Pokoli Hajsza (ÚTK)

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Wolftern
Helyszín: el Zashra városa
Időpont: Tél
Résztvevők: Irahhman, Treb Taseldwar
__________________________________________________


Treb Taseldwar

A hirtelen tűzhullám mindenkit meglep, de a társadat Irahhmant lepi meg főként. Olyan sietve távozik, ahogy a sivatagban a viharfelhők szoktak, jött és már is ment. S ő maga és lova iszonytató bűzt hagyott hátra, éppen olyat ami miatt már az arénába se akartál menni. Mikor szétnézel, a rablógyilkosok eszeveszetten próbálják eloltani a ruhájukon lévő tüzet, főleg a mögötted lévő alak, aki talán már meg sem éli a holnapot, ugyanis élő fáklyaként lángol. A másik két támadó szerencsésebben járt, mert volt idejük kihátrálni a tűz spektrumból, így szőr égéssel és bőr pírral, megúszhatták. Közben a lángok még a ház tetőknél is magasabbra csapnak fel, sőt az egyik ház teljesen ki is gyulladt. Ezt biztosan mindenki észre veszi majd... gondolod. A tűzben megéget hús és szőr szaga elegye keveredik, s pokoli kínokról árulkodik, de még mindig nincs vége az utolsó legerősebb hullám még csak most következik. Egy utolsó mindent elsöprő lökés indul útjára, majd szépen lassan elcsendesedik. A zaja egyre távolabb azonban a földön nyögdöső alak, és az összeégett lovad rettenetes látványt nyújt. A hozzátársuló szag szinte a szemed marja. Alig látni az orrodig, akkora füst vesz körül. Hirtelen a jobbra lévő tetőről egy hulla zuhan alá, majd az immáron halkan ropogó tűz megnyugvást hoz számodra. Minden elcsendesedett, támadóitok pedig sehol. Varázslatod folyamán olyan káoszt teremtettél amire még magad sem számítottál.

// +80 Tp, -1 ló//


Irahhmann

A hirtelen felcsapó lángok közül kivágtázol, istent és embert sem ismerve. Közben a lángra kapott ruházatod, próbálod oltani ám mielőtt elfajulna a tűz gyorsan elfojtod azt. Miközben vágtázol el Zashra utcáin, és kiabálsz a körülötted lévők ijedten ugranak előled, majd jötted felé, kíváncsian tekintenek vissza. Mikor úgy érzed elmúlt a veszély, lovad próbálnád megállítani, ám nem engedelmeskedik, s csak egyrecsak vágtázik és vágtázik. Körülbelül tíz percig keringtek, mire végre megnyugszik hátasod. Ha megnézed hol sérült meg, a farán, súlyos sérülést veszel észre. Egy nyílvessző van belefúródva, ráadásul a körülötte lévő szőrzet is csúnyán megégett, néhol kisebb hólyagok, egy tenyérnyi nagyságban.

// +3 tp. Tapasztalhatta a karakter milyen is egy tűzvarázslat. //

[Arda Dorf]

Nathan con Erhan

Természetesen, ameddig nem pénzben akarnak csinálni, addig szívesen játszom velük.

Első kártyám egy fekete 5-ös. Nem a legjobb kezdésnek.
Második kártyám egy piros 5-ös. Nagyjából ki vagyunk egyenlítve... Csak valami magas pirosat kapjak...
Harmadik kártyám pedig a fekete 7-es lett... Háát, ez így egyelőre nagyon gyenge. A két fekete helyett kérek két lapot. Egyik sem túl alacsony. Bízzunk a szerencsében...

Az újabb lapjaim... Az első a fekete 9-es. Szent Domvik. Nem valami szerencsés nap. Ha a következő nem piros... Vagy nem elég magas...
Éééés. Piros... De csak 2-es... Azt hiszem kikaptam.

Még jó hogy nem pénzben játszunk.
Közben fel-fel nézek, meg nézem, a többiek hogy reagálnak, vagy, hogy figyelnek-e.

Ha terítésre fordul a dolog, akkor lebiggyesztem a szám szélét, majd ha a többiek esetleg elkezdenek kuncogni, én is felnevetek.

[Iymer]

(Irrahman)

Amikor végre sikerült megállítani a lovat, tovább próbálom nyugtatni; megveregetem a nyakát és a fülébe is súgom:
- Jól van, rendben, meg lehet állni, hóóó..., elég, ennyi. Elmúlt.

Azért erősen fogom a szárat, hogy ha esetleg megugorna, akkor legalább irányítani tudjam, vagy esetleg vissza is fogni. Ha a ló még mozogni akar, lépni párat, azt hagyom, ha szüksége van rá, legyen. Közben felegyenesedem Szináj füle mellől és még megpaskolom a nyakát, de már hátra fordulok, itt van-e még a veszedelem.
- Ifrit - csúszik még ki a számom, de már inkább csak suttogom, nem mondom, pláne nem kiabálom.

Néhány pillanat mulva végigmérem mindkettőnket és észreveszem a sebet. Egyből le is szállok Szináj hátáról. Továbbra is fogva a gyeplőt, közelebbről is megnézem a ló sebét.
<Elég csúnya. Ezt el kell látni valami hozzáértőnek.>

A ló fejéhez megyek, megsimogatom, két kézre fogom a pofáját és a szemébe nézek.
- Tudom, hogy fáj. Meggyógyítjuk, ne félj. Meggyógyítjuk.

Valamivel a szeme alatt, hogy ne ijedjen meg, megcsókolom a lovat. Kb az orra közepénél. Elengedem a fejét, röviden fogom a szárat és tanácstalanul szétnézek.
<Ki segíthetne? Valami lóhoz értő gyógyító. De az meg hol van? Hát ahol sok jószág megfordul. A kapuk környékén a szerájokban! Fedné e mindet a homok, miattuk kerültem ilyen helyzetbe! Kerültem? Az ám, Treb!>
- Treb! Treb Trasedar! Treb! - Kiáltom a nevét több-kevesebb sikerrel, és körbe is nézek hozzá, van-e válasz.

Ha nincs válasz, akkor az csak azért lehet, mert az Ifrit megemésztette. Vagy elmaradt. De nekem a lovat ki kell kuruzsoltatni. Ha vanank körülöttem, kérdezem őket, hol lehetne gyógyítani a lovon. Ha van válasz, akkor arra, ha nincs akkor a abba az irányba indulok, amerre a legközelebbi kaput sejtem. Közben többször is kiáltom, remélem, még élő társam nevét.

[Quator ar Zaraquer]

(Treb Taseldwar)

*Az első hullám fellobbanása után Treb már húzza is elő kardját, melynek hullámos pengéje a tűz fényében maga is izzani látszik. Bár ez csupán káprázat, de az ordanit lelke mélyén lenyűgözi a fények játéka, végre ismét megmutathatta erejét. A gyíklényekhez hasonlóan most is a tudatlanságuk lett a rablók veszte, így nem is sajnálja különösebben őket. Viszont az is biztos, hogy a város népe, főleg a még mindig parázsló, itt-ott lángoló kiégésre ítéltetett ház tulajdonosai, enyhén szólva nem fognak örülni. Körbetekintve a füst és a megégett testek bűzének elegye keserű nyállá áll össze Treb szájában. Arcán cinikus, kissé kegyetlen, de a komor elégedettséget is magában hordozó grimasz jelenik meg. Egyedül lovát sajnálja. A hátas nem érdemelte meg a tüzet, de sajnos már nem sok mindent lehet tenni érte, így szenvedéseit megrövidítendő a tűzvarázsló megadja a kegyelemdöfést a jószágnak. Mivel már nem nagyon van mit tenni a helyszínen, egy gyors körbefordulás és szemle után kardját megtörölve visszatolja a hüvelyébe, hátizsákja szíjain rántva egyet Treb szapora, de nem rohanó, léptekkel megindul abba az irányba, amerre Irrahmant látta elvágtázni. Egyenlőre nagyon rövidtávú célok vezérlik. Elsődleges az izgatott őrjáratok elkerülése, másodlagos megtalálni utitársát. A többit majd meglátja/meglátják utána. Az már szinte biztos, hogy a városból rövid úton távoznia kell az ordaninak az előbbiek fényében. *