A raehuri fivérek legendája
Hatalmas gályák érkeztek délről megszámlálhatatlan sorokban, deszkáik vasba öltözött harcosok súlyától nyögtek. Vezérük tüzes tekintetét félték a vidék nomád népei, és aki nem hajtott fejet neki, azt elűzték, rabláncra verték vagy vérét ontották. Északon messze a hegyekbe űzte ellenségeit, keletre és nyugatra addig lovagolt, amíg még zöldellt a fű. Ott aztán megállt és kijelölte országa határait. De a legyőzött népek nem tűrték soká a súlyos rabigát és véres lázadások sora folytán csak pusztulás és szenvedés volt osztályrésze hódítónak és legyőzöttnek egyaránt. A vezér korban meghajolva és sok csatát átélve nekiállt megszervezni a békét, amiben nyugodtan élhetnek fiai, unokái, azok unokái és ükonokái is. Legidősebb fiára osztotta, hogy szervezze meg a vérrel áztatott földek megművelését, élelemet termelve a legjobb földeken az egész hercegség számára. Megtiltotta a magvetők sanyargatását és mindenfajta kegyetlenséget, amit úr követhet el a szolgáin.
Második fiára osztotta a hegyek gyomrának felderítését, ércek kitemelését, hogy a mesterek remekmíveket kovácsolhassanak belőlük a hercegség építésére. Örökül hagyta fiára, hogy a bányászok életét meg ne keserítsék, hogy fizetséget kapjanak rabság helyett.
Harmadik fiára a mesterembereket bízta, akik a föld kincseiből emberi kincseket varázsolnak, az ezüstből ékszert, a vasból szerszámot, hogy a rombolás helyett itt ország épüljön fel. Lelkére kötötte, hogy a jó mestereket becsülje meg, mert az ő kezük nyomán javak születik, míg a karddal élők csak felélik azokat.
A negyedik fivér feladata volt, hogy összekösse a többieket, hogy a föld kincsei eljussanak a mesterekhez, az élelem mindenkinek és a kincsek az ötödik testvérhez.
Az ötödik fivér feladata lett, hogy igazságot szolgáltasson a többiek között, hogy fenntartsa a békét a hercegségen belül és kívül egyaránt.
A legenda igazságtartalma legalábbis kétes, lévén az egyes házak leszármazottai külcsínben és belbecsben is igencsak eltérőek egymástól. Az viszont tény, hogy a jórészt önálló városok közötti együttműködés példátlan szervezettségben zajlik. Hogy a legenda az ok vagy az okozat, azt mára végképp elfedte a régmúlt jótékony köde.
(Somuris félelf dalnok feljegyzései)