Életút

[Thor]

___________________________________________________________

Helyszín: Erigowtól északra, Kars város
Időpont: 3615. Hideg évszak, Gyökerek hava, ötödik hete, tar napja a Sárgaréz órája és az acél órája közt (12.00-13.00)
Résztvevők: Pelso
___________________________________________________________

Az úton próbálod az érzelmeket, és mágikus jeleket fürkészni, de egyhangú a táj a másik világban is.

A városban elválsz társaidtól, és elindulsz egyenest az uraság vára felé.
Végig lovagolsz a hangos városon, és figyelve az embereket fogalmuk sincs arról, hogy te ki vagy. Talán ez nem is gond, csak fura, hisz nem messze vagytok mér Dorantól, de ezek szerint még is csak messze.

Egyszer csak a város megszűnik, és csak a fehér táj van előtted, amint a domb tetőn körbe öleli a várat, mintha egy mező nőtt volna a vár köré, a város szívében.. Úgy még 500 métert meg kell tenned a letakarított köves úton. A magas falakhoz érve egy kétszárnyas óriási kapu állja utadat. A fal mellett, tőled jobbra egy kis fabódé áll, melyből füst szel fel. Egy katona melegszik egy oda berakott kályhával. Mikor meglát, hogy közeledsz, kilép a bódéból, és alabárdját kezébe véve utadba áll. Vastagon öltözött, láncinges katona, oldalán karddal.
Mikor megemlíted, hogy ki vagy, és miért jöttél, bambán rád néz, és megszólal.

- Azt bárki mondhassa, hogy varázsló.

Felhúzott szemöldökkel nézel rá, de még megőrizve hidegvéredet, felmutatod a pecsétet. Látszik a katonán, hogy fogalmam sincs mi az a kezedben, de ettől függetlenül riadalom jelenik meg arcán.

- Bocsáss meg uram, azonnal beléphet a várba.

És sűrű meghajlás közepette a kapuhoz siet, és üvöltve mondja, hogy azonnal nyissák ki a kaput. A benti katonák meg is teszik. Belovagolsz, miután megtudták, hogy az urasághoz jöttél, egy katona melléd szegődik és előtted futva mutatja az utat.
Egy ideig lovon haladsz a magas, és vastag várfalak közt. Semmi szépséget nem látsz. Egyértelmű, hogy ostrom védelmére építették, és nem úri hölgyek neveltetésére.
Egy kis ajtó előtt megálltok, majd leszállsz a lóról. Egy másik katona gondját viseli, míg szükséges. Még mielőtt belépnétek, a katonától megérdeklődöd a nemes nevét.

- Noodel di Nacloss, tekintetes uram.

Beléptek az ajtón, majd keskeny folyosókon haladtok, mikor egy terembe értek. Furán van berendezve. A terem közepén egy asztal egy székkel, és mindenfele könyv és papír halom. Az asztalnál két ember beszélget. Egy idősebb férfi nemesi ruhában, oldalán lovagkarddal. Míg a másik katona ruhában, testét mellvért védi, és oldalán dísztelen kard. Míg közeledtek, hallasz néhány mondatot a beszélgetésből.

Idős nemes: - Ennyit sikerült csak összeszedni?
Katona: - Igen uram, már így is alig maradt valami az embereknél.
Idős nemes: - Ez így nem mehet tovább. Azonnal indulok Erigowba, és beszélek a királlyal. Ha további adókat vet ránk, akkor éhen halunk.


Ekkor érkeztek oda. A két alak kérdően néz rád, majd a katonára, de az idős nemes felfigyel a botra, mely kezedben van.

- Ó, nem tudtam, hogy tiszteletét teszi ilyen hamar egy dorani varázsló nálam. Sajnos még nem tudunk semmit a mesterről, de amint bármit megtudok, azonnal küldök galambot.

Meglepődötten nézel rá.

Később már az asztalnál ültök és mindent elmesél. Egy dorani mester eltűnt, és mindenhol keresik. Mikor meghallod a nevét, erősen bele kapaszkodsz a botodba, hogy támaszt nyújtson. A mester ki eltűnt Radogin Cortina, a te mestered. Már több mint egy hete eltűnt, és senki nem tud róla semmit.

Erőt veszel magadon, és semmi jelét nem mutatod ki abból a kétségbe esésből, ami benned tómból.

[Pelso]

*Faarccal hallgatom a rossz híreket. A szolgálótól kapott forralt bórt monoton hangon köszönöm meg.
<… Ennek biztosan van valami köze ahhoz, hogy nem tudtam kapcsolatba lépni vele… Így nincs is értelme tovább menni… Itt kell maradnunk és megkeresni a mestert… Hüm… Neji bora sokkal jobb… Ennek a fűszerezése… Olyan… Nem is tudom… Semmilyen…>
*Kupám kiürítése után visszatér belém a lélek. Folytatom a nemessel megkezdet szívélyes beszélgetést. Természetesen először a mesteremmel kapcsolatban érdeklődöm.
A következők érdeklenek nagy-vonalakban: Mikor érkezett a városba? Mikor látták utoljára? Eltűnésének pontos körülményei? Hol volt a szállása? A holmijából hagyott e valamit a városban? Valamint mostanáig ki(k) kutattak utána és hol?

// A bot: Megnyitja harmadik szemét és kitekint az éteri világra. Szemléli a terem és legfőképp a nemes érzelmeit. Utólag majd úgy is tájékoztat a tapasztaltakról.//

*A beszélgetés első felében is érdeklődök a közérzete felől, hogy enyhítsem a kérdések súlyát. Viszont miután már minden használható információt elmondott kedélyesebb vizekre igyekszem térni. Megkeresem azt a témát amiről a legszívesebben beszélne és hagyom, hogy kibeszélje magát. Pl: gyermekei, a vár, vívás, családi anekdoták, helyi hírek, politika stb. Addig is van időm megemészteni a hallottakat.

[Jomadar]

Armon

Próbál minél többet kiszedni a társaságtól a témában:
- Csak a faluban van nyomuk, a városba nem tértek be? Látta bárki más őket? Az a pénzdarab hol lehet? Jó lenne megvizsgálni.
Próbál lelket önteni beléjük.
- Az ember nem járhat folyton lehajtott fejjel, ennek a problémának a végére kell járni. Ismerek egy társaságot, aki az ilyen dolgokra szakosodott, ha kiderül kiket kell keresni, talán tud segíteni. De kérem mindent mondjanak el, amit erről tudni lehet. Van esetleg valaki, aki erről a legtöbbet tudhatja? Úgy sejtem az egyetlen szemtanú már nincs közöttünk. Ki beszélt vele? Lehet tudni, mit akartak a falu vezetőjétől?
Rossz előérzete van, az a sejtése, hogy őket keresték, vagy a faluban épp nekik akartak csapdát állítani. Vagy éppen egyszerűen rájuk akarják kenni ezt is. Ügyel rá, hogy ne fizessen gyanús érmével, és erre inti a többieket is.

A készletek feltöltését idejekorán elintézi, készen arra, hogy hirtelen kell továbbindulni.

[Gorodak]

- Nokips -

A szállás gondolom, Neji elintézte mindenki számára, s mivel holnap már szeretnénk indulni, remélem minél korábban, ezért meg kérem a fogadóst, hogy készítsen nekünk reggelre annyi élelmet amennyi elég a végső állomásunkig vagy a következő városig... ( Nem tudom, milyen messze van az úti cél, szóval arányosan. ) az élelmet kifizetem.
az asztalnál nem igazán folyik bele a beszélgetésbe, inkább a fülelő füleket és a figyelő szemeket keresi, néha egy egy körbe tekintő nézéssel, vagy mintha a felszolgáló lányok csini kis hátsóját nézegetné ( persze azt is, de első a munka )
< Nem tetszik ez az egész nekem, sem ez a történet a faluról és, az sem, hogy ennyire szétvált a csapat. Remélem Pelso és Revolts hamar vissza jönnek, meg remélem óvatosak lesznek. Egyenként nagyon jó célpontok lehetünk... >
Figyelem Armon beszélgetését és Nejijét az egyszerű emberekkel.
< hm.. kocka alakú pénz érmék, hm.. hol is használnak ilyet főleg. >
Érték becslés : 3
- Bocsáss meg, de a pénz érme pontosan, hogy is nézett ki nem volt róla valami leírás, tudod a pénz sokat elárul, az emberről. -
Ha válaszol, akkor elgondolkodok és tovább figyelem a kíváncsiskodókat, vagy akik netalán minket figyelnének vagy hallgatnának ki.
< hm... Nem értek egyet Armonnal, szerintem semmi közünk nincs ahhoz, hogy kiket és miért mészároltak le, legfeljebb annyiban, hogy lehet minket kerestek és ez esetben még óvatosabbnak kell lennünk majd az úton, és szerintem nem kéne tovább haladni mellék utakon, de ezt majd megbeszéljük, a szobánkba, ha majd itt lesz mindenki. >
Igyekszem egykézzél enni, míg a másik a töröm mellett pihen a szék oldalánál, úgy, hogy se a kezem ne keltsen gyanút és a törőmet se fedezhesse fel csak úgy senki.
< Bár nem valószínű, hogy bárki megtámadna minket ilyen tömegben, de soha nem lehet tudni és a zsebesekre is jobb ha oda figyelek, meg legalább meg gondolja még egyszer, hogy a közelünkbe jöjjön ha úgy alakul. >
Álcázás álruha : 4

[revoltz]

A kovács munkáit vizsgálva, végül egy kör alakú, fém abroncsos, masszív fa pajzsot választok magamnak. Odaadom a két aranyat érte, majd elköszönök tőle, hisz fegyverből most nem akarok újat vásárolni.
A lovam hámjára szíjazom a pajzsot, majd felülök a hátára, hogy visszainduljak a fogadóba, amikor megpillantom a varjút.

- Fura. - Teszem a megjegyzést magamnak gyanakodva.
- Egy Varjú mutasson nekem utat? A halál hírnöke... - Ekkor sóhajtok, hisz eszem azt diktálja butaság és nem is érdemes követni, de az érzéseim még is csak a követés mellett maradnának. - Nem a legjobb előjel...
Ezzel a végszóval eleget tészek kiváncsiságomnak és megindulok a varjú által kijelölt ösvényen. Természetesen extra óvatossággal és körültekintéssel vetem bele magam az útba.

[Sirak]

<Neji>

Nem várom meg hogy ellovagoljon mellőlem Pelso, mondata után egyből választ adok neki:
-Nem vagyok szerzetes és még kardmester sem vagyok. Viszont amikor veletek mentem nem azért indultam el, hogy parancsokat teljesítsek, hanem hogy a magam útján fejlesszem ki a technikámat úgy, ahogy még senki a világon. Azért indultam el, hogy egy napon úgy térhessek vissza mint Tiadlan legerősebb harcosa, mint a Nisen-nid-to legnagyobb mestere. Most, hogy ezt tisztáztuk szeretném ha úgy néznél rám mint varázsló társaidra. Hisz nem vagyok külömb nálatok, nem vagyok paraszt se katona, vagy nemes, de még rangos sem. Én Tiadlan harcosa vagyok!

<Egy napon megküzdünk még, barátom.>

A városba érve az első gondolatom, hogy végre ágyban alhatok a melegben. A második pedig hogy csak 1 napig tart a pihenés, holnap már útra kelünk. Az út alatt kifogytam a hozzávalókból, szóval kis pihenés után kéretek is holnapra valamit amit megfőzhetek az úton. Az itteniekkel elbeszélgetek Armonnal együtt, kiváncsivá tett ez a kis szóbeszéd. Egyébként nem csinálok nagyon semmi különlegeset, várom a 2 elkóborlót, és evés-ivás után felmegyek a szobámba meditálni, ott várom meg a többieket, persze 2 társamnak szólok hogy fenn leszek, ha van valami szóljanak.

[Thor]

___________________________________________________________

Helyszín: Erigowtól északra, Kars város
Időpont: 3615. Hideg évszak, Gyökerek hava, ötödik hete, tar napja az acél órája és az arany órája közt (13.00-14.00)
Résztvevők: Pelso
___________________________________________________________

Nem tud sokat mondani a nemes. Talán 8 napja jelent meg a várában. Bemutatkozott, és csak egy éjszakára kért szálást. Természetesen megkapta, de miután elment már nem tért vissza estére, és azóta nem látta senki. Pedig feltűnő jelenség, hisz a hosszú őszes szakálla, és hosszú haja akár a gyerekmesékben a varázslók.

Igen a mesteredet mióta ismered borbélynál nem járt.

Három napja jött egy dorani varázsló, Krachul Tanaer, és érdeklődött a mester iránt. Elmondása szerint nem tudnak kapcsolatot teremteni vele, és tudásukkal idáig a városig voltak képesek nyomait követni. Megígérte a nemes, hogy kerestetni fogja. Azóta nem találták meg. Nem hagyott itt semmilyen személyes holmit.

Míg beszélgettek a botodnak megparancsolod, hogy figyelje a helyet és a nemest.


Nem tud többet segíteni a vár ura, és elnézésedet kéri, de nem időzhet tovább, mert fontos teendője akadt, de szívesen lát a várában téged, mint vendég. Parancsot is ad a szolgáinak, hogy készítsenek neked ebédet, és adjanak szobát, majd az udvari etikettnek megfelelően elköszön.
Az ebédet mindenképpen elfogadod. Egy fiatal szolgáló leány kér meg, hogy kövesd. Nem mer a szemedbe nézni, és végig tisztelettudóan beszél hozzád. Jó érzés, hogy tudják itt a várban kinek hol a helye. Keskeny folyosókon, és lépcsökön haladtok. Az ajtók kicsik, a falak üresek. Csak fáklyatartók, és néha egy fegyver díszeleg a szürke köveken.

Egy szobába vezetnek, és finom vörösborral kínálnak. Kis türelmet kérnek, és azonnal hozzák a levest, és a többi finomságot. A szoba dísztelen, egy asztal és két szék a helyiség közepén. Egyetlen dísz az ezüst gyertyatartó az asztalon. A nappali világosságot egy kicsiny ablak adja, melyen még te is nehezen férnél ki. Míg vársz, odasétálsz az ablakhoz. Meglepődsz, hogy üveget látsz az ablakban. Az eddigi sivár kőfalakhoz képest ez felüdülés.
Kinézve a várost látod a messzeségben, és fehérséget. Elég hamar belekezdett a tél, és még sokáig fog tartani. Ekkor a botodra koncentrálsz, mely melegséggel válaszol neked. Nem tudta az urat megfigyelni, mert elméjét és érzelmeit elrejtette a szellemvilág falai mögé. Más érdekeset nem érzett a szobában.


- Minden varázsló beszél a botjával?


Meglepődötten fordulsz a női hang irányába. Egy nálad kissé alacsonyabb, 40-es éveiben járó zöld csuhás nőt pillantasz meg. Haja hosszú fekete, arca szép, teste kissé vékonynak tűnik a papi csuha alatt. Nyakából Noir isten szimbóluma csillan ezüstösen.


- Ha megengeded, csatlakoznék hozzád az ebédhez.


És ekkor oda lép hozzád az ablakhoz. Finom virágillat veszi körül, tekintete fürkésző, nem is tetszik, ahogy végig mér.


- Fura híreket sodor a hideg szél. Állítólag egy erigowi tisztet elhurcoltak, és még keresik, akár csak azokat, kik elhurcolták.


Rád néz, és elmosolyog.


- Az egyháznak is megvan a maga hatalma. Talán az egyik legnagyobb, hogy mindenütt ott vagyunk. De nem holmi rabló bandáról akarok beszélni veled.


Tekintetéből egyértelműen kiveszed, hogy teljesen tisztában van azzal, hogy te és csapatod az, ki a tisztet elhurcolta. Kíváncsi vagy rá, hogy miképp tudta meg, de valószínű nem fogja elmondani.


- Sajnos doran kiesik fürkésző tekintetünk alól. Így nem tudjuk, ha újra megjelennek a vörös lobogok, vajon számíthatunk Doran szövetségére? Aki nyitott szemmel járja a világot, az tudja, újra nehéz idők jönnek a szövetségre. Gondterhelt, és nehéz idők.
Kérlek téged, mint Noir papnő, és a Pyarroni egyház követe, járulj a Dorani mágusok tanácsa elé, és mond meg nekik, hogy a jóslat igaz, hamarosan előkerül a fekete hadurak hiányzó zászlaja.



Tekintete a nőnek komoly, és szikla szilárd. Ha máskor nem is sikerül a hazugságot meglátnod az emberekben, de most biztosan tudod, hogy a papnő igazat mond.
Vonásai enyhülnek, és kinéz az ablakon.

[Thor]

___________________________________________________________

Helyszín: Erigowtól északra, Kars város
Időpont: 3615. Hideg évszak, Gyökerek hava, ötödik hete, tar napja az acél órája és az arany órája közt (13.00-14.00)
Résztvevők: Revoltz
___________________________________________________________

Lovadat a madár után irányítod. Minden porcikád csapdát, és veszélyt sugall, de kíváncsiságod elcsitítja veszélyérzetedet. A madár tetőről tetőre szál, és mintha lesné, hogy követed e. Óvatosan lépdelsz lovaddal, és közben a környéket figyeled. Egyre kietlenebb sikátorokban jársz. Úgy érzed, lassan meg kellene fordulni, de vajon meddig hagyna nyugton kalandor véred, ha nem nézel utána, mit is rejt ez a város. Azért a biztonság kedvéért kardodat előhúzod, és úgy lesed a keskeny sikátor minden sötét árnyékos részét, mintha épp most rontana onnan ki egy gyilkos.
De nem támad rád senki, csak a hideg próbál ártani neked, és a hó akadályozni, mintha még az is vissza akarna tartani.
Befordulsz lovaddal egy kisebb utcába, melyet ugyan csak hó takar be. De mást is látsz. Két alak fekszik tőled 10 lépésnyire a földön. Meglepő módon mind a kettőt fekete csuklyás köpeny takar.
A neked jobb oldali fejénél károg a varjú. Mivel még mindig nem vagy biztos abban, hogy ez nem csapda, ezért karddal a kezedben közelítesz hozzájuk. Ami legelőször szembetűnik, hogy míg a bal oldali a hóban fekszik, addig a jobb oldali körül el van olvadva a hó, és az utca kő is száraz. Közelebb érve lábad alatt üvegszilánk reccsen. Megállsz, majd lehajolsz, és kezedbe veszel egyet. Fura, mintha az egyik oldalán világoszöld valami vonná be, de nem festék. Ekkor fura érzés fog el, melyet már rég éreztél, a látomás.


„ Hideg szél fúj a téli estén eme kis sikátorban, hol egy fekete köpenyeges alak halad előre fáklyával a kezében, vállán egy varjúval. Lassan követed, nem akarod, hogy ideje korán észrevegyen. Nem érzel haragot, vagy megvetést. Ez egy feladat, ugyan olyan, mint a többi, mikor valakit be kell gyűjteni. Oldaltarisznyádból előhalászod a kis üveggömböt, melyet a méregkeverő mester, az a kígyó adott. Dobásra emeled, de ekkor valami történik. A fáklyás alak megfordul, és egyenest rád néz. Lábaid elnehezülnek, alig tudsz lépni, míg térdre esel. Érzed a testedben, ahogy az átok kúszik egyre feljebb. A mocsok egy egyszerű varázslattal lefegyverez, de erőt veszel magadon, és eldobod az üveggömböt. A fáklyás nem veszi észre a felé szálló tárgyat. Az felrobban, ahogy a hóba esik, és a fickó összeesik. Mosollyal tudatod magadnak, hogy sikerrel jártál, majd elsötétül a világ.”


Ekkor kirévedsz a látomásból. A baloldali alak egyértelműen jég keménnyé fagyott, halott. A baloldali még él. Közel lépsz hozzá, és meglepetten érzed, mintha egy meleg láthatatlan burába lépnél bele, valamiféle mágia, mely nem engedte az alakot megfagyni. A csuklyáját félre húzod. Meglepetten húzód fel szemöldöködet. Hosszú, középen kopaszodó őszes haj, és őszes szakáll. Hisz ez Pelso mestere, Radogin Cortina, akihez tartotok.

[Thor]

___________________________________________________________

Helyszín: Erigowtól északra, Kars város
Időpont: 3615. Hideg évszak, Gyökerek hava, ötödik hete, tar napja az acél órája és az arany órája közt (13.00-14.00)
Résztvevők: Armon Vilonio, Neji, Nokips
___________________________________________________________


Nokips, mikor a szögletes pénzérmékről beszélnek, egy kicsit elgondolkozol. Vajon, ki használ ilyet? De hirtelen beugrik, Toron. A káosz urának szolgái fizetnek ilyen pénzérmével. Ha egy kereskedő elég ostoba, hogy üzleteljen velük, és túléli, akkor azt mondják, mindenképpen jól jár, mert eme pénzérmék értékesebbek, mint a pyarroni érmék. Egyáltalán nem örülsz ennek.

Eközben Armon kérdez tovább, sőt bíztatja a három férfit, hogy fel a fejjel, nem szabad féregként elbújni a lyukba. Persze ő szebben fogalmaz.


- Nem tudjuk, hogy merre mentek tovább, és a pénz érméről sem tudunk semmi egyebet. Talán az uraság tud a legtöbbet az esetről, mert személyesen ott volt.
- Igen, Kars ura, Noodel di Nacloss.
- Ja, de most biztos nem tudsz beszélni vele, mert fontosabb dolga van, például a város népének sanyargatása.


És a fickó dühösen az asztalra csap.


- Csendesebben őrült, és ha meghalják, még a fejedet veszik.



Nem tudtok több információ kiszedni belőlük. Közben meghozzák a finom ebédet. Tyúkhúsleves, és friss cipó.
Neji ebéd után feláll, és visszavonul meditálni a szobájába. Ti még maradtok egy kicsit. A három fickó előveszi erszényeikből a fakockákat, és játékra invitálnak titeket, persze csak is pénzben.

Armon ami téged illet, inkább azzal a felszolgáló lánnyal hemperegnél, aki egyértelmű testi jeleket ad veled kapcsolatos gondolatairól.
Nokips, te még maradsz, hisz meg akarod várni Revoltzot és a varázslót. Míg Armon még érdeklődött a fogadó vendégeit lested, de nem tapasztalsz semmi figyelemre méltót. Természetesen tolvajok lehetnek itt, de semmi képen nem fognak szemtől szemben kirabolni.

Fogadóban jó a hangulat, és az étel is elég jó. Nem fejedelmi, de egyébként finom. Zene nincs, ami kicsit zavaró, de meg lehet szokni.

Neji, az első emeleten kaptál szobát. A lépcső kő és fadeszka keveréke. Fent az emeleten zöld szőnyeg halad végig a folyosón, a falakon lámpások, és fali szőnyegek. Az ajtó vaskos, és bele van vésve a szoba szám. Kulcsoddal kinyitod, és belépsz a szobába. Kényelmes ágy, asztal, szék, kancsó benne langyos vízzel, tál, illetve az ágy alatt ágytál. A szoba jobb falánál vaskályha ontja a meleget. Egy ablak van, mely a főutcára nyílik, és üvegezett. A falon két lámpa is fel van akasztva.

[revoltz]

Aggódva lépek Pelso mesteréhez, hogy megbizonyosodjak róla, hogy életben van-e.

"Nem öröm így látni egy dorani mestert, gyorsan el kell vinnem Pelso színe elé."

Ha megbizonyosodtam róla, hogy a szíve ver még a támadóra fordul tekintetem, kit megvető fintorral mérek végig.

"Vajon ki lehet ez az alak, s miért követte Pelso mesterét... a szer hatása nem halálos, tehát nem megölni, hanem elfogni szerette volna valaki parancsára."

Odalépek, s féltérdre ereszkedem,majd tőrömet előhúzom, hogy azzal vágjam szét ráfagyott ruháit, hogy valamilyen ismertetőjegyet találjak, amivel hozzárendelhetem valamilyen szervezethez (például egy tetoválás, mely egy fejvadász kláné). Ha nem is ismerném fel, ami valószínű, hisz nem sok címert és jelet ismerek, akkor is az „emlék-bevésés” pszi metódust használva mélyen belevésem az agyamba, hogy később könnyen feltudjam idézni, természetesen így teszek a férfi arcával is. Ezen felül a zsebeit is megpróbálom átkutatni, s azok feltárásában ugyan úgy a tőrömet használom. Ha végeztem mind ezzel, a mestert felrakom a lovam nyergére. Egy kicsit még körbenézek, majd sietve megindulok a nemes úr háza felé.
Az őrökhöz érve, sietve szinte parancslón szólok a katonáknak.

- Egy dorani magiszter jött uratokhoz nem rég. Gyorsan vigyetek elébe, a mestere van a lovam hátán. - Ekkor a kezemmel a felé mutatok.

Ezután várok a válaszra. Elutasítás esetén erősködök és megpróbálok meggyőzni, hogy nagyon sietős a dolog és mihamarább a Pelso elé kell vinniük.

[Jomadar]

Armon

Megnézi jobban a felszolgálólányt. Most nem vevő egy könnyed aktusra (talán Karina illata tette kissé visszafogottabbá), de egy fogadó dolgozója jó információforrás lehet. Na persze a "most" az egy túl jól sikerült mosollyal is szertefoszthatja visszafogottságát.
Ha úgy látja, hogy a lány rá tud szánni némi időt, hozzá lép:
- Kisasszony ez a leves mennyeire sikeredett, vajon a szakácsné szíve-lelke tette ilyenné, vagy az a pár pillanat elég volt, amit az ön kezében töltött? Nekem a keble jutott és nagyon szeretem a finom hamvas kebleket...<ha nem akarok tőle semmit, minek udvarolok neki? átkozott megszokás>
- Mondja csak mi hírek szállnak a szájakon manapság? Tudom, ilyen finom ajkak közt a rossz híreknek nincs helye <vajon ő is elgondolkodott rajta, milyen lenne, ha megízlelném az ajkait?>, de én szívesen hallgatom bármit mond. Úgy hallottam, tragédia ért egy falut, tud róla valamit? Vagy bármi más érdekeset?

[Pelso]

//Kinézet: A kinézetem annyiban változik a már korában közzétetthez képest, hogy jelenleg nem borostás vagyok; hanem már vagy 3-4 hetes szakáll van rajtam. A hajam gubancos, össze csomósodott helyenként az út során. A ruhámon meg látszik, hogy hetek óta lovon, és a vadonban töltöttem a napjaimat.//

Még az úton. Neji
- A kolostori éveidről el ejtett félmondatok alapján szerzetesnek gondoltalak. Annyi viszont biztos, hogy eddig úgy gondoltam sokkal fontosabb számodra a mi életünk idegenekével szemben. Valamint jobban megválogatod kit tisztelsz meg a bizalmaddal.

Intelligencia:3
Egészség:5
Akaraterő:7
Asztrál:2
Érzékelés:8

*Sajnálattal veszem tudomásul, hogy íj kevés nyom maradt a mesterem után. Mikor távozik a nemes az udvari normák szerint búcsúzom tőle.

<… Krachul Tanaer… Hmm… Hol is halottam már ezt a nevet? … Ki is ő? … Ki is ő? … Hmm… A meseteremet, most meg merre keressem? … Jó kérdés… Az lesz a legjobb, ha elkezdek majd kérdezősködni a szolgák körében, miután ettem…>

*A szobába érve végigsimítok az arcomon.

<… Azt hiszem egy borbély sem ártana… Ha az ember csupa borostás, meg szakállas alakkal utazik együtt fel sem tűnik neki milyen zilált a külseje… Vagy, hogy a ló szaga menyire bele ivódott már az ember bőrébe… Kétheti izzadtságról nem is beszélve… Nyakam rá, hogy szagom lassan mint egy kondásé… De erre nincs idő… Gyorsan harapunk valamint és rögvest neki is látok a kutatásnak… No nézzük mint látott addig is a bot…>

*A nő feltűnése meg lep. Első kérdésére nem is válaszolok azonnal.
- Nem mindenki.
*Mikor közelebb lép hozzám az őt körbelengő virágillat után meg is üt a saját szagom.

<… Igen … Ha egy disznópásztor nem is… De … Egy lovászinassal felveszem a versenyt… Vagy egyenesen le is körözöm…>

*Mondandóját csendben hallgatom végig.
- Enyém a megtiszteltetés, hogy egy asztalnál ehetek kegyeddel.
*Az asztalhoz kísérem. Az udvari etikettnek megfelelő székhez kísérem és annak rendje és módja szerint segítek helyet foglalni. // Pl.: Alá tolom a széket.//
- Szavai elfognak jutni a tanácshoz, mintha csak személyesen adná elő őket.
*Magam is helyet foglalok az asztalnál a megfelelő helyen.
- Gondolom nem csak emiatt látogatott meg. Miben lehetnék még esetleg a szolgálatára?
*Míg meghozzák a szolgák az ételt folytatom a beszélgetést, valamint evés közben is. Abban az esetben, ha tényleg szeretne még tőlem valamit figyelmesem hallgatom. Mikor már nem akar velem semmilyen komoly dologról szót ejteni és nem említette a mesteremet akkor a követező kérdést teszem fel.:
- Kb. két hete járt erre egy varázsló és nyomtalanul eltűnt. Esetleg hallott valamit vele kapcsolatban?
*A válaszát figyelmesen végig hallgatom utána távozása pillanatáig, folytatom a beszélgetést vele. Pl.: Helyi hírek. A vallása. Időjárás. Vagy bármi amiről szívesen beszél/getne.

[Gorodak]

- Nokips -

< hm.. Szóval toroni pénz érem, meg háborúk amiket az öreg Arel papnő is mondott, ha jól emlékszem és ha ez mind össze függ, akkor ebből, jó nem sülhet ki az biztos és lehet nagyon mélyen vagyunk a sár közepém, sehogy sem tetszik ez nekem. >
Enyhén elgondolkodok, de közben figyelmem nem lankad, majd a paraszt mondatára, kicsit gúnyos hang nemben, mintha csak poén lenne.
- Miért talán halálra adóztat titeket, inkább örüljetek, hogy a sörön még nincs adó, sőt ennek örömére a vendégeimre vagytok egy körre -
Mivel úgy is ott a pincér lány, mivel Armon épp próbálja felszedni, oda szólok hozzá.
- három sört kérek, meg amit a többiek isznak, kösz... -
A többit Armonra hagyom.
<Remélem nem köt belém Armon a modorúmért, mert ha csak nem a csajnak akkor tetszeni vele, nem fogok nagyon örülni és annak nem biztos, hogy jó vége lesz... >
Színészet: 3
- Ja és ezt a kört persze Armon állja. A következőt, meg majd én. -
S egy kicsit meg paskolom Armon vállát barátian.
< Remélem egy kicsit beszédesebb lesz a két fickó egy kis pia után, meg, hogy el ment a felszolgáló. >
Olyan hangosan beszélek, hogy más ne hallja, de azért még jó tűnjek fel...

Ha a felszolgáló arrébb van Armonnal, akkor intek és rendelek, illetve igyekszem fél szememet Armonon tartani... Mivel nem őrülnék ha valaki esetleg orvul meg akarná támadni, főleg mivel nála van a láda...
< Nem örülnék, neki, ha miközben meg húzza a csajt elhagyná, illetve ellopnák tőle a kis dobozt... >

Ha Armon is elmegy vagy felmegy a szobájába, akkor én is fel megyek, egy kicsivel később és közben figyelem ki megy föl és le a lépcsőn. Illetve iszogatás közben kockázok a srácokkal néhány rézben.
< Igazából nem zavar ha veszitek, csak mondjanak egy kevés infót.>
Próbálok jó fej lenni a társalgásban, és a lépcsőt is figyelni egyszerre.
Ha úgy alakul, bármilyen olyan dolognál, kifizetem az italokat és felmegyek a szobához, de ha ezt nem indokolja semmi ,akkor maradok lent és figyelem a népet.
Mértékkel iszom, és max 1 ezüstöt vagyok hajlandó elbukni utána kiszállok a játékból.
// Nem hiszem, hogy réznél nagyobb lenne a tét mivel parasztok. //
Ha Armon elhagyja a fogadót, akkor észrevétlenül követem.
< Persze nem kukkolni akarok, de még is csak nála van az amit el kell vinnünk illetve végül is rá is figyelni kell... >
Lopódzás: dobás: 34
Rejtőzködés: dobás:37

[Sirak]

<Neji>

Még az úton Pelsonak (utolsó szavaim, bármit mond nem fogok rá válaszolni):
Sóhajtok egyet, majd az égre tekintek és úgy beszélek, olyan hangon mint aki már belefáradt a dologba.
-Elég lesz már a sértegetésekből!

[Thor]

___________________________________________________________

Helyszín: Erigowtól északra, Kars város
Időpont: 3615. Hideg évszak, Gyökerek hava, ötödik hete, tar napja az arany órája és a zöldlunír órája közt (14.00-15.00)
Résztvevők: Armon Vilonio, Neji, Nokips
___________________________________________________________

Armon Vilonio


A lányt fürkészed, figyeled, mikor lesz egy kis ideje rád. Sokat dolgozik szegény, hisz tele van a fogadó, de észreveszed, hogy a sok munkájától függetlenül feléd több időt szentel. Többször lép oda hozzátok, hogy kértek e valamit, és mikor máshol szolgál fel, akkor is többször néz téged. Egyértelmű, hogy nagyon tetszel neki. A fogadóban lévőknek úgy tűnik egyelőre mindenük meg van, mert most nem ugráltatják a lányt. Így odalépsz hozzá. Látszik rajta, hogy zavarban van tőled, de közben szétrobban az örömtől, hogy vele foglalkozol. Elpirul, mikor szép szavakkal illeted, és kezedet fogva egy sarokba húz, messze a tömegtől.


- A nevem Narna, és nem tudom, mi érdekli az urat. Ami érdekes dolog történt szerintem, hogy eltűnt egy varázsló. Már a vár ura is keresteti, de még nem találták meg. Viszont rossz nyelvek azt mondják, hogy egy papnak köszönhetően tűnt el, de azt már nem tudni miért.


Mikor a faluról érdeklődsz, látszik az arcán a szomorúság.


- Szörnyű dolog, mi történt velük, de nem tudok sokat róla. Állítólag nem idevalósiak művelték ezt a szörnyűséget, de sajnos senki nem tud róluk semmit. De bárkik is voltak, lelküket már rég eladhatták a démonoknak, hisz csak démonok képesek ilyen szörnyűségre.


Ekkor a fogadós üvölt: - Narna, hol a ménkűben vagy? Ennyi vendég, te meg eltűnsz.

A lány rád néz, és halkan szólal meg.


- Sajnos most nincs sok időm beszélni, mert sok a dolog, de késő este szabad vagyok, ha esetleg ráérsz?


De nem folytatja tovább, hisz mennie kell. Még visszanéz rád, majd bele veti magát a munka örvényébe.


Nokips


Armon egy ideig veletek marad, és bele-bele szól beszélgetésetekbe kockázás közben. Természetesen réz a tét, és nem is sok. Idővel Armon elmegy, és félszemmel figyelve látod, hogy csak egy sarokba bújva beszélget a felszolgáló lánnyal.

A fakockák csak gurulnak, pörögnek, és rézről rézre nyered el pénzüket a három férfinak. Noir úgy tűnik kis szerencsét adományozott neked. A három fickó szitkozódik, és szinte már az asztalt verik, mikor feléd áll megint a szerencse. Nem mondhatják azt, hogy csalsz, hisz az övéké a kocka, amivel játszotok, de ettől függetlenül egyre kevésbé kedvelnek téged.
Persze mikor meghívod őket egy italra, vagy kettőre, rögtön a legjobb cimboráid lesznek, de sajnos nem tudsz több információt kicsalni belőlük, mert ők sem tudnak többet.

Közben a fogadó vendégségét lesed, de nem veszel észre semmi feltűnőt. Szerencsére senki nem keres itt titeket, így kicsit te is engedhetsz a gyeplőn, persze csak kicsit.

//off: 39 rezet nyertél //


Neji


Fent a szobádban előkészülsz a meditációnak. Először megpróbálod elmédet kiüríteni, de sehogy sem sikerül. Egyszerűen folyamatosan a varázsló akaratossága jár a fejedben. Vajon miért feszegeti türelmed határait, mit akarhat ezzel? Vagy egyszerűen ilyen típus. Egy éve ismered, bár igaz, ebből csak pár hónap volt, míg együtt kalandoztatok, hisz kis időre visszatért Doranba.
Ha így fogja folytatni, meg ismerheti mit jelent a slan kifinomult tudása.


- Nem, nem szabad ilyeneken törnöm a fejem. – Gondolod magadban.


Hideg fej, és csendes tudat. Lélegzés, lassan. Egyenes hát.

Végül elcsendesedik fortyogó lelked, és elméd uralmat nyer az indulatok felett. Az idő már másképp kúszik feletted, a világ körülötted felgyorsul, míg az elméd egyre lassabban forog, hogy meglásd a tiszta tudati állapotot.


Armon Vilonio, Neji, Nokips


Semmi különös nem történik a délután folyamán. A fogadóban nyugalom van, és senki nem akar belétek kötni. De viszont, sem Pelso, sem Revoltz nem tért még vissza, és egyre jobban kezd titeket zavarni a dolog. Még Pelso távolléte elfogadható, hisz a vár uránál vendégeskedik, de Revoltz csak a kovácshoz ment, és még nem tért vissza.