Életút

[Thor]

___________________________________________________________

Helyszín: Dél-Erigow
Időpont: 3614. Nyirkos évszak, Gallyak hava, második hete, emor napja, feketeacél órája és az ón órája közt (17.00-18.00)
Résztvevők: Pelso, Nokips,
_____________________________________________________________

/off: A tulajdonság próbáitok, és az írásaitok alapján irányítottam a karaktereteket. Ha túl beleszóltam a karakter cselekedeteibe, szóljatok. És természetesen visszamenőleg is írhattok, ha valamit még akartatok volna.//

Az idős lovag figyelemmel kíséri, ahogy Nokips parancsokat osztogat a katonáknak, majd határozottan szol közbe.

- Zsoldos! A városnak az ura még én vagyok, és amíg én vagyok, a katonáknak én parancsolok!
Ezután Pelsonak intézi szavait, melyek már sokkal kedvesebben, szinte kérően hangzanak.

- Tisztelt varázsló. Te ismered legjobban közülünk a boszorkányféléket, ezért téged kérnélek meg a némber elkapásáért. Mivel a várost jól ismerem, akárcsak a katonáim, természetesen végig kutatjuk az összes utcát, és házat. De szükségünk lenne a tudásodra. Egyértelműen ez már egy újabb megállapodás lenne, újabb összeggel. Esetleg még 3 arany az eddigiekhez, és holnap adnám meg az összes tartozásomat.

Nokips, ezt már megszoktad, hisz te sem nemes nem vagy, sem híres dorani varázsló. Így nem ütött annyira szíven a lovag szóval való félre lökése. Viszont annyira igen, hogy csak nagyobb összegért vagy hajlandó tovább cselekedni. Ha meg nem fizeti ki, lehet, hogy a végén a boszorkánynak segítesz majd.

Pelso, nem tetszik, ahogy egyik legjobb barátodat lehordja az öreg nemes, de abban van igazság, hogy várhatott volna, míg Ermon Solmo adja ki a parancsokat. Természetesen te sem szeretnéd, hogy a boszorkány szabadon kószáljon, hisz esetleg még később bosszút állna rajtatok. De mivel a lovag szorult helyzetben van, és ráadásul Neji is már a csapathoz tartozik, így feltételeket kötsz.

1: 8 arany alatt bele sem kezdtek az üldözésbe.
2: Katonákat ad mellétek, akiknek Nokipsz is parancsokat osztogathat.
3: Szóljanak Revoltznak és Nejinek, kik éppen a templomban vannak, ha esetleg már nem, akkor a fogadó fele járhatnak, hogy a fogadónál várjuk őket.

Szavaid hidegek, és tárgyilagosak. Látszik a lovagon, nem tetszik neki, hogy saját városában rátok van szorulva. De nem gondolkodik sokáig, bólint egyet, és 20 katonát rendel mellétek, majd a szemedbe néz, és elég határozottan beszél hozzád:

- Rendben varázsló, megkapod a 8 aranyadat, ha elkapod embereiddel a boszorkányt. Kaptok 20 embert még, kik parancsaitokat lesik. De igyekezzetek, mert számon kérem tőletek, ha egy városi is a boszorkány áldozatává esik!

Ezután hátat fordít nektek, és parancsokat osztogatva elviharzik.

Egy bőrvértes katona lép hozzátok, oldalán rövid karddal. Arcán szakáll, fején bőrsisak. Tisztelettudóan biccent mind kettőtök felé, és szól, hogy ő Brok őrmester szolgálatotokra, és a húsz katona kint sorakozott fel. Kimentek a nemesi házból, és látjátok, amint az udvaron kettes sorban sorakoznak fel. Bőrvértes katonák, oldalukon tőrrel, kezükben egyszerű dárdákkal.

Pelso végig nézed a katonákat, de tudod, neked nincs erőd őket is irányítani, és a mágikus erőket is figyelni, így megkéred Nokipset, hogy vegye kezébe az irányítást.

Elindultok a fogadó felé, mert szükségetek van Revoltz nyomolvasás tudására.

[Thor]

___________________________________________________________

Helyszín: Dél-Erigow
Időpont: 3614. Nyirkos évszak, Gallyak hava, második hete, emor napja, feketeacél órája és az ón órája közt (17.00-18.00)
Résztvevők: Revoltz, Neji
_____________________________________________________________

/off: A tulajdonság próbáitok, és az írásaitok alapján irányítottam a karaktereteket. Ha túl beleszóltam a karakter cselekedeteibe, szóljatok. És természetesen visszamenőleg is írhattok, ha valamit még akartatok volna.//

A katona hirtelen csöndben marad a rázúduló kérdésektől, majd dadogva szólal meg:

- Az udvarházból vitték a börtönbe, és ő…, nem tudjuk merre menekült. Persze, jól ismerem a várost.

Ezután elindultok sietve a templomból, és megbeszélitek, vajon merre bujkálhat a nő. Ki érve megdöbbenve látjátok, hogy a város felébredt, és nem csak katonák rohangálnak fáklyákkal a kezükben össze vissza, hanem a polgárok is.
A templom előtt úgy egy tucat dárdás katona álldogálhat. Odaléptek hozzájuk, és Revoltz int nekik, hogy kövessenek titeket, hisz gyorsan kell cselekedni, de az egyik eléd áll. Bőr ruhát és bőrvértet hord, oldalán rövid karddal. Fején bőr sisak, arca borostás. Valószínű valami kis tiszt lehet.

- Te zsoldos olyan vagy akár az a másik. Mi nem a te katonáid vagyunk, de úgy látszik, ti zsoldosok valamiért felénk helyezitek magatokat. Egyébként is a magiszter üzenetet küldött nektek. Mégpedig, menjetek a fogadóhoz. Adok mellétek egy katonát, ő majd elvezet benneteket.

Nem igazán izgat titeket a katona felháborodása. Végül is az ő városuk van bajban, ti csak fogjátok magatokat, és odébb álltok, aztán majd oldják meg ezt a problémát maguk. Így vállat vonva elindultok a fogadó felé.

A város kész káosz. Mindenfelé félelmet, és az azt szülő pletykákat halljátok.
Odaértek a fogadóhoz, és meglepetten veszitek észre, hogy Pelso és Nokips kb. 20 katonával közelednek. Ezek szerint ő jobban tudott társalogni velük, vagy csak rájuk varázsolt.

[Thor]

___________________________________________________________

Helyszín: Dél-Erigow
Időpont: 3614. Nyirkos évszak, Gallyak hava, második hete, emor napja, ón órája és az Óezüst órája közt (18.00-19.00)
Résztvevők: Pelso, Nokips, Revoltz, Neji
_____________________________________________________________

Találkoztok a fogadó előtt. A város teljes lázban ég, olyan félelemmel keresik a némbert, mintha egy túlvilágról átszökött démon lenne. Igazából látszik azon a pár katonán, akik veletek vannak, hogy örülnek a varázsló közelségének.

Összedugjátok a fejeteket, s közben telik az idő. Lassan eljő az Óezüst órája, és akkor csak egy órátok maradt éjfélig. Pelso kijelenti, persze csak egymás közt, hogy nem ismeri a boszorkány praktikákat, de általában az éjfél ezeknek a magukat mágiatudónak nevező, egyébként meg kontároknak valamiféle spirituális erőt ad. Igazából nem tudja mi ez, meg egyáltalán tényleg így van e, de nem akarjátok megvárni.

Neji szerint nem ment ki a városból, és Nokips egyetért ezzel. Ő aztán ismeri a vadont, és tudja, hogy az e féle nőszemélyek nem sokáig húznák élve a természetben.
És Nokipsz azt is elárulja, hogy még összesen 8 arany üti a markunkat, ha elkapjuk a nőt, de ha valamelyik városinak baja esik, akkor rajtunk veri le. Ez azért van, mert alkudoztunk az áron, és a lovag kicsit nehezen viselte a kiszolgáltatott helyzetet.

Közben mindannyian a mellettetek elrohangáló embereket nézitek, és persze figyelitek, nem e használja ki a boszorkány ezt a káoszt, hogy eltűnhessen, ha egyáltalán a környéken van.

Pelso, egy pillanatra a mágikus kisugárzásra koncentrálsz, majd hírtelen nem hiszel az energiák súgta szavaknak. Nagyon gyengén, de érzed a kitaszított szolgájának a mágikus jelenlétét. Bár nem tudod, hol van, de a közelben kell lennie. Próbálsz mélyebben összpontosítani. Az erővonalak kuszaságában megtalálni a pontos helyét. Erősen koncentrálsz, nem törődsz a mellettetek elhaladó üvöltöző emberekkel, nem törődsz a botod kavargó mágikus erejével, próbálod saját mágikus kisugárzásodat is elnyomni, hogy tisztán lásd a boszorkány energiáját. Ekkor hirtelen megszédülsz, túl belemélyedtél a koncentrációba, és nem figyeltél oda, hogy egy bizonyos ponton megállj.

Revoltz észreveszed, hogy Pelso erősen koncentrál, és már a másik világban járhat elméje, mert szemei felfelé tekintve révednek a semmibe. Arca egyre halálsápadtabb, míg egyszer csak összecsuklik. Az utolsó pillanatban kaptad el, hogy ne a földre essen.

Nokips, Neji látva mi történik, azonnal sebesen néztek mindenfelé, és készen álltok, ha a boszorkány itt lenne, és harcra kerülne a sor.

A varázsló szédülten csak ennyit mond: - A közelben van.

[Thor]

___________________________________________________________

Helyszín: Dél-Erigow
Időpont: 3614. Nyirkos évszak, Gallyak hava, második hete, emor napja, ón órája és az Óezüst órája közt (18.00-19.00)
Résztvevők: Armon Vilonio
_____________________________________________________________

/off: A tulajdonság próbáid, és az írásod alapján irányítottam a karakteredet. Ha túl beleszóltam a karakter cselekedeteibe, szólj. És természetesen visszamenőleg is írhatsz, ha valamit még akartál volna. És mi is örülünk, hogy csatlakoztál. //


A szépség összehúzza szemöldökét, de még ez is jól áll neki, majd mosolyra húzza száját, és leengedi a tőrt. Az ablak felé néz. Halljátok, hogy kint emberek tucatjai rohangálnak, és parancsokat kiabálnak.
Majd újra rád néz, de már teljesen másképpen. Meglepődsz, mert tekintete inkább a róka ravaszságát tükrözi, mintsem a csábosat. Ezek szerint nem könnyű prédának tekint téged, ha egyáltalán annak tekint.
Jobb kezében lévő tőrt eléd dobja, míg balkezét a csípőjére teszi. Ért a test beszédhez, minden mozdulata erotikus kisugárzású. Enyhén előre dől, míg hozzád szól, és így jobban láttatja az izgató kebleit.

- Nos szépséges hercegem, mit kell tennem, hogy ne adj fel a városi söpredéknek?

Közben az ablakhoz közelebb mentél, hogy lásd kint mi a helyzet, de előtte becsuktad az ajtót, hogy ne tudjon elszökni.
Kint úgy 20-25 fős dárdás csapat áll a fogadó előtt, biztos városőrök. De négy illető egyáltalán nem illik a képbe. Mivel késő este van, és nincs túl sok fáklya náluk, nem igazán látsz sokat belőlük. Mintha hármójukon csuklyás köpeny lenne, a negyedik pedig egy kalapot viselne. És talán harcosok lehetnek a kalapos kivételével. Annak a kezében valamilyen bot van, de hirtelen most nem jut eszedbe semmi. Ezután teljes figyelmedet a nőre szegezed, aki kíváncsian várja válaszodat.

[Jomadar]

Armon

Az ajtót legfeljebb azért csukom be, hogy mások ne hallják, amit beszélünk. Ahogy a helyzetet most látom, nem bánnám, ha egyszerűen kiszaladna az ajtón és nem látnám többet

Hamar megértem, hogy igazi nagyvaddal van dolgom és nem véletlen intett óva a mesterem anno. Szerencsére eléggé leveszem a viselkedéséből a taktikát, hogy valójában nem tette le a fegyvert, csak lecserélte egy sokkal veszélyesebbre.
A fenébe is, magam javasoltam neki... A vonalai megvillantása, az erotikus vonzás újabb csapások, ami ellen szerencsére felvérteztek a számtalan megélt szenvedélyes éjszakák, így nem érzem olyan ellenállhatatlannak a test hívását. Különben is a hódítás jelenti az élvezetet, a beteljesülés csak olyan hab a tortán, ami a hozzá vezető út nélkül értéktelen. Persze fogalmam sincs, mit is akarok tenni vele. Talán csak nem akarom, hogy a szemem láttára ontsák ki gyönyörű vérét. Talán azt szeretném, hogy kiderüljön, csak ártatlanul megvádolt szende szűzlány, akinek az egyetlen hibája a teste tökéletessége és vére vörössége, de inkább azt látom, hogy egy ragadozó, aki a férfiakat csak lépcsőfokoknak nézi, akiknek a testén át előre juthat. Talán erről megbizonyosodhatok.
Eljátszom a szűzfiút, aki csak most vette észre, kivel találkozott. Szemem (látszólag) alig tudom levenni a melleiről és hebegek-habogok, közben pedig próbálom kideríteni róla, amit csak lehet. Attól tartok, sietnem kell, mert az üldözők hamarosan mindent felforgatnak.
- Hű micsoda szép kerek... tőröd van.. De mit akartál a szobámban? Miért üldöznek ennyien? Miért vágyik mindenki ennyire rád... ööö a kézrekerítésedre?Megnyalom a számat, mintha állandóan kiszáradna az izgatottságtól.

Akár velejéig romlott, akár nem, többet akarok tudni róla. A csőcselék általában megelégszik a gyors megoldással, elpusztítja a fekete gyémántot, és ünnepli a sikerét. Én tudni akarom, hogy került oda. Talán ő nem a probléma forrása, csak a megjelenése. És különben is érdekel minden történet, ami elmesélhető.
Várhatóan hülyíteni fog, főleg, ha elhiszi, hogy megigézett. Hacsak nem hangzik nagyon őszintén, amit mond, felfedem magam:
- Jó sztori, de nem igaz. Akkor most halljam az igazit. Tudod én az vagyok, aki az igazságra kíváncsi. Azok az inkvizítorok odalenn, már tudják, mit akarnak hallani, ők már meg sem fogják tőled kérdezni.
Egy fedősztorija minden sötétben bujkálónak van. Kettő ritkán. Ha ezután már hihetőbb a történet, akkor talán hajlandó vagyok segíteni rajta. Persze csak amíg úgy érzem, az igazat beszéli.

Ha azt hallom, hogy elkezdik átkutatni a fogadót, és még mindig hallani akarom, amit mond, akkor a csomagomból előkapok egy vak koldus öltözetet és kosz festéket nyomok a nő kezébe:
- Ezt vedd fel, ezt meg kendd az arcodra. Nem lesz kis munka ronda koldust csinálni belőled, de talán sikerül. A végén pedig szemkendőt kötök a szeme elé, hogy eltakarja a világtalan szemeket.
- Vak koldus leszel, de nem is fogsz látni. Ha leveszed a szemedről, és menekülni próbálsz, olyan szúrást kapsz abba a csodás tipegőbe, hogy örökre sánta leszel.He elkészült, megfogom a csuklóját és megpróbálom kivezetni a forgatagból valami nyugis helyre, ahol végre beszélhet. A négy fura figurát megpróbálom elkerülni. Ha ők az inkvizítorok, csúnyán bajba keverem magam is. Legfeljebb ráfogom, hogy elbájolt, úgyis azért körözik vélhetően. És beváltom a fenyegetést, ha szökni próbál.

[revoltz]

Értékek, ha kellenek:
Intelligencia: 4
Egészség: 2
Akaraterő: 7
Asztrál: 8
Érzékelés: 5
A mágus barátom kijelentése meglepetésként ér, amitől hirtelen visszafojtva a lélegzetem felkapom a fejem. A nő után kutat a szemem az elhaladó emberek közt, ruházata egyértelműen nem itteni így felismerni nem lenne nehéz. Majd lassan kieresztve a levegőt, rájövök nem sétálgat az utcán, valahol el van bújva.
Miután Pelsonak elmúlik a szédülése, eleresztem. Majd a külvilág zajait kizárva, a környékre fókuszálom figyelmem rejtekhelyeket kutatva, majd az útra terelődik a figyelmem, a nyomokra. Bár a mostani kis zűrzavar belerondít talán még olvashatok bennük. Megpróbálok egy kis női lábnyomot keresni, aki feltehetőleg gyors léptékben, vagy akár kocogva haladt, s lépései ziláltak a menekülés miatt.
Ha nyomokat találok követem, közben következtetni próbálok, hogy vajon merre mehetett, ha végeredményre jutok, akkor csak annak a helynek a neve csúszik ki a számon.
Ha nem találok semmilyen vagy nem elegendő nyomot, akkor megállva azon a helyen ahol épp tartok, gondolkodóba esem.
"Vajon merre bújhat itt?...Talán egy sikátorba, vagy egy zsúfolt helyen, ahol nem figyelnek fel jelenlétére."
És gondolatom szerint keresek ilyen helyeket...

[Sirak]

!!!Feri!!!<Neji>

/off: nekem nincs csuklyám Galléros a kabátom hátul eltakarja a tarkómat elől pedig az számig ér kb. De azt csak oldalról takarja ki./

Intelligencia: 2
Egészség: 5
Akaraterő: 10
Asztrál: 5
Érzékelés: 7

Sajnos ez nem igazán az én szakterületem, fogalmam sincs hogyan kezdhetnék neki megkeresni a boszorkát. Fel le járkálva a kezemmel mutogatva a és elmélkedve, néha-néha megállva 1-1 mondatnál, néha talán meg is várom hogy a mondat közepén rá jönnek-e hogy mire akarok kilyukadni és befejezik-e a mondatomat.

-Nem értek az ilyen dolgokhoz, de tudjuk hogy azt a 2 harcost is elcsábította. Valószílüleg most is erre készül, hogy nagyobb esélye legyen a túlélésre. Ugyanis valószínűleg a vadonban nem él meg, lopni ételt nem tud, hisz mindenki őt keresi mindenhol. Lova nincs, elmenni tehát nem tud. Szóval az egyetlen ésszerű megoldás az az, hogy itt van és valakit meg akar bájolni hogy elvigye innen. Már csak azt kell kitalálni hogy merre is lehet a városban.

Harcra egyenlőre nem számítok, de azért készenlétbe helyezem elmém, hogy bármikor képes legyek előhívni annak erejét, ami testemet meg acélozza.

Harcértékek:
1.: KÉ:1 TÉ: 140(69+71) Sebzés:5
2.: KÉ:3 TÉ: 92(21+71) Sebzés:7
3.: KÉ:3 TÉ: 167(96+71) Sebzés:7

[Gorodak]

-Bocsánat nemes uram kicsit elkapott a hév. -
Meg hajlok és míg beszél a varázslóval arrébb megyek.

Mikor kint vár a húsz katona meg mondom, hogy védjék a varázslót és ezzel le is tudtam mindenfajta parancsnoki beosztásomat.
Majd meg kérem Nejit, hogy irányítsa őket, amikor találkozunk velük
.
Távozunk a nemestől, pedig legszívesebben itt hagynám az egészet, de még meg gondolom, lehet át állok a boszi oldalára és kijuttatom, az biztos, hogy ha csak 1 arannyal többet ajánl fel kijuttatom élve a városból...
De ezt még a találkozáskor és a szituációkor eldöntöm... De az is biztos, hogy ha megpróbál elcsábítani mint a másik két harcost rögtön leszúrom zokszó és gondolkodás nélkül.

Mivel a legközelebb hozzánk a fogadó van, ahol a boszorkány komolyabb csatlóst szerezhet, ha akar, így azt tanácsolom, hogy nézzünk körül itt először. Meg ez van legközelebb hozzánk és Pelso azt mondta, hogy a közelben van valahol...
Ha lehet a katonák nélkül. Túl nagy zajt csapnának és szerintem csendben kéne bent keresni hátha...
- De nekem mindegy... Döntsétek el ti.- Mondom a többieknek, hogy mit csináljunk vagy a katonák...

Ha többiek bele mennek akkor először a fogadóban nézünk körül. Először körbe nézek lent, majd a fogadó szinten.
Ha nem csendben akarnak behatolni, akkor is körbe nézek fent is meg lent is.
Lent a konyhába is be kéne nézni, meg utána az emeleten a szobákat is, bár biztos kellemetlenül érintene pár embert. Remélem azért meg értik....
Lopódzás: 30%
Észlelés: 7
A harc értékek ha csatára kerülne a sor:
Rövid kardal a kezemben megyek be, biztos ami biztos. A rövid kardot a jobb kezemben tartom hátra fele úgy , hogy a ruhám és a testem eltakarja így az első csapásom, akár meglepetés szerű is lehet...

1 Ké:39+5=44 TÉ:62+71=133 Sebzés: 7+1=8
2 Ké:39+2=41 Té:62+59=121 Sebzés: 7+1=8 VÉ:106
2 KÉ:39+4=43 Té:62+10=82 Sebzés: 10+1=11

[Pelso]

A palánkvártól a fogadóig tartó úton Nokips mellé megyek és odasúgok neki, hogy a katonák ne halják.

- Én nem értek a katonák nyelvén. Biztos elég ennyi utasítás, … hogy védjenek engem? Amíg nem kapjuk el a nőt megtennéd, hogy ennél aktívabban irányítod őket?

A fogadó mellet. Egyensúlyomat visszanyerve. A tisztet magamhoz intem.
- A némber tőlem legfeljebb húsz lábnyira lehet.
Revoltz kutatását szemmel kiséve várom, hogy eredményre jusson. Eközben a tiszthez szólok.
- Ettől a ponttól nézve ahol álok, húsz lábnyi körben állítsa fel a katonákat. Ön és három embere nézzen be a polgárok házaiba. Tartsanak fel mindenkit akit nem ismernek. Senki se léphet ki a körből, amíg nem végzünk a terület átnézésével.
Revoltz, Neji, Nokips
- A fogadót szerintem is mi nézzük át, de előtte várjuk meg mire jut Revoltz.

A fogadóban (vagy ahova nyomok vezetnének esetleg.) magam elé engedem társaim. A manna háló rezdüléseit továbbra is fegyelem, de ezúttal sokkal óvatosabb vagyok. Ha bármi érdekeset látok szólok a társaimnak. Ha a helyzet úgy kívánja a botom és én is útnak indítok egy – egy tűznyilat.
//Bátorkodom a korábban kidobott harcértékeket itt is érvényben tartani.//
Intelligencia: 7
Egészség: 9
Akaraterő: 4
Asztrál: 4
Érzékelés: 4

[Thor]

___________________________________________________________

Helyszín: Dél-Erigow
Időpont: 3614. Nyirkos évszak, Gallyak hava, második hete, emor napja, ón órája és az Óezüst órája közt (18.00-19.00)
Résztvevők: Armon Vilonio
_____________________________________________________________

A szépséges teremtés elmosolyodik rajtad. Ezek szerint jó színész vagy, legalább is a nő bevette színjátékodat.
Egy könnyed, és mindennapos történettel áll elő.

„Innen messze észak felé találkozott egy ifjú nemessel, aki rögtön szerelmes lett belé, de ő nem viszonozta a szerelmet. Az ifjút feldühítette, hogy nemet mondtam neki, ezért embereinek parancsba adta, hogy fojtsák a folyóba. Ezt szerencsére az egyik szolgáló, kivel jóban volt, elmondta, így elmenekült. De sajnos a nemes nem hagyta annyiban, és zsoldosokat bérelt fel megkeresésére. Azok ott kint nem inkvizítorok, csak a nemes zsoldosai.”

Egyértelmű, hogy hazudik, nem is igazán erőltette meg magát, hogy hihető legyen a története. Végül is arra számít, hogy a nagy kábultságodban nem is igazán figyelsz a mondandójára.

Szinte elsírod magad a szomorú, és megindító történet hallatán, s miután felocsúdtál, megemlíted neki, hogy ez mind szép és jó, de most jött el az igazság pillanata.

A nő hirtelen szóhoz sem jut. Sértődöttséget vélsz felfedezni az arcán. Úgy tűnik kicsit beletaposhattál a lelkivilágába.
De a kinti zajok, és a katonák mozgolódása a fogadó körül, gyors nyelvoldónak bizonyul.

- Rendben, elmondom az igazat. Egy frissen megáldott papnő vagyok. Egy rituálét kellett volna végre hajtanom, hogy felszenteltként szolgáljam Istennőmet, de azok az átkozottak ott kint megakadályoztak benne. Viszont Istennőm látta bennem a mély hitet, és a rituálé nélkül is megadta az áldást. Már papnő vagyok, és őt szolgálom, míg létezem. De nézd mire képesek azok ott kint.

És ekkor a nyakát, és mellkasa felső részét takaró sálat lecsavarja magáról. Egy tűz által okozott sebet látsz rajta, de nem normális tűz okozhatta. Nem tudod megmagyarázni, de egyértelmű, hogy természetellenes dolog égette meg.

- Mind egytől egyig a sötét isten szolgái, a kitaszított parancsait követik.

A kitaszított hallatán igencsak felkapod a fejed. Egyik ellenségednek sem kívánod Orwella kegyeltjeinek gyűlöletét és vérszomját.

- Jómagam pedig Della istennő kegyeltje vagyok. És a nevem Karina Thinos – Mondja büszkén. – És azért akarják halálomat, mert tudom a kis titkukat.

Biztos vagy benne, hogy hazudik, bár ez jobb történet, mint az első. Sőt azon kezdesz el gondolkodni, hogy azok ott kint veszélyesebbek, mint amit szeretnél. Mert a sebet valószínű a négy közül az egyik okozta, mert látszott az indulat az arcán, mikor a kintiekre célzott. És biztos, hogy nem fáklyával, vagy hasonlóval okozták. Ezért inkább úgy döntesz, hogy nem segítesz a nőnek.
Közelebb lépsz Karinához, bár meg vagy győződve róla, hogy nem ez a neve, és egy gyors mozdulattal leütöd.
A nő nyikkanás nélkül a földre esik. Lehajolsz hozzá, és megnézed, magánál van e, de eszméletlen. Végig pásztázod szemeddel gyönyörű testét, és nagyot sóhajtva lemondasz róla. Nem szívesen folyamodtál ehhez a módszerhez, de csak így tudsz ki jönni ebből a helyzetből hasznot remélve. Fel kell adnod a nőt.

Ezután kimész a szobából, és bezárod az ajtót. A lépcsőhöz érve meglátod a négy alakot, amint a fogadó alsó szintjét kutatják át. Az egyik barna csuklyás köpenyt visel, kezében rövid kard, és amint megjelensz, a lépcső tetején észrevesz. A másik egy fekete csuklyás alak, ő nem vette elő a fegyverét, de mozgása gyakorlott harcost sejtet. Míg a harmadik igen csak felkelti a figyelmedet, mert a fegyverkabát felett egy északi harcművészek által hordott újatlan, fekete színű piros szegélyes térdig érő ruha van. Hosszú fekete haja a háta közepéig ér, és a végén van összefogva.
A negyedik fickó, szürke köpenyt visel, és barna kalapot. A köpeny alól kilátszik egy talárféleség, mely barna színű, és díszített. Kezében egy érdekes kétméteres botot tart, melynek a tetején gyökerek kusza fonata látható.

Lent rajtuk kívül a felszolgáló lány, és egy idősebb férfi van, egyszerű polgári ruhában. A beszéde alapján a fogadós lehet. Éppen a kalapos fickóval beszél. Természetesen mindenki észrevesz téged.

//off: Bocsánat, hogy nem írtam teljes személyleírást, légy szíves olvasd el a többiek reagjában a kinézetüket.

[Thor]

___________________________________________________________

Helyszín: Dél-Erigow
Időpont: 3614. Nyirkos évszak, Gallyak hava, második hete, emor napja, ón órája és az Óezüst órája közt (18.00-19.00)
Résztvevők: Pelso, Nokips, Revoltz, Neji
_____________________________________________________________

Pelso parancsára a katonák 20 méteres kört állnak, és nem engednek ki rajta senkit. A kör nagy része a fogadó maga, ezért egyre jobban hiszitek, hogy ott van bent. Előtte azonban Revoltz körbe néz a fogadó körül, hátha talál nyomokat. Guggolva járja be az utca eme részét, de sajnos túlzottan sokan jártak erre, és ha volt is értelmes nyom, akkor azt rég eltaposták.

Közben az őrmester odalép hozzátok, és jelzi, hogy a katonák körbe álltak, ahogy óhajtottátok. Szépen sorjában veszitek az embereket, de egyik sem a boszorkány, illetve nem is látták őt. Lassan a fogadó kiürül, és itt az idő, hogy ti menjetek be.
A varázsló jelzi, hogy még mindig itt van a némber, mert érzi a közelségét. Lassan beléptek a fogadóba.
Asztalok vannak mindenfelé, és jobb oldalt hátul egy lépcső vezet felfelé. Két ember vár benneteket. Az egyik egy ötvenes éveiben járó, őszes hajú férfi. Ruházata átlagos polgári ruha. A másik egy fiatal leányzó, ki felszolgálóként dolgozik itt, és nem ő a boszorkány.

A fogadóst Saun Dein-nek hívják, és látszik rajta, egyáltalán nem örül annak, hogy itt keresitek a boszorkányt. Félre értés ne essék, kifejezetten, örül, hogy meg akarjátok találni az átkozott nőszemélyt, de az, hogy itt vagytok, az csak azt jelentheti, hogy a fogadójában van a boszorkány.

Természetesen minden segítséget megad. Míg a három harcos óvatosan a kamrát, konyhát és egyéb helységet kutatja át, addig a varázsló a fogadóssal, és a felszolgáló lánnyal beszél, hátha valami fontos információt megtudhattok.
Sajnos sehol senki, és a varázsló sem tudott meg többet. Nincs más hátra, minthogy az emeleti szobákat átnézni, ekkor Nokpis int a lépcső felé.

Egy férfit láttok. Ruházata színes selyem, fején darutollas kalap, oldalán egy hangszer tok. Egyértelműen látszik, hogy mondani akar valamit.

//off: Bocsi, hogy nem írtam teljes személyleírást, légy szíves olvassátok el a reagjában.//

[Jomadar]

Armon

Ez a nő vagy beteges hazudozó vagy a titka annyira sötét, hogy semmiképp nem tárhatja ki. Mondjuk vélhetően tényleg boszorkány, méghozzá a leggátlástalanabb fajta.- Ó te szegény áldozat.. - mondom a nyakára pillantva. - Megnézem, mit tehetek érted, de addig itt kell maradnod. - mondom és közben vékony kötelet veszek elő.
Ha hagyja, hátrakötözöm a kezét és a lábát is megkötözöm (nem vagyok jártas, de egy szimpla kötés menni fog). Ha nem hagyja, akkor tényleg leütöm, de az az utolsó utáni lehetőség.
Ha ágy van a szobában, megpróbálom alá rejteni, ha csak priccs, akkor ráfektetem és letakarom.
- Ha tiszta a terep, visszajövök és kimentelek. Addig egy nyikkanást se! Elindulok a lépcsőn és máris a négy félelmetes alakba botlok. Üdvözlésképpen szélesen (amennyire a lépcső engedi) meglengetem a kalapomat és feléjük indulok.
Bocs kislány, de nem szolgáltál rá, hogy a bőrömmel játszak érted.A négy alak szemébe nézek, és felteszem a kérdést:
- Ha megmondom, hol van, elárulják miért üldözik ilyen nagy hévvel?Ha szóra sem méltatnak, nincs sok eszköz a kezemben, nyilvánvalóan meg fogják találni, de a reakcióból következtethetek az illetők jellemére.

[revoltz]

Meghallva Neji kijelentését odafordulok, hogy megnézzem az idegent. Sok féle népet és embert láttam már.

"Gazdag ruházata feltűnő jómódúságot takar, de mindenképp árulkodó, hogy nem ide valósi, s akár még nemes is lehet. Nemesek ismertetőjegyként pecsétgyűrűt hordják magukon, így természetesen kezeire kerül tekintetem, hogy tudjam, hogyan érdemes válaszolni"

Ruházatán kívül még igen magabiztos beszédére figyelek fel és választékos szavaira, ez tanultságát sugározza, amely megint csak gazdag mivoltára, vagy vándor létét igazolja. Viszont kijelentése, miszerint tudja hol van a leány heves indulatokat vált ki belőlem, és informáltságából alkudozni akar, de ezzel most rossz helyen kopogtat...

//Armon kérlek írd le, hogy van-e pecsétgyűrű kezeden, vagy esetleg más egyéb a ruházatodon kívül, mely nemesi vérhez köthetne téged, ez alapján írnám reakcióm.//

[Jomadar]

Semmilyen ékszert nem visel a testén, de a ruházata és a viselkedése udvari jártasságra vall. A szótlan üdvözlő mozdulata a helyi udvari etikettnek tökéletesen megfelelő.

[revoltz]

A rövid elemzésem után a válaszomat hallatom az idegennel, ha senki más nem előz meg.

- Nos, kérésed meglepő... azt feltételezni, hogy alku tárgya lenne az információd. Ha nem árulod el veled együtt dobjuk a boszorkát a nemes úr elé.

Hidegvérű nyugodsággal, s nyers modorommal az ügy komolyságát sugallatom, s kezem a kardom markolatára helyezem mondatom kezdetén nyomatékosítva mondani valómat. Válaszát megvárva attól függően teszem meg következő lépésemet.
Gondolom, nem éri meg neki tudni, hogy miért kell nekünk a boszorkány, s ha megmutatja egyszerűen, elsőként megyek utána a boszorkáért.