Intrikák Hálójában

[Gordon]

//Deroll Rochald//

<Végig hallgatva az éjszakai történetet a fogadóstól, nem szívesen tölteném az éjszakát az utcán, inkább 1 ezüstpénzt kifizetem. Ariel válaszának örülök, mivel nem kell egyedül keresgélnem.>
Kifizetem a fogadósnak 1 ezüst foglaló díjat, utána reggelim befejezésével és mosakodás után Arielnek mondom.
– Kész vagyok, akkor indulhatunk is.
Mondatom befejezésével a fogadó ajtaján távozok is, utána utcán gondolkodok.
<Lehet inkább kérdezősködnöm kéne keresés közben, igaz így veszélyesebb, de ha megtámadnak minket, akkor megmutatom milyen erőlétben vannak az északiak.>
Keresés közben helyi őrség tagjaitól vagy üzletekben a kereskedőktől kezdek kérdezősködni, hogy hol találom Logar Werhann raktármestert.

[Arnoil]

(Matt)

Fogadós zavarán felbátorodva mondom neki amire kíváncsi:

- Fogadós uram, kinek szeme tévedhetetlenül látja az igazat, s minden ármánykodást azonnal észrevesz, egy végtelenül egyszerű, de számomra nagyon fontos kérdésben kérem a segítségét. Már biztos hallotta hogy a mesterem keresem ebben a városban, nagyjából egy fél éve járt erre. Nevillnek hívják, Doran magisztereként utazott ő, én magam csupán adeptus vagyok. Ő maga így néz ki: <leírás> Amennyiben találkozott már vele, akkor egészen biztosan emlékszik is rá, mert biztosan jól elbeszélgettek.

Shirin felé is reagálok a piacolást illetően:
- Köszönöm, de most nincs miért a piacra mennem. Egyenlőre a fogadós úron múlik a dolog hogy van-e okom magam keresni azt amiért itt vagyok.

[Haome no Munemoto]

Edgarth, Morn fia

<Hát, ez dögunalmas... Nemhiába nem élnek felénk városban... Sehol egy kis izgalom, egy kis akció... És ráadásul itt sem ajánlatos ugrálnom: ha összetörök néhány széket meg pár vendéget, ez a füstös még képes, és megkopaszt, vagy a nyakamba szabadítja a város összes fegyveresét. Na nem baj - csatlakozom valamelyik falkatárshoz... Ki legyen az. Az öreg harcos? Á, semmi kedvem nincs most piacra menni vele. Biztos nem vadhúst akar venni... Nem maradok a botos eszement vajákos társaságában sem: a végén még kiprovokálja, hogy kezet emeljek rá... Inkább Ariellel meg Derollal megyek.>

Az érintetteknek szóvá is teszem a dolgot:
"-Én megy veletek, nem baj. Hátha lesz goblin kötözköd, hehe... "

Azzal magamhoz veszem kedves fattyúkardom, és útra készen várom, hogy induljunk.

[Noryella]

(Ariel)

A nagydarab barbár végül hozzánk csapódott, ennek igazán örülök. Nagyon megkedveltem. Kezdem érteni, hogy a bátyám miért barátkozott meg egy hozzá hasonló alakkal. Ha jók a számításaim nem fogunk unatkozni az út alatt. Kíváncsian várom, hogy milyen útbaigazítást adnak Derollnak a városőrök. Ha nagyon muszáj én is be tudok segíteni a kérdezősködésbe.

~Egy nőnek olykor mégiscsak könnyebben elárulnak ezt-azt... No, de nem mindenáron teszek ilyet. Nem vagyok én Ellana papnő!!! Azok kelletik magukat állandóan, mintha sosem tudnának másra gondolni... *szemforgat* Sokkal rosszabbak időnként, mint némely férfiember...~

- Én örülök, hogy te is jössz Edgarth! Több szem talán többet lát! - Kacsintok rá, majd követem Derollt.

[Mesemondó]

KM esemény: 15. nap, Xandaras

A belsővárosban megtelnek az utcák emberekkel, rengeteg a látnivaló. Sok a magányos vagy gyermekkísérettel piacra igyekvő, kosárral felfegyverzett nő, a tizenévestől az idősig. Jó pár libériás alak is sietve tör utat magának a tömegben, olykor csomagokat cipelve, máshol kisebb csoportokba verődve különféle mesterségek inasai sietnek dolgukra, vagy próbálnak úgy tenni. Több kisebb csapszék is kinyitotta kapuit, a korai órák ellenére többen megállnak egy-egy italra és még több pletykálkodásra.
/Shirin/
Hamar útba igazítanak a felcserek és gyógyítók utcájába, ami valójában egy kisebb tér, közepén embermagasságú szobor önt korsójából vékony sugárban vizet. A környéken több bolt vagy utcai árus kínálgatja füveit és egyéb csodaszereit. A füvek között számos olyan van, amiről még sosem hallottál, de mikor elmagyarázod, mire van szükség, rád sóznak pár holmit. Egy árusnál külön pipafüvet illetve forrázni való gyógynövényeket is találsz. Egy másik árus kétértelmű célzásai alapján feltételezed, hogy egyéb, kevésbé ártalmatlan füveket és keneteket is be tudnál szerezni, ha akarsz. (írd fel, milyen füveket szeretnél, az ár később)
/Deroll, Ariel, Edgarth/
A megkérdezettek zömének fogalma sincs, kiről beszéltek, végül egy angyalarcú, de ravasz szemű kislegény igazít útba. A raktármester a Mocsárvárosban található annak, aki nagyon keresi. A fintor alapján nem örvend tiszteletnek a mester.
(A külsőváros, lásd fenti reag)
Itt sem sokan ismerik a mestert, bár inkább az a benyomásotok, hogy nem akarják ismerni. Csak néhány érme felmutatása után hajlandó egy féllábú alak arra, hogy elvezessen hozzá. Az egykori városőr (legalábbis annak mondja magát) szerint egy mocsári szörnyeteg rágta le a lábát, de mivel épp nem volt szolgálatban, nem kap semmiféle juttatást. Ezen panaszkodva vezet végig benneteket egy kisebb utcán, majd a nyílt víz fölé érve habozás nélkül lép fel a pallóra. Az út innentől enyhén ring lépteitek alatt, de a látszat ellenére megbírja a súlyotokat. Több hajó és lábakra épített épület mellett haladtok el, mire egy nagyobb, kibelezett hajó oldalába vágott kapura mutat vezetőtök. Itt találjátok meg Logar Werhann-t. Ezt követően elveszi jutalmát és meglepő gyorsasággal távozik. Mikor ismét az ajtó felé fordultok, a környékről fél tucat ember gyülekezik körétek. Az egyetlen közös vonásuk a jól kimunkált felsőtest, pár Edgarth még így is kitűnik közülük. Mindnél láttok kést, néhányan bunkósbotokat tartanak, de nem támadnak – egyenlőre.
/Matt/
A fogadós elgondolkodik, de közben érzed a megkönnyebbülését.
- Dorani magiszter nem üdítette fel jelenlétével szerény házamat már több éve, de nem feltétlenül nálunk szállt meg. Ha az uraság óhajtja, körbeküldöm pár mihaszna legényemet, akiknek a kezük lassú, ha munkáról van szó, de a fülük és szemük fürge. Talán estére többet megtudhatok, de szégyenkezve kell kérnem néhány érmét, mert sok száj csak akkor nyílik meg, ha megtelt a marka.

[Gordon]

//Deroll Rochald//

Egy jó ideig keresgéltünk és kérdezősködtünk, végül valaki tudott segíteni nekünk, ám nem nagy tisztelett van Logar raktár mester iránt, de folytattuk utunkat a külsővárosba, közben Edgarth és Arielnek mondom.
– Mattról keveset tudunk lehet kém, de lehet nem, ezt nem tudjuk, de varázslók nem harcra vannak képezve, így egy tucat goblintól is szerintem megijedne és meghalna, ha csatlakozna képezni kéne, hogy harci helyzetben tudjon mágiát használni.
Pillanatnyi szünet után mondom tovább. - Ezt a témát most azért hozom fel, mert Edgarth igaza van tényleg el kell a segítség, viszont lehet kém és ettől tartunk, ám kérdés az, hogy Matt varázsló létére ugyanara képes-e mint te Ariel vagy Shirin, hogy túlerő ellen is harcoltok, tudván nem sok az esély a túlélésre. <Kivétel én és Edgarth, akiket harcra képeztek.>
Pillanatnyi gondolat után folytatom. - Igaz azt is mondta, hogy a mesterét keresi, ám mi igaz belőle még azt nem tudjuk.
Beszélgetések közepette eljutottunk a külsővárosba.

Ott hosszas kérdezősködésben egy féllábú volt katona segítet nekünk, úgy hogy 10 rézpénz felmutattam, útközben sokat panaszkodott, de végére csak odaértünk.
Átadtam a 10 rézpénz, utána sietősen távozott, majd pár pillanattal később egy tucat felfegyverzett ember gyülekezett körénk.

<Logar Werhann raktár mestert akarják elintézni vagy az emberei, de én azt hittem csak egy személy élte túl, nem egy osztag, csak egy megoldás van, ha tévedek jön a vérrontás. Mivel a jelszót úgy említem meg, mint valami tárgy, így ellenség nem tudja miről beszélek, de aki várja a jelszót az igen.>

Kezemet készítem a másfélkezeskardomhoz és felfegyverzett tömeghez szólók.
– Üdvözlöm önöket uraim, Logar Werhann-t raktármestert keresem, mivel tartozik a bíbor hold fényével, ha tudtok valamit a hollétéről, akkor megköszönnénk?!

[Arnoil]

/Matt/

A fogadós reakciójától kicsit megélénkülök.

- Látom fogadós uram, minden gondolatod a vendégeid óhaja körül forog. Epedve várom, hogy figyelő tekinteted nyomán nagyszerűen irányított embereid meghozzák a kívánt információt, s végre szeretett mesterem nyomát tudom újra követni. Addig is akkor köszönettel elfogadom házad kínálatát.

Mondandóm végeztével öt ezüstöt ejtek a fogadós kezébe.

< Atlam, ez nagyon tetszett. Azt hiszem ezt még gyakorolni fogjuk mert mondjuk úgy hogy megmozgatja az ember beszélőkéjét egy ilyen cizellált beszéd. >

[Dierol]

//Shirin Cossagor//

A téren álló szobornak nagyon megörülök. Végre valami szívderítő látvány. Kényelmesen odasétálok, majd a tövébe halk sóhajjal leülve pár percig pihenek, és nézelődök. Utána már végignézem a teljes kínálatot, ráérősen válogatok, a forrázni való gyógyfüvekből rendesen bevásárolok, illetve a különféle vérzéscsillapító és a mocsári kórságok ellen javallott füvekből nem különben. A kétértelmű célozgatásokat meg sem hallom – eddig sem nyúltam ilyen eszközökhöz, és most sem fogok.
Utána jó hangulatban távozok a terecskéről, és visszatérek a fogadóba, ahonnan reggel egy jó ebéd ígéretével indultam.

//10 adag vérzéscsillapító fű (cickafark), 10 adag lázcsillapító, 10 adag náthára (kamilla, bodza), 5 adag féreghajtó (diólevél), 5 adag köhögésre (ánizs), 5 adag köszvényre (ezerjófű), 10 adag maláriára (cickafark), 10 adag tüdőgyulladásra (vérfű), 5 adag vérhasra (borsos keserűfű)//

[Noryella]

(Ariel)

Az úton csendben hallgatom a társaimat, de inkább nem fejtem ki a véleményemet. Ki tudja, ki hallja meg, amit mondunk?! Lehet, hogy túl elővigyázatos vagyok, de nem sok jót ígér szerintem ez a hely számunkra. Amikor némi pénz ellenében is zsákutcába vezetnek minket, az ellenfelek láttán diadalmas, már-már ördögi mosoly terül szét arcomon. A harc ígérete mindig is felvillanyozott. A köpenyemet most úgy igazítom, hogy ne takarja többé az Istennőm jelét. Ha ez nem tántorítaná el a támadóimat, kezem a hosszúkardom markolatára téve megszólalok:

- Nocsak, harcolni vágytok? Velem? Állok elébe! Arel úgyis örömét leli majd benne! - Címzem a díszes társaságnak a szavaimat, feszülten figyelek és készülök a leendő harcra.

~Ezért már megérte az a néhány rézérme!~

[Haome no Munemoto]

Edgarth, Morn fia

<Nocsak, végre témánál vagyunk... De nem biztos, hogy szerencsés ezt most megbeszélnünk - figyelnem kellene a környezetet; nem szeretem a meglepetéseket.>
Ezért mikor Deroll befejezi a mondanivalóját, rásandítok.
"-Én örül te beszélni ez, de lehet nem most kellene?.. Én figyel, nem szert meglepetés kapni, tőr a hátba, vagy ilyesmi... Beszél ezt később meg, jó?.."

<Remélem, nem sértettem meg.>

A féllábú, magát fegyverforgatónak mondó harcosféle ambivalens érzéseket kelt bennem.
Hiszen nem szeretnék erre a sorsra jutni, hogy így veszítsem el a harckészségem és a szabadságom - szomorú sors ez egy harcosnak.
Másrészt viszont nincs ebben az alakban semmi tartás - és ezért egyáltalán nem szánom őt.
Mikor megérkezünk - gyanakodva méregetem a környezetet.

A verőemberek láttán nem annyira felhőtlen az örömöm, mint Arielé.
<Verőemberek - volt már dolgom velük... Falkában, mint a farkasok - és úgy is harcolnak. Szóval ügyelj a hátadra!..>
Hagyom hát, hogy a lány vigye a szót - abban úgysem vagyok jó, én inkább teszek egy félfordulatot, és fedezem a hátunkat. Nem teszek fenygető mozdulatot, de a kardmarkolatra tett kezem és az arckifejezésem egyértelművé teszik: nem fogok harc nélkül meghátrálni, ha úgy alakul...

[Gordon]

"-Én örül te beszélni ez, de lehet nem most kellene?.. Én figyel, nem szert meglepetés kapni, tőr a hátba, vagy ilyesmi... Beszél ezt később meg, jó?.."

<Úgy tűnik társaim nem akarnak a témáról beszélgetni, pedig azt hitem zavarja őket, végül is elmondtam amit akartam.>
Sétálgatás közben Edgarthnak válaszolok. – Rendben megértem, de igazából nincs is mit megvitassunk a továbbiakban, mivel csak most mondhattam el a véleményemet.
<Titokzatos varázsló társaságában, ugyan nem is hozom fel a témát.> Közben elértük a külső várost.

//Reagom többi része feljebb van.//

[Mesemondó]

KM esemény: 15. nap, Xandaras

//Ariel, Deroll, Edgarth//
Ariel bátor fellépésére többen felmordulnak, pár kézben megemelkedik a fegyver, de nem támadnak. Deroll szavaira kinyílik az ajtó és egy idősebb, tisztább munkásruhát viselő alak lép ki.
- Szóval Werhan urat keresik, valamiféle tartozás miatt? Jobb lenne az ilyesmit odabenn megbeszélni – int hívogatóan az ajtó felé. Mikor közelebb léptek, ketten előlépnek és a fegyvereitek után nyúlnak.

Odabenn egy jókora helység fogad benneteket, a falak polcokkal megrakva, azokon mindenféle holmi. Több bála árut csak egyszerűen lepakoltak a földre, némelyiket felnyitották. A bálákon különféle jeleket pillantotok meg, ezek általában a tulajdonosát jelölik, de itt alig láttok két egyformát. A helységet szintén megrakott polcok illetve egymásra halmozott bálák osztják több helységre. A raktárban felerősödik a mocsárszag, de az itt tartózkodókat nem zavarja. Egy kellemes megjelenésű, kopottas vászonkabátot és bőrnadrágot viselő, középkorú férfi fogad benneteket. Fegyverként csak egy hajlított pengéjű kést láttok nála, de van valami a megjelenésében, amitől harcos ösztönötök veszélyt jelez. Közös nyelven szólal meg, annak is egy letisztult formáját beszéli.
- Én vagyok Logar Werhan, de attól tartok, még sosem találkoztunk, és semmiféle tartozásról nem tudok.
//éberség próbát kérek, siker esetén egy rejtőködő férfit szúrtok ki tőletek balra, egy számszeríjjal//

//Matt, Dierol//
Nap közben szabadok vagytok, jót tesz a pihenés mindkettőtöknek. Déltájt több ember jelenik meg kisebb csoportokban és hamarosan felszolgálják a beígért ebédet. A vendégek láthatóan a város tehetősebb rétegeit képviselik.
Dierol: rezenként végül 1 ezüstöt fizetsz ki.

[Gordon]

//Deroll Rochald//

<Ariel keresi a harcot, de fölösleg előbb utóbb úgyis megtalál és nem egy apróbb vágás lesz belőle.>
Arielt előre engedem, ha nem hajlandoak fegyverünkkel együtt beengedni, akkor átadom nekik a fegyvereimet, majd beértünk az épületbe és Logar Werhan raktármesternek mondom.
- Hagy mutatkozzak be, Deroll Rochald vagyok. Pillanatnyi szünet után folytatom.
- Elnézést a tartozás csak megtévesztés volt, de szükség volt rá, ha hagy néhány pillanatot elmagyarázom. Ha nem kezdődik el a mészzárás, akkor folytatom.
- Mi különböző zsoldosok vagyunk, de egy nagyhatalmú földbirtokos felfogadott minket, hogy vigyük el a vér szerinti örökös fiát hozzá, még mielőtt a betegség elviszi, tárgyként fogalmaztam meg a jelszót, amit nekünk megadott, ami így hangzik, bíbor hold fénye. Pillanatnyi szünet után mondom.
– Az ismeretlen föld birtokos, mondott még valamit, ne bízunk meg senkiben, de rögtönöznöm kellett, mivel időnk fogy, ezért kérném bizonyítsa, hogy ön valóban Logar Werhan.
<Ha nem tudja bizonyítani, akkor meg kell, hogy öljek mindenkit (saját társaimon kivül), mert ezt kaptam utasításként és nem szeghetem meg. Bizonyitékként, ha a gyereket bemutassa, akkor elhiszem, hogy jó helyen járunk.>

[Noryella]

(Ariel)

Amikor a fegyveremet vennék el, teszek egy lépést hátra, majd megelégelve a helyzetet, adok egy kis ízelítőt bemutatkozásképpen a hatalmamból. Kezeimet felemelve az ég felé, majd az ima után fennhangon szólok az ajtóban álló kettőhöz:
- Ariel, a Vadak úrnőjének, Arelnek felszentelt papnője vagyok! Engedjetek, vagy megismertetlek benneteket a Sólyomasszony haragjával. - Fenyegetőnek igyekszem mutatni magamat, komor ábrázattal, villanó tekintettel, stb. Igyekszem megfélemlíteni őket ezzel a fellépéssel. Majd várom a reakciót. A fegyvereimet értelemszerűen nem szándékozom átadni senkinek. Akár meg is verekszem velük, ha máshogy nem akarnak beengedni.

//A Hatalom szava nevű papi varázslatot szeretném alkalmazni. (1 Kegy pont)
Akt. Kegy pont: 25-1= 24 maradt!

OFF: Természet, Lélek szféráim vannak. Ilyenkor milyen színű lesz a szent szimbólumom? Arany és Smaragdzöld keverék vagy csak az egyik szín fog látszani?//

[Dierol]

//Shirin Cossagor//

A fogadóhoz visszasétálva megcsap a készülő ebéd illata. A helyzettel elégedetten lépek be a fogadóba - sőt, már-már kezdem megszeretni a helyet, hisz eddig nem lehetett panaszom a kiszolgálásra. Igaz, az árfekvése meglehetősen borsos. Lepakolok, majd visszasétálok a fogadó ivójába. Egy kellemes, ablak melletti asztalnál foglalok helyet, és miközben ebédemet költöm, elgondolkozok, hogy vajon a többiek most mit csinálhatnak.

<Ugyan a magisztert nem sikerült magammal csalni, de sebaj - ő a saját dolgával törődik. Gondolom most éppenséggel a kedves rokon vendégszeretetét élvezik, miközben magyarázzák neki, hogy mekkora szerencse érte. Ha van egy kis jó érzés benne, teával kínálja őket, és hálálkodik az isteneknek. Holnap indulhatunk is... Persze, ha nem hisz nekünk, mert miért is hinne? Akkor is vigyáznunk kell rá, hisz ki tudja, mikor akarják megtámadni? Ezt a lehetőséget is számba kell vennünk...>

A kellemes ebéd után visszavonulok a szobámba szellemi gyakorlatokat végezni, majd pedig a fogadó ivójába visszatérve teázgatva várom a többiek visszatértét.