsáló őröknek. Nem hordanak vaskos vértet, és nehéz fegyvereket, nincs rájuk szükségük. Képességeik bőven felérnek ezekhez a középkori eszközökhöz. De így is melegük van, ez a május nagyon meleg napokat hoz. A szél, mint jótevő süvít be a falakon túlra, hogy a keskeny utcákon sétálók is felfrissüljenek.
Végig áramlik egészen a falakon felfelé, hogy kíváncsiságán enyhítsen, és bekukkant az ablakon. Csak egy üres szobát lát, nem is megy be, szál tovább egészen a vár egyik magas tornyának tetejére. E torony lapos tetejű, és elég széles ahhoz, hogy akár két tucat ember is elférjen rajta. De most csak egy öregember áll ott. Őszes haja varkocsba kötve, arca borotvált. Ruhája egyszerű, vajszínű ing, és nagyon bő barna vászonnadrág. Lábán bőrből készült szandál van. Kinézete egyszerű, még is büszkén áll ott, mint egy király. A szélnek is feltűnik, és körbejárja, mire enyhén hűsíti az öreget. De az nem örül neki, komor arcán végig folyik egy izzadság csepp, melyet kezével letöröl, és ezután megszólal.
Öregúr: - István mester, a mutatványaiddal az újoncokat szórakoztasd!
Szél: - Ugyan már Roland mester nem bűn a képességeinket játékra használni.
Roland mester (öregúr): - Bocsáss meg barátom, ha játékod nem csal mosolyt arcomra, de a mai napon vér fog folyni.
Ekkor a szél eláll, mintha megsértődött volna az öregúrra, de hírtelen örvényleni kezd, majd egy idősebb emberré áll össze. Fura mód Roland mester nem lepődik meg ezen. A férfi egy fejjel magasabb az öregnél. Kopasz fején a nap sugarai csillannak meg. Ruhája vékony barna bőr mellény, és nadrág. Lábán vékony talpú cipő.
Roland mester: - A ládát elvitted a helyére. – A kopasz férfi bólint, de nem szólal meg. – Rendben, akkor kezdődhet a próbatétel. Mikorra a nap lenyugszik, új tagokat tudhatunk testvéreink közt, és új lakókat a temetőben.
Az öreg mester felmutat az égre jobb kezével, majd hírtelen hangos dörej formájában fehéresen izzó villámok csapnak a felhőtlen ég felé.
Hajdani Magyarország területe.
Hasadék vár (Törökugrató teteje)
3146. Május 2. Szerda 10:00
-----------------------------------------------------------------------
Szél fúj végig a földúton, mely a várba vezet. Felkapja a port, és játszik vele, míg megunja, és tovább süvít a vár felé, hogy hűvös levegőt vigyen a vár falán strázsáló őröknek. Nem hordanak vaskos vértet, és nehéz fegyvereket, nincs rájuk szükségük. Képességeik bőven felérnek ezekhez a középkori eszközökhöz. De így is melegük van, ez a május nagyon meleg napokat hoz. A szél, mint jótevő süvít be a falakon túlra, hogy a keskeny utcákon sétálók is felfrissüljenek.
Végig áramlik egészen a falakon felfelé, hogy kíváncsiságán enyhítsen, és bekukkant az ablakon. Csak egy üres szobát lát, nem is megy be, szál tovább egészen a vár egyik magas tornyának tetejére. E torony lapos tetejű, és elég széles ahhoz, hogy akár két tucat ember is elférjen rajta. De most csak egy öregember áll ott. Őszes haja varkocsba kötve, arca borotvált. Ruhája egyszerű, vajszínű ing, és nagyon bő barna vászonnadrág. Lábán bőrből készült szandál van. Kinézete egyszerű, még is büszkén áll ott, mint egy király. A szélnek is feltűnik, és körbejárja, mire enyhén hűsíti az öreget. De az nem örül neki, komor arcán végig folyik egy izzadság csepp, melyet kezével letöröl, és ezután megszólal.
Öregúr: - István mester, a mutatványaiddal az újoncokat szórakoztasd!
Szél: - Ugyan már Roland mester nem bűn a képességeinket játékra használni.
Roland mester (öregúr): - Bocsáss meg barátom, ha játékod nem csal mosolyt arcomra, de a mai napon vér fog folyni.
Ekkor a szél eláll, mintha megsértődött volna az öregúrra, de hírtelen örvényleni kezd, majd egy idősebb emberré áll össze. Fura mód Roland mester nem lepődik meg ezen. A férfi egy fejjel magasabb az öregnél. Kopasz fején a nap sugarai csillannak meg. Ruhája vékony barna bőr mellény, és nadrág. Lábán vékony talpú cipő.
Roland mester: - A ládát elvitted a helyére. – A kopasz férfi bólint, de nem szólal meg. – Rendben, akkor kezdődhet a próbatétel. Mikorra a nap lenyugszik, új tagokat tudhatunk testvéreink közt, és új lakókat a temetőben.
Az öreg mester felmutat az égre jobb kezével, majd hírtelen hangos dörej formájában fehéresen izzó villámok csapnak a felhőtlen ég felé.
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Thor 2012.04.30. 21:30-kor.
„Virágozzék ki lelkedben a gyűlölet, mert igaz belső békét csak ez által találsz.” Aruth Dyn-Dayaell
-
Thor - Kalandmester
- Hozzászólás: 1382
- Csatlakozott: 2007.09.12. 14:01
- ZK Karakter: Vasöklű Arg-Tristani Krónikák
Re: Életút
Szerző: Thor » 2012.04.30. 21:26
-----------------------------------------------------------------------
Hajdani Magyarország területe.
Hasadék vár (Törökugrató teteje)
3146. Május 2. Szerda 10:00
Játékos(ok): Ferenc
-----------------------------------------------------------------------
A vár kerek arénájában állsz másod magaddal. Az aréna most valamiért kisebbnek tűnik, talán az izgalom miatt. Pedig megtartotta 20 méteres átmérőjét. Nincs teteje, és körben most üresen állnak a padok. Nincs üdvrivalgás, mint a tornákon, hisz itt a mai napon valamelyikkőtök meg fog halni. Az ellenfeledre emeled tekintetedet. Végig méred. Egy magas veled, talán kissé vékonyabb. Nincs külső mutációs nyom rajta. Rövid barna hajú, erős vaskos arcú. Nincs rajta vért csak egy barna bőr ruha. Mind két kezében jó minőségű egy méteres kard. Talán kicsit hosszabb, mint egy méter.
Őt kell legyőznöd. Élve csak az egyikőtök jöhet ki az arénából, de a győztes a Turul klán tagjává válik. Mióta ide kerültél csak erre vágytál, és most már csak egy akadály van, ő pedig előtted.
A szemébe nézel, de nem látsz benne semmit, hisz te nem az érzelmek fürkészését gyakoroltad.
Ekkor hatalmasat dörög a felhőtlen ég. A Jel! Kezdődik!
//off: Ferenc, meg kell ölnöd a férfit, ha legyőzöd, klán tag leszel, ha nem, meghalsz. Ne feledd a bónuszpontokat használni. //
Hajdani Magyarország területe.
Hasadék vár (Törökugrató teteje)
3146. Május 2. Szerda 10:00
Játékos(ok): Ferenc
-----------------------------------------------------------------------
A vár kerek arénájában állsz másod magaddal. Az aréna most valamiért kisebbnek tűnik, talán az izgalom miatt. Pedig megtartotta 20 méteres átmérőjét. Nincs teteje, és körben most üresen állnak a padok. Nincs üdvrivalgás, mint a tornákon, hisz itt a mai napon valamelyikkőtök meg fog halni. Az ellenfeledre emeled tekintetedet. Végig méred. Egy magas veled, talán kissé vékonyabb. Nincs külső mutációs nyom rajta. Rövid barna hajú, erős vaskos arcú. Nincs rajta vért csak egy barna bőr ruha. Mind két kezében jó minőségű egy méteres kard. Talán kicsit hosszabb, mint egy méter.
Őt kell legyőznöd. Élve csak az egyikőtök jöhet ki az arénából, de a győztes a Turul klán tagjává válik. Mióta ide kerültél csak erre vágytál, és most már csak egy akadály van, ő pedig előtted.
A szemébe nézel, de nem látsz benne semmit, hisz te nem az érzelmek fürkészését gyakoroltad.
Ekkor hatalmasat dörög a felhőtlen ég. A Jel! Kezdődik!
//off: Ferenc, meg kell ölnöd a férfit, ha legyőzöd, klán tag leszel, ha nem, meghalsz. Ne feledd a bónuszpontokat használni. //
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Thor 2012.04.30. 21:31-kor.
„Virágozzék ki lelkedben a gyűlölet, mert igaz belső békét csak ez által találsz.” Aruth Dyn-Dayaell
-
Thor - Kalandmester
- Hozzászólás: 1382
- Csatlakozott: 2007.09.12. 14:01
- ZK Karakter: Vasöklű Arg-Tristani Krónikák
Re: Életút
Szerző: Thor » 2012.04.30. 21:26
-----------------------------------------------------------------------
Hajdani Magyarország területe.
Hasadék vár (Törökugrató teteje)
3146. Május 2. Szerda 10:00
Játékos(ok): Mihály
-----------------------------------------------------------------------
A vár északi oldalán lévő fal tetején állsz. Fegyvered oldaladon, készen állsz a próbára. Már régóta készülsz a vár falain belül erre a napra, tudod jól, hogy nem hibázhatsz, az-az életedbe kerülne. A falról egy kötél lóg le a mélybe, ahol az erdő éli minden napját. A kötél erősen oda van rögzítve a falra, elbír téged. Még egyszer végig gondolod mit is kell tenned a jel után. A vár túloldalán egy másik kinyerő várakozik. A jel után le kell másznotok az erdőbe, és kelet felé kell elindulnotok. Egy fához kell elérnetek, mely bőven kimagasodik az erdő fölé. Ismered, sokat jártál arra. Futva 10 perc alatt oda érsz. A fa egyik ágára egy közepes láda lesz felkötve, egy görögdinnye elférne benne, akkora. Meg kell szerezni, és vissza kell térni vele a várba. A láda tartalmának az ellenfél fejének kell lennie.
Ekkor megsimogatod a nyakad, egyáltalán nem akarsz megszabadulni tőle. Ha túléled, akkor a Turul klán tagjává válsz. És végre nem lesz céltalan az életed.
//off: Vágd le az ellenfeled fejét, és vidd vissza. Siker esetén nyersz. Nem tudsz semmit az ellenfeledről. Ő is be akar kerülni a klánba. Ne feledd a bónuszpontokat használni.//
Hajdani Magyarország területe.
Hasadék vár (Törökugrató teteje)
3146. Május 2. Szerda 10:00
Játékos(ok): Mihály
-----------------------------------------------------------------------
A vár északi oldalán lévő fal tetején állsz. Fegyvered oldaladon, készen állsz a próbára. Már régóta készülsz a vár falain belül erre a napra, tudod jól, hogy nem hibázhatsz, az-az életedbe kerülne. A falról egy kötél lóg le a mélybe, ahol az erdő éli minden napját. A kötél erősen oda van rögzítve a falra, elbír téged. Még egyszer végig gondolod mit is kell tenned a jel után. A vár túloldalán egy másik kinyerő várakozik. A jel után le kell másznotok az erdőbe, és kelet felé kell elindulnotok. Egy fához kell elérnetek, mely bőven kimagasodik az erdő fölé. Ismered, sokat jártál arra. Futva 10 perc alatt oda érsz. A fa egyik ágára egy közepes láda lesz felkötve, egy görögdinnye elférne benne, akkora. Meg kell szerezni, és vissza kell térni vele a várba. A láda tartalmának az ellenfél fejének kell lennie.
Ekkor megsimogatod a nyakad, egyáltalán nem akarsz megszabadulni tőle. Ha túléled, akkor a Turul klán tagjává válsz. És végre nem lesz céltalan az életed.
//off: Vágd le az ellenfeled fejét, és vidd vissza. Siker esetén nyersz. Nem tudsz semmit az ellenfeledről. Ő is be akar kerülni a klánba. Ne feledd a bónuszpontokat használni.//
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Thor 2012.04.30. 21:31-kor.
„Virágozzék ki lelkedben a gyűlölet, mert igaz belső békét csak ez által találsz.” Aruth Dyn-Dayaell
-
Thor - Kalandmester
- Hozzászólás: 1382
- Csatlakozott: 2007.09.12. 14:01
- ZK Karakter: Vasöklű Arg-Tristani Krónikák
Re: Életút
Szerző: Thor » 2012.04.30. 21:26
-----------------------------------------------------------------------
Hajdani Magyarország területe.
Hasadék vár (Törökugrató teteje)
3146. Május 2. Szerda 10:00
Játékos(ok): Csaba
-----------------------------------------------------------------------
Gyerekkorodban kerültél a Turul klánhoz. Hamar felismerték benned a lehetőséget, és kiváló mesterek gyúrták agyadat, hogy az energiát irányítani tudd. Most eljött az idő, hogy bizonyítsd tudásod. A halál veremben állsz. Soha nem voltál benne, sőt, nem is tudtad, hogy létezik. Egy 10 méter átmérőjű kerek verem, melynek kő falai 4 méter magasak, és rengeteg ujjnyi átmérőjű lyukak vannak rajta. Előtted egy kőből faragott egy méteres oszlop áll, melynek teteje félméteres kerek kő asztalba végződik. Eme kőasztalon egy összekevert mozaik tábla van, mely, ha ki van rakva, egy képet ábrázol. A veremnek nincs plafonja.
Visszaemlékszel Roland mester szavaira: „- Fiam, holnap eljön a nagy nap. Bebizonyíthatod, hogy nem hiába tanítottalak. – Arca komor, mintha egy kőszobor beszélne hozzád- A halál vermében a falakból fahegyű nyílpuska lövedékek fognak feléd repülni, hogy életedet vegyék. Először csak pár, majd egyre több, míg végül a halál 1000 arca csap le rád. Ha a terem közepén lévő mozaik táblát kirakod, megáll a szerkezet. Minél később sikerül, annál több lövedék csapódik feléd. Csak a jel után használhatod képességeidet. A szerkezet nem azonnal indul el. „
Visszarévedsz, és a lyukakat nézed. Nem elég, hogy meg kell védened magad, még közben ki kell rakni egy mozaikképet. Verejtékcsepp gördül végig az arcodon, de te tudomást sem veszel róla, hisz már a védelmen gondolkozol.
Ekkor hatalmas villámlás töri meg hamis nyugalmadat. Elkezdődött.
//off: Kis idő múlva nyílpuskavesszőket lő ki rád egy szerkezet. Szakaszosan lő, először csak egy kettőt, majd kis szünet, és aztán egyre többet. De mindig tudni fogod, hogy mikor vált a gép több lövésre. Az intelligenciád és érzékelésed alapján fogom megmondani mennyi ideig fog tartani a kép kirakása. Ha sikerül, akkor a Turul klán tagja leszel. Ha nem… Ne feledd a bónuszpontokat használni./
Hajdani Magyarország területe.
Hasadék vár (Törökugrató teteje)
3146. Május 2. Szerda 10:00
Játékos(ok): Csaba
-----------------------------------------------------------------------
Gyerekkorodban kerültél a Turul klánhoz. Hamar felismerték benned a lehetőséget, és kiváló mesterek gyúrták agyadat, hogy az energiát irányítani tudd. Most eljött az idő, hogy bizonyítsd tudásod. A halál veremben állsz. Soha nem voltál benne, sőt, nem is tudtad, hogy létezik. Egy 10 méter átmérőjű kerek verem, melynek kő falai 4 méter magasak, és rengeteg ujjnyi átmérőjű lyukak vannak rajta. Előtted egy kőből faragott egy méteres oszlop áll, melynek teteje félméteres kerek kő asztalba végződik. Eme kőasztalon egy összekevert mozaik tábla van, mely, ha ki van rakva, egy képet ábrázol. A veremnek nincs plafonja.
Visszaemlékszel Roland mester szavaira: „- Fiam, holnap eljön a nagy nap. Bebizonyíthatod, hogy nem hiába tanítottalak. – Arca komor, mintha egy kőszobor beszélne hozzád- A halál vermében a falakból fahegyű nyílpuska lövedékek fognak feléd repülni, hogy életedet vegyék. Először csak pár, majd egyre több, míg végül a halál 1000 arca csap le rád. Ha a terem közepén lévő mozaik táblát kirakod, megáll a szerkezet. Minél később sikerül, annál több lövedék csapódik feléd. Csak a jel után használhatod képességeidet. A szerkezet nem azonnal indul el. „
Visszarévedsz, és a lyukakat nézed. Nem elég, hogy meg kell védened magad, még közben ki kell rakni egy mozaikképet. Verejtékcsepp gördül végig az arcodon, de te tudomást sem veszel róla, hisz már a védelmen gondolkozol.
Ekkor hatalmas villámlás töri meg hamis nyugalmadat. Elkezdődött.
//off: Kis idő múlva nyílpuskavesszőket lő ki rád egy szerkezet. Szakaszosan lő, először csak egy kettőt, majd kis szünet, és aztán egyre többet. De mindig tudni fogod, hogy mikor vált a gép több lövésre. Az intelligenciád és érzékelésed alapján fogom megmondani mennyi ideig fog tartani a kép kirakása. Ha sikerül, akkor a Turul klán tagja leszel. Ha nem… Ne feledd a bónuszpontokat használni./
„Virágozzék ki lelkedben a gyűlölet, mert igaz belső békét csak ez által találsz.” Aruth Dyn-Dayaell
-
Thor - Kalandmester
- Hozzászólás: 1382
- Csatlakozott: 2007.09.12. 14:01
- ZK Karakter: Vasöklű Arg-Tristani Krónikák
Re: Életút
Szerző: Sirak » 2012.05.02. 20:28
<Udvardi Dzsin'zakk>
Nagyot sóhajtva felveszem a pajzsomat, majd ránézek az ellenfelemre és egy csepp kétely vagy félelem nélkül a szemébe nézek és megszólalok:
-Eljött az idő, most meg kell halnod!
Ahogy elhagyták az utolsó hangok a számat, elindulok ellenfelem felé, végig a szemébe nézek, majd mikor elég közelre kerültem, abban a pillanatban rántom elő hátamon lévő tegezből egyik dárdámat és vágom bele ellenfelem bal oldalába.
Nagyot sóhajtva felveszem a pajzsomat, majd ránézek az ellenfelemre és egy csepp kétely vagy félelem nélkül a szemébe nézek és megszólalok:
-Eljött az idő, most meg kell halnod!
Ahogy elhagyták az utolsó hangok a számat, elindulok ellenfelem felé, végig a szemébe nézek, majd mikor elég közelre kerültem, abban a pillanatban rántom elő hátamon lévő tegezből egyik dárdámat és vágom bele ellenfelem bal oldalába.
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Sirak 2012.05.13. 12:25-kor.
"Mindig kell egy első"
-
Sirak - Játékos Karakter
- Hozzászólás: 492
- Csatlakozott: 2008.02.03. 18:41
Re: Életút
Szerző: Sirak » 2012.05.02. 20:51
<Harcértékek>
[Fegyverrántás:(gyorsaság)5+(szint)2]<<nem emlékszem hogy hogy is volt ez, de ebből csak kitalálsz valamit
(a harcértékeket úgy adom meg, hogy a fegyver harcértékeit hozzá adtam)
KÉ:8
TÉ:14
VÉ:8
[Fegyverrántás:(gyorsaság)5+(szint)2]<<nem emlékszem hogy hogy is volt ez, de ebből csak kitalálsz valamit
(a harcértékeket úgy adom meg, hogy a fegyver harcértékeit hozzá adtam)
KÉ:8
TÉ:14
VÉ:8
"Mindig kell egy első"
-
Sirak - Játékos Karakter
- Hozzászólás: 492
- Csatlakozott: 2008.02.03. 18:41
Re: Életút
Szerző: revoltz » 2012.05.03. 20:50
Csak egy pillanatnyi gondolkodási időm van, mely tanító mesterem szavainak felidézésével telt, ami azt súgja: nem bukhatok el!
"Fa hegyú nyilakkal szemben csak a tűz segíthet..."
Mikor a jelet meghallom egyből egyet szökkenek előre, hogy a kirakóhoz közelebb legyek, majd a földre kuporodok, hogy időt nyerjek...
"Az elején még kevesebb nyilvessző jön és kis felületet adva könnyen szerezhetek néhány plusz másodpercet".
Majd rögtön bele is kezdek a pusztító erejű tűzorkánba magam körül.
2 méter átmérőjű gömb: 0,4; A tűz erejébe pedig 3 pontot teszek; belőlem kiáramló mágia (pontosabban a kezemből örvénylik ki körém egy gömb burok formájába a tűz káoszos kavalkádban) 0,2 ; és, hogy legyen időm kirakni a kirakót: 1,4 pont (14mp-ig fenn tartom a lángörvényt): 5 pont!
Miután létrejött a mágia gyorsan felpattanok és neki is kezek a kirakó kirakásához, hisz nem sok időm van!
//A tábla kirakásához kell képzettséget használnom, mint mondjuk egy harchoz? Ha igen akkor: intelligencia(3), gyorsaság(2), ügyesség(2), Számtan mértan(3), Írás olvasás(4) = 14 pont //
"Fa hegyú nyilakkal szemben csak a tűz segíthet..."
Mikor a jelet meghallom egyből egyet szökkenek előre, hogy a kirakóhoz közelebb legyek, majd a földre kuporodok, hogy időt nyerjek...
"Az elején még kevesebb nyilvessző jön és kis felületet adva könnyen szerezhetek néhány plusz másodpercet".
Majd rögtön bele is kezdek a pusztító erejű tűzorkánba magam körül.
2 méter átmérőjű gömb: 0,4; A tűz erejébe pedig 3 pontot teszek; belőlem kiáramló mágia (pontosabban a kezemből örvénylik ki körém egy gömb burok formájába a tűz káoszos kavalkádban) 0,2 ; és, hogy legyen időm kirakni a kirakót: 1,4 pont (14mp-ig fenn tartom a lángörvényt): 5 pont!
Miután létrejött a mágia gyorsan felpattanok és neki is kezek a kirakó kirakásához, hisz nem sok időm van!
//A tábla kirakásához kell képzettséget használnom, mint mondjuk egy harchoz? Ha igen akkor: intelligencia(3), gyorsaság(2), ügyesség(2), Számtan mértan(3), Írás olvasás(4) = 14 pont //
Wohoo! buli van!
-
revoltz - Játékos Karakter
- Hozzászólás: 189
- Csatlakozott: 2011.10.25. 6:32
Re: Életút
Szerző: Pelso » 2012.05.03. 22:46
*Mélyet lélegezve magamba szívom az erdő illatát. Tekintetemmel a legrövidebb útvonalat keresem, amin az ellenfelem haladhat. Tekintetem a vár másik felére téved ellenfelem keresve hasztalan.
<… Végre elérkezett a nap amire születésem óta várok… Semmi személyes… >
*Fejemben felidézem a számomra leg alkalmasabb útvonalat és az ellenfelemnek legmegfelelőbb – et. Valamint a fa minden egyes ágának és gyökerének elrendeződését. A jelt meghalva azonmód le ereszkedem a vár oldalán. Tőrömet tokjából kirántva megiramodok a fa irányába.
- Iparkodj lábam.
// Tér-idő mágia: önmagam 0p Gyorsítás +2 Gy. (2p) 10p-it (1p)
<… Elsőnek kéne oda érnem… Úgy meglephetem és csapdát is állíthatok a számára… Vajon ő mire képes?...>
*A fa felé rohanva a legrövidebb és leg hatékonyabb úton haladok. Szememmel kutatom az ellenfelem és az oda nem illő dolgokat. A fa körüli tisztáshoz érve kinézek egy pontot a fától 9 m-re és „lassú” futásban közelítem meg.
<… Akkor lássuk megérte e annyit gyakorolni…>
- Az egyik lábam itt a másik ott.
// Térmágia: célpont én 0p Térugrás- 70 kg (2,1p) 9 m (0,9p) Össz. 3p 3s. A mondókát pont 9m-re a fától fejezem be. Céliránya a fa lombkoronája egy vastagabb ágára a fának. A hol alig vagy egyáltalán nem látni.//
//Off Amennyiben az előbbi nem lehetséges akkor csak simán odafutok a fához és pillanatok alatt felkapaszkodom. Természetesen a gyanús dolgokra itt is figyelek.//
*A fában megkapaszkodom és stabil helyzetbe hozom magam. Ellenfelem után kutatok a tisztáson és a lombkoronában, valamint a fa alatt.
<… Vagy vele egyszerre értem ide vagy ép, hogy beelőztem… Merre vagy…>
- Éledj fa sebesen és gyorsan tedd mit mondok.
//Mozaik mágia Természet/idő: Természeti mágia: érintés 0p fa uralma 1p Tér és időmágia érintés 0p Gyorsítás +3 gy (3p) Célpont a fa.
A mágiát koncentrálással tartom fenn. Akaraterőm 4 4p-ig tartom.//
*Megvárom míg az ellenfelem megjelenik a tisztáson és ő is csapdát akarna nekem állítani, vagy ha látta, hogy a fára varázsolom magam és felém iramodik akkor is szintén ellene küldöm a felgyorsított fát. Megragadom vele és a szuszt is kiszorítom belőle.
<… Merre vagy?… Meg vagy!…>
2Terv
*Abban az esetben, ha 4p-nél tovább kell várnom rá vagy nem a fánál állítana nekem csapdát ahogy én akkor türelmesen megvárom míg vagy felhagy a tervével és a fához jön és újra elmondom a varázst vagy miután kilestem mire készül új tervet fabrikálok.
//Mindvégig a fa lombkoronájában rejtőzve várakozok. Ha nem sétálna bele a csapdámba, viszont nem fedezet fel nem fedem fel magam míg nem látom mire készül//
<… Végre elérkezett a nap amire születésem óta várok… Semmi személyes… >
*Fejemben felidézem a számomra leg alkalmasabb útvonalat és az ellenfelemnek legmegfelelőbb – et. Valamint a fa minden egyes ágának és gyökerének elrendeződését. A jelt meghalva azonmód le ereszkedem a vár oldalán. Tőrömet tokjából kirántva megiramodok a fa irányába.
- Iparkodj lábam.
// Tér-idő mágia: önmagam 0p Gyorsítás +2 Gy. (2p) 10p-it (1p)
<… Elsőnek kéne oda érnem… Úgy meglephetem és csapdát is állíthatok a számára… Vajon ő mire képes?...>
*A fa felé rohanva a legrövidebb és leg hatékonyabb úton haladok. Szememmel kutatom az ellenfelem és az oda nem illő dolgokat. A fa körüli tisztáshoz érve kinézek egy pontot a fától 9 m-re és „lassú” futásban közelítem meg.
<… Akkor lássuk megérte e annyit gyakorolni…>
- Az egyik lábam itt a másik ott.
// Térmágia: célpont én 0p Térugrás- 70 kg (2,1p) 9 m (0,9p) Össz. 3p 3s. A mondókát pont 9m-re a fától fejezem be. Céliránya a fa lombkoronája egy vastagabb ágára a fának. A hol alig vagy egyáltalán nem látni.//
//Off Amennyiben az előbbi nem lehetséges akkor csak simán odafutok a fához és pillanatok alatt felkapaszkodom. Természetesen a gyanús dolgokra itt is figyelek.//
*A fában megkapaszkodom és stabil helyzetbe hozom magam. Ellenfelem után kutatok a tisztáson és a lombkoronában, valamint a fa alatt.
<… Vagy vele egyszerre értem ide vagy ép, hogy beelőztem… Merre vagy…>
- Éledj fa sebesen és gyorsan tedd mit mondok.
//Mozaik mágia Természet/idő: Természeti mágia: érintés 0p fa uralma 1p Tér és időmágia érintés 0p Gyorsítás +3 gy (3p) Célpont a fa.
A mágiát koncentrálással tartom fenn. Akaraterőm 4 4p-ig tartom.//
*Megvárom míg az ellenfelem megjelenik a tisztáson és ő is csapdát akarna nekem állítani, vagy ha látta, hogy a fára varázsolom magam és felém iramodik akkor is szintén ellene küldöm a felgyorsított fát. Megragadom vele és a szuszt is kiszorítom belőle.
<… Merre vagy?… Meg vagy!…>
2Terv
*Abban az esetben, ha 4p-nél tovább kell várnom rá vagy nem a fánál állítana nekem csapdát ahogy én akkor türelmesen megvárom míg vagy felhagy a tervével és a fához jön és újra elmondom a varázst vagy miután kilestem mire készül új tervet fabrikálok.
//Mindvégig a fa lombkoronájában rejtőzve várakozok. Ha nem sétálna bele a csapdámba, viszont nem fedezet fel nem fedem fel magam míg nem látom mire készül//
„Fő a szervezettség!!!”
-
Pelso - Kalandmester
- Hozzászólás: 1208
- Csatlakozott: 2008.01.27. 18:23
- Tartózkodási hely: Budapest
Re: Életút
Szerző: Thor » 2012.05.04. 21:22
-----------------------------------------------------------------------
Hajdani Magyarország területe.
Hasadék vár (Törökugrató teteje)
3146. Május 2. Szerda 10:10
Játékos(ok): Udvardi Jin'zakk
-----------------------------------------------------------------------
Az ellenfeled tesz két lépést neked balra, mintha vizsgálna, vagy játszana veled, de nem mész bele a játékába. Erélyesen szólsz felé, majd neki lódulsz. A fickó meglepődik, és talán ez a pillanatnyi állapota neked kedvez. Elfelejted, hogy a nap tűzi fejedet, elfelejtesz minden mást, ami hátráltatna a harcban. Csak ő és Te, senki más.
Riadtan veszed észre, hogy a harcos szavakat kántál, miközben haladsz felé. Gyorsabbra veszed iramod, szinte már futsz.
Két lépésre dobban lábad a fickótól az aréna homokjában. Kezed hihetetlen sebességgel rántja ki a dárdát a hátadon lévő tegezből. Közben a férfi befejezi a kántálást, és kardját nemhogy védekezésre nem emeli, de széttárja, mint sas a szárnyait. Riadtan veszed észre, hogy vicsorgó fogai közül és az orrából sűrű szürke füst ömlik ki. Nagyra tátja száját, és torkából láng orkán tör ki.
Az-az törne ki. Megfeszülnek izmaid, és döfsz. A lándzsa hegye belemélyed az ellenfeled mellkasába, csak úgy reccsen a borda, szakad a hús, és sötét vér folyik a homokra.
A fickó, mint egy tüdőbajos sárkány köhögi fel a lángot. Hörög, alig kap levegőt, és még a tűz is perzseli a saját torkát. Kirántod a mellkasából fegyvered, mire térdre esik, és füstölgő pofával borul eléd.
Egy ideig csak ott állsz, fel sem fogod, hogy ilyen hamar győztél. Míg a harc heve dobog szívedben, az aréna homokja mohón issza a vesztes vérét.
Mikor felocsúdsz, lenézel ellenfeled testére. Annak még orrából enyhe füst szál fel. Győztél, tiéd az érdem, gondolod magadban.
Tamás mester: - Ezt vártam tőled. – Hallod mestered hangját, mögötted. Hátra fordulsz, és a megkönnyebbülést látod borostás arcán. Ruhája könnyed vászon ing, és barna vászonnadrág. Bal karján az öreg karóráját hordja. Fegyver nincs nála, de ő így is veszélyes. Őszes szürkés haja az izzadságtól csapzott. – Szép harc volt testvérem!
A testvérem szó hallatán a boldogságtól könnycsepp gördül végig az arcodon. Sikerült.
Hajdani Magyarország területe.
Hasadék vár (Törökugrató teteje)
3146. Május 2. Szerda 10:10
Játékos(ok): Udvardi Jin'zakk
-----------------------------------------------------------------------
Az ellenfeled tesz két lépést neked balra, mintha vizsgálna, vagy játszana veled, de nem mész bele a játékába. Erélyesen szólsz felé, majd neki lódulsz. A fickó meglepődik, és talán ez a pillanatnyi állapota neked kedvez. Elfelejted, hogy a nap tűzi fejedet, elfelejtesz minden mást, ami hátráltatna a harcban. Csak ő és Te, senki más.
Riadtan veszed észre, hogy a harcos szavakat kántál, miközben haladsz felé. Gyorsabbra veszed iramod, szinte már futsz.
Két lépésre dobban lábad a fickótól az aréna homokjában. Kezed hihetetlen sebességgel rántja ki a dárdát a hátadon lévő tegezből. Közben a férfi befejezi a kántálást, és kardját nemhogy védekezésre nem emeli, de széttárja, mint sas a szárnyait. Riadtan veszed észre, hogy vicsorgó fogai közül és az orrából sűrű szürke füst ömlik ki. Nagyra tátja száját, és torkából láng orkán tör ki.
Az-az törne ki. Megfeszülnek izmaid, és döfsz. A lándzsa hegye belemélyed az ellenfeled mellkasába, csak úgy reccsen a borda, szakad a hús, és sötét vér folyik a homokra.
A fickó, mint egy tüdőbajos sárkány köhögi fel a lángot. Hörög, alig kap levegőt, és még a tűz is perzseli a saját torkát. Kirántod a mellkasából fegyvered, mire térdre esik, és füstölgő pofával borul eléd.
Egy ideig csak ott állsz, fel sem fogod, hogy ilyen hamar győztél. Míg a harc heve dobog szívedben, az aréna homokja mohón issza a vesztes vérét.
Mikor felocsúdsz, lenézel ellenfeled testére. Annak még orrából enyhe füst szál fel. Győztél, tiéd az érdem, gondolod magadban.
Tamás mester: - Ezt vártam tőled. – Hallod mestered hangját, mögötted. Hátra fordulsz, és a megkönnyebbülést látod borostás arcán. Ruhája könnyed vászon ing, és barna vászonnadrág. Bal karján az öreg karóráját hordja. Fegyver nincs nála, de ő így is veszélyes. Őszes szürkés haja az izzadságtól csapzott. – Szép harc volt testvérem!
A testvérem szó hallatán a boldogságtól könnycsepp gördül végig az arcodon. Sikerült.
„Virágozzék ki lelkedben a gyűlölet, mert igaz belső békét csak ez által találsz.” Aruth Dyn-Dayaell
-
Thor - Kalandmester
- Hozzászólás: 1382
- Csatlakozott: 2007.09.12. 14:01
- ZK Karakter: Vasöklű Arg-Tristani Krónikák
Re: Életút
Szerző: Thor » 2012.05.04. 21:23
-----------------------------------------------------------------------
Hajdani Magyarország területe.
Hasadék vár (Törökugrató teteje)
3146. Május 2. Szerda 10:10
Játékos(ok): Csaba
-----------------------------------------------------------------------
Lekuporodsz a földre, és nagyon jól tetted. Pár másodperc múlva kattogó hang, és fémes fogaskerekek nyikordulása jelzi, hogy nincs vissza út. Hírtelen a fejed felett három nyílpuska vessző suhan el, és nekicsapódik a falnak. Nem vársz az ezer halálra, inkább cselekedsz.
Megadott ritmusban kántálod a szavakat. A kezed, mint karmesteré jár a láthatatlan zenekar előtt. Közben megint recseg és kattog a fal mögötti gépezet, és újabb halált szór a fejed felett. De ekkor végzel a varázslással. Kezed utolsó mozdulatával megkavarod a levegőt magad körül, és hatalmas lángörvény csap ki tenyeredből. Az egész testedet körbe zárja. Hangos zubogással és lobogással ég körülötted a védelemként izzó tűzgolyó. De most nem a szépségén csodálkozol.
A kőasztalhoz lépsz, és a mozaikon töprengsz. Gyorsan jár kezed, és megpróbálod értelemmel kirakni, nem össze vissza, de egyelőre nem látod, mit akar ábrázolni. Ekkor a gépezett hangosan felnyög, és a halál pengetősei játsszák a következő részt a túlvilág dalából. Megállsz, és torkodban dobogó szívvel figyeled, hogy a tűzörvény vajon elég védelem volt.
A nyílvessző hangos reccsenést hallattat, mikor a tűzbe ér, majd izzó parázsként repül tovább. Riadtan veszd észre, hogy nem állítja meg a veszedelmet a tűzgömb, és már látod halálod, ahogy tucatnyi égő nyílpuska vessző fúródik beléd…
De ahogy neked ütődik, nem fúródik beléd, szétrobban milliónyi parázsló fadarabra. Gyorsan félre rugdosod az izzó parazsakat, nehogy felgyulladjon a ruhád, megnyugodva folytatod a kirakóst. Nem törődsz a fájdalommal, amit a nyílvesszők okoztak, csak összpontosítasz.
Ekkor meglátod a képet, és sietve igyekszel befejezni a feladatod. A turul madár. Nem is tudod mennyi idő telt el, csak a körülötted heverő égett fahulladék dombok jelzik, hogy már elég sok. Hirtelen a gépezett fájdalmas csikorgó hangon felnyög, és körbe mindenhol megmozdul.
Magadra nézel, és látod, hogy pár sebből vérzel. Nem minden nyílvessző robbant szét, valamelyik azért elért téged. Tudod, ha most nem végzel, ezer nyílvesszőt már nem védesz ki.
Megvan, beillesztetted az utolsó kis színes mozaik darabkát is a helyére. Arcodról ömlik az izzadság, szíved hevesen ver, és ekkor a tűzgömb is ellobban. A gépezet hangosan kattogni, nyikorogni kezd, de ahelyett, hogy az életedet venné, megáll, és nem történik semmi. Csak a nagy állóképességednek köszönhetően nem esel össze. Ennyire még soha nem fáradtál el. Tested égési sebekkel tele, és egy két helyen még faszilánk is felhasította a bőröd.
//off: 2 fizikai sebzést szenvedtél el. //
Hajdani Magyarország területe.
Hasadék vár (Törökugrató teteje)
3146. Május 2. Szerda 10:10
Játékos(ok): Csaba
-----------------------------------------------------------------------
Lekuporodsz a földre, és nagyon jól tetted. Pár másodperc múlva kattogó hang, és fémes fogaskerekek nyikordulása jelzi, hogy nincs vissza út. Hírtelen a fejed felett három nyílpuska vessző suhan el, és nekicsapódik a falnak. Nem vársz az ezer halálra, inkább cselekedsz.
Megadott ritmusban kántálod a szavakat. A kezed, mint karmesteré jár a láthatatlan zenekar előtt. Közben megint recseg és kattog a fal mögötti gépezet, és újabb halált szór a fejed felett. De ekkor végzel a varázslással. Kezed utolsó mozdulatával megkavarod a levegőt magad körül, és hatalmas lángörvény csap ki tenyeredből. Az egész testedet körbe zárja. Hangos zubogással és lobogással ég körülötted a védelemként izzó tűzgolyó. De most nem a szépségén csodálkozol.
A kőasztalhoz lépsz, és a mozaikon töprengsz. Gyorsan jár kezed, és megpróbálod értelemmel kirakni, nem össze vissza, de egyelőre nem látod, mit akar ábrázolni. Ekkor a gépezett hangosan felnyög, és a halál pengetősei játsszák a következő részt a túlvilág dalából. Megállsz, és torkodban dobogó szívvel figyeled, hogy a tűzörvény vajon elég védelem volt.
A nyílvessző hangos reccsenést hallattat, mikor a tűzbe ér, majd izzó parázsként repül tovább. Riadtan veszd észre, hogy nem állítja meg a veszedelmet a tűzgömb, és már látod halálod, ahogy tucatnyi égő nyílpuska vessző fúródik beléd…
De ahogy neked ütődik, nem fúródik beléd, szétrobban milliónyi parázsló fadarabra. Gyorsan félre rugdosod az izzó parazsakat, nehogy felgyulladjon a ruhád, megnyugodva folytatod a kirakóst. Nem törődsz a fájdalommal, amit a nyílvesszők okoztak, csak összpontosítasz.
Ekkor meglátod a képet, és sietve igyekszel befejezni a feladatod. A turul madár. Nem is tudod mennyi idő telt el, csak a körülötted heverő égett fahulladék dombok jelzik, hogy már elég sok. Hirtelen a gépezett fájdalmas csikorgó hangon felnyög, és körbe mindenhol megmozdul.
Magadra nézel, és látod, hogy pár sebből vérzel. Nem minden nyílvessző robbant szét, valamelyik azért elért téged. Tudod, ha most nem végzel, ezer nyílvesszőt már nem védesz ki.
Megvan, beillesztetted az utolsó kis színes mozaik darabkát is a helyére. Arcodról ömlik az izzadság, szíved hevesen ver, és ekkor a tűzgömb is ellobban. A gépezet hangosan kattogni, nyikorogni kezd, de ahelyett, hogy az életedet venné, megáll, és nem történik semmi. Csak a nagy állóképességednek köszönhetően nem esel össze. Ennyire még soha nem fáradtál el. Tested égési sebekkel tele, és egy két helyen még faszilánk is felhasította a bőröd.
//off: 2 fizikai sebzést szenvedtél el. //
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Thor 2012.05.04. 21:28-kor.
„Virágozzék ki lelkedben a gyűlölet, mert igaz belső békét csak ez által találsz.” Aruth Dyn-Dayaell
-
Thor - Kalandmester
- Hozzászólás: 1382
- Csatlakozott: 2007.09.12. 14:01
- ZK Karakter: Vasöklű Arg-Tristani Krónikák
Vissza: M.A.G.U.S. Kalandok - ÚTK alapján
Ki van itt
Jelenlévő fórumuzók: nincs regisztrált felhasználó