El Hamed

[A Rászil]

_____________________________________________________________
KM esemény [Iymer]
Helyszín: Hat Város
Időpont: Az Égi Fény 3692. évének eleje (esős évszak második fele), 2. nap délelőtt
Résztvevők: Essilor en Pyron [Haome no Munemoto]
_____________________________________________________________

Miután kiegészítetted az Ősi Nép történetét és a tervezett hadjáratotokat, Reval megvakarja az állát.
- Akkor ebből mi sem fogunk kimaradni - teszi hozzá kisvártatva. Nehéz eldöntened, hogy örül neki vagy sem, mindenesetre az már kiderülhetett, hogy a sivatagtól biztosan nincs elragadtatva.

- Hova mennénk? Hát El Saifékhoz. Az egyik záim, Khaderi, a barátom és némileg a lekötelezettem, neki beajánllak és a többi már rajtatok múlik. Én a magam részéről biztos vagyok benne, hogy a holnapi karavánnal útnak fogsz tudni indulni. Azért nem a főúton megyünk, mert szerintem Chaqun ott nyargal fel-s-alá és nem akarok belébotlani. Ott a dzsámi, épp mellette van a palotájuk, mindjárt oda is érünk.

Végül csak kimentek a Derbartim atyáék felé kivezető főútra, közel a dzámihoz. Egy hatalmas és rendkívül díszes palota mellett entek el, majd a hozzá tartozó kapun kopogtat be a kopogtatóval Revan. Még a vas kopogtató is díszített valai indákkal, de lényegesen kevésbé, mint a palota, messzebb is esik tőle. Elhúznak egy ablakot, amin beszól Revan dzsad nyelven. Kisvártatva nyílik a kapu, bementek, és bent egy alacsony, középkorú, enyhén pocakosodó és enyhén őszülő alak fogad benneteket. Derekán feltekert szövet öv, amibe egy rövid kard van, egyébként a helyieken látott könnyű ing és könnyű nadrág öltözetet hordja. A fején egy kendőt egy turbánszerűség szorít le, a lábán saru. Reval egyből leszáll a lováról és barátként üdvözlik egymást dzsad nyelven.
Az udvar, a palotához hasonlóan hatalmas és több részre van osztva. A palota tőletek jobbra van, előtted és balra hatalmas udvar, több részre osztva. Hátrább talán a raktárak vagy a szállások lehetnek, nem sok a mozgás, balra a tevék, már csak a horkanásaik alapján, jobbra pedig kevéssel a kapu után egy kerítés mögött egy díszudvar és mögötte a palota.
Reval az első üdvözlések után közös nyelvre vált és rád mutat:
- Ő Essilor en Pyron, a barátom. Jó katona, kezeskedem érte, Hamedbe készül. Meg lehet oldani, hogy a holnapi karavánnal tudjon menni?

Khaderi röviden elgondolkodik, végigmér, majd a válladra teszi a kezét:
- Reval barátja az én barátom. Holnap velünk jöhetsz, de meg kell beszélnem effendi El Saiffal. Bele fog egyezni.

[Haome no Munemoto]

Essilor en Pyron

Az Ősi Néppel kapcsolatos fejtegetéseink a végéhez értek.
Örülök neki, ami azt illeti. Revan megbízható bajtárs, az életével tartozik Akrollnak - így a szokások szerint segít, hogy törleszthessen. Emellett igaz embernek is látszik, aki hasonlóan látja a világot, mint én - s ami azt illeti, nincs kétségem afelől, hogy a mi kis diskurzusunkon elhangzottak köztünk maradnak.
De mégis - mi van, ha valamilyen előre nem látható körülmény - s ilyet ugye el tudok képzelni párat - mégis arra kényszeríti, hogy beszéljen arról, mit tőlem a rendről s az Ősi Néppel kapcsolatos terveinkről megtudtak? bőven el tudok képzelni ilyen "körülményt" - lásd az értelmező kéziszótár "pyarroni inkvizítor", "pyarroni titkosügynök", vagy akár "lar-dori varázsló" címszavai alatt...
Jobb ez így: az öreg harcos minél kevesebbet tud rendem terveiről, annál több eséllyel ússza meg ő is a kérdezősködést, s annál több az esély a mi sikerünkre is.

Keserűen gondolok immár a quesselrothi "kitérőre".
<A fene se gondolta volna, hogy ennyi vesződséggel jár, ha az ember egyik városból a másikba akar jutni egyedül! Pláne, ha az ember történetesen maremita paplovag... De sebaj, remélhetőleg nem okozok olyasmi kárt, mit később hasztalan próbálnánk a visszájára fordítani...>

Aztán, mikor láthatólag "dzsad földön" járunk, figyelmem akaratlanul is környezetemre terelődik. Érezni kezdem az épületekből, az emberekből sugárzó másságot, az idegenséget - ez azonban nem vált ki bennem semmiféle ellenérzést. De ez nem is csoda, ha számba vesszük, hogy a testvériség, melynek tagja vagyok, sem származás és vér szerint választ tagokat...
A másságban akaratlanul is érdekeset sejtek. Ehhez mérten csodálok meg minden újdonságot, mi eltér eddigi megszokott világomtól.
Még arról is megfeledkezem, hogy egy alkalmatlan ficsúr képében voltaképp üldözött vagyok.
Sajna azonban nézelődésem nem tarthat túl soká - megérkezünk úti célunkhoz.

A nyilvánvalóan dzsad udvarház egy időre teljesen "rabul ejt" - igyekszem minden érzékszervemmel magamba szívni; s oly intenzív az élmény, hogy sokáig szóhoz sem jutok.
Akkor kapok csak észbe, mikor sorsomra terelődik a szó.
Mikor a Khaderi nevezetű férfi közli velem, amit hallani akarok, elmosolyodom.
"-Igazán lekötelezel, uram. Biztosíthatlak, hogy amennyiben Saif úr úgy dönt, hogy csatlakozhatom a karavánhoz, nem fogja megbánni döntését."
<...Micsoda szavak... És milyen különös hangzású nyelv... Effendi?.. Az mit jelenthet. Hm, Saiffal kapcsolatban használta, tehát úr, vagy nemes?.. Hm, hm érdekes...>

Aztán figyelmem Revanra terelődik.
Ha nem akar gyanúba keveredni, sokáig nem maradhat - viszont nem engedhetem el anélkül sem, hogy ne biztosítanám afelől, hogy immár én vagyok az ő lekötelezettje.
De megvárom, míg magától búcsúzni kezd - nem akarom azt sem, hogy úgy érezze: most, hogy segített, már a terhemre van.

[A Rászil]

_____________________________________________________________
KM esemény [Iymer]
Helyszín: Hat Város
Időpont: Az Égi Fény 3692. évének eleje (esős évszak második fele), 2. nap délelőtt
Résztvevők: Essilor en Pyron [Haome no Munemoto]
_____________________________________________________________

- Köszönöm, Khaderi, sokat segítettél. Tudod, végigharcolta a Dúlást - mutat rád Reval - és rajtam is segített egyszer.
Khaderi még egyszer végigmér, de már más, mélyebb tekintettel.
- Még nem járt a pusztában - folytatja Reval. - Sokat kell még tanulnia.
Khaderi bólint, majd hátrafordul a palota felé, nézi egy darabig, majd mondja:
- Most azonnal indulok, megkérdezem. Várjatok meg. Mutasd meg neki a tevéket.
Azzal Khaderi elmegy a palota felé, míg Reval rád néz majd elindul az udvar belseje felé, balra. Néhányan néznek benneteket, mit csináltok, van, aki közelebb is lép, van aki távolabb marad. Az egyik suhancnak mond valamit Reval dzsad nyelven, mire az gyorsan megindul és ti vagy tíz lépésnyi távolságból kényelmesen követitek. Jobban megnézve a körülötettek lévő pár léhűtőtől eltekintve amolyan rendezett munka folyik, hasonlíthat egy várhoz, csak ott tudod, kinek mi a feladata, itt viszont jópárról elképzelésed sincs. Talán hátrább, amerre tartatok, kivezetnek az udvarra tevéket, járatják, vizsgálják, majd vissza is vezetik, lehet egyértelműbb, mi is készül. A harmadik, talán komolyabbnak nevezhető csoportosulás hátul a raktáraknál van. Néhányan kijönnek, visszamennek, átmennek a palotához. Ki nem hordanak semmit, aki kijön, jobb híjján leül, pihen, majd kisvártatva visszamegy. Mindenhonnan hangos és az általad megszokottnál valamivel gyorsabb beszédet hallasz.

A többség a Khaderin látotthoz hasonló ruhát hord, csak viseltesebbet. Néhányan viszont földig érő ingben játnak. Ahogy az öltözködést elnézed, asszonyt nem is látsz, pedig a várakban, ahol eddig jártál, ennyi idő alatt biztosan láttál volna. Amikor odaértek a tevékhez, a fiú száron kivezet egy jószágot. Jobban menéve nagyobb a lovadnál, hosszabbak a lábai, de valahogy eetlenebb, sutább, rendezetlenebb a jószág mozgása. Egy pácával megütögeti a jószág lábát, kiált is neki valamit, mire a teve lassan letérdel.
- Ülj csak fel rá! A lovadat, ha eléritek a sivatagot, úgysem fogod tudni használni.

[Haome no Munemoto]

Essilor en Pyron

A társalgás végén aztán kiderül, hogy Revan marad még egy kis ideig.
Örülök neki, mert ebben a minden tekintetben idegen világban ő az egyetlen többé-kevésbé biztos pont. Ez már csak azért is furcsa, mert nincs fél órája, hogy találkoztunk...
Az érzés viszont arra (is) sarkall, hogy a lehető legszélesebbre tágítva érdeklődésem minél hamarabb megtanuljak tájékozódni a dzsadok világában.

Aztán minden figyelmem az új típusú hátas jószágok látványa köti le.
Röhögnöm kell! Mi ez, valami tréfa? Ezen lovagoljak?!! Hála istennek ezek is értik a tréfát - nagyon jó! Legalább nem fogok unatkozni!
Meg is jegyzem Revannak:
"-Mi ez, valami vicc - mert nem lehet komolyan az a szándékuk, hogy ezeken a ... jószágokon lovagoljanak!.." - jót vigyorgok a dolgon; még akkor is, ha valahol sejtem: ezek tényleg ezeket a muris jószágokat használják.

Aztán - nem akarom megsérteni ezeket az embereket azzal, hogy a képükbe vigyorgok - inkább mással foglalkozom.
A ruházatuk, a harsány gesztikulációval kísért furcsa beszéd nem hat rám taszítóan. Találkoztam már hasonlóval fenn a magas Északon is - igaz, hogy az ottani népek teljesen mások, mint ezek, de egyvalamiben megegyeznek: idegenek a számomra.

Aztán, mikor elém vezetnek egyet ezek közül a jószágok közül, és rá akarnak venni a megülésére, már kevésbé találom viccesnek a dolgot.
<Vajon hogy érti azt, hogy a sivatagban nem használnak lovakat?.. Ott mindenki ezeken a ... micsodákon közlekedik?..>
Eléggé szkeptikus vagyok, ami azt illeti - de kis gondolkodás után végül is nyeregbe szállok.
Kételyeimnek azonban muszáj hangot adnom - hát felszállás közben megjegyzem:
"-És gondolod, hogy ez az izé... Ez a teve elbír majd... És hadba is tudok majd vonulni vele?"

Aztán meg már csak arra koncentrálok, hogy nyeregben maradjak.
Mindenesetre biztató volt látni, hogy a jószág engedelmességre szorítható - tehát idomított.
Van remény...

Ha sikerül nyeregben maradnom, akkor nekibátorodom annyira, hogy a vezényszavak és az ösztöke módja felől érdeklődjek.

[A Rászil]

_____________________________________________________________
KM esemény [Iymer]
Helyszín: Hat Város
Időpont: Az Égi Fény 3692. évének eleje (esős évszak második fele), 2. nap délelőtt
Résztvevők: Essilor en Pyron [Haome no Munemoto]
_____________________________________________________________

A tevére tett megjegyzésedra Revan nem mond semmit, csak mosolyog magában. Aztán amikor a felszálás előtt újból kétkedsz, már bíztat is, de a mosolya csak szélesebb lett:
- Csak rajta, rajta!

A nyereg elég szokatlan formájú, inkább egy székhez hasonlít, amit csak egy szíj tart a jószághoz ráadásul keresztszíj nélkül és mélyedés sincs benne, ami a csípődet tartaná. Elhelyezkedni könnyen sikerül rajta, hanem amikor a teve feláll, oda kell figyelned, nehogy leess. Ugyan elég nagy volt az imbolygás, de az állat mozgása is elég lassú volt hozzá, hogy biztosan fennmaradj. Hanem elég mókás látványt nyújthatsz, mert az eddigi néhány titeket figyelő léhűtőhöz többen is csatlakoztak és mindegyikük arcán széles vigyor terül el. Többen mondanak is valamit a fiúnak, aki a tevét vezeti, vicces lehet, mert mások meg nevetnek az elhangzottakon, de Revan erélyesen közbeszól és végül is csak körbevezetik az állatot. Már menet közben valaki hátulról az állatra kiált, valószínűleg meg akarta ilyeszteni, de elég nyugodt jószág lehet, ugyanis csak hátrafordult, de egyéb nem történt. Erre akiknek dolguk van, inkább visszamennek és azt folytatják, látszik, nagyobb látványosság ebből nem fog kerekedni. Három kört mentek és végig - ha nem is stabilan, de - ültél a nyeregben, aztán Revan int a fiúnak, és a teve újra térdre ereszkedik.
- No, milyen volt?

Sétáltok még egy darabon hátrafelé, ahol szintén teveistállók vannak, de Revan elmondja, hogy ezek már teherhordó állatok. Végülis lovaknál is ez a helyzet, szóval érhető a dolog, csak szokatlan. Egy utolsó személzésen vannak, melyikkel ne lesz várhatóan gond az úton holnap. Majd visszafordultok és a díszudvar felé mentek. Egészen a szélénél egy gránátalmafa-sor mellett találtok árnyékot ahol megállhattok hűsölni kicsit és megvárni Khaderit illetve az effendi válaszát.
- Érdekes dolog, amit a tevén harcról mondtál. Ti gyalogosan harcoltok igazán jól, márpedig a sivatagban az halállal egyenértékű, ha nincs tevéd, hiszen gyalog sokkal lassabb vagy, úgy meg gyorsan elfogy a víz. Mágia segítségével akartok majd csapatokat mozgatni? Nem lesz az veszélyes?
- Itt a pusztában, vagy távolabb a sivatagban akárkivel is harcolsz, az vagy tevén fog jönni, harcolni majd elmenni, vagy errefelé még lehet lovon is. Nem szokásos a gyalogos harc.

Amikor megálltok és beszélgettek, lassan elmennek mellőlletek a dologtalanok, csak a fiú marad, aki a tevédet vezette, de ő is csak addig, amíg Khaderi vissza nem tér.
- Jó hírem van, Revan! És Essilor Enpyron! Effendi El Saif azt mondta, jöhetsz, de a karaván elején haladó hadzsik közé kell beosztanom téged. - A mondatot lelkesen kezdte, de a végefelé már lejjebb vitet a hangját. Revan vesz egy nagy levegőt, nem mond semmit, csak rád néz.

[Haome no Munemoto]

Essilor en Pyron

A tevén való utazás igazán nagy élmény lesz.
Hogy jó, avagy rossz é , azt majd meglátjuk - de nagynak biztosan nagy...

Amint lekászálódóm a jószág hátáról, alkalmi közönségemnek - ha van még - meghajlással köszönöm meg a kitüntető figyelmet és...
"-... sajnálom, hogy most nem volt alkalmam bemutatni páratlan akrobata-tehetségem!.. De ne keseredjenek el! Hamedig hosszú az út!.."[/i

Aztán várok egy darabig - s közben újfent szemrevételezem a jószágot és a nyeregként szolgáló alkalmatosságot; a kérdésre csak ezután felelek:
[i]"-Hogy milyen volt? Hát, olyasmi érzés lehet, mint mondjuk egy halnak a folyó vize után a parton is úszni próbálni... Szinte ugyanaz a kozeg, de egy kicsit azért mégis más... Remélem, idővel jobban boldogulok majd, mit ama partra vetett hal!"

Később, mikor már hátul nézelődünk a teherhordó állatok között, Revan csak megint a sivatagi harcokra tereli a szót.
"-Való igaz: rendem harcosai jobban szeretnek gyalogosan hadba vonulni. De azt hiszem, hogy ha az ember új közegbe kerül, akkor kénytelen lesz alkalmazkodni hozzá, vagy elpusztul, mint mondjuk a partra vetett hal..." - jót vigyorgok az ismét előkerülő hasonlaton; de találó, az szentigaz - "Őszintén kíváncsi vagyok, hogy ezek az emberek..." - itt széles mozdulattal a környéken tartózkodó barnabőrűekre mutatok - "...hogyan harcolnak. Mert valahogy csinálniuk kell. És ha így van, akkor az megtanulható. Ha pedig megtanulható: én meg is tanulom."
Kérdésének második fele elgondolkodtat; végül csak kibököm:
"Nem tudom, mi elöljáróim terve; ifjoncként még nem nyertem el a kegyet, hogy ilyesmibe avassanak be; de ha már itt tartunk: miért lenne nehéz szerinted, hogy mágiával mozgassuk seregeink? Csak nem a régi varázslatok továbbélésére célzol?"
Bármit is feleljen, azért még hozzáteszem a témához:
"-Biztosan emlékszel, hogy említettem: a rend vezetői közül többen is megfordultak már a sivatagban. És nem csak a peremén... Vagyis bizonyára van tapasztalatuk, és elképzelésük is arról, hogy mi várhat ránk, és hogy mit tehetünk majd..."

Mikor Khaderi visszatér, jó hírt hoz:
"Látod, Revan uram? Az égiek meghallják szavam!..." - vigyorgom ádázul - "Úgy tűnik, lesz alkalmam közelről látni, hogy hogyan harcolnak a dzsadok tevéről..."
Aztán megkomolyodok? s főhajtás kíséretében Khaderi felé intézem szavaim:
"-Kérlek tolmácsold... efendi el Saif felé: köszönettel elfogadom az általa oly kegyesen felkínált lehetőséget és a helyet a karavánjában. Kérlek tedd hozzá azt is, hogy a lekötelezettje vagyok; s csak remélem, hogy lesz alkalmam szívességét a magam módján viszonozni az út során..."

Aztán egy pillanatra elgondolkodom.
Volna még mit mondanom Revannak, de szeretném közvetlenül a távozása előtt, bizalmasan előadni a közlendőm - így hát várok még.

[A Rászil]

_____________________________________________________________
KM esemény [Iymer]
Helyszín: Hat Város
Időpont: Az Égi Fény 3692. évének eleje (esős évszak második fele), 2. nap délelőtt
Résztvevők: Essilor en Pyron [Haome no Munemoto]
_____________________________________________________________

A tevegelésed okozta örömet némileg sikerül fokoznod a leszállás utáni meghajlással majd a köszöntéssel. Népszerű lehetsz itt. Igaz, hogy eddig Revanén kívül csak dzsad szavakat hallottál, de láttad, többen érthették, amit mondasz. Revan azért megjegyzi:
- Hamedig azért maradhatsz a lovadon, itt is tartanak istállókat, ott hátrább, de olyat már gondolom láttál, nem hiszem, hogy ez itt érdekelne.

- Jó, jó, megtanulhatod az itteniek harcát, de ahhoz el kell felejtened amit eddig tudtál, ugyanis itt épp az ellenkezője kezdődik. Itt ezen a vidéken még hagyján, de beljebb a pusztában, majd a sivatagban egészen más világ van. Gondold el, ahol te - mi - eddig harcoltunk, ott kevés helyen sok ember él. Itt - vagyis inkább ott, közelebb a sivataghoz - nagyon nagy a tér és igen kevés az ember. A mi hazánkban meghalunk a földért, mert ott élnek a családtagjaink, a barátaink, ott vanank az Isteneink kegyhelyei, így nem mozdulunk, nem mozdulhatunk. Ők inkább elfutnak, mert kevés az ember, fontosabb az élet, és mit veszítenek? Egy nagy rakás homokot. Sokkal fontosabb a mozgás és kevésbé az állhatatosság.

- Igen, a régi mágiák továbbélése nagy veszélyt jelent, bármikor belébotolhat az ember fia. Meg azt mondtad, egy Isten szállt le Ynevre, így én félnék bármiféle nem szakrális mágiára hosszan támaszkodni, hiszen egyik sem érhet fel egy manifesztálódott Isten hatalmával.
Amit vezetőitek korábbi sivatagi útjáról és tapasztalatairól mondasz, arra csak bólogat, de mond semmit.

Elfogadod a felkérést. Revan és Khaderi nem mond erre semmit. Voltál már előörsben is utóvédben is, tudod, mire számíthatsz. Megköszönöd Khaderinek a választ, és kérésedre bólint.
- Át fogom adni.

- No, akkor itt minden rendben, én indulnék is vissza - mondja Revan és lassan elindul a kijárat felé - felteszem, veled együtt. Khaderi követ, pontosabban udvariasan kísér benneteket, majd a kijáratnál elköszön.
- Az Isteneid vigyázzák léptedet, Revan szerdar! És a tiedet is, új barátom, Enpiron! És ne feledd, holnap még pirkadat előtt légy itt. - Majd meghajlás után visszatér a dolgára. Ott álltok a főúton, a főtér közvetlen közelében. Revan menni készül, de előbb nyilván el fog köszönni.

[Haome no Munemoto]

Essilor en Pyron

Örülök neki, hogy egy ideig még lovagolhatok (is), de azért a Hamedig tartó úton nem ártana hozzászoknom a tevékhez sem.
Elvégre ki tudja, mit hoz a holnap...

A sivatagi népek életéről és harcmodoráról, viselkedéséről mondottak elgondolkodtatnak. Nem fűzök hozzá semmit - teljesen járatlan lévén a témában, maximum hümmögni tudnék - de minden szavát megjegyzem; alkalomadtán érdemes lesz végiggondolni.

Úgy érzem, Khaderivel rendeztünk mindent - egy dolgot kivéve.
Indulás előtt meg is kérdezem a dzsadot:
"-Még annyit mondj kérlek, hogy hol és mikor csatlakozhatok a karavánhoz?"
Ha megadja a választ, akkor nem marad más hátra, mint az istenhozzád (egyenlőre).

Aztán, ahogy Revannal kettesben maradunk, nehezen akaródzik elszakadnom tőle.
Mi tagadás: igen megkedveltem annak ellenére, hogy csak igen rövidke időt töltöttünk együtt.
Meg aztán ő az egyetlen biztos pont egy számomra teljesen idegen világban.
És mielőtt indulna, szeretném megkérni valamire.
Így hát erőt veszek magamon, s még mielőtt bármit is mondhatna, én kezdek beszélni.
"-Revan mester! Tudnod kell, hogy hálára köteleztél! Amit tettél, jóval több volt annál, mint tisztelgés egy rég halott fegyvertárs emléke előtt. Engedd meg, hogy jóságod a magam szerény módján viszonozzam. Tudod, idáig loval jöttem. Lovakkal, hogy egészen pontos legyek. Azonban úgy tűnik, a sivatagban e jószágoknak nagy hasznát nem veszem majd... Azonban nem hagyhatom a sorsukra, de nem vagyok kereskedő sem, hogy elkótyavetyéljem őket... Elvégre bajtársak ők életre-halálra!
Ezért szeretném, ha az egyik lovam magadhoz vennéd. Vérbeli nehézcsontú mén - épp egy ilyen nehéz vértes alá való, mint te! Kérlek fogadd el; így legalább bizton tudom, hogy jó helye van; s nem hagylak hátra üres kézzel.
S alkalomadtán akár azt is mondhatod elöljáróidnak, hogy magad indultál üldözésemre, s én oly gyorsan futottam meg előled, hogy menekülés közben hátrahagytam..."
Rávigyorgok - remélem érti, mire is gondolok.

[A Rászil]

_____________________________________________________________
KM esemény [Iymer]
Helyszín: Hat Város
Időpont: Az Égi Fény 3692. évének eleje (esős évszak második fele), 2. nap délelőtt
Résztvevők: Essilor en Pyron [Haome no Munemoto]
_____________________________________________________________

- Holnap reggel, pirkadatkor indulunk. Légy itt előtte, zörgess be és a kapus tudni fogja, hogy hozzám jössz, a nevemet mondd neki. Legyen vized elég. Ha még az éjszaka beállta előtt ide jössz, kapsz szállást és ételt is és meglátod, kikkel fogunk elöl járni.

- Többet biztosan nem tettem, mert ha ti nem segtetek, én már nem élnék. Ha én nem segítek, te máskor vagy máshogy még valahogy eljuthatsz Hamedbe.

- Rendben, elfogadom a lovad.

- Ugyan, ifiúr! Nem üldöznek bennünket, csak ugye Chaqun azt jelentette, hogy egy idegen akar beszélni az elöljáróval, aztán amikor be kellett volna vezetnie téged, már nem voltál sehol és senki sem látott. - Újból mosolyog, megvonja a vállát. - Nem ez az első eset, majd kimagyarázza magát, ahogy tudja - vagy átkéri magát máshová.

[Haome no Munemoto]

Essilor en Pyron

Hirtelen ötlettől vezérelve búcsúzóul még Khaderihez fordulok:
"-Ha nem túlságosan nagy gond, akkor elintézem a dolgaim a városban, és utána itt tölteném az éjszakát. Így biztosan nem késem le a reggeli indulást... - vigyorgom.
<Így legalább megismerhetem kissé az útitársaimat és a barnabőrűek népét általában is. Meg aztán: itt nagy valószínűséggel nem keres majd senki.>

Boldoggá tesz, hogy Revan elfogadja a lovam. Hűséges társ volt, s nem rajta múlott, hogy már nem követhet a soron következő háborúba; és meg kell vallanom: bántana, ha nem tudnám jó kezekben.
"-Örülök a döntésednek." - válaszolom - "A jószágot e jóember istállójában hagyom - így akkor jössz majd érted, amikor teheted és kedved tartja."

Az egymásnak tett szívességeket többször nem már szóba - elvégre bajtársak között ez nem illendő. A jó Chaquan sem említem meg - szerencsétlen kurafiról több szó esett, mint amennyit érdemel.
Nem marad más, mint a búcsú.
"-Revan mester! Örülök, hogy annyi év után újra találkoztunk - akár a te istened intézte így, akár az enyém, csak hálás lehetek érte!"
Elérzékenyülök kissé, ha van mód rá, meg is ölelem búcsúzóul.
Aztán lóra kapok, s onnan intézem hozzá a végszót:
"-Gondolj reám jó szívvel! Remélem, hogy még viszontlátjuk egymást! Ha máshol nem, hát egy újabb háborúban, az Ibara poklában! Darton áldjon!"

Aztán odébbállok - van még egy kis dolgom...
A főutakat továbbra is elkerülve visszafelé megyek arra, amerre a fogadómat sejtem.
Ha odaérek, akkor összeszedem a felszerelésem, kifizetem a számlám, és továbbállok.
Remélem, hogy a fogadós nem forszírozza túlságosan, hogy mi a hirtelen távozás oka. Ha mégis, akkor azt mondom neki, hogy egyedül vágok neki a sivatagnak.
Aztán irány az el Saif rezidencia.

[A Rászil]

______________________________________________________
KM esemény [Iymer]
JK: Nelveta cwa Klangoro (Erigowi krad lovag)
Helyszín: Hamed emírség, El Hamed városa, a Fatimid házban
Idő: Pyarron szerinti 3691, Téli évszak, 6. nap
______________________________________________________

A két lány távozta után Immaturo már rátok figyel és látni rajta, érdeklik is az elhangzó dolgok, fontosak lehetek.
- Akkor te nem is tudod, kinek hoztál levelet? Tudod Hamed elég nagy város, itt sok van mindenből, például dervisből is. Két tekkéjük is van, vagy ahogy jobban ismerheted, házuk. Ezek közül ugyan a kisebbet vezeti Jaszol Amim, de ez van a palotához közelebb, és ide kerülnek a ... szóval azok a gyerekek, akiknek az apját, ... mondjuk így, olyankor érte el a hév, amikor nem volt épp egyik feleségével sem. Meg persze másokat is felvesznek, de azok is a pénzesebbek közül való. A városszéli, a Nagy Tekke, az nyitott mindenki előtt.
- Azt esetleg szabad tudni, miről lehet szóabban a bizonyos levélben? Nem kérlek rá, hogy áruld el megbízód titkait, csak annyit, amennyit szabad.

Immaturo kivesz egy fügét és annak a majszolásával próbálja elrejteni a Quattrahim magyarázata során arcára ült mosolyát. Minden bizonnyal értette, sőt, talán közelről is ismerhette a vázolt helyzetet. Egyébként erősen figyel. Abut nem nagyon érdeklik ezek a dolgok, le sem ült, inkább sétál keveset, meg-megáll, nézelődik. Láthatóan unatkozik, de mindezt igen udvariasan csinálja. Majd egy mozdulattal magához inti Bajezidet - aki, miután belesúgott Quatrahim úr fülébe, nem is láttál sehol, pedig itt kellett lennie valahol. Váltanak pár szót csendben, majd Bajezid elmegy.

[Garmacor]

Nelveta

- Nem tényleg nem tudom. A megbízóm nem kötötte az orromra, hogy ki is a dervis és a levél tartalmáról sem tudok semmit. Egyszerű futár vagyok csupán ebben az ügyben.
Mondom őszintén miközben a hallgatóságom minden rezdülésére figyelek.

[A Rászil]

______________________________________________________
KM esemény [Iymer]
JK: Nelveta cwa Klangoro (Erigowi krad lovag)
Helyszín: Hamed emírség, El Hamed városa, a Fatimid házban
Idő: Pyarron szerinti 3691, Téli évszak, 6. nap
______________________________________________________

Quattrahim úr arcán épp csak átfut egy kis csalódás - mégiscsak egy dzsad kereskedő, igyekszik rejteni a valódi érzelmeit -, ennél azért többet várhatott. Folytatjátok - habár egy kissé vontatottan - a beszélgetést mindenféle témákról.
- De azért egy lovagnál talán olcsóbb futárt is talált volna a megbízód. Elég drága egy garib ilyen feladatra.
Folytatjátok a beszélgetést. Immaturo elárulja, hogy ő igazábó észak felé igyekszik, előbb szeretné látni a pusztát, majd onnan keletnek, a sivatagba. Vagy valami ilyesmi, lehet, még ő sem tudja. Quattrahimnak itt eshetett le, hogy nem is tartoztok egymáshoz, de nem szól rá semmit.
- És magának mik a tervei, miután átadta a levelet?

Quattrahim a hozott árut fogja kiszállítani a megrendelőinek, majd a maradékot lepasszolja néhány helyi kereskedőnek. Ez eltarthat úgy egy hetet, aztán irány haza, El Ageilhába. Legalábbis egyelőre így tervezi.
A városan egyébként dzsad viszonyok között átlagosnak mondható a biztonság: a központi rész a biztonságosabb, a piac az ebből a szempontból rémes, a külső részek meg hol ilyenek, hol olyanok. Még szerencse, hogy ott a Nagy Tekke, legalább van hova tenni a mihaszna kötekedőket. A hamamot nagyon dícsérte Quattrahim, szerinte a legfontosabb, talán a palota után és a Kis Tekke előtt.

Időközben visszaérkezik Bajezid, súg Abu fülébe, majd Abu távozik. Kisvártatva visszaér az egyik nő és közli, hogy egy fürdő előállt. Ez igen felkelti Immaturo érdeklődését, akit Quattrahim el is enged fürdeni. Kettesben beszélgettek még keveset a piacról, majd kintről fegyvercsörgést, két ember lépteit és Abu és valaki beszélgetését halljátok. Majd vívás hangjait, végül pedig Abu kiáltását. A vívás abbamarad, Quattrahim úr ekkor indul el kifelé (ezidáig nem láthatóan érdekelték a kinti történések, habár mindazt hallhatta, amt te), igencsak sietősen, mi történhetett, de Bajezid már az ajtóban van, mior odaértek - felteszem, te is elindulsz. Elenged benneteket, majd amikor kiérsz, látod, hogy Abunál is és még valakinél, akit eddig nem láttál, egy-egy leeresztett szablya, éppen tartanak befelé, Abu pedig fogja a sérült vállát. Minden bizonnyal a seb szakadhatott fel, vagy kaphatott oda egy ütést, mindenesetre a rajta lévő ruha anyagán külsérelmi nyomot nem látni.

[Garmacor]

Nelveta

- Nos biztos hogy találhatott volna olcsóbb futárt is, de csodálkoznék ha ok nélkül választott volna engem.
- Őszintén szólva még nincsenek konkrét terveim. Szeretnék minnél többet megtanulni a vidékről, az ön népéről és a történelmükről.
A fegyvercsörgést hallva azonnal felpattanok. S a hang irányába indulok. A kardom már út közben elővonom. Amikor látom Abut és hogy a vállát fogja Abuhoz indulok.
- Mi történt?
- Mutasd a sebed ha jól sejtem felszakadt.

[A Rászil]

_____________________________________________________________
KM esemény [Iymer]
Helyszín: Hat Város
Időpont: Az Égi Fény 3692. évének eleje (esős évszak második fele), 2. nap dél körül
Résztvevők: Essilor en Pyron [Haome no Munemoto]
_____________________________________________________________

Khaderi bólint, majd becsukja a kaput. Távoztok Revannal, akitől szintén elköszönsz és ő is tőled.
- Annak, hogy újra találkozzunk, én is örülnék. Akár egy újabb háborúban, miért is ne? De hogy az Ibara poklában?! Nem tagadod meg a rendedet, ifiúr!
Mosolyog egyet, de meg is csóválja a fejét a szavaidra. Kezet ad, emberesen szorít, elköszöntök majd ellovagol egyenesen a téren át - könnyedén teheti, a vásár már erősen oszlóban - a rendházukba, vezetve az átadott lovadat. Nem fordul hátra.

A fogadóba megérkezésedkor Bajakot találod lent. Közlöd vele, miért jöttél, tudomásul veszi, nem fírtatja a dolgot tovább. Nemsokára előkerül Mariett, akivel - ha rápillantasz néha - nem egyszer találkozik is a pillantásod. Eleinte csak téblábol, majd amikor Bajak ránéz, elkezdi törölgetni a lépcsőkorlátot, majd lassan felétek haladva a polcokat illetve a polcon lévő edényeken a port - bár nem látszik, hogy szükség lenne rá. Bajak rá is szól:
- Enyje, te lány, mi dolgod itt?
Erre Mariett elsomfordál, de egy darabig még lent tesz-vesz, csak később megy fel. Bajakkal gond nélkül elszámolsz és visszamégy az el Saif rezidenciához.

Bezörgetsz, Khaderire hivatkozol, de a kapus megismer, be is enged, és csak ez után hívja Khaderit.
- Hol a lovad, Enpyron?
// Vagy van vezetéklovad?

Ő pedig elvezet hátra, az istállókon túl egy, az eddigieknél rosszabb állapotú, de azért stabilan álló épülethez. Az a fiú, aki a tevédet vezette, egyszer csak csatlakozik hozzátok - némileg lemaradva. Többen is felfigyeltek rátok, de folytatják a dolgukat.
- Hárman lesztek idegenek és még négy katona. Bent van Bergah és estefelé még jön Hún. Ez lesz a szállásotok. Ebéd nemsokára lesz a raktárakon túl a katonák szállásánál. Van még idő.

Azzal elmegy a dolgára. Ha benyitsz az épület ajtaján, az épület egyetlen szobájába jutsz, ahol van négy ágy: a két hosszanti fal mellett jobbra-balra. Egyiken, felhúzott térdekkel ül egy középkorú alak, viseltes ingben, viseltes nadrágban, átkötve vászonövvel, lábán saru, mellette az ágyon a szabjája, kezében egy hosszabb pálca és a földön egy skorpióval játszik. Amikor a skorpió lecsapna, többször sikerül neki elrántani a pálcáját. Ilyenkor egyszer el is mosolyodott. Nem néz fel a beléptedre.