1. kaland: Fooler megmentése (Cormyr-i kaland)

[Mesemondó]

//Mindeki//

//OFF: Még olvasni is fárasztó volt Nava. //

-Akkor ez azt jelenti hogy Foler még él és megvannak a dokumentumok! Remek!- csapja össze a kezét Vonnegut.
-Csak egy helyen lehetnek, nyílván a Termek egy-két helységébe húzódhattak vissza.
-Ez a Stian Linus, nos fogalmam sincs ki lehet, de gyanítom hogy ő hangolja össze ezen a területen a zhent erők aknamunkáját...
-Azonnal be kell hatolnunk a Termekbe!
-Aramil, Timna, most viszont tényleg jó jönne a felderítés, azon a folyó túlpartján lévő sziklapadon nincs más mint az a négy szobor, a termek bejárata és a sziklafal a lőrésekkel.
-Javaslom ne egyszerre húzzúk át magunkat a révvel. Előszőr menjenek maguk, aztán ha minden tiszta, megyünk mi is maguk után.

***

-Egy éles látású, gnóm nyomozót vesztett a nemzetsége, hogy eljött otthonról Timna! -mondja mosolyogva Vonnegut.

[Garmacor]

Aramil

Amikor Timna a hajjammal játszik és úgy folytatja a szóáradatot még én is megunom és egyszerűen megpróbálom befogni a száját.
- Kérlek zárjuk egyenlőre rövidre annyival hogy meg kell néznünk a barlangot és elnézést a durva megoldásért. mondom mosolyogva.
- Rendben előre megyünk és jelzünk a biztonságos a hely.
Majd ezzel indulok is a révhez ha nincs más megbeszélnivaló.

[Mesemondó]

//Aramil, Timna, illetve mindenki a rév körüli helyszínleírás miatt//

Megközelítitek a folyópartot, és a révet.
Az erőd lábánál addig a többek feszülten várakoznak, hogy nem- történik-e valamilyen váratlan esemény.

Erősen figyelitek a folyó túloldalán, a Termek bejárata feletti lőréseket. Váratlan, hirtelen támadás csak onnét lehetséges -mást mindent beláttok- és a folyó vízében sincs gyanús mozgás, és a sziklapadon sincs fedezék a négy nagy alakos szobron kívül ahová el lehet bújni.

A rév közlekedési vonalán egy erős, vastag kenderkötelet feszítettek egy cölöphöz az egyik oldalon, és egy szobor talapzatához a másik oldalon. A kötél a rév-tutaj korlátjához erősített vaskarikákon fűzték át.

Ugyanis a sodrás olyan erős hogy ha nem rögzítenék a révtutajt a vaskarikák a kötélhez, akkor egyszerűen elsodorná a vízi járművet a kívánt partraérési ponttól és kilométerekre sodorná lentebb a folyó szakaszán, mire átérnétek.
A lőrések mögé nem lehet belátni, sötétség tátong a nyílás mögött.
A két felderítő ott áll a folyóparton a révnél, minden tisztának látszik.

Mit tesztek?
Timna és Aramil dobjon Csendes mozgást!

[Navaratna]

(Banyek/Timna)

Alauronnak:
- Attól, hogy nem említették, bármi lehet Foolerrel, ne álmodozz - sóhajtom.
- Amúgy csak Aramil hívhat Timnának, ti érjétek be a Banyekkal. Tenni kell ám azért, hogy emberi szóval élve bevágódjatok nálam és a szátokra merjem bízni a nevemet
Alauron mákos ajánlatára vigyor a válasz s egy kacsintás, megegyeztünk.

Holg óvatos manőverei elég érdekesek. Lassan kezd összeállni valami a fejemben, de nem vonok végkövetkeztetést.
<Előtte kísérleteket kell végeznem. Alig várom! >
Az írástudása viszont őszintén meglep:
- Igen? Mért fontos egy orknak írni és olvasni? Mért jó az neki? Úgy tudom, az orkok harcban okosak és erőben jók, ahhoz nem kell ez. És ki tanított meg rá? Az anyád?
<Ki másnak lett volna hozzá türelme és ereje, hogy fenyítse, ha elszalad vele a ló? >

Vonnegut dicséretétől büszke mosoly telepszik a képemre.
- Repes a szívem, hogy ezt hallom, otthon lököttnek tartottak
Épp emiatt a büszkeségben való fürdéstől nem teszem szóvá, közel sem hiszem, olyan néptelen lesz a túloldal, hogy csak pár szoborral futunk össze a sziklapadon. A lőrések kifejezetten alkalmasak gonosz és ravasz tettekhez.

Aramil alig hogy "bevágódott" nálam, nekilát mindent elkövetni, újragondoljam, jó volt-e a nevemet megosztani vele.
<Korlátozza a szólásszabadságomat!!!>
Tenyerét a számra teszi én meg ebben a helyzetben megnyalom a tenyerét, hátha ettől elveszi.
- Egy puszi a bal orcámra talán feledteti, hogy az alanyi jogon járó gondolatkinyilvánításomnak akartál gátat szabni - és mutatom is a helyet, ahova jöhet a kiengesztelés.
<A hányásízű étel marad a palettán, egy kis tréfa sosem árt...>
Mielőtt indulunk, azért valami lényegesre felhívoma figyelmét:
- Nézz rám, aztán magadra és jusson eszedbe a szó: testalkattan. Vedd a te magasságod és lábaid hosszát aztán az enyémet, és hacsak nem holgnyi az agyad, rá kell jönnöd, sose fogok olyan gyorsan osonni mint te a faji korlátaim miatt. ha teljes erőből futok se tudom tartani veled a lépést, ragozzam? Hacsak szert nem teszek varázslatos cipellőkre Épp ezért, hogy összehangoltak legyünk, bizony mondom be kell várnod! Remélem képes vagy rá. teszem, ami tőlem telik, cserébe légy türelmes. Hm, ez félig már út a női szívekhez is! - nyihogok fel.

Felderíteni izgis. Itt végre nem szemből kell hadakozni, hanem lapulgathatok, osongathatok kedvemre. Futólag elgondolkozom azon, alkalomadtán ki kéne Aramilt zsebelni.
Körbeszimatoljuk a rév környékét, s miután kileskelődtem magam a túlpart tekintetében, a révet veszem szemügyre. Próbálok működési mechanizmusára rájönni.
- Átmegyünk?

[Garmacor]

Aramil

Ahogy Timna megnyalja a kezem elmosolyodok, de a kezem nem veszem el.
- Bocsáss meg de ezért nem kérek bocsánatot. Én csak vigyázok a testi épségedre. Elkerülendő hogy egyszer Holg fogja be a szád egy ilyen eszmefuttatás közben. mondom vigyorogva.

- Ne aggódj bevárlak, tisztában vagyok a korlátaiddal.
- Elfelejted hogy elf vagyok mi nem vagyunk olyan türelmetlenek mint mások.
A női szivek részt csak egy mosollyal nyugtázom majd pár pillanat után azért válaszolok.
- Tudom ezért van az hogy mi elfek életünk végéig ki tudunk tartani a választott párunk mellet.

- Igen átmegyünk, de itt bevárjuk a többieket, hogy fedezhessenek átkelés közben jóformán védtelenek vagyunk.
S ezzel valami rejtekhelyen megállok és várom a csapat többi tagjának megérkezését.
- Uram mi indulunk is tovább, de szükség esetén fedezzenek átkeléskor majdnem teljesen védtelenek leszünk.

[Mesemondó]

//Mindeki//

-És hogy gondolta a fedezést Aramil?-kérdi Vonnegut.

-A csapatból csak magának és Banyeknak van lőfegyvere.

-Akkor mi legyen?

-Ki menjen át az első fordulóval?

[Navaratna]

(Banyek/Timna)

<Ú, de fogod bánni még, hogy nem hagytál szóhoz jutni! >
Amint felszabadul a szám Aramilnak:
- Holg? Érik már ellene a fegyver - kacsintok ravaszul.

- Áá, a korlát nem ugyan az, mint a lehetőség - szólok rá az elfre. - Vegyük a párválasztást. Nem mindegy, azt hallod, lekorlátozod magad, ha egy életre egy nőt választasz, vagy elismerik, te ezzel a lehetőséggel élsz. Mellesleg mi gnómok is sokáig élünk és egy életre választunk párt. Amúgy van kedvesed? - kérdezem olyan természetességgel, mintha nem éppen Fooler megmentésén fáradoznánk, hanem valahol pihengetnénk. Nem értem, mért is ne lenne erre idő

Vonnegut agya jól forog. Biztosra veszem, az én fegyvereim közül egyiket se tudná rajtam kívül senki se használni, Aramilra pillantok:
- Szét kell válnunk. Választhatsz: te mész előre és én fedezek, vagy én megyek át s talán csapdába se rohanunk, de ebben az esetben te maradsz fedezni.

[Quator ar Zaraquer]

(Holg)

*Utólag nem túl jó, hogy elárulta rejtett képességeit a félork, mert most ezzel az írással, olvasással nyaggatja kutyus-lány. Azért kicsit elgondolkodva, hogy vajon miért is tanult meg írni és olvasni, válaszol a kérdésre.*

-holg tanul ír és olvas, mert holg mamája mond az mindig jó. holg erős, holg jó harcos. holg nem okos, de tud ír és olvas. orkok tanul olvas, hogy elolvas ellenség levelek.

*Ezzel kimerítette szociális keretét egy időre és inkább visszatér a sajátos "tervezgetéshez", mivel még mindig ezen az oldalon ólálkodnak, pedig Vonnegut megmondta, hogy menjenek át és amíg nem mentek át és jöttek vissza futó-emberrel, addig egyre csak késik a torta! Így a sorrend körüli tanácstalankodásnál ismét előrukkol az ötletével.*

-holg megy másik part. kutyus-lány és elf lövöldöz erről part. holg van bogárpáncél, őr lehet kijön beszélni.

*Úgy van vele, hogy ez egy nagyon agyafúrt terv és ráadásul elég egyszerű ahhoz, hogy ne legyen gond a sok okoskodással meg ide-oda sunnyogással. Az egyszerű és lényegre törő haladást támogatja az a tény is, hogy egy tök üres cölöperődöt annyi idő volt körbejárniuk a nagy "felderítéssel", mint ami alatt Holg benyomott egy fél kecskét. A gondolatmenet és a javaslat végén kérdőn néz a vezérükre, mert eddig is ő értékelte, illetve fontolta meg a félork "terveit". Közben egyik lábáról a másikra áll jelezve türelmetlenségét.*

[Castor de Vinter]

***

[Mesemondó]

//Mindenki//

-Holg vad orkká való álcázása nem lett volna rossz terv, kár hogy a felderítők már megmutatták magukat a folyóparton, és ha van valaki lesben a lőrések mögött, már rég rájöhetett, hogy valami gond van a helyőrséggel. -mondja Vonnegut.


-Én magam azt javaslom menjen Holg és Banyek első körben. -mondja Vonnegut.

-Holg a legjobban páncélozott közülünk, ha még vinne magával valami fedezékfélét, egy nagy pajzsot, vagy azt az asztal a vezér sátrából, viszonylagos védettsége lenne az íjászok elől míg áthúzza a rév tutajt a kötélét fogva.

-Banyek pedig a legkisebb, legapróbb termetű lövész, Holg teste meg egy felfordított asztal mellett neki nem gond teljes fedezékben maradni és jelezhetne Holgnak mikor húzza le a fejét míg ő a rév húzásával vesződik, és tűz alatt is tarthatná közben a lőréseket...csak vigyázz Holg, le ne szorítsd a tutajról ezt a kis worgölő tökmag héroszt. -nyom atyáskodva egy barackot a gnóm fejére.

-Egyedül leölt egy worgot és akárhonnan nézzük ez nem semmi.

//Alauronnak//

-Alauron, mondja sikerült megállapítania, hogy milyen löttyöket szereztek a zsákmányba?

-Nem jönne most rosszul valami hasznos mágia,amit a javunkra fordíthatunk...-mondja Vonnegut sötéten nézegetve lőréseket a sziklafalon.

[Navaratna]

(Banyek/Timna)

- Jó érv - bólogatok Holg indokára, mért is kéne egy orknak írni-olvasni tudni. - Rajzolni is tudsz? - kérdem.

Néha vannak tiszta pillanatai Holgnak, ami üdítő, csak az időzítéssel vét hibát.
- Jó ötlet volt, csak későn - sóhajtok. - Bekenhettünk volna vérrel... szőrrel... Kiszedtük volna az egyik worg belét és lóbálhattad volna a kezedben... Igazi beolvadás lett volna, nem? - képzelődöm hangosan. - Hm, Holg, nem tanítanál nekem pár ork káromkodást? Olyan igazit, amitől lesül bárki képe

Amikor Vonnegut bedobja, menjek a félorkkal közösen, csuklani kezdek és eláll a szavam. Képzelőerőm erős és túlélési ösztönöm szerint ha pont akkor és ott robban fel a félorkba oltott füstporos hordó, nekem annyi
<Se engem védő félelf, de még csak összenyalt tenyerű elf sem, Szőr is hiába eresztené mega hangát mint vezér, ha Pöröly egyszer ráérez az ízére, semmi se állítja meg! Ha kedve támad bántani, végem.>
Szokatlanul szótlanná válik, max ennyi jön ki belőlem:
- Öööö... tényleg?
Minden előny amit Szőr mond állja a helyét, de még mindig ott van nekem Holg rizikófaktora és még a "fegyveremmel" se vagyok készen. A kockázat s a kihívás kissé megizzaszt.
A fejemre nyomott barack javít a kedvemen, de attól még el vagyok anyátlanodva.

[Quator ar Zaraquer]

(Holg)

*A rajzolásra vonatkozó kérdésre eléggé tanácstalan és hitetlenkedő kifejezés ül ki Holg arcára.*

-mindenki tud rajzol.

*Ezt nem fejtegeti tovább, mert nem világos, hogy Banyeknél mi köze az írásnak, olvasásnak és a rajznak egymáshoz. Az ötlete lehurrogására már sokkal morózusabban húzza össze a szemöldökét, de mielőtt elpanaszolná, hogy ő már hamarabb is kitalálta ezt, csak nem várták meg az izgága felderítői, Vonnegut döntésre jut. Mivel végre van egy határozott utasítás, amihez tarthatják magukat a félork visszasiet a főnöki sátorba és körülnéz valami fedezéknek valót keresve. Nagy pajzsra nem emlékezett, így a parancsnok ötletét követve hóna alá kapja az asztalt és elbattyog a társasághoz, majd a révhez a gnómmal.*

-holg ért terv. kutyus-lány jön holg mögött.

*Ezzel és egy meggyőződés teljes bólintással nyugtázza Vonnegut felé is, hogy megértette és teljesíti a parancsot. Miközben a tutajra szállnak és lábainak köszönhetően letámasztja az asztalt fedezéknek, még válaszol Banyek kérésére is, ami az asztal beszerzés miatt még elmaradt. Bár az is igaz, hogy nem nagyon tud mit mondani és kissé zavarban is van, hiszen ezek a dolgok nem tartoznak a "családi értékek" közé.*

-holg nem szokott káromkod. káromkodás rossz. mikor holg mérges, holg üt, de holg nem káromkod.

*Ezzel egyik lábával félig rálép az asztal kötélhez közelebbi lábára, hogy kitámassza azt és a sodrásban megingó tutajról ne essen le a fedezék, majd baltáját övére hurkolva egy szíjdarabbal összefont ujjait megropogtatja és baljóslatúan levigyorog a lábánál "rejtőző" gnóm leányzóra.*

-vonnegut mond holg vigyáz kutyus-lány. holg mond kutyus-lány kapaszkodik!

*Mindkét kezével erősen ráfog a kötélre és ránt ajta egyet, majd még egyet, még egyet és így tovább. Ahogy lassan mozgásba lendül a vízi alkalmatosság, úgy veszi fel a számára megfelelő ütemet a barbár és próbál minél hamarabb a túlpartra érni. Egyrészt, mert a szárazföldre érve maga is kiveheti a részét az esetleges őr-ölésből. (Az meg sem fordul a fejében, hogy vajon hogy jut vissza a révtutaj a csapat többi tagjához, ha ő berohan a barlang szájába. ) Másrészt megmutathatja, hogy ismét hasznosat tud nyújtani a közös cél eléréséhez testi erejének köszönhetően.*

[Mesemondó]

//Mindenki//

-Akkor viszont én is megyek. -ajánlkozik Aramil

-A tutaj elég nagy és ketten Banyekkal könyebben tudjuk fedezni Holgot.

Vonnegut helyben hagyja a döntést.

***

Holg, Banyek és Aramil megkezdi az átkelést a rév-tutajjal.
Holg a két part között rögzített kötélnél fogva húzza a tuatajt át a túlpartra, a társai figyelik az esetleges merénylőket a lőrésekből.

Nehéz megmondani van-e mozgás ott.
A lőrések mögűl háromszor van idő támadni, mire Holg áthúzza a folyón a révet. (Bár a sziklapadon is ki lesztek téve ennek.)
Minden támadás előtt Érzékelés próbára jogosultak a felderítők, hogy időben érzékelik-e a fenyegetést, a támadó Rejtőzés próbája ellen.
Ha a felderítők kiszúrják a fenyegetést, van idő kihasználni a magatokkal hozott fedezéket így az ezekben az esetekben további +2 VÉ-t ad.
(Ha elbukják a felderítők az Észlelésüket akkor ez a plusz VÉ nincs.)
A képzettségpróbát az JK 62. oldalán leírt "Együttműködés" szabályai szerint dobjuk. Aramil lesz a próba vezetője és Banyek a segítő.)

Tehát Aramil és Banyek előszőr is dob 3db Észlelést, a támadók Rejtőzködése ellen.
Banyeknek elég 10-et elérni, hogy Aramil kapjon +2-őt.

[Navaratna]

(Banyek/Timna)

Aramil társasága már sokkal megnyugtatóbb, kifújom a levegőt.
- Azt akarod mondani, sose mondod azt, baszki meg azt sem kaki? Meg hogy luvnya, rühes? Jó, de más ork hogy mondja ha te nem is?
A kapaszkodás alapból jár, lévén nem tudok úszni De hogy fogok így lőni!
Az asztal mögött lapulva a túlpartot fürkészem, azon morfondírozva, én hova rejtőznék hogy a legjobban sünivé lőjem az átkelőket

[Garmacor]

Aramil

Bekucorodok a helyemre a tutajon és közben a lőréseket és a környéket figyelem.
- Ja hogy a kérdésre válaszoljak. Nincs kedvesem még nem találtam senkit aki felkeltette volna a figyelmemet.