Pokoli Hajsza (ÚTK)

[Quator ar Zaraquer]

(Treb Taseldwar)

*Elégedett biccentéssel mond köszönetet Treb a részletes és kielégítő válaszra. Az asztalukhoz sétálva szeme sarkából rásandít Irrahman-ra, hogy az eddig is szótlan kis dzsad mit szól az árakhoz? Láthatólag eléggé sápadt, mármint az ordani feltételezi, hogy ez a kissé hamuszín árnyalat az egyébként sötét bőrön a sápadtság dzsad megfelelője. Bár nem sokra tartja a sima beszédű rablóbandát, de társa eddig tapasztalt egyszerűsége, jó értelemben természetesen, Trebet adakozó kedvébe hozza. Az asztalhoz leülve és meghallgatva a ház ajánlatát vérszegény mosollyal arcán fordul Irrahman felé.*

-Jól hangzanak a dzsad konyha ínyencségei. Ha megengeded meghívnálak egy jó ebédre.

*Most nem menne bele garasoskodásba, de úgy számolja, hogy nagyjából két ezüstből kijön kettejük ebédje és a lovaik ellátása, még némi borravaló a fogadós maximális jóindulata érdekében és összesen három ezüstöt szán az evésre. Ennyit megérdemelnek a vén zsugori kurafi után, aki átvágta őket azon a bizonyos "palánkon". Némi gondolkodás után arra jut, hogy ismeretlen helyen azért biztonságosabb a frissensült, mint az előre nagy mennyiségben legyártható egytálétel fogyasztása.*

-Mézben sült kígyóhús? ... Hmm. Jól hangzik. részemről egy adag mézben sült kígyót kérnék a hozzá illő körettel. Ez ügyben is teljesen megbízom a szakácsmester, illetve az Ön ízlésében.

*Biccent a pincér felé, jelezve, hogy az eddigiekkel tökéletesen elégedett. Az italok terén szintén megfogadja a tanácsot és a déli hőgutában nem issza le magát szesszel.*

-Szomjoltónak egy kancsó vizet kérnék, társamnak is hozzon kérem egy poharat, hátha ő is inna belőle, bár ha a borból kíván inkább, akkor abból is kérünk egy kupával.

*Kissé elgondolkodik. Bár már pár hete a sivatagban bolyong karavánkísérőként, de a kétes állagú/szagú/ízű/eredetű lőréken kívül, amivel a ténylegesen haramia kinézetű kísérők mérgezték magukat éjszakánként, még nem ivott minőségi dzsad bort, így még kiegészíti rendelését.*

-Illetve, ha van palackos elvitelre lehetőség, akkor a további utunkra kérnék egy palack Zashrai-t.

*Ezzel már tényleg befejezte a kívánságlistát és átadja a szót társának, hogy ő is kedvére rendelhessen, ami csak jólesik.*

[Iymer]

(Irrahman)

Meghallva az itteni árakat, teljes döbbenet lesz rajtam úrrá.
<Ha apám megtudja, hogy tíz részért abrakolják Szinájt, vele együtt fog elnyelni. Keresztben.>
Fogalmam sincs, hogyan, de egy asztalnál ülünk. Itt van Treb is és mellettem áll valaki, aki rám vár, valami ételekről van szó, hát akkor hozzák.
- Jó ... legyen az.
Hogy pontosan mi az, azt majd meglátjuk, ha arról van szó, hát megeszek, megiszok én mindent, de egyelőre más jár a fejemben.
<Itt én a mostani pénzemből egy hétig, ha húzom. De kettőnél tovább semmiképp.>

Amikor végre ketten maradunk, meg is osztom a gondom Trebbel. Az asztalon át közelebb hajolok hozzá:
- Te, Treb! Keressünk inkább valami városszéli szerájt, ahol a többi karavánkísérő is meg a zsoldosok is meghúzzák magukat. Ilyen helyen tucatszám kell lenni. Nekem kéne valami munka, amivel hazamegyek, ott fognak magunkfajta - vagy magamfajta - embreket keresni, nem - körülnézek, gesztikulálok is hozzá a kezemmel - ilyen helyen! És ott még a fegyvereinket sem veszik el!

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Wolftern
Helyszín: el Zashra városa
Időpont: Tél
Résztvevők: Irahhman, Treb Taseldwar
__________________________________________________

A pincérek türelmesen végig várják rendeléseteket, majd sietve a konyha felé veszik útjukat. Mozgásukon észrevehető, hogy itt fontos a vendégek véleménye. Távozásuk után nem sokkal később egy fiatal, szemrevaló lány jelenik meg. Kezében kancsó víz és egy borospalack van. A nő az asztalotok mellé lép, majd az ott található poharakat megtölti vízzel. A boros palackot pedig átadja. Mikor végzett, a mellettetek lévő asztalról szedi le, az otthagyott evőalkalmatosságokat. Közben a színpadon egy bárd kezd halk muzsikálásba, melynek dallama kellemes, hangja lágy, mint egy erioni szerető forró csókja. Miközben az előadásra figyeltek, a frissen sült kígyóhús illata, lassan átjárja az egész termet. A kobzos éppen befejezi produkcióját, mikor a két pincér ismét feltűnik, kezükben egy tányérral. A felszolgálók pillanatok alatt az asztalotokhoz érnek, majd leteszik az ételt s távoznak. A tányéron lévő kaja kicsit kevésnek tűnik, viszont olyan ínycsiklandozó, hogy ha ránéztek azonnal összefut a nyál a szátokban. Az adagok nem túl nagyok, de arra elég, hogy estig kihúzzátok vele. Ízre viszont nem sokkal különbözik, a sült húsétól. Igazából nem lehet mihez hasonlítani, köpködni biztosan nem fogtok.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Wolftern
Helyszín: el Zashra városa
Időpont: Tél
Résztvevők: Nathan con Erhan
__________________________________________________

Elindulsz a választott célpontod felé, majd mikor az épület ajtaja elé érkezel egy szakadt ruhában lévő meglett korú férfi szólít meg.
-Hova, hova? Nem látszol Galradzsa papjának, de még idevalósinak sem. Az épületbe csak is Galradzsa felkentjei és a dzsadok léphetnek be. Netán esetleg tudok segíteni valamiben? kérdi, s közben az épület falának támasztott söprűért nyúl.

[Arda Dorf]

Nathan con Erhan

Mikor megérkezem a minaret elé, és a meglett korú férfi megszólít, megállók, a lovamat is lefékezem, és barátságos mosoly ül ki az arcomra.

- Tiszteletem Uram! - könnyedén biccentek felé, majd folytatom - Beszélni szeretnék egy helybéli felkenttel! Tudom, hogy bennük és a velük dolgozókban teljes mértékben meg lehet bízni! Ha megmondaná, hogy merre találok egy ilyen, embert nagyon megköszönném!

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Wolftern
Helyszín: el Zashra városa
Időpont: Tél
Résztvevők: Nathan con Erhan
__________________________________________________

Mikor elmondtad mondandód az öreg bácsi, mintha már nem is figyelne rád. Nyugodt söprögetésbe kezd, s éppen azon gondolkozol, hogy leszállj lovadról, hogy bemehess. De egyszercsak az öreg mégis megtöri a csendet.
-Látod fiacskám? Ez itt a gond ezzel a világgal, mindenki csak siet, és titkolózik. Aztán meg csodálkoznak az emberek, ha valaki hívatlanul betoppan a kunyhójába, és minden vagyonát elviszi. Mit akarsz Galradzsa szolgájától? Bennem megbízhatsz. mondja öreges hangján, majd megáll, és felnéz a toronyra.
-Csak hozzá tenném érdekfeszítő beszélgetésünkhöz, hogy bent lépcsőkön kívül mást nem találsz. Ha egy helybéli felkentet keresel, akkor nézz be valamelyik dzsámiba. Megmutatom az utat, ha segítesz. szólal meg ismét, majd bemegy az épületbe, és néhány pillanat múlva egy sétabottal, vödörrel, és egy nehéz szövet táskával jön ki. Ha segítesz átadja a táskát, majd kezében a bottal tovább indul. Ha nem akkor visszamegy a toronyba, majd bezárja az ajtaját.

[Quator ar Zaraquer]

(Treb Taseldwar)

*Amíg a rendelt ételre, italra várnak Treb meghallgatja Irrahman javaslatát és megnyugtatónak szánt félmosollyal válaszol.*

-Nyugalom. Én se tervezem, hogy itt letáborozzak. Viszont sokkal színvonalasabb egy ilyen ebéd elköltése, mint valami miazmás teve-tüdő lé, amit a városperem szerájaiban elénk löknének. Együnk és igyunk egy jót, aztán újult erővel belevághatunk a munkakeresésbe.

*Különösebben nem fejtegeti a lelakott szerájokban kapható munkák és a mostani helyhez hasonló "intézményekben" jó szerencsével kifogható küldetések közötti minőség- és fizetésbeli különbségeket. Egyenlőre a cél az egzotikus betegségek megismerése nélküli jóllakás, a többit majd utána ráérnek kitalálni. Nem is kell sokat várakoznia a két vendégnek és már hozzák is az ínycsiklandozó illatú kígyóhúst. Bár a szervírozásból és az illatokból ítélve Treb valami érdekesebbre számított, de azért egy kellemes sülthús is tökéletesen megfelel az igényeinek. A friss víz is jól esik a sivatagi hőség után, a bort pedig gondosan hátizsákjába nyomja, hogy a ruházat és egyéb holmik minden oldalról védjék a papackot a sérülésektől. Ezek után vizespoharát köszöntésképp megemeli Irrahman felé, majd nekilát az ebédje elköltésének. Közben érdeklődve nézelődik, hogy mi történik körülöttük, milyen vendégek járnak-kelnek errefelé.*

[Iymer]

(Irrahman)

Treb még maradna, de azt mondta, evés után ő is odébbáll. Rendben, legyen így. De a fegyvereim még mindig nincsenek nálam! Ezen a hangulaton javít valamelyest a felszolgáló leányzó, de csak lassacskán. Amikor a vizet hozza, épp csak rá nézek. Amikor leszedi a szomszéd asztalt, már többször is átpillantok, és amikor végzett a leszedéssel és másodjára jön vissza a fogadótérbe, szinte végig őt nézem, közben többször kicsiket kortyolva iszok keveset a vízből is. A bárd zenéje különösebben nem érdekel, de a sült hús szaga annál inkább megfog. A kezem a nadrágomba törlöm, majd miután elénk tették és elmentek a felszolgálók, egy nagyobb adagot megfogok és megeszem, majd sorban a többit. Nagyjából a nagyobb adagoktól a kisebbek felé haladva. Amikor olyan helyre érek, a kisebb csontokat is elropogtatom. Az evés után leszopogatom az ujjaim végéről az ott maradt ételmaradékor, újból kis kortyokban iszok a vízből, majd hártadőlök. Így már jobb. Kényelmesen körülnézek a termen, keresve az előbb vizet hozó szépséget. Ha nincs, hát nincs, de jobb lenne, ha lenne. A kedvemen újból ront kissé, hogy eszembe jut, még minidg nincsenek nálam a fegyvereim.

[Arda Dorf]

Nathan con Erhan

- Ha felajánlja segítségét, akkor azt szívesen elfogadom, nem szükséges megkeresnünk a helyi felkenteket, akik egy ilyen csodálatos épület körül szorgoskodnak, csak tiszteletre méltó emberek lehetnek - újabb méltóságteljes biccentés az öreg felé, majd ha figyel rám folytatom - Tudja Uram, ma érkeztem a városba. Szállást keresnék, aztán lehet valamiféle munka is érdekelne. De egyenlőre csak szeretném jobban megismerni a maguk szeretett városát - itt szelíden rámosolygok.
- Ha ebben tudna nekem segíteni, megköszönném!

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Wolftern
Helyszín: el Zashra városa
Időpont: Tél
Résztvevők: Irahhman, Treb Taseldwar
__________________________________________________

Éppen az ebéd közepén jártok, mikor a vörös függöny meglebben, s három alak lép be. A vendégházban hirtelen mindenki elcsendesedik, és kíváncsian az ajtó irányába tekint.
Az újonnan érkezettek nem mások, mint a városi gárda két fehér köpenyese, és az egyik tisztségviselő. A középső idegen túl csicsázott ruházata, és a kezében lévő pergamen tekercs, mindent elárul az illető kilétéről.
A fogadó ura meglátva a betérőket felpattan székéről, s mély meghajlással köszönti azokat. A magas rangú úr viszonozza a köszöntést, majd bele kezd mondandójába. Beszélgetésükből csupán annyit hallani, hogy egy meghívást tenne közzé, ami a városi játékokra vonatkozik. Mikor végeztek a főúr arrébb áll, majd a színpad irányába mutat. A küldöttség tagjai pillanatok alatt a színpadon teremnek, s a nemesnek látszó idegen hangos felolvasásba kezd:

-Figyelem, figyelem! Tisztelt hölgyek és urak. Galradzsa kegyeltje, a nagyságos és jóságos úr, Abu Dhabib ibn Dzsabib a város első polgára immáron IV. alkalommal rendezi meg A Sivatag Játékát. Amelynek első napja holnap kezdődik, s a Szárasság Hónapjának utolsó napján ér véget. A mulatság helyszíne a Zashrai Aréna. Étel, ital, szórakozás és minden ami jó, itt megtalálhatjátok. Mindenkit szeretettel várunk, azonban ne feledkezzetek meg a belépő díjról sem, ami nektek uraknak fejenkénti 2 ezüstöt jelent. Továbbá jó hír, hogy fogadást kötni ezúttal is, itt a fogadóban Huszabb Ifahm barátomnál lehet. Megjegyzésként hozzá tenném, ha akad aki ingyen beszeretne jutni, résztvevőként ezt megteheti. Köszönöm a figyelmet.

A hirdetés felolvasásának befejezésével a férfi, Ifahm főúrhoz lép. Közben észrevehető, hogy a csehó vendégeit felrázta a hír.

[Iymer]

(Irrahman)

A nyűgösség felé hajló ejtőzésemen kezdetben a belépő idegenek sem változtatnak, továbbra is a csinos leányzót várom. Hanem amikor beszélni kezdenek, arra odafigyelek - eleinte kevésbé, később jobban. A dologból annyi jön át, hogy lesznek valami játékok és ingyen is be lehet menni. Amíg nincs karaván hazafelé, hát legyen az, hátha leesik némi pénz is. Ha meg lehet harcolni is, az külön jó, mert azért még fizetni is fognak.
<Meg kellene kérdezni valakit, hogy mit is takarnak ezek a játékok.>

Tekintetem először Trebre téved, de gyorsan el is hessegetem a gondolatot.
<Inkább a személyzetből valaki.>

Ha az asztalunkhoz vizet hozó nő bent van a fogadóhelyiségben, akkor neki intek, ha visoznt nincs, akkor véletlenszerűen a környékünkön egy pincérnek és felteszem neki a kéréseimet.
- Mik is ezek a játékok?
- Hogyan lehet részt venni benne?

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Wolftern
Helyszín: el Zashra városa
Időpont: Tél
Résztvevők: Nathan con Erhan
__________________________________________________

-Látom, látom. - idegeskedik az öreg - - Tudom, hiszen úgy kíváncsiskodsz, mintha ma születtél volna. Ha segítesz vinni a zsákomat, én is segítek neked. Öreg vagyok már én. A fiam pedig éppen, ma akar meghalni az arénába, ahelyett hogy segítené szegény apját. válaszol, és mintha még mondani akarna valamit, ám egy legyintéssel elintézi azt.

[Quator ar Zaraquer]

(Treb Taseldwar)

*Az étkezés befejeztével a hűsítő vizet kortyolgatva ejtőzik az ordani. Ólábú utitársa láthatóan el van foglalva a személyzet nőtagjával, pontosabban neki szenteli viszonzatlanul maradó figyelmét. Treb inkább a "Hogyan tovább?" kérdésen gondolkodik. Megérkezett a sivatag közepére, de most merre indulhatna, hogy közelebb kerüljön céljához? Kezdi megérteni, hogy elhamarkodott volt ez a "megyek máridot fogni" dolog. Már épp teljes levertségbe süllyedne ötlettelensége miatt, amikor betrappol egy kisebb küldöttség, illetve a kikiáltó és kísérete. A hirdetményt hallva némi érdeklődéssel dől előre ültében az ifjú tűzvarázsló. Számára ez a Sivatagi Játék inkább hangzik gladiátorviadalnak csak szép cikornyával körítve, mintsem komoly utazgatást jelentő feladatnak. Valahogy nem füllik a foga az arénaharchoz. Ennek egyik fő oka, hogy ami keveset hallott a dzsad szokásokról a "véres-cirkusz" ügyében, azok alapján itt állatokkal kell gyürkőzni. Na se az égett bunda szagához nincs kedve, sem szétmarcangoltatni saját magát, ha csekélyke hatalmát felélte. Annyira van földhözragadt az ordani, hogy felmérje a kiéheztetett és felmérgelt vadállatok nem fognak "fegyvervesztésnél" megállni. Elkalandozó gondolatai közül Irrahman szavai rázzák fel. A dzsad feltette a két legfontosabb kérdést, ami Trebet is foglalkoztatja jelenleg, így ő már csak csendben figyeli a pincér válaszát és borostás állát dörgölve mérlegeli a további lehetőségeket.*

[Arda Dorf]

Nathan con Erhan

- Nagyon szívesen segítek Uram! Csak mondja, hogy mit kellene vigyek. Felrakjuk a málhás lovamra! - átveszem az öregtől a felém nyújtott csomagokat, majd felpakolom a lovamra őket. Közben megpróbálok beszélgetni az öreggel - És a fia hogy-hogy készül meghalni? Milyen viadal zajlik abban az arénában? Nem próbálta lebeszélni róla?

Miközben válaszolgat, figyelek rá, valamit reagálok is rá, de közben megkérdezem, hogy merre is készülünk menni...

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Wolftern
Helyszín: el Zashra városa
Időpont: Tél
Résztvevők: Nathan con Erhan
__________________________________________________

-Remek. szólal meg az őszeshajú idős férfi, majd átadja egyetlen terhét.
Mikor kezedbe nyomja a zsákot, magad is meglepődsz milyen nehéz az valójában. Míg a csomagot lovadon rendezgeted, az öreg aggastyán válaszol kérdésedre.
-Ön szerint hogyan lehet meghalni? kérdi, majd mielőtt válaszolnál folytatja -Azt hiszi az ostoba, hogy a barátaival esélye lehet az arénában... Induljunk! mondata végén a hangja elkeseredésbe torkollik. Érezhető hogy nem kívánja folytatni a beszélgetést. Így haladtok két-három utcán is végig, mire ismét megszólal.
-Dehogy nem próbáltam beszélni vele, de ugyanolyan makacs mint ön. Maga sem árulta el, hogy mit akar valójában Galradzsa papjától, pedig már elmondtam, mit találhat a toronyban. Igazából az az érzésem, hogy a fiú bizonyítani akar. Csak sajnos el felejti, hogy honnan is jött. Ha már itt járunk, az iménti kérdésére válaszolva, éppen arra fele tartunk. A kölyök árvaházi gyerek volt, most már szerencséjére az egyik jó barátom alkalmazta kovács inasként, és szerencsétlenségemre a legényt kitanította a fegyverforgatásra. Aztán belekeveredett egy rossz társaságba, akik rábeszélték, hogy induljanak a Zashrai játékokon. válaszol kérdésedre, és valamiért az az érzésed, hogy utatok végére érkeztetek. Egy magas vörös színű épület, és egy fehér kupolás hatalmas templom (dzsámi) előtt álltatok meg.
-Megérkeztünk. Köszönöm a segítséget, fiatalember. Ha lehetne visszakérném a krumplis zsákomat. mondja, s közben lovad faráról megpróbálja leemelni a nehéz csomagot. Mikor átadtad a krumplival teli zsákot, ismét beszédbe kezd.
-Lásd, hogy tartom szavam, segítek. A toronynál valami szállásról, és munkáról beszéltél. Ha megfelel az árvaház szerénysége, egy szalmazsák és némi vacsora akad számodra is. Szívesen látunk, titokzatos idegen. Ám ha jobb ételre és pihenőhelyre vágysz javaslom, kövesd az épületek fölé nyúló vízvezetéket. mutat a fura márványoszlopokra Két víztározó van a városban, s ha követed a vizet, mindkettő Zashra legjobb vendégházába vezet. Talán ha emlékeim nem csalnak "a fogadó a vaklóhoz" az olcsóbb, de nem biztos. Régen jártam már arra. az öreg láthatóan elmerengett ifjúkorán, majd kis idő múlva folytatja
Munkát pedig főként a városszéli karavánszerájokban kaphatsz. Itt nem javaslom, hogy bármiféle ételt magadhoz vegyél és az alvást sem. Tudomásom szerint az aréna fizet most a legjobban. Úgy tudom, ha valaki nyer 1 ezüst rúpia a jutalma. Ráadásul a mendemondák szerint, a legvégén a sejk 100 aranyat ad a győzteseknek. Többet az aréna bejáratánál a Kohrut-tól, tudhatsz meg, ő szedi a belépő díjakat. Remélem segítettem. Mikor befejezte mondandóját köszönéskép feléd nyújtja kezét, s várja válaszod.