______________________________________________________________________
Helyszín: Raehur hercegség
Időpont: Psz. 3691. év 5. hónap 15. nap este - 16. nap dél
Résztvevők: Kisej, Rupert Farigon, Roneld Allaro, Sidoshi Tanaka [NJK]
______________________________________________________________________
Rupert kérdésére azt felelik, hogy a hercegségben szinte mindennel lehet kereskedni, a Fiarian város környékén kitermelt fák messze földön híresek, Klum bányáiból a tiszta ércet Meist-Astretbe szállítják, ahol mesteremberek szerszámokat, vérteket és persze fegyvereket állítanak elő belőle. A Gelian környéki földek terményeiből nemrég még jutott a tengermellék minden zugába, de mára inkább élelmiszerhiány fenyeget, így az élelmiszerkivitel eléggé megcsappant. Az észak felől érkező karavánok mindenféle kincseket hoztak az Ibarából, bár az utóbbi időkben az is mintha visszaesett volna. Háború készül ott azt mondják. A piacokat a városi őrség felügyeli, de tisztük a rend fenntartása, az árukkal nemigen foglalkoznak, így mindenféle sötét alakok is megjelennek olykor kétes eredetű portékáikkal.
Grozen ír egy levelet a lánynak és homlokát ráncolva mondja:
- Lynn a városházán dolgozik, ott elég nehéz ügy észrevétlenül beszélni vele. A város szélén a fazekasok utcájában lakik a Domború formák cégér után három házzal észak felé. Mondjátok, hogy a Kókusz-szigetről hoztatok üzenetet, ez a mi kis házi jelszavunk.
Amikor a szemetekbe kell nézni, láthatóan zavarba jön, végül kiböki:
- Fiúk... bocs a tegnapért. Parancsom volt és azt gondoltam, nem tehetek mást, mint teljesítem. Remélem egyszer lesz alkalmam meghálálni, amit tesztek.
Az éjszakai őrséget egy katona és egy paraszt végzi együtt, így a táborban folyamatosan két ember őrködik, semmi szükség rá, hogy ti is kivegyétek a részeteket. Napkeltére viszont úta készen kell álljatok, mert így is csak késő délutánra érhetitek el a várost.
Roneld
A köpeny még meleg, nemrég szárították meg tűz mellett, jól esik magadra venned. A pénzt először nem akarja elfogadni, de aztán nem mer ellened szegülni és boldogan köszöni meg. A megbeszélés után elvonulsz és álomhozóként fantáziálni kezdesz. Az ébrenlét lassan könnyűvé válik és az édes álom kezd bekúszni a tudatodba. Egy fiatal lány lép hozzád és mielőtt megmozdulhatnál, érzéki csókkal tapad a nyakadra. Elernyedsz és hagyod kibontakozni, lassan alakot is ölt előtted és felismered. Az elf illatát érzed rajta, angyali szemeit most behunyta, ahogy ő is várja a gyönyört tőled. Ahogy föléd hajol, felforr a véred és ezúttal nem fenségesnek és megözelíthetetlennek tűnik, inkább fáklyaként izzik a szenvedélytől és ugyanarra a gyönyörre szomjazik, amire te magad. Érzed hogy közel a beteljesülés mindkettőtök számára, amikor egy különös dallam kúszik a fejedbe. Ismeretlen hangszer sírja el tengermély bánatát. A lány érzéki mozgása megáll, leszáll rólad és látod, hogy könnyes az arca. Lassan feláll és tétován elidul, köddé foszlik. Kinyitod a szemed, zihálsz és úgy érzed, mintha egy kincset vesztettél volna el. Beletelik pár pillanatra, mire rájössz, hogy sosem volt a tiéd. Viszont a dallamok távoliak ugyan, de valóságosak. A tábor alszik, más nem hallotta meg vagy csak nem érdekli őket, de te csendben elindulsz az erdőben a hang forrása felé. Micsoda dallamok! A játéka nem kifinomultabb a te tudásodnál, de a dallam olyan, mitha ezer év fájdalma sugározna belőle. Felnézel a hang irányába és nem lepődsz meg, amikor a hold fényében az elf lelógó lábát látod meg egy ágon. Húros hangszert támaszt a vállához és egy rudat mozgat a húrokon hol lassan méltósággal, hogy kicsi és gyors mozdulatokkal. Megpróbálod átérezni a hangokat, hagyod hogy a hangulata átjárja a tudatodat és lassanként átérzed a lelkében dúló vihart. Az élet számára sokkal nagyobb szentség, mint ahogy arra eddig valaha gondoltál, még az erdő fáié, állataié is, nemhogy egy emberé. Minden tudat egy saját gazdag világ, az egyik fényesebb a másik sötét és véres, de akkor is végtelen. Ma egy tudat az ő keze által pusztult el örökre, és ez a lány lelkében olyan sebet okozott, amit hosszú gyógyítás hozhat csak helyre. Kezded meglátni, miért olyan gyenge az ő népe a tiéddel szemben, és kicsit jobban megérted azt is, hogy akik mégis felvették a kesztyűt, miért váltak vérengző fenevadakká, mint a homoki elfek.
Egyszerre szárnyak surrogását hallod és a lombok között a legkülönösebb teremtmény jelenik meg, amit valaha láttál. Már kiáltanál, hogy megvédd a lányt, de a reakcióján látod, hogy észleli az idegen érkezését és egyáltalán nem nyugtalan tőle. Egy elf férfi teste hatalmas szárnyakkal, madárként repül a lány mellé és gyengéden magához öleli. Nem gondoltad, hogy többen is vannak, és az az érzésed, hogy nem is akarták, hogy bárki megtudja. Mivel úgy tűnik nem érzékelték a jelenlétedet és elég kínos lenne, ha azt látnák, hogy kilesed őket, inkább óvatosan visszahúzódsz a táborba. A szentségit, repülő elf? Ilyenről még a legendák sem szóltak soha. Az őrök majdnem riadót fújnak, ahogy visszatérsz, csak az utolsó pillanatban ismernek meg. Sokat gondolkodsz a látottakon és elég későn szegődik melléd újra az álom, a hajnal pírját a pokolba kívánod.
Mindenki
Az éjszaka egyébként eseménytelenül telik. Reggelre pihenten és tettre készen ébredtek, egyedül Roneldet kell felrázni (csak ő tudja miért). A sebek begyógyultak a levegőt madarak vidám csivitelése tölti be és úgy érzitek nagy nap előtt álltok. Rosinda magokból és erdei növényekből kevert reggelije nem tölt el a jóllakottság érzésével, de talán elég erőt ad hozzá, hogy délig kihúzzátok. A hercegnő sugárzó arcán is a remény és a tavasz győzedelmeskedett az aggodalom felett, ahogy jó utat kíván. Ha elmondjátok neki a terveteket, azt tanácsolja, a birkapásztorral visszafelé beszéljetek, akkor el is tudjátok hozni az állatokat. Most inkább siessetek a városba és derítsétek fel amint lehet. Az idő szorít és ők is próbálnak közben összeállítani valami tervet de a ti információitok nélkül nem váható sok eredmény. Kezébe adja mindenkinek az egy aranyát, ha valaki nem akarja elfogadni, akkor azt mondja neki, használja fel úgy, hogy szebbé tegye a hercegség jövőjét és akkor nagyobb szolgálatot tett, mintha visszaadta volna.
- Az égiek vigyázzák a lépteiteket!
//Ha valaki még tenni akar valamit indulás előtt megteheti, de nem időzhet soká, mert tényleg hosszú az út.
A fák közül kiérve a lovak végre sebesebb tempóra válthatnak, kelet felé ügettek a Ghedis folyó irányába, azután egy kitaposott de elég kihalt útra értek, ahol még gyorsabban haladhattok dél felé. Az út mentén termőföldek húzódnak, Tanaka számára ismerős a vidék és a látvány is. Nők, a nehéz munkában megőszült aggok és gyerekek dolgoznak elszórtan a kies földeken. Az út mentén egy-egy tanyát láttok, de az udvarok, amiket általában baromfik és egyéb állatok népesítenek be most csak legfeljebb kutyák csaholásától zajos. Az éhínség rémére vagy elfogytak az állatok vagy elrejtették őket. A Ghedorin hercegségbe vezető út a folyó túloldalán fekszik, de hidat eddig nem láttatok rajta. Ezt az utat a helyi parasztok használják, kereskedelmi célú helyre nem vezet. Lassan ráfér a lovakra egy kis pihenés.
Szemből porfelhő jelzi lovascsapat közeledtét (talán fél tucat lovas), a ti hátasaitok által felvert por kisebb ugyan, de jó szem azt is messziről meglátja. Egy tanya mellett mentetek el éppen, jobbra takarmányföld zöldellik, balra ritkásabb növényeket kapálnak a falusiak. Lopva pillantanak csak felétek, süt belőlük a félelem és a nyomor.