A fergeteg átvonul (ÚTK)

[Mesemondó]

A birodalom hadban áll. Északon, a renegát tartományban, amit az ott élő eltévelyedettek nem átallanak szentföldnek nevezni, már évek óta tart a hadakozás, ami kezdi kimeríteni a birodalom könnyen mozgósítható tartalékait. Az egyházi és világi rendek odaküldték legjobbjaikat, akik közül kevesen tértek vissza. A kincstárak ürülnek, és még nagyon nem látszik a háború vége. Ilyenkor nem hiányzik egy újabb támadás.

Az Egyetlen 2681. esztendejében - a Pyarroni hitetlenek időszámítása szerint a 3700. évben - a nyugati határ mentén az ott élők mozgolódást éreznek. A nomádok inkább eltávolodnak a határtól, kerülik az érintkezést, barátságtalanok. Az egész évben és a következő év elején is elég keveset sikerült megtudni arról, mi is készül az Erbo túloldalán. Az a kevés próbálkozás, ami sikerrel jár, rosszat sejtet: Boguz-Ilik tavaszra a szállásokhoz közelebb vonatta a méneseket, a tél folyamán az emberei nem csak kijavították, hanem alaposan meg is erősítették a vértezetüket, fegyverzetüket, rengeteg nyílhegyet kovácsoltak, és a vesszők is nagy halmokban állnak. Azok pedig, amik nem vezettek sikerre? Embereink többsége nyomtalanul eltűnt; néhányuknak sikerült megtalálni a testét és látható, hogy nem volt könnyű és gyors haláluk; még kevesebben pedig hazajöttek és szokatlanul és indokolatlanul kemény harcról számoltak be.

Valami készül a Ravalliadonól északra - és ha megerősödik a zöld fű, meg is tudjuk, mi az.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Iymer]
Helyszín: Shadon, Shadlek tartomány
Időpont: Az Egyetlen 2682. esztendeje, Dorjan
Sum havának 7. napja; tavasz közepe
Résztvevők: Alavero del Montargonis lovag [Altair]
_____________________________________________________________

Újabban egyre többen emlegetik, hogy készülnek valamire a Féldomíniumokon túl lakók. Ilyet szinte mindig hallani, de tavaly év vége felé egyre sűrűbben. A hosszú és unalmas tél elmúltával - úgy hallottad, arrafelé talán lesz valami, talán újból a Feketerend? - Salmo felé veszed utad embereiddel, Veronnal és Assimissel. Mind a ketten rendetek laikus tagjai, de póri származásuk és neveltetésük miatt kevés az esélyük, hogy lovag legyen belőlük, esetleg felszenteljék őket. A téli szállásodon csatlakoztak hozzád segítőnek, fegyverhordozónak, ha úgy tetszik, csatlósak - mégiscsak emelik egy ilyen híres lovag fényét.

Az éjszakát Perignon apát rendházában töltöd. Ezen a rendházon is meglátszik, hogy megviseli a birodalmat az elhúzódó háború. Nagyrészt fiatalokat látsz, akik még nincsenek sem felszentelve, sem rendes kiképzést nem kaptak még, vagy időseket, akik már alig alkalmasak bármiféle szolgálatra, és két lábadozó sebesültet. Ép, hadra fogható katonája, pláne lovagja itt is alig van a rendnek, összes számukat egy-két tucatra becsülöd.

Tisztességgel fogadtak, ahogy egy ilyen híres lovagot illik, néhányan felfigyelnek a neved hallatán. A lovadat ellátták, külön cellát kaptál, embereidet a konyába, téged pedig az apáthoz kísértek, aki - úgy tűnik - ismeri a neved és a tettedi többségét. A rendház gazdasági udvarán találjátok meg, az esti feladatok ellátását ellenőrzi.

- Üdvözlöm Montargonis lovag! Ilyen híres lovag a mi szerény hajlékunkban! Ma este nem kell tartanunk a Feketerend támadásától, ugye? - itt egy félmosoly jelenik meg az arcán.

Szivélyesen belédkarol, és a laikus testvért, akivel megtaláltátok az apátot, elküldi a konyhára némi harapnivalóért
- Nemsokára kezdődik a vacsora, tartson velünk! Remélem, megtiszteli asztalunkat és elfogadja a meghívást.

[Altair]

Alavero del Montargonis

Sokan emlegetik mostanság, hogy valami készül Shadlekben.
<Nohiszen, arrafelé minduntalan készül valami. Miért lenne kivétel az elkövetkezendő időszak? Talán rendet lehetne tenni ott, ha nem lenne a gorviki háború. Rengeteg jó katona van ott, idegen országban, mikor itthon is szükség lenne a hadseregre.>
A készülődésről szóló pletykákat figyelmen kívül hagyva haladok arrafelé. Nem azért megyek oda, mert most készülnek valamire, azért megyek, amiért eddig is minden alkalommal.
A rendház katonai állapota, a birodalom többi részéével egyetemben nem túl rózsás, kevés a jó katona itthon. A fiatalok, ha kiképzés nélkül kell csatába menniük, nem biztos, hogy visszatérnek onnan.
A fogadtatás, mint mindig, ha megismernek, most is örömmel tölt el. Annak még inkább örülök, hogy a rendházat vezető apát is tudja, ki vagyok. Kedves üdvözlését mosollyal az arcomon viszonzom. A Feketerend említése azonban letörli ezt a mosolyomat. Kissé elkomorulva válaszolok neki.
- Megtisztelő ez a bizalom, mindazonáltal, ne fessük Ranagolt a falra. A végén még ránk szakad a tető.
Egy kicsit sajnálom, hogy kénytelen voltam félmosolyára teljesen komoly, sőt komor választ adni. Úgy tűnik nem lomboztam le túlságosan, mert belém karol. A meghívást már újból mosolyogva fogadom el.
- Köszönöm – hajtok fejet ennek testbeszéddel is történő kifejezésére az apát felé, majd folytatom - természetesen eszem ágában sincs visszautasítani egy ilyen szívélyes meghívást.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Iymer]
Helyszín: Shadon, Shadlek tartomány
Időpont: Az Egyetlen 2682. esztendeje, Dorjan
Sum havának 7. napja; tavasz közepe
Résztvevők: Alavero del Montargonis lovag [Altair]
_____________________________________________________________

Látod rajta, nem fog többet viccelni a Feketerenddel, értette a reakciódat.

Körbejárjátok a gazdasági udvart. Néhány ól, egy istálló, az állatok körül mindent rendben találtok. A csűrben viszont elég rendetlenül lett elpakolva, az ekék is csak ímmel-ámmal lettek letisztítva, így az egyik szolgát nagyon megszidja Perigon apát, és visszaküldi rendet csinálni. De nem azért karolt beléd, hogy a gazdaságát bemutassa, rád kíváncsi:
- Ugye, tavaly jártak a deltavidék felé és az öböl partján hadakozni? Vagy tavalyelőtt? Erről csak annyit hallottam, hogy nagyrészt sikerrel jártak, és még egy helytartót vagy ... - zavartan gondolkodik - valami főtisztet is elfogtak, aki a Feketerend tartományi elöljárója volt, de az aprómunka még hátravan. Ez hogyan is történt?

Időközben visszaérkezik a laikus testvér, kezében két szelet reggelről maradt kaláccsal és egy literes flaskával, benne vizezett, de jó bor.
- Bő fertályóra mulva lesz a vacsora, addig is verje el az éhét, szomját.
- Ha már vacsora. Te pedig keresd meg Adso testvért. A vacsoránál ő fog felolvasni a Szentek Cselekedeteiből, Cercerum Ad Aventis utolsó történetét.

A raktárépület felé veszitek az irányt. Az istálló, ahová a lovadat kötötték és a raktárépület szomszédosak, közöttük egy széles átjáróval hátra, a hazdasági udvarra. Ezek az épületek kettévágják az apátság területét. Ahol beléptél és fogadtak, a díszudvar, és mind az istállóból, mind pedig a raktárból van hátrafelé is kijárat, de lényegeseb kisebb, mint az átjáró.

[Altair]

Alavero del Montargonis

Az apátság gazdasága nem igazán kelti fel a figyelmemet, de ezt nem teszem szóvá. Egyelőre csendben haladok az apát mellett, mikor a szolgákat „lerendezi”, akkor diszkréten hátrébb húzódok egy kicsit. Élénk érdeklődése a Feketerend ellen folytatott harcok iránt, elég meglepő számomra.
<Biztosan csak azért kérdezi, mert tudja, mennyit harcoltam ott.>
- Tavaly történt az eset. Valóban sikerült egy fontosabb elöljáróját is elfogni ennek az átkos rendnek. Egy várban tartózkodott, előtte volt egy kisebb csata is, de azt komolyabb veszteségek nélkül nyertük meg. A probléma a várban következett, mikor már nem számítottunk nehézségekre. Bevonultunk, de sokan nem mentek ki a harctérre csatázni, hanem bevártak minket ott, és rajtunk ütöttek. Az udvaron körbefogták az embereinket, lezárták a kaput, és megpróbáltak megölni mindenkit. Ha pedig már bent nincs hithű katona, védték volna tovább a várat a sereg többi részével szemben. Sikerült kijutnunk a gyűrűből, de a várban is harcolnunk kellett még. Szobáról szobára vágtuk át magunkat a feketerendi csatlósokon. – Az esemény felemlegetése miatt, szinte önkéntelenül nyúlok a vállamhoz. Bár ezt nem teszem hozzá, én sem úsztam meg ezt a kétes értékű győzelmet sérülés nélkül. Szerencsére páncél volt rajta, mint mindig, így „csak” két hétig kellett pihentetnem a karom, mert egy buzogány úgy eltalált, hogy utána nem bírtam meglendíteni a pallost. – Végül elértünk a vezérhez, és onnan már felmorzsoltuk a megmaradtakat. Az elfogott vezető ismert néhány lovagot, és ami fontosabb másik áruló földbirtokosokat is megnevezett. – zárom be a történetet.
A felkínált ételt köszönettel elveszem, valóban megéheztem kissé a hosszú út alatt. A továbbiakban, ahogy eddig is, csak követem az apátot, amerre vezet, feltéve, hogy a vacsoráig hátralévő fertályórát végig az én körbevezetésemmel szándékozik eltölteni.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________
KM esemény [Iymer]
Helyszín: Shadon, Shadlek tartomány
Időpont: Az Egyetlen 2682. esztendeje, Dorjan
Sum havának 7. napja; tavasz közepe
Résztvevők: Alavero del Montargonis lovag [Altair]
_____________________________________________________________

- Igen, értem. - Ahogy magyaráztál, láttad, figyel rád, érdekli, amit mondasz, de fontos számára a dolga is, így haladtok lassan az ellenőrzéssel is - Igen kemény harc lehetett, ahogy így mondja. - Nem úgy néz ki az apát, mint aki rendszeresen használ fegyvert, meg kezd is kiöregedni belőle, nálad, ahogy így kinéz, legkevesebb húsz évvel idősebb, bár, ki tudja? Volt már részed nagyobb meglepetésben is. - Mesélne részletesebben az egész hadjáratról is? Én úgy hallottam, lett volna még mit tenni, de vissza kellett rendelni a sereget. Vagy nem így történt?

Lassan elértek a raktárakhoz, ahol a cellárius vár - legalábbis egyikük kezében egy nagyobb kulcscsomót látsz, és kinél másnál lehet még? -, és néhányan már mellé gyűltek. Mindannyian rád kíváncsiak.

[Altair]

Alavero del Montargonis

- Lett volna még mit tenni az biztos. Az igazat megvallva, arrafelé mindig van még mit tenni. Egyszer a Feketerend próbálkozik minden lehetséges eszközzel, most meg azt pletykálják, mozgolódnak a nomádok. Bár ebben ki tudja mennyi az igazság. Nem tartom valószínűnek, hogy a közeljövőben megoldjuk az összes problémát Shadlekben.
Itt egy kis szünetet tartok, nem tudom, mit mondjak neki, de a hadvezetés nem az én asztalom. Hiába szerveznek meg akárhogyan egy hadjáratot, ha nincs, aki a csatatéren harcoljon, akkor semmit sem ért az egész. Én inkább markolom a kardot, minthogy a térképeket bámuljam.
- Restellem, de hadjáratok levezetéséhez én kevesek értek. Mikor felálltunk az ellenféllel szemben, akkor kezdődik az én időm. Az addigiakat olyanok intézik, akik nálamnál jobban értenek hozzá. Jómagam csak annyit tudok a dologról, hogy felsőbb utasításra a sereg kivonult. Azt mondták, nem tudják garantálni az utánpótlás biztonságát, így inkább visszahívták a sereget. Arra valóban nem volt szükség, hogy az ellenség hozzájusson a nekünk érkező fegyverekhez és ellátmányhoz, a kísérőket és a néhány érkező katonát meg lemészárolják. Ez a hadjárat ilyen méltatlanul ért véget, de nem sokáig lesz nyugtuk az eretnekeknek. – válaszolom most már kicsivel rövidebben az apát újabb kérdésére.
A raktárnál várakozó embereket egyelőre figyelmen kívül hagyom, csak nagyjából megnézem magamnak, kifélék-mifélék, harcosok, vagy csak szolgálók és földművesek.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________
KM esemény [Iymer]
Helyszín: Shadon, Shadlek tartomány
Időpont: Az Egyetlen 2682. esztendeje, Dorjan
Sum havának 7. napja; tavasz közepe
Résztvevők: Alavero del Montargonis lovag [Altair]
_____________________________________________________________

Ahogy mesélsz, lassacskán odaértek a raktárnál várakozó emberekhez, akik szintén érdeklődve hallgatják a beszámolód. Az apáton látod, némileg lelombozódott, őt épp az érdekelte volna, amit te olyan röviden lerendeztél, de a cellárius kíséretében van néhány felcsillanó tekintet. Az apát mondani készül valamit, de elharapja, rád néz, majd a celláriusra, hátrafordul, legyint egyet, végül neked mondja:
- Montargondis lovag! Nekem be kellene felyeznem a körutamat, amivel mintegy fél órával a vacsora előtt a templomban zárnék. Látom, a kis gazdaságunk nem nyűgözte le igazán, így akkor egyedül folytatnám az ellenőrzést, átadnám a celláriusnak és - ezt külön hangsúlyosan megnyomja - népes kíséretének. Addig frissüljön fel, a templomba, ha el tud jönni szívesen látjuk a vecsernyére, aztán pedig végre a vacsora fog következni.

Az apát ezzel elmegy, folytatja az ellenőrzést arra, amerre hátrafordult. A cellárius kezd invitálni, mutatja is merre, indul is:
- Clement cellárius vagyok. Az ispotályban elkészíttettem a fürdőjét. Tavalyról maradt sok kamillánk, így ha gondolja, a fürdővizébe szórhatunk egy keveset, és egy némi levendulaolaj is akadhat - erre a kíséret igencsak elismerően szól, füttyent, látszik, ez eseményszámba megy -, csak a legbecsesebb vendégeinkek szoktunk adni.

- Addig is mesélhetne a harcaiból egy-két érdekesebb részt, szívesen hallgatjuk - A háttérben hallod az "Igen, igen", a "Bizont ám!" és hasonlókat. Lehet, hogy sokszor fogod még ezeket a történeteket elmondani?

[Altair]

Alavero del Montargonis

Kicsit sajnálom, hogy nem tudtam az apát számára is kielégítő választ adni a kérdésére, sajnos azonban ennél többet magam sem tudok. A töprengése utáni közlendőinek egyszerre örülök is, meg nem is. Egyrészt nem kell udvariasságból végigjárnom az apáttal az egész gazdaságot. A kevésbé örvendetes része a dolognak, hogy a cellárius igencsak nagy létszámú kísérete rám kíváncsi.
- Feltétlenül szeretnék ott lenni. - válaszolom először az apátnak. Hosszú utat jártam meg mindenféle gond nélkül, illenék ezért hálát adnom Domwiknak. Ezután a cellárius felé fordulok:
- Köszönöm – felelem neki, majd a levendulaolaj említése után, mivel úgy tűnik, ezt tényleg ritkán adják a vendégeknek, újra megszólalok:
- Megtisztelő.
<Jó apám, Domwik nyugosztalja, most azt hiszem szépen lehordaná szegényt. Méghogy érdekesebb részt a harcaimból. Valahogy, mikor a bőrömre megy a dolog, minden harc „érdekesnek” tűnik.>
Bár a beszéd soha nem volt az erősségem, ennek ellenére mégis megpróbálok elmondani egy történetet. Viszont, hogy nekem is teljék valami örömöm benne, ne csak kellemetlen emlékek jussanak eszembe, most egy régebbi hadjáratból mondok el egy részletet. Mondjuk az első hadjáratból, amiben részt vettem, még fiatal, tapasztalatlan lovagként. Közben elindulok a cellárius által mutatott irányba.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________
KM esemény [Iymer]
Helyszín: Shadon, Shadlek tartomány
Időpont: Az Egyetlen 2682. esztendeje, Dorjan
Sum havának 7. napja; tavasz közepe, késő délután
Résztvevők: Alavero del Montargonis lovag [Altair]
_____________________________________________________________

A történeted közepére odaértek az ispotályhoz. A belépés során látod, hogy a kíséretedben a celláriuson túl már nagyrészt csak laikus testvérek: a fiatalabb lovagok és a fegyvernökök maradtak, a beavatottak elmaradoztak. Jobbra az ispotály fekhelyei vannak, egyelőre üresen. Balra egy lépcső vezet felfelé, a lépcsővel szemben egy szekrény, ahonnan előkerülnek az említett frissítő herbáriák és hátrább egy ajtó. Itt megvárják a történeted végét, majd a fiatalok, megköszönve a történeted, dolguk után néznek. Beléptek a celláriussal az ajtón, a kisebb szobában középen egy dézsa van forró vízzel, amibe beszórja a kamillát, a levendulás flaskát kinyitja és abból is csöppent párat a vízbe. Az illatok gyorsan megtöltik a helyiséget.
- Engedelmével, a vecsernye előtt néhány perccel majd küldök valakit, hogy kopogjon az ajtón.
Kimegy, egyedül maradsz. Két szék, egy üres dézsa és egy vödör hideg víz van még bent. Az egyik széken két közepes méretű tiszta, száraz lepedő és egy fésű van, míg a másik szék üres.

//
OFF:

Bár a beszéd soha nem volt az erősségem, ennek ellenére mégis megpróbálok elmondani egy történetet. Viszont, hogy nekem is teljék valami örömöm benne, ne csak kellemetlen emlékek jussanak eszembe, most egy régebbi hadjáratból mondok el egy részletet. Mondjuk az első hadjáratból, amiben részt vettem, még fiatal, tapasztalatlan lovagként. Közben elindulok a cellárius által mutatott irányba.

Nyugodtan tedd csak meg, bátran le lehet írni ezeket a történeteket a hozzászólásod részeként...
//

[Altair]

Alavero del Montargonis

A történet végén a hallgatóság távozása után már némileg megkönnyebbülten követem tovább a celláriust.
Hiába, valaki képes úgy csűrni-csavarni a szót, hogy a kebelbarátokat is egymás ellen fordítja, és a legádázabb ellenségeket is kibékíti. Nekem ilyen képesség nem adatott meg, így elég nehézkes számomra a hosszú történetek előadása.
<Szokatlan feladat, hogy ilyeneket meséljek. Szégyenkezni emiatt viszont nincs okom, mindenki azzal szolgálja az Egyetlen-t, amivel tudja. Én karddal tudom leginkább, hát azzal teszem. Aki prédikációval okítja az ifjakat, az azzal teszi, és az sem kevésbé hasznos.>
A szobába lépés után nem sokkal a cellárius magamra hagy. Mélyet szippantok a levendulaillattal telítődött levegőből. Azután a ruháimat lerakom az üres székre és beleülök a dézsába. Sokat nem üldögélek benne, lemosom magamról, hogy úgy mondjam, az út porát, majd kimászom. Az egyik lepedővel megtörölközöm, igénybe veszem a fésűt is igencsak megnőtt hajam rendbetételére. Aztán felöltözöm, és ha eddig még nem kopogott a cellárius által ígért ember, akkor elindulok magam a templomba.


//Ez eddig megtörtént, csak most nem volt ötletem történetre .//

[Mesemondó]

_____________________________________________________________
KM esemény [Iymer]
Helyszín: Shadon, Shadlek tartomány
Időpont: Az Egyetlen 2682. esztendeje, Dorjan
Sum havának 7. napja; tavasz közepe, késő délután
Résztvevők: Alavero del Montargonis lovag [Altair]
_____________________________________________________________

Gyorsan végeztél a fürdővel, elindulsz a templom felé, sehol a cellárius által ígért ember. A templomig menet sem papi sem lovag testvérrel nem találkozol, csak a szolgaszemélyzet néhány tagja néz meg jobban. A templom maga egy szokásos templom, mind méretében - talán egy kissé kisebb? -, mind elrendezésében. Középen két oszlopsor, kövezett padló, díszes szentély, a falon szentkép freskók, szobrok. Igazából csak a karzat hiányzik.

A templomban is egyedül vagy egy darabig, majd előkerül két templomszolga, akik az esti miséhez pakolnak elő, sűrűn feléd fordulva, össze-összesúgva. Idővel lassan elkezdenek jönni a szolgálók - elsőnek Veron és Assimis, akik bólintással köszöntenek -, akik a templomban hátul állnak meg, majd a lovagok és a fegyvernökök is, akik mind köszönnek neked és elölre mennek. Végül közös éneklésel bevonulnak a papok és a novíciusok Perignon apát vezetésével. A papok a szentélyre vonulnak fel, míg a novíciusok előtte állnak sorban, felétek fordulva. Elkezdődik a mise.

Sem a lovagok, sem a papok nincsenek sokan, lovagot magadon kívül négyet látsz - három fiatalt és egy idősebbet bekötött jobb karral - és ugyan ennyi fegyvernököt, míg a papokból hetet. Az apáton és a celláriuson túl még egy idősebbet és négy nagyon fiatalt. Mintha teljesen hiányozna a középgeneráció.

//

//Ez eddig megtörtént, csak most nem volt ötletem történetre .//

Akkor legfeljebb fél-egy nappal később válaszolsz. Nem probléma.
//

[Altair]

Alavero del Montargonis

Kissé furcsállom, hogy megérkezve a templomba, egyedül vagyok.
<Az Egyetlen templomában soha nem vagyok teljesen egyedül.> Nézek a szentély felé.
A falon lévő freskókat és különösen a szobrokat menet közben megnézem, elvégre az egész országban dicsérik a shadleki szobrászokat. A két templomszolga sugdolózására oda sem figyelek. A később jövők köszönéseit viszonzom, majd nem sokkal utána el is kezdődik a mise. Úgy tűnik a nehézlovasság elég kis létszámban képviselteti magát a templomban. Összesen öt, abból egy sérült a másik három meg…fiatal. Valószínűleg tapasztalatlan is. A papok között szintén sok a fiatal, bár nekik valószínűleg lesz alkalmuk tanulni a hibáikból. Ha egy lovag rohamban hibázik, könnyen előfordulhat, hogy nem lesz ideje javítani és végleg ott marad. Egy pap legfeljebb elakad a prédikációban. Az sem lehet kellemes, de sokkal jobb, mint meghalni. Feltűnően hiányoznak a már tapasztalattal rendelkező, de még nem idős emberek. Aki katona az biztosan harcol valahol. Talán épp Gorvikban. Pedig itthon is kellenének.
A szertartás közben semmi különöset nem teszek, követem a menetét. Közben hálát adok Domwiknak a baj nélküli utamért és az itteni fogadtatásért. Ezenkívül kérem, segítsen az eljövendő harcokban.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________
KM esemény [Iymer]
Helyszín: Shadon, Shadlek tartomány
Időpont: Az Egyetlen 2682. esztendeje, Dorjan
Sum havának 7. napja; tavasz közepe, este
Résztvevők: Alavero del Montargonis lovag [Altair]
_____________________________________________________________

A szobrok és a festmények némileg jobban kidolgozottak, mint azt a birodalom egyéb helyein egy ilyen templomtól elvárná az ember. Mivel többet is megnézel, így gyanús lesz a dolog, mintha a jelentőségénél többször szereplnének Cercerum Ad Aventis életéből vett jelenetek. Ha a képek és a szobrok nem segítettek volna, nem állt volna össze a kép, de most beugrik néhány dolog: a régi időkben, amikor a birodalom még a mostaninál lényegesen kisebb kiterjedésű volt, a nyugati térítés egyik alakja volt, és éppen ezért is lett belőle szent. A nagyjából ezen hely környékén élő barbárok közül volt, hogy egész nemzetségeket áttérített, fogságba vetették, de a bilincseire rálehelt és lehulltak, ő szabadon elsétálhatott volna fogvatartóinak ámulata közepette, de inkább az Egyetlen tanítását ismertette meg velük, aminek hatására sírva kérték a befogadásukat az egyházba - és a birodalomba. Ez után több útja volt, volt, hogy öt - vagy hét? már nem emlékszel - évre is eltűnt, majd újból felbukkant. Egy újabb térítésén újból elfogták, válogatott kínokkal gyötötrék a testét, majd felnégyelték és elégették. De a füstből kibontakozott az alakja és a mennyekbe jutott; és volt talán valami villám is, de... Valami ilyesmi jut eszedbe, de még bőven nem teljes a kép.

A mise szintén a szokásosnak mondható, közös éneklések, talán az egyháziak nagy száma és a kolostor szintén számos tanult tagja emelkedettebbé teszi. A szentbeszédet a harmadik, átalad még nem ismert idősebb pap tartja a kapzsiságról és a szegénységi fogadalom erkölcsi magasabbrendűségéről. Szépen összerakott, egyenes, hatásos és rövid beszéd. Többször is találkozik a tekintetetek, de hát te vagy az egyetlen új ember itt most. Újabb közös éneklés, majd Perignon apát lép elő.

- Mint azt már többen bizonnyal tudjátok, a mai vendégünk a dicső Alavero del Montargonis lovag és kísérete. Az Egyetlen áldása kísérje útja során!

Az apát kis szünetet tart, megvárja a moraj elültét, majd elindul: a mise végén, ahogy bevonultak, Perignon apát vezetésével kivonulnak a papok és a novíciusok, majd a lovagok. A sebesült lovag int neked, hogy ő majd csak utánad megy - a többi három fiatal lovag pedig ő mögötte áll, nem mozulnak.

[Altair]

Alavero del Montargonis

Hiába töröm a fejem, nem jut eszembe több a templom díszítésében feltűnően sokszor szereplő szentről. Bizonyára azért ábrázolták az építők ilyen sokszor, mert itt tevékenykedett. Amint elkezdődik a mise, gyorsan lezárom ezt magamban, majd alkalomadtán utánanézek kicsit pontosabban, ha már így felmerült.
A szentbeszéd, bár természetesen végig figyelek rá, minden hatásossága ellenére sem érint meg igazán. Kapzsi soha nem voltam. Van ugyan némi vagyonom, de erre szükségem van. A vért, fegyver és a harci mén nem olcsó, éppen ezért csak mi, nemesek tudjuk állni az efféle harcmodor költségeit. A nehézlovasság nélkül pedig elveszne az ország.
Az apát áldását szótlanul, enyhe főhajtással köszönöm meg.
<Dicső lovag? Nem vagyok én akkora hős, hogy így szólítsanak.>
A lovag hiába int, nem indulok el előtte. Én is kézmozdulattal jelzem neki, menjen csak. Ő sebesült, hát előreengedem. A három fiatalt viszont már nem várom meg, a sérült lovag után én is elindulok kifelé a templomból.