Raehur bukása

[Jomadar]

_____________________________________________________________

Helyszín: Új Pyarron városa, Egyetemváros városrész
Időpont: Psz. 3691. év 5. hónap 14. nap este
Résztvevők: Roneld Alarro
_____________________________________________________________

A férfiak eddig is nagyon meresztgették a szemüket, de most aztán tényleg nem látnak, kár, hogy ettől a pillanattól fogva te sem. Már nem is vagy biztos benne, hogy ez volt a jó ötlet, de nincs visszaút, emlékeid alapján óvatosan elindulsz az ajtónyílás felé és csak reméled, hogy nem egy fáklyát talál vakon tapogatózó kezed. A hangok segítségedre vannak, mert épp a füled mellett bődül el az egyik őr mély boráztatta hangon: - Ne bújkálj lator, úgysem menekülhetsz.
Neked erről más a véleményed de nincs annyi hidegvéred, hogy centikre surranj el a rád vadászóktól, teljes erővel rohanni kezdesz kifelé. Hallod, amint az egyik őr felüvölt, valószínűleg épp egy fáklyát tartó kezet löktél meg, amivel valakit megégetett.
- Mi a ló.. csinálsz? Én? Mit lökdösöl? - Én?
A pap állítja le őket: - Hagyták kiszaladni. Kinn keressék! Szemfényvesztést használ.
A sötétben még a letaposott nyomodat sem láthatják, viszont most aztán ötleted sincs, odakinn mit merre találsz. Csak pár másodperc telhetett el, még van időd, de a fickó nem ostoba, ez megnehezíti a dolgodat. Még szerencse, hogy kántálásba eddig nem kezdett..



_____________________________________________________________

Helyszín: Új Pyarron városa, Egyetemváros városrész
Időpont: Psz. 3691. év 5. hónap 14. nap este
Résztvevők: Kisej
_____________________________________________________________

//A kardodat nem nézik jó szemmel itt de nem is tiltják meg, szóval mondjuk a "nem illik" kategória (ráadásul ha itt meglengetnéd, rögtön lekaszálhatnál 10 ártatlant), de rajtad múlik, hogy hoztad-e.

"Hölgyem! Örülök, hogy Ön is így gondolja, hogy minél előbb induljunk útra" itt tartasz, amikor visszanéz rád és ennyit mond:
- Rendben, a kapunál! és ezzel viharzik el.
Úgy látszik parancsoláshoz szokott és a varázstanoncokkal ellentétben egyáltalán nem tiszteli a termeted. Egyébként inkább lánynak látod, mint nőnek, 16-18 közt lehet.

Ha ebben a tempóban intézi a dolgait, igyekezned kell, különben nélküled indul el. Mivel eredetileg másnapra tervezték, vélhetően össze vannak készítve a holmijai.

Ha utána mész, azt látod, hogy fürge léptekkel siet a szállásáig, ami egy nagyobb épület, ahol többen is laknak. Valószínűleg a szobája ajtaja az, amit becsapott maga után, ott megtorpansz. Szipogás elfojtott hangjai szűrődnek át.

Egy perc sem telik bele és megjelenik két jókora kofferrel. Elég súlyosak lehetnek ezért hálás ha elveszed azokat.

- Indulhatunk? - kérdezi.

A kapunál megtorpan és körülnéz, mintha várna még valakit.

[Prog-Nad-Doran]

Kisej

Ha sikerült megbeszélnem Rupert Faribonnal a felszerelésem összekészítését, akkor követem a lányt, és segítek neki, a bőröndök cipelésében, és próbálok vele beszélgetni.
<Apám mindig mondta! A tiszteletet ki kell érdemelni, és nem csak elvárni. Nem tetszik a lány viselkedése, hogy nem hallgat meg, de bízom benne, hogy az út során kiérdemeljük egymás bizalmát>
A kapunál mikor látszik rajta hogy vár valakit, én is körülnézek, hogy megérkezett-e Rupert Faridon.
Ha nem érdekelte az ajánlatom, hogy tudok lehetőséget biztosítani a lánnyal való találkozásra, akkor elköszönök, és a lányt magára hagyva igyekszem összekészíteni felszerelésemet, és indulok a megbeszélt helyre.
Ha előbb odaérnék, és látom, hogy nehéz a csomagja megemlítem neki, hogy talán mégis csak a segítségére lehettem volna, ha együtt maradunk.
Csak akkor segítek neki, ha megkér rá, akkor viszont készséggel állok a segítségére, és próbálok vele beszélni.
"- Kisasszony! Egy ideig együtt fogjuk tölteni az időnket, és még be sem mutatkozott. Ha nem tartja szükségesnek, hogy szót váltsunk egymással, rendben nem fogok a terhére lenni.

[Narxes]

Roneld Alarro

A kijáratot elérve szinte kicsit meglepődöm, hogy aránylag milyen simán sikerült a manőver nehezebbik fele, de ezt nagy részben az őrök józantalanságának tudom be. Kezeimmel magam előtt tapogatózva, sietősen próbálok a szobától minél jobban eltávolodni, mert a férfit viszont elég józannak és hatalmúnak ítélem ahhoz, hogy komoly gondot jelentsen továbbra is. Menekülés közben inkább a nesztelenségre, mint a sebességre ügyelek jobban, hiszen amúgy sem lehet vakon száguldozni. Erősen fülelek, hogy a zajokat leszűrve messziről elkerülhessem az embereket; inkább akadjak egy oszlopba, vagy falba, minthogy emberbe botoljak. Gondolataimban megjelenik a szépséges nő alakja és bánom, hogy ily sietősen, búcsú nélkül kellett elváljunk. Egy titkos találkát még azért szívesen megbeszéltem volna vele. Mikor úgy vélem, hogy elég messze sikerült elbotorkálni a tetthelytől, és elég csendes és nyugodt területre értem, akkor kivárom, hogy visszanyerjem a szemem világát. Közben felsejlik bennem az a bizsergető izgalom érzése, amit szerencsejátékok közben érzek, és valami megmagyarázhatatlan örömet okoz. Egyre inkább úgy érzem, hogy bárhogyan is végződjön e kaland, amit itt átéltem, azért már megérte…

< Te jóságos Alborne!.. Micsoda napom van. >

// Érdekelne, hogy a sietős távozás következtében, mennyire sikerült a cuccokat összekapkodni, illetve hogy van öltözve a kari. //

[Thor]

Rupert Farigon


//off: Prog-Nad-Doran, kérlek, írd le, hogy néz ki a karaktered.//

Kedvesen válaszolok felkérésére.

- Megmosolyogtat kedves Kisej uram. Messzi Ordanból érkeztem, hol tisztelnek azért, mert a tűz urának, Sogronnak papja vagyok, és így nem tudhatta, hogy ki is vagyok, de ruházkodásom egyáltalán nem hasonlít a pyarroni inasok viseletéhez. Ezért egy helyi szóviccnek vélem kérését. De látom siet, így nem akarom feltartani. Vigyázzon magára és a kisasszonyra. Az ég áldja.

Míg elsiet a harcos, körbe tekintek a bálon, hátha megtalálom kedves Pyarr barátomat, Syreget. Ha kevés keresés után meglelem, odalépek hozzá.


- Bocsáss meg barátom, de sietnem kell, fontos feladat áll előttem. Lehet, hogy már nem is térek vissza jó darabig szépséges városotokba, ezért nem akartam szó nélkül elmenni. Mindent köszönök neked, és ha Ordan szent földjére lépnél, keress engem, hogy viszonozhassam baráti vendéglátásodat.

Ha olyan jó barátok vagyunk, búcsúzásként megölelem, majd ott hagyom a bált.


Ha nem találom meg, akkor köszönés nélkül megyek el.

Visszamegyek szállásomra. Keresek egy inast, és megkérem, hogy nyergelje fel a lovamat. Ezután felmegyek a szobámba. A felszerelésem már össze van készítve, hisz indulni akartam másnap. Ha nem tudtam elbúcsúzni Syregtől, akkor levelet írok neki:

„Bocsáss meg barátom, hogy köszönés nélkül távozom, de sürgős feladatom akadt. Lehet, hogy már nem is térek vissza jó darabig szépséges városotokba. Mindent köszönök neked, és ha Ordan szent földjére lépnél, keress engem, hogy viszonozhassam baráti vendéglátásodat.


Kedves Barátod

Rupert Farigon Sogron pap”

Felcsatolom kardom, és törőm, majd cuccaimmal az istállóba megyek. Felpakolom a lovamra cuccomat, és az istállófiúnak még a szobában kiszámolt tíz rezet odaadom köszönet képen. Ha levelet kellett írnom, akkor nem tíz rezet adok.

- Itt van ez a levél. Add át Syreg úrnak, Pyarr papjának, kit ismersz. Itt van egy ezüst szolgálatodért.

Oda adom a levelet, és az egy ezüstöt neki. Felszállok a lovamra. Ha nem tudom, hogy merre találom a sportpályát, és annak déli kapuját, akkor még odaszólok az inasnak.

- Mond, merre találom a sportpályák déli kapuját?

Miután elmondta, vagy esetleg tudtam, akkor elindulok abba az irányba. Lovamat sietős tempóra sarkalom, hogy ne késsek le a találkozóról.

< Vajon miért kell este útra kelnie. Általában a bűnös lelkűek, vagy azok, kik veszélyben vannak, választanak ilyen kései indulást. Mindenesetre remélem, mihamarabb kiderül, mi folyik itt. >


Mikor megérkezem, és nem találok ott senkit, türelmesen várok.

Ha ott vannak, akkor odalovagolok hozzájuk. Udvarias távolságban megállítom lovamat.

- Kisasszony, kérem, szakítson rám egy kis időt, beszédem lenne önnel. Rupert Farigon vagyok, Sogron pap.


//off: A kinézetem annyit változik, hogy egy tőr és egy kard lóg az oldalamon, és már nem cipő, hanem bakancs van a lábamon.//

//off: A pénzt levonom, ha tudom mennyit kell. Mivel a cuccaim nálam vannak, ezért a pénzem is, mely egy belső zsebben nyugszik a tolvajok ellen. Kérdésem lenne, hány napi élelmet pakoltam össze? //

[Prog-Nad-Doran]

Kisej

//Kinézet: Fiatal, 18 éves férfi. 1,90 magas, nagyon erős testfelépítésű. Rövid barna haja van, és körszakálla. Egyszerű, sötét, kényelmes nadrág, és egy selyem öv van a derekára kötve. Ez fogja össze egyszerű, dísztelen kényelmes ingét. Mellkasán tetoválás, amit az ing, nem tud teljesen takarni. Dísztelen köpeny van a hátára terítve, az éjszakai utazáshoz. Kardja, mely termetéhez képest is nagynak tűnik, az övébe van tűzve.//

Lovon ülve megyek a találkozó helyre. Felszerelésem a nyeregtáskákban, illetve a nyeregre van erősítve.
Jó érzéssel tölt el, hogy újra érezhetem tenyerembe simuló kardmarkolatot, lovam ütemes rázkódását. Miközben magányosan lovagolok, végiggondolom, hogy apám miket mesélt tapasztalatairól, mikor más védelmében forgatta kardját.

[Jomadar]

//Pelso a reagodat légyszíves ebben a formában töröld. Nem feledkeztem meg rólad és megvan a belépőd de nem így és nem ekkor.

[Jomadar]

_____________________________________________________________

Helyszín: Új Pyarron városa, Egyetemváros városrész
Időpont: Psz. 3691. év 5. hónap 14. nap este
Résztvevők: Kisej
_____________________________________________________________

A lány elviharzott, Rupert nem vette jó néven, hogy ilyen feladatra kérted, ezért magad mentél a cuccaidért és bíztál benne, hogy a lányt nem éri baj. Először érsz a kapuhoz, és nemsokára meglátod a lányt is a jókora kofferekkel. Egy darabig megállod, de aztán fáklyás fegyvereseket pillantasz meg közeledni, rossz érzésed támad és inkább mégis odamész segíteni neki, amit hálás tekintettel köszön meg.
- Norina Pasir. - mutatkozik be és a kezét nyújtja feléd. Ez inkább a helyi deákok szokása volt, nem az udvari etikett féle gesztus, egyfajta hálának érezheted a segítségedért.
- Nem kívánom sokáig feltartani, csak kérem kísérjen haza és már mehet is.
Ezt kicsit furcsállod, hiszen azért ennyire nem lakhat közel, de nincs alkalmad rákérdezni, mert egy lovas üget felétek. Közelebb érve felismered Rupertet. Mögötte egy fekete köpenyes alak jelenik meg, hamarosan ő is odaér.


_____________________________________________________________

Helyszín: Új Pyarron városa, Egyetemváros városrész
Időpont: Psz. 3691. év 5. hónap 14. nap este
Résztvevők: Rupert Farigon
_____________________________________________________________

Körülkémlelsz a teremben de nem találod a barátodat, így maradsz a levélnél. Hamar megírod, összekapod a holmidat de az istállóban elsőre nem leled az istállósfiút. Amikor végre előkászálódik kezdetben kissé zsörtölődik (nem mehetett a bálba), de amikor meglátja, hogy rangos úrral áll szemben, összeszedi magát, és az ezüst is jobb kedvre deríti, bőszen hajlong és bólogat, hogy megteszi, amit kérsz. A sportpályákat is megmutatja, annak a végében van a déli kapu. A kapunál két embert és egy lovat látsz, hamar felismered, hogy a lány és a testőre várakoznak valamire.


_____________________________________________________________

Helyszín: Új Pyarron városa, Egyetemváros városrész
Időpont: Psz. 3691. év 5. hónap 14. nap este
Résztvevők: Kisej, Rupert Farigon
____________________________________________________________

Rupert megállítja a lovát és és a lányhoz szól: - Kisasszony, kérem, szakítson rám egy kis időt, beszédem lenne önnel. Rupert Farigon vagyok, Sogron pap.
A lány biccentéssel felel: - Norina Pasir. Ne haragudjon, de sietnem kell, azért hagytam ott a fesztivált, mert sürgősen haza kell indulnom. De parancsoljon, még úgy is meg kell várnom a professzor küldöttjét.
Kb fél perced van (ráadásul a sportpályák túlsó végéből kiabálás hallatszik, fáklyás városőrök huzakodnak; a lány meghallgatja a mondandódat, de a nyilvánvalóan nem fogod tudni meggyőzni, hogy ne induljon el), utána érkezik meg a fekete köpenyes alak.
Fiatal, mégis megviselt arcú férfi, hosszú botja időnként furcsán vibrál majd elhalványul. Amikor odaér hozzátok, biccent egyet üdvözlésképpen (nem vitte túlzásba). Arca rezzenetlen, de végigmér benneteket és némi lemondó rosszallással morog a bajsza alatt, amit meg is hallhattok meg nem is:

- Méghogy egyszerű kapu. Egy slan meg egy pap, lovak, ha meg sima a kapu, én vagyok a hibás. Morrant még egyet, aztán mély lélegzetet vesz és halk mormolás közben rúnákat rajzol a levegőbe. A kapu íve egy pillanatra mintha villanna egyet, de lehet, hogy csak a tér felett kavargó hatalmas gömb fénye hatolt el idáig.
- Hmmm. Az odrai kapu zárva. Különös. - mormogja. - De van a közelben egy másik. Ah, jó lesz ez is.
Újra mormolásba kezd, ezúttal a kapu keretén belüli sík válik sötéten derengővé. A varázsló felnéz és látjátok, hogy kicsit kimerítette a dolog.
- Igyekezzenek, azzal a micsodával menjenek utoljára. - bök a szent szimbólum felé, majd elfordul és sietős léptekkel távozik. A lány kérdezni akar valamit, de aztán fejcsóválva belép a sötétségbe és eltűnik.
Rupert rögtön tudja, mi történt, de Kisejnek nincs sejtése, mi ez. Elég jófajta kapu lehet, úgy tűnik a lovak a legkevésbé sem idegenkednek.

[Jomadar]

_____________________________________________________________

Helyszín: Ordan és Új Pyarron városa, Egyetemváros városrész
Időpont: Psz. 3691. év 5. hónap 14. nap estig
Résztvevők: Cor Daleth
_____________________________________________________________


A parancsnokod egy darabig meredten néz, te pedig állsz előtte rezzenéstelen tekintettel.
- Azt mondják rólad, jó felderítő lesz belőled. Most egy olyan feladatom van a számodra, ami talán teljesen érdektelen, talán messze erődön felüli. Sogron szolgáját küldtük Pyarron városba, hogy kapcsolatokat építsen. Nem tudjuk, mi van vele, de hamarosan vissza kell érkeznie. Meg kell találnod és vigyázni rá, amíg hazaér. (részletes személyleírást kapsz róla, illetve annyi infot, hogy az Egyetemvárosban Syred Dern-t kellett keresnie) Ő hozza a döntéseket, te támogatod, kivétel ha saját testi épségét teszi kockára, azt nem hagyhatod. Élve kell hazajutnia. Fegyelmezetten bánj a fegyvereddel. Ez diplomáciai küldetés, nem lenne jó, ha konfliktust teremtenél ott, ahol a diplomatáké a szó. Mondd meg neki, hogy nyugtalanító híreket kaptunk az Ibarából, a küldetése sokkal fontosabb, mint gondolná.
Remélem sikerrel jársz. Sogron kísérje utadat.
Első igazi önálló küldetésed teljesen felvillanyoz. Lóhalálában vágtázol Új-Pyarron városába, épp csak annyit pihensz, ami ahhoz kell, hogy éber és harcképes tudj maradni. Nem törődsz a fogadókkal, éjközépkor ahol ér az éj, ott hajtasz fejet, a napkelte már úton talál. A vörös hold már kirajzolódik az égen, amikor a hosszú út után végre eléred a hatalmas várost. A távolból hangos zeneszó és különös mesterséges fényhatások jelzik, hogy épp fesztivál zajlik. Egy zsémbes öregasszonytól megkérded, merre találod az egyetemvárost és a fesztivál felé mutat: - Ahonnan a ricsaj jön. Harácsolnak, csak harácsolnak meg paráználkodnak...
Elérsz a hatalmas térre és megállapítod, hogy itt bármennyire is jellegzetes ruházatot keresel, esélyed nincs észrevenni, ha elvegyült valahol a tömegben. Talán a bálteremben lehet? Az odavezető hosszú lépcsősort katonák felügyelik, nem valószínű, hogy beengednének. Jobb híján nekiállsz felderíteni a környéket. A tér túlsó felét célzod meg, sportpályák és kisebb épületek közé érsz. Itt már elég sötét van, hogy egy árnyékba húzódj és úgy figyelj mindenre, hogy magad rejtve maradhass. Néhány fiatal párt látsz, akik a fesztivál embertömege helyett inkább egymás közelségét választották. Fáklyás katonák haladnak el melletted egy díszesen öltözött férfival meg egy fiatal deákkal, aki egy kisebb épületre mutat:
- Oda mentek be.
A deák megtorpan és inkább távolabbról figyeli, ahogy a katonák benyitnak és a díszes ruhás beszól:
- Semmi baj, többet nem bánthat. Fogják el és verjék vasra, de először is tépjék ki a nyelvét. Ha ellenáll, úgy öljék meg, hogy sokáig szenvedjen.
Úgy tűnik tetten értek egy kikapós asszonykát, de a jómódú férfi próbálja úgy beállítani, mintha erőszak lett volna.

Egy komor, fiatal de mégis megviselt arcú férfi siet el melletted, fekete köpenye természetellenesen mozog a testén, hosszú botja időnként furcsán vibrál majd elhalványul. Észrevétlenül utána indulsz, az épületek mögé dél felé tart. Egy kapu vonala bontakozik ki, egy kisebb társaság áll előtte. Odaér és hallod a köztük folyó beszélgetést, de amit az orra alá mormol azt nem tudod kivenni. Nemsokára a kapu boltíve alatti kép megváltozik. Térkapu nyílt, és elkezdenek belépni rajta. Az egyikük.. pontosan úgy néz ki, ahogy leírták neked. És lehet, hogy épp egy térkapuba készül belépni. Ami a köpenyes szavai alapján hamarosan bezár. Ha tévedsz és nem ő az, talán egészen máshol találhatod magad, mint ahová igyeleztél. De ha ő az és eltűnik, lehet sosem találod meg.

[Jomadar]

_____________________________________________________________

Helyszín: Új Pyarron városa, Egyetemváros városrész
Időpont: Psz. 3691. év 5. hónap 14. nap este
Résztvevők: Roneld Alarro
_____________________________________________________________

//Feltételeztem, hogy a cuccait felkapta (a kezébe), mielőtt láthatatlan lett.
Kicsit fülelsz és nem hallasz közeli lépteket vagy akár lélegzetvételt ezért megállsz és magadra kapod legalább a nadrágodat mielőtt megszünteted a láthatatlanságod. Egy füves pálya majdnem közepén állsz, a katonák a környéket kémlelik és bármelyik pillanatban észrevehetnek. A pálya átellenes végében egy jókora kapu alatt emberek állnak, és a kapu a szemed láttára változik meg. Rögtön kapcsolsz és felcsillan a szemed. Egy ideiglenes térkapu, akárhová vezet is, mire az üldözőid megtudják, már árkon-bokron túl járhatsz. Szerencsés esetben addigra be is zárul. Sokat segít a döntésben, hogy a pap felkiált: - Ott van!

[Prog-Nad-Doran]

Kisej

Mivel megismerem a felénk közeledő alakot, nem akadályozom a bemutatkozásban.
A beszélgetésük, nem rám tartozik, ezért inkább a közeledő fekete köpenyes alakot figyelem.
A morgós botos férfi munkálkodását, érdeklődéssel figyelem, bár nem értek semmit abból amit beszél. Azért mikor távozik, köszönök neki!
A kapuról:
<Mi lehet ez? Sosem láttam még ilyet. És hová lett a lány? Nem veszíthetem el. Nem lehetséges, hogy az ismeretlen visszariasszon.>
Ezzel határozottan átlovagolok a kapun a lány után, de kezemet a kardom markolatán nyugtatom.

[Narxes]

Roneld Alarro

Varázslatom megszüntetésével a látásomat visszanyerve, hamar szembetűnik a közelemben nyitott térkapu alakja. Mintha csak az ég adta volna. Jobbkor nem is hozhatták volna létre mivel gyanítom, az előbbi kis románccal oly köröket sértettem meg, hogy biztos tűvé tennék értem Új-Pyarront. Úgy gondolom, éppen ideje lesz új világot látni e páratlan alkalommal, és igazán felejthető az a pár kopott gönc amit a közeli fogadóban hagytam. Gyorsra szaporázott léptekkel indulok a térkapu felé, hogy az éppen átkelő alakok után még időben odaérjek a záródás előtt. Gyors lépteim futásba váltanak, mikor meghallom magam mögött a felhördülő férfit, amint észrevett. Kicsit aggódok attól, hogy a fekete köpenyes, kit botja alapján a kapunyitónak vélek, esetleg arrébb tessékel, ha közel érek az alkotásához. Viszont üldözőimtől még jobban aggódok. Ahogy elhaladok a meglepett varázstudó mellett, megpróbálván ártalmatlannak látszani; a lihegés ellenére is barátságos arcot erőltetve biccentek neki.

- Békés szép jó estét uram! –

Köszöntöm futtomban, de mikor elég közel érek a kapuhoz lelassítok, hogy az ismeretlen térbe mégse oly vadul rohanva keljek át. Nem szeretnék a falnak rohanni, kitudja mi vár odaát. Majd habozás nélkül lépek át a térkapun.

[Jomadar]

//Egy lovon max 6 napi élelem fér el, a hátizsákban 3, aki hosszú útra készült, az max ennyit tarthat magánál, Roneld a hátizsákjában egy napi élelmet tartott éppen.

[Thor]

Rupert Farigon

Míg a megadott hely felé haladok, belém hasít a tudat, hogy ostobán gondolkodtam. Ha a kisasszonynak azzal a teóriával megyek, hogy róla álmodtam, azt hiszi, félnótás vagyok, esetleg egy kiéhezett férfi, ki testi örömökre vágyik.

< Köszönöm uram, hogy a harcost küldted ostoba szavaim belém fojtásához. Mindent megteszek, hogy ne hozzak szégyent a nevedre. >

A kapunál

Igazam volt, valóban siet a hölgy, de örülök neki, hogy van még egy kis idő beszélni.

- Norina Pasir, nem véletlenül keresem olyan időben, mikor kegyed nagyon sietne el innét. Sogron, a tűz ura, Ordan patrónusa látomással szentelt meg engem. Kisasszony, még ezelőtt soha nem láttam, és mégis tudom, hogy segítségre van szüksége, a látomás megmondta. Ha szüksége van egy Ordani pap segítségére, szívesen felajánlkozom, hogy könnyebben az ügye végére járjon. De mielőtt válaszolna, jól gondolja meg, mert ha Sogron szent törvényei ellen vétene, én az Úr nevében sújtok le.

De már nincs idő válaszra. A fekete köpenyes alak felhasította a teret, hogy egyetlen lépéssel mérföldeket tehessünk meg. Még épp szólnék Norinának, de már belelép a vibráló energiába. Egy pillanatra elgondolkozom.

< Muszáj utána mennem, ha nem teszem, soha nem tudom meg miért láttam azt az álmot. >

Épp lépnék be a kapuba, mikor egy divatos ruhában lévő férfi előttem belép, de nem gondolkodom. Megfogom lovam kantárát, míg másik kezemmel a szimbólumot, és átlépek én is a kapun.


//off: Mivel hosszú útra készült a karakter bátorkodom a 6 napi élelmet felírni. //

[Jomadar]

_____________________________________________________________

Helyszín: Új Pyarron városa, Egyetemváros városrész
Időpont: Psz. 3691. év 5. hónap 14. nap este
Résztvevők: Kisej
_____________________________________________________________

A kapuba belépve különös hangokat hallasz, mintha babák gőgicsélnének kíváncsian, de egy pillanat múlva már a túloldalán vagy és a lányt pillantod meg, amint elkerekedett szemekkel bámul egy pontra a sötétben. Amikor meglátod, mit néz, felpezsdül a véred és a harc izgalma árad szét az ereidben.

_____________________________________________________________

Helyszín: Új Pyarron városa, Egyetemváros városrész
Időpont: Psz. 3691. év 5. hónap 14. nap este
Résztvevők: Rupert Farigon
_____________________________________________________________

//Thor, Roneld egyrészt egy szál nadrágban fedetlen felsőtesttel, minden cuccát a kezében tartva rohan a kapu felé, kőkeményen küzd, hogy közben ne ejtsen el semmit. Kimondottan komikus látvány (a nő férjének erről más a véleménye), ha ránézel nem az jut eszedbe, hogy szép az öltözete, de valójában ő ér utoljára a kapuhoz, te valószínűleg észre sem veszed itt még

Egyszerre mintha egy rossz álomban találnád magad, torz, formátlan fejekből hatalmas szemek meredten bámulják a szimbólumodat. Az amorf test mintha egy kezet növesztene, amiből egy csáp nyúlik ki felé, és először simogatni próbálja, majd köré fonódni és elhúzni tőled. Egyre dühödtebbnek tűnik, ahogy ellenállsz és a végén már űvöltve cibálja és közben téged csapkod ostorrá vékonyodott csápokkal, de aztán egyszerre kinn találod magad a kapu mögött, a szimbólunod a kezedben és láthatóan sértetlen. Viszont érzed, hogy kicsit megviselt a küzdelem, mintha kiszívták volna az erődet. (Akaraterő próba 2k10-el, ha nincs meg -5 TÉ, VÉ átmenetileg)


_____________________________________________________________

Helyszín: Új Pyarron városa, Egyetemváros városrész
Időpont: Psz. 3691. év 5. hónap 14. nap este
Résztvevők: Roneld Alarro
_____________________________________________________________

A kapu felé iramodtadban aggódva figyeled a köpenyes férfit, de nem úgy tűnik, mintha törődne veled. Visszafelé lépdel az egyetem irányába és motyog magában:
- Sankturin szuppé. Vajon lehetséges? A kritikus pont előtt nem válik instabillá? A gyilokfű lehet a kulcs.
A köszönésedet meg sem hallja, de ezt most nem nagyon bánod.
Belépsz a kapuba.
Egyszerre mintha egy rossz álomban találnád magad, torz, formátlan fejekből hatalmas szemek meredeznek rád, de leginkább a hangszeredre. Az amorf test megpróbál köré fonódni és elhúzni a kezedből, de erősen markolod és egyszerre kinn találod magad a kapu mögött. Rögtön érzed, hogy messzire lehetsz, egyrészt nem hallod a fesztivál fülbemászó dallamait, másrészt a fényviszonyok is eléggé mások. A kék hold épp most ébredt, és mostanában olyan baljós, szívszorító hideget áraszt. Látod melletted a többieket, a sötétből mozgást hallasz.


_____________________________________________________________

Helyszín: Ismeretlen
Időpont: Psz. 3691. év 5. hónap 14. nap este
Résztvevők: Kisej, Rupert Farigon, Roneld Allaro
____________________________________________________________

Előttetek széles erdei út vész a sötétségbe, a kapu felé rég leomlott város romjai düledeznek. A kapu teljesen átlátszó, a mágia már nem hat rá. Mintha egy beszélgetés végére érkeztetek volna, ahol a lányhoz szól valaki az erdő homályából, de már csak egy mondatot hallotok: - Öljétek meg!
A lány halálra sápad, és amint a szemetek mindinkább kezd hozzászokni a sötéthez, ti is meglátjátok a közeledő alakokat. Először furcsán mozgó embereknek látszanak, de aztán feltűnik, hogy mindegyiknek van valami komoly sebe vagy jókora vérfolt az öltözetén. 2 katona rövidkarddal bőrvértezetben, 5 paraszt kinézetű férfi, hárman kiegyenesített kaszát lóbálnak. Egy mocskos, hosszú hajú nő késsel és egy kora tizenéves kislány puszta kézzel közelít, egyre jobban fellángoló dühvel, üveges szemekkel. Zombi mozgásuk kezd lendületet venni és szemmel láthatóan mindőjüket egy cél hajtja egyre erősebben, hogy megöljék a lányt. A végére már szinte rohamra váltanak, ami a tökéletlen koordinációjuk ellenére is kimondottan ijesztő, közben szájukból fröcsögve szórják nyálukat hörgésbe fulladó űvöltésükkel.
Aki parancsolt nekik, egy sodronyinget viselő, hosszúkardot tartó tiszt, egyelőre nem mozdul, várja a hatást.

A lányt támadják ugyan, de gondolom nem nézitek végig, ahogy széttépik, ezért kérem, hogy 5 környi harcot dobjatok ki a kockadobálóval. És persze írjátok le, hogyan szeretnétek végrehajtani.

[Narxes]

Roneld Alarro

//A karakter leírása:
180 magas, átlagos testalkatú rövid szőke hajú, zöld szemű 28-30 év közti férfi. Arca bal felén a szeme alatt függőleges sebhely húzódik a szája széléig. Fekete bőrcsizmája a lábszár feléig ér. Szintén fekete vászonnadrágján a derékszíj nincs becsatolva, de így sem csúszik le róla, mert pont méretes. Csupasz felsőteste mellkasán bőrszíj húzódik keresztül, ami nem más, mint mandolin hangszerének kantárja. Sötét színű mandolinja a húros felével tapad meztelen hátához. Többi ruháját, felszerelését, gyűrött göncökként tartja kezeiben (vajszín vászoning, sötét mellény, foltozott kopottas szürke csuklyás köpeny, majdnem üres hátizsák).//

//Mivel nem készült hosszú útra, a lekönnyített hátizsák tartalma a következőképpen változik: 1 napi élelem, 1 üveg (alig megkezdett) pálinka, 1 vizes kulacs, 3 ív pergamen, tinta, toll, lámpás, lámpaolaj, tűzszerszám, szappan, törölköző, hüvelyében 1 tőr. Többi felszerelését a fogadóban elhagyta. (A felszerelés listát eképp módosítom)//

A térkapuban átélt lényekkel való találkozástól kicsit meglepetten lépek ki a tér túlsó, ismeretlen oldalán. Magamhoz szorított cuccaim fogásán megkönnyebbülve lazítok.

< Talán mégsem volt tökéletes a varázsló műve, vagy valami erős zavart keltett benne, de végülis a célnak megfelelt.>

Végignézek az utazókon, kiknek nagy részben köszönhetem, hogy megmenekültem a felszarvazott férfi és csatlósai elől. Váratlan ittlétemet illetően fogalmazok éppen némi magyarázatot magamban és már köszönteném is őket mikor elszabadul a pokol. A helyzet villámgyors felmérése következtében egyértelműen megállapítom, hogy bajban van a lány. Köpenyem kivételével, minden cuccomat a földre ejtem. A foltozott ruhadarabba rejtett fegyverem markolatára hamar rálel jobb kezem és a támadókon végignézve, nem kérdés, hogy indokolt-e használata mikor kirántom a hüvelyéből. Bal kezemben a köpenyt tartva, míg jobban a hárítótőrt, a lány elé lépek, hogy egy oldaláról felfogjam a támadást.

<Na most vajon a pokol melyik bugyrába csöppentem?.. Cseberből vederbe..>

Hogy megtörjem a lendületét, vagy legalább zavarásból, a felém leg közelebb rohamozó élőhalott fejére hajítom a köpenyt, majd megtűzdelem ahogyan csak tőlem telik, hogy legalább egyet elintézzek. Akárhogy is sikerül az első kitámadásom, a továbbiakban inkább a lány és önmagam épségére vigyázva, tessék-lássék támadásokkal fűszerezett kitérésre összpontosítva, egyenlőre csak feltartom az ellenfeleket. Míg ezt teszem, figyelem a küzdelem alakulását, hogy a hírtelen bajtársaimmá fogadott utazókkal vállvetve miképp boldogulunk a zombikkal. Persze készen állva bármilyen váratlan manőverre, ha a szükség azt kívánja.