Életút

[Pelso]

Jut eszembe:
*Vacsorámat csenden fogyasztom. Mikor Neji felveti a forraltbort elmosojodom.
-Én mindenkép kérek. A kedvencem.

[revoltz]

Mikor Pelso említi, hogy előre akar menni egy mérföldet igen csak összeráncolom a szemöldököm, hisz most lettünk megtámadva és külön akarna válni? Ráadásul nem sokára egy fogadóba érhetünk és egy meleg fogadóban pihenhetünk, a sok fagyban töltött éjjszaka után nagyon jól fog esni. Ellenvetésemet rögtön nyomatékosan adom ötletére, semmiképp nem akarok külön válni az út alatt.

- Ne menj előre, nem kell a szabadban aludnunk, éjjszakára már a fogadóban lehetünk...csak akkor kényszerülünk erre, ha túl sokat időznénk a lovak keresésével, de efelől nem kell aggódni, hamar megtaláljuk őket, de ha mégsem időben visszaindulunk...

//Thor félre írta a megjegyzésében, a végéről lehagyta, hogy ma estére egy fogadóban lehetünk, s csak arra tért ki, hogy holnapra lennénk egy városban..//


Majd a többiekkel a lovak keresésére indulok, természetesen a nyomokoból látom merre menekültek, azokat követve keresem meg őket, a sajátom mindenképp meg szeretném találni... A többieknek annyiban kell segíteni, hogy nézzenek mindenfele, hátha meglátják a lovakat a távolban mialatt én a nyomokat keresem a hóban.

Ha megtaláltam őket a többiek segítségével kivezetem az erdőből őket, s természetesen átszállok a saját lovamra Pelsoéról. S az úton tovább vehetjük utunk a fogadó felé.

[Sirak]

<Neji>

Ez esetben Revoltznak teljesen igaza van, meg is felejtkeztem róla hogy Thor írta ezt. Ez esetben az úton tovább kérdezek rá hogy mi volt a varázslat a medvével és nem csinálok kaját, majd a fogadóban eszünk és Revoltznak helyeselek hogy ne álljunk meg, mennyünk a fogadóba, elég éjszakát töltöttünk már a szabad ég alatt!

[Jomadar]

Armon

- Sima szemfényvesztést alkalmaztam a medvére. Így aztán szegény pára semmit se látott.

Ha rájuk talál a csillagfény és letáboroznak, akkor előveszi a hegedűt és megszólaltatja az összhangzatot. Persze nem orkok táborának tövében, csak ha biztonságos helyen vannak. Ha elérik a fogadót, akkor is kisétál a csillagfényre (nem az éjszaka közepén az éppen lepihent bányász törpék ablaka alatt, hanem nyilván alkalmas helyen, és csak ha tiszta az ég) és zenél.

[Pelso]

//Nos ha tényleg egy fogadó van pár mérföldre innen. Akkor természetesen mást teszek én is.//
*Továbbra is ragaszkodom ahhoz, hogy tovább megyek gyalog míg lovat kerestek. Viszont akkor nem bajlódom a tábor készítésével. Majd úgy is utolértek. Megyek a fogadóhoz.

[Thor]

___________________________________________________________

Helyszín: Erigowtól északra
Időpont: 3615. Hideg évszak, Gyökerek hava, negyedik hete, higr napja, az arany órája és a zöld lunír órája közt (14.00-15.00)
Résztvevők: Armon Vilonio, Neji, Nokips, Revoltz
____________________________________________________________


Elindultok sietve a lovak után, talán még nem járnak messze. Pelso kölcsön hátasa miatt Revoltz is tud lovon jönni. Egyre hidegebb van, ahogy a nap alacsonyan jár. És sajnos a fagyott hó sem könnyíti meg a dolgotokat. Viszont nyomok keresésében nagyon is. Szinte csukott szemmel is tudjátok merre vágtáztak.
Kis lovaglás után vérnyomokat találtok a hóban, a lovak nyomai mentén. Lehet, hogy vágtázás közben valamelyik megsérült, remélhetőleg csak felszínesen.
Nem sokkal később megtaláljátok mindet, még Revoltz lovát is. A felszerelések is a hátukon maradtak, így nem ment veszendőbe a sok étel, de még egy kicsit zaklatottak. Sajnos 3 lónak is megsérültek a lábai. Menekülés közben nem figyeltek oda, és a fagyott ágú aljnövényzet felsérthette a bőrt. Jobban megnézitek, de szerencsére nem vészes, tudnak menni, csak míg be nem gyógyul, lassabban tudnak haladni.
Így visszaindultok az útra, hogy beérjétek a varázslót.

[Thor]

___________________________________________________________

Helyszín: Erigowtól északra
Időpont: 3615. Hideg évszak, Gyökerek hava, negyedik hete, higr napja, az arany órája és a zöld lunír órája közt (14.00-15.00)
Résztvevők: Pelso
___________________________________________________________


Elindulsz gyalog az úton, új barátoddal, kinek még nevet sem adtál. Meglepő módon rögtön melléd szegődött.
Lassan haladsz, hisz térdig süppedsz a fagyott hóban, és a szegény kutya csak ugrándozva tud haladni, liheg is rendesen. A nap lassan lefelé halad, és a szél is kezd enyhülni, viszont még is hidegebbnek érzed a levegőt. Lehet már fáradt vagy. Nem sokkal később hátad mögött lovak hangját hallod, és hátranézve megpillantod társaidat az elszaladt hátasokkal együtt.

[Thor]

___________________________________________________________

Helyszín: Erigowtól északra
Időpont: 3615. Hideg évszak, Gyökerek hava, negyedik hete, higr napja és azor napja közt, a zöld lunír órája és a bronz órája közt (15.00-05.00)
Résztvevők: Armon Vilonio, Neji, Nokips, Pelso, Revoltz
___________________________________________________________


//off: Azt hittem, hogy leírtam a fogadót, de csak annyit írtam, ha minden jól alakul, akkor a mai napon ágyban fogtok aludni, csak hát lemaradt, hogy miért. Tehát fogadóhoz értek ma este. Elnézést, meg előre is elnézést, mert lehet ilyen lesz még. //


Lovon haladva, megint kisebb karavánként haladtok. A nap már nagyon alacsonyan jár, és lassan fáklyát, lámpást vesztek elő.

Besötétedik, mikor füst szagot fúj felétek a szél, majd kicsivel később a hónak köszönhetően messzebb meglátjátok a fogadó körvonalait. Nem láttok fényeket. Közelebb érve egy földszintes, széles épületet láttok. Az udvarát facölöpökkel kerítették be. Az épület fából készült, és a megroskadt tető jelzi, hogy régen építhették már. A ház mellett 10 méterre, jobbra egy istálló áll. Elég nagy, és a szagokból ítélve állatok is lehetnek benne. Egy kutat is láttok a háztól balra pár lépésnyire. Meg letakart szalmát, félre rakott szekeret, hordókat. Úgy néz ki a hely, mintha nem lenne nagy a nyüzsgés. A kapu be van zárva. Az udvaron a hó is csak nagyjából van eltakarítva, és a nyomok is arra utalnak, hogy nem sokan járkáltak mostanában erre felé.
Ha kiabáltok jó sok időre hallotok mozgolódást. Nyikorogva nyílik ki a fogadó ajtaja. Mivel a kerítés nagyjából kétméteresek, így lovon ülve átláttok felette. Egy nagy pocakos férfi lép ki az udvarra. Vaskos bőrruhát és bundát kapott magára, lábán paraszt csizma. Bal kezében lámpás világít, jobb kezében egy felajzott nyílpuska. Megáll az udvar közepén, és végig néz rajtatok, majd kicsit várva megszólal, és kinyitja a kaput nektek.

- Nézzék el nekem jó urak bizalmatlanságomat, de ilyen időben főleg a haramiák járják a havas utakat.

Meglep mindannyiótokat változatos beszéde. Egyáltalán nem az a tudatlan férfi benyomást kelti. Mikor beenged titeket, egy hosszú, ápolt őszes hajú, és szakállú férfi áll előttetek. Beinvitál titeket.

- De látszik magukon, hogy csak fáradt utazók, kiknek biztos nyomós oka van, hogy ilyen ítéletidőben az utakat játja. Gyertek hát, a lovakkal ne legyen gondotok, majd elintézem őket. Bent kellemes meleg van, de azért felszítom a tüzet, hogy forró levessel kedveskedhessek vendégeimnek. A nevem Impius Tanaer, és örülök, hogy vendégül láthatlak benneteket.


Ha bementek kellemes idő fogad titeket, és üresség. Egyszerű út menti fogadó. Négyszögletes asztalok, rajtuk fejjel lefelé fordítva székek. Jobb oldalt a kandalló, melyet szürke kőből raktak össze. A plafon gerendájáról egy régi szekér kereke a csillár, melyen változó magasságú gyertyák állnak. Septibe lepakol nektek egy asztalt, és gyertyákat gyújt, melyeket elétek rak. Ha türelmesen megvárjátok forró, gőzölgő húslevest tesz le elétek. Egy lélek sincs itt, és ha érdeklődtök, csak a családja van most a fogadóban, és ti. A csend kicsit zavar is titeket, és Armont meg tudtátok győzni, hogy egy kis zenével, vagy énekkel javítson kedveteken.

Neji felajánlja a forralt bort, és Impius szívesen ad bort, és egyéb fűszereket.

Jól érzitek magatokat, végre nem a havat kell seperni ahhoz, hogy leüljetek valahova, és a nyereg is törte már az ülőgumótokat. A zene és a bor is felvidított titeket.
Vacsora után elmentek a szobátokba. lefekvés előtt mindenki elvégzi szokásos dolgát. A szoba nyomasztóan kicsi. Egy szalmaágy az összes tárgy, amint bent találtok. Valószínű nem is lesz drága az itt töltött éjszaka.



Armon

Kihajtod a spalettákat a szobádban, de látod, hogy az istenek nem fújták el a felhőket. Sajnos úgy tűnik, egész este felhős lesz az ég, így nem tudod visszaszerezni hatalmad forrását.



Másnap

Jól aludtatok az este. Reggel zenére és éneklésre ébredtek. Mivel tudjátok, hogy Armon nem lantot használ, és nem női hanggal énekel, így mind meglepődtök. Ezek szerint más is járja a vidéket.


Aki fel kell és megnézi. Egy kisebb csapat üldögél annál az asztalnál, ahol tegnap este ti voltatok. Négy fő. Egy nagyon erős testalkatú, bőrruhában/vértben lévő férfiember. Mellette kétkezes vaskos szöges buzogány. Rövid barna haj, borostás vaskos arc. A második egy erdőjáró, vadász kinézetű félelf férfi. Vaskos bőrruha, de nem annyira, hogy akadályozza a mozgásban. Világosbarna befont haj, borostás arc. Egy hosszú íj van neki támasztva a mellé húzott székhez. A harmadik talán lovagféleség lehet. Vastag ruháját félvért fedi, méghozzá elég jó minőségűnek tűnik ( akinek van fegyverismerete, vagy vértviselet 3-as fok, az tudja, hogy jó minőségű vért.). Oldalán kétkezes kardféleség, talán lovagkard. Fején láncing „csuklya” van, arca borotvált, barna bajsza szépen nyírt. Kinézetre is egy jóképű férfiember. Nem láttok rajta semmilyen címert.
A negyedik az énekes. Ember nő. Hosszú befont, barna haja van. Ruhája díszes utazó ruha, mely kifejezetten rászabott. Így nőies vonalai jól ki vannak emelve, melyek igencsak férfi szemnek valók. Arca nagyon szép, hangja gyönyörű, és az oldalán lévő vékony pengéjű kard jelzi, hogy ért a férfiak nyelvén.

Asztalukon gőzölgő kupák, mely tartalma belengi a fogadót. Neji finom forralt bora. Biztos, hogy az övé, mert más fűszerezést használ, mint a megszokott, és tegnap maradt is belőle. E mellett kockák és ezüstök díszelegnek a kupák mellett.

Akinek van nyomolvasása látja a vizes nyomokból, hogy reggel érkeztek.

A fogadós sürög a pultnál, és üdvözli a sorra érkező vendégeit, azaz titeket. Az asztalokról le vannak szedve a székek. Ha Neji megérkezik Impius a fogadós szól neki.

- Bocsáss meg nekem, hogy engedélyed nélkül adtam nekik a fűszeres borodból. De megérezték az illatát, és szép szavakkal meggyőztek, hogy adjak nekik.

A félvértes alak, látva, hogy beszélsz a fogadóssal, feláll, és barátságos mosollyal lép feléd.

- Te lennél, aki ily módon még magasztosabbá emeled az amúgy isteni italt?

Kérdezi kedvesen. Ha igen választ adsz, akkor szívesen látna az asztaluknál. Meghív reggelire, meg amire szeretnéd. A neve Radaconte.


Viszont mikor Armon lép be a fogadó eme részébe, a zene abba marad. Felismered a nőt azonnal. A neve Karina Twillin, legalább is ezt mondták neked a fogadóban. A mozgalmas éjszaka annyira gyorsan eltelt vele, hogy meg sem tudtad kérdezni tőle, reggel pedig korán távozott. Nagyon hasonlóak vagytok, és az éjszaka vele felejthetetlen volt. Még most is csak a szavakat keresed, akár csak ő.

Pelso kutyájának vakkantása ráz ki Armon a bénultságból.

Aki itt van, az ezt mind látja.

[Sirak]

<Neji>

Én jövök le elsőnek megnézni és hallgatni az új zenészt.

Reggel, mint mindig napkeltekor meditálok és a minden napos rituálémat egy angyal hangja töri meg, hirtelen úgy gondolom biztosan Armon énekel, de utána leesik: héj, Armonnak nincs női hangja és nem is ilyen hangszert használ! Ekkor kiváncsivá válok, gyorsan felveszem fejkötőmet, bakancsomat és ujjatlan szövet kabátomat majd lemegyek megnézni mi is zajlik idelent.
<Mégis mi járatban van ez a csapat, remélem nem minket követnek. De ha mégis így van, talán cészerűbb álnevet használni. Bár igen csak sajátos csapatunk könnyen lebukhat ha van személyleírásuk>

-Ugyan, dehogy baj -molyosgok rá Impiusra. Remélem ízlik a bor -biccentek rá a csapatra.
-Úgy van, én lennék az, a nevem Neji. Köszönöm a szép szavakat, örülök hogy elnyerte tetszésedet.
-Köszönöm és elfogadom az ajánlatodat.
Ha nincs ott még egy szék akkor elveszek egy széket és leülök hozzájuk.
Mikor látom hogy Armon is lejött, valamelyest furcsállom ahogy egymásra néznek és halkan oda is súgok Radaconténak: -Hát ez meg? -ránézek előbb a nőre, majd Armonra is hogy értse mire kérdezek rá.
Ha úgy pillantanak egymásra hogy héj, te meg hogy kerülsz ide akkor ezt is megkérdezem Radacontétől: -Szerinted ismerik egymást?

A további beszédemet illetve lépésemet a többiek határozzák majd meg hogy mit fognak cselekedni, nem akarok túlságosan előre rohanni de ha nem történik semmi nagy dolog akkor én Radacontéval társalgok hogy mi járatban vannak erre és miféle lovag ő. A mi utunkról nem ejtek szót hogy hova is igyekszünk, csak annyit mondok neki hogy erre vetett az utunk, járjuk a vidéket, most éppen (mit tudom én melyik=elmondom melyik) éktáj felé haladunk.

[Jomadar]

Armon

Felvillanyoz a gondolat, hogy végre ágyban alhatok és meleg ételt ehetek úgy, hogy közben nem csak a tűz felől jön meleg. Talán még egy forró fürdőre is van esély? Nem, az már túl szép lenne.
Vajon mi vár ránk a fogadóban? Óvatosan mereszgetem a szemeim bármi gynúsat keresve, de a teljesen kihalt környék nem kelti csapda látszatát.
A fogadós kellemes meglepetés, mindig öröm kifinomult lelkekkel találkozni. A havas éjszakák után a szalmazsák fenséges alkalmatosságnak bizonyul.
Álmában hosszan üldözik egymást egy csodaszép lánnyal, de bár mindketten azon küzdenek, nem tudnak egymáshoz férkőzni. Hol egy zavaros folyó, hol fal áll közéjük, csak egymás hívó hangját hallják. Egyszerre azon kapja magát, hogy a dal nem csak álom, egy nő énekel. Méghozzá úgym ahogy a hozzáértők. Pár pillanat alatt rendbeszedi magát, felkapja a hangszerét, és elkezdi az aláfestőzenét, úgy lép ki a fogadó részbe.
Annál feltűnőbb, amint a nőt meglátva megbicsaklik a hangszere, amikor ráeszmél, ki is várja. Amikor összeszedi magát, folytatja a zenét és profi színészként viselkedve úgy csinál, mintha nem történt volna semmi. Közben azért megnézi az arcokat, próbálja kideríteni, milyen szándékok mozgathatják ezt a társaságot, de főleg a nőt.
<Aszt@qrv@, Karina? Aki úgy ejtett pofára anno, ahogy én más nőket annyiszor. Pedig azon az éjjelen annyira odaadó volt, hogy azt hittem neki is olyan nehéz elengednie engem, mint ahogy én ragaszkodtam volna hozzá. Jó lecke volt, meg egy kis tüske a szívben, ami nem talált kiutat azóta sem. Nem kétséges, hogy egy hozzánk hasonló csapatban játszik, de vajon milyen ügyben járnak? Remélem nem épp értünk küldték őket.>
Ha véget ér a dal:
- Jó reggelt, utazók. Megengedik, hogy szerénységem is csatlakozzon e fennkölt társasághoz? Ezeknek az isteni illatok nak (csak egy fél pillantás a lányra, hogy tudja, a reggeli illata helyett a lány emléke ugrott be) nem tudok sokáig ellenállni, és nem is sejtik, milyen régóta vágyom rá, hogy egy ilyen szép hölgy társaságában reggelizhessek (te persze pontosan tudod, milyen régóta, te kis démoni sikamlós halacska, kit úgy öleltem volna, mégis kisiklottál a karjaimból).
<Vajon tényleg ennyit jelentett nekem, vagy csak az egómon esett csorba miatt zaklat így fel? Még a hidegvéremet sem tudtam megőrízni? Egyetlen örömöm, hogy szemmel láthatóan őt ugyannnyira felzaklattam, mint ő engem.>

[revoltz]

A csodás reggeli dal az én érdeklődésem is felkelti, habár nem az keltett engem. Már egy ideje fenn vagyok és reggeli szokásos teendőimet végzem; kisebb mosdás, hogy az éjj álmait kimossam szemeimből, kardom kis élesítése, felöltözés ruháimba. Ha ezekkel végeztem, csak akkor megyek le, hogy megnézzem ki ennek a csodás hangnak a gazdája.

De mikor elindulok le épp elhallgat a zene, ez kissé sziven üt, hisz szívesen hallgattam volna még egy kicsit. Lennt észre veszem, hogy már két társam csatlakozott a az utazók társaságához. Majd megindulok a Nejihez és Armonhoz és ezzel együtt csatlakozom a társasághoz. Miközben odasétállok felmérem őket egyesével és barátian üdvözlöm őket.

- Jó reggelt! Látom Neji nem csak mi élvezzük pompás borod ízeit!

Ekkor várok, hogy Neji bemutatja őket, vagy esetleg ők maguktól belépőmre, ha nem, akkor rákérdezek, hogy kit is tisztelhetek bennük és ha lehet én is csatlakoznék a reggelihez.

Reggeli közben az amúgy elindult beszélgetéshez kapcsolódok és kérdezősködök is kicsit, merre tartanak, miért ilyen istentelen időben vannak úton, a múltjukról, s válaszaik alapján megpróbálom kideríteni, hogy hazudnak-e vagy sem, hogy esetleg minket keresnek, vagy egész más célt tűztek ki maguknak (lélektan: 3).

[Gorodak]

-Nokips-

*Éjszaka kicsit hosszasan merültem el a régmúlt homályain gondolkodva és néhány régi küldetésen, viszonylag későn sikerült elaludnom miközben a fejemben az öreg nő utolsó beszélgetése járt.*
*Reggel felkelek kicsit későn,mivel éjszaka túl sokáig voltam fent, valami lágy és szép zenére. Érdeklődve hallgatom a nem meg szokott dalt mire leesik, hogy nem Arman zenél.
Ettől függetlenül nyújtózom egyet, majd magamhoz veszem a felszerelésem és a fegyvereim.
* A fekete csuklyámba burkolva megyek halkan a lépcsőn, inkább lopakodva, de közben úgy, hogy csak lassúnak tűnjön a járásom, mintha egy idős ember jönne le a lépcsőn.
* Miközben le sétálok a lépcsőn és oda sétálok a pulthoz felmérem a terepet és látván, az új jövevényeket is, majd a pulthoz érve kérek valami gabona párlatot, majd lassan iszogatni kezdek.
* A pultnál féloldalasan ülök és úgy nézek előre mintha merengenék valamin, de valójában hallgatom az események fonalát, s gyors cselekedetre is felvagyok készülve.
< Nincs kedvem új utazókkal beszélgetni, ha barátok, majd a többiek össze barátkoznak velük, ha meg ellenségek, akkor legalább van egy kis meglepetésnyi előnyünk azzal, hogy nem csatlakoztam, remélem a többiek nem fognak oda hívni magukhoz. >
* Csendben figyelem az eseményeket ugrásra készen, ha kell. A párlatot lassan iszom mértékkel és igyekszem kiélvezni minden izét, ha jó, ha nem akkor csak úgy csinálok mintha.
* Nem folyok bele a társalgásba és nem is megyek el a pultól még akkor sem, ha valamelyik társam lebuktatna. Csak vissza utasítom az ajánlatot, illetve az ital mellé én külön reggelit kérek a fogadóstól, amit a pultnál fogyasztanék. A pultossal halkan beszélek, hogy csak ő hallja.
< Remélem nem ellenségek és azt is nagyon remélem, hogy nem utánunk jönnek, de hamarosan minden kiderül. >
Lopódzás: 75% dobásom: 39
Ha harcra kerülne a sor amit nem szeretnék, akkor az éppen legveszélyesebbe dobom bele a törőmet. Fedezve ezzel társaimat, majd kardal rontok az ellenre, ha kell.
Szinészet: 3
Álcázás/álruha: 4

[Pelso]

*Reggeli meditációmból kirévedve megüti a fülem a kutya izgatott kaparászása az ajtón. Ahogy fel állok, hogy kiengedjem megüti a fülem izgatottságának oka. Kiengedem az ajtón, felveszem a talárom megfogom a botom és utánamegyek. A lépcső tetején járok még mikor felfigyelek a csendre és az ugatásra. Nokips vánszorgását egy vállrándítással nyugtázom.
<...Ő tudja... Ezek meg kik? Ha Erigow felől jöttek akkor nemsokkal utánunk indulhattak... Hüm ez fogós kérdés...>
*A kutyát magamhoz intem a lépcső aljához érve. Átviszem az ajtóhoz, közben megpaskolom az oldalát. Elhaladva az új jövevények mellet futólag végigtekintek rajtuk. A mannaháló minden apró rezdülését. Az ajtóhoz érve kiengedem, hogy elintézze a dolgát. Magam is kimegyek és megszemlélem a jövevények lovait. Nem mulasztom el tovább figyelni a mannahálót. Bármi gond vagy gyanús az erővonalakban és vissza sietek a fogadóba.
<... Az lesz a legjobb ha mihamarább indulunk...>
*A lovak megszemlélése után visszatérek a fogadóba. Odamegyek a fogadóshoz és megkérem, hogy készítse elő a lovaink az indulásra. Valamint hozzon reggelit előtte nekem is. Ezután oda ülök Nokips mellé, és odasúgok neki.
- Miről maradtam le eddig?

[Thor]

-------------------------------------------------------------------

[Pelso]

//Egye fene a KM-től elnézem.
Nokips a kérdésemre a választ majd csak a KM reagja után várom.//