Santroil-hegy legendája (ÚTK)

[Gordon]

Legenda:

Réges-Régen történt, még zászló háború előtt, sőt Manifesztáció előttről, nincs pontos adatunk, de valami 2225 évben történt. Négy isten vérükből készítette el a legendás életkelyhét, még arról sincs pontos adatunk, melyik négy isten teremtette a legendás tárgyat, de azt tudjuk, hogy mért. Ugyan is abban az időben, volt egy jóságos király, jobban érdekelte a népe sorsa, mint saját élete, ezért erre áldozta minden idejét, ám az idő elszállt felette és tudta, ha meg hal, polgárháborúk lesznek, hogy kié legyen a hatalom. Ezért a jóságos király könyörgött az isteneknek, segítsenek rajta és a népén, ne hagyják, hogy az idő elvigye, már hetek óta imádkozik, hogy segítsenek rajta, már ép meghalt volna, de ekkor hirtelen aranyból készített és rúnaékkövekkel díszített kehely jelent meg előtte, töltött bele vizet és ívót belőle. Aztán pillanatok alatt, olyan mint ha 50 évet fiatalodott volna és minden betegsége eltűnt, így istenek meghallgatták az imáját…

Évet folyamán egy csomó feljegyzés eltűnt és az Életkehely se került elő, már legtöbben csupán mesének tartsák e legendát, egészen mostanáig…

[Gordon]

_____________________________________________________________
Helyszín: Yllinor városa és környéke.
Időpont: 3701. év 1. hónap 1. nap, délután
1. csapat résztvevői: Dimalt Eidlam [Dimalt], His Oreon [Zakar], Csino-San [Laokoon]
_____________________________________________________________

Yllinor utcáit járjátok még mindig, ebben a délutáni tavaszi hőségben, közben város megcsodáljátok, de aki ismert a környéken semmi rendkívüli változást nem vett észre, aki még nem az csak egyszerű öltözködésüket és építésüket nézi, de valószínűleg láttatok ennél jobbat is. Ahogy mentek halljátok a város napi pletykáit, az sok érdektelen pletykából, egy érdekeset viszont kiszűrtök, miszerint a király megöregedett, és néha betegeskedik, ezért két fia közül kell választania, hogy kire hagyja az ország irányítását, ami hatására néhai felkelés és zavargások történek város falain belül és kívül. Néhány órával később szomjatok csillapítására és éhségtől, meg pihenéstől vezérelve betértek a Nagy-ivó nevű fogadóba.
A fogadó épülete L alakot formáz, kisebb melléképülettel. Belépve a festet kék fa ajtón, egy tágas nyílt tér fogad benneteket, ahol elnagyolt kör alakot formázva kecskelábú asztalok állnak, mellettük padokkal. A terem közepén alacsony emelvény áll, jelenleg üresen. A terem túloldalán a pult mellett van még egy ajtó, a pult mögött vászonnal eltakart helység, vélhetően a konyha.
Körül néztek a fogadóban és mindenféle utazó, meg kalandor van, kicsiktől kezdve és nagyok, szőrösek és csuklyások, nem kevesebben, mint húszan lehetek. Még nézelődtök egy kicsit, hogy mit csinálnak a többiek a fogadóban, ugyan is néhány-néhány kisebb társaság kányázik vagy eszik az asztaloknál, valaki pultnál issza a kedvenc italát, ott az egyik sarokban kis-asztalnál szkandereznek és közben fogadnak rá, ki nyer. Pulthoz odaértetek és a pult mögött, egy fiatal csinos félelf csaj kérdez.
- Mivel szolgálhatom az urakat? Egyszerű bőr és vászonruhát visel, arany szőke félhosszú hajú, kicsit szeplős arcú, oldalán a hüvelyében egy rövidkard.


Amikor kipihentétek magatokat, szomjatok és éhségeteket oltottátok, utána néhány pillanat múlva ajtón egy Kry-i selyemfiú lép be és mellette egy csuklyás kabátos öreg emberel, meg két felfegyverzett Yllinori testőrrel. A Kry, alaposabban megnézitek kb. 185 cm magas, arányos izomzat, jóképű magabiztos arc, hosszú arany szőkés haj és kék szem. Gondosan nyírt szakáll, öltözéke finom selyem díszruha és fekete köpeny visel. Kabátos öregembert is szint úgy alaposan megnézitek. Fekete szemű. Rövid, anno fekete haja már erősen deresedik, lassanként több ősz hajszála van, mint fekete, akárcsak ritkás, szegycsontig érő egyenes szálú szakállában. Ruházata egyszerű, fekete nadrág, föld-barna vastag csuha, alatta szürkére mosott paraszti ing, kitaposott bakancs. Oldalán pedig egy enyhén megtömött tarisznya, meg kezében öreg barnás bottal, valószínű varázshasználó vagy boszorkánymester lehet, de inkább figyeltek, mert úgy tűnik a Kry mondani akarna valamit.
- Üdvözletem emberek és más faj béliek. Aztán néhány pillanat után mondja. Én Reonark családot képviselem, és bátor kalandozókra lenne szükségem, ugyan is nagy jutalom fejében egy feladat lenne számukra. Egyik kalandor beugat a mondandójával. - Kit kell megölnünk? Mosolyog egyet a kry-i úriember és mondja. - Nem erről van szó, de nagyon veszélyes a feladat, ugyan is az élet kelyhét kéne elhozni. Majd egy másik mondja. - Ne hülyéskedjen velünk, ugyan is rengeteg kalandtársunk kutatott utána, de senki nem lelt rá a misztikus tárgyra. Aztán folytassa a kry.
- Természetesen, hogy nem, de most már tudjuk, hogy hol van, ugyan is egyik elhagyatottabb faluban van Yllinor és Kran határában, ezért lenne szükségünk kalandozókra? Közben a teremben mindenki mondta rendben és sorban jelentkeztek, köztük ti is a kaland kedvéért vagy a jutalomért, de nem maradhatok ki a jobból. Talán a szerencse vagy a szimpátia miatt, de benneteket választottak a feladatra. Aztán nem is húztátok tovább az időt, így lovon vagy gyalog egy csapatként elindultatok Észak kellett felé Yllinortól, hogy megtaláljátok Kudmoore hegyvidéki faluját, közben útközben visszagondoltatok, hogy pontosan mi a feladatotok. Észak kellett fele van Kudmoore hegyvidéki faluja, ott a bányában van ősi lezárt kő ajtó, de az ajtón rá van vésve az életkelyhének legendája, de a kutatok nem jöttek vissza jelenteni részletesebben, ezért nem tudtak semmi információt adni a legendával kapcsolatban. Így három feladatot kaptatok, derítsétek ki mi történt a kutató csapattal, derítsétek ki, hogy tudnátok kinyitni a legendás kő ajtót és még a másik ellenséges csapat elől szerezzétek meg az élet kelyhét, ezért a jutalom fejenként 10 arany pénz és a városi nemesség teljesít egy kérést. Közben a közeletekben lévő bokrosban ocsmány röhögés és női sikoltozás szűrődik ki…

//Off: Kérném a fogadóban is, hogy írjátok le, mint rendeltek, meg hogy töltitek a pihenőt, utána felőlem útközben be is mutatkozhatok egymásnak.//

[Dimalt]

Ahogy újra Yllinor földjét tapossa lábam, hirtelen düh önti el szívemet, mely olyan gyorsan tovább száll, mint ahogy érkezett és melegség váltja fel, elözönlenek a régi emlékek, mint a tengert a szilaj hullámok vihar idején, és a szemeim, az elmúlt 5 év változásait kutatják.
< ... Hm! Az épületek még mindig olyanok mint voltak, az emberek öltözködése sem változott, valószínűleg még a büszkeségük is a régi, bár mitől is legyen más? Hiszen az egyszerű emberek mit sem tudhatnak a múltban történtekről. A hosszú út és az emlékek áradata eléggé kifárasztott és valószínű Eligor is örülne egy kis pihenésnek, friss szénának, és egy üdítő csutakolásnak....>
Amikor meglátom a Nagy-ivó fogadót eszembe jut, hogy hányszor elmentem már előtte, de még sose voltam bent. < Ez pont ideális lesz, senkit sem ismerek, és valószínű, hogy senki sem ismerhet.>

//amennyiben van lovászfiú, rábízom Eligort, és 10 réz adok a kezébe, hogy a legjobb ápolást kapja, amennyiben nincs ilyen, úgy én magam kísérem az istállóba, és előbb lecsutakolom, szénával és zabbal látom el, majd utána a felszerelésemmel megyek be a fogadóba//

Amikor bemegyek, iparkodom a legkisebb feltűnést kelteni, odamegyek a pulthoz és kibérelek egy szabad szobát.
< Milyen kár, hogy nem jártam ide, amég tehettem, vajon 5 évvel ezelőtt is ez a csinos lány állt a pultban? >

Felviszem a holmimat, és teljesen bezárkózom. Veszek egy forró fürdőt, és pár órát alvással töltök, ezután előveszem a fegyvereimet, beleértve a málhászsákban lévő másfélkezes kardra hasonlító mara-sequort is, ezt követően a hátizsákokat vissza teszem az ágy alá, és letérdelek a fegyvereimhez, majd elkezdem az ápolásukat, utána kb 1 órát meditációval töltök, majd elpakolok mindent. A mara sequort vissza a málhászsákba, a sequorokat a köpeny alá rejtem a tokjukba, és lemegyek a kocsmai részbe.
Lefelé haladva kinézem magamnak a legeldugodtabb helyen lévő szabad asztalt, ahonnan a bejáratot is szemmel lehet tartani, közben a pulthoz megyek és kérek egy kancsó bort, egy kis forró ételt, majd leülök a kiszemelt asztalhoz és élvezem a kocsma zajos életét, elfogyasztom a kikért ételt és italt. Az evés után jelentkezem én is a felkínált feladatra. Nagy megkönnyebbülés fogott el, amikor engem is kiválasztottak a munkára. Amikor alkalmam nyílik rá, megpróbálok beszélni a megbízóval:
először, a másik csapat felől érdeklődöm, mindent meg akarok tudni róluk amit csak lehet, hány fő, ki az ő megbízójuk, kikből áll a csapat, honnan és mikor indultak, indulnak, mekkora előnyük lehet velünk szemben, másodszor pedig, elmondom neki, hogy a 10 aranyat 4 embernek kevesellem. Krán határában, már könnyen áldozatai lehetnek a sötét birodalom határain belülről ki-ki nyúló portyázóknak, és a puszta népének, ráadásul sokkal többet ér az a kehely ha valóban létezik, ott van még a felszerelés, és a készletek feltöltése is. Megpróbálom úgy alakítani a dolgot, hogy fejenként legyen 10 arany és plusz a kívánság. Amikor valamennyiben sikerül megegyezni, annyit mondok, hogy ha létezik a kehely megtaláljuk.

<Tudtam, hogy itt az esély, arra amire mindig is vágytam. Talán tisztázhatják a nevemet. Igazából csak az aggasztott, hogy valójában ki is a megbízó, melyik oldalon áll. Ha a király valóban betegeskedik és megöregedett, lehet, hogy neki kellene felajánlani a kelyhet, hisz sokkal méltóbb hozzá, mint akárki ebben az országban, de ha az Anath Akhan kezébe vinné, biztosan visszafogadnának a klánba, és megbocsájtanák a múltat... miket beszélek! Ők bocsájtsanak meg, amikor ők árultak el! Nem akarok újra feláldozható szolga lenni!>

A gondolatai közben elmosolyodott, és rájött, hogy valójában még bőven ráér ezeken a dolgokon gondolkozni, hiszen előbb meg kell szerezni a kelyhet, na és persze életben kell maradni!
Mivel versenyben vagyunk egy másik csapattal, így rögtön felnyergeltem Eligort, kifizettem a fogadóban a számlámat és a többiekkel Észak-Kelet felé vettem az irány.
Barna, lábszár közepéig érő bőrcsizmát, fakó feketének látszó bőrnadrág hordok, amit eléggé megviselt az idő. a derekán egy 4 cm széles öv látható. Felül egy sötétzöld posztó inget viselek. A karjaimon barna alkarvédő van. Köpenyem két színből áll. Az egyik oldala zöld színű, ez van kívül, a belső oldala teljesen fekete. Tartozik hozzá egy csuklya, amire az előzők szintén jellemzőek. A közepén nyakmagasságban, van egy kisebb, egyenes vonalú, vízszintes rés, de ez csak alapos szemügyre vétel után vehető ki. Az ingen felül van egy fegyverkabát nevezetű ruhadarab is, ami teljesen fekete színű, de a por és a ráragadt kosz miatt kicsit fakóbbnak, szürkésbarnának látszik, elöl 4 zseb van rajta. Jobbomon egy övtáska, bal oldalamon egy erszény lóg.
Buzgó, de egyáltalán nem tolakodó kíváncsisággal faggatom a többieket is életükről és tehetségükről, hogy a lehető legtöbbet tudjak meg azokról, akikkel együtt kell majd huzamosabb időt eltöltenem, és ne adják az égiek, de talán az életem is tőlük függhet.
Amennyiben His Oreonról kiderül, hogy ért a herbalizmushoz és a méregkeveréshez/semlegesítéshez, úgy megpróbálom meggyőzni, hogy mutassa meg az alapokat, hogy én is képes legyek használni ezeket a képességeket.
Útközben ha a többiek érdeklődnek kilétem felől, csak annyit mondok, hogy:
- Dimalt vagyok, Yllinorban születtem, szüleim rég meghaltak, családom, és hozzátartozóim nincsenek. Értek a fegyverforgatáshoz, és kóbor életet élek.
Egyszerű harcosnak próbálom kiadni magam.

Amikor van egy kis időm, megpróbálom összeszedni az emlékeimet mindarról amit az élet kelyhének a legendájával kapcsolatban hallhattam az életem során és még eddig nem derült ki!
Amikor meghallom a női sikoltozást és az ocsmány röhögést, próbálom figyelmen kívül hagyni, és csak a feladatrra koncentrálni, bízva abban, hogy a többiek sem figyelnek fel rá.

<...a feladatot kell végrehajtani, és ráadásul mások is pályáznak az ereklyére, szóval még az idővel is versenyt kell futni. Az utóbbi időben amúgy is próbáltam az érzelmeimet elzárni mélyen magamban, habár Yllinor újra felébresztett valamit, de miért pont egy kétségbeesett női sikoltozás ébresztene bennem szánalmat? Ha rajtam múlik nem lesz ez esetben szerencséje! Mindenféleképp meg kell találni a másik csapat előtt a kelyhet...>

Ha egy valaki is megáll, és a zajok irányába indul, azt mondom neki: - csak a feladatra kellene koncentrálni, mert versenyt futunk az idővel!
Ha nem tudom ezzel meggyőzni, akkor természetesen vele tartok, és utánajárunk a dolognak! Sietősen, de óvatosan próbálom megközelíteni a zaj forrását, minden forrófejűséget kiiktatva, számítva egy esetleges csapdára, ami cseppet sem szokatlan az útonállóktól!

// A KM-nek: Kijavítottam, beleírtam a leírásomat is//

[Zakar]

Belépve a városkapun elmélázok az épületeken, keresem az otthoni motívumokat, hátha attól jobban érezném magam. Kicsit megdöbbent, a viszonylag sok elf vérű látványa. Majd miután Noir nyüszítése figyelmeztet arra, hogy ideje lesz valami élelmet keresni, megkeresek egy fogadót. Választásom a Nagy-ivóra esik. Miután Tiót kikötöm az istállóban, és szólok a lovásznak segítsen, bevinni a csomagomat, szállást foglalok. Kérek mellé egy fürdőt, és valami meleg ételt, és természetesen Noirnak is kérek valamit. Az egyik ablak mellé ülök, és kifele bámulva gondolkozok az étkezés után.
< Yillinor. Furcsa vidék, valahogy olyan idegen, és még is ismerős. De nem tudom miért. Talán azért furcsa mert nem látom mindenütt Kyria nyomait, sokkal aszottabb szúrágta civilizációk lehettek itt, délen. Nem tudom miért de ez a komor múlt, ott van mindenben. Az emberekben, a kardjukban, a fákban, a fűben. És ez kicsit hátborzongató, olyan hite hagyott itt minden. Itt Sogront nem úgy tisztelik. Föld alatti ezeréves ocsmányságokról beszélnek a kofák is, melyek egy lehelettel, hegyeket gyújtanak lángra. Még most is beleborzongok, északon legalább tudtuk, hogy Kyriát nem szörnyek hozták létre, hanem őseim a kyrek. De itt a fekete határon túl vajon milyen borzadalmak emésztik el az embert. De elég a félelemből, Sogron szent tüzének hordozója nem félhet senkitől. Vezesd uram léptemet, biztosan és adj erőt a megpróbáltatások idején. >

Majd tekintetem a pultos lányra téved,és ez újabb gondolatokat szórók szét a mentális szférában.
< Talán a fél-elfek lesznek, az újak. Meg van bennük az erő. Igen a tűz is, mely örökkön örökké nyughatatlanságot ad nekik. >
Majd mikor bejön a kyr vérű felhúzom szemöldököm. És figyelmesen végig hallgatom amit mond.
<Vajon miért itt keresnek, és így kalandozókat, miért nem úgy ahogy apámék? Titokban, szépen csendben. Túl hangosak, semmi logika nincs ebben. Ha igazán fontos lenne ez a kehely, mint mondja, az biztos nem így cselekednének. Legalább is én nem. Túl közel van a veszélyforráshoz, hogy csak így kikiáltsák a céljukat. És ez a sok ostoba, még kalandozónak meri magát nevezni. Az a koma is, igazából csak egy nyamvadt hentes. Én ugyan biztos nem jelentkezem, bár ha jobban belegondolok, az aszott öregemben tudása esetleg még jól jöhet nekem. Talán van olyan portékája, mely engem érdekelne. És általam a tudás örökkön változó atyát.Hát legyen.>

Mikor kiválasztanak, megkérem őket, írjanak le mindent arról egy pergamenre, hogy kik voltak előttünk akik a felkeresésére indultak a kehelynek. Írják le amit tudnak a kehely legendájáról, a faluról,azt is mondják el, honnan tudják, hogy az e a kehely, és honnan lehet felismerni, az igazit. Ha van térkép a faluról kérek róla. Továbbá, azt mondom nekik, a fizetséget majd később megbeszéljük. Ha vissza tértem. Majd a szobámban hozzá látok a hat főzetnyi hatalomital elkészítéséhez.Majd veszek (1a) egy utazó lovat és mögé kötve Tiót elindulunk Észak-Kelet felé az élet kelyhéért. Mikor felkér a harcos, hogy mutassam meg neki az alapokat, így válaszolok.
-Ismerek pár fortélyt a mérgek és füvek világából, de sajnálom ez alatt az út alatt, nem hiszem, hogy sokat tudnék neked tanítani. Nekem is hosszú évek munkája volt elsajátítanom. Így ha túléljük és még kedved lesz továbbra is tőlem tanulni, akkor állok elébe, ha leszel a kalandozó társam.Had kérdezzem meg tudsz írni Dimalt?

Mikor meghallom a sikoltást, kissé elhúzom a szám. És megálljt parancsolok.
-Nos két választásunk van uraim, vagy belemegyünk a csapdába, úgy hogy tudjuk hogy oda megyünk, vagy megerőszakolnak egy nőt. Az utóbbinak is van esélye, azt mondom, nézzünk a farkára a fickónak.
Majd jobb kezembe veszem a nyílpuskámat, és körbe kémlelek, majd a hangok irányába indulok, de előtte kikötöm a lovamat egy fához.Mikor közbe szól a harcos így válaszolok:
-A méregkeverésről jól jegyez meg valamit:
"A legtöbb méreg az utolsó komponensétől lesz halálos. De hiába iktatod ki az utolsó komponenst a szervezetben, az a legtöbbször már menthetetlen."

[Laokoon]

De rég is volt mikor apám az egyik szolgát a szobámba küldve üzent hogy látogassam meg az erőd egyik félreeső szobájában. Természetesen haladéktalanul indultam hisz bár a parancs nem volt sürgős én megszoktam hogy ne késlekedjek egy utasítás végrehajtásával. Mikor odaértem épp azon találgattam vajh' mit is akarhat tőlem és ami még fontosabb hogy kíván hozzám szólni mint apám vagy mint uram?
Beléptem hát és meghajoltam minthogy ez volt a hivatalos köszöntés a rendben. Majd intet hogy üljek le és egy újabb intésével teát hozatott. Miután azt kedve szerint megízesítette és ivott belőle egy kortyot imigyen szól hozzám: Tudom fiam hogy egész életedben mindig megpróbáltál kedvemre tenni és nem tagadom büszkén figyeltem ahogy egy tehetséges tanoncból hogy nőttél a rend egyik legnagyobbra tartott ifjú harcosává. De szívem mindig aggódót hogy az a tény miszerint egész életedet az erődben töltötted nem akadályoz-e meg abban hogy igazán kiteljesedhess hisz mint ahogyan a citrom magvai sem kelhetnek ki egy csészében úgy te sem lehetsz igazán önmagad itt. Ki kell jutnod a szabadba hogy megtanuld milyen ha teljesen egyedül kell helytállnod ebben az álnok és cselszövő világban. Így hát feletteseiddel úgy határozunk hogy elengedünk három évre hogy bővíthesd a képet ami belőled a világról él.
A holnapi naptól kezdve három évig nem kapsz egyetlen utasítást hogy merre menj vagy mit csinálj ez alól kivételt képez természetesen hogyha kitörne egy újabb zászló háború de erre elenyészően kevés az esély. A rend persze kiutal számodra három aranyat két rendruhát és egy batyut amiben cipelheted személyes holmidat valamint néhány napi élelmet de ez minden. Ha rám hallgatsz akkor külföldre mész és még a határ átlépése előtt veszel egy öltözet átlagos ruhát mert a világon nem mindenűt fogadják jó szívvel a Dorcha harcosait és mielőbb megtanulsz lovagolni mert sokszor szükséged lesz rá. Ja és még valami! - szólt utánam még az ajtóban apám- Még Tiadlanban vegyél sok teát mert azon kívül úgy sem találsz.
Hát lovagolni nem tanultam meg azóta sem de ami még zavaróbb hogy az Erv-en kívül egy nyelvet sem ismerek így csak igen nehezen tudtam kommunikálni. Szerencsére a legtöbb helyen mindig lehetett számítani az emberek műveltségére. Ám a jó indulatukra semmi kép így valaki akibe Erionba futottam miután az anyanyelvemen beszélő embereket kerestem az utcán csupán szórakozásból elküldött Yllynorba pyaroni átszállással. Öröm volt az ürömben hogy felfedeztem azt hogy ha nem is tisztán de értettem amit az emberek beszéltek és ha idehívott a sors akkor utazásom első állomása is ez lesz így hát találomra jártam a fogadókat hogy hátha találok valahol egy kocsmában valami küldetést. Keresésemet szerencsére hamar siker koronázta, hisz most is itt ülök egy csapat ismeretlennel akik munkát ajánlottak. És ez az a pont hol a történetem hátralevő része kezdetét veszi.
A fogadó igen élettel teli de igen bosszantó hogy miután elfoglaltam szobámat és lementem a pulthoz itt is kétszer visszakérdeztek hogy biztosan csak egy csésze forró vizet rendelek-e
Az asztalunknál igen vegyes társaság gyűlt össze ám a legérdekesebb az mindhármunkon azt érzem hogy van rejtegetni valónk nekem csak azért mert nincs kedvem előítéletekkel találkozni de mi van ha társaságom többi tagja nem ilyen békés? Mindenesetre ha már így összegyűltünk azt hiszem letudhatnánk a bemutatkozást. Így hát így szólok Nos azt hiszem ha már itt vagyunk akár el is árulhatnánk egymásnak azt a hangsort amin hívatni akarjunk magunkat hisz mégiscsak szükségünk lehet rá. Engem Csino San-nak hívnak és északról jöttem errefelé a kaland szaga után. Majd még mindig mosolyogva kezet nyújtok a két úriembernek Attól függetlenül hogy elfogadják-e vagy sem én nem szólalok meg többet
A beszélgetés után amíg a többiek összecsomagolnak én megiszom a teámat majd felmegyek a batyumért és én ezzel kész vagyok az indulásra.
Útközben az érdeklődőknek csak annyit mondok el amennyi feltétlenül szükséges azaz hogy magam is harcos vagyok egészen pontosan puszta kezes harchoz értek leginkább.
Mikor meghalljuk a a sikítást kivárok hogy megtudjam társaim hogy reagálnak egy ilyen helyzetre.
<Egy igen és egy nem. Akkor úgy látszik rám marad a döntés. Ezek szerint a hölgynek jó napja lesz... Vagy az útonállóknak lesz az.>Komorodom el egy picit. De ezután én is megszólalok -Nekem azt tanították mestereim hogy a gyengéken segítenünk kell, és bár igaz hogy időnk sürget de úgy vélem nem csak ezen fog múlni hogy mi vagy ellenlábasaink érnek oda előbb hisz lehet hogy még nincsenek is ellenlábasaink csak a megbízónk tudja hogy mit fog csinálni a riválisa. Ha meg vannak is akkor is úgy vélem hogy őket legalább annyi dolog fogja hátráltatni mint minket.-
Ezután ha harmadik társunk is rábólint elindulok a hangok irányába közben persze hegyezem fülemet hogy ha bármi gyanús nesz van azonnal cselekedni tudjak

[Gordon]

_____________________________________________________________
Helyszín: Yllinor városa és környéke.
Időpont: 3701. év 1. hónap 1. nap, délután
1. csapat résztvevői: Dimalt Eidlam [Dimalt], His Oreon [Zakar], Csino-San [Laokoon]
_____________________________________________________________

Elsőnek egyet fürödtetek, majd néhány órát aludtatok, kivételkén Csino-San, aki a forró vize előtt egy kicsit elbóbiskolt. Később megkaptátok meleg vacsorátokat, így egy kis idő után kipihentétek az utazásotok fáradalmait.
Az a sok kérdésből, amit feltetetek a Kry-nak, csak két szót mondott.
– Wargeln család. Aztán át adott nektek egy kisebb pergamentett és megnéztétek mindannyian, aztán láttátok, hogy eltűnt kutatok nevei szerepelnek rajta.
Első név, Eliniron Izabel, következő név Raduk Fours, utána Melon Clound és a pergament végén egy rövid mondat van leírva: Két testvér és egyben fő nemes házak a Reonark, meg Wargeln család szövetséges tudós csapata, ezért a másik csapat is keresi őket .
Dimalt Eidlam és His Oreon kifizettétek a szolgáltatásokat [20 rézpénz] és utána lovaitokat felpakoltátok és felszereltétek, aztán 10 rezet kifizettetek a csutakolásért és szénáért, meg zabért, amit elfogyasztottak a jószágok. Meg His Oreon a lovásztól vett egy utazó lovat 1 arany pénzért, amit szint úgy felszerelt, mint a szamarát, aztán elindultatok.
//Off: Zakar adjál nevet a lovadnak, meg később valami leírást is, hogy néz ki.//

Kikötöttétek a fához a lovaitokat és felkészülve a harcra elindultatok a hang irányába.
Látótávolságban a bokrok mögül észre veszitek, hogy két szakadt ruhás bandita, épp tépkedi le egy ismeretlen csinos nőről a vászonból készült ruháit, már a mellei is kilátszanak. A nő próbálna védekezni és sikoltozik, meg elszaladna, de az bal oldali bandita fogja. Közben a jobb oldali bandita szedi le a ruháit és közös nyelven mondja a nőnek – Segítsek a vetkőzésben.
Addig a másik röhög rajta és utána mondja. – Hagyjál nekem is a jóból.
A két bandita el van foglalva, így nem vettek észre benneteket és közben megtudtátok nézni, hogy milyen fegyverzetük van, még a bal oldalinál, aki féloldalasan áll egy rövidkard van. Addig a jobb oldalinál, akinek a hátát lássátok egy furkósbot van nála. Környezetet nézitek egy pillanatra, néhány bokrost láttok, meg egy-két fát, ám banditák nincsenek takarásban, valamint 30-40 inev láb távolságra lehetnek tőletek.
//Off: 3-rom körre valló kezdeményezés és támadó, meg sebzés dobást kérnék a kockagurító topicba, hogy gyorsabban haladjon a csata.//

[Dimalt]

<Ha már belevágtunk a nő megmentésébe, akkor csináljuk minél gyórsabban.>
Jelzek társaim felé, hogy megpróbálok a a féloldalt álló baloldali ember mögé kerülni, majd javaslom, hogy Csino támadjon a másikra, His pedig fedezzen a nyílpuskával és vigyázzon a nőre. Ezt követően megpróbálom kihasználni a természet adta lehetőségeket, a fák és a bokrok takarásában lopakodva, néhol gurulva bokortól fáik fától bokorig elindulok a kiszemelt célpont felé, amikor már elég közel érek hozzá, a hátam mögé nyúlok és szépen óvatosan, minél halkabban előveszem a sequort, és megpróbálom megragadni az előttem lévő férfit, majd minél pontosabb és mélyebb vágást ejteni a torkán.
Ha szerencsém van rögtön belehal, ha nincs, akkor ellököm magamtól, rögtön előrántom a másik sequort is és a tőlem telhető leggyorsabb mozdulattal mindkét fegyveremmel szúrást intézek a felső teste felé, ezután pedig egy csuklóból indított kisebb körívet leírva a jobb kezemben lévő karddal lentről felfelé irányuló vágással próbálkozom,
közben a másik kezemben lévő kard markolatát egy gyors mozdulat megfordítom a kezemben, így a penge nem a kar folytatásaként hasonulhat meg, hanem az alkar kiegészítője lesz, védekezésre tökéletes, és ha támadást hoz a szükség, akkor balról jobbra húzva a pengét az ellenfél gyomrát célozva próbálok egy mértani egyenest ejteni vízszintes irányban.

A csata közben pedig megpróbálom szemem sarkából figyelemmel kísérni másik két csapattársam mozdulatait, cselekedeteit. Ha nincsenek veszélyben akkor megközelítem őket is, de nem megyek segíteni a többieknek, csak tanulmányozom a mozdulataikat.

Amint abbahagytam a küzdelmet lerázom a pengékről a vért, majd visszateszem őket a hüvelyekbe, és türelmesen várom, hogy a többiek foglalkozzanak a lánnyal, én megpróbálom figyelmen kívül hagyni a nőt.

// Km: ha van lehetőség további bónuszokra, kérlek azokat is add hozzá majd a kidobott értékekhez pl.: támadás hátulról, meglepetésből...//

[Laokoon]

Diamalt intésére bólintok majd szó nélkül elindulok a jobb lator felé és közben gondolkozom a tökéletes támadáson
<Ha kirúgnám a lábát akkor lehet hogy reá esik a zsivány. Ha elkapnám a nyakát akkor elengedné a nőt de túl közel van a kardos ahhoz hogy ezzel bármit is elérjek. Á egye fene leütöm... vagy mégse van egy jobb ötletem >
Csöndben lábaimat begörnyesztve haladok és megpróbálok úgy helyezkedni hogy a háttal álló takarjon a másik elöl majd ha elérési távolságba kerülök egy alulról felfelé indított ütéssel támadok ágyékra és ha látom társamat akkor megpróbálok vele egy időben cselekedni. Ha mégsem rogyna meg elég gyorsan akkor a kezemre támaszkodva egy körkörös rúgást indítok meg hogy elkaszáljam a lábait. Majd odébb mozdulok hogy ne rám essen majd kitépem a kezéből a nőt és kiviszem a tűzvonalból miközben megpróbálom takarni a szemét mert van egy olyan érzésem hogy a társaim nem fogják kímélni a zsiványokat. <Remélem His tudja majd kezelni a földön fekvőt>

[Zakar]

//His Oreon //
Mivel látom hogy a hölgyeményt lefogják úgy próbálok óvatosan guggolva közelebb menni, hogy az aki lefogja a lányt 20 láb távolra legyen tőlem. Ha oda értem belekezdek egy Izzóidegek varázslatba mely egyes erősségű lesz. <Remélem nem bika szervezetű ez a nyomoronc. Miért nem csináltam már régen meg az álom mérget. De hasznos lenne pedig.>

[Gordon]

_____________________________________________________________
Helyszín: Yllinor környéke a csata.
Időpont: 3701. év 1. hónap 1. nap, délután
1. csapat, résztvevők: Dimalt Edian, Csino-San, His Oreon,
_____________________________________________________________

Lassan lopakodva haladtatok bokortól-bokorig, meg néha fák takarásában.

[Dimalt Edian]
1.kör: Közben még Csino-Sant nézték és lassan megindultak feléje, így könnyebb volt lopakodnod, aztán a jobb oldali banditára mindkét fegyvereddel szúrást intéztél feléje, ám sikerült meglepned a banditát, ugyan is a jobboldali kardoddal a lapockájába szúrtál, így reflexszerűen előre billent, így pont a baloldali kardoddal csak egy vékony karcolást csináltál a háttára[-7ép, -22fp]. Aztán a bandita lábával megállította magát, hogy a földre ne dőljön, aztán hirtelen fordulásból, jobb oldalt indítót támadást ellened, ám könnyedén elhajoltál a támadásától, utána megforgatta a botját és felülről sújtót le rád, evvel a támadásával eltalálta a válladat, ami hatására nyilalló fájdalmat éreztél [-2 fp].

2.kör: Ezután pedig egy csuklóból indított kisebb körívet leírva a jobb kezedben lévő karddal lentről felfelé irányuló vágással próbálkozol[-10ép, -20fp], elég szép mély vágás csinálsz az oldalába a jobb kezedben lévő kardoddal, utána a mellkasát is felhasítód a másik kardoddal, ennek hatására, úgy kezd ömleni a vér belőle, mint a szökőkútból a víz és állva meghalt, aztán összerogyott.

[Csino-San]
1.kör: Csino-San nem a lopakodásáról volt híres, ugyan is az egyik bandita 10 inev láb távolságról a bokor mögül kiszúrta, ennek hatására a nőt félre lökték és erőrántották fegyvereiket, aztán lassan és óvatosan megindultak feléd, mit ha csak rád akarnának ijeszteni.
Baloldali bandita nézte a szeme sarkából, hogy hátúról meglepték és társa súlyosan megsebesült, így visszafordulni akart volna, de nem engedted ezt meg neki, így nem tétovázva a baloldali banditának, alulról felfelé indított ütéssel támadsz, így először az oldalát ütötted meg, utána a baloldali vállát, ami jó nagyot reccsent és jutalomból még egyszer odacsaptál neki[-4ép, -12Fp]. Rövidkarddal először baloldalról támadót meg, ami ellen sikeresen kitértél, de aztán hirtelen kardjával jobbról suhintót le, ami váratlan volt, ugyan is vékony karcolással keletkezett a kézfejeden [-2 fp]

2.kör: Füves földnek támaszkodva egy körkörös rúgást indítottál meg, hogy elkaszáld [-6ép, -14fp], első rúgásod a gyomrába ment, ami hatására véreset rókázott, utána rögtön a rúgásodat a másik-irányból küldted, így a combját találtad el, aztán féltédre ereszkedett, utána végső rúgásként az állkapcsába rúgtál, így pépesre törted. Bandita eldobta a fegyverét és törőt állkapoccsal, mondani akart volna valamit, közben szemei könnyeztek, nem érteted, hogy mit akar mondani, de sejteted, hogy az életéért könyörög, aztán egy nyílvesztő fúródott az oldalába, majd eldőlt, mint egy zsák. Még banditát nézed, hogy lélegzik, mivel az órával elfúja a port, de egy jó darabig nem fog ugrálni és ha egyszer magához térne csak zabkását ehetne.

[His Oreon]
1.kör: 20 ivet láb távolságra megálltál és felhúztad a nyílpuskádat, mivel hát ha szükség lesz rá, aztán elkezdte az izzóidegek varázslatát, de mint ha a bal oldali bandita meg se érezte volna ezt a gyenge varázslatot. Bal oldali banditát tisztán láttad, így feléje kilőtted a nyílvesztődet [-1 fp].

2.kör: Könnyű nyílpuskáddal újra céloztál a baloldali banditára és ép amikor a bandita állkapcsa eltörött a társad rúgásától, akkor ép tiszta célpontot nyújtót, így kilőtted a nyílvesztődet [-3 fp], ami az oldalába fúródott, majd eldőlt, mint egy zsák.


Az ismeretlen nő felállt a földről és ruháját megkötötte, úgy hogy ne látszódjanak a mellei, majd meggyötört halk hangon mondja nektek.
- Köszönöm vitéz urak, hogy meg mentették az életemet. Nyakáról levette a régi kőtáblának a darabját és aki rendelkezik értékbecslés tudással az észre veszi, hogy régiség kereskedő jó pénzt adna érte, majd mondja nektek. - Nekik ez kellett. Aztán rá néz a banditákra és folytassa a mondandóját felétek. - Nekem nem hozott szerencsét, talán nektek fog, egyébként az életemért csekély ár. Aztán Csino-San felé nyújtotta, hogy vegye el, utána mondta.
- A nevem Lydia és az apám a Kudmoore hegyvidéki-falu jómódú kézművese. Aztán egy kisebb mosollyal kérdez benneteket. A hőseim nevét megtudhatnám?
Végül ha bemutatkoztatok Lydia-nak, akkor mondja. - Gyertek velem mutatom az utat és biztos fáradtak vagytok, így lakásban vendég szobában van hely.

[Dimalt]

Ahogy megtisztítottam a kardjaimat a vértől és elraktam őket, akkor tűnt fel igazán, hogy harc közben megsérültem, és tudatosul a fájdalom. Ránézek a vérben fekvő hullára <Most már jó helyen vagy, Ranagolnak ajánlom alantas lelked, és minden csepp véred> Hirtelen odakapok a másik kezemmel felszisszenek egy pilanatra, aztán odamegyek a többiekhez.
Mikor a lány bemutatkozik és elmondja, hogy honnan jött és ki ő, felcsillan a szemem! <Lám...! Ranagol elfogadta áldozatomat és kegyes lett hozzánk>
Bemutatkozom neki én is
- Dimalt vagyok!
Amikor elindulunk a többiekkel Lydiától érdeklődöm:
- Miért akarták azt a kődarabot annyira ezek a gazfickók?

Útközben Csinora szegeződik a tekintetem. Milyen tiszta mozdulatok! Becsület, tisztesség! Az érzelmek vezetik, melyek korlátok közé szorítják! Akárcsak az a kardművész aki megölte régi bajtársamat, csak kardok nélkül! Fegyvert nem is láttam nála! Ilyen harcossal még nem volt dolgom! Sokkal többet tud mint amennyire gondoltam, de vajon mihez kezdene ha a Mara sequorral kellene szembeszállnia puszta kézzel! A legkisebb sértő szándék nélkül puhatolózni kezdek ismét:
- Csino! Nagyszerűen harcoltál, igazán kivételes ahogy a testeddel tudsz bánni, de vajon fegyverrel is tudsz így harcolni? Az a vágás meg se kottyant neked?
Ezt követően közelebb vezetem hozzá Eligort, és halkan, hogy Lydia ne hallja meg azt mondom:
-Ha Kudmoorba érünk nem ártana beszerezni neked egy kardot, vagy valamilyen fegyvert, mert az yllinoriak nem nézik jó szemmel ha egy férfi fegyver nélkül járkál! Yllinorban az a szokás hogy akkor veszik egyenrangú félnek a másikat, ha fegyver van az oldalán.
Ha megkérdezi, hogy honnan tudom, akkor annyit mondok neki, hogy régebben sokat éltem Yllinorban, ismerem a kultúrájukat!

Miután befejeztük Csinoval a beszélgetést a Hishez fordulok! Láttam miközben egy varázslatot küldött a másik fickora, de nem történt semmi, legalábbis külső ránézésre, bár az asztrál és mentál síkon sem éreztem változást a földön fekvő haldoklóval kapcsolatban. Azonban a varázslatok kiszámíthatatlanok és a magamfajta emberek számára érthetetlenek is. Sose tudni, hogy mit takar a varázslat, és hogy mire számítson az ember egy varázshasználóval kapcsolatban, de az biztos, hogy az ilyen alakok tudnak a legtöbbet a régmúlt legendáiról, ármányokról, és a régi tárgyakról, melyek az egyszerű embereknek, mint ezek a rablók is csak kacatoknak vélik őket, amiért mások sok aranyat képesek fizetni. Egy magamfajta kalandozó, valahol a kettő között helyezkedik el. Nem becsüli le a tárgyaknak tulajdonított jelentősséget, de nem is ismeri a titkaikat, ezért némi segítségre szorulhat az ember, és ilyenkor jól jön ha van egy Hishez hasonló a csapatban.
- Mond His! Te varázstudó is vagy? Mennyire értesz ezekhez a régiségekhez? Mi lehet ez, és mi van rajta?
közben a Lydiától kapott táblára fordítom tekintetem.

Ezek után a falu felé haladva azon gondolkozom, vajon mire számíthatunk majd! Mi vagy mik állhatnak az utunkban, vajon elég felkészültek leszünk mindenre, hogy túléljük? Két harcos és egy varázstudó! Hm... Alapjában véve nem lenne rossz csapat, de valami nem stimmel. A Varázshasználó is titkol valamit, valamitől fél! És Csino sem mond el mindent magáról, nagyon szűkszavú! Na és én...! Én végképp nem szólhatok semmit, hisz a többieknek fogalma sincs arról milyen veszélybe kerülhetnek miattam!
Vajon mi lenne a legjobb? Mondjak el nekik mindent? Jogukban áll tudni, hogy nem elég a kehelyt őrzőkön átjutni, ha nem vagyunk óvatosak egy újabb veszedelem is lecsaphat ránk! De vajon bízhatok bennük? Hisz még csak pár napja ismerjük egymást, és senki sem volt teljesen őszinte!... Ranagol! A te tanításod az érzelmek béklyójáról szól! Segíts, hogy siker koronázza utamat!
A gondolatmenet végén úgy döntöttem, hogy adok egy esélyt a többieknek! His és Csino lehet hogy többet érnek mint amennyire első ránézésre mutatják, bár Csino fegyver nélküli stílusa... Amíg Yllinorban éltem, és az yllinori szokásokat vallottam magaménak, én se néztem volna egyenrangúnak, de ez már a múlté. Most már más a dolgok állása! Nem becsülöm le Csinot, most bizonyított, és még lesz biztos vagyok benne, hogy lesz alkalma bizonyítani. Az istenek majd döntenek a sorsáról!

//Ha nem történik semmi különös a faluig, aakor amikor odaérünk gondolom Lydia bemutat az apjának és körbevezet minket a faluban. Barátságos fellépést mutatok az apja felé, tisztelettel köszöntöm. Ha van bármilyen gyanús körülmény javaslatot teszek a többiek felé, hogy inkább a helyi fogadóban szálljunk meg, ha nincs akkor a házban szeretnék szétnézni, kíváncsi vagyok mivel foglalkozik pontosan az öreg, milyen munkái vannak, és mit tud mondani ő is a kőtábla darabjáról, hogy került hozzá és a lányához is

His és Csino - szerintem először nem kell felfedni hogy miért jöttünk, selytelmesen érdeklődjünk a lánytól és az apjától, maradjon titokban addig még biztosat nem tudunk a faluról és a lakóiról//

[Gordon]

_____________________________________________________________
Helyszín: Yllinor városa és környéke.
Időpont: 3701. év 1. hónap 1. nap, délután
2. csapat résztvevői: [Rannien Siey] Enrico Ramirez, [Alarond] Ikríí Sirisz,
_____________________________________________________________


Yllinor utcáit járjátok még mindig, ebben a délutáni tavaszi hőségben, közben város megcsodáljátok, de aki ismert a környéken semmi rendkívüli változást nem vett észre, aki még nem az csak egyszerű öltözködésüket és építésüket nézi, de valószínűleg láttatok ennél jobbat is.
Ahogy mentek halljátok a város napi pletykáit, az sok érdektelen pletykából, egy érdekeset viszont felfedeztek, miszerint a király megöregedett, és néha betegeskedik, ezért két fia közül kell választania, hogy kire hagyja az ország irányítását, ami hatására néhai felkelés és zavargások történek város falain belül és kívül.
Néhány órával később szomjatok csillapítására és éhségtől, meg pihenéstől vezérelve betértek a Hosszú-bárd nevű fogadóba.
A fogadó épülete egy jókora négyzet alakú, meg két emeletes épület, szürkés vastag faajtó egy tágas térbe nyílik, az egész belső tér egyetlen szobának tűnik, melynek egyik felében alacsony, hosszú asztalokat láttok.
A túlsó falon újabb nyílást pillantotok meg, melyet bőrfüggöny takar, lehetséges, hogy a konyha, aztán balra egy lépcsőt, ami az emeletre vezet.
Körül néztek a fogadóban és mindenféle utazó, meg kalandor van, kicsiktől kezdve és nagyok, szőrösek és csuklyások, nem kevesebben, mint húszan lehetek. Még nézelődtök egy kicsit, hogy mit csinálnak a többiek a fogadóban, ugyan is néhány-néhány kisebb társaság kányázik vagy eszik az asztaloknál, valaki pultnál issza a kedvenc italát, ott az egyik sarokban kisasztalnál szkandereznek és közben fogadnak rá, ki nyer.
Pulthoz odaértetek és a pult mögött, egy fiatal csinos ember csaj kérdez. - Mivel szolgálhatom az urakat? Egyszerű bőr és vászonruhát visel, barna hosszú hajú, oldalán a hüvelyében egy hosszúkard.
Amikor kipihentétek magatokat, szomjatok és éhségeteket oltottátok, utána néhány pillanat múlva ajtón egy Elf selyemfiú lép be és mellette gyönyörű selyembe öltöztetett nővel, meg két felfegyverzett Yllinori testőrrel.
A Elf-et, alaposabban megnézitek kb. 185 cm magas, arányos izomzat, jóképű magabiztos arc, hosszú arany szőkés haj és barna szem. Öltözete fekete csuklyás köpönyeget visel, sötét színűinge felett.
Selyembe öltöztetett nőt is szint úgy alaposan megnézitek. Finom selyem díszruha és fehér selyem sálat visel. Arcának megnyerő vonásai bárkire bizalomgerjesztően hatnak, meg bőrszínének tekintve világos bőrű és haját rövidre vágatta, mely vörösesbarna színű, meg szeme színe olyan, akár a zöldellő rét, kb: 170 cm-ter a magassága, de inkább figyeltek, mert úgy tűnik a Elf mondani akarna valamit.
- Üdvözletem emberek és más faj béliek. Aztán néhány pillanat után mondja.
- Én Wargeln családot képviselem, és bátor kalandozókra lenne szükségem, ugyan is nagy jutalom fejében egy feladat lenne számukra. Egyik kalandor beugat a mondandójával.
- Kit kell megölnünk? Mosolyog egyet a Elf úriember és mondja.
- Nem erről van szó, de nagyon veszélyes a feladat, ugyan is az élet kelyhét kéne elhozni.
Majd egy másik mondja. - Ne hülyéskedjen velünk, ugyan is rengeteg kalandtársunk kutatott utána, de senki nem lelt rá a misztikus tárgyra.
Aztán folytassa a Elf. - Természetesen, hogy nem, de most már tudjuk, hogy hol van, ugyan is egyik elhagyatottabb faluban van Yllinor és Kran határában, ezért lenne szükségünk kalandozókra?
Közben a teremben mindenki mondta rendben és sorban jelentkeztek, köztük ti is a kaland kedvéért vagy a jutalomért, de nem maradhatok ki a jobból.
Talán a szerencse vagy a szimpátia miatt, de kettőtöket választottak ki a feladatra. Aztán nem is húztátok tovább az időt, így lovon vagy gyalog egy csapatként elindultatok Észak kellett felé Yllinortól, hogy megtaláljátok Kudmoore hegyvidéki faluját, közben útközben visszagondoltatok, hogy pontosan mi a feladatotok.
Észak kellett fele van Kudmoore hegyvidéki faluja, ott a bányában van ősi lezárt kő ajtó, de az ajtón rá van vésve az életkelyhének legendája, de a kutatok nem jöttek vissza jelenteni részletesebben, ezért nem tudtak semmi információt adni a legendával kapcsolatban.
Így három feladatot kaptatok, derítsétek ki mi történt a kutató csapattal, derítsétek ki, hogy tudnátok kinyitni a legendás kő ajtót és még a másik ellenséges csapat elől szerezzétek meg az élet kelyhét és ezért a jutalom 10 arany pénz, meg a városi nemesség teljesít egy kérést.
Utána megnéztétek az átadott pergamentett mindannyian, aztán láttátok, hogy eltűnt kutatok nevei szerepelnek rajta. Első név, Eliniron Izabel, következő név Raduk Fours, utána Melon Clound és a pergament végén egy rövid mondat van leírva: Két testvér és egyben fő nemes házak a Reonark, meg Wargeln család szövetséges tudós csapata, ezért a másik csapat is keresi őket.

Békésen poroszkáltok az erdőséggel határolt földes-úton, mikor egy kanyar mögül csatazajra lesztek figyelmesek.
Közelebb érve látjátok, hogy öt egyenruhás lovas katona küzd a háromszoros túlerőben lévő szedett-vedett haramiákkal, akik az út két oldalát szegélyező bozontosból rontottak rájuk.
A banditák ütött-kopott rövidkardokkal és csorba buzogánnyal, meg furkós bottal vannak felfegyverezve. A legtöbbjükön nincsen páncél, csak némelyiken feszül kiszolgált bőrpáncél, vagy ismert fegyverkabát.
Valami 60-80 inev láb távolságra lehetnek tőletek a megmaradt lovas katonák, mivel három katona már így is a földre került, a másik kettőt pedig épp most ráncigálják le a nyeregből.

[Zakar]

/His Oreon/
Mikor a lány bemutatkozik, és elmondja honnan jött, kissé felhúzom a szemöldököm.
<Hát Sogron tartogatsz nekem még pár érdekes dolgot, remélem nem vagy nagyon tréfálkozós kedvedben.>
-A nevem His Oreon. Pont faludon keresztül visz át utunk, így lekötelezel minket, ha mutatod az utat odáig Lydia.
Majd gondolataimba, zuhanok.
<A lány kődarabja, értékes lehet, hisz a legkoszosabb csavargónak is felkeltené, a kíváncsiságát egy kődarab, melyet ilyen feltűnően viselnek. Az ostoba harsányság néha a legnagyobb veszélyforrás. Minimális az esély rá, hogy kyr felirat legyen a táblán, de ha az is lenne, nem hiszem, hogy sokat értelmezni tudnék belőle, hisz nagyapa olyan kevés dolgot tanított meg, az ősi kyr nyelvből. De sosem lehet tudni, talán kifaggathatom a lányt, honnan való.>
Mikor Dimalt hozzám fordul kérdésével lassan morfondírozva válaszolok.
-Nem sokat értek hozzá, ehhez talán varázsló kellene, vagy egy agg tudós, ki a régmúlt tükrének árnyaiból olvas. De úgy hiszem, nem véletlen az, hogy az isteni akarat, Lydiát mellénk sodorta.

-Mond Lydia, mit tudsz erről a tárgyról, melyet nekünk adtál, honnan van?
<Biztos majd valami zagyva babonát is el fog mondani, de a legendák nagy ritkán igazak.>
Majd ismét a gondolataimba révedek:
<Gyógynövény túrára kellene hogy menjek, szükségem van pár dologra, az álmok mérgéhez. És nem ártana egy kis igazságszérum sem. Például olyan amivel nagyapa gyógyította azt az ostoba hergolit.>
-Lydia, mesélj egy kicsit a faluról kérlek, hol fekszik, mit lehet róla tudni? Mindig is érdekelt, más népek kultúrája.
Közben rá nézek a kőre és a lányra manalátással, hát ha sugároz magából valamiféle mágiát.

[Laokoon]

A harc után letörölgetem a kezemről a vért valami rongyba aztán ránézek a véres hányásban tocsogó cipőimre és elkáromkodom magam gondolatban <Hogy az istened tegyen akárhová! Ezt megint két óra lesz kiszedni a cipőmből... no mindegy úgyis ezért van nálam mindig három pár.> majd rutinos mozdulatokkal szedem elő csomagomból az egyik tartalék párt és felveszem hogy mégse úgy nézek ki mint valami mészáros aki böllérkés helyett a lábával dolgozik <Pedig most lényegében pont ez vagyok nemde?> és megint elszomorít a tudat hogy úrnőm őrzése helyett más alantasabb feladatokra kell használnom képességeimet.
Amikor a nő felénk fordul és bemutatkozik kézcsókkal köszöntöm Csino-San vagyok hölgyem és biztosíthatom hogy én és társaim is szívesen tettük amit megtettünk. Majd amikor odaadja kőtáblát nekem ily szavakkal hálálom meg -Nem tettünk semmit amiért ilyen ajándékot érdemelnénk mint életének eme kőbe zárt memoárját de ha ragaszkodik hozzá elfogadjuk. <Nem lehet kellemes érzés amikor megmentették az életed és te nem tudsz a megmentőidnek semmi értékeset adni> Ha még mindig oda akarja adni akkor elveszem és a nyakamba teszem de az első adandó alkalommal amikor nem látja leveszem és berakom a hátizsákomba mert zavarna a mozgás közben.
Mikor megmondja honnan jött önkéntelenül felhúzom a szemöldököm de aztán gyorsan észbe kapok és helyre igazítom vonásaimat és csöndben megvárom hogy társam elfogadja helyettem is a meghívást
Midőn ugyanez a társam a fegyverekről kezd el kérdezni kissé elkomorulok-Van fegyverem de jobb ha tudod hogyha azt valaha meglátod kezemben míg oldalamon harcolsz jobb lesz ha kibékülsz Isteneddel mert biztosan látni fogod a közeljövőben. Ugyanis a harc legnemesebb agát űző emberek mindenféle fegyvert csak megkötésnek a mozdulat repertoárjuk beszűkülésének tartják. Ezzel együtt eljöhet azaz idő amikor egy ilyen rigolyás örült is kezébe vesz egy pengét de remélem ez az én esetemben még sokáig elodázható. Amúgy, bár nem állítom hogy nem láttam még két fegyverrel küzdő embert és azt sem hogy téged volt időm megfigyelni de amint láttalak a mozgásod – azokéhoz képest akiket eddig láttam – más volt. Nem tökéletességet hajkurásztad mint eltévelyedett testvéreim, //a kardművészek// nem is pusztítás vágya töltötte ki bensődet hanem a gyilkolás. A könyörtelen gyors és elkerülhetetlen halált testesítetted meg a csatamezőn. Nem volt ínyedre maga a harc mégse volt egy aprócska figyelmetlenség vagy hiba sem mozdulataidban mint az ilyenkor a legtöbbekkel előfordul. Te öltél mint akinek ez hívatása és az élete. Ez pedig nagyon érdekes… legalábbis számomra. <És egyben igen nyugtalanító is>
Társak Mily furcsa-e szó ha belegondolunk hogy három órája még csak nem is ismertem és tíz perccel ezelőtt még csak egy szót sem váltottunk. És most első csetepaténk után, most hogy láttam milyen könyörtelen harcosok is ők <mit ők, mi hiszen én sem vagyok jobb náluk> most kezdek rádöbbenni hogy milyen is lesz a elkövetkező három évem. El is határozom hogy egyenlőre senkit nem fogadok bizalmamba hisz ki tudja ha ezek becsületesek is - bár róluk sem tudok még semmit - a következő két társam már lehet hogy csak arra fog várni hogy bemélyeszthesse torkomba acélkarmaikat hogy ők több jutalmat kaphassanak

[Gordon]

_____________________________________________________________
Helyszín: Kudmoor falu környékén.
Időpont: 3701. év 1. hónap 1. nap, késődélután
1. csapat, résztvevők: [Dimalt] Dimalt Edian, [Laokoon] Csino-San, [Zakar] His Oreon,
____________________________________________________________

Elfogadtad a négyzet alakú kődarabot Csino-San, aztán Lydia mondta.
- Kérdésekre útközben válaszolok, mert nem sokára besötétedik. Ha elindultatok, akkor lassacskán válaszolt a kérdésekre, elsőnek Diamalt kérdésére.
- Nem tudom kik voltak, még nem láttam őket ez előtt, meg át ugrották a bemutatkozás részét is nagyon, de hála nektek, nem bántottak annyira, mint ahogy remélték. Közben utatok nyugodtan telik, csak fák susogását halljátok és a madarak csiripelését, amire felfigyeltetek, csak egy szaladó vadnyúl volt, aki jelenlétetekre elfutott, aztán His Oreon kérdésére válaszolt.
- Kudmoor faluban lezárt bánya mellett találtam, ám 2 héttel ezelőtt megnyitották a bányát néhány idegen és faluban az pletykálják, hogy keresnek valamit, de azt senki nem tudja, hogy mit. Utána Csino-Sannál lévő titokzatos négyzet alakú követ alaposabban megnézed és észre, hogy enyhén áramlik belőle a manna, aztán Lydiát nézted, de semmi mannaáramlást nem vettél észre. Már egy jó ideje sétáltok, így előfordulhat, hogy már kezdtek fáradni, aztán Csino-San beszélgetésére is válaszolt.
- Nem tettek semmi különöset, pedig erőtöket és tehetséget arra használtok, hogy engem megmentsetek, ami életetek és testi épségetek kockáztatásával tetetek és ezt sosem tudnám meghálálni hőseimnek, de tudom, hogy valaki más életét elvenni az rossz, ám akkor az erősebbek felfalják a gyengéket, így csak hősök állnak ki a gyengékért, ami mai világban egyre kevesebb van. Már észre veszitek a nap lassan lemenőben van, utána Lydia mesél a falujáról.
- Régen Kran erőd volt a helyén, de 2765-ben Yllinor vissza foglalta elég keservesen, így csupán romjai maradtak Kudmoore erődről, de még vasérc és szenet is bányásztak közeli bátyából, ahol néhány idegen újra megnyitotta, de nyilván mondtam, de néhány Krani a faluban maradt és sok Yllinori telepes költözött oda, de Dorf Kellon helyi földbirtokos és akkori időkben nagy-harcos volt, így megtiltotta Krandiak kivégzését és kilakótatását, ezért szívükben gyűlölettel, de bele mentek, ez az ellentét idő után megszűnt, ugyan is édesanyám Yllinori, de édesapám Krani földműves, ugyan is a nagyapám közte volt a túlélők és megkegyelmezzetek között. Pillanatnyi szünet után folytassa. Házak Yllinori építés és legtöbb tudás onnan van, ám enyhe szinten Ranagold vallás engedélyezett az Arel vallás mellett, maradtak Kran tudások, történelem, meg alkímia és gyógynövény könyvek, én is ilyen messziről a falutól, gyógynövényeket gyűjtöttem, ám banditákra nem számítottam. Ekkor elszomorodót egy kicsit, aztán egy pici mosollyal jelezve semmi gond, utána megpillantotok nagy hegyeket és főfele visz az út, végül megpillantottatok a völgyben több mint 100 házat és épületet, aztán Lydia helyes mosollyal mondja. - Tartsatok ki, még egy félóra és ott vagyunk.
Lydia mondatta után lefelé vitt az utatok és tényleg egy kb félórán belül elértetek egy fából készült kapuhoz, jobbra és balra kaputól egyszerű kőfallal védve, meg jobbra egy kis bódé, amiből két fegyverzett lemezvértezbe öltözött őr megjelent és az egyik köszönt és mondta.
- Hello Lydia, mi történt veled és kik ezek az idegenek? Aztán Lydia mondja.
- Banditák megtámadtak, de hőseim megmentetek. Aztán végig bemutat benneteket a katonáknak.
- Dimalt Edian, aztán Csino-San, végül His Oreon urakat. Végül a jobb oldali katona bólint, aki kérdezett idáig, majd Lydianak mondja.
- Tudod mi a szabály Lydia, ugyan is minden idegent ki kell kérdeznünk. Lydia rá bólint, utána a jobb oldali katona kérdez mind hármótokat.
- Mi céllal jöttek Kudmoor falujába és van-e költeni való pénzetek?