III. Csapat

[Dreemer]

katraterekröl:
azhim a tiedé emgjött

de a trtámeti elirás mintha hiányos lenne:
"Meg kellett tanulni betűt vetni, meg mind két kézzel írni, cirádásan, meg firkálva, meg még vagy ezer dolgot. De a legnagyobb, amit ott tanultam az akkor is az, hogy amikor a reggelit hoztam neki mindig belevizeltem a teájába és fel se tűnt neki."

ez az ucso két mondat.

melelsleg el akllapal a foalgmazás melelt egy regényben megálná a helyét a situlsua és olvasmányoságával gratulálok hozzá, roppant szorakoztató

Dreemer

[Lorgar ves Erhan]

Nah éljen, azt hittem Dreemert elnyelte a virtuális tér vagy valami szingularitásmező.

Köszönöm a bizalmat.

Kérdés:
Lovagként a pénzen kívül mi az amit megkapok? amit írnak az ÚTK-ban? (Páncél (max félvért), fegyver, ló).
Valamint ha mondjuk félvértet "kapok" de teljesvértet hordok, elég ha kifizetem a különbözetet, vagy meg kell vennem az egészet?

[Syfadias]

Kezdő pénz:
3k6 = 2+4+5 [11]*10

[Lorgar ves Erhan]

Dreemer!

Karakterem elküldtem, majd egy előtörténetet küldök még.

[Avren]

A kezdő pénzem:
2k6 = 2+4 [6]*10

[Orwen del'Correl]

Közös előtörténet

Ahzim, ha szeretnél valamiképp bekapcsolódni a csapatba gondolkozz el, hogy hogyan írhatnánk bele ebbe, máskülönben Dreemeren múlik az összemesélés, és sok időt vesztünk hogy összeálljon a csapat. A történet vége laposodik, bocsi, most ennyire futotta agyilag.

Sötét fellegek ereszkedtek Brennenburg gróf tartományára. A gróf alattvalói mindig is különc figuraként ismerték a férfit, aki sohasem dugta ki az orrát a kastélyából, és ott is alig találkozott a szolgákkal. Jobbára csak az étkezéseknél lehetett látni a kortalan arcú férfit. A grófság kellően kicsiny volt, hogy kellően távol legyen a figyelem központjától, ám mégis kellően befolyásos, hiszen egy fontos kereskedő út szelte át, mely Ordanból délre, a városállamok irányába vezetett. Tél közeledtével egyre csapadékosabbá vált az idő, az emberek behúzódtak házaikba, és alaposan megrakták a kályháikat száraz, füstös fenyővel. Brennenburgot hatalmas fenyőerdő övezte, és a nyugati vidéken helyezkedett, ahol már hegyes-völgyes a vidék. A várostól, távolabb, jó három mérföldnyire emelkedett kacskaringós szerpentin út tetején Brennenburg kastélya. A gróf szemmel tarthatta a várost, és csak az emberei jártak olykor fent arannyal megpakolt ládákkal.
Nem volt gyakori a vendég a grófnál, azonban ha mégis jártak nála azok mind furcsa alakok, magiszterfélék voltak. Mesélték a szolgálók, hogy az öreg igencsak érdeklődött a mágia különféle formái iránt, mégis nem hagyta, hogy városában megtelepedjen a pyarr vallás egy papja sem. Mendemondák keringtek ennek okairól, hogy miért nem kedvelte őket, ezek közé tartozott az is, hogy a gróf vámpír, ám ezt kizárta a tény, hogy sűrűn sétált a verőfényes napon kastélya kertjében. Mindenesetre a legendák csupán vonzották a szerencsevadászokat, és az idegen varázslókat. Ennek ellenére a városban rend, és szigor uralkodott, ugyanis a gróf hírhedten keménykezű volt. A komoly vétségek elkövetőit a kastélyba szállították, ahol a föld alatti cellákban bűnhődtek, valamint az esetleges kivégzések is itt történtek.
A gróf komoly összegeket szerzett a városon áthaladó kereskedők megadóztatásával, amely összegeket különféle külhoni tárgyakra fordított, vagy a kastélyt bővítette. A grófságban tiltott a mágiahasználat minden formája, művelőit a kastélyba kísérték, ahol a gróf rendelkezett felette.
Egy őszi napon érkezett a városba a Ezüst Rózsa vándorszínész társulat, ahol Holdfényes Éjszaka elrejtőzött. Üldözői már a nyomukban lihegtek, talán csak egynapi előnyre lehettek tőlük. Régóta ez volt az első olyan tartomány, ahol az földesúr kastélya messze eltávolodott a nyüzsgéstől, és falai is kellően erősek voltak hogy védelmére keljenek a lánynak. Érkezésük napjának estéjén már felkereste őket a gróf embere, hogy látogassanak el Brennenburg kastélyába, és szórakoztassák a főurat. Az alkalmon kapva a társulat felkerekedett, és élvezetes előadással kápráztatták el Alexandert, a grófság urát. Még aznap, mikor módja adódott, Éj esdekelte kérte a grófot, hogy maradhasson a falak védelmében, mire a gróf egyetlen feltétellel beleegyezett: ha hűbérurának ismeri el, és szolgálja majd.
A félelf, belátván, hogy nincs más lehetősége elfogadta az ajánlatot, és a kastélyban maradt. Másnap, harmadnap, negyednap semmi hír nem jött az üldözőiről. Hogy a városban maradtak, vagy továbbálltak nem tudni.
Hamar kiderült miért is ment bele a gróf az ajánlatba: tudott a lány misztikus képességeiről, és bizony nem átallott a javára fordítani. Legyen szó diplomáciai dologról, vagy egy értékes tárgy megszerzéséről. Alexander látszólag magabiztosan gyűjtött tárgyakat, mágikus, vagy annak vélt eszközöket, szentek tárgyait, egyszóval mindent, aminek köze volt a mágiához. A várost többször átszelő karavánok egy része sosem haladt tovább, árújukat lenyelte a gróf, vezetőiket a kastély alatti börtönbe vetette. Szinte csak azokat támadta meg, amelyek mágikus tárgyakat szállítottak, és két alkalommal ordani kereskedőt is. Éjnek kellett mágikus álmot bocsátania az őrökre, majd távoznia, ez után a gróf emberei szekérre rakták őket, és a börtönben ébredtek fel. A lány nem tudta pontosan mi történik, de sejtette, hogy a rakománytól szabadítják meg az embereket. Ha tudta volna mi vár az elaltatott utazókra, aligha segített volna Brennenburg grófjának.
A sorozatos eltűnések után Ordan megbízta egyik emberét, hogy derítse föl, hogy mi történt a szállítmányokkal. Nem tudták pontosan, hogy ki a bűnös, és főleg nem gyanúsíthatták meg Brennenburg urát bizonyítékok nélkül, így az ügynököt, egy papot, Marcus Deschan-t küldték, hogy szimatoljon körbe, derítsen fényt az eseményekre, és jelentsen. Ha pedig tényleg a gróf utasításaira történnek az eltűnések, akkor Ordan nevében csapjon le Sogron haragja.
Marcus nyíltan érkezett, bár nem hivalkodva. Tudta, hogy eltűnése esetén még több Sogronitát küldenek majd, így magabiztosan pihent le a fogadóban. Alexander is tudomást szerzett a követ érkeztéről, és utasítást adott Éjnek, hogy végezzen vele. A lány képtelen volt megtenni a dolgot, inkább cselhez folyamodott, mágikus képességei révén megbabonázta az ifjú papot, aki önbecslését elvesztve iszákossá vált, elfeledvén, hogy miért jött a városba. Nem számított más többé, mint az ital: az élet az itallá vált, az ital az életté. Mikor a gróf megtudta, hogy mégsem halt meg a pap, szörnyű haragra gerjedt, haragjában majdnem a nő ellen fordította kardját, ám végül látván az önmagából kifordult papot úgy döntött, hogy mégsem kell meghalnia egyenlőre egyiküknek sem, inkább a börtönbe zárja a férfit. Fontos dologra készült ugyanis, egy rituálé kellékeit szedte össze, melyből nem sok hiányzott már...
Egy hónap telt el, a pap pedig nem válaszolt Ordannak. A vezetők aggódni kezdtek, ezért ezúttal egy sokkal hatalmasabb magisztert, egy Sogron útjára lépett tűzvarázslót választottak ki, hogy utánajárjon a dolgoknak. Nem kockáztathatták azonban ilyen magas rangú személy elvesztését, a határvillongások miatt pedig se főnixeket, se lángőröket nem adhattak a keze alá, így kaptak az alkalmon, mikor egy Ordanhoz lojális veterán zsoldoskapitány jelentkezett testőrségeként a küldetésre.

A zsoldoskapitányt, egy bizonyos Zaeed Avitus Massanit önös cél hajtott - a szeretett nőt akarta feleségül venni, azonban ehhez ordani polgárrá kell válnia, amelyet nem osztogatnak csak úgy. Remek lehetőség kínálkozott abban hogy Ordan kedvére téve megkaphassa, így testőreként kísérte el Syfadias Elenort, Sogron hamvaiból újjáéledt hívét. Mintegy újabb hónap telt el, mire megérkeztek Brennenburgba, s amíg Syfadias szobát foglalt, addig Massani Kapitány érdeklődött körbe a helyieknél. A helyzet furcsaságát fokozta, hogy féltek beszélni az itt élők, a gróf ellenében. Alexander emberei gyorsan jelentették az idegeneket uruknak, a közelgő együttállás miatt azonban az már nem engedhette meg, hogy efféle veszélyes, alakok járjanak a városában, így újra magához hívatta a boszorkányt. Ezúttal ultimátumot adott neki: ha nem öli meg a jövevényeket, leveszi róla a kezét, mi több örökre a börtön rabja lesz, soha többé nem látva a napfényt. A félelf látszólag belemegy a dologba, és eltervezi, hogy amint leszáll az este beszámol az idegeneknek, akiktől úgy tart a báró. Amint a telihold világítja meg a tájat, Éj belopakodik az ordani szobájába, és felébreszti Syfadias mestert. A tűzvarázsló zavarodottságában támadás helyett végighallgatja a lányt, aki valakire emlékezteti akit régen nagyon szeretett. A boszorkány bevallja, hogy mit tett, megbánja bűneit, és megmondja, hogy hol találhatják meg a fiatal papot. Azonnal felkerekednek, és a kastély irányába indulnak. Holdfényes Éjszaka segítségével egy titkos alagúton keresztül bejutnak a börtönbe, ahol Zaeed és a tűzvarázsló csendben utat vágnak maguknak az őrökön keresztül, és elérkeznek Marcus cellájához épp idejében. Épp ki akarják végezni Sogron papot, ami végül meghiúsul a boszorkány segítségének köszönhetően. A bosszúszomjas ordaniak a gróf szobája felé veszik az irányt, azonban mielőtt odaérnének valami történik: megremeg a kastély, járatok omlanak be, és hirtelen lehűl minden, láthatóvá válik a lélegzet is. A kastélyt valami tomboló túlvilági jelenlét veszi hatalmába, még csak találgatni se tudnak a kalandozók, hogy miért. A gróf irányába vezető járat is beomlott, így felhagynak az üldözésével, inkább kifelé haladnak.
A káosz rémséges szörnyszülötteket küld feléjük kifelé menet, akikkel harcolva elesik Syfadias, és míg a többiek feltartják a szörnyeket, Éj menti meg az élet csókjával.
Alexander gróf pár lojális katonája azonban kihasználva a káoszt elragadja a boszorkányt, és ismét a kastély mélye felé igyekeznek vele, de a többiek kimentik, és sietve elhagyják Brennenburgot.

Utazásuk során vissza Ordanba gyakran rémálmok gyötrik őket. Egy sötét Árnyék, egy élő rémálom követi őket csak azzal a céllal, hogy bevégezze, amit nem tudott a kastélyban: megölni mindenkit.
Egy láthatatlan jel segíti a Lidércet, mely eltávolításához talán csak Ordannak van meg a hatalma, így nem sok választás marad, mint Ordan.

[Dreemer]

Kérdés:
Lovagként a pénzen kívül mi az amit megkapok? amit írnak az ÚTK-ban? (Páncél (max félvért), fegyver, ló).
Valamint ha mondjuk félvértet "kapok" de teljesvértet hordok, elég ha kifizetem a különbözetet, vagy meg kell vennem az egészet?

köszönöm emgkaptma a karakteredet tanulmáynozom...
az utk szeirnt kapja mdienki a felszerelést ami induló.

Ahzim, ha szeretnél valamiképp bekapcsolódni a csapatba gondolkozz el, hogy hogyan írhatnánk bele ebbe, máskülönben Dreemeren múlik az összemesélés, és sok időt vesztünk hogy összeálljon a csapat. A történet vége laposodik, bocsi, most ennyire futotta agyilag.

nem sszernék söez meéslöslt jtászani... a történet inditása elve ugy kezdödik hogy a csapat egésze elfogadta megbizást és uton van Avironba. sajnso nagyon nagyon szüksö a jtáéékidö kb 6-7 óra.

az eltörötéentet mint lesz rá modom átovlasom.

dreemer

[Ahzim]

... Ja, igen. Szóval megfordultam én már mindenhol kérem, és ez nem olyan nagyotmondás, mint amilyet a hibbant solymászok egyesületének tagjai hangoztatnak, mikor elég bort gurítottak le a torkukon. Így kerültem erre az istentelen vidékre is, hogy a ragya verje ki, aki ide rottyantotta ezt a szutykos települést. Még ilyen várost, ahol a becsületes tulajdon átszervező kisiparost kirabolják az út menti zsiványok, akik nem átallják a városi őrség gúnyáját viselni. Ezt az arcpirító bűntényt mentem bepanaszolni, ennek az Alex grófnak. Hát nem bevágott a sitkóra, hogy nőljön köröm a harmadik lábára is. Itt pudvásodom már vagy hét napja, és már unalmamban naplót írok…

Kicsit el kellett rakni ezt az irományt, mert ezt a szeszkazánt a másik cellából elvitték valahová az őrök. Még a végén ezt a kis szórakozást is elvennék tőlem. Itt jegyezném meg, hogy ha valaki ezt az Alexet meglátogatná mostanság, vágja már állcsúcson a nevemben, csak mert oda nem lehet gyúrni.

Két nappal később… ezt csak azért írom ide, hogy magamnak se merüljön feledésbe, hogy két napja nem írtam erre a lapra. Szóval rá kellett jönnöm, hogy az iszákosoknak is van őrangyaluk, és a keselyű mondja a szemükre, hogy csecsebogyó, még milyen jól is néz ki. Lejött hozzá ide a pinyóba, hogy kiszabadítsa és még erősítést is hozott magával. Miközben azon birkóztak, hogy ki tudják vinni a részegest, valamit nagyon elbólinthattak, mert minden rázkódott meg remegett. Majd összedőlt az egész kóceráj. Nekem se kellett több, két meglazult követ kirugdalva úgy suhantam kifelé az édes szabadságra, mint szellentés a balzsamos fürdőből. Szaladtam volna, ha ezek a jónépek minduntalan útban nem lettek volna. Azért mondjuk ki őszintén jól jött, hogy van náluk kard meg miegymás, mikor az őrök előcsoszogtak. Az egyik kurafi rajta is vesztett a sompolygáson, pedig volt benne spiritusz. Égett is, mint Fahzir fara mikor a fáklyára fingott. Na, ama nevezetes nap óta nem hagytam el ezt a díszes kompániát, mert hát egyfelé vezet az utunk és jól is jön a társaság, hogy legyen kit megkopasztani a kockában, stb. Meg hát mi lenne velük nélkülem, egy napig se bírnák, mert még a pék is átverné őket olyannyira lerí róluk, hogy kalandozó népség.

[OFF]
Remélem megfelel
[ON]

Ahzim

[Orwen del'Correl]

Bejövős.

[Avren]

No, kedves csapattársak, lenne egy kérésem/javaslatom, szeretnék egy befejezés félét a közös elősztorira, olyasmit mint Ahzim írt, én ezt így oldottam meg:

Éjszaka elvezette a két férfit, Syfadiast és Zaeedot a titkos járathoz, melyen feltűnés nélkül bejuthattak a várba. Épp időben értek a cellához ahol fogva tartották Marcust, a papot, hogy megakadályozzák kivégzését. A két férfi kardot rántott az őrök ellen, Éj pedig feloszlatta az átkokat, hogy Marcus kitérhessen a bakó halálos csapása alól. Marcus megmenekülése után a Sogroniták bosszútól hajtva indulnak a gróf lakosztálya felé, hogy hitük nevében igazságot tegyenek, már szájukban érezve a győzelem édes ízét, mikor egy penge akasztotta meg előrejutásukat. Hideg acél szörnyű reccsenéssel hasította át Syfadias mellkasát, Éjsazka rémült sikollyal vetette magát utána, de a rajtuk ütő rémalakok támadása lesodorta őt lábáról és egy pillanatra elveszítette eszméletét. Zaeed és Marcus védelmükre keltek és feltartóztatták támadóikat, ahogy Éj magához tért, csak Syfadias összeroskadó teste lebegett szeme előtt, a körülötte dúló csata alatt a haldokló tűzvarázslóhoz vonszolta magát, és ajkait lágyan ajkaira fonva feláldozta saját életerejét, hogy megmentse őt, karjai elernyedtek, a világ táncoló színfoltokká enyészett szemei előtt, majd ismét eszméletét veszítette.

Éjszaka napokkal később tért magához egy hordágyon, úton Ordanba egy vitorlás hajón, Syfadias, Marcus, Zaeel és egy Ahzim nevű férfi kíséretében. Súlyos sérüléseiből még sokáig tartott mire felépült. Később, mikor már jobban volt elmesélték, hogy miként vetettek véget a brennenburgi gróf rémtetteinek, hogy mi játszódott a háttérben, miként találkoztak Ahzimmal és, hogy hogyan menekültek meg. Mindez nem számított Éjnek, csak az számított, hogy ismét szabad, amíg a hatalmas tűzvarázslók oldalán harcolhat a gonosz ellen, védve lesz mostohájától, és zsoldosaitól.
Ordanban mindhárom férfit kitűntették, sikeres küldetésük, és példamutató csapatmunkájukért, hármójukból különleges alakulatot nevezték ki, hogy Sogron nevében járják Inevet, és cselekedjenek hűen hozzá. Kis csapatuk mellé szegődött Ahzim is, aki Marcus-al együtt menekült a gróf börtönéből. Syfadias maga mellé vette fegyverhordozójául Éjszakát, hogy megvédhesse őt Artamída cselszövéseitől, hálából, amiért megmentette életét. Idővel a hála szerelemmé csapott át, ami az óta is heves lánggal lobog mindkettőjük szívében.

[Lorgar ves Erhan]

Mindkettőre:

[Dreemer]

gratulálok a lebilincselö eltöröténethez

ha összegotok akár egy egész regényt keépske lnétek ösze hozni ami igen szivnoalas lenne

no de most nem irodami estre készülünk(sajnos ez annak is be illene )

lenen egy parocsak felvetésem:
Avren lezárása megszabaditja a csaptot a lidérctöl... mit szolnátok ha pciit megbolodnitanánk a doglokat? egy ksi füszerel

uton ordanba, találkoztok a kereskedövel akitöl ered a megbizatás... ami a ki irásabn ovlasható. A kereskedö komoly igéretett tesz a lidérctö lvaló megsazabditásra... ami éppenségel akutális lenne.. elég kellemetlen utitárs ami azt illeti

ez csak egy ötlet ha nem tetzsik akkor elvetjük

Dreemer

[Ahzim]

Kedves Naplóm,
itt jegyezném meg, hogy aki ezt a „Kedves Naplóm” szöveget kitalálta, fel kellene négyeltetni és kiakasztani a város négy szegletében, egy felirattal, hogy „Én találtam ki a Kedves Naplóm szöveget”. Mindegy, szóval Kedves Naplóm, gratulálok, hogy előléptettelek számlakönyvvé. Ugyanis az elmúlt hét a tengerészekkel való kockázás nélkül egy rémálom lett volna. Persze így sem volt sokkal jobb. Mikor meguntam az egész napos okádást, akkor unatkozni kezdtem, így kitaláltam, hogy a hajó legalsó szintje kiválóan alkalmas egy kocka barlang üzemeltetésére. Szerencsére a matrózoknak a kockához is annyi eszük van, mint a bankházigazgatáshoz. Egy-kettőre megtelt két oldal a tartozásokkal, és ha az a hajnal vagy napnyugta némber nem ringatja ott össze-vissza a csípőjét, már a kapitány falábát is rég elnyertem volna. De hát így van ez itt errefelé, a próféta szakállára mondom, semmi sem olyan, mint otthon. Pár napig sündörögtem a raktér ajtaja körül, hogy vajon mit szállíthatunk, de mikor már negyednapja egy fia kalóz sem tette tiszteletét a hajón rá kellett, hogy jöjjek, valószínűleg semmi értékeset.
Tisztelettel megjegyezném Kedves Naplóm, hogy ha jól látom, hiányzik vagy két oldal belőled. Szinte sejtettem, hogy valamelyik matróz csak ki fogja tépni a tartozásáról szóló részt. Csak tudnám, honnan tudta melyik oldal az, mikor olyan buta mind, mint a tulok. Tuti, hogy valamelyik szentéletű tűzbohóc segített, hogy nőljön gomba még a lába nyomában is. Itt jegyezném meg, hogy ezek az ordaniak igen félős egy népség, mert ezek minden éjjel sikongatva szaladgálnak egymás kabinjába. Vagy ez egy olyan helyi folklór műsor, amit még nem értek. Itt jegyezném meg, hogy unom a kockázást, mert a ragyaverte matrózoknak már nincs egy árva buznyákjuk sem, a kapitány őfelsége csak kabátgombokban, a szentséges meg csak „miatyánkban” hajlandó játszani. A csillagfény vagy mi a fene, meg nem játszik a ruhájában. Pedig egész éjjel gyakoroltam azt a csavart dobást, ami miatt a kabiri kaszinóban Rashid kezét majd szilánkosra törte az a nagypofájú kereskedő. De hiába. Egyszóval unatkozom. Már ez az írás sem foglal le.
Végre leszálltunk. Jó üzletet kötöttem a matrózokkal, miszerint, ha elengedem a tartozásukat, akkor nem ásnak el nyakig a dagály előtt a tengerparton. Alapos átgondolás után ráálltam az alkura. Szerintem jó üzlet volt. Nem telt el két nap utazással valami kereskedő fajzat akadt az utunkba, akitől minden vackot felvásároltak ezek a mihasznák. Kis buták, minek megvenni, ha amíg ti ott pipiskedtek az asztalnál az egész szekér szabad préda. De esküszöm, ezeknek a jónépeknek skorpió van a gatyájukban. Alighogy eljönnek egy olyan helyről, ahol majd ott hagyták a fogukat, má össze is szedtek valami „küldetést”, ahogy ők mondják. a kufár meg azt ígérte cserébe, hogy elűzi a rontást, ami a fejükön ül. Hogy ez mekkora ötlet, a következő városban én is kiadom magam valami retkes szentfazék vajákosnak. Jópézér árulom a büdös lábvizet és ha valami nem jön össze, nagy tudálékosan ráfogom, hogy átokzott ez, meg átkozott az. Na mindegy, szóval úton vagyunk a kituggyahová és fenetuggyamér, de nem tűnik rossz balhénak…