Pokoli Hajsza (ÚTK)

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Wolftern
Helyszín: el Zashra városa
Időpont: Tél
Résztvevők: Irahhman, Treb Taseldwar
__________________________________________________

A hírmondók meghozták a tömeg ivó és evő kedvét. Pillanatokon belül izgő-mozgó szolgák árasztják el a termet, s kezükben mindenféle itallal és étellel tőrnek elő, a fogadó konyhájának mély bugyraiból. Közben a nomád férfi célpontja is elő kerül; a felszolgáló lány, aki a nemrégiben daloló bárddal éppen a színpad irányába sétál. A pusztaság népének fia hiába szólítgatja a gyönyörű virágot, az nem hallja a hangzavartól és a kobzos bódításától. A szolgalány és a férfi elsétálnak mellettetek, majd a színpadon táncra perdülnek. Azonban az egyik pincér kifigyeli a nomád jelzését, s rögtön asztalotoknál terem.
-Mit hozhatok az uraknak? kérdi, majd mikor Irrahman felteszi kérdéseit elmosolyodik.
-Ha megtennék nekem, hogy amikor távoznak Ifahm főúrnak szólnának pár jó szót az érdekemben, szívesen segítek akármiben. Kérem! kezdi a középkorú vékony szolga, s közben várja válaszotok.

[Iymer]

(Irrahman)

Nem örülök neki, hogy a leányzó mással lépett le, ráadásul olyankor, amikor itt mindenkinek dolga van, és még táncol is! Inkább ide jöhetne! Aztán itt ez a vékonydongájú alak, aki ahelyett, hogy válaszolna, mellébeszél. Emelem is a jobb kezem, majd visszafogva magam, megáll a mozdulat, inkább az asztalra ütök a tenyér külső élével egy finomat - tényleg nem nagyot. A hangom megemelem.
- Inkább a kérdésre válaszoljon! Mik ezek a játékok és hogy lehet benne részt venni!

Majd eszembe jut valami. Az asztalon lévő kezemen felemelem a mutatóujjam, a szemem összébb húzom, az alakot nézem, várok pár szívdobbanásnyit, és immár halkabban, megkérdezem:
- Miért is van nekünk szükségünk a maga segítségére? Már persze azon túl, hogy válaszol a kérdésünkre, amit itt mindenki meg tud tenni...

[Arda Dorf]

Nathan Con Erhan

Miközben lassan haladunk, próbálok minél többet saját szememmel is felfedezni a városból, nézelődöm, de csak úgy tessék lássék módjára, ugyanis, ha már magyaráz nekem az öreg, figyelnem kell rá is.
<Árvaházi a gyermek?! Nem azt mondta, hogy a fia?> Kerekedik el a szemem, de most ezzel nem foglalkozom.
Mikor megérkezünk, felnézek a dzsámira, kicsit eltátom a számat, és halkan hozzáteszem.

- Gyönyörű...

Majd odaadom az öregnek a csomagját, majd végig hallgatom a mondandóját, közben serényen bólogatok, majd megköszönöm neki a segítségét.

- Nagyon köszönöm Uram! Bocsánat a tiszteletlenségemért, be sem mutatkoztam... Nathan Con Erhan vagyok, Shadon szülötte. Azt még megszeretném kérdezni, mielőtt mindketten utunkra indulunk, hogy ez a Zashra-i játékok mégis miről szólnak? Mi a célja?

Majd ha az öreg válaszol, tisztelettudóan megint megköszönöm és el köszönök tőle, majd a vízvezetékeket követve elindulok az általa említett "Fogadó a vaklóhoz" felé.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Wolftern
Helyszín: el Zashra városa
Időpont: Tél
Résztvevők: Irahhman, Treb Taseldwar
__________________________________________________

-Ha ezt kívánja?! a Zashrai játékok, minden évben megrendezett arénaharc, melyet a sejk a saját költségeire szervez meg. A részvételhez, csupán annyi kell, hogy Ifahm főúrtól kell kérni egy ajánlólevelet, majd az aréna hátsóbejáratához elvinni. Az arénaharcról pedig csak annyit tudok, hogy az első napon állatokkal kell harcolni, hogy a gyengék kiszűrődjenek. Még soha nem voltam, de már biztosan nem is leszek. Többet nem tudok. Kérdezzék a fogadó tulajdonosát. válaszol, majd tovább egy másik asztalhoz, ahol pincérért kiáltanak. Közben a hír terjedésével egyre többen keresik fel a csehót, s lassan kezd nyomasztóvá válni a tömeg.

//Quator válaszát azért nem várjuk meg mert már az előző reagjában leírta, h várja a pincér válaszát//

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Wolftern
Helyszín: el Zashra városa
Időpont: Tél
Résztvevők: Nathan con Erhan
__________________________________________________

-Üdvözlet Nathan con Erhan, Shadon fia. Az én nevem Izak dervis. mutatkozik be a kísérőd, majd figyelmesen hallgatja kérdésed.
-A Zashrai ünnepség? Ahr... A gőgős gazdagok mulatsága, melyben emberek harcolnak vadállatok és mindenféle yneven fellelhető lény ellen. És ha már nem akad ellenfelük, akkor egymás vérét ontják, amit a nép, nagy áhítozással figyel. Mindezt Galradzsa nevében, vagy éppen érte, nagyon sokan vannak akik nem látják meg a másnapot. Hogy miről szól? Most elmondok fiacskám valamit, amit jobb ha megfogadsz, különben nem lesz hosszú életed az Ibara sivatagjában. Itt a dzsadok világban semminek nincs értelme, minden a pénz és az élethez való ragaszkodás körül forog, kerüljön az bármibe is. Szerintem válaszoltam minden kérdésere. Galradzsa vigyázza utadat idegen. köszön el a férfi, majd az épület felé veszi útját. Így hát nincs más hátra, mint előre, utadnak indulsz. A vízvezetéket követve szinte az egész várost bejárod. Mikor egy utcát haladsz egy hatalmas 3-4 szintes kör alakú kőépület tűnik fel. Bentről hangos kiáltások hallatszanak. A kapuk lerácsozva, mindenhol gladiátornak öltözött enyhén feketebőrű alakok állnak. Kivétel a bejáratnál, ahol hosszú kígyózó sor áll. A nagy áhítozásból feleszmélvén tovább indulsz, majd rögtön a következő sarkon a piacon kötsz ki. Itt is akkora a tömeg és a nyüzsgés hogy már a fejed is belefájdul. Lassan átvergődsz a piacon, és 3 utcával lejeb, ismét egy hatalmas épület előtt találod magad, majd így tovább. Mire besötétedne, megérkezel a kívánt fogadóba, és azon tűnődsz, hogy vajon te tévedtél, vagy az öreg direkt szórakozott veled? Valószínűleg lett volna rövidebb út is a fogadóhoz.

//megkapod a Helyismeret (el Zashra) 1. fok képzettséget. a maradék kp-ból felveheted!//

[Iymer]

(Irrahman)

A válasz rövidsége némi hiányérzetet kelt bennem, aztán meg gyorsan lelép a pincér. No, itt sem tudtunk meg sokat. A pódium felé nézek, ahol az a sivatagi virág azzal a nyekergővel táncol, nézem őket - izé, csak a nőt - egy darabig, majd Treb felé fordulok, ezúttal is az asztalon áthajolva:
- Mondom én! Menjünk egy városszéli szerájba. Ott ezeknél a felkapaszkodott senkiháziknál többet tudnak, és a fegyvereinket sem veszik el.

Ahogy nő a tömeg, egyre inkább mehetnékem van, egyre rosszabbul érzem magam, amin egy idő után még a nő látványa sem változtat. Egyszer csak felállok és egy igen határozott mozdulattal teszem vissza a széket a helyére.

[Quator ar Zaraquer]

(Treb Taseldwar)

*Amitől már jóelőre ódzkodott Treb, most beigazolódott a "játékokkal" kapcsolatban. Állatviadalok... "a gyengék kiszórására". Enyhe fintor jelenik meg az ordani szája szegletében. Sokkal élvezhetőbbnek érezné, ha egyáltalán nem kellene állatokkal hadakozni, vagy legalább előbb az ember-ember elleni küzdelmeken lennének túl és csak a legjobbak jutnak el az állatokig. Így viszont számára érdektelenné vált a részvétel, pénze meg nincs annyi, hogy érdemben fogadni tudjon. ráadásul nem is ismeri az itteni esélyeseket, így csak név szerint, vakon tippelne. Ezeken gondolkodva kis késéssel vesz tudomást Irrahman növekvő feszültségéről. Ahogy a kis dzsad határozottan feláll, a tűzvarázsló is abbahagyja az ábrándozást és felállva helyéről vállára veszi hátizsákját.*

-Rendben, menjünk és nézzünk szét a szerájok környékén is.

*Ezzel nyugodt, kimért tempóban elindul az ajtó melletti pult és a főúr irányába, hogy rendezze a számlát.*

[Arda Dorf]

Nathan con Erhan

Figyelmesen végig hallgatom az öreg mondandóját, majd illedelmesen elköszönök tőle és folytatom egyedül az utam, a vízvezeték mentén.
Amikor a hatalmas épülethez érkezek, egy pillanatra megállok, szusszanok egyet, és addig megnézem magamnak. Nagy valószínűséggel ez lehet az Aréna. Ha ez is a vízvezeték mentén van nem lesz nehéz megjegyezni, hogy merre kell jönni. Majd tovább indulok.
Az egész várost bejárom mire a várva várt fogadóhoz érek. Egy pillanatra végig fut az agyamon, hogy átverhetett az öreg, de ezt a rossz gondolatot, a lábaimra egyre inkább nehezedő fáradság számlájára írom. Lehetséges, hogy ekkora a város, és pont ilyen messze akartam kilyukadni.
Pillanatra megint megállok felnézek az épületre. Elgondolkodom egy pillanatra, hogy vajon hol hagyhatnám a lovam és a rajta nehezedő cókmókjaim. Ha találok pillanatnyi helyet neki, akkor belépek a fogadóba és mihelyt tudok kiveszek egy szobát is.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Wolftern
Helyszín: el Zashra városa
Időpont: Tél
Résztvevők: Nathan con Erhan
__________________________________________________

A fogadó egy udvarban található, s ha tekinteted beljebb engeded, a vízvezeték a szembelévő fehér épületbe vezet, amely fölött páragőz kóvályog e holdfényes estén. Feltételezhetően ez lehet a fürdő, amelyet egy gyönyörű kert vesz körül. A liget határában, egy hatalmas faépítmény, melynek nyitott ajtaján fény szűrődik ki. Az objektumhoz közelebb léptetvén egyre jobban az az érzésed, hogy ez lehet az istálló. Mikor eléred a hodály ajtaját, a fényből két 30-as évei felé járó férfi lép elő.
-Üdvözlet vándor! Az istálló csak a fogadó vendégeinek áll nyitva. Mit szeretne? kérdezi, a vasvillát tartó férfi.
Kérdésükre röviden válaszolsz, s elmondod kívánságod, majd ha levetted csomagod, elvezetik lovad, és útbaigazítanak merre juthatsz be.
A vendégház ajtaján belépve egy folyosón találod magad, melynek végén egy vörös függöny takarja a belső termeket. S előtte két szablyás őr vigyáz a folyosó rendjére, ha netán valaki jogosulatlanul szeretne belépni.
-Jó estét uram. Ha szabadna a fegyvereit leltárba helyezném. Ez a fogadó házirendje. szólal meg egy hang mellőled. Ha oldalra nézel, egy magas fekete hajú dzsad férfit veszel észre. Ruházata alapján ő lehet a vendégfogadó inas. Nem teketóriázol, s a kérésre átadod fegyvereidet. Miközben fegyvereidet csatolod le magadról, a szolga a kettőtök között lévő asztalból, egy fekete szalagot vesz elő, majd papírjára a 99-ces számot jegyzi. Mikor végzett fegyvereidet a hátul lévő fegyverraktárba viszi. Visszatértével, az övtáskájából egy aranyrúpiát vesz elő amit átnyújt számodra.
-Köszönöm. A rúpia a vendégház biztosítéka, a személyes holmiára. Távozáskor gyűjjön ide, és a fegyvereire kötözött szalagszínét és számát közölje az itt lévő őrrel, aki előkeresi azokat önnek. Ha mindent rendben talál, kérem adja át számára a rúpiát, különben nem kaphatja meg fegyvereit. További jó szórakozást! mondja majd utadra enged. A belsőterembe lépve az Ibarában már megszokott átlagos est fogad. Csendes mulatozó társaság, mely nem annyira hangos mint egy Shadoni fogadóban. A legtöbb asztalnál inkább valamiféle szerencsejátékot játszanak, mint ész vesztve isznak. Ahol nem játszanak, ott általában egy gazdag dzsad, néhány gyönyörű lánnyal körülvéve szórakozik, vagy éppen magányosan iszogatnak.
Ha szétnézel egy óriási teremben találod magad, melynek közepén színpad található, ahol éppen szkanderozó fiatalok mulatoznak. Baloldalt kb. négy méter szélesen egy pult található, ami mögött a felszolgálók serénykednek. A csehó közepesen telt, a 20-30 asztalból kb 16 üresen áll. A terem végén egy fekete, talán márványnak látszó, lépcső vezet fel az emeletre. A feljáró bejáratánál két vörös inges őr áll. Mindkettőjük övén, ívelt pengéjű, rövid kardszerű fegyver van. Látszólag senki nem figyel rád.

Mit teszel?

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Wolftern
Helyszín: el Zashra városa
Időpont: Tél
Résztvevők: Irahhman, Treb Taseldwar
__________________________________________________

Asztalotoktól felállván, a főúrhoz léptek, aki a pultnál éppen számolgat valamit.
-Szóval végeztek? Remélem ízlett az ebéd, és a barátaiknak is elmondják. Mit parancsolnak? kérdi a férfi, majd ha az Ordani elmondja, hogy rendezné a számlát, ismét számolgatásba kezd.
-Lássuk. Két ebéd, egy korsó víz és egy üveg zashrai.... ez annyi mint két ezüst rúpia. mondja, majd ha kifizetitek elköszön, s szabadon távozhattok. A bejáraton át kell távoznotok, ugyanis nem láttatok másik ajtót. A folyosóra érkezvén, még mindig a vézna inas várja a vendégeket.

Mit tesztek?

// A következő reagban légyszíves írjátok le, merre felé gondolkoztok -> a karavánszerájt merre akarjátok keresni //

[Iymer]

(Irrahman)

A fizetést megvárom, de engem sokkal inkább a fegyvereim érdekelnek és Szináj. A többi majd később. Miközben fizet Treb, és inkább kifelé nézegetek, ahol a fegyvereimet eltevő alak volt, de a sok függönytől meg a nagydaraboktól úgysem láthatok szinte semmit. Amikor Treb fizetett, egy bólintással megköszönöm a meghívást, majd indulok kifelé. A kinti alaktól, meg sem várva a kérdését, kérem is a fegyvereim:
- A fegyvereimet! Lilát kötött rá! Egy lándzsa, tőr és pajzs.

Az épületen kívül az első lépés, hogy visszahajtom a kefijah szélét, most kelleni fog a védelme, majd amint tudok, Szináj nyergébe pattanok és igyekszem kijutni az utcára. Eleinte, ha Treb mást nem mond, csak úgy bóklászom az utcán, majd célrányosan keresni kezdek egy karavánszerájt. Az ilyenek a városkapuktól nem messze, a szélesebb utak mentén szoktak lenni, egymás mellett akár több is, így az ilyen helyeket nézném meg. Utoljára mennék vissza oda, ahol az a mocsok, akivel idáig jöttünk, úgy átvert minket.

[Quator ar Zaraquer]

(Treb Taseldwar)

*A fizetésnél a felsorolás végén Treb még hozzáteszi a magáét, mert nem tartja sem egyenes dolognak az ingyenélést, sem jó ötletnek a tartozások halmozását.*

-Még ehhez jön a két ló ellátása.

*Megvárja, amíg azt is hozzászámolja a házigazda a számlához. Eredetileg is úgy számolta, hogy három ezüstöt szán az ebédre és megpihenésre. Ha a lovakkal együtt két és fél ezüstnél nem kerülne többe a ceh, akkor egy fél ezüstnyi borravalót elegendőnek érez, így felkerekíti az ide szánt három ezüstre és annyit ad át.*

-Köszönjük, nagyon ízletes volt a kígyósült. Mindennel meg voltunk elégedve... talán csak egyetlen apróság... Az a vékony alak, a pincérek között... egy egyszerű érdeklődő kérdést tett fel utitársam a játékokkal kapcsolatban, de egyenes válasz helyett csak annyit kaptunk, hogy "mindenképp szóljunk az érdekében Önnél". Utána kis unszolásra válaszolt, de úgy érzem ezt azért máskor kezelhetné gördülékenyebben is a személyzet.

*Személyiségének árnyoldalai azért kiütköznek és az ordani csak nem tudta megállni, hogy hangot ne adjon elégedetlenségének. Bár arra vigyáz, hogy magát a házat és az összhatást ne sértse meg, hiszen minden más tökéletes volt. Csak az adott személyt emeli ki, mint enyhe kellemetlenséget.*

-Mindenképp ajánlani fogom az ismerősöknek, ha erre járnak nézzenek be és kóstolják meg a ház specialitásait. Sőt remélem még nekem, nekünk is lesz szerencsénk az Önök vendégszeretetét élvezni. Viszont látásra és sok hasonlóan elégedett vendéget!

*Ezzel elbúcsúzva a pult mögött lévő dzsadtól követi Irrahmant az előtérbe. Társa láthatólag még Trebnél is jobban feszélyezett a fegyvereik hollétével kapcsolatban, így a tűzvarázsló kezét a dzsad vállára téve próbálja nyugalomra inteni és kimért stílusban közli igényeit a fegyvertárossal.*

-Ezek a megőrző szalagjaink és itt az egy arany rúpiás letéti díj is, amit érkezéskor adott. Kérjük a fegyvereinket és köszönjük, hogy vigyáztak rájuk.

*Átnyújtja a saját szalagját és a kapott érmét, remélve hogy társa is hasonlóan cselekszik. Kiérve a fogadóból lovára kap az ordani is, de Irrahmannal ellentétben neki nem sok kedve van a céltalan bóklászáshoz, így egy-két utcasarok múltán megtöri a városnézés "csendjét".*

-A déli kapunál szállt meg az a patkány, így azt mondom egyenesen az északi kapuhoz menjünk. Az ottani szerájokban biztos találunk érdemi hírforrást, akik jobb eséllyel nem állnak kapcsolatban az uzsorással, aki átvert minket.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Wolftern
Helyszín: el Zashra városa
Időpont: Tél
Résztvevők: Irahhman, Treb Taseldwar
__________________________________________________

A főúr már éppen tartaná a markát, mikor az ordani kisegíti a számolgatásban.
-Tényleg már el is felejtettem! Akkor ez 2 ezüst és 20 réz lenne. mondja, majd ha átadod a pénzt, a pulton lévő faládikájába teszi.
-Áh! Köszönöm. Galradzsa vigyázza önöket, és nagylelkűségüket! köszöni meg jókívánságával a három ezüstöt. Közben a beszámolódat, nyugodtan hallgatja és mikor megemlíted a szolgát homloka összeráncosodik. S tekintetével a szóban forgó inast keresi.
-Elnézést kérek a kellemetlenségért, azonnal intézkedem. szólal meg ismét a kocsmáros, majd dzsad nyelven a mellette lévő fiúhoz szól, akit az inasért küldet.
-Biztosan csak Kaszum lehetett. Azt hiszi a balga, ha a vendégek pár jó szóval illetik, akkor én egyből ide, a pénztárosi posztra ültetem. Már látogatóink többször jeleztek emiatt, de ennek most vége. magyarázkodik miközben a fiút és a pincért várjátok. Mire végzel a vendégház dicséretével a két inas is megjelenik, s a főúrnak már szinte vérben forognak a szemei. Próbálja idegességét levetkezni, ám nehéz feladatnak bizonyul számára. Elétek állítja a kellemetlenkedőt, majd kimért kissé dühös hangon kérdez benneteket, persze azért méltóságára odafigyelve és ügyelve, nehogy megsértse valamelyikőtök.
-Ő lenne a szóban forgó vékony alak? Ha a válaszod igen, akkor valamiféle dzsad szlengben elküldi a pokolba, közben kiszámolja bérét, majd útjára bocsátja az alakot. Ha nem akkor, az inas visszamegy dolgozni...


Mikor a kellemetlenséget letudtátok, Ifahm főúr, megint a mellette lévő fiúhoz fordul, s lovaitokért küldeti. Majd folytatja a beszélgetést.
-A játékokkal kapcsolatosan engem kérdezzenek, vagy az aréna bejáratánál lévő írnokot. Esetleg ha akadt volna még megválaszolatlan kérdésük szívesen válaszolok. mondja, majd figyelmesen várja válaszotok. Ha nincs kérdés, akkor megint folytatja.
-Természetesen, ha erre járnak mindig szívesen látott vendégek. Köszönöm, hogy ebédjüket itt, szerény hajlékomba fogyasztották el. A lovaikat pedig Faun azonnal önök elé viszi. Viszlát! Kellemes utat. köszön el a ház ura.
A folyosóra átlépvén Irrahman nagy sietve a raktároshoz lép, aki mintha most ébredt volna az álmából. És értelmetlenül nézz a nomád ifjúra, de mikor a tűzvarázsló nyugodt hangon megszólal, és visszaadja a rúpiáját azonnal észbe kap és hozza fegyvereitek. Sértetlenül, kicseréletlenül mind egy szálig megvan, úgy ahogy átadtátok számára.
-Köszönjük hogy a vakló nevű fogadót választották. További kellemes napot!
Kilépve a fogadóból, Faun már szinte az ajtóban állva, lovaitokkal együtt vár a tikkasztó hőségben. Ha melléléptek, átadja a hátasok kantárszárát, majd elköszön. A táltosokra felpattanva, lassan elindultok. Az utcán rajtatok kívül jelenleg nem sokan tartózkodnak, feltehetőleg a nagy hőség miatt. Áthaladva néhány utcán, Treb javaslatára az északi kapu felé veszitek az irányt. Egyszercsak egy olyan részhez érkeztek, ahol a napfény kevésbé világítja be az utcát. Az árnyékos helyeken, pedig mindenfelé kereskedők, árusok vannak. A városi piacon jártok és emlékeitek szerint, biztosan ezen az utcán jöttetek keresztül érkezésetekkor.

Mit tesztek?

[Arda Dorf]

Nathan con Erhan

Belépve a fogadóba, szinte letaglóz a látvány. Lenyűgöző ezeknek a népeknek a stílusa. Körül tekintek, majd az első érdemi nőnemü, éppen szabad felszolgálóhoz közelítek.
Dzsadul köszönök rá, majd közösül folytatom.
- Jó estét kívánok! Érdeklődni szeretnék az itteni kinálatról. Valami vacsora, és valami szállás után érdeklődöm főleg. És szeretnék kérni valami finom italt, egy kancsó házi bort, ha lehetséges. - mosolygok rá.

Majd ha felsorolja a nekem a lehetőségeket, akkor választok valami olcsó kaját és a szállás foglalást az étkezés utánra halasztom.
Amint kiválasztottam a menüt, helyet foglalok valamelyik szabad asztalnál, lehetőleg a fal mentén. Tekintetem körbefuttatom az itt szorakozó embereken.
Amint kihozzák nekem a kancsó bort, rögtön lecsapok a kinálkozó lehetőségre és az Arénáról meg a vidalaról érdeklődöm.

[Iymer]

(Irrahman)

Bent, fizetés során én már eléggé mennék, nekem itt már nagy a tömeg, így meg sem hallom a főúr ajánlatát, hogy esetleg bővebben elmagyarázná, mi is az a Sivatagi Játékok. Ha figyelmeztetnek, visszaadom a visszajáró egy aranyat is, de magamtól nem fog eszembe jutni.

Kint a lovon ülve, kezemben a fegyvereimmel, pláne egy Treb által rövidre szabott céltalan bóklászás után már jobban érzem magam. Amikor az északi kapu felé, a piachoz érünk, két dolog jut eszembe.
<Ekkora tömeg, nem jó ez így. Itt bármi megtörténhet, jó lesz odafigyelni.>
Kezembe veszem a lándzsát, egyelőre hegyével felfele, ígyha oda kell ütni valami szemtelenebb vagy csak peches alaknak, akkor nem folyik vér, de megérzi. Megmozgatom a tőrt a hüvelyben, az íjat nincs értelme elővenni, de a pajzsot kézbe veszem.
<Ide érkeztünk meg. El kellene kerülni azt a helyet, ahol az a skorpió átvert, biztos van a környéken más szeráj is és jó eséllyel az innen induló karavánok hazafelé mennek. Mondjuk ha lesz egy pár nap mulva, akkor kipróbálom magam azokban a sivatagi játékokban.>