Rupert Farigon
Szörnyű látni, ahogy némán rakják össze máglyájuk alapját. Csendben, panasz nélkül pakolnak, pedig hamarosan vége lesz átkozott létüknek.
<Vajon vannak érzéseik? Lehet, hogy e rothadó testben még pislákol az emberi lélek, de az is lehet, hogy már csak a fekete mágia visszataszító ereje mozgatja a testeket. >
Látva, miképp dolgoznak, már értem miért használják őket sötét lelkű mágusok és papok. Hisz nem kérnek enni, nem fáradnak el, és nem is kérdeznek, csak elvégzik a feladatot.
Mikor készen állnak a tűz meggyújtására imával kísérem a temetést, mely áldás e holtaknak.
- Éltetekben volt köztetek, ki a családját szerette, és etette.
Ki verejtékkel és kemény munkával a földet termékennyé tette.
Szeretetével a szívekben a boldogságot elvetette.
És családját a vérével mentette.
Gyermekként a világot még szépnek vélte,
És naiv őszinteséggel az életet nevette.
A tűz tisztítson meg a sötét rontástól, mely nyugalmatokat átkozottá tette.
A tűz hangos sercegéssel marja a húst, és én könnycseppet hullajtok értük.
Miután elégtek a holtak, eljött az idő, a napi imához, és áldozáshoz.
Félre vonulok nem messzire a többiektől, hogy ne zavarjam őket, és imádkozok.
//off: Az áldozáshoz 3 kegypont kell, így muszáj vissza imádkoznom.//
Ha Sogron meghallgatta kérésem, és érzem, lelkemben jelenlétét előkészítem a bort, és tüzet rakok, majd feláldozom neki a finom nedűt.
- Uram, köszönöm, hogy mellettem voltál a harcban, és nem hagytál el egy pillanatra sem. Teljes szívemmel remélem, hogy neked tetszően cselekedtem. És megesküszöm , ha erőmből kitelik, megállítom ezt a szörnyűséget, mi itt folyik.
Reménykedem benne, hogy Sogron elfogadja a bort. Az áldozás után sebeimet érintem, és egyszerűen irritál, hogy a sötétség teremtményei húsomba vágtak, és átkozott mocskuk még a sebemben lehet. Így megmaradt hatalmammal beforrasztom a mélyebb vágást.
//off: 4 kegypontból 1 ÉP-t begyógyítok, ami 2 Fp-t is gyógyít. //
Majd a biztonság kedvéért, még egyszer visszaimádkozom az erőt, mely hatalmam alapja.
Miután végeztem eloltom a tüzet, és a többiekhez visszamegyek. Mikor Kisej fegyvereit csatolja fel, megkérdezem, erre miért van szükség. Válaszára összehúzom szemöldököm, nem értek egyet azzal, hogy éjszaka botorkál a romok közt.
- Kisej, láttam harci tudásod, amint a megátkozott holtak csapásod erejétől kettéhasadtak. És biztos vagyok benne, hogy számodra a veszély nem félelmet jelent, hanem kihívást. De még is arra kérlek, ne menj most el, másnap majd fényes nappal körbe nézünk, akkor úgy is többet látunk, és a veszélyeket is könnyebben kerülhetjük.
Roneld zenélése közben csöndben ülök, és gondolkodom.
< Vajon miért foszlott le a papi hatalom a katonáról? Nem tudom, de nem is érdeklődhetek felőle. Egyelőre óvatos maradok, és a fickóra odafigyelek. >
Mikor a vacsorát fogyasztjuk, a hercegnő felé intézem szavaimat.
- Norina hercegnő, kérem, bocsásson meg nekem, de a nagy káoszban el is felejtettem, hogy oly kegyetlen híreket kapott, melyet csak szikla szilárd lélekkel lehet elviselni, és egy gyenge akarat már rég az őrület posványába veszett volna. Te erős vagy, ezt láthatja mindenki, de néha még a hegy falában is repedéseket okoz a jég és a szél. És idővel, ha sok a repedés, akkor bizony leomolhat a nagy nyomás alatt.
Ha úgy érzed, én bármikor segítek a teher cipelésében. Ne ess abba a hibába, mint azok kik összeomlottak, mert maguk akarták minden áron cipelni a terhet. Sogron mindenkit meghallgat, és ki érdemes rá, annak a lelkében égő lángot hatalmasra duzzasztja. Így már sokkal könnyebb a kegyetlenségeket elviselni, és a hamvasztó tűzzel megbüntethetjük azokat, kik rászolgáltak.
Mondandómat próbáltam tapintatosan előadni, remélem nem sértettem meg.
Az őrködésben természetesen részt veszek.