El Ageilha

[A Rászil]

______________________________________________________
KM esemény [Iymer]
JK: Nelveta cwa Klangoro (Erigowi krad lovag)
Helyszín: Hamed emírség, el Mezira városa, Karavánszeráj
Idő: Pyarron szerinti 3691, Téli évszak, 2. nap
______________________________________________________

Az út első szakaszán nem nagyon beszélgetett senki, Mehirának sem volt hozzá kedve, habár elég sok mindet láttál, amiről szót válthattatok volna. Láttál több antilopcsordát, kisebbekből állót is és nagyobbakból állót is. Nem jöttek közelebb, de biztos vagy benne, hogy legalább három fajhoz tartoztak. hiénák ugattak mögöttetek, de nem mertek egy ekkora csapathoz közelebb jönni, vadlovak - vagy valami ilyesmi - nyomát láttátok út közben, legalábbis az előtted haladó két hadzsi közül az egyik valami ilyesmit említehetett, és vadon élő tevékkel és juhokkal is találkoztatok. Madarak közül leginkább ragadozók és dögevők tűntek fel, egy keselyű hozzátok is csatlakozott, fáról fára, bokorra, sziklára vagy csak a fűbe le száll veletek. A hadzsik, ahogy észrevették, mutogattak rá, nevetve ismerősként üdvözölték is:
- Alalaba!

Ez mindenkit egy kicsit jobb kedvre derített, Mehira elkezdett mutogatni neked ezt-azt, ami épp adódott. Hogy a bokrok közül, ami végigkísér benneteket, melyiket szeretik a tevék és a szamarak, és melyiket ne adj nekik, mert meg is dögölhetnek tőle. Hogy erre járt leopárd, ott a nyoma, ott húzta az antilopot, ott a vér csíkja a fűben és még a fán is látszik a nyoma, habár a maradék leeshetett és a hiénák és a keselyűk fel is falták mind egy szálig. Hol lehet távol, egészen a láthatár szélén igazi erdőket látni és hol van csak déibáb. Gyorsan felmelegedett a puszta.

Ahogy előrébb jött Mehira az induláskori helyére, a másik idegen, aki késve érkezett, marad a helyén, nem jön vele. Pihenőkor szólnak mindenkinek a hadzsik, hogy most itassatok, mert legközelebb csak este fogtok tudni. Egy nagy szikla árnyékában álltok meg, van egy forrás, ahol lehet inni is és valamivel lejjebb egy öblözetben itatni is, a fű is bővebben terem, mint följebb, így a lovak könnyebben legelnek. Viszont a forrás nem eléggé bővizű, a puszta pár száz méter után gyorsan el is nyeli azt a kis vizet, amit a forrás kibocsát. A másik idegennek pihenőkor nem tűnsz fel, de bizos vagy benne, hogy ez nem marad így sokáig, eléggé nehezen találja a helyét. Elég sok csomaggal érkezett és három lovat is hozott, egyen utazik, kettő pedig alaposan megpakolt teherhordó ló. A mozdulatait néha kinevetik a hadzsik, de néha elismerésre méltó az ügyessége, különösen ha a lovával, a fegyverével vagy a hatalmas tollas kalapjával foglalkozik.

Az út második szakasza már hosszabb, de részben hasonlóan telik: Mehira mesél, amikor épp érdekes dolgokat láttok, illetve nagyokat hallgattok. Az eltérés inkább onnan ered, hogy ezúttal több falvat is láttok a karavánútról: vályog- vagy sárból épült házak, a tetejük lapos a számuk pedig olyan féltucattól két tucatig terjed. Eleinte megpróbálod megjegyezni, miféle népek lakják őket - ahol a nevük inkább valamiféle családnév lehet -, de annyira egyformák, hogy kezdenek összemosódni. Egyszer, amikor egy akácián egy leopárd hűsölt a melegben, már Mehira is kérdez: mesélj neki a felétek élő fákról. Fát itt általában csak egyet-kettőt látsz egyszerre, elég sok el is van száradva közülük, az erdő fogalma pedig a mintegy bő tucatnyi fát jelenti.

A második pihenő egy városban ér benneteket. Attól város, hogy legalább ötven ház van benne, van piaca és körül van kerítve valami sárral tapasztott vesszőfonattal, néhol vályogtégla pótlással. Már vártak benneteket, Alalaba jelezte nekik az érkezéseteket. Mielőtt innen is tovább indultatok volna, Mehira mondja neked, hogy az utatok vége előtt néhány hadzsiját előre küldi, hogy ejtsenek el valamit vacsorára és gyűjtsenek tüzelőt.
- Ha van kedved, garib Hakim a vadászathoz, állj a sor elején a hadzsijaim közé.

[Garmacor]

Nelveta

Érdeklődve nézelődök az út során, ha Mehira mond valamit azt igyekszem megjegyezni. Amikor a növényekről beszél akkor különösképp érdeklődőnek mutatkozok. Igyekszem mindegyiknek megjegyezni a nevét és jól mlékezetembe vésni a képét. Amikor a hiénák a közelben vannak rá is kérdezek Mehirára.
- Mond itt mindig ennyire közel jönnek a ragadozók? Ahonnan én jöttem, ott a vadállatok messze elkerülik az embert. S ahogy látom a hiénák nem szenvednek hiányt prédában.

Amikor a fákról kérdez mesélni kezdek.
- Az otthonom környékén hatalmas erdőségek vannak. A fák sokkal magasabbra nőnek és rengeteg van belőlük. Akár több ezer is. A fák árnyékában bokrok nőnek sokszor áthatolhatatlan bozótot alkotva.

Itatáskor megitatom a lovaim és a tömlőimben és a kulacsomban lévő vizet is friss vízre cserélem.
Amikor Mehira a vadászatot említi érdeklődő arcot vágok majd elmosolyodok.
- Örömmel mennék, de sohasem vadásztam. Tartok tőle hogy csak hátráltatnám őket, de ha úgy véled, hogy ez nem megoldhatatlan probléma akkor örömmel velük mennék.

[A Rászil]

______________________________________________________
KM esemény [Iymer]
JK: Nelveta cwa Klangoro (Erigowi krad lovag)
Helyszín: Hamed emírség, el Mezira városa, Karavánszeráj
Idő: Pyarron szerinti 3691, Téli évszak, 2. nap, délután
______________________________________________________

A hiénás kérdésedre csak legyint egyet.
- Nem kell féni, gyávák, lassan futnak, nem jönnek közelebb. De ha egyszer bebátorodnak, nem állítja meg az oroszlán sem. Préda, igen, az van.
- Elkerülik az embert? Igen? Akkor mindig jól vannak lakva? - Látod, ez némileg meglepte. Máshoz szokott hozzá.

A fás történetedet hallgatva látod, elmereng, próbálja elképzelni. Biztos vagy benne, hogy nem azt sikerült neki, amiről meséltél, de valamit összerakott, tetszik neki. Elréved a tekintete, a gondolatai foglalkoztatják nem a környezete, még a vonásai is simulnak kissé. Biztosan tetszene neki, ha még mesélnél arról a vidékről.

A felajánlott vadászatra Mehira biztat.
- Ők mondják majd, mit csinálj. Vagy mutatják. Majd hadzsik lőnek, te fogadj szót. És jól nézz körül.
Továbbá észrevetted, hogy az a másik idegen a városban indulás előtt kiszúrt, így inkább a sor elejére állsz a vadászatra készülő hadzsik közé. Itt már lényegesen nehezebb a kommunikáció. Egyrészt a hajlandóság is kevesebb rá, másrészt a közös nyelvet sem ismerik, így leginkább csak egy mozdulat és egy szó, vagy rámutattok valamire és egy-két másik szó, ahogy "beszélgettek". Sőt, az is kiderül, hogy mégis tudnak valamit a közös nyelven: a számokat, kb 20-ig. A vezetéklovad hátul hagytad, megfér Mehira tevéi mellett. Viszont a lovadnak nem nagyon tetszik ez az idő. A víz nem volt neki elég tiszta, abrakot sem a megszokottat kapta, így némileg ideges, de úgy érzed, a mai nap még kezelni tudod a helyzetet.

Egy darabig haladtok a karavánnal, majd amikor már érezhetően lejjebb szállt a nap, előre vágtattok. Enyhén sós szél csapja meg az arcod, majd nemsokára látod, hogy egy sós mocsárhoz értek. Eleinte fölfelé kaptattok, távolodva a mocsártól, majd megálltok és a domb pereméhez hívnak a hadzsik. A lovad patái előtt a domb meredek oldala alatt egy lapályosabb rész helyezkedik el, a másik oldalán a mocsárral, amit néhány kisebb forrásból induló két ér, vagy akár patakocska táplál. Az egyik patak távolabb van, míg a másik a domb lábánál. Néhány csorda már eljött a vizekhez inni. Általában a tőletek távolabbit választják, de néhányan ide szorultak a domb és a mocsár közé.

Az előörs vezetője mutogat, magyaráz a társainak, azok pedig bólogatnak. Annyi átjön, hogy egyik irányból zavarni kell az állatokat, mí a másik iráyban lesben várakozni. Int nektek, és az egyik hadzsival és a fiúval elindultok lefelé a dombról, széllel szembe, a szélesebb mezők felé, míg ő egy másik hadzsival a szoros felé veszik az irányt. Mind a kettejüknél van íj, míg nálatok csak a hadzsinál. Leereszkedtek a dombról és az éppen ivó, egyébként elég kis termetű, mintegy 20-30 egyedből álló antilopcsorda észre is vesz benneteket, hiszen a szagotokat biztosan érzik. Először csak fel-felnéznek és felcsapogatják a farkukat, majd ahogy egymás mellé lovagoltok és elindultok feléjük, eleinte idegesen mocorogni, majd rohangászni kezdenek, végül gyorsan eliramodnak a domb másik oldala felé, ahol a társaitok minden bizonnyal már várják őket, de jut a szélrózsa minden egyéb irányába is, ahogy határozottan és egyre gyorsabban haladtok feléjük. A két dzsad még kiáltozik és csápol is

A lovad gyors ügetés vagy vágta közben nem csak a meleg és a só szaga, hanem már a szúnyogok is zavarják, amik megtaláltak benneteket. Eljutva a domb másik oldalához, látjátok, hogy két társatok boldogan mutat a két lelőtt antilopra; a többi már árkon-bokron túl van. Ez a veletek jött hadzsit és a fiatal fiút is lefoglalja, örülnek a zsákmánynak, le is szállnak a lovakról, méregetik az állatokat. Még nem szoktad meg a hiénák ugatását és úgy általában az itteni környezetet így felnézel és látod, ezek a hiénák már lényegesen közelebb vannak, mint amit a karavánról láttál. Mögöttük a távolban pedig egy füstoszlop tűnik fel.

[Garmacor]

Nelveta

- Félelemről szó nincs csak számomra szokatlan. Ha nem is mindig, de ezek szerint gyakrabban.

Látva Mehira érdeklődését tovább részletezem az otthoni táj leírását.

Látva, hogy a hadzsik nem igazán boldogulnak a közös nyelvvel dzsad nyelvre váltok. A lovamon ugyan látom, hogy nem tetszik neki a változás, de nem aggódom különösebben. Hisz nem ez az első sivatagi útja így biztos vagyok benne, hogy gyorsan alkalmazkodik.

Ahogy a csorda megindul követem a hadzsik példáját és én is kiabálni kezdek. Egy pillanatra felmerül bennem a gondolat, hogy megpróbáljam együtt tartani a csordát, de végül leteszek róla. Hisz olyan sok húsra nincs szükségünk. A vadászat végén látva a zsákmányt mosolyogva gratulálok a két íjásznak. Látva a hiénák közeledését a hadzsikra nézek.
- Ez természetes hogy ilyen közel jönnek?
- Az a füst a mi táborunkból jön vagy valami más?

[A Rászil]

______________________________________________________
KM esemény [Iymer]
JK: Nelveta cwa Klangoro (Erigowi krad lovag)
Helyszín: Hamed emírség, el Mezira városa, Karavánszeráj
Idő: Pyarron szerinti 3691, Téli évszak, 2. nap, délután
______________________________________________________

//

Látva Mehira érdeklődését tovább részletezem az otthoni táj leírását.

- Csak rajta, bátran! //

Valóban szép zsákmányt eljtettetek, még neked is nyilvánvaló, hogy szűkösen, de az egyikből is jól tud lakni az egész karaván, míg ha elviszitek mind a kettőt, akkor bőven jut holnapra is.
Próbálod figyelmeztetni a zsákmányt még mindig méregető hadzsikat, de hiába váltottál át dzsad nyelvre, a kommunikáció még így is erősen akadozik; ehhez még kevés időt töltöttél itt. Amikor megismétled a kérdésed vagy inkább felszólításod, a fiú felnéz és neki is feltűnik a hiénacsapat. Nagy bátran lekapja a tevéjéről a lándzsáját és hadonászva és kiabálva elindul feléjük, amire a többi hadzsi is felnéz. Ez némileg meglephette a hiénákat, megáll az eleje, de a többiek ugatva közelednek, így felbátorodva lassan újra megindul a csapat. Egyre töb hiéna bontakoznak ki az előző bokros területből, lehetnek vagy húszan, most nincs idő megszámolni. A fiút meglepi a hiénák viselkedése, most ő torpan meg, egy pillanatra hátra is néz. A hiénák olyan szűk száz láb körül lehetnek és továbbra is közelednek, a fiú pedig olyan húsz-harmin lábnyira lehet tőletek. A hadzsik gyorsan feldobják a két antilopot a tevékre, de az egyik túlcsúszik. Ezúttal nem nevet senki.

Amikor idefelé nyargaltatok, a lovadat volt, hogy léptetted, hogy ne hagyd el a tevéket. Egyértelműen a lovad a leggyorsabb itt, és a tevéknek ráadásul szükség lesz egy kis időre, hogy fel tudjanak gyorsulni, addig pedig vagy ideérnek a hiénák, vagy nem. A lovadon továbbra is érzed a feszültséget, most is fognod kell a szárat, különben már minden bizonnyal futott volna egy kört - azért itt nem hagyott volna -, a körülmények, különösen a szúnyogok nagyon zavarják. Többször utaztál már vele a pusztában, akkor is erősen nyugtalan volt, hiszen azért ez mégsem az ő közege. Kevésbéá perzselő naphoz, dúsabb fűhöz, tiszta zabhoz és vízhez szokott, errefelé pedig ilyesmit ritkán találni. Mehira lova is valamiféle alacsony, mokány ló, nem egy ilyen nagytestű erős óriás, mint a tied.

[Garmacor]

Nelveta

- Úgy képzeld el, hogy annyi fa van egymás mellet mint ahány fűszál itt a folyóparton. S ahogy itt sokféle fű nő. A hazámban sokféle fa van. Kisebbek és nagyobbak. Vannak amik karcsúak és magasra nőnek másikak pedig hatalmas terebélyes lombkoronát növesztenek s árnyékot adnak. A hegyekben nőnek olyan fák is amik sose hullajtják el a leveleiket.

Látva a fiú kirohanását végképp elcsodálkozok, hogy a hiénák tovább jönnek. Megveregetem a lovam nyakát és halkan a fülébe súgok.
- Harc lesz barátom készülj.
Közben csak komoran leveszem a pajzsom és a sisakom a lovam nyergéről a kantárat a nyeregkápához kötöm ne zavarja négylábú társam a harcban és elővonom a kardom.
- Induljatok gyorsan nyerek egy kis időt nektek. Használjátok az ijaitok. Mondom tagoltan, hogy megértsék, de határozottan. Majd megállok a lovam mellet olyan távolságra, hogy tudjon harcolni, de legalább egy oldalról fedezzük egymást.

[A Rászil]

______________________________________________________
KM esemény [Iymer]
JK: Nelveta cwa Klangoro (Erigowi krad lovag)
Helyszín: Hamed emírség, el Mezira városa, Karavánszeráj
Idő: Pyarron szerinti 3691, Téli évszak, 2. nap, késő délután
______________________________________________________

A hadzsiknak elkerekedik a szeme, amikor látják, mit csinálsz, gyorsan fe is lpattannak a tevéikre és elvágtatnak. Ebből íjhasználat biztosan nem lesz. A fiú is visszarohan és ő is felkászálódik nagy nehezen a tevéjére és igyekszik a hadzsik után. A lovadnak jót tesz a szabdság érzete, meg is rázza magát, toporog, valamellyest vezeti le a feszültséget, de "érzi a helyzetet". A hiénák pedig nyüszítve és ugatva közelednek továbbra is.

Tőled jobbra van a sós mocsár, mögötted a domb és a mocsár közötti lapos, balra hátra a domb és ott álltak eddig a hadzsik. Balra-balrahátra iramodtak el a hadzsik és a fiú, balra van a lovad előtted pedig a hiénák. Akik elkezdenek bal felé húzni, látod, a falka nagy része nem akar harcolni, de ezt az elöl állók nem látják. Három hiéna lassan feléd közelít, míg kettő a lovadnál igyekszik bepróbálkozni. A három hiénából kettő elöl egy hátrább van, míg a lovad felé közelítőből egy elölrébb egy pedig hátrébb.

// Dobj támadást a kockadobálóba, ha harcolni akarsz

[Garmacor]

Nelveta

Látva, hogy csak 5 hiéna támad egyből támadok s Krad nevét üvöltve rontok a hozzám legközelebb eső hiénára. Kiszámított pontos mozdulatokkal harcolok. Gondosan ügyelek rá, hogy minnél jobban védjem a lovam. Magamat nem féltem engem megvéd a vértem, de a lovam lábai sebezhetőek. Így igyekszem a rá nehezedő nyomást enyhíteni.

[A Rászil]

______________________________________________________
KM esemény [Iymer]
JK: Nelveta cwa Klangoro (Erigowi krad lovag)
Helyszín: Hamed emírség, el Mezira városa, Karavánszeráj
Idő: Pyarron szerinti 3691, Téli évszak, 2. nap, késő délután
______________________________________________________

// Nincs bestiáriumom, így csak tippelem a értékeket.
// A KÉ dobásod elmaradt.

Az előrerontásod lehetett talán az oka, mindenesetre a hiénák láthatóan nem ilyen ellenfelekhez szokhattak, a jobb kézre eső még mozdulni is alig tudott, de már felé csaptál. A csapásra koncentrálás közben nem tetted észre, hogy nagyon kimozogtál jobbra a mocsár felé, így egy zsombék - ami nagyobb eső után vízben állhat - megzavarta az előre lépésed, így a kardod elkerülte a bestiát. Majdnem a veszted lett, hiszen a másik, bal kéz felől támadó hiéna már rád is vetné magát, de a pajzs biztosan véd. Ez után az elsőnek kiszemelt ellenfeled mozdulna, de neki is útjában van egy másik zsombék, így a levegőbe harapott egy hatalmasat. Látod, hallod, milyen erővel záródnak a hiénafogak, és nem vagy benne biztos, hogy a lábad minden esetben megúszná sérülés nélkül, hiszen az acéllemezek csak deréktól fölfelé védik a testedet, a lábadon csak sodrony van. De ez csak egy futó gondolat volt, másodjára is lecsapsz, ezúttal a másodiknak támadó hiénára. A mellkasát találod el, érzed, hogy csontot is ért, nyüszít, hátrahúzódik. Ezzel nem kell számolnod a továbbiakban. A harmadik feléd támadó nem jön kardközelbe, marad hátrább.

A lovad felől hallod a lovad számodra ismerős harci zajait, amit egy reccsenés és nyüszítés kísér. A hangok alapján a lovad teljesen sértetlen. Vonyítást és csaholást is hallassz, egészen másfélét, mint eddig és sok hiénától. A veled szemben álló két ép állat is lassan egyre hátrább húzódik, vicsorítanak rád, de hegyezik is a fülüket.

Időközben a falka zöme nagyjából mellettetek lehet, idővel akár a hátatokba is kerülhetnek, előtted már kevesen vannak, legfeljebb öten, de azokon kívül, akikkel harcolsz, egyik sem jön közel és elsősorban nem is rád figyelnek.

[Garmacor]

Garmacor

// A hiéna a bestiben sincs benne támpont az UTK végén a farkasok illetve a kutyák leírása lehet//

Látva, hogy a hiénák már nem figyelnek rám a lovamhoz indulok. Szólok felé, hogy tudja, hogy én érkezek és kivárva az alkalmas pillanatot amikor ezt a helyzet lehetővé teszi nyeregbe szállok. Nem tetszik, hogy miután megtámadtak ennyire nem figyel rám a falka. Ez természetellenesnek tűnik számomra legalábis azok alapján a történetek alapján amit a farkasokról hallotam otthon s a hiénákat azokhoz tudom hasonlítani. Amint nyeregbe szálltam igyekszem vissza a karavánhoz. A pajzsom a nyergemre akasztom, de a kardom továbbra is a kezemben tartom. Igyekszem ott átjutni ahol kevesebb hiénát látok. Nem erőltetem a további harcot. A hadzsiknak úgy vélem elég volt ennyi idő is, de ha nem akkor is együtt hatékonyabban harcolhatunk.

[A Rászil]

______________________________________________________
KM esemény [Iymer]
JK: Nelveta cwa Klangoro (Erigowi krad lovag)
Helyszín: Hamed emírség, el Mezira városa, Karavánszeráj
Idő: Pyarron szerinti 3691, Téli évszak, 2. nap, késő délután
______________________________________________________

Ahogy lóra ültél és kijutottál a hiénák közül, jobban szemügyre tudod venni a környéket és látod, hogy a sietős pakoláskor átlendített antilop az bizony ott maradhatott, így a falka egy része azt eszi, míg a másik része ki tudja, honnan egy másikat gyűrt le.

Kevés lovaglás után utoléred a hadzsikat, akik amikor meglátnak, előbb egymás között beszélgetnek és rád mutogatnak, majd amikor melléjük érsz csendben maradnak, egymással sem beszélnek. Odaértek a táborhoz ahol Mehiráék már várnak benneteket; ezúttal is van forrás a tábor mellett. Gyakorlott mozdulatokkal megnyúzzák a hadzsik az antilopot, feldarabolják és aki kér, annak adnak a húsból. A maradék és a huladék Alalabáé, vár is rá. Úgy néz ki, mindenki kér. Korábban már raktak tüzeket és aki kapott a húsból, az nekilát sütni. Három tüzet gyújtottak: egyet Mehira emberei maguknak tartanak fenn, egyhez a két népesebb kereskedőcsapat telepedett le, míg a harmadikhoz a három tevés és a két szamaras csoport telepszik le az idegennel.

[Garmacor]

Nelveta

Ahogy meglátom az antilopot megértem miért nem akartak harcolni. Könyebb prédát találtak.

Amikor a hadzsikat utolérem elkeskenyedik a szám az idegességtől. Bár nem volt időm akkor foglalkozni vele, de az hogy még egy nyilat se eresztettek meg roppant módon bosszant. Így amikor utólérem őket nem állom meg hogy ne szólaljak meg. S dzsadul mondom.
- Gyáva kutyák. Cserbenhagyjátok a társatok. Még egy nyomorult nyílvesszőre sem telt tőletek. Közötök nincs a harcosokhoz.

Ahogy visszatérünk a tábroba először a lovamat látom el. Megitatom megetetem és jó alaposan lecsutakolom. Majd Mehiráék tüzéhez megyek és én is falatozok. Nem szólalok meg mert még mindig forr bennem a düh és nem akarok senkit sem megsérteni jobban.

[A Rászil]

______________________________________________________
KM esemény [Iymer]
JK: Nelveta cwa Klangoro (Erigowi krad lovag)
Helyszín: Hamed emírség, el Mezira városa, Karavánszeráj
Idő: Pyarron szerinti 3691, Téli évszak, 2. nap, késő délután
______________________________________________________

Amikor utoléred a lelépett hadzsikat és leszidod őket, eleinte némán hallgatnak, de az utolsó mondatodra "Közötök nincs a harcosokhoz" már rádvillan pár szem. Egyelőre nem lesztek barátok.

Amikor letelepszel Mehiráék mellé, mindenki rád néz, beleértve Mehirát is; látszik, ezt nem várták. El is húzódnak mellőlled és akikkel együtt voltál a vadászaton, egyenkén, lassacskán fel is állnak. Ahány hadzsi itt van, egyszerre nem is fér a tűzhöz, így váltani szokták egymást, de amíg itt ülsz, az a három hadzsi és a fiú nem is jön vissza. Ez feltűnik Mehirának, előbb rád néz majd a hadzsijaira, akik el is húzódtak innen a félig sült húsukkal, feláll és odamegy hozzájuk. Váltanak előbb csendben pár szót, majd egyre hangosabban, többen oda is néznek, a tűz körül maradt hadzsik rád is. A gesztikulálás is egyre nagyobb lett, a szavakat peig a távolság és a hadarás miatt sem érted. Elcsattan egy pofon majd csen lesz. Mehira visszajön hozzád és csendben félrehív. Ha végig a hús sütésével foglalkoztál, akkor eddigre nagyjából megsült, a széle szép de a közepében még bizonytalan vagy. Biztos vagy benne, hogy a figyelem középpontjában vagytok, még ha ez nem is látszik.

[Garmacor]

Nelveta

Az út további részében csendben maradok és igyekszem lehiggadni.

Az nem lep meg hogy a három vadász elhúzódik, de a vita igen. Amikor látom hogy elcsattan a pofon végképp elcsodálkozok. S amikor Mehira elindul vissza felállok és elébe megyek.
- Úgy gondolom van mit megbeszélnünk.
- Mit mondtak el a vadászaid?

[A Rászil]

______________________________________________________
KM esemény [Iymer]
JK: Nelveta cwa Klangoro (Erigowi krad lovag)
Helyszín: Hamed emírség, el Mezira városa, Karavánszeráj
Idő: Pyarron szerinti 3691, Téli évszak, 2. nap, késő délután
______________________________________________________

Visszafelé jövet látod Mehirán, hogy mérges, de visszafogja magát, igyekszik kifejezéstelen arcot vágni. Amikor elébe mégy, illete be is éred, félreállni igyekszik.
- Igen, van mit megbeszélnünk. - nem érzel a szavában érzelmet, legalábbis negatívat semmiképp. Vagy lehiggadt, vagy igen erős az önuralma.
- Én előbb a te változatodra lennék kíváncsi, garib hakim, ha meg nem sértelek. - Ezidáig, a mostanit is beleértve, egyszer sem maradt el a rövid meghajlás a megszólításodkor.