A fergeteg átvonul (ÚTK)

[Iymer]

_____________________________________________________________
KM esemény [Iymer]
Helyszín: Shadon, Shadlek tartomány
Időpont: A Vörös Félhold mecset építése utáni 7137. év, Galredzsen hónap 18. napja; tavasz közepe, éjszaka
Résztvevők: Aydal Hassilim Zubair [Niadal Ranien]
_____________________________________________________________

A kutya ért a szóból, már megy is a "reggelihez", habár igen sötét van, csak az egyik hold és a csillagok adnak némi világosságot. Az idegen igencsak megkönnyebbül, amikor a kutya odébb áll. A helyezkedésedre látszólag nem szól semmit. Előbb felül, és ekkor látod, hogy a derekán egy errefelé igencsak divatos vékony, általában díszes kosarú kardot - rapírt - hord. Majd felvesz a földről egy nagy valamit, amit eleinte nem nagyon tudsz kivenni, majd csak ha felállt, látod, hogy valami rövid nyél és nagy fej, de más nem látszik rajta. Végül a fejére teszi a kalapját, szintén maga mellől. Mutatod, merre, és abba az irányba indul el - feléd így a háta van. Rejtett fegyvereket ilyen fényviszonyok között esélyed sincs észrevenni - cserében biztos vagy benne, hogy neki sem.

- A nevem Franisco Ville, csepűrágó, házasságszédelgő, tolvaj és muzsikus, tudós és ivócimbora, és mindez egy személyben, szolgálatára. - ekkor szintén az itteni szokásoknak megfelelően megemeli, meglengeti a kalapját és közben meghajol.
- Épp éjszakai szállást kerestem és mikor megtaláltam az a bestia - a parázs felé int - letepert, a többit pedig tudja.
- Tudja, Shadlekbe igyekszem. Nem tudom, hallotta-e, de ott nagy sereget készülnek összevonni, és az ilyen helyen a magamfajtára nagy szükség van, szórakoztatni a sok úri népséget!

Felszítod a parazsat. A holdról látod, már elmúlt éjközép, de a zsarátnok alapján nem sokkal. Az ennivalónak mind a két társad igen örül, legalábbis ami az előkészületek során a viselkedésükön illetve majd az evésükön látszódik. Van időd végigmérni. A gúnyája hajdan szebb napokat látott, akkor talán divatos is volt, de már látni, hogy viseltes. A lábán csizma, derekán öv, erszény nélkül, de rákötve egy összehajtott köpeny. Semmi plusz fegyver. Amit nem tudtál kivenni, az egy jobb fajta bőrtok lehet, és benne valami lantszerű dolog, ahová te azért tennél még ezt-azt. Amint a kutya megette az adagját, lefekszik, leteszi a fejét és benneteket figyel. Az idegenen látni, hogy fáradt, nincs is sok mesélhetnékje.
- És az úr hová tart? Jól érzem, nemigen járatos mifelénk?
Végig közös nyelven beszéltetek.

[Iymer]

_____________________________________________________________
KM esemény [Iymer]
Helyszín: Shadon, Féldomíniumok
Időpont: Az Egyetlen 2682. esztendeje, Dorjan
Sum havának 7. napja; tavasz közepe, délelőtt
Résztvevők: leiosz thaira Arhtas Rheonark [Gordon]
_____________________________________________________________

A Kenéz előkeríti a Kisbalogot, egy fiatal, huszonévesnek kinéző, alacsony termetű, középerős, fekete hajú, bajszos, borotvált férfit, kalapban, ingben (pedig még hűvös van így, tavaszelőn), nadrágban, derekán öv; látni rajta, hogy a dolgáról jött, sok a jószággal a munka reggel. Üres a keze, üres az öve, kérdőn néz rád.

Bemutatkozásodat a társaid nem követik, nem ereszkednek le idáig, azt pedig, hogy az uratok nevében jártok el, látni rajtatok. A Kisbalognak fogalma sincs, hogy a Baglyas után merre mehettek - "Nem nagyon lehessík most erdőlni, hogy betyár ütött benne tanyát" - de a nyomvezetésre bólint. Elmegy, kisvártatva előjön egy lóval, a lovon pajzs, az övben pedig egy rövid kard.

Elindultok az erdő felé. Te, két paplovag társad, a kíséretül kapott 3 katona, a kenéz és a Kisbalog, aki legelöl lovagol. Az erdő széle után nem sokkal hátrafordul és mondja, hogy ő újabban ennél tovább nem mert menni - de most nyilván folytatja az utat. Lovagoltok befelé az erdőbe, majd egyszer csak fülemüle hangot hallasz. A Kisbalog is, a kenéz is és Kiltomas is arra néz, majd rád - "Ez a madár már elszállt" -, de folytatjátok az utatokat, a nyomkövetést, immár sokkal óvatosabban. Nem sokkal később egy elég meredek, de korán sem függőleges falú szurdokba juttok be, aminek az elején a Kisbalog megáll és mondja, hogy innen gyalog menjetek - a lovakkal célszerű hagyni valakit -, van egy kisebb barlang itt - hátha. Gyalog, többé-kevésbé csendben elindultok befelé, ahol beszélgetéshangokat hoz a szellő - szerencsétek van, nem felőletek fúj. Ilyen távolból viszont nem tudnátok megmondani a hangok alapján, hányan lehetek. Látni nem látjátok őket, van a szurdok vonalvezetésében egy kisebb ív. A távolság szerinted legfeljebb száz méter lehet, vagy kevesebb, de van, aki jól ismeri a környéket. A szurdok szélessége az alján olyan három embernyi lehet, mintegy 2 láb, fent jóval szélesebb, a magassága valami 10 láb, nagyjából. A fala továbbra sem függőleges, nehezen, de mászható. Általában föld, sok kővel, különösen az alján.

[Niadal Ranien]

//Aydal Hassilim Zubair//

<Remek, egy ingyenélőt fogott nekem az eb, csak rá ne szokjon a dupla vacsorára ezért a teljesítményért.> Gondolom, miközben Fransico rövidke történetét hallgatom. <De legalább nem rejti véka alá természetét, s ezt díjazom.> Bemutatkozását rövid bólintással nyugtázom, majd a ’reggeli’ <vacsora ez még…> elkészítésében rövid szünetet tartva, felé fordulok és a felénk divatos enyhe meghajlással üdvözlöm, majd bemutatkozom:
„- Örvendek, Aydal Hassilim Zubair vagyok, szabad harcos és jelenleg nemesi futár.
- Valóban nem vagyok idevalósi, külhonba szakadt shadoni nemesember megbízását teljesítem.
- Azt hiszem, egy jó darabig még egy irányba visz az utunk, ugyanis engem Shadleken túlra visz a szolgálat.”
Rövid szünet után pedig: „-Ha gondolja, addig mehetünk együtt.” Vidámabban: „-Már ha képes megbarátkozni Belessel.” Ez alatt megpaskolom a kutya nyakát <Még a végén hasznod is lesz te dög…> gondolom közben.
„-Mert, ami igaz az igaz, elkélne nekem egy helyi dolgokban járatos fő.” Majd shadoniul:
„- A nyelvet még tudom beszélni kicsit, de az itteni illendőség nem megy jól.”
Ezenközben megtisztítom és elpakolom a kiürült edényeket, teszek némi fát a tűzre, még egyszer leellenőrzöm a felszerelésem és hozzákészülök a lefekvéshez.
„- Azt javaslom Fransico Ville, tegyük el magunkat holnapra és folytassuk ezt az eszmecserét egy ténylegesen reggel" ezt a szót kicsit megnyomom "elköltött reggeli mellett. Kíváncsi vagyok milyen tudományban járatos kelmed. Addig is jó éjt.”
Ha Fransico elvackolt én is lefekszem, és rövid meditációval ráhangolom az idegenre az elmémet, hogyha komolyabban megmozdul, netán feláll, nyomban felébredjek. //Pszi ébredés diszciplína 1 Pszi pontért, Fransico felkelésére beállítva. Nagy eséllyel ez az 1 Pszipont ébredésemre vissza is tér.// <Beles úgyis felkelt majd, ha úgy gondolja eljött a reggel, vagy az előzőhöz képest veszélyt szimatol. Csak ez az idegen meg ne lopjon az éj leple alatt.>

[Iymer]

_____________________________________________________________
KM esemény [Iymer]
Helyszín: Shadon, Shadlek tartomány
Időpont: A Vörös Félhold mecset építése utáni 7137. év, Galredzsen hónap 19. napja; tavasz közepe, reggel
Résztvevők: Aydal Hassilim Zubair [Niadal Ranien]
_____________________________________________________________

- És melyik nemesi család bízta meg, és mi lenne az a szolgálat - már persze, ha szabad tudnom. - Kérdezi, mintegy csevegve, álmosan. - Sajnos nem ismerem fel a címerét, de lehet, csak az éjszaka teszi.

Látod, kedvére való a meghívásod, és még a kutyán is képes magát túl tenni, igaz, a tűznél nagyjából átellenben van vele.
- Köszönöm a meghívását, szívesen élnék is vele. De sajnos, lovam az nincs.

A shadonival való próbálkozásod némi mosolyt csal az arcára, bólogat. Elpakolsz, javaslod a lefekvést amit Ville is támogat. Lecsatolja a fegyverét, amit maga mellé a lanthoz tesz, és meglepően gyorsan el is alszik.

Másnap reggel érzed, hogy nem volt szükség az ébresztésedre és Ville még alszik, amikor ébredsz. Reggel végigmérve igazán újdonságot nem látsz rajta, talán csak azt, amit éjszaka nem láttál jól, hogy elég színesek is a ruhái, de itt-ott azért megfakult. a lantján és a rapírján kívül most veszed észre, hogy az övébe tűrve a köpeny mellett van egy üres tarisznya és a fegyvere és a lantja mellett egy kulacs is. Innen nézve a lant bőrtokja igen szép munka.

Ébreszted, amire könnyen fel is ébred. ha reggelizel és adsz neki, elfogadja, látható, hogy neki magának nincs. Felajánlod a vezetéklovad, hogy haladjatok, elindultok. Franisco az út elején néha-néha hátranéz, aztán később már nem. Ha beszélgetni van kedved, válaszol.

Olyan délután-estefelé javasolja, hogy térjetek le az útról, ismer a környéken egy jó fogadót, látogassátok meg, aludjatok ott. Ha ráállsz, egy keresztútnál délnyugat helyett kelet felé fordultok és olyan negyed óra után már oda is értek. Egy másik útelágazásnál épült, közepesen magas fallal körülvéve, erős kapuval, nagy udvarral, nagy istállóval, sok szolgával és nagy fogadótérrel. Vannak már mások is itt, kocsi is áll a kocsiszín alatt. Belépve a magas, borotvált, jó kiállású fogadós és Franisco tényleg ismerősként üdvözlik egymást, majd téged közös nyelven mutat be:
- Aydal úr fontos küldetésben jár, fáradt és szívesen enne valami igen finomat.
- Mihez lenne kedve? A bográcsban - a fogadótér másik végébe mutat, ahol a tűzhely fölött egy nagy bogrács lóg, mellette egy idősebb, nagydarab asszonyság egy nagy fakanállal - épp marhahús fő, a tészta is készül, de lesz majd sült is.

Két hosszú asztal - van vagy nyolc láb is - van a fogadótérben, mellette mind a két oldalt padok. A szabad helyek bő fele foglalt, de elég szellősen ülnek az emberek és még a nap is fent van. Van egy úriasabb társaság két hölggyel, egy fiatallal és talán az anyjával, két csoportban valami katonafélék, jópár utazó elszórtan és pár parasztnak kinéző, két csoportban.

[Niadal Ranien]

//Aydal Hassilim Zubair//

„- A Hadraken család távolba szakadt elsőszülöttje bízott meg, hogy kézbesítsek egy üzenetet az öccsének. ” Válaszolom a kérdésére még este.
„- Lovat egy darabig tudok kölcsönözni” mutatok a kötelék lovamra „Gesztenyét használhatja, amíg nem szerzünk egy rendes utazólovat magának is Fransico. Feltéve, hogy hajlandó a hátára venni a lovon lévő málha felét, amíg lovagol. A másik felét viszem én, amíg maga saját ló nélkül van.”

Másnap reggel miután látom, hogy az esti vendég még horpaszt, kényelmesen elvégzem a szokásos reggeli teendőimet; megetetem és rendbe szedem az állatokat, elvonulok a csipkebokor mögé dolgom végezni, egy félórát-órát gyakorlatozom karddal és puszta kézzel, majd megmosakszom és reggelit készítek. Fransicot felkeltem mire elkészülök a reggelivel.
Az evés után pedig tábort bontok és elindulunk.
Indulás után észreveszem pillantásait és megkérdezem miért nézegetett hátra: „- Netán otthagyott valamit uraságod? Vagy épp attól tart utána jön valami?” Kérdem mosolyogva.

Ajánlatát a fogadóval kapcsolatban jó ötletnek tartom. Követem az iránymutatását a helyig.
Miután megérkeztünk, és lekecmeregtünk a lovakat az istállóbak kísérem és a lovászfiú gondjaira bízom őket, akinek a kezébe nyomok 5 rezet, miközben shadoniul így szólok: „-Nem sokára jön majd ide nagy kutya, adj neki is rendesen abrakot.” // -5r //

A fogadóst, miután Fransico úgymond bemutatott neki főhajtással és kalaplevétellel üdvözlöm, kérdésére a következőt válaszolom mosolyogva szintén közös nyelven: „- Ebben a sorrendben tökéletesen megfelel, fogadós uram. A vacsorán kívül pedig két szobát szeretnék fürdővel, holnapra pedig reggelit és két pint //ynevi pint = 5dl// forró vizet és egy bögrét a vacsorám mellé. A lovaimnak pedig ellátást.” Egy ezüstöt nyomok a kezébe. „Ennyi elég lesz?” Kérdem. <Már ezzel is túlfizetnélek otthon, lássuk, milyen árakkal dolgoznak errefelé.> Ha elég neki a pénz, és megmutatja a szobákat, akkor beviszem a felszerelésem az enyémbe, lepakolok, leteszem a lándzsát, pajzsot, kalapot, majd a teához valóimat és a pipám, pipafüvem magamhoz véve és visszamegyek az asztalokhoz enni.
// -(1+?)e //

//Ha nem akkor adok neki még, viszont ha összesen kettőnél több ezüstöt kér, azt nem hagyom szó nélkül „- Nem hittem volna, hogy *ennyire* jó helyre hoztál Fransico.” //

Az asztalokhoz elég nagy kerülővel megyek, közben pipára gyújtok és kedélyesen pöfékelek, megvizsgálom a fogadót, a bent lévő embereket, elnézem, hogyan készül az étel, aminek ha tetszik az illata, nem fukarkodom szóvá tenni ezt a nagydarab asszonyság felé is. Majd ha végeztem a füstöléssel, helyet keresek magamnak az asztalnál, a katonák, vagy az úriasabb társaság közelében. Természetesen igyekszem illedelmesen viselkedni és megkérdem, hogy nem zavarja-e őket, ha oda ülök. Ha találtam helyet kényelmesen elhelyezkedem és megvárom, míg megkapom a forró vizemet, ezután teát készítek magamnak. Az étel érkezéséig senkivel nem kezdeményezek direkt beszélgetést Fransicot kivéve, feltéve, hogy a tarka ruhás ingyenélőm igényt tart a társaságomra. Ha mások próbálnak velem beszédbe elegyedni, igyekszem nyelvi képességeimhez mérten elcsevegni velük. Ha Fransico mellém vagy velem szembe ül, faggatni kezdem a tudománya felől, amíg meg nem jön a vacsora.
„-Fransico, mesélne nekem kicsit a tudományáról, felettébb kíváncsi vagyok rá. És ha esetleg muzsikálni támadna kedve, én nem tartóztatnám benne, amilyen szép tokban hordja azt a hangszert, bizonyára jól bánik vele.” Mondom neki. „- Vagy igen gazdag embertől lopta” Teszem hozzá halkan, hogy csak ő hallja és vigyorgok közben.

Ha a fogadóst közel tudom inteni egy rövid időre, rákérdezek, van-e eladó málhás lova netán öszvére vagy tud-e valakit a közelben akinek van, így arra átpakolva a málhát, Fransico jöhet mellettem Gesztenyén lovagolva Shadlekig. Ezt az ötletem a megvalósítás előtt az érintettel is közlöm.

[Iymer]

_____________________________________________________________
KM esemény [Iymer]
Helyszín: Shadon, Shadlek tartomány
Időpont: A Vörös Félhold mecset építése utáni 7137. év, Galredzsen hónap 19. napja; tavasz közepe, este
Résztvevők: Aydal Hassilim Zubair [Niadal Ranien]
_____________________________________________________________

A Hadraken család nevére bólogat, látni, hogy gondolkodik rajta, de ennyi fény mellett nem látod, mihez is tud kezdeni a családnévvel. A málhát is elvállalja.

Fransico a reggeli készülődéssel is gyorsan megvan, a reggelinek is örül, majd elindultok.
- Tudja, hogy úgy mondjam, - itt megvakarja az állát - hagytam is ott dolgokat, de nagyon nem örülnék, ha utánam hoznák. - Elmosolyodik. - Habár elég szemrevaló volt.

Az utatok során - ezek szerint - nem sok szót váltottatok. Az első pihenőt Fransico igyekszik húzni, de amikor megálltok, látszik, hogy neki is jól esik. Estére pedig betértek az ajánlott fogadóba. Az istállóban az istállófiú elképedve néz rá, hogy mit is adjon a kutyának? de Fransico lezárja:
- Adj neki enni valami neki valót!
Az öt réznek pedig a fiú láthatóan nagyon megörül, van is egy olyan érzésed, hogy igen gáláns voltál.

Amikor pedig a fogadóban előre fizetnél, meglepetésre Fransico szól közbe:
- Most az én vendégem vagy.
A fogadós szigorúan néz Fransicora, és meg is jegyzi neki:
- Amíg nálam vagy, viseld rendesen magad, botrányt nem szeretnék!
Amire Fransico elmosolyodik, és láthatóan kissé megjátszva magát nagyot bólint/aprót meghajol a fogadós felé.
A szállások most, ellentétben azzal, ahogy azt a városokban megszoktad, nem az emeleten vannak, hanem a fogadórész mögött. Mondjuk igazuk van, nem kell lépcsőzni a vendégeknek, hely pedig vidéken éppenséggel bőven van. A szállásrész viszont a szokásos elrendezésű: két hatalmas közös háló, egy a férfiaknak, egy a nőknek és néhány egy ágyas szoba, amiből egyet-egyet megkaptatok. A berendezés is szokásosnak mondható: a kis szobában nem nagyon fér el az ágyon és egy támla nélküli széken kívül más. Viszont megtapogatva a derékaljat, a szalmatömés egész frissnek tűnik, ami jó, mert még nem költöztek bele az ilyen helyen szinte szokásos mindenféle bogarak. Újabb előnye a vidéki fogadóknak.

Bezárod a szobád és visszatérsz a fogadótérbe és felméred a társaságot.A bejárathoz közelebbi asztalnál vannak a parasztok, az ennivalóhoz közelebb a katonák, távolságot tartva az úri társaság, az utazók pedig, ruházatuktól függően a a vélt társadalmi helyzetüknek megfelelő helyen. Szerencséd van, a katonák és az úri társaság között van egy nagyobb hely, ahol csak egy valaki foglal helyet, az pedig épp a kedves útitársad. Nagy kerülővel indulsz hozzájuk. A parasztok megnéznek maguknak, nem errefelé szokásos sem az arcod, sem pedig a ruhád. A katonák is megnéznek, de az úri társaság jó el van magában. A kondérban fővő dologról látni is és a szagán érezni is, hogy ez valami számodra új dolog lesz. Akár finom is lehet, de hogy szokatlan, az biztos, a környező katonáknak viszont láthatóan tetszik. Franisco pedig hellyel kínál a hölgyek felőli oldalán; a másik oldalt pedig a hangszere fekszik a padon.
- Mit mesélhetnék én a tudományaimról? Több universitason is megfordultam - észreveszed, hogy néha elnéz a vállad fölött -, sok magisternek hallgattam több cursusát, ebben az országban is, Pyarronban is és a tenger másik partján is. Igen érdekesnek találtam az asztrológiát, az asztronómiát, az anatómiát vagy épen a iutitiumot vagy épp az elme csiszolásának tudományait, de ezt hosszan lehetne sorolni. Épp így említhettem volna a phylosophiát, a remediumot mechanicát vagy épp a históriát. - Érezhetően halkabbra fogja - A magica superiori több területével is találkoztam, de a gyakorlásáig, sajnos, nem jutottam el. - Visszatér a korábbi hangerő - Maga mely területekben járatos?
- Tudja, Aydal uram, valahogy mindig a kihelyezett departementekbe kötöttem ki, ahol szintén igen hasznos dolgokat tanulhat az ember, csak azokat többen ismerik.
Itt egy kicsit hátra dől, és a szomszéd katonákat figyelitek egy darabig, majd az egyik katona - valami elöljáró lehet - hangján megszólal Ville - továbbra is közös nyelven, neked, de minden bizonnyal hallják a katonák is:
- Járőr! Fel tud váltani egy ezüstöt?
- Persze, Juankám, add csak ide.
- Járőr! Hogy beszél az elöljárójával! Tehát fel tudja váltani?
- Nem, uram!
Szerencsére a katonák nem értették a szakállas viccet, kicsit zavartan is néznek, bár volt közöttük egy, akinek tetszett, de minden bizonnyal csak a parancsnoka hangjának az utánzása.
- Játszani? Mindent a maga idejében. Majd ha a társaság evett és jobb kedv kerekedik. Most sima bukás lenne. - Az évődésedet a lopással egy mosollyal nyugtázza, nem mond rá semmit.

Ahogy beszélgettek, észre sem veszed, telik az idő. Lassan elkészülnek a sültek, felszolgálják a mellettetek lévő társaságnak és egy-két utazónak is. A társaságból a hölgyek tésztát kértek, mindenki más - beleértve színes útitársadat is - maradt a kondér tartalmánál, amit szintén lassan elkezdenek kimérni. A katonák nagy része körülállja a tányérjával, majd jöttek a parasztok. Ketten közülük beállna segíteni, leemelik az üstöt, odahozzák a közeletekbe és a mellettetek lévő katonák is kapnak, majd Ville is. Te pedig, amelyikből kérsz. Vacsora után pedig jön az iszogatás, amikor is megszólal Fransico:
- No, lássuk, miből élünk!
Kiveszi a tokból a lantját, a lócáról hátrább lép, ahol egy szék van - láttad, vacsora közben tette oda a fogadós - ráül és előbb pár hangot játszik, majd egy egyszerűbb dallamot, amolyan bemelegítő gyanánt. Egyre többen figyelnek oda rá, csendesednek a megmaradt beszélgetések is. Először az egyszerűbb nép között népszerűbb dallamot játszik, még te is sokszor hallottad a tenger másik oldalán is. Majd egy kevésbé ismert dallamot játszik, láthatóan az úri társaságnak, akik meg vannak vele elégedve, és így tovább, még a katonáknak is szól egy-két dala. A társaság hol ezen, hol azon részének jár a kedvében és meglepően sok dallamot ismersz fel, amit felétek is játszanak, habár egészen más hangszerekkel és stílusban, és láthatóan errefelé is népszerű. Eleinte nem énekel, csak penget, meg is jegyzi, hogy eléggé kiszáradt a szája a hosszú út alatt az énekléshez, amire nagy nevetés jön és ketten is rendelnek neki bort. Majd lassan pénz is kerül az ürülő boros korsó mellé. Tart az előadás vagy két fertályórát, talán többet is, amikor is útitársad bejelenti, hogy elfáradt, kissé pihenne, de ne menjenek el, még folytatja. Kimegy középre, elvesz egy pakli kártyát a játékot a zene miatt felfüggesztő parasztoktól, bemutat egy-két trükköt - kártyalapot vesz elő az egyik, reklamálni készülő paraszt füle mögül vagy ingéből - még a mellette ülő felesége mellei között is volt egy -, majd elteszi zsebre a paklit. Két kiürült kupával zsonglőrködik, majd hárommal és igen rövid ideig néggyel is megy neki. Aztán elköszönt a díszes társaságtól és visszaül melléd.
Az úri társaságnak mindig megkülönböztetett figyelmet szentel. Soha sincs hosszú idő két nekik való zene vagy dal között, amikor pedig kártyával jósoltatna, a jókivánságokkor rendre a piros dáma kerül elő, amit mindig az egyik hölgy kap meg - bár egyszer az idősebb hölgynek a fekete dáma csúszott be, ami nagy nevetést okozott közöttük. Igyekezett ügyesen egyensúlyozni, hogy látszódjon a társaság, különösen a fiatalabb hölgy iránti érdeklődése, de ne legyen annyira erős, hogy az már ellenszenvet váltson ki.
A pihenés során a katonákkal kártyázott. Eleinte látod, hogy vesztett, de mégis mindig emelte a tétet. Aztán, hogy-hogy nem, a végén csak nyert egy nagy kupac (réz)pénzt. A pihenés végén a parasztok valami talpalávalót kértek -többen az asszonyt is elhozták -, és mivel pénzzel is megtámogatták a határozott kérést, a kocsmáros pedig bólogat szorgalmasan, láttad, többször fordult már a pincéből a boros flaskákkal, így akkor jönnek a talpalávalók. Mielőtt Fransico elkezdené, a füledbe súg, hogy: "Maradj még, légyszíves". A közönségnek tetszik, amit játszik, és meglepetésedre, az úri társaság sem megy el - habár azért be sem állnak táncolni.

[Niadal Ranien]

//Aydal Hassilim Zubair//

Fransico indulás utáni kérdésemre adott válaszán „„- Habár elég szemrevaló volt.”” felnevettem: „- Csúnya lányért ritkán keveri veszélybe magát az ember, igaz-e?.”

Út közben egyrészt a tájat figyeltem, ami nekem mindenképpen új, másrészt az útitársamat próbáltam jobban megismerni, és a helyi viszonyokról, nyelvről, kultúráról, stb. kérdezgettem:
„- Ha már így összejöttünk amondó vagyok, elhagyhatjuk az állandó uramozást, ha megfelel, mégiscsak könnyebben esik úgy a beszéd. Nem tudom erre felé ez szokás-e, nem szeretnélek megsérteni vele.”
„- Apropó szokás, fel tudnál világosítani a helyi viszonyokról, szokásokról?
Mert bár beolvadni gyanítom, sosem fogok” itt dzsad ábrázatomra mutatok és vigyorgok „ azért az nem hátrány, ha az ember tud olvasni a helyiek viselkedéséből.”
„- Ebben az országban ugye a király a legfőbb úr? Akkor miért nem megy a Shadlek körül alakuló háborúságba? Ezt például nem teljesen értem.”
„ Ha már háborúság, mondd csak, hogyhogy nálatok a harcosok egy része, nehéz, páncélos harcmodort űz, mások pedig, mint te is ilyen könnyű vékony pengéket preferálnak? Hogy lehet két ennyire különböző harcmodor egymás mellett?”
És így tovább, kisebb nagyobb szünetekkel tűzdelve mindenféle kérdést feltettem neki, különféle kifejezések nyelvtanától kezdve a helyi katonai rangokon át a nemeseknek járó titulusokig mindenféle témában amíg úgy láttam szívesen válaszol rájuk.

A fogadóba érce mikor Fransico közli, hogy az ő vendége vagyok, kissé meglepődöm ugyan, de ezt igyekszem kedélyes mosollyal és rövid főhajtással palástolni.
A szoba elfoglalása és a fogadóban tett körséta során elégedetten nyugtázom, hogy a hely megfelelőnek mi több kellemesnek látszik, a friss szalmazsáknak különösen örülök.
Végighallgatom, ahogy Fransico elősorolja a tudományát és elismerően bólogatok közben:
„- Ezek szerint igen kiművelt és világlátott ember vagy Fransico, szerencsésnek mondhatod magad. Nekem sajnos nem adatott még meg, hogy egyetemeken, s ilyen tudományokban szerezzek jártasságot. Egyszerű fegyverforgató vagyok. A magas tudományok közül, egyedül az elme művészetét volt szerencsém elsajátítani komolyabb szinten és egy keveset az anyag tudományából az alchemiából. Van pár jártasság, amivel viszont a magamfajta kard útját járó ember előbb utóbb kénytelen megismerkedni. Így például konyítok a sebvarráshoz és a gyógyfüvekhez, a vadászathoz és javarészt kiismerem magam a vadonban. Életem során több különböző szakmába is kénytelen voltam belekontárkodni, ezek közül a főző tudományom szeretem a legtöbbet fitogtatni.” Itt elvigyorodom. „De kiismerem magam a kovács és a tímárműhelyben is. Természetesen leginkább a harchoz értek, ebből is arra vagyok a legbüszkébb, hogy a fegyvertelen harcot északi, tiadlani mesterektől tanulhattam.”
Fransico viccén jót derülök.
Az ételek közül úgy próbálok szedni magamnak, hogy mindent megkóstoljak, de az összes kiszedett étel ne legyen több mint, amit más egyféléből vesz, nem akarok mohónak vagy éhenkórásznak látszani. Ha valakinek esetleg szemet szúr, igyekszem elmagyarázni: „Én szeretem idegen ételeket kipróbálni. Az újféle ízek érdekesek.”
Fransico előadását örömmel nézem végig, elismeréssel tapsolom meg a többiekkel együtt egy-egy műsorszáma után. Táncolni természetesen nem fogok, mivel legfeljebb egy-egy pusztakezes kanzant adhatnék elő, amin jelen esetben legfeljebb csak jót derülnének az emberek. Az ilyesfajta mulatság nem az én világom. Fransico kérésének azonban eleget teszek és kíváncsian várom, mivel rukkol még elő. Csak abban reménykedem, hogy nem felszarvazott uraktól vagy zabos katonáktól kell majd megvédenem az igricet.

[Iymer]

_____________________________________________________________
KM esemény [Iymer]
Helyszín: Shadon, Shadlek tartomány
Időpont: A Vörös Félhold mecset építése utáni 7137. év, Galredzsen hónap 19. napja; tavasz közepe, este
Résztvevők: Aydal Hassilim Zubair [Niadal Ranien]
_____________________________________________________________

„- Csúnya lányért ritkán keveri veszélybe magát az ember, igaz-e?.”
Itt együtt nevettek fel.

Az uramozás elhagyásában megegyeztek. Viszont a helyi viszonyok és szokások megismerésében annyit tud csak mondani, hogy majd ott helyben meglátjátok. Ahány vidék, ahány helyzet, annyi szokás.
- De papot, azt ne sérts meg. Abból nagy baj lehet.

- Hogy a király miért nem jön ide? Nézd, azt szerintem te is tudod, hogy északon, a Gorvik nevű tartományban harcolnak a csapataink. Ott van A Birodalom erejének nagy része lekötve. Erről a nomád betörésről még csak pletykákat hallani, tudtommal még össze sem hívták a csapatokat, de mindenki biztosra veszi, hogy fogják. Igazából nem tudom, mekkora hadjáratról lenne szó, de az északi hadjáratnál kisebbről. Így ha a király valamelyikbe részt is venne, az nem ez lenne.

A harcosok felszerelésének a stílusa iránt érdeklődve felnevet
- Nem vagyok én harcos, Aydal! A harcosok nagy páncélokat és súlyos fegyvereket hordanak és úgy is teszik jól. De jártál már a városainkban, láttad, milyen szűkek az utcák - akárcsak felétek, a tenger másik oldalán. Ott ezeket a fegyvereket használni sem tudnák! Egy ilyen vékony és hajlékony penge pedig a páncél bármely apró eresztékében utat talál, pláne ha gyenge szövésű láncing van az ellenfélen!

Amikor leültök egymás mellé a fogadó lócáján és beszélgetésbe elegyedtek, láttad, hogy a magasabb tudományaid említésére felfigyelt, habár elismerően bólogat a felsorolásod mindegyik elemére.
- Az szép. Valóban hasznos dolgok.
Hanem a tiadlani mesterek említésekor tesz egy - többé-kevésbé rendben lévő - csukló, majd alkarmozdulatot, amit semmiképp sem láthatott idevaló emberektől. Mifene?

A esti tánc is jól sikerült, hanem a várakozásaid nem váltak be. Amikor már elég jól ment a zene és a tánc, elég sok bor is fogyott és a hangulat is magasra hágott, átült a másik oldaladra, a hölgyekhez közelebb és a katonáktól távolabb. Úgy néz ki, a parancsnok nem felejtette el a viccet, de hogy közéjük kerültél, már nem akarta firtatni a dolgot. A parasztokkal is elszaladt a ló, ott is mentek már a kötekedések, így akkor a katonák közül egy pár - a még használhatók - nekiláttak kiterelni a leghangosabbakat az ivóból, rendezzék le kint a dolgot; de a bicskákat azért elvették tőlük. Ez már az úri népeknek is sok volt, előbb a hölgyek, majd a többiek is elmentek lefeküdni, zenész barátod legnagyobb bánatára - és neki még maradnia kell. A dolgok jelenlegi állása szerint legalább hajnalig.

Rád pedig, úgy néz ki, szükség lesz. Épp visszatér a jókedv, majd bejön az egyik, a három kiterelt paraszt közül, majd elkiáltja magát:
- Kolo!
Igazából az ötlet senkinek sem tetszik, látható, hogy csak a kedv elrontására volt jó, mindeni próbálja folytatni a már elkezdett táncot, az igric is zenél tovább. El is indul a paraszt a bárd felé, aki mellett már nem ül senki a külső oldalon. A zene csendesedik, a tánc abbamarad, és még a kocsmáros is rá néz.

[Niadal Ranien]

//Aydal Hassilim Zubair//

Elnézem a mulatságot, közben csendesen teázgatok, feltéve, hogy megkaptam a teavizemet. Ha nem akkor ezt szóváteszem a kocsmárosnak.
A lerészegedő emberekre tekintve egy pillanatra lenézés és undor keveréke suhan át az arcomon. Soha nem voltam nagy ivó, a kiképzés során pedig alaposan a fejünkbe verték, hogy az alkohol csak lassít.
Reménykedem benne, hogy nem lesz baj, főleg, hogy a katonákkal nem kell összeakaszkodnom. Az úri népség távozása tovább növeli az aggodalmamat, de aztán, ahogy elrendeződnek az indulatok még pipára is gyújtok. Kicsit sajnálom Fransicot, olyan mintha a saját csapdájába esett volna; nő helyett bajt kap a nyakába.
Kedélyesen pöfékelgetek, közben pedig a katonák mozgását és felszerelését vizsgálgatom, magam sem tudom már eldönteni, hogy szórakozásból vagy megszokásból.
Hanem amikor látom visszatérni az egyik kitessékelt parasztot, leteszem, kihamuzom a pipám és felállok, még mielőtt megszólalt volna. //Ha észrevettem időben// A "Kolo!" felkiáltást nem tudom hova tenni, de az rögtön feltűnik, hogy ebből valami egészségtelen dolog lesz. Színpadias mozdulatokkal elindulok a dalnok felé, úgy, hogy a paraszt is jól lássa, közben ezt kérdezem Fransicotol shadoniul, a legnaivabb arcomat felöltve amire képes vagyok:
"-Mondjad nekem Fransico micsoda ének ez a Kolo? Mert úgy látni senki sem hallgatná örömmel."
Mire befejezem a mondatot, igyekszem úgy helyezkedni, hogy elég közel legyek a paraszthoz, ahhoz, hogy egy ugrással rávethessem magam, de még ne legyek provokatívan közel. Ott megállok és mellkason keresztbe tett kézzel, naivan mosolyogva várom a választ.

[Iymer]

KM esemény [Iymer]
Helyszín: Shadon, Shadlek tartomány
Időpont: A Vörös Félhold mecset építése utáni 7137. év, Galredzsen hónap 19. napja; tavasz közepe, éjszaka
Résztvevők: Aydal Hassilim Zubair [Niadal Ranien]
_____________________________________________________________

A teavized rendben megérkezik, így nyugodtan teázhatsz, pipázhatsz is, és végignézve a helyiek felszerelését, semmi igazán meglepőt nem látsz. A katonák ide nem harcolni jöttek, a parancsnokuk a láncingjét, a többiek csak a sisakjukat még az előtt levették, amikor ide bejöttél. A fegyverzetük alabárd, akinek nem jutott, lándzsa, szintén letéve. Felcsatolva a parancsnoknál és két emberénél komolyabb hosszúkardot látsz, a többinek csak rövidkard vagy tőr jutott még. Pajzsukat is letették. A paraszoknál vannak kések övbe tűzve, de mint láttad, akiket kitessékeltek, azoktól a katonák már elvették. De ugye mindenki ázik már rendesen, a katonák sem sokmindenre használhatók, különösen, hogy szét vannak szóródva. Az útonjárók egy részénénél rapír van, egyiküknél látsz egy díszesebbet is, a kosara határozottan szebb, mint ami Franisconak van, a többieknél csak tőr. Az asszonyféléknél nem látsz fegyvert, a kocsmáros pedig a háta mögött több késhez is hozzáfér.

- Egy _másik_ tánc. - Válaszolja Franisco, megnyomva a középső szót. Majd feláll a székről, ahol eddig ült, és átül arra, ahonnan te felálltál. Így a paraszt és közötte állsz. A paraszt - egyébként fiatal, alacsony, kemény kötésű, talán a legrosszabb fajta - lassan, de határozottan közelít, neki láthatóan nem te kellessz, igyekezne tovább, téged a mellkasodnál igyekszik eltolni, hogy ne legyél az útjában. Ilyen közelről már jól látod az arcát, kapott egy pár pofont kint, mintha el kezdene dagadni a bal arca és a bal szeme is talán kékül. De nem lehetett egyik sem nagyon komoly, hiszen a három kitessékelt személyből csak ő jött - egyelőre? - vissza.

Az efféle verekedések egyébként szinte teljesen megszokottak, legalábbis a tenger közeli vidékeken még az északi parton is. Hazádban, az északi parton, de beljebb, ahol még jobban élnek a tradicionális értékek, elég a családfő egy csúnyább nézése, és mindenki lehiggad. Délen, ahol már ezek az értékek kiveszőben vannak - és ezek szerint a tenger déli partján is - bizony egy-egy mulatságot vagy lagzit kék-zöld foltok is díszítenek. Hallottál már olyanról is, hogy ezek szinte dicsőségnek számítanak. Nem is igazi buli az, ahol nincs legalább egy komolyabb verés. Valahol csak ki kell engedni a gőzt, nem igaz?

[Niadal Ranien]

//Aydal Hassilim Zubair//

Fransico válaszát és odébb ülését apró bólintással és félmosollyal nyugtázom. A fiatal parasztot végigmérve azon gondolkozom, hogy meg sem próbálom erőszak nélkül megoldani a szituációt. <Nem szép dolog részeg embert megverni, de valószínűleg úgysem értené amit mondanék, másrészt sokkal gyorsabb lesz így lerendezni. A déli erkölcsök úgy sem néznék jó szemmel, ha egy harcos nem ököllel tárgyalná le a jelenlegi szituációt. De azért, még adok neki egy lehetőséget.> Gondolom végig a helyzetet. Mikor közel ért és elkezdett eltolni, a fenti elmélkedést azonnal átültetem gyakorlatba is. <Végül is rám fér a gyakorlás.>
"-Ha meglöksz engem megint, kénytelen leszek megütni téged."
Mondom neki shadoniul, úgy, hogy ezt mások is hallják. Ha tovább tol vagy meglök harcot kezdeményezek:
Először, egy viszonylag egyszerű manőverrel próbálkozom, ha már volt olyan kedves és rám tette a kezét; bal kézzel elkapom a csuklóját miközben hátralépek, majd egy erőteljes mozdulattal belerántom egy jobb egyenesbe. //Támadás 1.//
Ezután, a jó öreg három rúgásból álló alap lábtechnikával folytatom; egy rúgás a jobb térdre talppal, jobb combra külső lábéllel majd 1 a lágyékra/gyomorra ismét talppal. //2. Támadás// Ez után, valószínűleg összegörnyed, így egy fejen térdeléssel/vállba rúgással vagy más földre vitellel fejezem be a mozdulatsort. //3. Támadás//
A halálos technikákat, kivégzőmozdulatokat kerülöm, pl. semmiképp nem viszem boka vagy nyaktöréssel földre. Nem akarom megölni, csak megleckéztetni. Pár kiütött/rúgott fog belefér, de a legjobb az volna, ha csak elájulna.

//Játéktechnika az első körre: mikor elkezdett eltolni harcot kezdeményezek: Avad-ka-kinitot használok, a rajtam lévő 2 alkarvédő és a bőrvértezet (sisak nélkül) ami játéktechnikai módosítótó ad.

KÉ-m: 1k10+46 = 1(+46) [47]
VÉ-m: 148
SFÉ-m: 4+1 = 5
Időigényem: 3, így 3 db támadásra van lehetőségem.

1. Támadás:
TÉ: 1k100+79 = 23(+79) [102]
Sebzésem: 1k10+2 = 4(+2) [6], ha volt találat

2. Támadás:
TÉ: 1k100+79 = 2(+79) [81]
Sebzésem: 1k10+2 = 7(+2) [9], ha volt találat

3. Támadás:
TÉ: 1k100+79 = 73(+79) [152]
Sebzésem: 1k10+2 = 5(+2) [7], ha volt találat
//
Ha ez a rövid támadás sorozat elég az ártalmatlanná tételéhez, akkor megvizsgálom, hogy nem szenvedett-e súlyos sérülést és ellátom a sebeit. Ha nem akkor tovább folytatom a harcot.

[Iymer]

_____________________________________________________________
KM esemény [Iymer]
Helyszín: Shadon, Shadlek tartomány
Időpont: A Vörös Félhold mecset építése utáni 7137. év, Galredzsen hónap 19. napja; tavasz közepe, éjszaka
Résztvevők: Aydal Hassilim Zubair [Niadal Ranien]
_____________________________________________________________

// Off:
1.) Itt az a szokás, hogy a kockadobósba dobod ki az érékeket, és itt csak hivatkozol rá. Ha ugyanis módosítani szeretted volna a hozzászólásod, akkor elvesztek volna a dobásaid. Ez az itteni kockadobás tulajdonsága.
2.) A második támadásodban végül is három támadást egyesítettél. értem én, hogy alap technika, de váltsunk erről PM-et, hogy ez után hogyan is legyen.
Egyébként a támadás egyébként nem sikerült volna, de az ellenfél állapota miatt bement volna, de célzott volta miatt mégsem sikerült.
3.) A harmadik támadásoddal szinte kivégzed (túlütés, igen jelentős ÉP és kétszer annyi FP vesztés, ha más nem, belső vérzései miatt egy-két nap alatt meghal). Szóval mondjuk visszafogod magad, mint írtad is. De nem biztos, hogy mindig így lesz.
//

Nem állsz félre a kötekedő elől és vissza is szólsz. Mindez elegendő, hogy a bárd helyett ellened forduljon a dühe. Lök egyet rajtad, de jelen körülmények között esélye sincs. Belerántod az ütésbe, nagy csattanás, de jön rá a válasz, ami elég veszélyes is lehetne, ha nem lenne részeg és az ütésre tudna koncentrálni, így viszont csak vakon kaszálja az orrod előtt a levegőt, könnyedén kimozogsz előle. Érzed, a rúgások nem lettek az igaziak, ez bizony kicsit is komolyabb körülmények között igen rosszul sültek volna el, de most ellenfeled szinte majd' belemozog a rúgásaidba, mégis lecsúszik. Ezért bizony máskor, máshol kinevettek volna, de most nem olyanok a körülmények. Ellenfeled próbálja felfogni, mit úszott meg, rád vetné magát, hiszen kartávolságnál távolabb vagy és ezek szerint rúgni nem szokott, de te vagy a gyorsabb. Egy igen jól sikerült, de - éppen ezért - tudatosan visszafogott ütéssel megállítod, majd eldől magától.

Oldódik a feszültség. Valaki felnevet, páran lépnek is felétek, a kocsmáros is elindul oda hozzátok, hogy megnézze, mi történt. Franisco elkezdi pengetni a lantot, csak úgy, szinte cél nélkül, lefog pár akkordot. Ez jót tesz a hangulatnak. Lehajolsz, megnézed, mi van.

Az orra vére folyik, és rutinból belekotorva a szájába, egy fogat is találsz. Olcsón megúszta - te tudod. A fogat felmutatod, nagy sikert aratsz. Többen nevetnek, valaki tapsol is. A feszültség oldódik, amit érez Franisco is. Elkezd játszani előbb egy egyszerűbb dallamot. Két menyecske kinéz téged, elindulnak feléd, megfogják a kezed és elkezdenek befelé húzni a táncolók közé. Az egyik, a magasabb (de nálad azért ő is alacsonyabb), az teltebb, mindenhol, míg az alacsony határozottan vékony. Mind a kettő kb. a te korodban van, esetleg fiatalabb lehet.
- Gyere, idegen!
Franisco is vált és újra elkezdi az előbbi dallamot, amire táncolt a társaság. Egy körtánc kezd kialakulni, ahová a két hölgy vinne.

[Niadal Ranien]

//Aydal Hassilim Zubair//

Miközben körülöttem újból felcsap a jókedv, <Köszönöm, Fransico.> felelevenedik bennem mesterem egyik kedvelt mondása a túlzott önbizalom és a bukás kapcsolatáról és megfogadom, hogy a következő héten a reggeli és esti edzéseimben különösen nagy hangsúlyt fektetek majd az alap lábtechnikák gyakorlására. Felborult ellenfelemet megvizsgálva áldom a szerencsém, hogy nem tettem nagyobb kárt a szerencsétlenben, valószínű, hogy akkor senki sem lenne ilyen vidám. Az eddig bennem lévő félsz, melyet az utolsó túl jól sikerült ütésem óta éreztem így elpárolog és ezzel hirtelen, mámoros jókedvet csal az arcomra. Még a szerencsétlen fogát is felmutatom örömömben, hogy nem ütöttem agyon, mint valami trófeát.
Éppen ezért, a két menyecske kérésének is eleget teszek. "-Aydal vagyok, szép hölgyek." Mondom nekik, majd elindulok velük, lesz ami lesz alapon. <Csak nem lehet olyan bonyolult dolog ez a tánc. Különben is a magasabbik igencsak szemrevaló.> Gondom, miközben végigmérem a két nőt, ez alatt végig mosolygok. A teltebbet elismerően mustrálgatom, majd rákacsintok, kihasználva a hirtelen jött "hírnevem" és tánc közben is igyekszem főleg vele lenni. Közben pedig apróbb bókokkal feszegetem nyelvtudásom (és az etikett) határait. Ha sikerül talán még hálótársam is lesz az éjjel. Mert táncra ugyan nem, de van amire jól megtanítottak a lányok a Vörös Sellőben, a Kardok saját bordélyában.

[Iymer]

_____________________________________________________________
KM esemény [Iymer]
Helyszín: Shadon, Shadlek tartomány
Időpont: A Vörös Félhold mecset építése utáni 7137. év, Galredzsen hónap 19. napja; tavasz közepe, éjszaka, 20. nap, délelőtt
Résztvevők: Aydal Hassilim Zubair [Niadal Ranien]
_____________________________________________________________

Igaz, hogy fárad már a társaság - ki az italtól, ki a mozgástól, de a legtöbben mind a kettőtől -, volt is az előző incidens, de a jókedv visszatér. Ide mégis csak azért jöttek az emberek, hogy jól érezzék magukat. A körtánc során a kisebb észreveszi, hogy ez most nem az ő napja, míg a teltebb leányzónak tetszik az érdeklődésed. A körtánc utáni páros során úgy tűnik, semmi gondod nincs sem a shadoni nyelvtudásoddal, sem a shadoni etikettel, hanem a folytatás során azért kiderül, hogy a hölgy - leány - nem egyedül jött, itt van az apja, az anyja és a bátyja is, és idejében akarnak gondoskodni róla, hogy leányuk/húguk olyan állapotban kerüljön haza, ahogyan eljött. Ezt eleinte finoman teszik, amit ha tudomásul veszel, nem is okoz gondot, _veled_ ők sem akaszkodnának össze.

Valahogy csak ágyba keveredtek, mind a ketten a saját szobátokba, és - sajnos - egyedül. A másnap reggeli kelés neked, megszokásból, még csak-csak megy, habár szívesen aludnál még, Fransico viszont nem zavartatja magát és alszik. Ha még reggel fölkelsz, láthatod, hogy a hintó már sehol, hogy mozgás csak az állatok körüli cselédeknél van, és hogy két alaposan helybenhagyott paraszt az udvar közepén a kút mellett fekszik, ők is alszanak. A cselédek, miután ellátták az állatokat, szórakoznak velük, romlófélben lévő hagymával próbálják eltalálni a hasukat, ami azon találat esetén szétkenődik és elég büdös is - a dobálók legnagyobb örömére. Pláne amikor az egyik fölébred, és észreveszi előbb magán a kulimázt, majd a szagot is.

A reggelből lassan délelőtt lesz és habár egyre többen ébrednek fel és kerülnek elő - beleértve a fogadóst is -, Franisco a legnagyobb lelki nyugalommal húzza a lóbőrt.
- Most is kér forró vizet? Mi az, amit beletesz, ha szabad kérdeznem? - Próbálkozik előbb a tulaj shadoni nyelven, aztán csak közös lesz belőle. A többi vendég nem nagyon ül le bent. Egyik-másik rendel még sört, vagy épp kenyeret, esetleg olajat, valami hagymát, paprikát, paradicsomot is hozzá, de a többiek inkább csak rendezik a számlát és odébbállnak.
- Lovam nekem is annyi van, ami kell, de ha visszamennek a főútra, ott nemsokára lesz postaállomás, talán vehetnek. Vagy a falvakban, út közben.

Aztán csak előkerül Fransico is. Üdvözöl benneteket, majd kimegy a kúthoz és igyekszik életet verni magába. Ő is enne valamit: szintén barna kenyér, olívaolaj, zöldségek, kis füstölt sajt és sör. Majd amikor helyreállt a világ egyensúlya, hosszan beszélnek a fogadóssal, mi mennyi és kinek mennyit ér, de nem is, meg dehogynem; végül a tarka ruhás barátod kap némi pénzt - innen nehéz kivenni, mennyit is, de többfélét és súlyra nem is keveset, bár nagy része réz aprópénz, számolt le neki a magas fogadós, az biztos - és mondja, hogy mehettek.

[Gordon]

//Arhtas Rheonark//

<Társaim nem követék a bemutatkozásomat, végül is nem meglepő, mivel nem ereszkednek idáig, ellenben én másként gondolom, mivel szerintem egy köszönés és a nevem belefér.> Kisbalog kis idő elteltével elkészült, aztán folytattuk az utunkat.
Kisbalogot követük, aki legelöl mutatta az utat nekünk, aztán hátrafordult és rövid mondatát elmondta, majd folytatta a nyomkövetést.
Csendes és nyugodt az erdő, így lovaglás közben elgondolkodtam. <Wargel vir Draof paplovag esti beszélgetésén, mikor letáboroztunk és társaim mélyen aludtak, én megébredtem éjszaka és tüzelőt ott ült Wargel és nézte a tűz játékát, közben látszott rajta, hogy gondolatai máshol vannak. Így letelepedtem a tűzhöz én is, majd mondta nekem, hogy nem tudsz aludni, mert én se Arthas, néha már bele vagyok fáradva a harcba, hogy én felelek a beosztottaimért, végig nézve jó bárátok és egyúttal testvéreim halálát, így együtt élni a tudattal, hogy ha jobban döntök, talán megmenthetem volna őket, de nincs jó vagy rossz döntés, egyszerűen csak döntés és annak következményei...>
Ekkor fülemüle apró hangja vissza hozott a valóságba, majd körülnézve és észre vettem, hogy társaim egyre idegesebbek, ezért óvatosabban haladtunk tovább erdőben.

Idővel eljutottunk elég meredek, de koránt sem függőleges falu szurdokhoz, aztán Kisbalog mondta utána válaszoltam.
- Rendben, Kénez és Siamast maradjatok a lovakkal, Kisbalog meg mutassa tovább az utat.
Tovább indultunk a barlanghoz és a bejáratnál hangokat halottunk, aztán mondom halkan, de úgy hogy a többiek hallják.
- Kisbalog továbbra is mennyen elől, mögötted meg Acapella, aztán én és utánam a többiek.
Így haladtunk óvatosan a hangok irányába egészen addig, míg meg nem láttuk a tolvaj bandát, majd elrejtőzve messziről figyeltünk őket.