Shulur - Kikötõnegyed - Horgas Hóhér & a Varjak fogadó

[Navaratna]

Xylina

A korsót a kezembe veszem, belekortyolok. Szemem sarkából Armadát lesem.
Idegenek érkeznek, a dobótőrös ottlétére már nagyon figyelek. Szabályosan rászállnak Armadára, aki félig holttá válik. Ran biztosít arról, bajom nem eshet, és volt segítőm nagy szarban van, talán most látom élve utoljára.
<Pedig lenne hozzá pár kérdésem, ha túlteszem magam azon, ami esett...>
Ez ösztönöz arra, kezemben a korsóval határozott léptekkel Armada asztalához menjek, ott megálljak és egyenesen rá nézzek. Arcomra próbálok arisztokratikus kifejezést ölteni. Vagyis ahogy én azt képzelem, túlzott fennhéjazás nélkül.
Egy darabig nézem, majd asztaltársaira pillantok:
- Szép napot kívánok, uraim. Armada, látni, van még itt egy hely és mi már régen nem beszél egymás - ülök le, anélkül, hogy megvárnám megrázza a fejét vagy bárki elküldene. Az most csöppet se érdekel, azok ketten miben sántikálnak, vagy hogy ehhez vajon mit szólnak. A fogadóban biztonságban érzem magam. - Önök lenni Armada barátai? Ő sose mutat be nekem ő barátai - mondom fejemet ingatva a két ipsének. - Van nekem kérdés, Armada, és látni, te neked van most idő. Mikor mi találkoz utoljára, az volt nem szép nap. Én gondol te akar kér bocsánat, ezért van itt és akar elmagyaráz nekem, mi mért volt. Ugye? - billentem félre a fejem. - Két jó barát tud ezt megért - varázsolom ajkamra a mosoly illúzióját.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 94.nap, kora délután
_______________________________________________________________

*A korsóban narancsos ízű italt töltött neked Ran, de érzel mellette más ízt is, ami ismeretlen - bár idegen az ízvilága, de mégis kellemes.
Ahogy a kezedben a korsóval az asztalához sétálsz úgy látod egyre jobban lesápadni még jobban Armadát. De senki nem szól hozzád. Armada karót nyelve ül, meredten, sápadtan néz. A két férfi pedig kíváncsian figyel téged.
Elmondod, hogy mit szeretnél, ami a dobótőrös fickóból egy félmosolyt vált ki, a másikból egy unott vállvonást teret engedve ezzel Armadával való beszélgetésednek.
A kérdezett viszont csak ül és néz, s láthatóan még hebegni-habogni is elfelejtett.*
- Na. Válaszolj már neki, hisz tudod mennyire illetlen egy famor születésű kérdését figyelmen kívül hagyni. - *nógatja meg Armadát a fegyverhordozó férfi. Armada erre megszólal kis torokköszörülés után, férfihoz nem méltó remegő hangon.*
- Én. Én nem tudom, hogy mire gondol Kisasszony! Én most látom magát először.

[Navaratna]

Xylina

Egyik szemöldökömet felvonom. Mire jó az, Armada adja az értetlent?
- Te érez zavar? Akar beszélni csak te meg én? Jó. Én kér az urak, inni kicsit a pult, egy ital én fizet. Armada úr lesz itt, nem megy sehova, de mi kell beszél, ma, nem holnap.
S várom, valami történjék, mert a dobótőrösök jelenlétében nem állok neki kifaggatni őt.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 94.nap, kora délután
_______________________________________________________________

- Sajnálom, de mi nem megyünk innen sehová, míg az Úr - *nyomja meg ezt a szót gúnyosan a tőrös fickó* - ki nem egyenlíti a tartozását.
*Újra tartja a kezét, amire Armada kis szájnyalás után megszólal.*
- Zak, nincs nálam pénz. - *erre a másik fickó Armada hátára teszi a kezét. Pár pillanattal később remegni kezd a beszélgetőpartnered, majd gyöngyözni kezd a homloka, s lázrózsák ülnek ki arcára.*
- Nahát, milyen hamar felszökött a lázad. Haza viszünk cimbora, s hívunk hozzád felcsert, aki ellát. Enor atya biztos készséggel eljön...
*Erre csak annyit látsz, hogyha Armadának lenne füle-farka, akkor most bizonyára behúzná és vinnyogva szaladna a legtávolabbi sarokba. Bár nem tudod, hogy kifia-borja az az Enor atya, de azt biztosra veszed, hogy a láz mellett félelmet keltett Armada lelkében pusztán a neve.
A két férfi meg már állnak is fel az asztaltól, s jó cimbora módjára Armadát nyalábolják fel, aki tehetetlenül lóg kezük között. Egy pillanatra összetalálkozik a tekintetetek, s benne látod a kínt és a segítségkérést.*

[Navaratna]

Xylina

- Nem - állok fel fagyosan. A hangom pengeként, keményen vág. Tudom jól, Armada nem egy áldott jótét lélek, van vele bőven elszámolni valóm és talán még meg is érdemelné azt, ami vár rá, nem én vagyok ennek eldöntője, de azt nem fogom hagyni, kérdőjelekkel hagyjon magamra! Innen egy tapodtat nem engedem addig, amíg ki nem szedtem belőle azt, amire nekem szükségem van.
Kiiszom italomat és haláli nyugalommal leteszem az üres kupát az asztalra.
- Hogy mer ti ellenkez? Armada marad. Én kell vele beszél, nem érdekel, mi más ügy ti akar tőle. Én ügy van fontosabb, mint a pénz, a láz, a betegség.
<A helyi papok, kiindulva abból, melyik istenség is itt a favorit, inkább kórt adnak elvétel helyett...>
- Ha nem akar kimegy, úgy is jó, csak állni innen el arrébb - villan szemem a két férfira. - Nem ti fül való, mit én akar hall. Armada ül vissza, felel nekem, aztán ti visz el ahogy akar - nézek Armada szemébe.
<Azok után még tőlem vársz segítséget? Van hozzá képed?!>
Ha a férfiak erősködnek, a végén kénytelen leszek rezzenéstelen arccal, a fülük hallatára megkérdeznem az engem érdeklő dolgokat. Nem szívesen csapnék össze kettejükkel.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 94.nap, kora délután
_______________________________________________________________

*Szavaid kétfajta reakciót váltanak ki az ismeretlenekből. A tőrös szeme dühösen villan, s kézmozdulatából ítélve arra következtetsz, hogy nem lenne rest ledobni az egyik rejtegetett fegyverével. A másik ipse viszont nyugalommal néz rád, miközben kezét a tőrös vállára rakja - valószínűleg csitítólag.*
- Bocsásson meg nekünk Suessa. Csak néztük a cimboránk állapotát. Nem akartunk önnek - *keresi a megfelelő szót* - kellemetlenséget okozni.
A pultnál megvárjuk, míg megbeszélik a fontos dolgaikat. - *mélyen meghajol előtted, mire a másik is kelletlenül, de utánozza, majd hajbókolva távoznak a pult irányába. Észreveszed, hogy több vendég is kíváncsian nézte végig a jelenetet, de ahogy a tekinteted találkozik az övéikkel el is fordulnak zavartan, félve. Azt is észreveszed, hogy Ran a pult mögül figyelmesen néz. Ujjával magára, majd rád mutat, majd mutató és középső ujjával a bal tenyerén járást imitál.
Armada állapota mindeközben nem változott. Lázrózsák ülnek az arcán, remeg. Kissé üveges tekintetét rád szegezi kérdőn.*

[Navaratna]

Xylina

Kicsit ideges természetű a tőrös? Pedig ez a szakma nyugalmat kíván! Még jó, hogy nem olyan forrófejű, csak mert egyből nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy elképzelte, fegyverrel vegyen elégtételt.
Állva nézem végig, ahogy a két férfi áttelepül a pulthoz. Félelmetes, mire nem képes a keményebben megütött hang és az arisztokratikus külső!
Lassan visszaereszkedem a székemre, összefűzöm ujjaimat az asztal lapján. Szemeimet Armadára függesztem:
- Én nem örül, mi beszél így. Most is mondod azt, nem ismer te engem? Látom, te kap láz ez két férfi. Te ügy nem sikerül és ők jönni, csinál neked baj? Ha akar, erre ne felel, de amit én most kérdez, arra én akar hallani a válasz. Én tud, te munka elad emberek. És te volt velem jó, mert akar valami. Elad, ugye? Akar engem elvisz férfiak, volt itt harc, te küldd őket, ugye? Ki akar én megvesz? Kivel beszél te én ügy? Ez két férfi van én ügy benne is?

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 94.nap, kora délután
_______________________________________________________________

- És akkor mi van? Valamiből élni kell nekem is. - *mondja neked Armada tiszta erv nyelven. Annyira akartál vele beszélni, hogy még az is kiment a fejedből, hogy ő ért és tisztán beszéli az anyanyelvedet.*
- Fuccsba dőltem a magácska ügyével. No és? Majd lesz más, aki eladja még több lóvéért, vagy megdöglik ebben a világban tudatlanul. Ezen még az sem fog segíteni, hogy próbálja tanulni az itteni szokásokat. Idegen lesz mindig is. Idegen. Akinek se neve, se rangja, se egzisztenciája, se összeköttetése, semmije sincs. Akinek pedig nincs semmije az itt csak egy báb, akivel azt lehet tenni amit csak akarunk.
Tudni akarja ki lett volna a vevő? Bah... ramatyul fest Armada, de azért erőlködve elmondja mindezt neked szinte egy szuszra.

[Navaratna]

Xylina

Így, hogy nem sok esélye van arra, megússza, a stílusa is változik. Nyersre. Sérti a fülemet, de mit vártam?
Annyira hozzászoktam ahhoz, törnöm kell a közös nyelvet, hogy valóban elfelejtettem, Armadával ervül értettem meg magamat. Át is váltok rá.
- Nem csak ez a két lehetőségem van - jelentem ki haláli nyugalommal, mikor a megdöglést és rabsorba jutást emlegeti fel. - És ahogy látom, itt az sem számít, ha valaki toroninak születik - nézek végig rajta. - Akkor is úgy bánnak vele, mint egy bábbal.
Rosszul fest, de magának kereste a bajt.
- Igen, tudni akarom, ki lett volna a vevő. Vagy azt a két alakot kérdezzem erről, akiknek feltett szándéka, magát elhurcolja innen és kicsinálja?

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 94.nap, kora délután
_______________________________________________________________

- Egyenlőre, Xylina drága, egyenlőre bábként. Nekem viszont megvan mindenem, mi számít.
Tőlem kérdezheted őket is, ezzel kapcsolatban mit sem fognak neked mondani.
A vevőimet meg nem adom ki. Elégedj meg annyival, hogy évekig elegendő juttatást kaptam volna érted cserébe egy olyan famortól, akinek szüksége van egy gyermekre, hogy megtartsa minden vagyonát. Keresd meg, ha annyira érdekel. - *ezzel kissé támolyogva feláll az asztaltól, s a két fickó irányába sétál, ha hagyod.*

[Navaratna]

Xylina

Bosszant, hogy lekezelő velem, még úgy is, hogy nyakig van a szarban. Vagy így viselkedik az, aki már semmit sem veszíthet és a halál torkában áll?
- Meg volt mindened - nyomom meg a volt szócskát. - Ezek ketten ma elveszik tőled - közlöm színtelen hangon. - Én nem lennék büszke egy olyan életre, amiben a szeretteimet is pénzzé kellett érte tenni.
Nem vagyok erőszakos fajta. Más vérmérsékletű ember helyben megruházná, megfenyegetné, pedzegetné, hamar megöli, ha kiad mindent, ahelyett, hogy az a két fószer játszadozzon el vele, de annyira undorodom Armadától, hogy semmi ilyet nem teszek.
Ahogy ő feláll, én is. hagyom, menjen oda a férfiakhoz.
- Vége - mondom közönyösen az "uraknak". Az asztalon hagyom a kupámat, aztán kisétálok az ivótérből a lakószobákhoz vezető folyosóra. Csak mikor nem lát senki, akkor szorul ökölbe a kezem.

[Isshae Ianarak]

Áááácsi! kicsit

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 94.nap, kora délután
_______________________________________________________________

*Armada megáll, amikor a "volt" szócskát megnyomod. Hátrafordul, s bár ramatyul fest, most mégis, mintha kis bizakodás, vagy gúny csillan a szemében.*
- Gondolod? - *de ahogy tovább mondod a mondatod fenekestül felfordul körülötted az ivótér. Armada ugyanis őrülettel a szemében esik a nyakadnak két kézzel fojtogatva, s közben ordítozva, hogy*
- MIT TUDSZ TE RÓLAM? MIT? FELELJ! - *kiabál még pár szót, de azt már toroni nyelven, s ebben bizony semmi ismerős szó nem volt.
Mielőtt bármit tehetnél egy sötét árny érkezik Armada mögé. Aztán már csak azt érzed, hogy Armada szorítása egyre gyengül, majd el is enged, azzal egy időben, hogy ő szép lassan rogy össze. Ran áll mögötte, s bal kezével a nyakszirtjét fogja, szorítja. Közel hajol a támadódhoz, fagyos hangon mond valamit, majd a testközelbe érkező férfi párosnak átadja. Annak a két férfinak, akiket elküldtél az asztaltól. Ők meg már közrefogva viszik is kifelé Armadát, aki vérben forgó szemekkel meredten néz rád mindaddig, míg ki nem érnek az ajtón.
Ran karon fog, támogat.*
- Menjünk fel a szobájába Kisasszony. Jöjjön. Jól van, vagy...? - *Ran hangjában aggodalom bujkál, s figyeli minden rezdülésed. Ahogy múlnak a szegmensek érzed, hogy csak megijedtél, bár a nyakad zsibog egy kicsit, de egyáltalán nem vészes.*

[Navaratna]

//Ez csak arra vonatkozó cselekményterv volt, ha nem jön közbe semmi. De jött //

Xylina

Szégyellhetem magam. Armada elevenére tapintottam beszólásommal, amit direkt mondtam ki. Ám a reakciói még engem is meglepnek...
Mire bármit is tehetnék, nekem esik, ujjai a torkomra záródnak. Megfeszülök, kezemmel csuklójába marok, de tébolyult erővel szorít.
Valaki közbelép - a két fickó egyike? - Armada elereszt. Megtántorodok de csak azért sem támaszkodok neki az asztalnak. Rámeredek Armadára, nyakamat fogom ott, ahol korábban ő akart megfojtani, szívem a fülemben dobol, száguld a vérem. Ha elég sokáig szorít, megfulladtam volna. Így is nyoma fog maradni...
Ahogy a pánik csillapodik, Ranra ismerek az árny személyében.
Szereztem egy ellenséget. Le se tagadhatom, alvilági vagyok. Normális ember normális életben kimarad az ilyesmiből, de egy volt erioni tolvaj, aki felcsapott jósnak...
Ran hozzám lép, támogatna, de finoman eltolom a kezét. Karót nyelten állok, mintha rám dermedt volna megjátszott nemesi szerepem és csorbítana az büszkeségemen, tartásomon, ha túlzottan segítenének nekem.
- Én tud megy - mondom rekedten.
Ez a fagyott érzés a szobámig kitart. Ott leroskadok az ágyam szélére, várok, lenyugodjak és ha úgy ítélem meg, használhatok erv nyelvet, úgy szólok Ranhoz.
- Picsába. Bocsánat - mondom a káromkodás miatt. - Ez mi volt?! Ez, a francba! - túrok a hajamba. - Nagyon látszik a keze nyoma? - mutatom meg neki a nyakamat, hajamat félrehúzom, lásson is belőle valamit. - Ráadásul semmit se szedtem ki belőle, eleve vesztett ügy volt! De legalább megpróbáltam - fanyalgok.
- Egyébként köszönöm. Ha te nem vakarod le rólam...Beszélni akartál velem, miről? - célzok a mutogatására.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 94.nap, kora délután
_______________________________________________________________

*Ran nem erőszakoskodik. Csendesen megy viszonylag szorosan mögötted a szobádig.
Jó pár szívdobbanásnyi időre van még szükséged ahhoz, hogy lenyugodj annyira, hogy beszélni tudjál az ágyadra való roskadás után is. Addig a férfi a maga mögött becsukott ajtó előtt áll meg.
Ahogy a nyakadat mutatod neki, hogy mennyire látszik Armada keze nyoma közelebb lép és megnézi.*
- Jelenleg csak piros. Holnap, holnapután lesz az még kékes lila is szerintem.
Mi történt, mit mondtál neki, hogy így neked esett?

[Navaratna]

Xylina

Bevágok egy grimaszt. Nem a várható foltoknak szól.
- Azt, hogy én nem lennék büszke egy olyan életre, amibe eladta a szeretteit... Emiatt fojtott meg majdnem...
Arcomat kezembe támasztom:
- Szereztem egy ellenséget, ha mégis életben hagyná az a kettő. Tudni akartam, kinek akart eladni, de zsákutca. Nem vagyok egy vallató alkat... De te elárulhatnád, mért akartál félrehívni.
<És hogy mért ijedtél meg annyira, kinyírhatnak. Fura pasas vagy te.> vitatom meg magammal, de ki nem mondanám!