Raehur bukása

[Jomadar]

A raehuri fivérek legendája

Hatalmas gályák érkeztek délről megszámlálhatatlan sorokban, deszkáik vasba öltözött harcosok súlyától nyögtek. Vezérük tüzes tekintetét félték a vidék nomád népei, és aki nem hajtott fejet neki, azt elűzték, rabláncra verték vagy vérét ontották. Északon messze a hegyekbe űzte ellenségeit, keletre és nyugatra addig lovagolt, amíg még zöldellt a fű. Ott aztán megállt és kijelölte országa határait. De a legyőzött népek nem tűrték soká a súlyos rabigát és véres lázadások sora folytán csak pusztulás és szenvedés volt osztályrésze hódítónak és legyőzöttnek egyaránt. A vezér korban meghajolva és sok csatát átélve nekiállt megszervezni a békét, amiben nyugodtan élhetnek fiai, unokái, azok unokái és ükonokái is. Legidősebb fiára osztotta, hogy szervezze meg a vérrel áztatott földek megművelését, élelemet termelve a legjobb földeken az egész hercegség számára. Megtiltotta a magvetők sanyargatását és mindenfajta kegyetlenséget, amit úr követhet el a szolgáin.
Második fiára osztotta a hegyek gyomrának felderítését, ércek kitemelését, hogy a mesterek remekmíveket kovácsolhassanak belőlük a hercegség építésére. Örökül hagyta fiára, hogy a bányászok életét meg ne keserítsék, hogy fizetséget kapjanak rabság helyett.
Harmadik fiára a mesterembereket bízta, akik a föld kincseiből emberi kincseket varázsolnak, az ezüstből ékszert, a vasból szerszámot, hogy a rombolás helyett itt ország épüljön fel. Lelkére kötötte, hogy a jó mestereket becsülje meg, mert az ő kezük nyomán javak születik, míg a karddal élők csak felélik azokat.
A negyedik fivér feladata volt, hogy összekösse a többieket, hogy a föld kincsei eljussanak a mesterekhez, az élelem mindenkinek és a kincsek az ötödik testvérhez.
Az ötödik fivér feladata lett, hogy igazságot szolgáltasson a többiek között, hogy fenntartsa a békét a hercegségen belül és kívül egyaránt.

A legenda igazságtartalma legalábbis kétes, lévén az egyes házak leszármazottai külcsínben és belbecsben is igencsak eltérőek egymástól. Az viszont tény, hogy a jórészt önálló városok közötti együttműködés példátlan szervezettségben zajlik. Hogy a legenda az ok vagy az okozat, azt mára végképp elfedte a régmúlt jótékony köde.

(Somuris félelf dalnok feljegyzései)

[Jomadar]

_____________________________________________________________

Helyszín: Új Pyarron városa, Egyetemváros városrész
Időpont: Psz. 3691. év 5. hónap 14. nap
Résztvevők: -
_____________________________________________________________


Az egyetemi város lélegzetelállító épületegyüttese minden idegent lenyűgöz jöjjön akár Erion forgatagából, akár a messzi puszták szélfútta vidékéről. Az egymásra növő építészeti remekművek újabb és újabb csodáját jelenítik meg az itt élők kreativitásának, leleményességének és olykor zabolázatlanságának. Első látásra kusza összevisszaságnak is tűnhet a megszokottól eltérő formák és színek ilyen sűrű szövevénye, ahogy az itt élő forgatagot is a legkülönfélébb emberek és egyéb humanoidok alkotják olyan harmóniában, mintha az egész kerület egy világtól elszakadt elefántcsonttorony lenne. A tágas tér közepén egy hatalmas szobor talapzatából vízköpők hánynak kristálytiszta nedűt a sekély medecébe. A szobor három frissen végzett diákot ábrázol, akik maguk mögött hagyván a tanulóéveiket nagy reményekkel, megszerzett tudásukkal a tarsolyukban magabiztosan készülnek lelépni a talapzatról. Fejük felett hatalmas fénygömb jár kusza táncot, fényét a lábuknál csobogó hullámok szórják szerteszét.
A díszterembe vezető hosszú lépcsősorokon, ahol általában nyüzsgő diáksereg ténfereg, vitázik, hangoskodik, most méltóságteljesen vonulnak a díszesen öltözött ifjak. Akik éveken át e falak közt élezték elméjüket, most búcsút venni készülnek az iskolától, sokan a várostól sőt ettől a vidéktől is. Pyarron egyetemén számos olyan ifjú szerzett értékes tudást, aki messzi földről jött, hogy hazatérve kamatoztassa ismereteit, és terjessze Pyarron eszméjét, kultúráját, értékrendjét. Búcsúztatásuk a környék egyik legnagyobb fesztiváljá nőtte ki magát, a ceremónia során átveszik okleveleiket, majd hatalmas lakoma veszi kezdetét, ami végül vidám mulatságba torkollik kifulladásig.

[Jomadar]

_____________________________________________________________

Helyszín: Dél-Ynev, Új Pyarron városa, Egyetemváros városrész
Időpont: Psz. 3691. év elejétől 5. hónap 14. nap estig
Résztvevők: Rupert Farigon
_____________________________________________________________


Furcsa fordulatot vett at életed, amikor az apát téged jelölt ki a szokatlan feladatra. Kicsit úgy érezted, az életed nem ad elég kihívást a számodra, nyugodtan és kényelmesen jártad a hited kijelölte utat, és közben kezdtél elkényelmesedni de titokban változásra vágytál. Ezt persze sosem osztottad meg senkivel, így aztán meglepett, amire kért. Méghogy egyenesen Pyarronba menj? Eddig azt tanultad, hogy ott csak megvetésre és gyűlöletre számíthatsz, egy idegen teokráciába önként ellátogatni olyan, mint a medve szájába adni a fejed. Igaz, hogy a politika sokat változott a dúlás évai alatt, de ettől Sogron nem barátkozott össze a Pyarroni pantheon uraival. Nem is barátságról van szó - vallotta be az agg - csak az ellenségeskedés beszüntetéséről, aminek alapköve, hogy megpróbáljuk egymást olyannak megismerni, amilyen valójában, előítéletek és ellenszenv nélkül.
- És mi lesz, ha nem sikerül? Annyi bölcs nagymester van, aki százszor alkalmasabb lenne a feladatra.
- Akik már életük kódexének javát teleírták, nehezen fogalmazzák újra. A te könyved még jószerivel üres. Minden képességed megvan rá, hogy tisztán láss, és ha lehetséges hidat verni a két világ közé, neked kell az első pillérköveket leraknod. De jól vigyázz! A hited nagyob veszélybe kerül ott, mint az életed, Sogron tüzétől félj, ne az emberektől. Érdemeld ki a tiszteletüket, hogy ha úgy alakul, hogy szövetségest nem láthatnak benned, legalább félelemetes és igazságos ellenség légy.
Figyelted az embereket körülötted, és meglepő módon minél távolabbra értél, annál kevésbé sejtették, mit jelent jellegzetes öltözeted. A városba érve az egyetemet vetted célba, egy Syreg Dern nevű egyházfit kellett keresned. Alig hittél a szemednek, hogy az itteniek milyen csodát tettek a várossal alig néhány esztendő alatt. Hatalmas hivalkodó épületek, tág tereken míves szobrok alatt nyílt tekintetű emberek rótták a széles utakat sietve, olykor barátságosan felemelt fejjel köszöntve egymást.
Syreg nem egy vén főpap volt, már első látásra feltűnt, mennyire hasonlítotok. Magas volt, fiatal és energikus, szeretett csendben elgondolkodni a szavaidon és a kérdéseiből tudtad, hogy minden mondatodat százszor kielemzett. Betekintést engedett egyes féltve őrzött irataikba, cserébe te is őszintén beszéltél neki a hitedről és a világotokról. Bemutatott neves tudósoknak és egyházi vezetőknek, egyeseken nyílt megvetést éreztél, de a legtöbben kíváncsian fordultak hozzád. Hónapok teltek el így és úgy érezted, annyi tudás birtokába jutottál, hogy évegik tart majd, míg képes leszel megosztani azt az otthoniakkal. Pedig lassan annak is el kell jönnie. Az idei diákbúcsúztató bál egyben a te búcsúd is lesz a várostól, aminek állandó nyüzsgését elég hamar megszoktad, szinte kezdted megszeretni.
Az esti imád után csendben tértél nyugovóra, de hamarosan furcsa álom töltötte be az elméd. Egy fiatal lány fordult feléd aggódó tekintettel. - Segítségre van szükségem. - mondta és rád nézett. Valahogy tudtad, hogy nem mondhatsz neki nemet, pedig nem volt sem parancsoló a hangja sem könyörgő. A lány szép volt, de nem elsősorban szexuálisan vonzó, inkább előkelő és fenséges, akár egy kristálypalota a lápvidék felett.
Felébredtél és egy darabig gondolkodtál az álmon, de nem tudtad mire vélni. Eljött a reggel és ki is tisztult az álom a fejedből.
A délután kezdődő ünnepség előtt jó volt még egyszer beszélni pár szót azokkal az emberekkel, akikkel az utóbbi időben megismerkedtél, de hamar ágyba akartál kerülni, és másnap hajnalban útra kelni, így a fesztiválon nem akartál részt venni. No meg nem is érezted úgy, hogy az neked való. Legszívesebben már az ünnepélyes búcsúzás részt kihagytad volna, de Syreg - akit már-már barátodnak nevezhetsz - arra kért, hogy a protokoll kedvéért még színesítsd jelenléteddel az eseményt.
A zsúfolásig telt terem egyik asztalának vendégeként előkelő helyről bézhetted végig, ahogy a gyertyák elhalványulnak, a terem teteje kivilágosodik, a fények káprázatos játékba kezdenek és a levegőt betölti valami olyan fenséges és erőtől lüktető muzsika, amit még sosem hallottál. A megnyitó dal után már valóban úgy érzed, nagy hiba lett volna kihagyni ezt az eseményt. Az utána következő beszédek már inkább protokolárisak, egy professzor beszél az egyetem nehézségeiről és vívmányairól, majd egy fiatal lány lép a pódiumra és eláll a lélegzeted. Pillanatnyi kétséged sincs afelől, hogy őt láttad az álmodban, de most még szebbnek, még fenségesebbnek tűnik, bár lehet, hogy csak a mesterséges fény és hanghatások miatt. Valami diplomata lehet, mert összefogásról és közös jövőről áradozik, és látod másokon, hogy van tehetsége hozzá, a hallgatóság meredten figyeli és a végén ünnepélyes tapssal jutalmazza.
Máris egy magabiztos jól öltözött ifjú srác lép a helyére, de te még a lány lépteit figyeled. Egy professzor áll az útjába és beszélni kezd a füléhez hajolva, persze te csak azt hallod, amint a pódiumon mondanak, de látod, hogy a lány zavartan néz az öregre aztán elkomorodik. Rossz hírt kaphatott.

[Jomadar]

_____________________________________________________________

Helyszín: Új Pyarron városa, Egyetemváros városrész
Időpont: Psz. 3691. év 5. hónap 14. nap estig
Résztvevők: Roneld Alarro
_____________________________________________________________


Pyarron város alkotási kedve, a mindent építsünk újjá hangulat téged is magával ragad és bár egyetlen téglát sem emeltél fel, írsz egy dalt a reményről, az újrakezdésről, a munkáról, aminek egyszer gyümölcse lesz. Csiszolgattad és figyelted a hatást a közönségen, majd tovább csiszoltad míg egyre többen találták kedvükre valónak. Egyik este egy jól öltözött úrimber lépett oda hozzád és feljánlotta, hogy add elő a dalodat az Egyetemvárosban a fesztiválon. Ha fizetést nem is ajánlott mellé, tudható volt, hogy annyi ember fogja hallani a dalodat, amennyit talán még nem is láttál egy helyen. Izgatottan vártad, készültél és hangoltál de végül utólért a nap, amikor elő kellett adnod. A főtéren már hatalmas tömeg gyűlt össze, a díszeterem előadóinak hangját figyelve. Vajon egy kollégád feladata volt, hogy az épület hagjait továbbítsa a tér egész területére, vagy egy varázsló műve volt? Esetleg valamelyik professzor tákolt össze valami trükkös szerkezetet? Nem tudod, de találsz egy emelvényt, ahol felismered Riasolo mestert, amint lantját hangolja. Nagy tisztelője vagy az öregnek, bár egyes dalait kissé túl világtól elrugaszkodottnak találod, másokat magad is játszottál olykor, és a közönség is általában ismerte. Mellette ott látod az úriembert is, aki elhívott, így kissé zavarba is jössz, hogy egy ilyen nagymesterrel zenélhetsz egy csapatban. Mint utóbb kiderül a te dalodat a megnyitó ünnepség után közvetlenül kell eljátszanod, az öreg jóval utánad következik, ettől kicsit meg is könnyebbülsz, nem lett volna szerencsés, ha vele hasonlítanak össze.
Az est leszáll, a beszédek véget érnek, és elkezdődik a te időd. A dalod hangjai valóban illenek az ünnepélyes beszédekhez, hiszen ugyanaz a hangulat süt a zenédből, mint amiről a fesztivál is szól. Egy kollégád még látványvilágról is gondoskodik közben, fények úsznak át az égbolton és végül csodás szobrokká állnak össze. Az illúzió látványos és el is fedi kissé a dalod helyenkénti kidolgozatlanságát, így komoly sikeretek van. Amikor végzel, nincs tovább szükség rád, így végre megkönnyebbülten léphetsz ki a fesztiválozók közé, hogy magad is élvezd az estét. Nem kerested de valahogy mégis összeakad a tekinteted egy szempárral, akitől csaknem tátva marad a szád. A karcsú test és a vidáman hullámzó világos hajzuhatag, amiket másnál már ellenállhatatlannak találnál, felejthetőek azok az igéző kék szemek mellett. Amit a tekintetében találsz, azt azonnal felismered: egy pillanatra kendőzetlenül felvillanó ősi és örök vágy, a nő vágya, aki megtalálja azt, akinek át akarja adni magát, akinek ellen akar egy kicsit állni, de csak azért, hogy utána még nagyobbat robbanjon az áhított beteljesülés. Elkapja a tekintetét, de nem bírja sokáig és újra rád néz. Talán még egy félszeg mosolyt is küldött feléd, vagy csak azért láttad úgy, mert annyira szeretnéd? 20 évesnek mondanád, ápolt, ruházata igényes, talán valami nemeskisasszony lehet. Érzed, amint felforr a véred és már nem hallod a hangokat, nem érzékeled a tömeget körülöttetek, csak ő tölti be a tudatodat.

[Thor]

Rupert Farigon


Reggel felébredve elgondolkodom az álmomon. A kancsóból kiöntve a vizet a tálba, megmosom arcom és kezemet, majd a régebben megáldott gyertya mellett, imát mondok az Úrnak.

- Ártatlanokat védjen a tűz!
Bűnösöket büntessen a tűz!
Lelkeket tisztítson a tűz!
Ellenségeidet kínozza a tűz!
Híveidet irányítsa a tűz!

Uram, álmot láttam, melyet mintha ébren szemléltem volna. Egy lány szolt hozzám, és akaratom megtört, engedtem kérésének. Most zavart vagyok, mert nem tudom vajon csak álom volt ez, vagy a valóságot hiszem álomnak.
Kérlek uram, adj jelet, hogy a jó úton haladhassak.


Az imát teljes szívemből mondtam, és egy kupa bort áldozok Sogronnak.

A rituálé végeztével, ha a tűz ura elfogadja a bort, nyugodt lélekkel nézek a vigaszság elé.

Természetesen papi csuhámban jelenek meg, és szimbólumomat a ruhán kívül hordom. Ha az időjárás engedi, akkor vörös, csuklyás köpenyegemet is magamra penderítem. Arcom borotvált, hajam illően nyírt. Áldott fegyvereimet nem viszem magammal a vigaszságra, és a pénzemből is csak 20 ezüstöt veszek magamhoz. A többi pénzt és holmimat a szobámban hagyom.



A ceremóniát élvezem, vétek lett volna kihagyni, ezt már belátom. Élvezem a társaságot, a finom ételeket és italokat, és az előadást, míg nem meglátom a lányt. Először megdermedek, majd a szimbólumomat jobb kézzel megmarkolom.

<Köszönöm Uram.>

Nem várok egy percet sem. Elnézést kérek a mellettem ülőtől amennyire az udvari etikett ismeretem engedi, és ott hagyom az asztaltársaságot.

<Vajon ki lehet Ő? Talán varázsló? Halottam, hogy képesek más elméjét megbűvölni, bár csak gyerek csíny az Úr hatalmához képest, de még is veszélyes lehet. Lehet persze, hogy semmi köze az álomhoz, de vajon, akkor miért láttam meg őt, és tényleg szüksége van a segítségemre?>

Ha egyedül van, és az etikett engedi, odalépek hozzá.

- Bocsáss meg, hogy megzavarlak magányodban, de szeretnék pár szót váltani veled. Engedelmeddel bemutatkoznék. A nevem Rupert Farigon és Sogron papja vagyok.

Megvárom, hogy bemutatkozik, vagy sem, majd folytatom.

- Az én uram hatodik tanítása a tűz tisztasága. Szádat hamis és hazug szó soha el ne hagyja. Így, még ha furán is fog hangzani, azt mondom, ami az igazság. Tegnap este álmot láttam. Egy lány kért tőlem segítséget benne. Azelőtt soha nem láttam ezt a teremtést, de olyan volt, mintha átéltem volna, és nem álmodnám. Most pedig itt áll előttem, az a lány.
Bocsásd meg őszinteségemet, és kérlek, ne vedd tolakodásnak. De Sogron megmutatta az utat, és az Te vagy.


//off: 34 arany, 28 ezüst és 68 réz a vagyonom.//

[Narxes]

Roneld Alarro

A beteljesülés örömének tengerében lubickolva hagyom el a pódiumot a fellépés után. Ez volt az a röpke pár perc, amiért igazán érdemes volt Alborne és a sors által rám szabott életemet élni. Tudom, hogy a közönség figyelmének megragadásában hatalmas segítségemre volt kollégám, kinek fényeffektjei tették igazán teljessé az előadásomat. Úgy határozok, hogy mindenképpen meg szeretném köszönni a segítségét, mielőtt a fesztivál élvezeteinek teljesen átadom magamat. Habár az est alkalmával, szebbik vászon ingem húztam a mellényem alá, mégis vissza öltöm mindig biztonságot nyújtó kopottas csuklyámat amint elvegyülök a roppant tömegben. Elindulok az irányba ahol kollégámat sejtem, közben csak átfutó tekintettel, mosolyogva bólintok az elismerő bókok megköszönése képpen, nem szeretem túlságosan ünnepeltetni magam. Ám a következő pillanatban a tervemet keresztülhúzza egy gyönyörű tekintet, ami teljesen letaglóz. Kora délután csak egy kortynyi pálinkával öblítettem ritkán használatos hangszálaimat, tehát az nem lehet rá magyarázat, hogy most mégis szinte lerészegedve állok e tudatomat teljesen birtokába tartó jelenés előtt. Úgy érzem magam, mint a vadász, aki egész életében a tökéletes vadat kutatva mikor arra rátalált, ő maga lett a nemes vad prédája. Első pillanattól kezdve tudom, hogy ez nem az a fajta könnyűvérű nőcske, akivel fogadókban, mulató helyeken a legtöbbször dolgom volt. Arra eszmélek, hogy mindenképpen többet meg kell tudjak e szépséges lányról, ki a tekintetével kitüntetett engem. A megfelelő pillanatot megragadva elé lépek és megszólítom őt.

- Az előbb a színpadon még azt hittem, ma már nem érhet nagyobb öröm, hogy e tisztelt közönséget szórakoztathatom. Most Ön előtt állva már tudom, azaz öröm eltörpül e mellett, hogy kegyedet láthatom. Ha bármiben szolgálhatom, kérem rendelkezzen velem. Roneld Alarro vagyon a becsületes nevem. -

Majd mély meghajlásomból feltekintve kicsit várok, ha a kezét nyújtja, kézcsókra emelem azt, ám ajkam nem érinti őt.


//off: A hárítótőr a csuklya belső feléhez van erősítve egy lehetőleg nem feltűnő ponton. Pénzemet magammal hoztam egy erszényben a zsebemben van, a többi felszerelésem egy közeli fogadó kibérelt szobájában hagytam. A mandolin bőrszíjon, a vállamon lóg.//

[Jomadar]

_____________________________________________________________

Helyszín: Új Pyarron városa, Egyetemváros városrész
Időpont: Psz. 3691. év 5. hónap 14. nap estig
Résztvevők: Kisej
_____________________________________________________________


Amikor elkezdted kutatni a testedre rótt jel mibenlétét nem gondoltad, hogy ennyire reménytelen vállakozás lesz. A városi könyvtár epületében már törzsvendégnek szímítottál, mégsem jutottál sokkal közelebb a megoldáshoz. Amikor a sikertelen keresgélés után mogorván távozni készülsz, azt a tanácsot kapod, hogy látogass el az új pyarroni egyetemre, ott találkozhatsz azokkal a bölcsekkel, akik a legtöbbet tudják a történelemről. Először idegenkedtél a gondolattól, de az nem hagyott nyugodni, így hamarosan útra keltél és egy meleg napsütötte délután megérkeztél a fényes falak közé. Haladéktalanul az egyetemi városész felé vetted az irány, miközben idegenkedve szemlélted a kaotikus embertömeget magad körül. Az egyetemen egy professzort ajánlottak, akivel sikerült is beszélned, de nem tudott segíteni, viszont beajánlott egy másiknál, aki sajnos csak napokkal később állt szóba veled. A legfurcsább ember volt, akivel valaha találkoztál, fura öltözetet viselt és aszott kezében hosszú göcsörtös fabotot markolt. Tekintete szinte átfúrt, elég zavaró volt érezni, ahogy átvizsgált és közben hümmögött, és horkantott olykor. Már-már azt gondoltad, nem is teljesn épelméjű, ahogy motyogni kezdett magában. Végül azt mondta, rémlik neki valami, de nem tudja biztosan és időre van szüksége, amíg utánanéz. Végül megemlítette, hogy az egyetemi őrség nagy hasznát venné a képességeidnek (igazából nem tudod, miről beszélt, egyáltalán honnan veszi, hogy bármire képes vagy). Azám, nem készültél rá, hogy hosszabb időt tölts itt, és se pénzed se szállásod nem volt, úgyhogy kapva az alkalmon, meglátogattad az őrség bázisát. A kapitány nem fogadott valami lelkesen, de amikor megemlítetted, mit mondott a vén tudós, felcsillant a szeme. Az agyégetőkhöz ajánlott? Egy ezüstöt kapsz hetente, ha rendet tartasz a varázstanoncok között. Semmi komoly, néha kisebb konfliktusok csak, de az embereim valahogy nem tudnak velük zöld ágra vergődni. Igazából sem akkor sem később nem értetted, mi lehetett a bajuk, neked minden rendben ment, a termeted eleve kivívott némi tiszteletet a növendékekből, akik szintén sokat motyogtak össze-vissza, de ha olykor tettek is fura dolgokat, ha megjelentél, komolyabb konfliktus nélkül is rendet tudtál tenni. Hetek teltek el, de nem jutottál előre az ügyeddel kapcsolatban, de érdekesnek találtad az itteni dolgokat, így nem türelmetlenkedtél különösképpen.
Egyik nap a kapitány egy nem mindennapi feladatra kért.
- Az egyik itt tanuló diplomatának váratlanul haza kell térnie és komoly diplomáciai gondot okozna, ha baj érné. Elvileg nem számítunk problémára, de a hazájában különös dolgok történtek. Megtennéd, hogy elkíséred? Egy arany fizetséget kapsz érte, ha nem esik baja.
Apád egyszer említette, hogy vállalt testőri feladatokat, így testhezllónak érzed a kérést és elhatározod, hogy becsülettel fogod teljesíteni. A lány nem tud az egészről és csak a bál után akarják neki elmondani. Beszédet mondott, azután részt akart venni az ünnepségen, amit meg kellett akadályozni, hiszen ha eltűnik a forgatagban, lehetetlen szavatolni a biztonságát. Egy professzorra bízták, hogy beszéljen vele. Látod, ahogy a lány elkomorodik a hír hallatán és azt is, hogy egy feltűnő színekben pompázó különös ember igyekszik felé. Nem tűnik támadónak de egyértelműen izgatott és a lányt nézi meredten. Melletted fog elhaladni.

[Jomadar]

-------

[Prog-Nad-Doran]

Kisej

Miután megtudtam, hogy sokkal hosszabb időt kell itt töltenem, írott üzenetet küldök apámnak, hogy nem tudom, meddig fogok maradni, de remélhetőleg találtam valakit, aki segíthet a múltam kiderítésében. Az üzenetet egy írástudatlan, de megbízható utcagyerekkel küldöm, kinek adok 10 rezet, mivel az út gyalog több napba is be fog telelni.

A kapitány felkérése felvidít. <Végre, kijuthatok a természetbe. És így még mindig az egyetemet segítem. Ezzel nem sértem meg azt a furcsa, öreg, botos embert. Remélem talál valamit rólam!>
A bálban nem érzem jól magam, és örülök, hogy nem kell az ünnepségen maradni.
Elég sokat mesélt apám azokról az időkről is, mikor testőrködött. De a meséket, történeteket mindig oktatásnak is szánta.
<Az orgyilkosok, nem öngyilkosok.> Jutnak eszembe szavai! <Nem fognak távolról fegyverrel rárontani áldozatukra. Ha ilyen közel akar végezni áldozatával, még el is kell menekülnie. Ez csak úgy sikerülhet, ha eltitkolja szándékát. Még az izgalmat is, nem csak a támadó szándékot. Nem tud több támadást végrehajtani, csak egy esélye van.>
<Az izgalmat nem tudta elrejteni. Ráadásul ilyen cifra ruhába jönne? Vagy ennyire tapasztalatlan, vagy más a szándéka!>
Azt mondták, nem számítanak problémára. A biztonság kedvéért azért közbe kell avatkoznom, úgy, ha tévedek, még mindig elnyerhessem a lány bizalmát az útra.
Elvégre az életünk függhet egymástól.
<Annyira csak nem tapasztalatlan, hogy mást támadjon meg a célpont helyett.>
A nő és a férfi közé lépek. A férfinek hátat fordítva, egyben a nőt testemmel védelmezve is. Hallhatóan mutatkozok be, hogy a tapasztalatlan orgyilkos tudja, és megijedjen. Nem csak egy gyenge és védtelen nőt kell megölnie. Szándékosan nem említem, semmi információt, a további eseményekről.
„Hölgyem! A nevem Kisej, és ön biztonsága nagyon fontos mindenkinek. Én vagyok, akit a professzor említett önnek.”
Közben inkább a férfi reakcióját figyelem, mint a nő válaszát, és készen állok az esetleges támadás elhárítására.

[Jomadar]

_____________________________________________________________

Helyszín: Új Pyarron városa, Egyetemváros városrész
Időpont: Psz. 3691. év 5. hónap 14. nap este
Résztvevők: Roneld Alarro
_____________________________________________________________


A lány olyan zavarban van, hogy azt sem tudja, mit tegyen. Aztán mégis összeszedi magát, félénken elmosolyodik, kicsit meghajol és bemutatkozik, de csak a keresztnevét mondja, ahogy a helyi deákok között szokás:
- Adorina. Hmm, szépen játszik. Nos hmmm a hangszerén...
Közben mintha csak Alborne kérte volna, a színpadra lép a vén mesterdalnok, és olyan muzsikába kezd, amitől a szerelmesek kéz a kézben táncba kezdenek. A bálon az erkölcsök valahogy más megvilágításba kerülnek, a hangulat forró, és az erkölcscsőszök hangja nem hallik át a szívmelengető (a magányosaknak meg szívszorító) dallamokon. Egy hirtelen gondolatra táncra nyújtod a kezed és magad is meglepődsz, hogy gondolkodás nélkül fogadja el és omlik a karjaidba. A tánc kissé oldja a helyzet feszültségét, és bár még így is távolabb van tőled, mint szeretnéd, fogod a kezét, olykor a derekát érintheted és elmerülhetsz azokban az igéző szemekben. Érzed, hogy a teste szinte remeg, biztos vagy benne, hogy nem egy gyakorlott férfifaló. Egyre őrjítőbb a közelsége, és ellenállhatatlan vágyat érzel, hogy megcsókold. Amikor a muzsika elhalkul és a fények kialszanak egy szívdobbanásnyira, szinte öntudatlanul csókra nyitod a szád, de nem az ajkait érinted, ujjai állnak közétek. Ne... itt.. rebegi, aztán hátat fordít és elindul a tömegben. Már-már attól félsz, végleg megbántottad, de aztán hátra néz és szemével bátorít, hogy kövesd. Átverekeditek magatokat a tömegen és a csendesebb sportpályák felé veszitek az irányt. A pályák mellett termek sorakoznak, megáll az egyik ajtaja előtt, hallgatózik és benyit. Teljes sötétség honol odabenn, utánamész és végre lehull minden gátlás, egy őrjítő örvényben körülfog és átadja magát neked. Úgy érzed kimondottan kezdővel van dolgod, bár nem szűz, de régen lehetett már férfivel. Ez persze neked nem akadály, ügyesen kezeled a helyzetet és mindeketten megkóstoljátok az örökkévalóságot egy kósza pillanatra. Ő egy kicsit fel is sikolt, ennél te jobban ura voltál a testednek (amit már bánsz is egy kicsit )
A karjaidban fekszik még egy darabig, aztán könnyek törnek ki belőle. Érzed, hogy valami olyan béklyókat hordoz, amiket te szakítottál fel.
- El kellett volna mondanom. Most olyan mintha becsaptalak volna. És biztosan meg is vetsz, mint egy könnyűvérű utcalányt. Nemesi családból származom, atyám és fivéreim részt vállaltak a harcban, ami feldúlta a földjeinket. Mind odavesztek. Engem feleségül ígértek egy híres egyházfihoz, hisz rokonom is alig maradt. Kedves volt és talán a maga módján szeret is, de a testiség nem erőssége. Elhozott a bálba, de nem ülhettem mellette, mert az illusztris vendégek között nem maradt helyem, ezért inkább a dalnokok játékát figyeltem, és megláttalak. És tudtam, hogy ha a közeledben lennék, elvesznék, erre rám néztél azokkal az éhes szemekkel...
Még nem is fogod fel igazán szavainak értelmét csak letörlöd a könnyeket gyönyörű arcáról, amikor zajt hallotok.
- Ide mentek be.
Az ajtó kivágódik, és fáklyás férfiak néznek be rajta. Az egyikük egy díszes öltözetű pap. A lány felsikolt, de a férfi kedves hangon szól hozzá.
- Semmi baj, többet nem bánthat. Fogják el és verjék vasra, de először is tépjék ki a nyelvét. Ha ellenáll, úgy öljék meg, hogy sokáig szenvedjen.
Ennek fele se tréfa, négy őr áll mellette, de ketten fáklyát tartanak. Az épületnek nincs ablaka, de temérdek kacat és ismeretlen célra használt eszköz hever szerteszét. Erősen meresztgetik a szemüket, míg ti tisztán látjátok őket.

[Jomadar]

_____________________________________________________________

Helyszín: Új Pyarron városa, Egyetemváros városrész
Időpont: Psz. 3691. év 5. hónap 14. nap este
Résztvevők: Kisej, Rupert Farigon
_____________________________________________________________

Rupert

Nem éred el a lányt, mert egy hatalmas test áll az utadba, háttal neked a lányhoz szól, de hallod minden szavukat.


Kisej

A lány megelepetten néz rád:
- Valóban? Ön vigyáz rám? Akkor szedelőzködjön, mert mindjárt indulunk. Egy percet sem akarok feleslegesen itt tölteni tovább. A sportpályák déli kapujánál legyen amilyen hamar csak tud. - mondja határozottan és elviharzik a szállása felé. Eredetileg holnapi indulást terveztetek, így magadhoz kell venned a cuccaidat.


Rupert

Hacsak nem akarsz futóversenyt rendezni (plusz a testőr reakciója szerint ki tudja még mit), elég esélytelen, hogy itt és most szót válts vele.

[Prog-Nad-Doran]

Kisej

Megkönnyebbülés tölt el, hogy nem volt támadó szándéka a férfinak.
A nő mielőtt magamra hagyna, szólok hozzá.

"- Hölgyem! Örülök, hogy Ön is így gondolja, hogy minél előbb induljunk útra, de annyira nem szabadna sietnünk, hogy különváljunk. Élőszőr, menjünk el az én felszerelésemért, utána a magáéért. Nem lenne helyes egyedül maradnia. Hátha valaki már most ártani szeretne önnek."

Meg fordulok, és megnézem magamnak tényleg nem akart-e támadni a férfi, aki elé álltam.
Nem szeretném magára hagyni a nőt, de erőszakoskodni nem fogok vele, hogy minden áron mellettem maradjon.
Elindulunk a szállásra, hogy összekészítsem batyumat. Gondolom kevesebb az én felszerelésem, mint a nőé, de bízok benne, hogy nem több utazóládát szeretne magával hozni.
Ha mégis így van, próbálok vele beszélni, hogy csak a legszükségesebbeket vigyük magunkkal, a többivel bízunk meg valakit aki utánunk szállítja. Így mi gyorsabban haladhatunk, a csomag meg remélhetőleg nem olyan fontos.

[Thor]

Rupert Farigon


// Kinézet: 20-as éveiben járó ifjú. 1,8 m magas, átlag testalkatú férfi. Haja közepesen rövidre nyírt, sötét barna színű, arca borotvált. Vörös, szövet papi csuhát, vörös csuklyás köpenyt visel. Lábán egyszerű cipő. Ezüst fényű tűzkobra szimbólumát a nyakában hordja, a ruhán kívül. //

Lassan lépkedek a lány felé, hisz nem akarom megzavarni, míg azzal az idős emberrel beszél. Látva, hogy egyedül maradt, kissé sietősebbé veszem lépteimet, még mielőtt elmenne. Épp odaérek, és már fogalmaznám köszönésemet, mikor a nagydarab fickó elém áll.

<Úgy tűnik, jó modort nem tanult.>

De sajnos nincs időm még levegőt sem venni. Köszöntik egymást, majd már siet is el a nő.
Nem rohanok a lány után. Végig nézem, ahogy újdonsült testőrét faképnél hagyja.

< Hiába sietsz ennyire, Sogron akarata úgy is utolér, bárhová is mégy. Viszont ha testőrt küldtek hozzá, talán tényleg bajban lehet, de a nő nem ismert fel engem, így bizonyos már, hogy nem neki köszönhetem álmomat.>

De ekkor gondolataimat félbeszakítom, mert a termetes fickó felém fordul. Kedves mosollyal üdvözlöm.

- Békességben gazdag estét jó uram. Elnézését, de akaratomon kívül meghallottam miről beszélnek, és a hallottak alapján ön segíthetne nekem, ugyanis beszélni szeretnék a kedves hölggyel.
Jaj, mily faragatlan vagyok, hisz be sem mutatkoztam Kisej uram. A nevem Rupert Farigon.

És enyhén biccentek a fickó felé.

//Udvari etikett 1//

[Narxes]

Roneld Alarro

A lány pityergős szavait fel sem fogom teljesen az első pillanatban, amint karjaimban tartva a könnyeit törölgetem gyengéden arcáról és már majdnem mondanék is neki valami vigasztalót mikor ránk törik az ajtót. Az őrökkel ránk rontó férfi szavait viszont annál inkább felfogom. Hirtelen átvillan agyamon a helyzet felismerés. Ekkora kelepcébe talán még sosem kerültem egy nő miatt, de időm sincs nagyon rá, hogy ezen töprengjek. Meg sem fordul a fejemben, hogy felvegyem a harcot a túlerővel, e röpke pásztor óráért még nem kell folyjon senki vére,.. főleg az enyém nem. Mikor a férfi éppen kiossza a parancsot az embereinek, én egy kicsit arrébb passzolom a lányt, hogy ne nagyon legyen útban. Felpattanok, felkapom a hangszert, a csuklyámat, és amint elindulnak felém, hogy kézre kerítsenek, egy pillanatnyi összpontosítás következtében, semmivé foszlok támadóim szeme elől, az amúgy is gyenge fényben. Ez után nem habozok, mert kereken csak egy percem van míg rejtve maradhatok az egyszerű ember szeme elől, ezért belekezdek a nem könnyű manőverbe. A varázslat mellékhatásaként sújtó vakságomban, megpróbálom az őröket elkerülve kiosonni a szoba egyetlen kijáratán. Úgy vélem, ha sikerülne kijutni, a szabadabb térben talán kedvező előnyhöz jutnék az üldözőim elől. Erősen koncentrálok a feladat végrehajtásáért.

//Láthatatlanság varázs: -6 Mp (marad: 0)//

[Prog-Nad-Doran]

Kisej

Ha a nőt sikerült meggyőznöm, hogy maradjunk együtt.
"- Látja hölgyem! Máris egy számomra idegen ember szeretne beszélni önnel. Még jó hogy együtt maradtunk. Így meg tudja mondani, hogy kíván-e beszélni Rupert Farigon úrral, vagy fontosabb az indulásunk."
Ha a nő mégis elviharzik.
"- Nézze uram. Egy kis segítségért cserébe én is eleget tudok tenni az ön kérésének. Össze kéne készíteni pár személyes dolgomat, és a lovamat."
Ha segítségemre lesz, elmondom, hogy hol találja a dolgaimat, amire az úton szükségem lehet, és megkérem, hogy hozza a sportpályák déli kapujához. Ott fogunk találkozni, és lesz alkalma a hölggyel pár szót váltani, ha a hölgy is úgy gondolja. Ezután, gyorsan a hölgy után sietek.

//off: A kardom nálam van? Vagy mivel a bálban vagyunk nem hoztam magammal? Nekem nincsen udvari etikettem. //