ED kaland: A travar-i kovács esete

[Castor de Vinter]

A travar-i kovács esete

Háttér:

Ajeet nagy tudású, de vállalkozását tekintve csak kis múltra visszatekintő kovácsként dolgozott Travarban.
Egy éve érkezett a Sárkány-hegységből. Nehezen ment a kétszázezres Travar nagyvárosába a beilleszkedés. A hegyi falvak csendességéhez szokott mester nehezen vette fel Barsaive legszebb ékkövének számító patinás nagyváros nyüzsgését. Lassan dolgozott, épp ezért kevés ügyfele is volt, de akinek volt türelme kivárni a kovács rendkívül körülményes alaposságát, tökéletes mesterművet kapott, legyen szó egy páncélról, fegyverről avagy egy jó szerszámról.
Ajeet obszidember volt, nemcsak tudta, hanem érezte is az anyag minden rezdülését a kezei között, amiből aztán a mű megszületett. Az általa készített tárgyak nemcsak funkciójuk volt, de Ajeet még az ácsbaltát is képes volt díszítő ornamentikával ellátni, akkor is ha azt nem kérte az ügyfél, az efféle díszítő motívumocskák a mester védjegyének számítottak. Beszélték, valahogy sokkal gyorsabban haladt a munka azokkal a szerszámokkal, amiket Ajeet készített. Ebben állt az Adeptus kovács mágiája, a szerszámai könnyebbé, gyorsabbá tették a mindennapi emberek munkáját, akár napokkal, sőt hetekkel is megrövidítve a munkaidőt a szokásosnál. A szerszámok nem csorbultak, nem okoztak balesetet és elnyűhetetlennek bizonyultak.
Először még csak nagyon szűk körben terjedt el a híre a csodakovácsnak, szerencsétlenségére felfigyelt rá Radha, a városnegyed egyik kiterjed bűnbandájának vezére. Megrendelést adott lakatosszerszámok készítésére. Azonban még előtte a becsületes életet élő klienseitől megtudta hogy kiféle-miféle elf ez a Radha, így nem vállalta el Radha megrendelését és elzavarta őt.
Azonban egy Radha-félét nem lehet csak úgy elhesegetni. A haramiavezér természetesen nem volt olyan bolond, hogy vitatkozzon vagy éppen megpróbálkozzon megfélemlíteni a saját műhelyében egy fél tonnás obszidembert, ennél sokkal agyafúrtabb -és gátlástalanabb- módját választotta annak hogy zsarolja a jó kovácsot.
Egyszerűen elmarta előle az addig sem túl nagy ügyfélkörét. Embereivel kifigyeltette kik és mikor járnak a kovácshoz, és brutálisan megverette Ajeet ügyfeleit, akiknek az egyetlen bűnük az volt hogy nála dolgoztattak.
Természetesen a magukat megvédeni képes erős harcosokat, vagy a jelentősebb hatalommal bíró egyéneket nem, de Ajeet nem is a gazdagok kovácsa volt, hanem az egyszerű dolgos hétköznapokat élő polgároké, akiket könnyű megfélemlíteni, és akiknek nincsenek befolyásos támogatóik, vagy testőreik.
Ma már senki nem mer a kováccsal dolgoztatni, mert félnek Radha bandájától. Ajaat tett egy próbát a hatóságokkal, de Radha láthatólag komoly erőforrásokat fektetett abba hogy Ajeet munkaerejét magáénak tudhassa, ugyanis kenőpénzekkel és régebbi szívességeinek felhasználásával elérte hogy Ajeet ügye soha nem került az inkvizítorok (OFF: értsd: itt "rendőrnyomozó") elé; aki eddig még nem szembesült a nagyvárosi szervezett bűnözéssel. A Sárkány-hegység eldugottságában eddig ő abban a hitben élt, hogy a kemény és odaadó munkánál nem kell jobb cégér. Neki csak annyi a dolga hogy szívét-lelkét adja a munkájába, és az "eladja" saját magát. Sajnos ebbéli meggyőződése csúfosan megbukott Travar szövevényes intrikái között.
Ajaattól elmaradtak a megrendelők, még szerszámokat se hoztak be hozzá javítani.

Méltatlan helyzetén Garlen (OFF: a Család, az Otthonok védelemzője, a Gyógyítás Szenvedéje) egyik kvesztora igyekszik segíteni: ugyanis Radha brutális agressziója után ő volt az a gyógyító, akikhez elvitték a félholtra vert mesterembereket, hogy tegye őket munkaképessé, hogy az otthonoknak ne kelljen a családfenntartó nélkül maradniuk. Radha áldozatai természetesen elmesélték a kvesztornak hogy jártak.
A kvesztor annyira felháborodott Radha aljasságától, hogy megfogadta, minden tőle telhetőt elkövet, hogy valahogy kiszabadítsa Ajeet-et ebből a helyzetből, aki már a Travarból való elköltözés gondolatát fontolgatta.

"-Várj még Ajeet. Sok-sok Adeptust ismerek, akikre számíthatok azért, amiért Garlen kegyelme talpra állította őket. Ismerek olyanokat, akik hajlandóak lennének harcolni az ügyedért."

[Castor de Vinter]

___________________________________________________________
Wynna Niendarr

____________________________________________________________

Hosszú vándorút van mögötted mire eléred a híres Travar városát.
Amennyiben nem álcázod faji mivoltodat:
Egyedül, gyalogosan utaztál, egy karaván vagy utazó se volt hajlandó útitársadul szegődni az ide úton. A névadók nagy ívben kerülik a fajt, akik túlélték a Csapást a kaerük összeomlása után is. Úgy kezelnek mint a két lábon járó rontást, akinek mindjárt Rémek pattnak elő a szájából.
A butábbja maga elé rajzolja a gonosztól óvó jelet, az intelligensebbje csak zárkózottan keresztülnéz rajtad, de óvakodnak szóba állni veled.
Nem tudod megmagyarázni nekik hogy te már jóval az után születtél hogy a kaer védelme összeomlott és az elfek elvégezték magukon a Tüskék Szertartását.
Rémek...te már nem találkoztál eggyel sem, de a szüleid még meséltek azokról az időkről mikor a rémek szabadon kószáltak a fák és a védművek romjai között olyanokat keresve, akik nem vergődnek a tüskék kínjai alatt, és táplálékul szolgálhatnak nekik. Persze azokat, akiket nem a kín és a gyötrelem éltetett, csak az elfek húsára vágyott, szörnyű mészárszéket rendezett, míg a tüskés elf csontok és a keserű elf vér méreggé nem keserítette a lakomájukat, míg végül a Rémek ráébredtek, hogy semmit nem nyernek a lemészárlásotokkal, így tovább álltak.
Csodaszámba ment hogy megszülettél.

***
Travarba egy Armida nevű Garlen kvesztor üzenete miatt jöttél. Egyrészt régebbi ismertségetek okán vállalta hogy vendégül lát az ősi városban, -rengeteg kulturális érték van itt amivel bővítheted a bárdi tudásod- másrészt a segítségedet is kérte egy zsarolási ügy megoldásához.
Hamarosan feltűnnek előtted a város falai.

[Kyarra]

Amíg otthon voltam büszke voltam rá hogy ki vagyok. Ma már nem is tudom... Túlélők vagyunk még akkor is ha ára van. Ahogy rám néznek... Ajándékot kaptam és ezt senki se érti a többi névadó közül. Sajnálatos...
Nem bánom az egyedüllétet és csak kicsit zavar az utam közben hogy más névadók mit tesznek amikor meglátnak. A legtöbb ilyen jelenség inkább mulattat. De kicsit el is szomorít. De sokszor sikerül elmerülnöm a gondolataimban és amíg meg nem pillantom a város falait.
Akárhogy is legyen, az úton tanultam abból, hogy nem fogadják szívesen a magamfajtát. Akkor nézzünk ki úgy, mint egy közönséges elf. Könnyebben bejutok úgy hiszem.
Megváltoztatom a kinézetem úgy ahogy azokat az elfeket képzelem, akik nem áldottak mint én. A szemem égszínkékre a bőröm simára és sebhely mentesre változtatom. Keresek egy pocsolyát, ahol nagyjából ellenőrizhetem az eredményt. Majd elborzadok.
Jaj a gyönyörű sebhelyeim... De így jobb lesz...
Majd irány a városkapu.

[Castor de Vinter]

Wynna Niendarr

//OFF:Az Önátalakítás képességét használod, hogy elfedd a származásodat.
Ez egy illúziómágia, a használatához 1 Karma Pontot kell elköltened.
Egy Fokozat próbát kérek tőled amely a következőkből áll össze:

a képesség szintje+az érzékelés tulajdonságod Fokozata(nem az értéke!)=8, ami azt jelenti 2d6-tal dobsz. +mivel el kell költsél 1 Karma pontot ehhez még hozzájön 1d6 karmakocka és ez adja ki azt az összeget ami ellen Érzékelést kell dobni hogy észleljék hogy ez csak illúzió. A max értékeket újra lehet dobni és azok is hozzáadódnak.
A kockadobáláshoz javaslom használjuk a Hamete D&D-s szobáját. Ahhoz minden játékosnak van hozzáférése.
//

A mágia átalakítja a külsődet olyanná amilyen akkor lettél volna ha nem vérelfnek születsz.
Travar impozáns és lenyűgöző méretű város. A városfal vonala fölé itt-ott zikkurat-paloták emelkednek opálzöld ragyogással.
A várostól délre a Servos dzsungel hívogató bujasággal sötétlik, egészen más klímával és élővilággal, mint amit a Vérfadonban megszokhattál.
A kapuhoz közeledve megsűrűsödnek az utazók és az áruszállító járművek. Egy különleges szekeret is látsz melyet igába hajtott légelemlentál lebegtet a hátán és súlyos só tömböket szállít.
Kisebb sorban állás, torlódás alakul ki a kapunál, jó negyed órát várnod kell, mire a kapuőröknél sorra kerülsz. Az őrszolgálatot két nyúzott tekintetű ork katona látja el, akik beszedik az 1 ezüstnyi kapupénzt és megszűrik a gyanús alakokat.
Az átlag járókelőkkel szemben -aki tőled különösebben nem is akar semmit- nem kell próbára tedd az illúziód hitelességét,-ugyan miért kételkedne abban hogy nem közönséges elf vagy? De az őröknek feladata az utazók vizsgálata, és aki ilyen munkát évek óta rutinszerűen végez, kialakulnak bizonyos ösztönei ha valami bűzlik...

-Egy ezüst a kapupénz. -mondja a szebbik, aki ork mércével mérve kifejezetten jóképűnek mondható és tartja a markát miközben téged vizslat.

[Castor de Vinter]

Ajeet

A köznép által lakott városnegyedben bérelsz egy nagy pajtát, ahol felállítottad a kovácsműhelyed. A havi bérlet 20 ezüst egy hónapra, egy havi ki van fizetve. Hogy a hónap letelte után mi lesz, nem tudod, mert a megrendelők nem akarnak jönni köszönhetően Radhának.
Jobb híján a műhelyedben teszel-veszel, vagy csak tűnődsz egy gondolaton már vagy 20 órája, szóval csupa olyan dolgot teszel amit az obszidemberek "csak úgy" unalmukban művelnek.
Mikor feltűnik az utca végén Radha, aki egy csapat pribékje élén közelít a pajta felé.
Széles mellényel peckesen, ráérősen sétálgat, mint akit csak a szép napsütés a jó idő és a friss levegő csalogatott ki az utcára.
Hirtelen elnéptelenedik az utca, az itt lakók kezük-lábuk törik hogy egy-egy kapualjba húzódjanak a rettegett haramia elől, aki mosolyogva élvezi ki hírhedtsége minden pillanatát.
Nagyvonalúan int egyet-egyet a zárt kapualjakba szinte bepasszírozódni akaró emberek felé, kedvesen rámosolyog valakire akinek egy hete eltörette a lábát mert egy kapát csináltatott nálad, aztán barátságos krokodil mosollyal, mint aki rég nem látott komájához készülődik látogatóba, közeledik a pajtához tovább, úgy egy féltucatnyi testőre karéjában, akik között két troll is akad. Hálókkal, acélsodronyos hosszú bolákkal közelednek.
Radha azért gondolt rá, hogy hozzon annyi nehézfiút és eszközt amivel meg tud fékezni egy fajtádbélit, ha elszakadna nálad a cérna...

[Kyarra]

Mosollyal átnyújtom a pénzt. Furcsának érzem az illúzió ellenére is hogy most senki nem reagál olyan furán. Valahogy az út alatt úgy megszoktam. De egyben megnyugtató is hogy nem mutogatnak mindenfélét. És csak kicsit izgulok hogy átengednek e.

[Castor de Vinter]

Wynna Niendarr

Az ork visszamosolyog rád és a város pecsétjével ellátott szütyőjébe dobja a pénzt.

-Köszönöm. Mehet.

Az illúzió a jelek szerint jól sikerült, és bár csökkent a karma tartalékod, innentől kezdve 10 órán keresztűl csak egy szép dekoratív elf nőt látnak benned, nem a tüskés "rémet".
Természetesen minél további kommunikációs aktusban állsz valakivel, a lelepleződés kockázata annál nagyobb.

Travar építészete számodra idegen, mégis lenyűgöző a maga nemében. Az ősi városnak szinte tapintható a történelmi kisugárzása, ahogy érintetlenül vészelte át a Csapást és az eltelt évszázadokat. Rengeteg felfedeznivaló van itt.
Ez az aura kedvez a mágiádnak, míg hat rád az újdonság varázsa, minden a nyílt utcán végzett művészeti tevékenységedhez és képesség használathoz +1 fokozat járul. A páratlan környezet inspirálólag hat a tubadúr lényed mágiájára. (Az újdonság varázsa Travar méreteit tekintve 30 napig hat.)

Sajnos fogalmad sincs hogy Armida merre lehet. De egy Garlen kvesztort nem lehet túl nehéz megtalálni még egy ekkora városban sem.

[Antarys]

Nincs mit tenni, várom a fejleményeket. Ám, ha megint a neki való munkával jön, ki kell hogy ábrándítsam. Akkor se, most se fogok neki dolgozni, főleg azok után, amiket itt művelt a szegény, szerencsétlen lakosokkal. Ha most engednék, az eddigi szenvedéseik hiábavalóak lennének. Még akkor se fogok együttműködni, ha ezen múlna a megélhetésem, ami valljuk be őszintén most már tényleg ezen múlik. Inkább elköltözök egy másik városba, semmint ezzel az alakkal összeszűrjem a levet. Ha netán a pribékjei tettlegességre ragadtatnák el magukat, hát nem adom könnyen a szavam.

[Kyarra]

Tátott szájjal nézelődöm. Próbálom magamba szívni a város hangulatát megjegyezni formáit és megérezni a lényegét. igazából próbálom meghallani a szívdobbanásait mint egy ritmust hogy később dalt költhessek belőle. Hagyom had sodorjon a város, az se baj ha kicsit eltévedek. Ha már úgy érzem beteltem a hangulatokkal akkor keresek segítséget amely eljuttat a célomhoz. Megszólítok valakit óvatosan. Valahogy mindig számítok rá hogy elfut vagy hogy majd rémülten mutogat.
-Bocsánat Garlen szentélyét keresem.

[Castor de Vinter]

Wynna Niendarr

//OFF: Dobj egy Társalgás (Conversation) szakértelempróbát. Ha nincs, akkor csak az alap karizma fokozatoddal.
Erre nem veheted igénybe az inspirációs bónuszt mert ez szakértelem és nem képesség.//

[Castor de Vinter]

Ajeet

Radha olyan két lépés távolságban megáll előtted, mögötte félkörben a "kutyái" akik fenyegetően demonstrálják a banda erejét.

-Jó napot kovács! -mondja Radha még mindig mosolyogva.

-Azért jöttem hogy megkérdezzem nem-e gondoltad meg magad a megrendelésemmel kapcsolatban. Nem értem néhány lakatosszerszám elkészítése miért ekkora akadály, az neked semmi.

-Búsásan megfizetnélek, tízszeres pénzt is megadnám a szerszámokért.

-Ki tudja...talán még a megrendelőidet ért sajnálatos balesetek is megszűnnének...-mondja elgondolkodva.

-Vagy tán az én pénzem neked nem olyan mint a másé?

Int az egyik orknak, aki egy kis ércládika fedelét nyitja meg előtted, amiben ezüstök csillognak.

-Kétezer ezüstöt fizetek előre. Nem kell más csak egy garinitúra lakatos szerszám.

-Nos?

Wynna Niendarr

Nincs szerencséd a kérdezősködéssel, valahogy mindig olyan járókelőt fogsz ki, akik elég kuszán és zavarosan magyarázzák el merre is találsz egy Garlennek szentelt kegyhelyet.
Két órát is elvesztegetsz a drága idődből mire egy kis városi ligetben találsz egy szentélyt.
Garlen nőalakja maga elé, -ölelésre- emelt karokkal faragták kőbe, mellette két embermagas fénykvarckristály ragyog, illetve a szobor körül egy kis tuja liget lett ültetve védelmezőn.
Látsz itt egy törpe nőt, kantáros kertészgatyában, aki a szobor körüli virágágyásokat gondozza.

[Kyarra]

Ez a hely... csodás. De semmi nem védi. Ha lenne néhány védelmező tüskés inda itt.
Ámultan szemlélem meg szobrot és a képzeletemben az indák is ott tekeregnek. Majd megrázom magam.
Nem lehet minden olyan szép... olyan fájdalmasan szép, mint otthon.
A fájdalomról hogy eszembe jut a testem fájdalma de gyorsan visszaszorítom az érzést és az emléket is.
Nincs értelme törődni vele, mert olyan ez, mint a levegő...
A gondolat segít lenyugodni elhatározom, hogy jó ideig nem gondolok az otthonomra. Inkább törődök a jelennel és odamegyek a kertészkedő törpéhez.
-Üdvözlet Armidát keresem. Tudnál nekem segíteni?

[Antarys]

Vissza mosolygok a bandafőnökre. Már amennyire látszik egy kőmosoly. Igencsak kétségbe lehet esve, ha néhány szerszámért ennyi pénzt kínál. Talán a többi kovács is megtagadta vele az együttműködést. gondolkodok el. S remélem felkészült a velem történő egyezkedésre, merthogy ez egy hosszú menet lesz, aminek a végét én már ismerem. Kérdés mennyire érzi majd magát megbántva legvégül... Kőagyam fogaskerekei lassan forognak. Hosszú hallgatás után szólalok csak meg, s szavaimat lassan, s nagy műgonddal formálom.
-Üdvözlöm jó-Gawinauttop-uram! Örülök, ha úgy véli őriznie kell ennyi jóféle ércet, ezt magam is így tenném. Azt azonban nem értem mi okkal feltételezi, hogy Upandal segítene egy magafajta urat, mindazok után, amit egyik hű követőjével művelt? Mondom ropogós hangomon a felvonultatott verőlegény testőrség látván is egyelőre a félelem legapróbb szikrája nélkül. Ami látszhat rajtam az legfeljebb a sajnálat és nem azért, mert nem lesz ebből az üzletből semmi, hanem azért, mert aki ennyire hitvány, azt csak sajnálni lehet.

[Castor de Vinter]

Ajeet

-Először is annak okán, hogy ha nekem nem dolgozol, nem fogsz senkinek sem ebben a városban. -mondja Radha türelmesen.

-Másodszor: a jóféle ércre neked is szükséged van mert a piacból élsz.

-De sebaj. -mondja Radha és int az emberének hogy csukja be a ládikót.
-Számítottam rá hogy a magadfajtát nem könnyű jobb belátásra bírni, de én türelmes vagyok. Az idő nekem dolgozik. Vagy megszoksz, vagy megszöksz kovács, mert nem lesz más választásod.

-Ezt a kedves fickót, Cakkost -int az egyik pribékje felé-, itt hagyom a műhelyed környékén hogy tájékoztassa az erre tévedőket hogy milyen egészségtelen dolog veled dolgoztatni.

Cakkos -akire valószínűleg onnan ragadt a neve hogy egy jól kivehető harapásnyom mentén hiányzik egy darab a fülkagylójából, leül az utca bal oldalán a házfal tövébe és kényelembe helyezi magát.

-Jövő héten újra felkereslek az ajánlattal hátha addig jobb belátásra térsz. -mondja Radha

Ezzel a banda -Cakkost kivéve- sarkon fordul és elvonul arra amerről jött.

Wynna Niendarr

A megszólított törp nő már jócskán túl van élete delén, ősz haját rövidre vágva hordja. Mosolyogva felpillant, majd feláll.

-Garlen hozott ifjú elf. Armida az Ispotályban van, betegeket gyógyít. Idegen vagy itt ugye? A nevem Lena. Armida a lányom, említette hogy vár egy utazót, de te nem lehetsz az. Hacsak az elfek időközben vissza nem tértek a Wyrm-erdőbe. -mondja elgondolkozva.

[Kyarra]

-Én Wynna vagyok. Engem vár.-mosolyodom el- Ez csak mágia... Nem voltam benne biztos, hogy beengednek a kapun... Furán viselkedik minden névadó aki velem találkozik.-elkomorodom de csak egy pillanatra. Majd újból elmosolyodok-. Akkor megyek az ispotályba, ha megmutatod merre találom, nem váratnám tovább Armidát.
Ha megmutatta nekem arra indulok tovább.