1. kaland: Fooler megmentése (Cormyr-i kaland)

[Quator ar Zaraquer]

(Holg)

*Vonnegut szavai kicsit enyhítenek Holg szomorúságán, de azért eléggé el van foglalva magától, így nem is figyel Banyek szavaira. Az erődig nem foglalkozik nagyjából semmivel, de a falak közé érve felcsillannak a szemei és sokkal vidámabb, érdeklődőbb lesz az ábrázata is.*

-húús!

*Csupán ennyit suttog áhítattal, ahogy meglátja a kissé odaégett, de friss sültet. A többiekkel ellentétben nem sokat foglalkozik az esetleges lesben állókkal vagy épp az újabb tárgyakkal kecsegtető vezéri sátorral. Egyenesen a nyárshoz trappol és leemelve a tűzhely felől a kecskesültet, jóízűt harap belőle. Rég nem ettek már egy rendeset és igencsak sokat harcoltak, áskálódtak meg hasonlók közben. Ha valaki láthatólag szemet vet a kajájára, akkor első körben morog és rávicsorog. Aztán, ha nagyon elcsigázottak, akkor letépi az egyik lábat a sültről és azt odanyújtja koncnak. Egyébként jóllakásig falatozik, majd a maradékot visszatámasztja a helyére, hátha kelleni fog még, de mégse akarja végigcipelni a túlparti barlangokon, ha futó-ember után mennek..*

[Alauron]

(Alauron)

<Volt abban valami, hogy el kell jönni az Utat járni otthonról, ha bölcsességet akarok tanulni. Akkor sosem találkoztam volna ilyen személlyel mint ez a gnóm. Még ilyet! És ha elképzelem, hogy egy hangyabolynyi nyüzsög belőlük a hazájukban...Inkább nagyon vigyázni kellene rá, semmint megpróbálni megjegyezni mit kellene tenni a rosszul jár szegény. >

Mire a táborba ér a "derékhaddal" már csak a két felderítő árnyékait látja, ahogy eltűnnek.
- Parancsnok...Aramil meg Timna, csak nem ketten akarnak nekiindulni a kísértet járta termeknek? Akkor talán nem ártana összefogni a csapatot, ne fussanak előre. Itt már ki tudja mibe botolhatnak.

[Quator ar Zaraquer]

//Bocs az offért.

Ahogy én kivettem a KM-i reagból (és Banyekéből), mi még a vizen innen lévő cölöperődben bóklászunk és nem keltünk át a réven még a barlangok bejáratához. Jól gondolom?//

[Mesemondó]

//Mindenki//

Együtt maradtok és felderítitek az üresen maradt, körülbelül 30 m alapterületű erődöt.
Kivéve Holg-ot aki önfeletten kecskét rágcsál felderítés címén.
Sok felderítenivaló nincs benne ork, worg ürüléken, és némi szeméten kívül.
A felszerelésük kint maradt a csatatéren, ahol legyűrtétek őket.

***
A fővezéri sátor csak annyiban különbözik a kinti hálóhelyektől, hogy ez zártabb, áporodottabb, és büdösebb.
Itt egy rendes steppelt, varrott, tömött matrac szolgált a vezér hálóhelyéül, és még asztal és székek is vannak, rajtuk elfogyasztott ebéd maradványai, és egy viasszal lepecsételt levél.
A levél pecsétje egy ismeretlen rúnát formáz.

[Garmacor]

Aramil


Miután megbizonyosodtam, hogy biztonságos a hely a többiekre nézek és a levélre mutatok.
- Látott már valaki ilyen jelet? Kibonthatjuk vagy esetleg valami csúfságot művel velünk?
Majd elkezdem végignézni a nyomokat hátha utal valami arra, hogy itt őrizték a foglyot.

[Navaratna]

(Banyek/Timna)

Nos, habár az erőd tátong az ürességtől, én komplett katonaságba illő felderítést hajtok végre annak minden velejárójával: falhoz tapadás, laposkúszás, lopakodás, mintha bármelyik fal mögül ellen ugorhatna elő, és nem verek nagy zajt. Csak mikor megbizonyosodtam róla, az erőd nem csak látszatra kong, hanem tényleg, akkor porolom le magam és sétálok oda hetykén Holghoz:
- Adj egy kis húst, én is éhes vagyok! - eddigre már végezhetett és talán megúszom a vicsorgós kajaféltős gesztust, ha meg mégsem, felvonom az egyik szemöldököm, csípőre teszem balomat. - Jaj, ne fárassz, egy ujjnyi falatba nem döglesz bele! Neked az semmi, nekem meg épp elég!
Ha kapok enni akkor a husidarabot rágcsálva lépek be a vezérsátorba. Ha nem kapok, Holg után szedek le húst a maradék vázáról.

Mellbe csap az állott, pállott állatszag, befogom az orrom.
- Ha Holg bejönne, mondhatná: otthon édes otthon... Nicsak, ez mi? Csak nem az az üzenet, amit Foolernek kellett volna kézbesítenie? - hajolok a levél fölé úgy, hogy ráállok egy székre. Aramil kérdésére felkacagok:
- Egyikünk se varázsló, így nehéz lesz tippelgetni! Mi lenne ha csak így feltörném és meglátnánk, mi történik? - csillog a szemem tettre (őrületre) készen.

- Nehéz helyzetben állunk, tudjátok-e? A nagy kalandozó-elmélet szerint - mert állítólag ilyen is van!-, amit természetesen még otthon hallottam, az ideális csapatfelállás a következő: egy fegyverforgató, egy pap, egy kalandor és egy varázsértő. Nem druida, hanem igazi varázsló. A harcosok legyűrik az ellent, a kalandor hasznos ha lezárt holmik keverednek a csapat elé, vagy valakit seggbe kell szúrni, a varázsló érti, amit a hétköznapi tuskók nem s dobálhat mindenféle látványos meg gyilkos istennyilát, a pap pedig... Nos a pap a két lábon járó égi erővel gyógyító seborvos s esetenként átkozó Mondja mindezt persze az elmélet. Esetünkben harcos az van, még feleslegben is. Kalandor is - no nem az az asszonydöntögető kalandor, hanem a másikféle-, szerény személyemben, varázsló az nincs, és pap... Azt már Moradin nyugosztalja. Eh, két druida talán kitesz egyet.
Ajkamat csücsörítve Aramilra lesek:
- Sürgősen képeztesd át magad mágussá, ha még hasznosabb tag szeretnél lenni lókakielemzés és nyomtúrás mellett Amúgy is úgy tudom, felétek nagy becsben tartják a mágiát és szinte a véretekben van a hajlam rá. Az erdei barangolás nyugalma mellett szerintem a fóliánsok nyálazása megfér Csicsergő madarak, susogó fenyves, kódexlapok zizegése... És mellé egy csini elf varázsló-tanárnő! Valld be őszintén, mondanál rá nemet?

[Alauron]

(Alauron)

- Azt mondtad Banyek, hogy anyád druida volt. Talán ő se venné jó néven, ha azt kellene hallania tőled: két druida kitesz egy papot, de még ebben sem vagy biztos. Az igazság az, hogy egy druida is kitesz egy hasonlóan tapasztalt, hasonló rangbéli papot. De a tapasztalat számít, meg az mennyire bölcs, és mennyire erős hitében a pap vagy a druida. Így akár öt pap sem biztos hogy kitesz egy druidakör vezetőjét, vagy öt druida sem biztos hogy kitesz egy főpapot. -világosítja fel a gnómot a pap-druida dologban.
- Mit találtál a sátorban?...Egy levelet? Meg kellene nézni, fontos lehet.

[Mesemondó]

//Mindenki//

A fővezéri sátorban nem találtok mást.

Mit tesztek?

[Navaratna]

(Banyek/Timna)

Alauronnak:
- Anyám még mindig druida, mert él és nem halt meg Megszokta az ugratásokat, nem venné a szívére a kritikát. Azt se vette annyira, amikor földgörönggyel megdobáltam kedvenc macskáját... Hm, azon kívül, hogy néha beszél a cserjékhez, gügyög a verebekkel a fán, csillagos éjjeleken ugrándozik a hegyoldalban, illetve nagy pillanataiban érdekes főzeteket hoz össze, amiktől jobb esetben semmi bajod nem lesz, rosszabban egyszerre kap el a hasmenés a hányással s még ritkábban talán feldob, inkább szórakozott mint hasznos tagja családunknak Aranyos nő, a hajában vagy bogáncs vagy virágfüzér esetleg mindkettő van és a világon bármiről lehet vele beszélgetni Mondjuk egyszer megkérdeztem tőle, hogy állat alakban csalta-e már meg apát... Azt hiszem anya tud pele lenni. Mogyorós pele, vagy mi...

Vonnegutnak:
Megmutatom a levelet Szőrnek, Fooler levele-e ez, vagy mégsem. Ha nem, akkor:
- Bontsuk fel.
Ugyan átvillan a fejemen, láng felett felmelegítve kis ügyességgel sértetlenül leszedhetnénk a pecsétet, de elnézve társaimat, nem bírnák kivárni. A rúna szép és érdekes, nézegetem kicsit, de végül feltöröm. Ha megmarad mindkét kezem meg a szemem világa, megnézem, mi áll benne.

[Quator ar Zaraquer]

(Holg)

*A kecskefalás közben bamba tekintettel figyeli az erőd közepén állva, ahogy társai végig "kommandóznak" a falak mellett. Holg nem érti minek ez a sok izgés-mozgás, de nem szól bele, mert addig se zavarják az evésben. A maga részéről továbbra is az a "haditerve", hogy ha van is leskelődő ellenség, az majd megtámadja őket és ráér akkor lecsapni, nem kell még éhesen keresni is. Mire Banyek közelebb somfordál a húsosnyárshoz, a félork már kezd megtelni, így egy kis látszat vicsor után letépi az egyik lábat és odanyújtja a gnómnak egy bátorító morranás kíséretében. Miután jól megkajált hasát simogatva közelebb sétál a sátorhoz és homlokát ráncolva igen tanácstalan arcot vág.*

-holg nem ért késés. csapat megy barlang. csapat keres meg futó-ember.

*Bár olvasni, írni tud, de nem szereti nagyon erőltetni ez irányban az agyát, így inkább nem firtatja a levél sorsát. Ezt meghagyja a társaknak, de azért türelmetlenül toporog a sátor előtt, hogy mikor indulnak végre tovább, mert ez az erőd most már nagyon unalmas.*

[Garmacor]

offf/ sziasztok majd vasárnap tudok regolni Castor ez vonatkozik a másik fórumra is.

[Mesemondó]

//Mindenki//

Mikor a gnóm lány elklezdi fejtegetni az anyja állat alakban történő esetleges félrelépését, Vonnegut felsóhajt, az égre emeli a tekintetét is kifakad:

-Az istenek szerelmére, könyörgöm ne folytassa! -Értékelem hogy meg akarja osztani velünk az anyja hálószobatitkait, de biztosíthatom Timna, hogy az anyja mogyorós pele alakban történő kamatyolása nem tart számot sokunk érdekődésére...

-...ezt nerm hiszem el hogy velem történik! -morogja. -Inkább bontsa ki azt a levelet...

***

A pecsét feltörésekor nem robban tűzlabda és Timna se dermed bénult paralízisbe.

A levél a következő közös nyelven írt üzenetet tartalmazza:

"Nagyuram!

Egy arabeli futárt csíptünk el aki dokumentumokat vitt a hadtáposok igényeiről és a szállítási útvonalakról a kereskedőknek.
Az írást megfejtettem, hamaraosan részletesen elküldöm majd önnek.
Megvárom a válaszát ha esetleg ön is ki akarná kérdezni, utána felzabáltatom a trogloditákkal.

Odaküldöm Cro-t majd elhozza a válaszát, a wogja gyors, pár napon belül itt van, ha esetleg nem tartja jelentősnek az ügyet, és nem akarja a Művészetét pazarolni az útra.

a legmélyebb alázattal:

Stian Linus"

[Navaratna]

(Banyek/Timna)

- Anya? Kamatyol mint pele?! - az arcom piros lesz, nem tudom eldönteni, zavarba jöjjek, vagy felfújjam magamat. - Uram-Szőr maga perverz! Azt hiszi mesélnék ilyet és elképzelte?! Ha! Ha eredeti gnóm alakban hoztam volna szóba se hatna itt meg senkit! Aki 5 lábnál kisebb, azaz törp, félszerzet vagy fajtámbéli, lehet akármilyen csinos nő, az olyan nagy mamlaszok, mint az emberek és elfek, félelfek érzéketlenek az effajta szépségre! - biggyesztem le a szám megvetően. - Aramil is érzéketlen, pedig pedzegettem... Sehol nem terem egy tisztességes gnóm férfi a szirten! Na, lássuk ezt a levelet, mert a végén Holgra fanyalodom!

A levél tartalmát átfutom, kisiskolás stílusban lassan (néha idegesítően lassan) felolvasom, aztán gyors eszmefuttatásba kezdek:
- Ők fogták el Foolert és megkaparintották az üzenetét. Meg is fejtették, viszont még nem küldték tovább. Vagy nem ők fejtették meg, de valaki, aki érintkezett orkokkal. Ez jó, uram, nem? Mármint nem az, hogy Foolert elkapták és belemásztak a levelébe, hanem hogy még nem küldték tovább a tartalmát. Hm, troglodita. Ez olyan svirfnebli szónak tűnik, valaki tudja, mit jelent? Hm, ez a Cro szerintem ork lehetett és nem megy sehova, az összes worgos orkot megöltük... Tuti Cro is köztük volt, a levél itt hevert gazdátlanul, ebből én azt vonom le következtetésképpen, még nem adták át neki, vigye el.
Pöckölgetni kezdem alsó ajkamat, nyomorgatom, biggyesztgetem.
- Hm, Művészet... Ezt a szót varázslók használják a tudományukra, jól mondom? Javítsatok ki, ha nem! Na, most kombinálni fogok - állok fel az asztalra. Kezemet Vonnegut vállára, vagy fejére teszem, amit jobban elérek: - Az előbb tudott figyelni, ami jó pont, most is figyeljen. De komolyan! Adott egy varázslóféle, akinek a levél szólt. Van tudomása varázslófélék érintettségéről? Aki írta, nos... Se a pecsét, se az aláíró neve se a tény, tudott írni nem azt támasztja nekem alá, ork volt. Hm, Holg, az orkok tudnak írni és van olyan nevük Stian Linus? Kötve hiszem! Uram, ez a név önnek mond valamit, vagy legalább annyit, mint miképpen került egy zsák mákba rák? Na, de menjünk tovább! - szemelem ki Aramilt, most előtte cövekelek le az asztalon állva, és megragadom az egyik hajtincsét. A tenyerembe veszem és simogatni kezdem, mintha valami állatka lenne:
- Művészetet pazarolni útra. Burkolt utalás arra, a varázslóféle talán képes olyasmire, hogy utazni ereje által. Biztos nem arra gondolt a levél írója, hé, uram, szóljon már a kocsisnak, mert olyat én is tudok, nem nagy kunszt, nem kell hozzá Művészet. Legfeljebb nem mindegy, útszéli stílusban, vagy cirkalmasan kérik meg azt a bizonyos kocsist, és a szép beszéd is egyfajta művészet... Visszakanyarodva a majdnem elejére, ez a valaki tudhat egyet s mást, hacsak arra nem specializálódott, hogy különleges módon utazzon, amúgy meg a kilincset se tudja lenyomni.
Otthagyom Aramilt meg a haját, csípőre tett kézzel lesek hol Alauronra, hol Holgra:
- Megcáfolva önmagam, érthet a kilincshez. Kizárom, hogy csupán azért ilyen udvarias a levél stílusa, mert pallérozott lenne az írója, szerintem a tekintélyelv kéri meg ezt a modort. Viszont - és itt Holgon pihentetem a szememet: - lényeges kérdések tekintetében üres a zsebünk: hol van Fooler? Hol vannak a torgok? Hol a hadtápos levél? Ki a címzett és hol lelhető fel? Ki a túró a levél írója és milyen összefüggésben van jelen az ismeretlen események és érdekek láncolatában??? Kérdés hátán kérdés! És ha már itt tartunk, valaki aztbis mondja meg: mért került és hogyan egy zsák mákba rák???

//Visszasírjátok a paralízist? //

[Alauron]

(Alauron)

- Most már biztos, hogy közel járunk. És egy szóval sem említették, hogy valamit csináltak volna a futárunkkal. Tehát még él, és fogoly. Meg kell találnunk mielőbb. - állapítja meg a levél felolvasása és Banyek fejtegetése után.
- De most már ne fussatok előre Timna és Aramil. - aztán hozzáteszi csak a gnóm nőnek. - Hm, bár lenne időnk, hogy elmeséljem neked azt a történetet amit a rákról, a zsákról, meg a mákról hallottam, de most nincs, úgyhogy kérlek ne hősködj azzal a felderítéssel, ha meg akarod tudni a rejtély nyitját.

[Quator ar Zaraquer]

(Holg)

*Már Vonnegut kifakadására is fintorba rándul a félork arca, mikor akaratlanul elképzeli, hogy egy Banyek-fejű mókus és egy mókus-mókus kergetőzik a fán. Legalábbis Holg számára a "mogyorós pele" egy mókust jelent. Kicsi állatka és az erdőben él. Aztán ráadásul még a helyszínen lévő gnóm leányzó is akar valamit Holgtól, amit először Aramiltől akart saját elmondása szerint. Erre a szokásos ijedt undor ül ki a barbár arcára és kissé hátrébb lépve a sátor bejáratából félig a ponyva mögé áll, úgy kukucskál be, hogy még el tudjon futni a mélynövésű szatírnő elől. Azért felkészülve, hogy ebben a bogár páncélban nem lenne elég gyors, tőle telhető észrevétlenséggel lassan, de biztosan leereszti a sátorlap takarásában a csatabárdot a válláról és maga mellett "lógatja", miközben két kézzel erősen ráfog a markolatra. Közben a levelet meg a többi zagyvaságot hallgatja, ami túl hosszú és kacifántos a sok találgatással és töltelékszöveggel, hogysem megértse. El-el kalandozik, de a számára lényeges információkat így is sikerül kiszűrnie, amit összegez a társaságnak is.*

-holg gondol futó-ember van barlang. torgol...troglog... ellenség van barlang. csapat megy barlang, csapat öl meg ellenség, csapat kihoz futó-ember. futó-ember ismer válaszok.

*Kis hatásszünetet tart és kihúzza magát, mielőtt egy személyes megjegyzéssel is élne.*

-holg tud ír és olvas. holg mamája is tud ír és olvas. holg ismer orkok okosak.