1. kaland: Fooler megmentése (Cormyr-i kaland)

[Quator ar Zaraquer]

(Holg)

*Már Holgnak is megvan a terve a rajtaütés rá eső részére. Egyenlőre viszont a terep adottságai, meg a többiek utasítgatása befolyásolhatják a briliáns stratégiát, így hallgat felőle. Csöndben, eddigi unatkozó vidámsággal baktat a többiek után. Mivel a "nyomkeresés" meg tájékozódás miatt sikerült belépnie a seregbe, így inkább nem próbálja meg vezetni a többieket, mert hamar egy gödörben kuksolva találná magát a csapat. Várva, hogy a kedves hobgoblinok kimentsék őket. Viszont, ahogy meglátja a két druida meg az elf által választott területet szélesen elmosolyodik. Éppen ideális az ork-taktikához. Csupán kicsit árnyékolja be jókedvét Vonnegut, pontosabban az, hogy elfoglalja a legjobb kirohanós helyet két sziklacsoport között. Így az orra alatt dünnyögve áll kicsit arrébb a félork.*

-holg kinéz sziklák közt hely. vonnegut elfoglal jó hely.

*Azért annyira nem befolyásolja terveit az a néhány lépés távolság és jelenlegi "leshelyén" a nagy fa mögött még guggolnia sem kell, mint a feles sziklák mögött kéne. Így féloldalasan a fának dőlve próbálja minél jobban behúzni a pocakját és kérdőn néz a körülötte lévő csapattársakra, esetleg magára a vezetőjükre.*

-fa takar holg jól?

*Ha sikerült elvackolnia magát álltában, akkor hátizsákját ledobja az egyik nagyobb szikla mögé, illetve még a kocsin hagyta, ha eszébe jutott. Nagy bárdját két kézre fogva magához szorítja és várja a gyanútlan hobgoblinokat, hogy végrehajtsa tervét... maga a terv abból áll, hogy ha elég sok zöldes-sárga kis aprófajzat kerül a látóterébe, akkor üvöltve előrohan és szétcsap köztünk, mint annak a rendje.*

[Garmacor]

Aramil

- Rendben indulok. Itt fogok átfutni ha minden jól megy. S mutatom az útvonalat a sziklák között. (térképen jelöltem)
- Majd pár lépés után szembefordulok velük annak függvényében, hogy mennyien követnek. Remélem mindannyian.
Majd gyorsan elindulok, hogy még a következő őrjárat érkezése előtt a domb aljához érjek. Ha túl korán érkezek leülök s a felajzott íjamat magam mellé teszem és enni kezdek.
<Remélem kellően könnyű célpontnak hisznek s ha van egy kis szerencsém a nagy igyekezetükben hogy elkapjanak páran gurulva teszik meg az utat lefelé. Ha minden igaz kellően ostobák és nem merül fel bennük a kérdés, hogy miért nem a dobtetőn álltam meg ahonnan belátható lenne a környék.>
Ezekkel a gondolatokkal a fejemben úgy teszek mint aki tényleg eszik, gyakorlatilag csak egy kis darab ételt szorongatok a markomban s közben figyelem a a környéket, de kerülve a feltűnést mint aki teljesen gyanútlan.

[Alauron]

(Alauron)

Minthogy a többiek jó rejtekhelyet találnak a sziklák közt, és ha Aramil sikerrel jár úgy a többiek a goblinok háta mögé tudnk kerülni arra számít, hogy amikor a többiek bekapcsolódnak a harcba lesz olyan goblin aki majd szembefordul velük, és Alauron ekkor akar majd visszaváltozni és közrefogni egyet. Így ő jövendő csatatér közepét választja ki, hogy onnan bárhova gyorsan elérjen.
- Figyeljetek, most fává fogok változni, és addig úgy is maradok, amíg a harc el nem kezdődik.
odasétál a kiszemelt helyhez, egy husánggal az egyik, fa pajzsával a másik kezében. //ha nem talált volna megfelelő husángot a környéken a rejtekhely kutatása közben akkor szólj, akkor csak a vándorbotja van nála, pajzs nélkül//, felszerelését a szekéren hagyja biztonságos távolságban. Nagy levegőt vesz és belekezd a varázslatba: Tárgyai ruházata lassan a testébe olvad, miközben ő maga egy fa alakját veszi fel.

[Togar]

Doraf

Miután a gnóm kifejezi örömét és távozik elmosolyodom, úgy látszik nem ez a természete amit a külvilág felé mutat, mindenesetre nem vagyok egy lélekbúvár. Miután közlik megvan a megfelelő hely a rajtaütéshez, elindulok és kinézek magamnak egy jó helyet a sziklák között. Felcsatolom a pajzsom és megmarkolom fegyverem, majd elmormolok egy imát Moradin felé, jó harcot és dicső halált kérve számunkra. Utána elrejtőzőm és feszülten várom, hogy felbukkanjanak a goblinok.

[Mesemondó]

/Aramil/

A leshely attól a dombtól ahol Aramil eljátsza a szerepét vagy 25-30 környi távolságra van.

Nem fogjuk az Állóképesség-próbákat körönként dobálni, az nem kérdés hogy Aramil le tudná futni a goblinokat, kérdés a goblinok és Aramil közötti táv tartása mennyi energiát vesz ki a kószából vagy az üldözőkből.

Aramil is és a goblinok is 5 db Állóképesség próbát tesz. Aki több ütköző dobást nyer, az kifárasztja a másikat és míg ki nem fújja magát -2 járul a kezdőjéhez és -1 a támadódobásához.

Ennek a futás próbának kizárólag abból a szempontból van jelentősége hogy vajon ki fullad ki jobban, azt a dobások után úgyis látni fogjuk, tehát mesélem tovább.


/Mindenki/

A kósza besprintel a sziklák között, nyomában a goblinokkal, akik a sarkában lihegnek üvöltözve. Valóban egy 12 tagú banda, akik kis fapajzsal és buzogányokkal vannak felfegyverkezve.
A további cselekményhez meg ahhoz hogy be tudjam jelölni a goblinok helyét, tudnom kellene hogy melyik ponton áll meg a kósza.
//OFF: Csak hogy tudjátok: a meglepetés körben csak részleges cselekedetek tehetők. Nem lehet benne annyit mozogni. Még most szólok, hogy felkészülhessetek a fegyverekkel, meg még egyszer átgondoljátok ki hova áll, mert meglepetés körben a támadás mellett csak egy öt lábnyi lépés engedélyezett.//

[Quator ar Zaraquer]

(Holg)

-hööö...

*Csupán ennyi szalad ki az elcsodálkozó félork száján, látva Alauront, ahogy fává változik. Egy percre el is feledkezik a rajtaütésről és odamegy a gyökeret vert druidához és elkerekedett szemekkel körüljárja. Még meg is kopogtatja a kérgét, hogy tényleg igazi fa vagy ez is csak valami gnóm-trükk féle dolog. Aztán úgy dönt ez sokkal érdekesebb leshely, így megpróbál inkább e mögé a fa mögé elbújni és hasát behúzva elférni az egyébként nem túl vaskos termetű csapattárs mögött.*

//Az 5 lábas határ miatt közelebb "osontam". Remélem Alauron nem veszed rossz néven, hogy melléd/mögéd álltam.//

[Mesemondó]

(Alauron)
Nagy levegőt vesz és belekezd a varázslatba: Tárgyai ruházata lassan a testébe olvad, miközben ő maga egy fa alakját veszi fel.

//Off: Megmondanád melyik ez a varázslat?//

[Alauron]

//Bocsi, ez a Fűben-fában varázslat//

(Alauron)

Bár senki sem sejtené, de Alauron tudja mi történik körülötte. Gyökerei a föld alatt, érzik a nyomást, tudja hol, mekkora a mozgás, és a levegő melyet levelei beszívnak pontosan elárulja milyen lény van ott. Tudja, hogy a félork inkább mögébújt, de nem bánja, s csak reméli, hogy nem fogja az örjöngése közben eltalálni őt.

[Navaratna]

(Banyek)

Teljesen fel vagyok dobva, hogy Moradin méltóztatott észrevenni és egy papján át eltüntette a sebeimet. Amíg Aramilnak se híre sem hamva, picit még fütyörészek is (Rendőrakadémia főcímének dallama...), de csak addig, amíg Észre nem veszem Alauron átalakulását.
- Hű! Jó kis trükk! Vajon ha letörnék egy ágat róla, fájna neki? - mélázok hangosan. - De hogy fog így tudni bármit csinálni? A fáknak nincs szeme!
<Kivéve, ha ez csak egy élethű illúzió, és csak mi látjuk, tapintjuk fának, de igazából nem is az Hm, a druidák tudnak ilyen mókát? >
Pöröly odakucorodása vigyort vált ki belőlem. Érdekes lesz, ha pont akkor hull le a varázs Alauronról, amikor nem kéne...

Meghallom Aramil trappolását, figyelmem a szemből jövőkre irányul, ismétlő nyílpuskám készenlétben. Remélem nem nézem el, Szőr melyiket akarja elkapni, és nem lövöm le időnek előtte

[Mesemondó]

Csupán kicsit árnyékolja be jókedvét Vonnegut, pontosabban az, hogy elfoglalja a legjobb kirohanós helyet két sziklacsoport között. Így az orra alatt dünnyögve áll kicsit arrébb a félork.*[/i]

-holg kinéz sziklák közt hely. vonnegut elfoglal jó hely.

/Holg/

-Naná! Jó hogy! -szűri hátra a fogai között a szót Vonnegut- -mit gondolsz miért túrtalak ki!? Mert tudom hogy előbb fogod apróra vágni őket mire kimondanám hogy "az anyád!" Ide figyelj Holg egy goblint hagyjál nekem! Akit én piszkálok azt te nem piszkálod rendben? Bármelyik goblin a tiéd lehet de az amelyiket én cseszegetem az nem!

-Ja és még valami! Észrevettem hogy el szokott borulni az agyad néha. Most nem kell! Ezek csak goblinok Holg nem ogrék! Nem kell verébre ballistával lőni! Sokkal inkább ők vannak életveszélyben mint mi, úgyhogy most nem kell akkora svunggal gyepálnod őket, megértetted? Gyors legyél, sokat ölj, de nem kell eldobnod a maradék agyadat!

***
//Mindenki//

Vonnegut is lenyűgözve figyeli Alauron átalakulását, de a kezébe temeti az arcát mikor az ork a teste szélességéhez képest jócskán keskenyebb "fa-Aramil mögé akarja magát összehúzni. Aramil fává változtt ez igaz, de nem lett szélesebb a teste átmérője, mint ember alakjában! Fává változott de ugyanolyan tömegű és kiterjedésű fává. Holg pedig úgy vigyorog mögötte mint a tompa gyerek bujócska közben aki seprű mögé bújt és örül hogy milyen jó helyet talált...

//Banyek, Doraf//
Ti is szemtanúi vagytok a kicsit vicces jelenetnek: Holg a kisbolygó méretű testével elégedetten posztol a fa-Aramil mögött, annak dacára hogy ő több takarást ad a fának, mint az neki...

Vonnegut:

-Psszzt, psszt!
-...Holg! ...-Hé...Holg! (visszafojtja a hangját mert nem tudja mennyire vannak közel a goblinok)
-Igen, te!
-Te ehhez túl nagy böhöm marha vagy! Gyere vissza, te nagyon nehéz fejű, az istenverésit! Csak egy hülye vagy egy vak nem látja hogy ott vagy!
-Elsőnek fognak kiszúrni a goblinok! Mássz vissza valamelyik szikla mögé, azonnal! -mondja az öreg hadnagy, szinte a haját tépve és toporzékolva.

//OFF: Tiszta Gyalog-galopp amit művelsz Quator... <Már ha láttad a filmet...>//

[Navaratna]

(Banyek)

Szám elé teszem egyik kezem, fel ne nyerítsek. Annyira abszurd Holg, és ehhez még Szőr is ad a toporzékolásával!
<Ha én ezt elmesélem, dőlni fognak a nevetéstől!>
- Ssz! Holg! - szólok neki én is folytott hangon. - Látszol! Keress más helyet, látszol! Fa kicsi, te nagy!

//Ha ezt túléljük és elvégezzük a feladatot, Vonnegut sírva fogja kérni az áthelyezését //

[Martos col Legium]

(Heian)

Alauron jóslata hamar beteljesül, így a terv végrehajtásában észrevehetően lelkesebben veszek részt, mint a kidolgozásában. Miután megtaláltuk a megfelelő leshelyet, és visszamentünk a szekérhez szólni a többieknek, felveszem a vértemet felkötöm a pajzsomat és a handzsáromat, végül egy pillanatnyi mérlegelés után kézbe veszem a vándorbotot is.
<Sosem árthat, ha egy csatában kéznél van plusz egy fegyver. Még akkor is, ha remélhetőleg nem is lesz túl nagy csata.>

A helyszínen bekuporodom néhány szikla mögé, és igyekszem Argentet is rávenni, hogy tegyen így mellettem. A csuklómról letekerek egy bőrszíjat, amiről rögtön kiderül, hogy mi is a funkciója, miután az övemen függő bőrtasakból egy ólomgolyót helyezek a közepébe.
Alauron átalakulásán vélhetőleg én lepődök meg legkevésbé, hiszen, már nekem is volt alkalmam kipróbálni a természettel való azonosulás ezen módját. A kis gnóm tűnődését meghallva válaszolok neki. Mielőtt még valaki úgy gondolná, hogy a feltett kérdésekre gyakorlati úton szerez választ.
- Bizony fájna, úgyhogy inkább ne próbáld ki. Mert azt is tudni fogja, hogy te voltál, hiába nincs most szeme. A növények is tisztában vannak a környezetükkel, legfeljebb ezt nem mondják meg nekünk.

Holg rejtőzködésén szokásomhoz híven csak csendben, magamban nevetgélek, és a felé irányuló figyelmeztető pusmogások közepette próbálok inkább arra fülelni, hogy mikor jön vissza Aramil a goblinokkal.


//Megint bocsi a hosszú némaságért, most már tényleg megpróbálok aktívabban részt venni a kalandban//

[Quator ar Zaraquer]

(Holg)

*Vonnegut, majd Banyek is szól, hogy Holg kilátszik a druidából lett fa mögül. Ráadásul a vezetőjük még puffog is meg emiatt mérgelődik. Holgon a teljes csalódottság lesz úrrá és kiengedi az eddig behúzott pocakját. Majd megereszkedett vállal és lehorgasztott fejjel visszacsoszog Vonnegut mellé a sziklákhoz. Közben az orra alatt dünnyög, bár így is hallható, hogy mit mond.*

-vonnegut azt mond goblinok hülyék. vonnegut mond hülye nem veszi észre holg. holgnak miért kell visszajönni?!? holg sose játszhat kicsi ellenfelekkel öldöklőset jó helyen.

*Azért visszaérve a sziklák takarásába leguggol és két kézre fogott fegyverét fejjel a földre támasztva abba kapaszkodik és látványosan duzzogva várja Aramil és üldözői megérkezését. Direkt Vonnegut elé helyezkedik a félork, hogy lesvetés közben is a hátát tudja mutatni az öregnek jelezve, hogy most meg van sértődve.*

//Nemcsak láttam, de meg is van. Lehet egy kis "ihletért" megnézem. //

[Mesemondó]

/Holg/

Vonnegut:

-Mert ENNYIRE azért nem hülyék Holg! Van szemük és észrevettek volna, és akkor fújhatjuk a meglepetést! Nem terveznek túlságosan előre, a zöldfülübbje bedőlhet ócska régi trükköknek, de nem vakok!

-Ha jó leszel magammal viszlek a cukrászhoz és te választhatod ki milyen tortát akarsz! -mondja Vonnegut, remélve hogy a kicsit éretlen öntudatú félork ezzel a gondolattal le is köti magát egy napra; -a hangján viszont érződik hogy komolyan beszél, nem akar átverni.

[Navaratna]

(Banyek)

Heiannak:

- Dehogy akartam én gallyat tördelni! De a fából vaskarika új értelmet nyert... Ha félelfből lehet fa, bármi lehetséges Mondjuk akkor növényt se együnk, lehet, a répa sikoltozik, amikor kihúzzuk a földből, beleharapunk frissen...- átfordulok Dorafhoz és nagy komolyan kijelentem: - Alauron most hivatalosan is fatökű.