El Ageilha

[Garmacor]

Nelveta

Bólintok Resdikarnak.
- Köszönöm. Mondom dzsad nyelven és Mehirához megyek. A reakciója enyhe őszinte mosolyt csal az arcomra, de gyorsan ráncba szedem a vonásaim.
- Üdvözöllek nemes Mehira. A szerájban hallotam híred, s ott említették, hogy Hamedbe készülsz akárcsak jómagam. Üzletet ajánlanék neked mely úgy vélem mindkettőnknek előnyös lehet. Mondom nyugodt hangon, s megvárom míg hellyel kínál. Majd csak utána térek a tárgyra.
- Mint mondottam magam is Hamedbe készülök. S úgy vélem együtt biztonságosabb, hisz a sivatag számtalan veszélt rejt. Amennyiben neked is megfelel csatlakoznék a karavánodhoz mint kísérő megfelelő némi fizettség fejében.

[A Rászil]

______________________________________________________
KM esemény [Iymer]
JK: Nelveta cwa Klangoro (Erigowi krad lovag)
Helyszín: Hamed emírség, el Mezira városa, Resdikar kávéháza
Idő: Pyarron szerinti 3691, Téli évszak
______________________________________________________

Itt is a kevert dzsad és a közös északi diaektusával próbákozol, de kevesebb sikerrel. Mehirán látszik, hogy koncetrál, de biztos vagy benne, hogy nem jött minden át neki, amit mondani szeretnél. Az üzletet minden bizonnyal elkaphatta, hiszen elmosolyodik:
- Űlj le ide hozzám, garib! Kahve, kafedzsi Resdikar! Miről lenne szó?
Megteszed az ajánlatod. Itt is vannak problémák a megértéssel, de többszöri nekifutással csak sikerül.
- A puszta veszélyes, jól mondod, akár egy kádi! Azt mondod, kísérő lennél? Hány napig bírja a lovad víz nélkül? És te, garib? Vagy lennél az utolsó dzsigit?
De nem dől hátra, mint aki úgy érzi, sikerült az ellenfele minden érvét megsemmisíteni. Inkább kis idő múlva javaslatot tesz. Kimutat az ablakon.
- Ott, szemben a hán! Van benne egy másik garib, aki szintén Hamedbe készül, velünk. Legyél neki kísérője, jó dzsinije, kell neki.
Resdikar lép az asztalotokhoz és letesz rá két tányért. Az egyiket eléd, azon egy csésze van, benne kávé. Az illata alapján elég erős lehet. A másik csészét középre teszi, levelek vanank rajta. Láttad már, hogy a helyiek rágcsálják.

// Off: ne feledd, a dzsad nyelvtudásod 2. fokú.
// Tisztában vagy vele, hogy a környező vidék nem sivatag, hanem félsivatag. Fű, víz akad, ha nem is minden bokorban, sőt, mág fákkal is fogtok találkozni. Itt-ott. Esetleg.

[Garmacor]

Nelveta

Helyet foglalok, s figyelmesen végighallgatom a karavánvezetőt.
- Lovag vagyok Krad akaratából. Harcos és tudományokat kutató ember. Mondom enyhe büszkeséggel a hangomban, majd nyugodtabb stílusban folytatom.
- Pár napig magam is boldogulok szükség szerint, de azért vagy te, hogy a vízre ne legyen gondom. Az én dolgom a harc és ahogy azt már korábban is tapasztaltam. A sivatag nem mentes a haramiáktól. S ha találkozunk velük akkor nem árt egy plusz harcos. Ezt tudom ajánlani.
- Egyébként mit jelentenek a következő szavak: dzsigit, dzsini,hán. A garib szót gondolom a külhoniakra használjátok. Bocsáss meg még nem ismerem megfelelően a nyelveteket.

[A Rászil]

______________________________________________________
KM esemény [Iymer]
JK: Nelveta cwa Klangoro (Erigowi krad lovag)
Helyszín: Hamed emírség, el Mezira városa, Resdikar kávéháza
Idő: Pyarron szerinti 3691, Téli évszak
______________________________________________________

Első felháborodásodra nagyot néz, bólint (vagy esetleg meghajol?) egyet:
- Al ulamah! - mondja tisztelettel a hangjában.

Figyel rád, meghallgat, közben kortyol egyet a kávéból, lassan elvesz egy levelet az asztal közepén a tálból, komótosan megszagolja és a kávéscsészéje mellé teszi.
- Garib ulamah! - most is bólint vagy meghajol egyet, mint az előbb - Ha megtámadnak minket, akkor mindenki, aki tud fegyverrel bánni, védi a karavánt. Ha meg te vagy katona és nem tudod magadtól tenni a dolgod, mindent mondani kell, akkor vagy dzsigit. Ők már hadzsi. - mutat a vizipipázókra. Eddig nem is nagyon figyeltél rájuk és látszólag ők sem tirátok. Most, hogy róluk van szó, rövid időre ide néztek, szóval azért mégis figyelték a beszélgetésetek. - Tudják a dolgukat. És nekem van belőle elég.

Az ostáblázók tovább játszanak csendben, csak a kocka pörgését hallod néha, Resdikar pedig ugyan ott áll, ahol akkor állt, amikor bejöttél.
- Dzsini aki védelmez... Egy jó szellem. Kell annak a másik garibnak. Ott lakik. - újra átmutat az utca másik oldalára, mint az előbb. A karavánszeráj melletti épületre mutat, egy jobb minőségű, nagyobb ház. Ami feltűnik rajta, hogy az emelten több az ablaka, mint a szokásos itteni házaknak, tehát nem szokásos ház.
- Hán, ahol a garibok laknak. Több vagy kevesebb. Egyik elmegy, aztán másik jön, vagy nem jön.
Érzed az illatán, kezd hűlni a kávéd.

[Garmacor]

Nelveta

- Értelek. Ez esetben viszont egy másik kérdésem lenne. Veletek tartanék az úton Hamedbe és útközben szeretnék minnél többet tanulni a sivatagról és a néped nyelvéről kultúrájáról. Ha megfizetlek érte mellém tudod-e adni az egyik embered, aki oktat az út folyamán nem csak elméleti, de gyakorlati dolgokat is. Megvallom van még mit tanulnom ezen a területen.

[A Rászil]

______________________________________________________
KM esemény [Iymer]
JK: Nelveta cwa Klangoro (Erigowi krad lovag)
Helyszín: Hamed emírség, el Mezira városa, Resdikar kávéháza
Idő: Pyarron szerinti 3691, Téli évszak
______________________________________________________

Gondosan választ egy levelet a letettek közül, majd feléd nyújtja.
- Ha azzal a másik garibbal jössza, az már fizetett az útért. Ha nem azzal jössz, akkor három nap lesz az út, az két rúpia (*). Ha pedig valami nincs rendben, ... ööö nem ... érted, kérdezd meg.
- Mitől vagy te ulamah? - megint az az előző meghajlása vagy bólintása - Mi a te ... tudás? Miben van a te ulami?
Hátradől a székében, az előbb a tányérja szélére tett levelet felveszi, élvezettel újra megszagolja majd beveszi a szájába és elkezdi lassan rágni.

(*) csak az egyértelműség kedvéért: ezüst.

[Garmacor]

Nelveta

Én is belekortyolok a kávémba majd utána visszakérdezek az ismeretlen szavakra.
- Szóval két rúpia az út és az, hogy egy embered oktat az út során.
- Alapvetően a fegyverforgatás az erősségem, de hazám akár ezer harcost is alám rendelnek, hogy vezessem őket csatába, de kutatom a történelem az emberi lélek és a számomra ismeretlen kultúrák titkait is, de nem ismeretlen számomra a a gyógyítás és a gyógynövények titkai sem bár ez utóbbiba épphogy csak belekóstoltam.
- Ami a másik garibot illeti. Jobb szeretem a magam útját járni. Úgy többet tanulhatok még ha néha költségesebb is.

[A Rászil]

______________________________________________________
KM esemény [Iymer]
JK: Nelveta cwa Klangoro (Erigowi krad lovag)
Helyszín: Hamed emírség, el Mezira városa, Resdikar kávéháza
Idő: Pyarron szerinti 3691, Téli évszak, 1. nap, délelőtt
______________________________________________________

Nem veszed el a levelet. Kis ideig tartja, kínálja még, majd visszateszi a többi közé. Amikor iszol a kávédból, ő is iszik egy kicsit.
- Nem értesz, garib! Az út két rúpia. A karavánban mi vagyunk család. Ha kérdezel, válaszolunk, ha kérdezünk, válaszolsz, ha megtámadnak, együtt harcolunk, ha valaki sérül, együtt segítjük, ha elhullik a lova vagy tevéje, szétosztjuk a csomagját.

Amikor a tudományodról beszélsz, elismerően néz rád, az ezer harcos az nagy benyomást tett rá, végig is mér. Biztos vagy benne, hogy erről-arról lemaradt, különösen az olyan elvont területek tárgyalásakor, mint mondjuk a történelem.
- Hakim! Gyógyít... az jó, garib ulamah hakim! - újból az a kis meghajlás vagy bólintás, úgy néz ki, a megszólítás elmaradhatatlan része - Nagyon jó.
Még rágódik a hallottakon és a levélen, köp egyet oldalra.
- Hol lettél gyógy.. hakim?

Amikor mondod, hogy inkább a magad útját járod, bólint egyet rá. Te dolgod.

[Garmacor]

Nelveta

- Bocsáss meg így már értelek. Akkor úgy vélem az üzeletet megkötöttük és csatlakozok a karavánhoz.
- A hakim szó ha jól értem gyógyítót jelent. Erigowban tanultam azt a keveset amit tudok, de ha lesz másik hakim örömmel tanulnék tőle.
- Reggel mikor indulunk? Tudnál ajánlani egy fogadót ahol éjszakára megszállhatnék.

[A Rászil]

______________________________________________________
KM esemény [Iymer]
JK: Nelveta cwa Klangoro (Erigowi krad lovag)
Helyszín: Hamed emírség, el Mezira városa, Resdikar kávéháza
Idő: Pyarron szerinti 3691, Téli évszak, 1. nap, délelőtt
______________________________________________________

// Off: dzsad vidéken járunk. A karaktered ennyi idő alatt már tisztában lehet vele, hogy szinte minden üzlet alkuban köttetik meg.

- Garib Hakim! - újból meghajol - A pénzt előre kérem. Legkésőbb indulásig, holnap korán hajnalban. A nap az úton szeret minket látni.

- Eri.. Erigow. - Ízlelgeti a szót. El is gondolkodik. - Az messze van... - az arcán látod, nem tudja, hova tenni, a környéket meg nyilván igen jól ismerheti. - ... túl a pusztán. Meg a homokon... Vannak arra nagy fák?
- Másik hakim... Aki a pusztát rendszeresen járja, megtanul ezt-azt.

- Fogadó? - gondolkodik kissé - - Hán. Ott szemben. - Mutat az előző épületre a szeráj mellett. - A városban sok van. Vagy a karavánszeráj. Onnan indulunk. Mi ott alszunk.
Abban egészen biztos vagy, hogy egy karavánszerájjal kényelemben bármelyik városi fogadó felveszi a versenyt. Sőt, a legtöbbb utcahosszt is simán ver rá.

[Garmacor]

Nelveta

//Off igen, de ezúttal megfeledkezett róla, ahogy én is hiszen izgattot az út miatt mert megkapja amit akar (tudás)

- Igen messze van északra. Igen ott vannak nagy fák.
- Rendben én sem szeretem vesztegetni az időt hajnalban itt leszek.
Bólintok s egyúttal odaadom a pénzt.
- Ha megbocsátod most viszont távozok pár dolgot még meg akarok nézni.
Ezzel felállok s elindulok kifelé. Ha van bármi nevezetesség, templom erőd akkor azt megnézem. Ha nincs akkor a könyvtárba megyek el és ott olvasgatok. A vidék történelme és legendái érdekelnek különösen Amhe Ramun. Este elmegyek az említett fogadóba és megszállok ott ha tudok.

[A Rászil]

______________________________________________________
KM esemény [Iymer]
JK: Nelveta cwa Klangoro (Erigowi krad lovag)
Helyszín: Hamed emírség, el Mezira városa, Resdikar kávéháza
Idő: Pyarron szerinti 3691, Téli évszak, 1. nap, este
______________________________________________________

Látod rajta, hogy szívesen folytatta volna ezt a langyos kis beszélgetésecskét, de elment tőle a kedve, amikor az Erogowról adott válaszoddal olyan kurtán-furcsán lezártad a témát.

A pénzt meghajlás közben átveszi. Elköszönésedre válaszol, de amikor felállsz és elmégy, nem áll fel, rágja tovább a levelet. A visszaköszönését újból azzal az apró meghajlásával zárja.
- Béke legyen veled, hakim!

A város belsejébe vezető úton elindulsz befelé. Sétálsz egy darabon, de már messziről is látszott, hogy az út végénél egy nagy tér lesz. A tér és a város általad ismert részének legnagyobb épülete egy mecset lesz. Tudomásod szerint ilyen helyek szoktak a város szellemi központjai lenni, akár könyvtár is van, amihez talán hozzáférhetsz. Némi kérdezősködés és egy nagy adag szerencse ami egy közös nyelvet is folyékonyan beszélő pap képében jelent meg, hozzáférhetsz a könyvtárhoz, de Noir nem volt hozzád eléggé kegyes és nem találtál semmit Amhe-Ramunnal kapcsolatban, és az amundokat is csak egy mellékes feljegyzésben említik, mint a mélysivatag népét. Habár a nyelvi korlátok miatt több feljegyzést el sem tudtál olvasni, jópárat pedig csak sejtetted, miről szólhat, az azért kiderült számodra, hogy jó pár generációval ezelőtt volt itt valami El Ezimulah nevezetű alak, akiről több történet is szól. Aztán hogy csak legenda vagy valóság, az megint nem világos.

Amikor a könyvtárhelyiségben elkezdted érezni, hogy mintha sötétedne, elköszöntél és elindultál vissza a karavánszeráj melletti fogadóba. A szabad ég alatt még alig látszik a sötétedés, de tisztában vagy vele, hogy itt gyosabban este szokott lenni, mint otthon. Belépsz a fogadóba, ahol egy egészen apró fogadórész után csak a taverna felé mehetsz tovább. Ott találod a tulajt, Hirzant, aki készséggel ad neked szobát, ami kicsit drágább a megszokottnál, 30réz, de legalébb kapsz hozzá vacsorát is, csak még számodra nem derült ki, mit. Mondja a nevét de nem mond semmit.

[Garmacor]

Nelveta

A könyvtárban udvariasan megköszönöm a segítséget. Majd a fogadóban a szobát és a kiszolgálást. Korán nyugovóra térek mivel tudom, hogy másnap korán kell kelnem. Másnap hajnalban már felszerelkezve megyek a szerájba útra készen. Teljes páncélzatban, de a köpenyemet kívülről a páncélomra terítem, hogy a nap ne hevítse fel. Reggel még a készleteimet pótolom étel ital és takarmány tekintetében. Majd a megkeresem Mehirát.
- Jó reggelt. Köszöntöm vidáman, már izgatott vagyok az út miatt, hisz minden utazás tartogat valami újdonságot.
- Bocsáss meg tegnapi faragatlan gyors távozásomért, de pár dolognak még utána akartam nézni. Ha este megtisztelt a figyelmeddel örömmel mesélek neked az otthonomról s mindarról mire kíváncsi vagy.
Megvárom Mehira válaszát majd hagyom, hogy intézze a dolgát. Ha látom, hogy valahol tudok segíteni akkor odamegyek és segítek.

[A Rászil]

______________________________________________________
KM esemény [Iymer]
JK: Nelveta cwa Klangoro (Erigowi krad lovag)
Helyszín: Hamed emírség, el Mezira városa, Karavánszeráj
Idő: Pyarron szerinti 3691, Téli évszak, 2. nap, hajnal
______________________________________________________

Előre szóltál Hizrannak, hogy korán fogsz kelni, így előre elkérte a szállás, a vacsora és a lovaid ellátásának árát. Ennek ellenére - vagy talán éppen ezért - hajnalban nem volt túl boldog, amikor ki kellett engedni téged. Te jól és hosszan aludtál a szobában, de neki hosszú lehetett az éjszaka. Az este és az éjszaka folyamán nem tapasztaltál semmit, az utca csendes volt, sem Resdikar, sem pedig a karavánszeráj felől nem hallottál semmit, a fogadó tavernájában viszont volt valami mulatság.

Korán reggel összeállt a karaván a szerájban. Mehira ellenőrzi az érkezőket - akik már itt vannak, nyilván túlestek rajta. Hátrébb állnak, akik az emberei lehetnek: ketten egymás mellett, mellettük egy hármas csoport, egy fiatalabb és egy újabb hármas csoport. Az utazók közül itt van egy négyes csoport hat tevével (már tudod, hezdinnek hívják a teherhordó tevéket), alaposan megrakva valamilyen zsákokkal. Egy másik kettes csoport, ők a tevékre négy-négy kosarakat tettek, és még azt is megpakolták, egy újabb kettes csoport, de nekik csak szamárra futotta, abból viszont négyre. Egyelőre te vagy az egyetlen, akinek nincs számottevő csomagja.
- Garib Hakim - Súgnak össze a hadzsik, amikor belépsz, de a többi utazó is rád néz. Mehira nemsoká végzett is a tevés kettes csoporttal és feléd indul.
- Garib Hakim - és újból az a meghajlása, mosolyog is hozzá - örülök, hogy látlak. Látom sikerült időben felkelned. És milyen friss vagy!
Bizony, ez a reggeli hűvös megteszi a magáét. A köszönésedet egy újabb meghajlással nyugtázza:
- Mi inkább szeretnénk, ne legyen semmi új az úton. Semmi meglepetés, ha megengeded. Az út sem olyan hosszú.
Alaposan megnézi a lovaidat, különösen a nagyobb, harci lovadat, majd megjegyzi
- Szép, nagyon szép lovak! De ez - megütögeti harci lovad nyakát - a paripa éhes, szomjas lesz és izzadni is fog. Figyelni kell majd rá, ne legyen baja.
A magyarázkodásod során összevonja kicsit a szemöldökét, amiről már tudod, hogy koncentrál a beszédére. Ezúttal is ez történhetett, hiszen a végére újra felderül az arca és a szemei is csillogni kezdenek:
- Akkor mesélj majd a fákról.
Megjön egy újabb nagyobb csoport, ők öten vannak, ketten lóval, hárman tevével és még vagy fél tucat hezdin.
- Bocsáss meg, garib hakim - és távozik az újonnan érkezettekhez.
Velük is vált pár szót, majd gondterhelten körülnéz, végül int az embereinek és elindultok. Elöl az egyik hármas hadzsi csoport és a fiatal fiú, utánuk az utánad érkezett nagyobb csoport, majd az előtted érkezettek közül a négyes csoport, aztán beáll Mehira is a két hadzsijával, utánuk előbb a tevés majd a szamaras kettes utazók és a hármas hadzsi csoport zárja a sort. A felsorolt csoportok nem egymás sarkában mennek, hagynak némi térközt, lassan is indul a menet, így oda tudsz beállni, ahová gondolod, főként, hogy aki utazó előtted indul, rád is néz. A hadzsik is nagyrészt tevén ülnek, kivéve Mehira, aki lovon, de visz magával két tevét, amik közül az egyikre sátor és élelem van málházva, míg a másik nagyrészt üres, csak kevés vizet hozhat. Sátrat egyébként a szamarasok kivételével mindegyik csoportnál látsz.

Kiértek a karavánszerájból a városi útra és elindultok a kapu felé. Mielőtt elérnétek, Mehira kiléptet a sorból, előrekiált valamit, mire kinyílik a kapu. Ez után nem sokkal hátulról lópata dobogást hallatok és megérkezik valószínűleg az, akit Mehira a másik garibnak hívhatott. Két vezetéklóval, alaposan felpakolva egy láthatóan idegen, úri, nem pyarroni de nem is dzsad alak sietett utánatok. Mehira őt is mosolyogva fogadja, de ezzel a sor végére került, így is hagyjátok el a várost, de később előréb jön a helyére.

Az úton látszik, hogy sűrűn használják. Mellette nem nagyon látsz mást, mint csenevész bokrokat és ritkásan rövid szárú füveket. Ez tényleg nem egy harci paripának való terep. A változatosságot egyelőre csak annyi oldja, hogy lassan felkel a nap, és ahogy egyre magasabbra jut, egyre melegebb lesz. Nem sokakanak van kedve beszélgetni, inkább a nagyobb csoportban utazók váltanak pár szót egymással. Az első pihenőtök még a délelőtt folyamán van, ahol Mehira a közeledben telepszik le. A sátrakat ilyenkor nem szokták felverni.

// Írd le, légyszives, mit hová pakoltál, hogyan utazol.

[Garmacor]

Hizrannak megköszönöm a vendéglátást majd csatlakozok a karavánhoz.
Amíg Mehirára várakozok alaposan végigmérem a hadzsikat és az utastársaimat.
- Üdvözöllek. Hajlok meg én is.
- Szeretem kipihenni magam utazás előtt ha tehetem. Sose lehet tudni miféle meglepetéssel szolgál egy-egy utazás.
- Bízzunk benne hogy így lesz.
- Minden jótanácsot örömmel hallgatok. Korábbi utazásaim során igyekeztem ellesni amit lehet, de a te tapasztalatoddal biztosan nem versenyezhetek. 3 tömlő víz van nálam elég lesz vagy kelhet még több?
- Legyen kívánságod szerint.
- Ez csak természetes ha segítségedre lehetek csak szólj.
Mondom. Majd végigmérem az újonnan érkezetteket is. Ahogy indulunk Mehira mögé állok be a sorba olyan távolságra, hogy az ne legyen tolakodó, de megadja a lehetőséget, hogy ha Mehira akar akkor tudjunk beszélgetni út közben. Ha az út folyamán erre hajlandóságot mutat, akkor udvarisan válaszolok a kérdéseire és jómagam is faggatom őt a sivatag titkairól. A pihenő elrendelése után egyből megnézem a lovaim. Megetetem és megitatom őket annak megfelelően ahogy azt korábbi útjaim során tanították az itt élők, majd alaposan lecsutakolom és csak utána pihenek meg és kezdek el enni. Ha Mehira is befejezi az étkezést és még nem indulunk akkor tovább kérdezgetem a sivatagról és a sivatagban való utazás rejtelmeiről.

//off
A vértem magamon hordom, a kard az oldalamra kötve, a sisakom és a pajzsom a szíjjuknál fogva a nyergemre akasztva. Az incognóm ráveszem a vértemre, hogy a vértemet a nap ne hevítse fel s ügyelek rá, hogy út közben az incogno fedje a sisakom is. A harci lovaom ezen felül csak a kulacsom van. Az övtáskámban ott van a tűzszerszám és a tampló gondosan elcsomagolva. Minden egyébb felszerelésem az utazólovamra málházom. A málhát úgy rendezem el, hogy amire szükség lehet az könnyen elérhető legyen (vizes tömlő, vödör, szekerce, abrak). A vizestömlőket igyekszem azért valamelyik pokróc árnyékába helyezni hogy a benne lévő víz ne hevüljön fel túlságosan.