Santroil-hegy legendája (ÚTK)

[Alarond]

/Ikríí Sirisz/
Még a fogadóban:
Mikor meg érkezek a fogadóba le ülük egy egy üres asztalhoz és kerülöm a társoságot amíg szét nem nézek alaposan majd az erő viszonyok felmérése után be állok a szkanderezők közé. Amint meg hallom a lehetőséget apénz szerzésre az elsők közé turakodom magam és nem is gonodlom hogy ms képeslenne teljesíteni egy veszélyes küldetést hisz mindenki gyengébb a szememben. Mivel én lehettem az eggyik utazó nyugtáztam magamban hogy bölcs ez az elf nem akart meghalni, majd mikor megláttam a társam meginogott hitem a munkaadó eszében hisz egy vézna ember semmirre sem jó, De azért lelkesítően üdvözöltem:
-SSSSzzzeeevasz barátocskám nef élj majd csak tudsz te is valamiben segíteni, esetleg használom a fejed-kedves vigyor szerűség-jaj be ne ssszarj nem bántlak. A nevem Ikríí Sirisz a többit meg majd készőb.-ha még ő i smond valamit meghalgatom majd indulok a a dolgaimért és kint megvároma alovamon
Történések az úton:
Mikor meglátom a harc hevébe elmerült embereket meg szál engem is a mottóm alapgondolata miszerint "többet erővel, mint ésszel". Társam véleményét ki sem kérve lesálok a lóról és a következőt mondom(a harc puszta gondolatától nem figyelve sziszegve)
-haha...nézd mennyi ssszzép kisz ellenfelecske-ezt kimondva elgondolkozom hogy mennyit öljek meg közűlük de egyenlőre arra döntök hogy azt ölöm meg aki a kard útjába kerül-gyere te isszz had cörgedezzen vér a fegyvereden az enyémek is már majd ssszzzét repednek anyira sszáraz(sz)ak.
még mi előtt befejezném mondatomat néhány nagyobb lépést teszek és elkezdek futni a lenedő ellenfelek felé. Mikorra körülbelül a fél távra érek eszembe jut és megálok gondolkozni, hogy elkellene döntenem kiket csapok le, és a péncélosok szerencséjére az aprónép ellen döntök. Újra lendületet veszek és folytatom futásomat az ellenfelek felé és haladás közben hevesen hátradobom incognómat és az eggyik kardomat harcrakészen kemény szorítással rántom ki hüvelyéből majd az utolsó lépésem előtt hatarmasat ordítok:
-MEG döglesz te kisssszz mocadék.
és abből a lendületből le is csapok a hozzám legközelebb álló banditára majd folytatom a hadakozást a banditákkal

[Rannien Siey]

(Enrico Ramirez)

A fogadóban:

<Végre egy kis pihenő...>

Ezzel a gondolattal lépek be a fogadóba, majd helyet foglalok egy félreeső asztalnál. Kicsit elmerengek a régi időkön, mikor a füstös alvilági kocsmákban kerestem munkát volt mentorommal, majd amint megjelenik a felszolgáló kisasszony, szépen közelebb intem:

-Egy kupa bort, legyen szíves! - majd jelzem, hogy hajoljon közelebb.
-Ha bárki kérdezősködne utánam, mondja hogy nem látott semmiféle olyan alakot, majd vigyen fel a szobámba egy üveg bort tálcán a szobámba, kopogjon négy aprót, s hagyja ott...

S hogy nyomatékot adjak a mondanivalómnak, óvatosan a kezébe csúsztatok egy ezüstöt, de nem hagyom még, hogy elmenjen.

-Tudom hogy nem kéne elmondanom, de megteszem, hogy értse a szándékaimat... Kis hatászünet. Tudja, én a Pyarroni Titkosszolgálat ügynöke vagyok, s néhány gorviki kutyának elég rendesen keresztbe tettem, így most utánam szaglásznak... Kérem ne mondja el senkinek, csak veszélybe sodorná, és célponttá tenné azokat, akik tudnak erről... Mindenesetre köszönöm a megértését... Mosolygok rá, és jelzem, hogy mostmár mehet.

<Ezt elintéztem...>

Az új társam megkapásakor:

<Komolyan egy ilyen idióta batár állatot adtak mellém?! Hahh... Mindegy, legalább könnyen manipulálható, és esetleg csapdafelfogónak se utolsó...>

Az üdvözlő "beszédének" hatására legszívesebben felhasítanám a ramierámmal, de uralkodok természetesen az érzelmeimen.

<Majd egy másik alkalommal még sor kerülhet rá...>

Csak bólogatok a mondandójára, és leplezem az undort, amit kezdek érezni iránta. Majd valami köszöntésfélét mormogok felé, s hogy szólítson Merricknek...

Az úton:

-Remélem csak valami hülye vicc akar lenni, hogy nekik mész... Majd lerendezik maguk között, ne avatkozz bele!

Miután látom, hogy nem használ, csak a fejemet csóválom, hogy őrült szegényke...

<Mindenesetre legalább megtudom, hogy csak a szája nagy, vagy tényleg konyít valamit az értelmetlen vérontáshoz...>

Kicsit közelebb léptetek a lovammal, hogy jobban lássam a harcot. Egyelőre még nem tervezek beleavatkozni.

<Ilyen apró-cseprő dolgokra nem pazarlom a hatalmamat... Ha pedig mágia nélkül megyek harcolni, akkor akár meg is sérülhetek... Jobb lesz, ha ebbe most nem szólok bele, csak ha muszáj...>

Azért a ramierám előhúzom.

[Dimalt]

Amikor elmeséli Lidia, hogy honnan származik a kődarab Hisre nézek, és remélem neki is az jut az eszébe ami nekem!
< Lehet, hogy pont azt a bányát keressük, amiről a lány beszél, ebben az esetben viszont nem ártana tisztázni, hogy mi lehet a táblán! Talán útmutatás, de az is lehet, hogy valamilyen rúnamágiáról van szó, akár hogy is ezt jobb ha Hisre bizom majd!
"Nagyszerű"! Krán tudása! Ezzel lényegesen csökkent a túlélésünk esélye! Akármilyen sötét varázlsatok tudója is lehet His, a sötét birodalommal még ő sem szálhat szembe. Ynev szerte akarták már megfejteni a kráni tudást, de senki nem járt sikerrel tudomásom szerint! Krán mindig odafigyelt rá, hogy ha a tudása kiszivárog, megfelelő intézkedéseket tett és elvarta a szálakat, ezzel mint egy örök misztikumot vonva maga köré! Persze lehetnek kiszakadottak, akik jól ismerik ezt a mágiát, de nagyon meglepődnék ha His is közéjük tartozna! Akkor fel kellett volna ismernie a sequorjaimat, ami biztosan nem történt meg. Akárhogy is, hármunk közül neki van a legtöbb esélye szembeszállni a kráni tudással, szóval jó lesz, ha figyelem minden mozdulatát, és valahogy életben kell majd tartanom, akármi is lesz! Talán még ragad rám egy kis tudás is, ami még jól jöhet máskor, elvégre a herbalizmus mindig hasznos lehet, akárcsak a mérgek ismerete!>

Csino szavaira annyit mondok csak, hogy
- Bocsájtsd meg ha megsértettelek, nem állt szándékomba. Roppant érdekes amit a fegyverekről és a mozdulatok beszűkítéséről mondtál, de a karoddal nem fogod tudni kivédeni egy kard csapását és ez fordítva is így működik, nem tudod átszúrni senki szívét a karoddal! Én csak próbálom megérteni a harci stílusodat, tudod, még sose láttam olyan embert, aki oly őrült lett volna, hogy puszta kézzel szálljon szembe az acél ellen ha van más választása.
Ezt követően széles mosoly kerül az arcomra, és egy kis nevetés hagyja el a számat, majd folytatom:
- Ne haragudj barátom, csak az jutott az eszembe, hogy épp te magad mondtad, hogy őrült vagy. Íme van most már bennünk egy közös dolog, mind a ketten őrültnek tartunk téged:) Bizonyos szinten egyet értek veled a megkötésekről és a beszükítésről, csak más elvek alapján harcolok. Tudod a tökéletességre törekedés akár legyen szó puszta kezes harcról, vagy akár fegyverek forgatásáról a mozdulatok és a lehetőségek kivégzése. Ahogy említetted az eltévelyedett testvéreidet // kardművészek // ők a hagyományaik, szokásaik követik, a stílusuk rabjai, még vegyünk példának engem. Én ismerem a becsületet, hűséget, de nem kötnek ezek a dolgok a harcban. Egy kardművész kiszámíthatóvá válik, meg lehet határozni a reakcióját, sosem cselez, a mozdulataira összpontosít, hogy minél tökéletesebbek legyen, mert hiszi, hogy a tökéletességben van a győzelem. Mind a ketten tudjuk, hogy az a tény, hogy ki győzi le a másikat nem azon múlik, hogy kinek a mozdulatai tökéletesebbek. Az marad életben, aki előbb szűnteti meg ellenfele szívének dobogását.
Nagyon jó szemed van! A pusztítás és a gyilkolás között nagy különbség van, akárcsak az között, ha valaki élvezetből öl vagy szükségből. A banditák nem voltak komoly és nemes ellenfelek. Hitvány söpredéke egy gátlástalan világnak, ami nem veszített sokat halálukkal. Nem hitvallásom, hogy jobbá tegyem a világot, ezért voltam úgy vele, hogy nem foglalkozom a segélykiáltással, de ha már mindenféleképp segíteni akartatok a lányon, ám legyen. Nem hinném, hogy szép szóval lebeszélhettük volna őket, így megtettem azt amit valaki más, egy másik helyen később. A harc nem kedv kérdése, ha valaki örömét leli benne, akkor már képes megfeledkezni magáról, hibákat követ el, melyek a végzetét is okozhatják. Az érzelmek is egyfajta békjót képeznek az ember életében, melyek miatt nem képes kiemelkedni a többi közül, nem tud felülkerekedni a többieken. Engem arra tanítottak, hogy öljek ha kell. Pontosan, gyorsan, kímélet nélkül. Ha ezekről megfeledkezem, akkor hibázok, és könnyen megtérhetek az istenemhez.
És te? Te sem tűnsz olyan embernek, mint aki élvezettel harcol. Véleményem szerint inkább hasonlítasz a kardművészekre - csak kard nélkül - mint egy harcosra. Figyeltelek a kocsmában is. A teádat is hosszú generációkra visszavezetett hagyományok szerint ittad. Valószínűleg a mozdulataid is a néped évezredek óta fenttartott hagyományainak alapjaiból táplálkozik, mintha a tökéletességre törekednél, de nem az irányít. Ha ez így van akkor már két közös dolog van bennünk. Hihetetlen gyorsasággal végeztél olyan mozdulatokat, melyek nem kevesebb ügyességet is igényelnek.
Akár hogy is gondolkozom, nem jutok düllőre, abban, hogy mit keres egy magadfajta ember ilyen távol az otthonától? Hagyományőrzők vagytok, bizonyára sokat jelent a számotokra a család és a rend. Ha tippelnem kéne azt mondanám, hogy Észak Ynevről jöttél, talán tiadlani lehetsz? Ez arra enged következtetni, hogy kitagadott vagy, esetleg árulással vádolnak? Ebben az esetben viszont tűrnöd kellet volna a bűntetésed, ami lehetett akár halál is, ami azt jelentené, hogy még sem kötnek annyira hagyományaitok, és ezt tetszene nekem, vagy örök száműzetésbe kerültél, ami magyarázná, hogy miért vetődtél ilyen messze otthonodtól, ez persze neked lenne rosszab, hiszen soha nem térhetnél vissza hazádba, vagy mindent elkövetnél azért, hogy jóvá tedd a bűnödet, akár el is árulnál minket, ami valjuk be őszintén, kissé aggasztó számomra!... Szóval mesélhetnél egy kicsit magadról, ami persze még mindig nem jelenti azt hogy az igazat fogod mondani, de azért tegyünk egy próbát, hátha hiszek neked!
Pár másodpercre újabb mosoly került az arcomra, aztán kíváncsian figyelek Csinora.

Amikor odaérünk a kapuhoz, leszállok Eligor hátáról, és a gyeplőt fogva vezetem magam mellett tovább.
Ahogy Lydia bemutat minket a katonáknak, nem foglalkozok vele, hogy rosszul mondta a nevemet. < Nem is szükséges, hogy tudják, elég ha csak a Dimaltot ismerik. >

Mikor a kikérdezésről beszélnek, összeráncolom a szemöldökömet: < lehet hogy ennek nem lesz jó vége! >
De amikor felénk fordul a katona és felteszi az eslő két kérdését akkor már nyoma sem látszódik az előző rosszalásnak! Ismét a szoborszerű érzelmektől mentes arc kerül elő.
Az első kérdésre megvárom, hogy a többiek válaszoljanak, ők talán többet értenek a diplomatikus válaszadásokra!
< Ha rajtam múlna csak kiadnám az útját az őrnek, elvégre is semmi köze hozzá, hogy milyen céllal jöttünk, másrészt, meg nem gondolja komolyan, hogy ha ártani akarnánk valakinek, akkor ilyen feltűnést keltő módon érkeznénk meg?! >
Miközben a többiek válaszolnak az őr kérdésére, csak némán félre húzom a köpenyem bal oldalát, és az övemen lévő erszényt megpaskolom, hogy a benne lévő pénzérmék hangos csörrenésével jelezzem a válaszomat, közben pedig egy erőltetett mosolyt csalok az arcomra.

[Zakar]

Végig hallgatom Lydia beszámolóját, majd így szólok.
-Szénbánya? Micsoda szerencse, társaimmal éppen egy ilyen helyet keresünk. Ugyanis ilyen helyeken él egy gombafajta, melytől megbízóm gyermekének élete függ. S ha sikerrel járunk, egy ártatlan gyermek élete lesz a jutalom. Így küldetésünk sürget, hisz percről percre fogy az idő.
Mond Lydia, a bánya mennyire gazdag? Sok benne a szén? Hisz ha már egyszer lezárták, nem biztos, hogy új telérekre bukkannának? És voltál már bent a bányában? Sok víz van benne, párás a levegő, vagy száraz és dohos?Remélem nem vagyok tolakodó, hogy ily kérdéseket teszek fel neked? De ha már a remény halvány szikrája csillan, lelkemet a boldogság járja át!
-Lydia kellene még egy dolgot tudnom, amióta a bányát megnyitották, nem történtek szokatlan dolgok a faluban vagy a bányánál?
<Ó Sogron, remélem hihetően adom elő a szerepet ami kipattant agyamból. És nem árulnak el a társaim.>
Majd miután válaszol, újabb kérdéseket teszek fel neki.
-De hogyhogy ilyen távol kerültél a falutól gyűjtés közben? Jó magam is értek a gyógynövényekhez, s utamtól azt is reméltem, feltölthetem készleteimet, pár fűből. Mond csak van e a falutokban Sisakvirág....(Itt elsorolom az álom méreg és az igazságszérum főbb összetevőit összekeverve.)
/Álomméreg:1 szintű fegyverméreg:Azonnali hatású, Hatása:Ájulás, Egyszeri IP:14
Igazságszérum:1 szintű italméreg:Azonnali hatású, Hatás:Kábulat(igazmondás),közepes ideig ható. IP:13/
-És ha nem vagyok indiszkrét, megkérdezhetem miért nem volt veled egyetlen egy férfi sem a faluból? Ilyen távolt utakra, e vidéken én nem engedném el az asszonyokat egyedül. Hisz mint a példa is jól mutatja nem veszélytelen itt a lét.
Mikor megérkezünk Noir-t nyugalomra intem. Majd az őröknek így válaszolok.
-Herbaliztikus kutatást végzek, s ők a kísérőim, pénzünk van. Csupán szállást kérünk addig míg a környék növényvilágát fel nem derítem.
<Te arcátlan paraszt, nem hogy elsőnek imát morognál, hogy épségben vissza hoztuk a lányt, egy nyelvrothadás nem ártana neked te suttyó, hogy is van az a varázslat....>

[Laokoon]

<Krán? A délvidék legendás ki tudja milyen alapokon nyugvó hatalma. Érdekes... de ha csak a fele is igaz annak amit halottam róla akkor nem számíthatunk semmi kellemesre >
Amikor meghallom társam példabeszédét nem állom meg és igen kiadósat kacagok rajta
-Akkor ha megengeded fordítsuk meg amit mondtál és ezúttal én kérdezek. És mivel sok kérdést tettél fel így válaszom is sokrétű lesz.
Először is: Nem csak az a fontos hogy egy harcművész hogyan védekezik hisz az az ő baja de te hogyan véded ki egy harcos csapásait aki egyszerre négy eszközzel is támadhat négy különböző irányból ráadásul lényegesen gyorsabban mint ahogy te támadni tudnál kardoddal?
A tökéletesség a harcban neme arra utal hogy a harcos minden mozdulatot ismer, az összes apró trükk vagy csíny a tökéletes harcos lehetőségeinek tárházat gyarapítja?
És neme hiába ismered a a démon nevét a harcban attól még magában nem fogod tudni legyőzni amíg olyan hatalmas nem vagy mint ő. Avagy mi értelme tudni az ellenfeled következő lépését ha csak az éred el vele hogy tudod hol fog érni a csapás ami holtadat okozza tenni nem tudsz ellene?
És neme az oltja ki végül is a másik szíve dobogását aki magasabb szinten űzi a harc művészetét és ezáltal előrébb jár a tökéletesedé útján?
Te mondod hogy jó szemem van mikor fél nap ismeretséggel a hátunk mögött már kezedbe van életem története? Most az hogy sok részletében hibás az nem fontos már maga a gondolatok láncolata is elismerésre méltó. A hibákról annyit hogy rendem belegyezésével <Lényegében az ő parancsukra> hagytam el hazámat az ok pedig hogy ilyen távol vagyok hazámtól hogy eltévedtem és ez ha ez az Erioni kapuk terén történik akkor így jár az ember. <Főleg ha még erre rá is segítenek a mindig "segítőkész" helyiek.>
Az viszont tény hogy amit láttál bennem az mind bennem van bár nekem már fel sem tűnik. Belém ez úgy belenevelték hogy valószínűleg már akkor sem tudnám máshogyan inni a teám ha az életem múlna rajtam. Amit a gyorsaságról és az ügyességről mondtál az éppúgy jellemez téged mint engem így hát igen csak örülök hogy oldalamon tudhatlak.
Viszont engedelmeddel ha már te így kielemeztél hadd tegyem meg veled én is: Úgy osontál hogy nem vették észre bár ebben közrejátszhatott az én ügyetlenségem is a vágásaid mint mondottam életre... akarom mondani lényegre törőek voltak ez pedig a fejvadászok sajátja. Folyékonyan beszéled az Ervet ami hacsak nem vagy északi mint jómagam - amire kevés az esély - akkor azt jelenti hogy Yllinori vagy amiből szintúgy következik hogy valószínűleg a helyi rettegett klánhoz Anat-Akhanhoz tartoztál. Igen múltidőben hisz amikor indultunk a kocsmából a gyógynövények felől érdeklődtél His-től ami arra utal hogy mérgeket akarsz keverni. De minek tanulna méregkeverést valaki akit egyrészt ellátnak ilyenekkel másrészt "otthon" is tanulhatna ilyesmit? Ugyan nem tudom mit kell tenni ahhoz hogy kirúgjanak egy fejvadász klánból de eleget tudok róluk hogy ne is akarjam tudni az igazságot.-
Mikor odaérünk a kapuhoz az őrök viselkedésén módfelett meglepődök. De szerencsére His jól kivágja magát, meg is jegyzem magamnak hogy emberünk igen jól hazudik ez pedig fontos lehet. Emellet viszont nem szólalok meg nehogy valamivel elrontsam társam történetét. <Mindenesetre azért itt délen nem teketóriáznak az őrök rögtön a tárgyra térnek Nálunk otthon a legszemtelenebb kereskedő sem merészkedne ilyesmire, de hát ahány ország annyi szokás.>

[Gordon]

_____________________________________________________________
Helyszín: Yllinor környéke a csata.
Időpont: 3701. év 1. hónap 1. nap, késődélután
2. csapat résztvevői: [Rannien Siey] Enrico Ramirez, [Alarond] Ikríí Sirisz,
_____________________________________________________________

Félgyíklény, csak a rohammal foglalkozik és nem sokára el is érné első ellenfelét, mivel kb 15-20 inev láb távolságra van tőle, de Enrico észre vette, hogy kicsit délfele, három bandita jelent meg rövid-íjakkal és Ikríí-t vették célba, aki csak akkor kapcsolt, amikor néhány nyílvesztő mellette a fába csapódott. Ikríí néhány pillanat alatt körülnézet és rá jött Enrico Ramirez nem követte, meg ha akarna se tudna segíteni 50 inev láb távolságról, de következő lövésük a banditáknak pontosabb lesz, így a páncélosok közelébe érve már lehetséges, hogy sündisznó lesz.
Három bandita délfele egy alacsony dobról készülnek következő támadásukra, még egyiket félig meddig takarja a fa, másik rögtön mellette bokorban guggol a harmadik pedig néhány lépés távolságra van a társaitól, de látszik rajta, hogy magabiztos, mert se bokor se fa nem takarja és Ikríítől 10 iven láb távolságra van. Fegyverzetük és páncéljuk sem sok, kezükben rövid íj, oldalukon furkós bot, meg tőr, akik takarásban vannak szakadt fegyverkabát van rajtuk, meg aki nincs takarásban, az csak egy egyszerű bőrpáncélt visel, aztán Ikríí célba vették és három nyílvesztő repült feléje.

//Gyorsaság próbált kérnék Ikríí-nek, hogy a három nyílvesztő elől ki-e tud térni, közben írhatok reagot is, hogyan tervezitek a továbbiakat.
Támadással kapcsolatos szabály: 3 kör harcérték dobásait és cselekvési reagja kell.//

[Dimalt]

// Csino és köztem zajló beszélgetés folytatásaként //

< Csino tényleg őrült! Szentül hisz teste erejében, de nem annyira bolond, hogy lebecsülje a másikat! Azt hiszem van valami tiszteletre métló ebben a férfiban, ha más nem is, legalább kiáll az elvei mellett, és szentül hiszi, hogy igaza van! Hm... >
Mikor végzett a mondandójával annyit mondok neki:
- Meg kell hagynom, nem csak a szemed éles, de az eszedet is tudod használni! Azzal amit mondtál egy baj van! A fejvadászok csak istenükhöz megtérve hagyják el a klánjukat! Nekem nem tűnik úgy, hogy halott lennék! De nem rossz!
Ha eljön az ideje annyit tudni fogsz amennyit tudnod kell!

< His ismét kellemes meglepetést okozott, mikor az őröknél olyan jól kivágta magát! Remekül hazudik! Ez az ember sokkal kevesebbet mutat magából mint ami valójában! Ha bár nem valami bőbeszédű, muszáj lesz kideríteni valós szándékait, ugyanakkor óvatosnak kell lennem, hiszen hármunk közül ő az egyetlen aki érti és valamelyest szembeszállhat a mágiával! >
Ha lesz rá alkalmam - nem baj ha Csino is hallja, legalább ő is levonhatja a tanulságot, csak rajtunk kívül álló személy ne tudja beleütni az orrát a párbeszédbe - akkor megpróbálok Hissel beszélgetést kezdeményezni:
-Mond His! Te hogy keveredtél ide? Honnan jöttél?

[Zakar]

Mikor Dimalt felteszi nekem a kérdést pár percig hallgatok, majd ránézek és így válaszolok.
<Nem, nem barátom, megbízom a kardod erejében. De nem kell tudnod olyan dolgokról, melyek elmosódott határait úgy sem tudnád megfogni, és magadba zárni. Nem értheted mi űz, hajt, hisz te nem láttad az álmot mint én, nem neked küldött üzenetet Sogron. "Ó köd! Te a hő és hűs ősi játéka fedj el engem.">
- Északról jöttem, a tér furcsa fintora vezetett. Csupán célomat tudom, mely egy ezer éves viszály széttörése. Sok mindent tanultam és tanulnom kell még sokat, hogy elérjem Oghogult. Be kell barangolnom északtól délig a kontinenst, új népeket kell megismernem, látnom kell és értenem.
Egyesítenem kell és szétfeszítenem. Üdvözölni és búcsúztatni. Ki voltam eddig? Erre csak azt mondhatom, a cél maga, mely ember alakot öltött. Sorolhatnám mihez értek, untathatnálak a lét apró morzsáival, de nem teszem. Pár dolgot azért még elmondok, nem iszok semmi fajta szeszt, rég óta. Szeretem a hegedű hangját, értek a gyógyításhoz épp úgy, mint a pusztításhoz.
De elmondok még valamit, ami téged érdekelhet, egy apró történettel egybekötve. Hajdan egyik mesterem így elmélkedett, mikor egy erdei barlangba húzódtunk és én meredten néztem a tüzet s az árnyékok játékát a falon.
- Tetszik e fiam az árnyékok játéka a falon? Azt válaszoltam rá: Tetszik. Mire, ő így folytatta tovább: Jól jegyezd meg, amit mondok most neked His. Az árnyék nem más, mint a sötétség és a fény szövetsége, hogy éljen, mindkettőt meg kell becsülnöd. De minden szövetség ilyen, legyen az kérész életű, vagy ezer éves, mint az elfek szent fái.
-Remélem ezzel többet tudtál meg rólam.
<Remélem annyit elárultam, ami növeli a bizalmát.>

[Gordon]

_____________________________________________________________
Helyszín: Kudmoor falu, Szabóházában.
Időpont: 3701. év 1. hónap 1. nap, este
1. csapat, résztvevők: [Dimalt] Dimalt Edian, [Laokoon] Csino-San, [Zakar] His Oreon,
____________________________________________________________

Még a földes úton Kudmoore falu felé menet válaszolt His Oreon kérdéseire.
- Igen, de korom sötétben úgysem találunk semmit, meg az ottani őrök sem őrülnének nekünk. Aztán folytassa a kérdéseidre a válaszokat. - Elvileg kevés a szén és a vas, így nagyobb valószínűséggel tényleg keresnek valamit, de senki nem tudja, hogy mit, talán polgármester Argon Kellon vagy Koodmure faluvédő parancsnoka Deroll Rochald, tudna segíteni, de nem nagyon örülnek a kíváncsi utazóknak.
Utána a vízre is válaszolt Lydia. - Nagyapán mesélte, hogy bányában meneküli alagutún keresztül vizet látott folyni, mert a hegyek adják a ivó víz készlet nagy részét, de többet tudna mesélni róla, mint én.
Kérdéseidre folyamatosan tovább válaszolt. - Egyáltalán nem tolakodó és őrülők, hogy boldog. Aztán egy mosollyal jelzi is a mondata végét, utána folytassa a válasz adást.
- Most, hogy kérdezi gyilkosság történt 1 héttel ezelőtt, de a falusiakból nem tűnt el senki, még én is kérdeztem Rochald parancsnokot, sőt Jones a barátom is.
Elpirult egy kicsit, majd zavarodottan mondta. - Nem úgy barátom, igaz férfi, ám gyerekkorunk óta ismerjük egymás, de hülye vagyok. Pirosság halványult és nyugod hangon folytatta. - Bocsi az össze-vissza zavarodottságért, csak ideges voltam, hogy egy kicsit félre értik.
Aztán folytassa a lényeget. - Szóval Rochald parancsnok közölte mindenkivel, hogy ne kérdezzük az esetről és ha tovább zaklassuk, akkor egy cellát biztosít mindenkinek 1-2 napra, aki kérdéssel zaklassa.
Végül az utolsó kérdésre is válaszolt. - Nem tudom biztosan, hogy van otthon nekem belőle, de holnap Herbalistához elmehetünk, ugyan is gyógynövényekről tőle tanulok.

Kérdező lemezvértezbe öltözött őr mondta. - Köszönöm az együtt működésüket, remélem nem sértődtek meg, ugyan is csóró és nincstelen csavargókat nem engedhetünk be a faluba, meg ilyen elhagyatottabb faluba ritkán vannak látogatóink, meg néha Yllinori és Krandi csapatok is össze csapni a közelben és itt keresnek menedéket, ilyeneket ellenőriznünk kell.
Aztán folytassa. - Még-egyszer köszönöm az együtt működésüket, további szép napot.
Közben a fa kaput egy-egy őr már nyissa is nektek és Lydia-nak, utána is mentek tovább a faluba.
Bent megpillantotok jobbra egy kisebb rozoga házat és ház előtt rongyokba öltözött ember kezében borral, aztán balra fordultok és egy picivel nagyobb házat néztek előtte szépen lenyírt bokros ahol egyik kislány bujkál, másik meg egy kisfiú, aki ház oldalát választotta búvóhelynek, de még megfigyelitek, hogy egy nagyobb házzal van összeépítve, aztán Lydia mondja.
- Balra láttok nagy épületet az a bőrműves háza.
Jobbra el fordultok és tovább indultok, közben balra néztek, mivel egyik kóbor kutya ép a szemtett turkálja, aztán nézitek a két szomszédos házat és tényleg egy kicsit hasonlít az Yllinori építéshez, majd Lydia egy ház előtt megállt és mondta.
- Megérkeztünk, egy pillanat és beköszönöm édesapának, utána jöhettek.
Addig itt is körül néztek és látok egy régi fából készített padot az udvaron, szépen kialakítót bokrokat és egy-két fát, meg virágokat egy-egy kialakítót helyen és ezt a rész bekeríti egy kis fából készített kerítés, ami zöldre van festve, aztán Lydia ki jönn és mondja nektek. - Jöjjetek be.

Betérve a házba, végig mentek egy fehér-falu folyóson és a földre sötétkék-színű szőnyeg van leterítve, bal első ajtó teljesen nyitva van, így benéztek egy pillanatra. Egyszerű kis szekrényt látok és tetején egy könyves polccal kb: 20 könyvvel, aztán egy lelakatolt ládát, meg egy asztalt és három egyszerű fa székkel.
Tovább indulva a jobbra második ajtó is nyitva van, ami bent viszont feltűnik az egy vak öregember, aztán Lydia átöleli és mondja. - Szia nagyapa. Majd mondja az öreg. - Szia kincsem, mi történt veled, megtámadtak? Lydia mondta. - Igen nagyapa, de az urak meg mentetek. Aztán mondja az öreg nektek. - Köszönöm, hogy megmentették egyetlen unokámat, örök hálám fogja önöket üldözni, egyébként be sem mutatkoztam a nevem Zagnar Cierwing. Bent csak két egyszerű építésű ágyat láttok, még az egyik ágy ajtótól balra van, addig a másik ágy jobbra van, egy nagyobb régiesebb szekrény az ablaktól fél inevláb távolságra, meg sarokban egy faszékkel és az öreg alatt egy hintaszék, amiből nehezen tápászkodik ki, aztán mindannyian mentek tovább a folyóson.
Végül el mentek egészen a nappalig, ami a folyosó végén van, aztán bemutatkoznak Lydia szülei, utána körülnéztek és látok egy asztalt négy szépen kialakítót faszékkel, egy üvegszekrényt és néhány fiókokkal, meg mellette egy virág faragásokkal eltátott kétajtós szekrényt, meg sarokban egy kis asztalt rajta egy piramisszoborral, meg falon egy festményt, amin Vorof és Nuara van rajta, aztán Vorof Mondja.
- Köszönöm, hogy megmentették egyetlen lányomat, kérem foglaljanak helyet az asztalnál. Még néhány faszéket odavitt Vorof az asztalhoz és szép kényelmesen leültetek, aztán hozta a bort és jófajta sört, meg vizet is készített, hát ha kell, majd mondta. - Hamarosan jön a vacsora, addig a kérnek valami inni valót?
Közben asztalhoz ki is jött a jó tyúkleves, aztán másodikén sülthús tárult elétek, végül valami íncsiklandó saláta, meg egy jó nagy cipó társaságában, majd fejeként két porcelántányért raktak elétek, első mélyebb a levesnek, második vékonyabbat sülthúsnak, aztán tányérok mellé villát, kanalat és kést is raktak.
Ahogy jó ízűen falatozgatok, közben Vorof kérdezett egy-két dolgot.
- Elmesélnék az urak, hogy mentetek meg a lányomat a haramiáktól, meg hogy hova valósiak? Aztán hozzá teszi Vorof a mondandójához. - De ha tolakodónak tartsák kérdéseimet vagy mára fáradtak hozzá, akkor nem szükséges válaszolniuk?

[Zakar]

Amint Lydia megemlíti az őrök szót, kissé fentebb húzom a szemöldököm és vissza kérdezek
-Őrök? Ez csak arra utal, hogy valamit keresnek az urak ami nem a vas meg a szén. Vagy a falu rendelte ki oda az őröket? Ugyanis nem akarok problémázni, azon hogy be tudunk e oda jutni vagy sem.
A polgármester és a főkapitány, mert gondolom az lehet a tisztsége, hisz nem hallottam még faluvédő parancsnokról, után is vissza kérdezek.
- És melyiktől kellene inkább engedélyt kérni, hogy beléphessünk a bányába? Argon Kellon-tól vagy Deroll Rochald-tól. Egyébként nem nagyon szokott érdekelni, ki örül nekem és ki nem. A célok azok célok el kell érni őket bármi áron.
A gyilkosságnál ismét érdeklődve fordulok felé.
-Gyilkosság? No fene, és hogy történt? Ha nem tűnt el a falubeliek közül senki, ki volt az áldozat? Nő vagy férfi, bizonyára van sejtése, hogy mi történhetett szerencsétlen párával?
Mikor belezavarodik egy kicsit a mondandójába, nyugodtan válaszolok neki.
-Ne légy zavarba, nem értünk semmit félre, csak azt amit szántszándékkal félre kell érteni.
Majd elmosolyodok.És némán folytatom tovább az utamat, a falu felé.
Mikor az őr a válaszom után elnézést kér, megértően bólintok egyet. És beindulok a faluba.
A rozoga ház felkelti a kíváncsiságom és elmorfondírozok magamban.
<Vajon miért tűrnek meg egy részeg nyomorultat a faluban, ha a többit nem engedik be?
Talán valami álcázott művelet az egész, de majd megtudjuk, nem kell úgy sietni, mert még túl nagy gyanakvásra adnánk okot. Ó Sogron, ez a hely már is érdekfeszítő, vajon milyen gyémántos legyet fogott itt a pók?>
Majd félhangosan mondom magamnak.
-"Pók, pók pici pók,
Gyémántos legyet fogott,
De a kobra meglátta,
S megette mindkettőt legott."
/Idézet egy Sogronita versecskéből, melyben a gyémántos légy az egyetlen tudója annak, ki ölt meg a királyt és ezen tudásra, hogy tesz szert végül a kobra./
Mikor megmutatja a bőrműves házát, megkérdezem.
-Úgy látom gazdag ember a bőrműves, ő esetleg a leggazdagabb a faluba?
Mielőtt belépünk a házba Noirnak szólok, hogy maradjon a küszöbnél. Majd mikor meglátom a könyveket, elhatározom, hogy belefogok lapozni párba. Az öreg vak embernél, egy kissé ismét elmorfondírozom.
<Ha tudta az öreg, hogy megtámadták,a lányt akkor miért kérdezi meg? Ha meg nem tudta, honnan veszi a kérdést a támadásról? Talán a vak nem is annyira vak?
" Emlékeimben fel ötlik mesterem szava:Nem kell fiam ahhoz látni, hogy érzékeljünk, a szem csupán az egyik szerv mely a világot megmutatja. De túlságosan is rá támaszkodunk.">
-Nem tesz semmit uram. A nevem His Oreon, ők pedig a kísérőim, Dimalt és Csino-San.
Az apának is viszonzom a köszöntését. Majd így szólok mikor itallal kínál.
-Köszönöm de nem ihatok alkoholt. És bocsátsák meg, de nem fogom levenni a kesztyűmet étkezés közben, ugyanis, senkit nem szeretnék egy kellemetlen seb látványával, elborzasztani az ételtől.
<Nem lehet elég óvatos az ember, nem kéne ezeknek megmutatni a tetoválásomat.>
-Igazából a megmentés két derék kísérőm érdeme, ők jobban tudnak e témában nyilatkozni.
Miután befejeztük a vacsorát, így fordulok a házigazdához.
-Elnézést de megkérdezhetem esetleg pólyát tartanak itthon? Mert majd át kellene kötöznöm a sebemet. Illetve egy kis kamilla virág forrázatra lenne szükségem, ha nem vagyok tolakodó.

[Dimalt]

< Amit His mondott igen tanulságosnak és alkalomhoz illő gondolatnak tartom, homályosan fogalmaz, és rémuszokban beszél. Viszály széttörése? Milyen viszályról beszélhet, boszorkányrendek közti dolog lehet, de miért állna érdekében két boszorkányrendet kibékítenie? Vagy esetleg Országok, városállamokról lehet szó? Mikor északon jártam, sokat hallottam Toron boszorkánymestereiről, cselszövésekről! Velük szemben áll Ilanor is. A sok ármány és praktika, melyekkel teret próbálnak nyerni észak sötét birodalmának! Talán ők küldhették? Jó lenne többet tudni a toroniakról... Hm Csinó segíthet ebben a kérdésben, de akkor még mindig ott van az, hogy ki a másik fél? Északi állam nem hinném hogy lehetne, mert akkor nem küldik ide az emberüket, miért kémkednének délen ereklyék után, mikor északnak is meg vannak a rejtélyei. Gondolkodj Dimalt, gondolkodj... Neeem, azt azért neeem! Azt kizártnak tartom, hogy Krán szóba állna velük, nincs rá szüksége, bár volt és van rá példa, hogy a birodalom északra nyújtja karját, esetleg talán a relikviára fáj a foguk? Ha ez így van, akkor viszont a pyaroni titkosszolgálat emberei sem lehetnek messze, a kráni kémekről nem is beszélve! Ennek viszont mint mondottam csekély az esélye, hacsak nem kerülte el valami a figyelmemet, amit kizártnak tartok, mivel hosszú ideig kellett észrevétlennek maradnom, távol a pyarroni, kráni és illynori kémektől, eddig sikerült, most sem hibáztam!
Másik lehetőség: Mi van ha nem is toroni? Eléggé titkolózik ő is, és nincs teljesen összefüggő története magáról, amit előadott volna! Mi van ha nem is valamelyik rend embere, hanem ő is menekül valamiért! Ha tartozna valakihez, előre megszületett volna a mese, amivel a gyanakvó tekinteteket lerázza magáról! Mint a kígyó, amit keblükön ölelgetnek, de most nem ez a helyzet! Valamiért nem akarja, hogy a titkai kitudódjanak, ezért egyenlőre nem is faggatózom tovább, várakozó álláspontra helyezem magam! Hisz mindenkinél jobban tudom, hogy milyen az, ha titkolni kell a múltat! >

Úgy döntöttem, hogy Hisre hagyom egyenlőre a faggatózást is, és minden erőmmel a környezet és a furcsa dolgok megfigyelésére koncentrálok!
< Kicsit különösnek találom, hogy ilyen kevés ember van, a faluban, kocsmai zajt egyáltalán nem lehetett hallani, hisz akármennyire is kicsi a település, a kocsmák mindig központi szerepet töltenek be a közösség életében, ráadásul este érkeztünk, a faluba, mikor a kocsmabogarak életének legmozgalmasabb ideje kellene hogy legyen, bár ez ha méregkeverő barátunk igazat mondott, valószínűleg nem tűnt fel neki! Aztán jön a következő furcsaság: miért kellett az ajtó előtt várakoznunk? Nem volt bent olyan sokáig hogy bármi lényegeset el tudjanak tüntetni, viszont arra elég, hogy ne csöppenjünk bele semmi olyan beszélgetésbe, melyet szeretnének titokban tartani! Akár hogy is, azt hiszem jobb lesz ha nyitva tartjuk a szemünk, még este is. Talán a ház lakói nem tudnak olyan ügyesen bánni a szavakkal és nem fogják tudni eltitkolni érzelmeiket, ezért el is határozom, hogy a beszélgetések, során különös figyelmet fogok fordítani arra, hogy észrevegyem, ha valaki hazudik, megváltozik a hanglejtése, esetleg a személyek asztrális képén történő apróbb változások, melyeket érzékelni csak rezdülés formájában mint egy csengőszóra induló műsor lehet, amit ahhoz tudnék hasonlítani, mint amikor a pókok királynőjének a hálójába csapódó áldozat elindít egy folyamatot, ekkor megkezdődik az előadás, mely halállal végződik, a valóságban pedig életet menthet. >
Amikor bemegyünk a házba, megakad a ládán a szemem és kíváncsiság tölt el.
< A könyvek láttán egyből eszembe jut His, és talán nekem is akad majd valami használható, esetleg könnyebben elsajátíthatom majd a gyógyítás és méregkeverés művészetét. Egyedül Csino miatt aggódom egy kicsit, remélem nem fogják lenézni, mert nem hord magánál fegyvert. Talán elismerik majd ha Lydia megmentése során tett érdemei kitudódnak, és rájönnek, hogy bolondság lebecsülni társunkat, csak mert nem láttak nála fegyvert! Hogy szavaival éljek a teste maga a fegyver, bár ezzel én se feltétlenül értek egyet. >
Roppant mód megörültem a vacsorának, tekintettel arra, hogy egész nap nem is ettünk semmit, a nagy rohanás és mentőakció miatt! Lehetünk mi akármilyen hősök az itteniek szemében, de a hősöknek is enni kell valamit!
Szóval az illemnek megfelelően nekilátok a vacsora elfogyasztásához, és az italt sem vetem meg.
< Azt hiszem most inkább sörözős hangulatomban vagyok, annak kevesebb az alkoholtartalma, amúgy is vigyázni kell az alkoholfogyasztással, nem hiányzik, hogy lerészegedjen az ember. Az alkohol lelassítja a reflexeket, eltünteti az éberséget és gyanakvást! Ki tudja mire számíthatunk az éjszaka folyamán. >
Azért a vacsora után kupámat emelem és hálám jeléül azt mondom:
-A társaim és magam nevében köszön a finom vacsorát, és emelem poharam a vendéglátóink egészségére!
Majd egy mozdulattal lehúzom és újat töltök.

< His nem akarja levenni a kesztyűt? Ez még nekem is új! Valyon mi lehet az oka? Sebátkötözésről beszél? Meg se sérült a harcban, és egész nap nem tett utaló jelet arra, hogy mi van a kezével? Biztos nem a sérülés miatt nem akarja levenni, de mit rejtegethet? És akkor ott volt az a versecske is amit tudatosan, vagy tudat alatt de félhangosan kezdett el mormolni, valami pici pókról, a gyémántról és légyről, amiket megevett egy kígyó. Erre majd később még visszatérek! >

A kérdésnél kihasználom az alkalmat és megpróbálom Csinót megelőzni, a válasz adásával, bár nem hinném, hogy eléggé szószátjár lenne akármilyen témával kapcsolatban, és Lydia megmentéséről szólva azt mondom, nekik:
-Nem volt igazán nagy ügy, a részletekkel nem untatnám a vendéglátóinkat, és amúgy sem tartom jó ötletnek, hogy vacsora közben véres történeteket meséljen az ember, főleg hölgyek társaságában. A lényeg az, hogy nem kell többet tartani a két banditától, hála az isteneknek Csino ki tudta szabadítani az egyik bandita kezéből Lydiát, és időben félre tudta vinni a lányukat, hogy ne essen bántódása! Ezt követően már gyerekjáték volt elintézni őket.

< Ha már His elkezdte a történetet, akkor tartsuk magunkat ahhoz, egyenlőre egy csónakban evezünk és ha élve akarjuk megúszni a munkát, akkor össze kell tartanunk, akármit is titkolnak a csapat tagjai! Remélem ezt Csinó is belátja! Úgy gondolom, ha tudják, hogy már régóta ismerjük egymást, abból indulnak ki, hogy feltétlen bizalom alakult ki közöttünk - hisz a harcban edzett barátságokat a legerősebb kötelékek tartják össze: A Halál és az Élet! A harc elválaszthatatlan társa a halál, ami éppen ezért mindig a fejünk fölött lebeg és az életben maradás a közös cél, amiért segítik egymást az emberek, akaratlanul is összefognak a halál ellen. - még ha ez nem is így van, de legalább egységnek tekintik a csapatot majd, és His története alapján a gyanú elterelődik rólunk, és talán elég lesz csak a feladatra koncentrálni. >

-Csinó és én északról vetődtünk délre a vándorlásunk során, már elég régóta ismerjük egymás, és mivel mindketten a harcban vagyunk járatosak, így a fegyverünket bocsájtjuk mások szolgálatába! Ez esetben His Oreon kért meg minket, hogy kísérjük el útján, és biztosítsunk neki személyi védelmet!
- Azt hagy kérdezzem, meg, hogy istállójuk van e? Úgyanis Eligorra is ráférne egy adag jóféle abrak és egy kis csutakolás, persze megfizetem amennyiben úgy kívánják! És szerintem His kutyájának se ártana valami ellátás? Nemi igaz His?

< Talán most alkalmas az idő és a hely is rá, hogy érdeklődjek a vak öregtől: >
-Lydia mesélte, hogy egyszer menekülnie kellett az egyik helyi bányából? Ott vesztette el a látását? Miért kellett elmenekülnie onnan, mi történt?

Ezután bekapcsolódva a beszélgetésbe érdeklődök a helyi kocsmákról, az éjszakai életről, és a faluról, hogy miért ilyen kevés ember volt az utcán?
-Most, hogy már mindent tudnak rólunk, mondják, mivel foglalkozik a családjuk? Van valami furcsaság esetleg, amiről tudnunk kell majd, ha His Oreont kísérjük gyógynövény kutatása során? Tudják nem nagyon szeretem a meglepetéseket, akármiről is legyen szó!

Amikor His felhozza a pólyát Kitérek Csinó sérülésére is:
-Apropó, átkötözés! A harc során az egyik bandita megsebesítette Csinót! Valaki segítene a sebének bekötözésében, és ellátásában? Nem szeretném, ha elfertőződne az a kis karcolás, és komolyabb szövődmények alakulnának ki!

Miután lezártuk ezt a témát, érdeklődni kezdek:
-Mit ábrázol az a piramisszerű szobor? Lenyűgöző darab, tudják a harc mellett értékelem a művészetet is - ( ami persze nem teljesen igaz, hisz semmit se értek hozzá ) -- hiszen valjuk be a harc is egyfajta művészet lehet, nem igaz? és mosolyogva nézek Csinora.

Az este folyamán megpróbálok betekintést nyerni az öreg vakember aurájába, megfejteni gondolatait, érzelmeit, akárcsak a Vorof aurájába is, és amennyire erőmből és lehetőségeimből telik valamennyi személyére, aki e házban lakik. Remélem sikerül valamit találni, legyen az olyan ami igazolja őket és kicsit megnyugodhatunk, vagy akár olyan ami mégnagyobb óvatosságra int majd!

< A beszélgetések közben elmorfondírozok rajta, hogy jó lenne a mentális és asztrális képességeimet is fejleszteni. Sajnos a régi mestereim nem tudnak már segíteni, de igazán jól jöhetett volna ha felkészültebb vagyok ilyen téren!El is döntöm magamban, hogy erre is gondot fogok fordítani amint lesz időm! >

[Alarond]

/Ikríí Sirisz/
Amikor észreveszem a felém írányult nyilveszóket meg próbálok előre ugrani és ha elég közel vagyok akkor egy banditára érkezni esetleg eggyet a kardomra tűzni

Gyorsaság:16
1k10 = 9 [9]
érkezéskor egy hangosat ordítok:-A KISSZ SZEMÉT MOCADÉKOK!!-madj fetápászkodok az esetlegesen alám került bantita légcsövét közben szét zúzva öklömmel és sújommal, eztán az aprónép módszeres legyilkolásásba kezdek az eggyik kézzel kardozva a másikial a másik kardot is elővéve így a második harci körre körülbelül mindkét kardommal támadok már
1.kör:TÉ:77+ 1k100 = 43 [43] sebzés: 2k6 = 4+4 [8] +5 és újra TÉ:77+ 1k100 = 43 [43] sebzés: 2k6 = 1+2 [3] +5
2.kör: már kétkardal aprítom a gyengéket így hármat csapok rájuk de ismétlő csel nélkül így egyszers sebzéssel sebzéssel KÉ:46+ 1k10 = 9 [9] TÉ: 1. 77+ 1k100 = 97 [97] sebzés: 2k6 = 5+5 [10] +5 2. 77+ 1k100 = 26 [26] sebzés: 2k6 = 5+4 [9] +5 3. 77+ 1k100 = 13 [13] sebzés: 2k6 = 3+2 [5] +5
3.kör:bólintok apánéloskara és valami vigyor szerűt eröltetek az arcomra miközben az egyik bandita fejébe bele álítanám a kardom pengélyét de simétlő cslt még mindig nem alkamazok hisz ezeknek nem kell látni a tudásom legjavát még avégén ők is meg akarnak majd ölni KÉ:46+ 1k10 = 1 [1] TÉ: 1. 77+ 1k100 = 45 [45] sebzés: 2k6 = 1+4 [5] +5 2. 77+ 1k100 = 94 [94] sebzés: 2k6 = 1+4 [5] +5 3. 77+ 1k100 = 40 [40] sebzés: 2k6 = 6+4 [10] +5

[Rannien Siey]

Enrico Ramirez

<Tudtam, hogy baj lesz... Ez a furcsa szerzet egy hetet sem tudna megélni a gorviki alvilágban, ha ilyen ostoba... Lehet a közeljövőben valami Nyugalom mozaikot kéne rá olvasni...>

Sóhajtok egyet, egy pillanatig még nézem a jelentet, majd lovamat ügetésre ösztökélem. Kihasználom, hogy nem rám figyelnek az íjászok, s próbálok 20 láb távolságon belülre kerülni, majd ott rögtön varázslásba is fogok a fa takarásában álló banditára. //Mozgásközpontra ható irányítás mozaik 12 E-vel (Költség: 12 Mp, Varázslási idő: 1 szegmens, Időtartam: 6 kör//

Ha sikerült átvenni a kívánt személy fölött az irányítást, akkor elhajíttatom vele az íját, majd elővetetem vele a tőrét, s először a bokorban levőt támadtatom meg vele, aztán ha sikerült végezni azzal, akkor a másikra küldöm, ha még nem végzett vele a "böhöm állat".

//A mágiaellenállást és az esetleges támadó dobásokat gondolom majd te dobod ki, lévén egyik se az én karakteremet érinti. De ha szeretnéd, kidobhatom én is.//

[Laokoon]

Midőn His válaszol Diamalt kérdésére már nem lepődök meg a válasz milyenségén <Beszél, de nem mond, szól, de csak mert neki szóltak.> Az egyetlen értelmes részének a mondandójából a példabeszédet tartottam./i] <A sötétség és a fény szövetsége... mily költői, mily fenséges és mily hazug. A fény sohasem állhatja sötétséget ahogyan amaz sem tűrheti a másikat hiszen ellentétei egymásnak tehát hol az egyik feltűnik a másik eltűnik az árnyék pedig nem más mint nap mint nap lejátszódó harc arcvonala. Hisz végső soron mi árnyékot vet legyen akár fa legyen fal legyen akár a masírozó hadsereg fala az elenyészik és nem marad más mint fény és a sötétség soha el nem múló körforgása. Ezt viszont egy olyan ember mint His kinek otthona maga a megtestesült korom feketeség nyilván nem így gondolja... De vajon amit végső soron mondani akart Diamaltnak annak mennyi köze van a valósághoz?>
[i]A városban nem sok mindent teszek vagy mondok hisz szemmel láthatóan nem én vagyok az akinek a szerepek szerint a vezetőt játssza. Nem is tudnék ilyen folyékonyan hazudni mint társaim így hát rájuk hagyom eme "dicsőséges" feladatot.
Az egyetlen dolog amire figyelek hogy amikor felajánlják a lehetőséget akkor megint kérek egy kupa forró vizet majd batyumból előhalászom a teafüvet beleszórom és szokásomhoz híven megejtem az esti teázásom.
Minthogy Diamalt volt olyan udvarias és felajánlotta nekem a kötözést ezért én is viszonozom neki a szívességet Bár ez a karcolás valóban nem súlyos tényleg jobb ha kicsit bekötjük mert igen rossz helyen van. Azonban határozottan emlékszem hogy neked is kiutaltak egy életre szóló emlékeztetőt a banditák nemdenem? <Az viszont jó kérdés hogy His miért nem veszi le a kesztyűjét? Főleg hogy Lydia amúgy is tudja hogy nem sérülhetett meg a harcban. Talán valami régi heg lenne? De akkor azt miért takargatná. Sokkal valószínűbb hogy valami mást rejtegetnek azok a posztódarabok>
Mikor Diamalt a harc művészetéről beszél elmosolyodom és így szólok: - Csak akkor ha nem rontják el azzal hogy közben hegyes pálcikákkal kalimpálnak - Majd még mindig mosolyogva számhoz emelem serlegem és a lehető legszertartásosabb mozdulattal iszom belőle egy kortyot.

[Dimalt]

-Igazad van Csino, én is kaptam egy kis emlékeztetőt az egyiküktől. Rendesen sajog még most is a vállam, de biztos vagyok benne, hogy reggelre kutya bajom se lesz. Volt már ennél komolyabb sérülésem is.
Ezt követően Csino pálcikás megjegyzésén én sem bírom megállni, hogy ne mosolyodjak el
< látom még mindig ugyan az a lemez, bár mit is várok egy harcművésztől! Megrendíthetetlen, ami még talán hasznunkra válhat, vagy éppen bajba sodor majd minket, csak az a kérdés, hogy melyik oldalon áll majd, bár az utóbbi egy nap elteltével kétlem, hogy veszélyt jelentene számomra, talán tényleg lehetünk majd barátok, ha sikerül túllépnünk a fegyverhasználati nézeteinken >
Látod, hogy egy kis pálcika mire képes a hússal szemben? Mindig a vas marad fölényben!
Apropó pálcika!... Azért vannak történelmünkben nemes és ritka fegyverek, melyek nem csak önmagukban tiszteletre méltóak, hanem a készítésük sem egyszerű, de erre minden bizonnyal valami olyasmivel fogsz előhozakodni, hogy mi lenne nemesebb és a legjobb fegyver mint ami már alap tartozéka az embernek, vele született, mint például a két keze és a lábai?! De azért szerintem egy nemesen megmunkált penge tiszteletet érdemel egy olyan embertől is, aki nem szívesen forgat olyasmit! Én mindig abból indulok ki, hogy sosem tudhatja az ember, hogy éppen melyik fogja kioltani az életét.