Utak és ösvényeken keresztül

[Vigo Odrich]

________________________________________________
Helyszín: Haonwell felé, Quiron-tengerén, Arbatros étkezdei csend.
Időpont: 3701. év 2. hónap 10. nap
Helyszínen töltött idő: 1. nap, este
Időjárás: Kellemes meleg éjszakai idő.
JK: Morel Dal Jandarvi
________________________________________________

Hajóinas sebbe nem tűnt vészesnek és erősalkohollal fertőtleníteted, azután rá raktál a sebére olyan növényt, ami csilapitsa a vérzést és tiszta kötszerrel fedőkötést csináltál, közben bemutatkozott.
– Köszönöm, elnézést Morel be sem mutatkoztam Toren Welton.
Apádnak a sérültje súlyosabb volt, mivel a fedélzet mester feje egész nagy területen vérzett, ezért több ideig tartott a gyógyítása. Közben ki szedték a lefegyverzett tőrős részeg legénység tagok az élelmiszer raktárból és kapitány parancsára a tengerbe dobták, utána mondta mindenkinek aki az étkezdében volt.
– Én Rochald kapitány szíves elnézésüket kérném a kellemetlen színjátékért és akik megsérültek azoknak is kérném bocsánatuka, meg ígérem nem fog előfordulni soha többért, azok akik segédkeztek örök hálám lesz feléjük, most fárasztó nap volt, kérem mindenki térjen nyugovóra.
Evvel kapitány elhagyja az étkezdét, aztán körülnéztél és sok törőt üvegek és néhány törőt székből maradt maradványok hevertek szanaszét a hajópadlón. Apád befejezte a fedélzet mester sérülését és oda ment hozzád, aztán mondta.
– Fiam én kifáradtam, úgy hogy megyek lefeküdni. Pillanatnyi szünet után folytatta.
- Jössz a szállásra vagy maradsz?
Közben megint körbenézel és kiürült lassan az étkezde csak a két nő volt bent aki felvette a rendeléseket, de most ép takarítanak, se a kereskedő család, se a legénység és utasok nem tartózkodtak az étkezdében már, még a fedélzetmester és hajóinas azok meg most nem rég léptek ki a kijáraton a sűrű fekete éjszakába. Hangokat csak a tenger moralása hallatszik és a szemetek söprése, amit még lehet hallani a csöndben. Apád lassan elindult kifele a kijáraton.

[Anhorienn]

//Morel Dal Jandarvi//

-Még nézelődöm kicsit az éjszakai tengeren, de lassan én is megyek.-felelem neki.
Majd a fedélzeten várok a találkára I.R.-el, a titokzatos dzsad lánnyal. Közben figyelem a tengert, és az éjszaka posztoló őrök, és matrózok munkáját.karom biztos ami biztos, rögzítem az övemen, mint szokás, hogy gyorsan előhúzzam, ha valami nem várt esemény történik.

[Vigo Odrich]

________________________________________________
Helyszín: Haonwell felé, Quiron-tengerén, Arbatros fedélzeten ismerkedés.
Időpont: 3701. év 2. hónap 10. nap
Helyszínen töltött idő: 1. nap, este
Időjárás: Kellemes meleg éjszakai ködös idő.
JK: Morel Dal Jandarvi
________________________________________________

- Rendben fiam ahogy gondolod, lehet mire vissza érsz a szállásra én az igazak álmát alszom, jó éjt. Apád evvel elhagyta az étkedét.
Te is a fedélzet fele vetted az irányt és várakozás közepette nézelődtél, csak egy-két matrózt láttál néha-néha egy lámpással sétálgatni és oldalukon az övön pedig egy rövid karddal.
Lassan leszállott az éjszakai köd is, de még elég jól lehetet látni a hajón.
Pár pillanattal később megjelent titokzatos dzsad lány, arcát takaró selyemmel, de szemeiről és hajáról azonnal felismerted, majd megszólalt. – Szia, nem gondoltam volna, hogy eljössz?
Odamegy a fedélzet széléhez a fa korát részéhez és nézi a tengert, ha odaértél akkor párpillanattal később mondja. - Irhande Vir Rheonirknek hívnak, de röviden Ihrintnek és hogy nevezik a titokzatos udvarlót? Nézd rád a zöld szemeivel kíváncsian.

[Anhorienn]

//Morel Dal Jandarvi//

-Morel Dal Jandarvi vagyok. Szólíts Morelnek. Hogy én lennék az udvarló? Te kértél tőlem találkát. Nem mintha bánnám.- Azzal gyengéden elmosolyodom.- Az út nem elég hosszú egy kapcsolat kialakulásához, de a társaságod akkor is kedvelt számomra. Valóban az Apád az a kereskedő, vagy akaratod ellenére vagy vele? Édesanyád szépségét örökölhetted, már amennyit látok belőled.-és végigmérem kíváncsi tekintettel a lányt tetőtől talpig.- Szóval? társaságra, beszélgetésre, vagy inkább védelemre, és lovagias megmentésre vágysz tőlem?

[Vigo Odrich]

________________________________________________
Helyszín: Haonwell felé, Quiron-tengerén, Arbatros fedélzeten ismerkedés.
Időpont: 3701. év 2. hónap 10. nap
Helyszínen töltött idő: 1. nap, este
Időjárás: Kellemes meleg éjszakai ködös idő.
JK: Morel Dal Jandarvi
________________________________________________

Válaszol Ihrin lassan a felett kérdésekre, közben néha feléd és néha a tenger felé tekinget, majd mondja. - Végül is igaz, de nem én bókoltam.
Takaró selyemtől nem látod, hogy mosolyog, de szemeiből olvasható, hogy jó kedve van, néhány pillanattal később folytassa a társalgást. – Jó tudni, én is csak beszélgetni és ismerkedni szeretek, többi már üzlethez tartozik.
Halkan nevetet a kérdéseden, majd válaszolt. – Vicces vagy, mivel kiskorunk óta nevel és tanít, meg ellát minket mindennel, úgy szeresük az öreg kereskedőt, mint a saját apánkat, ha ismertük volna az igazi szüleinket.
Szemeiből olvasva elszomorodott, majd mondta tovább. – Végül elmesélem, hogy hova valósiak vagyunk, Damakban születünk én és a nővérem a szegényebbik negyedében, ám anyám, amikor életet adott nekem belehalt szülésbe, akkor volt a nővérem 4 éves, így többiek vigyáztak ránk akkoriban és etetek, majd néhány ével később lopnunk kellet az ételélt, ám akkor voltam 6 éves a nővérem 10 éves és a várős őrség elkapott minket, majd a rabszolgák közzé kerültünk.
Pillanatnyi szünetet tartva folytassa. – Rabszolga vásáron kerültünk és ránk került a sor, akkor féltünk mi lesz a vége, ám akkor egy kerekedő túllicitálta a többieket és hozzá kerültünk, idők teltek múltak nála, ám apánk idővel lányaiként szeretet bennünket, talál régen elvesztet családja miatt, lehet öröm lányok voltunk, de mindig megválogatta apák a kuncsaftokat és mindent megadott nekük, azt hiszem ennyi az életem története.
Ahogy befejezte a mondatot, kérdezet is. - Morel mesélj magadról valamit, hova valósi vagy, családod, barátaid vannak-e?

// Kérnék egy Asztrál próbát. //

[Anhorienn]

//Morel dal Jandarvi//

-Abaszisz szülötte vagyok, Édesapámmal utazom a hajón, hogy új kihívásokat találjunk hazánkon kívül is. A harc és a küzdelem az életem, bár apám mindig arra tanított, a hősök elöl mennek és meghalnak, a stratégák, gyógyítók, és hivatalnokok gazdagon, öregségben halnak meg. De én inkább leszek hős, és emlékeznek majd a nevemre, mint halálom után az enyészeté legyen mindenem. kis hatásszünet: Még a nevem is...
//próbálom magam fényezni, és hatásosan előadni, hogy elbűvöljem a hősiességemmel.//
-Volt már, hogy szabadon döntöttél, és nem apád miatt letté valaki szeretője, hanem mert te akartad, esetleg beleszerettél? Arra még nem kaptam választ, hogy mit is vársz tőlem valójában... De ha itt lesz az ideje, úgyis elmondod... azzal elmosolyodom, mint aki nagyon biztos a dolgában

[Vigo Odrich]

________________________________________________
Helyszín: Haonwell felé, Quiron-tengerén, Arbatros fedélzeten ismerkedés.
Időpont: 3701. év 2. hónap 10. nap
Helyszínen töltött idő: 1. nap, éjszaka
Időjárás: Kellemes meleg éjszakai ködös idő.
JK: Morel Dal Jandarvi
________________________________________________

Ihrinek meséled, hogy az életed miből tevődik össze, de a hős szóra szomorú lett és szeme el kezd könnyezni, mondatok befejezése után nézi a tengert és felég fordul, majd mondja.
– Belement valami szemembe. Könnyezésre érti, de utána mint ha felszáradtak és eltűntek volna a könnyei, majd még valamit hozzá tesz.
- Tipikus hősök. Az volt a furcsa, hogy szomorúsága nem tűnt el, de azon kívül nem tudtál sokat kiolvasni belőle és elbűvölnöd sem sikerült.

Hosszasan néztétek csendben a tengert, ám kérdésedre megkaptad a választ.
- Volt, akkoriban voltam 15 éves, egy Damak várós védő lovagjai közt volt újonc, neve Anton in Ghárebló, ő volt 16 éves, de hasonlóan ő is ugyan ezt az elveket vallotta, akkoriban nem zavart, de ahogy apád mondta hősök előbb halnak, úgyis lett, de azokat, akik szerették köztük én is hátrahagyott.
aztán Ihrin elmeséli mi történt. - Ez egy délutáni napon történt, amikor Damak utcáin sétálgatunk kézen fogva kettesben. Közben néha téged meg a tengert nézte, levegőnyi szünet után folytassa.
- Ám ez az öröm nem tartott öröké, amikor betértünk az egyik kisebb utcába, két tolvaj velünk szemben állt és megkért Anton hátráljak, ekkor harmadik társuk erővel lefogott hátulról és tőrt szorítót a nyakamhoz, majd ezt mondta az egyik tolvaj vele szemben.
Lehajtja egy kicsit a szemét, aztán mondja tovább. - Kardodat dobd ide nekem és barátnőd torkát nem vágjuk keresztül, majd rá ordítottam, ne tedd, kérek, mert akkor mind ketten meghalunk.
Pillanatnyi szünet után folytassa. - Aztán mondta, fontos vagy, ne haragudj, evvel a tolvajok felé hajította kardját és amíg egyik tolvaj felvette a eldobott fegyvert másik kíméletlenül le szúrta, város őrség hallatán elmenekültek.
Feléd fordul és mondja tovább. - Oda rohantam hozzá, próbáltam elszorítani a hasán a vért, de súlyosabb volt mint hittem, majd mondta nekem fázom, aztán kérdeztem miért, mert ilyenek a hősök nem bírják szeretteik halálát elviselni, mondom neki, ne mert itt hagyni, majd mondta sajnálom, szer… és evvel meghalt.
Szomorúság a szemében látszott, de szépségét a selyem alatt sem rontotta, még ha nem is látod az arcát teljesen tőle, aztán folytassa. - De arra nem gondolt soha, milyen lehet nélküle, talán ezért nem tudtam elfelejteni 6 év után se és ezért voltam rád kíváncsi, hát ha te tudod a választ, ám a hős szó, se jó, de se rossz véleményem nincs róla, de ha egyedül hagyást jelent, akkor nincs rá szükségem és ha hősként dobod el életedet, akkor gondolj néha arra is, hogy ő a te hősöd akar lenni, akár egy barát, egy szülő vagy… Ezt pillanatot egyik járkáló matróz zavarja meg, majd mondja.
- Kérem, lassan menjenek a kabinjukba, mivel későre jár. Evvel el is megy, viszont sötétségből és a köd sűrűségéből látva már lassan éjfél van.

//Off: Próba sikertelen, de a fő kérdés jó volt.//

[Anhorienn]

//Morel dal Jandarvi//

Bár a kérdésemre igazi választ nem kaptam, nem tudtam meg mit is szeretne tőlem a szépséges hölgy, a pár nap amit itt töltünk talán fényt derít a dologra- gondolom magamban.
- Talán vissza is mehetnénk a kabinokba. Elkísérhetlek?- azzal karomat ajánlva indulnék a kabinok felé. több érintkezés még nem kéne a végén még megszédít, és a gondolatok helyett az ösztönök fognak vezérelni...
Miközben visszafelé haladunk, próbálok vidámabb témáról beszélgetni.
-Sokat utaztál? Hol volt a legszebb táj amit láttál? -Én is mesélek kedvenc abasziszi napfelkeltémről, ami egy kereskedelmi út alkalmával ért.

[Vigo Odrich]

________________________________________________
Helyszín: Haonwell felé, Quiron-tengerén, Arbatros fedélzeten éjszakai rejtély.
Időpont: 3701. év 2. hónap 10. nap
Helyszínen töltött idő: 1. nap, éjszaka
Időjárás: Kellemes meleg éjszakai ködös idő.
JK: Morel Dal Jandarvi
________________________________________________

Szomorúsága eltűnt a szeméből és mondja. – Igen és köszönöm, hogy elmondhat, ami zavart engem. Evvel karodba kapaszkodott, majd szép lassan a ködös éjszakában sétálgatatok. Sétálás közben szép témákról próbáltál beszélgetni, közben jó kedve lett és válaszolt. Igen rengeteget, mivel apám kereskedő, de ezt te is tudod.
- A naplemente Damakban, amikor dombon ültem és homok vörösé változott, tenger vize kék és narancsszínekben pompázott, mint ahogy az égbólt.
Meséled történetedet ép Ihrinek, ám ekkor hatalmasat rázkódik a hajó, mint ha csak neki ütközött volna valaminek, utána látod a matrózokat Rochald kapitány társaságában, hogy mennek a raktár felé, majd egy csapó ajtót felhúznak és falépcsőn lebaktatnak, néhány matróz a kíváncsiskodókat meg távol tartsa. Matrózok között még ott őrködik az a fiatal inas, aki Toren néven mutatkozott be neked, amíg sérülését rendbe raktad. Visszafordultál Ihrint felé, majd mondta neked.
– Ne aggódj vissza találok a kabinomba, te meg nézd meg mi folyik ott. Evvel óvatosan átölel, majd elenged és utána mondja. – Kösszi az éjszakát és szia. Evvel elindul a kabinlejáró felé Ihrint.
Meglát Fhojer doktor és oda megy hozzád, majd kérdezi tőled.
– M.. Mi tört.. történt, megint verekedés és vér? Látod rajta még mindig elég megviselt állapotban van, mivel szavaiból kiderült lehet nem bírja a vér látványát.

[Vigo Odrich]

________________________________________________
Helyszín: Haonwell felé, Quiron-tengerén, valami ismeretlen hajóraktér.
Időpont: 3701. év 2. hónap 10. nap
Helyszínen töltött idő: 1. nap, éjszaka
Időjárás: Kellemes meleg éjszakai idő.
JK: His Oreon
________________________________________________

Előzmények: nagyapám volt kedveséhez egy barlangban lakó boszorkány hoz mentem aki egy hajdani varázslótól szerzett pergamenről rám bocsájtott egy telepport varázslatot úgy hogy Noir és Tio is velem bírt menni.
De a varázslat utolsó szavánál az asszony kapott egy nyílvesszőt a hátába és én felém meg lőnek egy mágikus nyilat mely megsértette a varázslatot így annak ellenére,
hogy el teleportáltam, nem oda lyukadtam ki, ahol eredetileg kellett volna. Hanem a egyik ismeretlen hajó raktárban kötöttem ki.
Azért mert a hajónak van egy titkos szobája, melyben hajdanán a varázsló meghalt akié a pergamen volt.
Így a varázslat odarepített a porladó csontjaihoz. De mivel megsérült a mannaáram.
Úgy lépek ki a manna síkról, hogy hatalmas durranás kísér, ám jószágaimat nem látom magam mellett és lépteket hallok közeledni…

Léptek hangjára poros hajó padlóról felemelkedsz, majd néhány ismeretlen alak megragadja mint a két karodat és egyikük olajlápással megvilágítja az arcodat és lámpás fényében látod sebhelyes arcút, lovag páncélban, végig mér szúrós tekintetével, majd közös nyelven kérdez.
- Ki vagy te és mit keresel a hajómon?
Pillanatnyi szünetet tartva hangosabban újra kérdez. Miért rezget meg a hajóm, válaszolj vagy cápa eledel leszel?!
Közben homályos sötétségben, látod egerek szaladgálnak és tele van a hajóraktér ládákkal, meg pókhálókkal is, de ami furcsa pont ez a nagy láda közelében értél biztos talajt és nem a tengerben.

[Zakar]

//His Oreon//
<Ó Sogron még mindig nem irtottad ki a jómodort a világból, látom.>
Elmosolyodok majd nyugodtan válaszolok.
-Ez jó kérdés kapitány, de azt hiszem tudom a választ arra miért vagyok itt. De kezdek mindent a legelején.A nevem His Oreon. A Daerim-i Oreon házból. Teleportálni akartam de megzavarták a varázslatom, így itt lyukadtam ki. A rázkódás csupán annak következménye, hogy nem tökéletesen sült el a varázs.
Tudja kapitány hajdani mesterem arra tanított, ha egy gyermek megsérül, visszatér szülőjéhez, s pont ilyen a varázslat is. Hm hm szünetet tart, hogy felfogják amit hallanak a jelenlévők.
Egy idézet jut eszembe e szituációról."Az ember sosem tévedhet akkorát, mintha azt hiszi nem játéka Sogron furcsa akaratának." Kapitány ha nem bánná belenézhetnénk e ládába?
Mutatok a ládára melyre előbb mana látással rápillantok.
Azt hiszem ott megtaláljuk mindennek az okát. És ha nem vagyok indiszkrét megkérdezhetem esetleg nem láttak egy fekete szürke kutyát és egy öszvért nekik is velem kellett volna jönniük?

[Vigo Odrich]

________________________________________________
Helyszín: Haonwell felé, Quiron-tengerén, valami ismeretlen hajóraktér.
Időpont: 3701. év 2. hónap 10. nap
Helyszínen töltött idő: 1. nap, éjszaka
Időjárás: Kellemes meleg éjszakai idő.
JK: His Oreon
________________________________________________

Jó modoral beszélsz az ismeretlen kapitánnyal, közben bemutatkozol neki, bizalmatlan mérges szemei nem enyhültek, de válaszolt. - His Oreon uraság, jelenleg potyautas és teleportal érkező utasokat nem fogadjuk szívesen, főleg ilyen belépővel, egyébként önnek Rochald kapitány vagyok.
Hallgatva téged, utána válaszolt is tovább. - Sogron hivő mi, na mindegy vallási ellentéteket nem beszélem meg önnel, mivel Arel és Arbone vallású a legénység fele, de természetesen belenézhet a ládába, mivel lehet oda zárjuk be.
Egy-két legénység tag elkezdet nevetni, de azonnal szinte abbahagyták, mert kapitány lehet nem viccként szánta, amiket mondott. Rochald kapitány kézjelére, egyik legénység tag elindult a fém láda félé, közben manalátásal alaposan megnézed, de nagyon minimális manaáramlást veszel észre a kulcslyukon. Kulcsal kinyissa legénység egyik oda küldött tagja, irtózatos mennyiségű mannát veszel észre a holtesten, ami elrohadt, közben láda belsejében valami ősi rajzok, ami rúnakészítés jeleire emlékeztetnek, ám nyelvjárás nagyon ősi, aztán fém láda belső ajtaján körömmel kapart szöveg van közös nyelven írva, ami így hangzik: MÉG BOSSZUT ÁLLOK, URHERÓL VARÁZSLÓMESTER… Rochald kapitány is elolvasta a szöveget, majd mondta. – Mi ez és ki a felelős ezért a ládáért a hajómon, bennlévő holtesttel?
De válasz nem érkezik, majd folytassa Rochald. - Gyorsan zárd vissza és dobjátok ez a szörnyűséget a tengerbe.
Az a legénység ép visszacsukná a fém ajtaját, ám ekkor egy hulla balkarja nyúl ki és nem engedi lecsukni a fém ajtaját a ládának, majd kinyúl a jobbkarja is a hullának, ami pont annak a torkának ugrik, aki lecsukná a ládát.
Néhány pillanattal később reccsenés után a legénység tag összeeset mint egy zsák és földön fekve vér folyt a szájából, közben visszalökte a fém ajtaját a ládának és felült, aztán lassan felétek nézet vörösen izzó gonosz szemeivel, utána lassan kimászott a ládájából, legénység tagok félelmükben hátráltak, ám Rochald kapitány előhúzta lovagkardját a lámpását meg odaadta az egyik emberének.
Közben megfigyelted a kis medál a holt test nyakában, abból áramlik a mana nagy mennyiségben, de ezt a kapitány talán nem tudja.

//Mágiával működő zaurek a támadó, mivel a medálja átkozott, ezért működik a teste, mivel láda tartotta zárva és semlegesítette az átkot, ebben a csatában Rochald kapitány a társad vagy hagyhatod egyedül harcolni, döntés a tiéd.//

[Zakar]

//His Oreon//
<Ó Sogron kegyelmezz, szenvedő lelkének, a multat eltörőlni nem lehet a jövőbe hozz nyugalmat porladó csontjainak>
-Hagyja kapitány én majd elbánok vele. Mindenki kifelé, keressék mg a kuyám és az öszvérem!
//Mivel csak a medál a mágikus ezért egy szilárd anyag pusztítást varázsolok a medált tartó láncra, hogy az leessen, a zauruk nyakáról. Ha ezt megtehetem. Nem tudom milyen anyag és sajna nem vagyok megint az UTK közelébe úgyhogy megnéznéd van e rá elég manám.//

[Vigo Odrich]

________________________________________________
Helyszín: Haonwell felé, Quiron-tengerén, valami ismeretlen hajóraktér.
Időpont: 3701. év 2. hónap 10. nap
Helyszínen töltött idő: 1. nap, éjszaka
Időjárás: Kellemes meleg éjszakai idő.
JK: His Oreon
________________________________________________

Rolhald kapitány válaszol bátor és botor mondatodra, de tetszik neki és mosolyog közben.
- Bátor dolog, ám neked is félre kénne vonulnod szerintem, mert ha embereim ellég bártoságuk lenne, kapitányi becsületem miatt nem segithetnek, mivel ez rohatd hulla kinyírta az egyik emberemet és mint magamnak, meg nekik is, bízonyitanom kell kapitányi rangomat, de potyautasokra nem vonatkozik.
Nem ugy látszik, hogy kutyád és összvéredet keresnék, mint ha nem halanának, jobban kiváncsiak kapitány és felkelt hulla harcára.
Közben már teljesen kijött a fém ládályából a Zaurek és kapitány felé megindult, közben nézed és gondolkodsz milyen anyagból van, de a félhomály is neheziti a felismerő képességedet.

// Nagyobb fényt tudnál csinálni a lámpás fényénél, akkor inteligenci probadobásod talán sikeresebb lenne, mert így könyeben megismered a medálnak anyagát. //

[Zakar]

//His Oreon//
-Na jó ön akarta kapitány, elhiszem hogy ön nagyon bátor de én meg értek ezekhez a dögökhöz!
// Változtatok a terven nincs idő teketóriázni, egy élőholt parancsnoklást varázsolok. 1E erősségben ez annyit jelent hogy 2 mana pontot elköltök. Ha jól tudom a zauruk más néven zombi, egyből engedelmeskedni fog nekem mert tudattalan élőhalott. Azt parancsolom neki: Ne mozdulj! Erre elméletileg neki mozdulatlanná kell válnia.//