Raehur bukása

[Thor]

Rupert Farigon


Szomorúan látom a kivérzett katonát, de van, mikor az istenek másképp rendelkeznek. A temetésben részt veszek, de nem csak az imában, hanem a sír ásásban is. A tiszt kardját elteszem, hacsak valaki nem szól érte. Mivel nem ismertem a katonákat, és igazából csak Sogron hatalma állította meg őket, ezért sem nekik, sem pedig a tisztnek nem mondok szép szavakat.


- Isten bocsásson meg bűneitekért.



A rövid temetés után visszatérek a táborhelyre.

Kis időre elfeledteti velem a szörnyűséget, amit ezek az emberek átéltek a jókedv láttán.

Tanakának megköszönöm, hogy egymaga kiállt a katonákkal szemben, ez nagy bátorságra vall. Bemutatkozom neki:


- Rupert Farigon, Sogron papja.


Majd nem zavarom, hisz látom, egy időre a magányt keresi.

Míg a mulatozás tart, kérek az emberektől tűt, meg cérnát, mert meg kell varjam a megvagdosott ruhámat. Bár nem vagyok varrónő, de ideiglenesen megfelel.

Leülök, és a ruhámat varrom. A mulatozás rám is jó hatással van. Még Roneld pálinkáját is elfogadom, és köszönet képen hozzá teszem.


- Nem csak a test sebeihez jó, a lelket is ápolja.


Majd mosolyogva iszok egy kicsit belőle. Persze, ahogy végig marja a torkomat az erős ital, kissé felköhögök.


- A pálinka biztos Sogron kedvenc itala, hisz olyan tüzes.


És hangosan felkacagok.

Mikor kis időm van, én is arrébb vonulok a mulatozó társaságtól. Kis tábortüzet készítek, és leteszem mellé a tiszt kardját. Hosszasan meditálok, hogy a papi hatalom visszaszálljon belém. Ezután imát mondok az úrhoz, és a kardot a kezembe veszem.


- Köszönöm uram, hogy méltónak találtál minket, és segítettél a harcban. Töredelmesen bevallom, az elején féltem, de Erőd láttán, és társaim bátorságának köszönhetően kiráztam magamból a félelmet. Itt ez a kard, legyőzött ellenségünk használta. Kérlek, fogadd el.


Felemelem az tűzhöz közel a kardot, majd a lángok közé dobom. Megvárom, míg a kard szerte foszlik, majd vissza imádkozom a hatalmat.


//off: 3 kegypont az áldozás, de utána visszaimádkozom.//


Az elf nő kettős érzést kelt bennem. Látványa megindító, természetesen férfiként vonzónak találom. De hosszú élete miatt másképp néz ránk, ami kicsit rossz érzés. Persze nem a hiúságomat zavarja, inkább nem tart minket embereket egyenrangúnak. megvan rá az oka.


A hercegnő dicséretére meghajolok előtte az udvari etikettnek megfelelően. És amikor Roneld dicsérő szavakat mond felém, mosolyogva bólintok felé is.


- Köszönöm kedves szavaidat, de Sogron ha nem talált volna mindannyiunkat érdemesnek, akkor nem segített volna. Így itt mindenki megérdemli a dicséretet. – Mutatok körbe.


Roneld és az elf nő szavaira csak bólogatni tudok.


- Én magam is egyetértek az előttem szólókkal. Szerintem is jobb, ha mi nézünk a dolgok után. A könnyebb munka jut nekünk, a nehezebb a hercegség vezetése, és a rend visszaállítása.


Mondom mosolyogva a hercegnőnek.

Roneld javaslatával egyetértek, beszélni kellene az őrökkel.


- Azt javaslom Norina, te beszélj a katonákkal, természetesen mi is ott lennénk, és segítenénk a kérdések feltevésében.

[Prog-Nad-Doran]

Kisej

A visszafelé úton Rupernek:
"- Nem tudom mit cselekedtél a csatában hogy megfutamodott az ellenség! Köszönöm, hogy nem kellett feleslegesen embereket ölnünk. Még szövetségeseket is találtunk bennük!"
A táborban bemutatkozok Tanakának, de miután elmondja, hogy szüksége van meditációra, nem zavarom. Irigykedve nézek utána!
<Majd talán egyszer én is képes leszek erre!>

Roneldnek felajánlom a felszerelésemből az egyik pokrócot.

Jól érzem magamat a táborban. Végre nem a kőfalak között vagyunk. Sétálok egyet a tábor körül, és a távolból hallgatom a zenét, és figyelem az emberek mulatozását.

Mikor látom, hogy Roneld, és Rupert Norinával, és az elfel beszélget, én is közéjük ülök.
Egyetértek a többiekkel, hogy Norina ne mutatkozzon a városban. Pedig a mai fellépése nagyon hatásos és sikeres volt, de nem bízhatjuk el magunkat. Most csak egy ellenfél volt aki új ura szolgálatát választotta. De a városban, még a megkeseredett emberek is ellene fordulhatnak. Ki tudja milyen hamis történetekkel hitetik őket.
<Remélem hirtelen természetem miatt nem fullad kudarcba küldetésünk!>

[Kijoe]

Sidoshi Tanaka

/Elnézést kérek mindenkitől, hogy már 5 napja nem jelentkeztem, de mostanában összeszaladt a meló és este jártam haza./

Miután vége lett a harcnak, nagyon megörültem, hogy Uwel akaratából tovább folytathatom az utam a bosszúm beteljesítése felé. Ha nem küldte volna a segítségemre ezeket az embereket akkor bizonyára elvesztünk volna.

Bemutatkozom a harcosoknak és a Sogron papnak. Bizonyára az ő istene is segítségünkre volt. Mindőjük felé a tiszteletadás jeleként meghajlok. Az úton nem sokat beszélgetek a saját gondolataim kötnek le.

<<Apám! Uwelre esküszöm, hogy nem adom fel a bosszúm, de most ezeknek a szerencsétlen embereknek is elkél a segítség. Bocsásd meg késlekedésem a MI ügyünk iránt.>>

Miután visszaérünk a táborba én egy kicsit félrehúzódok az ünneplőktől és meditációba kezdek. Megtisztítom az elmém a harag és vérszomj érzéseitől. És persze a csalódottságtól is.
<<Harcra készültem, de olyan gyorsan véget ért a csata, hogy nem is igazán tudtam belemelegedni. A harc az élet velejárója, a test és az elme legjobb fejlődési lehetősége, maga az ÚT-hoz vezető kis ösvény. A harcban mindenki bizonyíthatja a lelke erejét, a tökéletesedés felé vezető úton pedig mindenki elnyerheti a jutalmat.>> -a gondolataim kavarognak, de egy idő után szépen elcsendesül minden és átveszi a helyett a saját belső énem. A bennem lakozó sárkány megnyugodott, visszahúzódott. Elmém újra tiszta.

Miután a meditációval végzek, elvégzek egy órás formagyakorlatot. Szemem behunyva a vakharcot is imitálom. Az óra leteltével visszamegyek a táborba és valami élelmet keresek. leülök a vigadó emberek közé, de előbb még megkeresem az állapotos hölgyet, csak hogy megnyugodjak, hogy jó kezekben van-e.

[Jomadar]

______________________________________________________________________

Helyszín: Raehur hercegség
Időpont: Psz. 3691. év 5. hónap 15. nap este
Résztvevők: Kisej, Rupert Farigon, Roneld Allaro, Sidoshi Tanaka
______________________________________________________________________

A hercegnő válasza a katonákkal kapcsolatos kérdésre:
- Grozen már kihallgatta a katonákat a jelenlétemben, és annyit tudtam meg, hogy a kivégzést a vásár napjára tervezik (5 nap múlva). Greguss vagy ezer élőholt felett rendelkezik és még vagy száz katona hallgat rá, ennek fele a városi őrség. A harcosok semmi esélyt nem látnak, hogy menthetnénk meg Takart, ezért kellene nektek odamenni és kiötölni valami tervet. Grozen említette, hogy az élőhalottakat viszonylag könnyen át lehet verni, szerinte az őrség a nehezebb ügy. Beszéljetek vele, én úgy látom, őszintén megtesz mindent az ügyünkért. Viszont amikor úgy érzi, nem figyelik, a levelét olvasgatja és eléggé gondterheltnek tűnik. Szerintem a kedvese miatt aggódik. Talán megpróbálhatnátok megkeresni őt is, bár ez a legkevésbé fontos most. Meg ha valami úton-módon
sikerülne szert tennetek némi ennivalóra, az jelentősen javíthatná a csapat harci kedvét is.
Beszéljetek Rosindával, állandóan azért panaszkodik, hogy csak egy pár apróság és milyen nagyszerű dolgokat tudna főzni. És talán magatokkal hívhatnátok azt a harcművészt is, ahogy elnézem helyén van a szíve és itt csak elunná magát, ti viszont hasznát vehetitek.

Ha beszéltek Grozennel:
- Nehéz ügy, az a gazember egyedül a haderejével foglalkozik, de azt jól megszervezte. A halottakat el kellene csalni valahogy, az élőket meg úgy az oldalunkra állítani, ahogy ma tettétek. Az élőholtak nem gondolkodnak, ha egyszer parancsot kapnak, addig próbálják teljesíteni, amíg újabb parancs nem érkezik vagy le nem kaszabolják őket. Ha mondjuk egy csapat elérné, hogy az összeset ráuszítsák, és elmenekülne, egy seregnyi hulla harcost lehetne közömbösíteni. Greguss szert tett egy ismeretlen testőrre, aki mindenhová követi. Elég félelmetesnek tűnik, jó lenne róla többet tudni, de senki nem ismeri, akivel beszéltem.

Rosinda a középkorú szakácsnő, aki talán leginkább megtalálta a helyét itt, ugyanis mindenki ellátásáról ő gondoskodik. Folyton amiatt panaszkodik, hogy a szegényes készletekből lehetetlen gazdálkodnia, közben az innen-onnan összeszedett hozzávalókból változatos és finom ételeket (többnyire sűrű leveseket) készít és boldogan fogadja a kiéhezett emberek hálás szavait. Halkszavú férjével a piacon található kifőzdében dolgoztak, mielőtt elmenekültek ide. Ha megkeresitek, hálás lenne, ha sót és kolbászt tudnátok neki hozni, és persze bármi ehetőt még, ami lehetséges.


Tanaka

A formagyakorlatot meditálással kezded, behunyt szemmel elképzeled a helyszínt, ahol ma összecsaptatok és képzeletben egyedül vívsz meg a támadókkal. Nekilátsz a gyakorlatnak, elképzeled, ahogy támadnak, védesz-hárítasz-visszatámadsz. Mozdulataid olyanok, mintha ott állnának, harci kiáltásodra madarak reppenek fel, de ezt most kizárod az elmédből. Túl sokan voltak, amikor elképzeled a mozdulataikat, mindig találsz magadon felületet, amit kihasználhattak volna. Újra és újra lejátszod a harcot, de nem vagy elégedett. Elképzeled az egész szituációt teljes sötétségben is, de így sem sikerül felülemelkedned a támadókon. Amikor úgy érzed, izmaid már úgy elfáradtak, hogy egyre kevésbé vagy képes úgy harcolni, ahogy szeretnéd, abbahagyod és megkeresed az állapotos nőt. A szomorúság és az öröm váltják egymást a tekintetében, boldog a megmenekülésük miatt és aggódik a saját és babája jövőjéért. Hálás neked és elmeséli, hogy leendő gyermeke apját elhurcolták, amikor nem akart önként az uraság seregével tartani. Biztos benne, hogy nem vált zombivá, de aztán rájössz, hogy csak kapaszkodik a remény szalmaszállába és nem hajlandó elfogadni, hogy valószínűleg a férje már halott vagy annál is rosszabb. Bár segíthetnél rajta.

[Prog-Nad-Doran]

Kisej

Miután beszéltünk Grozzennel szeretnék leülni a közösen új társaimmal, és átbeszéljük a teendőket. Bízok benne, hogy Tanaka is velünk tart, és ő is megossza velünk ötleteit.

- Először is szeretném megköszönni nektek, hogy olyan embereket ismertem meg bennetek, akiket a barátaimnak nevezhetek.
Nem is gondoltam volna Rupert, hogy első találkozásunk után még valaha szóba álok egy olyan emberrel, aki szívességet kér tőlem, de ő kineveti az én kérésemet. De kiderült megvan mindkettőnk büszkesége, mellyel ugyanazon célért harcoljunk. És most úgy látom ha olyan ember kér meg téged, aki rászorul segítségedre, akár egyszerű dolgokra mint akár a csomagok szállítása, szívesen segítesz. Láttam ahogyan a menekülteket segítetted!
Roneld! Sosem gondoltam volna, hogy valaha a zene ennyire felüdít. De a dalaid, megnyugtatják lelkemet. Úgy érzem ha a zenédet hallom, képes vagyok uralkodni indulataimon. És te sem a halál szolgája vagy, akár csak én! Örülök, hogy a véletlen összehozott minket.
Tanaka! Magam is szeretném a kard útját járni. Sajnos elmém nem tud lecsillapodni, csak a mozdulatokat próbálom lemásolni. De bízom benne, hogy egyszer én is képes leszek az igaz úton járni. Remélem nem sértelek meg azzal, hogy ami számodra a legtisztább, és legszentebb dolog, én utánozni próbálom.
De most beszéljünk a következő teendőinkről!
Szerintem először is nem szabad, hogy a trónbitorló megtudja, hogy a katonák önszántukból elhagyták seregét. Nem kéne, hogy megtudja, valóságban mit terveznek ellene.
Hogy ezt elkerüljük félre kéne vezetni. Kérlek benneteket, gondoljátok át, és mondjátok el ötleteiteket, hogy közösen a leghatásosabb, és legbiztonságosabb tervet tudjuk kidolgozni, és utána megvalósítani.
Az én ötletem a következő: Ha már egyszer úgyis szüksége van a tábornak élelemre. Szerezzünk nekik! Tudjuk meg, hogy merre van olyan raktár ahol több élelmet tárolnak.
Rablóktól, gyilkosoktól én nem gondolom, hogy bűn lenne visszavenni, amit elvettek.
Ehhez szükségünk lesz több bátor itt élő emberre, nőkre, férfiakra egyaránt. Sőt néhány gyerek sem ártana! És persze a mellénk ált katonákra! Eljátszhatnánk, a raktárhoz elég közeli helyen a csatát. Az üldözők utolérnek minket, és lemészárolják a menekülteket, de mi is harcolunk. És minket is legyőznek. Csak egy valaki maradhat életben közülünk. Szerintem Rupert lenne a legalkalmasabb. Eddig is fohászkodott istenéhez, aki mindig meghallgatta. Most éppen könyörögjél azért, hogy a holtak újra éljenek. Miután mi felkeltünk, megkérdezzük, hogy mi történt, és te elmondod, hogy új esélyt kapunk, hogy ne legyünk élőholtak. Sajnos csak azokat tudja istened feléleszteni, akik még nem voltak élőhalottak ezért a már régebben halott családtagokat nem tudja visszahozni az élők sorába.
Ha minden sikerül a raktár védői elmenekülnek, ha ezt végig nézték, így harc nélkül megszerezzük az élelmet. És elmondják uruknak a látottakat. Ha nem sajnos harcolnunk kell, de hagynunk kell valakit aki elmondja uruknak, hogy mi történt.
Ha megtudja mi történt, nem valószínű, hogy a katonákat küldi ránk. Azok újra mellénk állnának. Maradnak a zombik. De mi pont ezt szeretnénk. Talán csapdába is csalhatnánk őket.
Persze vannak veszélyek. Például, ha a raktár őrök kijönnek segíteni a csatába. Túl közelről biztosan észreveszik, hogy csak szimulálunk.
Rupert! Ismerek egy rég elfeledett nyelvet (Ősi nyelvismeret 2. fok). Megtaníthatok néhány hatalmasnak hangzó szót , de úgy érzem, amilyen hittel, és áhítattal fohászkodtál eddig, nincsen szükséged ismeretlen nyelvekre a megtévesztéshez.

A többiek ötleteit figyelmesen végighallgatom, és a végén közösen a sok ötletet átbeszéljük, és kialakítjuk a csapat közös taktikáját.

[Narxes]

Roneld Alarro

A hercegnő szavaitól, gondterheltség ül ki az arcomra.

< Ezer élőhalott? Nagyobb a baj mint gondoltam. Nem létezik, hogy a szomszédos hercegségek ezt jó szemel nézik. Értesíteni kéne őket, vagy egyenesen a Fehér Páholyt, hogy küldjenek valakit, aki rendbe rakja ezt a várost. Kár, hogy nem várhatunk hetekig a segítségre, mert néhány nap múlva kivégzik azt a szerencsétlent. >

Grozen információi sem vidítanak fel túlságosan, de mikor Kisej a zenémről beszél, egy kis mosolyt csal az arcomra.

- Örülök, hogy valaki értékeli a zenémet. -

Majd amikor előáll az ötletével;

- A hozzánk szegődött katonák kijátszását jó ötletnek tartom majd a szöktetéshez, de a nők és a gyerekek bevonása, túlságosan kockázatos lenne szerintem. Én valami feltűnés nélküli városlátogatásra gondoltam. Mondjuk átutazó kereskedők álcájában, elvinnénk néhány lovat a málhák cipelésére. Határában megkerülve a túloldalról érkeznénk a városba, hogy ne is sejtsék honnan jöttünk, majd az ellátmány megvásárlását követően errefelé hagynánk azt el. Van nálam némi pénz, azt szívesen felajánlom a tábor élelmezésére. Persze ha nincsen mód a békés vásárlásra, akkor valóban ki kell fosszunk valamit. Én először is teljes erejükben lévő jóllakott embereket szeretnék magunk mellett tudni, hogy nagyobb eséllyel tudjuk végrehajtani majd a szöktetést. Magunkkal vihetnénk Grozent, mert eléggé ismeri a várost, talán tudja hol tudunk élelmet venni, vagy lopni és tudja merre találjuk kedvesét, kit magunkkal hozhatnánk. – Kis szünetet tartva. – Persze ez is csak egy ötlet. Ha gondoljátok, eljátszhatjuk azt az álharcot, de én azt túl feltűnőnek tartom első ízben. Szerintem egyenlőre az élelem a fontos, a látványosabb akcióval ráérünk a szöktetésnél. -

Majd Grozenhez.

- Nem tudod véletlenül a trónbitorló vallását? Ha van neki egyáltalán. –

// Sikerült valami kabátot, vagy köpenyt szerezni a táborban? És ha igen, mennyiért? //

[Thor]

Rupert Farigon


Kisej mondandója közben nagyot nézek, és hírtelen szóhoz sem jutok. Szerencsére Roneld megszólal, és így ad egy kis időt, hogy lenyugodjak. Mikor tudok, válaszolok.


- Képes lennél szenvedésbe és halálba küldeni gyerekeket? Ezt te sem gondolhatod komolyan. És nézz körül, hol látsz itt harcosokat rajtatok kívül? A katonák, kik mellénk álltak, ki tudja, hogy miképp fognak cselekedni, ha egy ellenséges csapattal találkozunk? Azt pedig főleg nem kérheted tőlem, hogy halálba menjünk, majd uramhoz szólva kérjem őt, hogy élesszen fel titeket. Ráadásul lehet, hogy nem is lennék képes ekkora erőt közvetíteni. Nem Sogron van értem, értünk, hanem én vagyok ő érte.


Ekkor nagy levegőt veszek, és nyugodt hangon folytatom.


- Bocsássatok meg, hogy kikeltem magamból. Valószínű a csata heve dobog még szívemben. Ti bátor, és erős harcosok vagytok. Én erős vagyok hitemben, de a harc távol áll tőlem. így magam a békésebb utat választanám. Van pénzem annyi, hogy a falu élelmezését sokáig megoldja. Talán az lenne a legjobb, ha mi mennénk oda álruhában. Ti harcosok a katonáktól elkéritek ruhájukat, fegyvereiket, én kereskedőnek adom ki magam, vagy lehet, jobb lenne, ha Roneld te lennél a kereskedő. Úgy látom, jól bánsz az emberekkel, én pedig a segéded lennék. Körbe nézünk a városban, és közben megvesszük, amire szükség van. Gondolom, a kereskedelem még működik, és a csillogó aranynak és ezüstnek ők sem tudnak ellenállni.


Grozen válasza Roneld felé engem is érdekel.

[Prog-Nad-Doran]

Kisej

- Úgy érzem, Rupert félreértettél. Szó sem lenne valós harcról, senki nem sérülne meg. A te fohászod is csak azért kellene, hogy azt lássák, ha igazi harcosokat küldenek, nincs esélyük. Csak az élőhalott sereg tudna nekünk ártani. Ezzel csalnánk el a zombi sereget. Csak nincsen akkor a pechünk, hogy az élőhalott sereg pont a raktárba tanyázik. Mire utolérnek minket, a védtelen embereknek már nyomuk sem lenne.
- Nekem az álruhás dologgal egy hatalmas problémám van. Az pedig saját magam. Ha elönt a düh, mert azt látom, hogy védtelen gyerekeken, asszonyokon nevetnek és bántalmazzák őket, nem biztos, hogy tudok uralkodni indulataimon.
- Inkább egyedül szállok szembe az egész zombi sereggel, mintsem titeket új barátaimat veszélybe sodornám.
- És Rupert! Neked is időbe telt, mire válaszolni tudtál az ötletemre. Pedig csak félreértettük egymást. Te mit tennél, ha ezt valóságban látnád? Én a saját reakciómtól félek.
- De szívesen követlek benneteket,és akár az életemet is adom ezekért a szerencsétlenekért, csak mondjátok mit tegyek. Ha ti jobban bíztok bennem, mint én magamban.

//off: Jomadarnak hála van esélyem egy esetleges asztrál próbánál. 2k10-zel kell 05 alatt dobnom.
Vagy ha szabályzavarom van az asztrált mint tulajdonságot illetőleg, kérlek írjátok meg. Én úgy értelmezem, hogy minél alacsonyabb az asztrál, annál nehezebben tud uralkodni érzelmein.//

[Thor]

Rupert Farigon


//off: Igen, jól látod, minél kisebb a tulajdonság értéke, annál gyengébb. Úgy működik, hogy a tulajdonság érték tíz feletti része alá kell dobni k10-zel. //


Elmosolyodom magamon, hisz azonnal válaszoltam, és nem gondolkoztam.


<Ez volt az első lecke az élettől. Türelem. Csak akkor lehetek igazán jó oktató, ha türelmes vagyok.>


- Igazad van Kisej barátom, én magam sem tudom, hogy mitévő lennék, ha meglátnám, ahogy sanyargatják az embereket. De még is erősnek kell lennünk. Viszont van egy előnyünk a trónbitorlóval szemben.


És ekkor Grozenre mutatok.


- Bizonyára könnyen talál nekünk megoldást az élelmezésre, és lehet, meg tudja mondani, hogyan juthatnánk be a börtönbe. Esetleg, ha a városnak van csatornája, melyben elférünk, akkor feltűnés nélkül mászkálhatnánk. Van valaki, akiért nagyon aggódik. Biztos segítségünkre lesz, ha elhozzuk ide kedvesét, vagy a családját. Ő ismeri a várost, a katonákat és a járó holtakat. Csak az ő segítségével van esélyünk.

[Prog-Nad-Doran]

Kisej

//off: Tényleg egyből válaszoltál . Figyelmetlenül olvastam. Akkor abból vettem észre, hogy ingerült a karakter, mert elnézést kértél miatta.
Az alacsony asztrál mit takar? Azt nem veszi észre a karakter, hogy ideges akivel beszélget, vagy azt nem érti mitől?//

- Rupert ez az ötlet már sokkal biztonságosabb, és jobban testhezállóbb számomra! Így nem kell elnéznünk, hogy mi történik a városban.
És szerintetek nem kell aggódnunk amiatt, hogy a csatlakozott katonákat hiányolni fogják? Ha másért nem is legalább a holttestek miatt, amikből biztosan új élőholtakat teremtenének?

Mikor csak társaim hallják.
- Illetve eléggé aggaszt, hogy minden Grozentől függ. Valójában mi sem ismerjük egymást régebbről mint őt, de ő már ránk támadott, és csak Rupert tőre térítette más belátásra. De bárhová követlek titeket, vagy megyek előttetek.

[Narxes]

Roneld Alarro

< Na igen. Ha van csatornarendszere a városnak, ott valóban észrevétlenül tudnánk megközelíteni a tömlöcöt, vagy más kockázatos helyet, de mindenki előtt világos, hogy élelmet szerezni és szállítani, mindenképpen csak a felszínen tudunk. Az önfegyelem pedig más kérdés… >

- Egyszerű. Ha olyan gaztettet követnek el az orrunk előtt amibe bele kell avatkozni, akkor megtesszük. Nyilván nem fogjuk ölbe tett kézzel végignézni, hogy agyonütnek valami szerencsétlent. Viszont amíg nem vagyunk ott, addig csak találgatni tudunk. Reméljük simán megy majd a dolog, legalább amíg beszerezzük az ételt. Mondjuk kíváncsi lennék az idegen véleményére is, ki idáig segítette a menekülteket – tekintek Tanakára – hiszen ő is járt már a városban… De bárhogyan is döntsetek, én elfogadom és veletek tartok. –

Mikor Kisej megosztja a kételyeit;

- Valóban csak valami igazmondó bűbájjal tudnánk biztosak lenni Grozen szándékairól, de nagyon jó színész kell legyen, ha a viselkedése ellenére be akar minket csapni. Ez esetben pedig, nem hiszem, hogy egy erdei hullacsősz feladatot kapott volna. Véleményem szerint, egyenlőre megelőlegezhetjük neki a bizalmat. -

[Jomadar]

______________________________________________________________________

Helyszín: Raehur hercegség
Időpont: Psz. 3691. év 5. hónap 15. nap este
Résztvevők: Kisej, Rupert Farigon, Roneld Allaro, Sidoshi Tanaka [NJK]
______________________________________________________________________

//A házi szabályoknál leírtam, hogy 2k10-el dobunk a tulajdonság alá, tehát egy tizes értékkel is már jó eséllyel meg lehet egy sima tulajdonságpróba. Az a baj, hogy Kisejnek ez 10-5 (ennek ellenére nem érzelmi toprongy a kari, van oka a dolognak). Az érzelmeit nem tudja irányítani és nem is érti őket, a másokét még kevésbé. Ettől még akaratereje van, szóval nem teperi le az első csinos nőt, aki szembre jön, de simán fülig szerelmes tud lenni mondjuk egy királynőbe, utcalányba, színésznőbe vagy bárki olyanba, akire normális esetben legfeljebb mint díva tekintünk, aki mindenkinek tetszik, de mint partner nem vehető komolyan. Nagyjából a serdülőkor korai szakaszában rekedt meg érzelmileg. Ami leginkább megfigyelhető, az mások érzelmeire való vaksága. Tehát nem veszi észre a másik ingerültségét, vagy ha észreveszi is, nem törődik vele, hacsak nem jelent közvetlen veszélyt. Tehát ha az ellenség fenyegeti, azt felismeri, ha a barátja mérgesen szól hozzá, akkor a szavakat értelmezi és nem foglalkozik a hangsúllyal, vagy azzal, hogy éppen belegázolt a barátja lelkébe. Mivel nála ez nem egy egyéni jellemző, hanem egy törzs által hordozott tulajdonság, ők megtanulták ezt hagyományokkal és törzsi törvényekkel ellensúlyozni. Szóval a kari a belé nevelt erkölcsi törvényeket követi az érzelmei megzabolázására (mégha az ő esetében nem is a törzs nevelte belé), amik számára akkor is megkérdőjelezhetetlenek, ha az adott esetben tökéletesen irrelevánsak. Mondjuk ha megtanították neki, hogy "a szerencsejáték bűn", akkor ne akard pénzfeldobással eldönteni, hogy jobbra menjetek vagy balra, mert az benne majdnem olyan feszülséget kelt, mintha elkártyázta volna a pénzét, mégha ésszel érti is a különbséget. Szerintem ezt jelenti az alacsony asztrál.

//Bocsánat Roneld még az esti parti előtt:
A táborban hamar szárnyra kapott a hír, hogy a "zenemágus" köpenyt keres, hamarosan kisebb perpatvarra leszel figyelmes. Egy asszony egy férfit korhol aki egy jó állapotú köpenyt fog:
- Képes lennél neki így odaadni, amit egy halottról szedtél le? Rögtön békává varázsol, aztán kuruttyolhatsz itt nekem. Legalább hagy mossam ki a vérfoltokat róla.
A nő elviszi a patak felé a férfi meg egy fáklyát tart, hogy világítson neki. Egy óra múlva kapod meg egész jó állapotban. Jobban megnézve a tiszt viselte, aki ma gyors halált halt.

Tanaka szemmel láthatóan örül a felkérésnek, hogy tartson veletek. Amikor szóba kerül az élelmezés kérdése, ő áll elő egy ötlettel: - Egy elég különös birkapásztor adott egy állatot ajándékba nekünk, talán meg lehetne vele egyezni, hogy adjon még. Nem kenyerem a koldulás, de talán némi pénzt kaphatunk érte a hercegnőtől. Hamár egyszer hercegnő.

Grozen tényleg vagy nagyon meg akarja szolgálni, hogy életben hagytátok, vagy átkozott jó színész, de őszintének látjátok.
- Sajnos a csatorna elég kezdetleges és nem hiszem, hogy járható lenne. A legtöbb helyen egyszerű árok, ami a tengerbe ömlik és ha nem kapna bőségesen vízutánpótlást, elárasztaná bűzével a várost.
A külhoni kereskedőket a hercegségben legnagyob tisztelettel kezelik, bármilyen kinézetűek, rangúak, bármilyen szokásokkal élnek is, azt tőlük elviselik, szóval álcának én sem tudnék jobbat.

A börtön... hát elég sokat röhögtünk az őrökön, általában azokat osztják az őrzésére, akik másra nemigen alkalmasak, alkoholisták, buták, erőszakos gazemberek. Viszont oda bejutni lehetetlen a tudtuk nélkül. Egy bejárat van, ami az őrszobába nyílik, onnan vezet egy lejárat a pinceszintre, ahol a rabok vannak. Lent én sem jártam. Viszont... hú az azért kemény lenne. Nem is tudom, hogy lehetne megcsinálni... Szóval legjobb lenne megvárni az akasztást és akkor megjelenni. Greguss imádja a teátrális ceremóniákat. A városi őrság korábbi parancsnokát, aki ellenállt neki, rabláncon vezették és a csuklyáját csak azután vették le róla, hogy fejére olvasták bűneit. Le merném fogadni, hogy a nép Takart is fújolással és rohadt paradicsommal várja majd (mernének nem így tenni...), megalázzák és utána aksztják fel. Talán még meg is kérdik, hogy van-e aki egyetlen érvet fel tud hozni a vádlott védelmében. Ez persze csak az alázás része, nem hinném, hogy Takar nagyúr szája ne lenne kipeckelve közben. Viszont ha ekkor jelenne meg valaki és nyíltan közölné, hogy Greguss az áruló, akkor annyira feldühíthetné, hogy gondolkodás nélkül ráküldené az egész felsorakozott zombihadat. Ráadásul az emberek rájönnének, hogy van még remény. Persze Takar nagyúr ezt nem nagyon élhetné túl. Ha valahogy ki lehetne cserélni a börtönben valaki másra... Hú az aztán kemény lenne. Bárcsak azokat a tolvajokat ne füstöltük volna ki teljesen az utóbbi időben. Azok egyszer valakit úgy kimaszkíroztak az őrparancsnok képére, hogy az egész őrség tisztelgett az emberüknek. Mekkora balhé volt belőle, mikor az igazi visszatért...

Greguss vallása? Gondolom Pyar mint mindenki, akit ismerek.
Szeretném megszöktetni Lynnt, a menyasszonyomat, de ha visszatérek a városba, az őrök felismernek és.. hát a vallatási módszereik elég jók, nem biztos, hogy ez jó ötlet.
Mostanában tűntek el katonák az erdőben. Nem biztonságos hely és mindenki tudja, hogy a menekültek oda fészkelték be magukat. Néhány eltűnt katona nem sokat jelent. Persze előbb-utóbb egy nagyobb sereg rendet akar majd tenni itt, remélem utóbb.

[Thor]

Rupert Farigon


- Tanaka, meg kellene találni azt a birkapásztort. Pénzünk van elég, hogy ételt vegyünk tőle. Talán a menekültek ismerik a pásztort. A városba meg úgy tűnik, kereskedőként be tudunk menni. Megkérdezzük az ittenieket, hogy mi az, ami esetleg egy messzi élő kereskedőt idecsábítana. Körbe nézünk a városban, majd kitaláljuk, hogy miképp szabadíthatjuk ki fogságából az igazi trónörököst.
Meg kell találnunk az őrök gyenge pontját, vagy ki kell találni, hogy tudunk óriási káoszt okozni a kivégzésnél.
Grozennel kapcsolatban egyetértek veled Kisej, de sajnos egyelőre csak ő tud segíteni nekünk.
Nos, akkor megegyeztünk? Menjünk, és egyelőre nézzünk csak körül a városban, ételt meg a birkapásztortól veszünk.


Mikor Grozen is itt van, a szemébe nézek, és úgy beszélek hozzá.


- Segítünk a menyasszonyodat elhozni a városból, megígérem.

[Narxes]

Roneld Alarro

Nem is érdemlek én ilyen nagy tiszteletet ami kialakult rólam a menekültek között és kicsit zavarba jövök attól, hogy az asszony képes a sötétben is kimosni nekem azt a köpenyt. Kedvessége és fáradozása fejében, egy maréknyi rezet adok neki (50 réz).

< Fenébe, hogy pont nincs ezüst érmém. >

- Nagyon köszönöm asszonyom. –

Tudom, nem sokra megy a pénzel az erdőben, de bízom benne, hogy még jóra fordul sorsuk és akkor majd hasznát veszi. Mosolyogva veszem szemügyre a ruhadarabot és bánom is én ki hordta előtte, mert nekem ez bőven megteszi a hűvös éjszakákra.

A megbeszélésen:

- Rendben. Akkor én szívesen elvállalom a kereskedő szerepét. Rupert, te leszel az áll segédem, míg Kisej és Tanaka, esetleg városőr szerkóban, a fegyveres kísérőink. Grozen, ha te kockázatosnak tartod, hogy velünk tarts, akkor mond el pontosan merre találjuk hitvesed és írjál pár sort amit majd átadunk neki, hogy ne habozzon velünk jönni. Néhány jószág és fűszer beszerzése közben pedig jól körülnézünk a városban. –

Végighallgatom a társaság eszmecseréjét, majd lassan odébb állok.

- Holnap korán kéne indulni, ezért lassan elteszem magam holnapra. Szeretném magam rendesen kialudni, de ha nélkülözhetetlen az őrködésem, akkor ébresszetek fel nyugodtan. Addig is jó éjt mindenkinek. –

Majd keresek egy alkalmas helyet, ahová bevackolom magam és addig pengnek a mandolin húrjai fejemben, valami bájos menyecskével az ölemben, míg végül elnyom az álom.

//50rezet levonok //

[Prog-Nad-Doran]

Kisej

Grozen javaslata szerint, -ha már egyszer megbízunk menne- nem használnám a városi őrök ruháját. Jobban szeretem a saját kardomat.
A többi dologban úgy érzem egyet értünk. Vásárolunk, mint kereskedők, és figyelünk.

A megbeszélés után elvonulok egy nyugodt helyre, és elvégzem a kardom szertartásos tisztítását, felkészítem a lovamat, majd lefekszem pihenni.

<Remélem bízhatunk Grozenben! Minden felmerülő aggodalmamat megmagyarázta, hogy felesleges! De logikus amit mond!>