Óheiagan

[Herold Bardelot]

Sóda

<nagyjából most kellene meghallanom a tücsköt>
A meditációs póz amit a mozdulatsor végére sikerült végre vagy két hét után újra tökéletesen elérnem, egy pillanat alatt omlik össze.
Kezem lemondóan hullik a térdeimre, kifújom a bennszorult levegőt.
< el kéne vonulnom a hegyekbe... legalább pár napra>
-Lépj be, Koto!

[Enogai Watan]

_______________________________________________________________
JK: Urige no Mai no Sóda
Helyszín: Óheiagan, Polgári negyed, Bakuruto iskola
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve, Hóviharok hava, 15-ik nap este
_______________________________________________________________

A szolga belép az ajtón, kopasz fejeén a szokásos fontoskodó savanyú ábrázat ül. Kota sosem volt a legkellemesebb társaság, még a társai is messzire elkerülik, legfeljebb pár szót váltanak vele. Az udvariasság minimális feltételeinek eleget tesz, de jobbna nme fogja törni magát, tudod.
-Parancsoljon Sóda-szei, egy küldönc hozta, azt mondta rendkívül sürgős.

Kota egy bambusz levéltokot nyújt át neked, aminek a tetejére egy lótusz szimbólum van égetve. Nem nehéz kitalálni ki küldte, bár nem ez az ábrázolás a "hivatalos" kamon... Miután átvetted Kota sebtében meghajol és már megy is dolgára.

A levél mindössze négy-öt soros, főként általános udvariaskodási formákat tartalmaz. Mondhatni nem szól semmiről... egy laikusnak. Mert a szosi rejtnyelvén íródott, amit elsőre észreveszel. A rejtnyelv egy bonyolult rendszer, hétköznapi kifejezések, szófordulatok, sőt egész mondatok tartoznak bele, ám mindegyik másod és harmadlagos jelentésekkel is bír. Könnyen lehet, hogy egy szó képes az egész levél rejtett jelentését is teljesen megváltoztatni.

Szerencsére ez nem egy bonyolult üzenet... A Fekete Lótusz szosi Hannavara negyedet felügyelő kogainja hívat egy megbeszélésre, a Harmadik számú Kék Házban. Ez egy "biztonságos" ház, a Hanavara negyednek a Polgári negyeddel szomszédos szélén. Legalábbis a levélben álló leírás alapján.

[Herold Bardelot]

Sóda

Az izmaimat ellazítom és hozzáfogok a levezetéshez, közben Kota előadja miért zavart meg.
-Értem, távozhatsz!
< egy útszéli kőbálványba több életkedv szorult mint ebbe... de nem az Én dolgom felvidítani>
Mikor befejezem a levezetést magam elé veszem a tekercset.
< a Fekete Lótusz... nem tudom vajon az amatu nem bánta-e meg az apja döntését... kicsit túl közeli a kapcsolatunk ezzel a szosival>
Elolvasom a levelet.
<Hanavara... de se egy időpont se más viszonyítási lehetőség... egy ház... egy utca... jellemző... remélem legalább a bejutással nem lesz gondom mert hogy nem fogok abban a negyedben toporogni az biztos! >
Felszedelőzködöm és veszek egy gyors és hideg fürdőt. Utána egy jelöletlen polgári ruhát választva a sotóval a derékövemben elmegyek a biztos házhoz.
< hm nem ártott volna szólnom erről valakinek... most már mindegy>
A kard nyelével megkopogtatom az ajtót.

[Enogai Watan]

_______________________________________________________________
JK: Urige no Mai no Sóda
Helyszín: Óheiagan, Hanavara negyed, a biztonságos ház
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve, Hóviharok hava, 15-ik nap este
_______________________________________________________________

Az út szerencsére eseménytelenül zajlott, úgy tűnik nem követtek, és nem is kötött beléd senki. Még a negyedeket elválasztó kapunál strázsáló őrök sem firtatták szándékaidat. Bár nem valószínű, hogy sejtették, hogy a Hanavara negyedben nem a szórakozást keresed.
A levélben lévő útmutatás alapján könnyen odatalálsz a házhoz. Külsőre boltra emlékeztet, amit a rajta lévő hirdetés meg is erősít... egy illatszer bolt lesz a Harmadik számú Kék Ház álcája. A Ház körül érezhetően kisebb a forgalom, mint amerre eddig jöttél. Igaz a közelben sem teaházat, sem egyéb "szolgáltatást" nyújtó intézményt sem látsz.

Kopogásodra, résnyire nyílik ajtó, és egy rekedtes hang válaszol:
-Nem követték?

Miután válaszolsz gyorsan beenged az ajtó mellett álló fekete ruhás tatakó, és gyorsan becsukja mögötted. Az üzlethelyiségben állsz, legalábbis amennyire ki tudod venni. A teljes sötétben matat valamit a pasas, és alig ökölnyi bronz harangot vesz elő belső zsebéből, mely körül kékesen derengő jelek vibrálására leszel figyelmes.
Egyszerű mágia sugároz az eszközből, mikor meglengeti hangot nem ad ki, ám halovány fehér fényt kezd sugározni magából. A fény épp elég, hogy lássatok, de kívülről talán nem feltűnő.

Int, hogy kövesd és elindul az üzlethelyiség végébe, ahol a pult mögötti ajtón át a raktárba vezet. A falakat polcok borítják üvegcsékkel, dobozokkal, semmi különlegeset nem látsz, amíg a férfi le nem hajol és felhajtja a "padlót" egy helyen, és egy lépcsőt fed fel előtted. A lépcsősor csak pár rís magas, alján egy folyosót látsz ahonnan a "lámpáshoz" hasonló színű derengést látsz kiszűrődni.
Szótlanul int az ajtónálló, hogy menj le, majd visszasiet az ajtóba, közben "eloltva" a harangot.

[Herold Bardelot]

Sóda

"Kopogásodra, résnyire nyílik ajtó, és egy rekedtes hang válaszol:
-Nem követték?"

-Jó kérdés?! Itt vitassuk meg?
< se egy meghajlás, se egy "uram", ez van ha az ember a korpa közé keveredik>
Belépek és gunyoros mosollyal nézem ahogy fényt csihol.
< nem rossz>
Követem, és a lejáróba lépés előtt fejbiccentéssel hálálom meg szolgálatait.
Az átjárót is szemügyre veszem, egyenlőre "csak" a látásomra hagyatkozom.
< semmi okom gyanakodni... egy fenét nincs... görbe utakon jársz Sóda... és azok mindig veszélyesek!>
Óvatosan haladok, ám ezt leszámítva nem adom jelét gyanakvásomnak.
A falat megérintve, ujjaimat a mintákon végig futtatva próbálok röpke benyomásokhoz jutni a helyről.

[Con Gosep Romuald]

Nokewa


Nincs más hátra így a megadott irányba elindulok. Közben azon tűnődök. hogy miért hivattak, mi lehet az oka... De ezeket a gondolatokat gyorsan elhessegetem, hiszen perceken bellül kiderül úgyis...

[Enogai Watan]

_______________________________________________________________
JK: Attaru Nokewa
Helyszín: Óheiagan, Hanavara negyed, a szosi "biztonságos házában"
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve, Hóviharok hava, 15-ik nap este
_______________________________________________________________

A lépcsőn leérve egy alacsony folyosóra jutsz, épp csak annyi hely van a fejed felett, hogy a lassan himbálódzó hangtalan harangokba nem vered be a fejed. A folyosó 4-5 kate hosszú majd véget ér, és az utad a jobb oldalon nyíló ajtón át vezet.
Odabent egy gyengén megvilágított szobába jutsz. Egy egyszerű pincére hasonlít leginkább a terem, és egy nagy asztalt leszámítva teljesen üres. Meg persze a "házigazdákat"... Az asztal mögött egy teljesen fekete és dísztelen hakkant, khitamát és origát viselő alak ül. Fejét egy csuklya, és egy fehér alapon sárga és fekete színekkel festett maszk takarja. A maszk vonásai egy élveteg tekintetű férfit, vagy démont idéznek, jobb szeme alatt egy fekete könnycsepp. A kogain.
Jobbra tőled még Akicut látod, csendesen álldogálni, mást azonban nem tudsz kivenni a teremben.

-Naszai Nokewa. Nem részleteznem a mai incidens részleteit, szemtanúja voltál. A szosi nem tűrhet meg árulót a sorai közt, és az események óvatosságra intenek minket. Nem sokára találkozol valakivel, akivel együtt kell majd dolgoznod.

Pár perccel később, egy veled körülbelül egy magas kopaszra borotváélt fejű fiatal férfi lép a terembe. Tarkopasz fejét zöldes-barnás nonfiguratív tetoválások díszítik. Ruházata hétköznapi, övében sotó.

_______________________________________________________________
JK: Urige no Mai no Sóda
Helyszín: Óheiagan, Hanavara negyed, a szosi "biztonságos házában"
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve, Hóviharok hava, 15-ik nap este
_______________________________________________________________

A lépcsőn leérve egy alacsony folyosóra jutsz, épp csak annyi hely van a fejed felett, hogy a lassan himbálódzó hangtalan harangokba nem vered be a fejed. A fal hideg és nyirkos, rajta nem látsz mágikus mintákat, érintése sem kavar benned különösebb érzelmeket. De nem is nyugtat meg... A harangok körüli derengő jeleket hiába próbálnád érinteni, pusztán a mana alakzatai, amin ujjaid keresztülsiklanak, vagy a rúnák hajolnak el előzékenyen.
A folyosó 4-5 kate hosszú majd véget ér, és az utad a jobb oldalon nyíló ajtón át vezet. Odabent egy gyengén megvilágított szobába jutsz. Egy egyszerű pincére hasonlít leginkább a terem, és egy nagy asztalt leszámítva teljesen üres. Meg persze a "házigazdákat"... Az asztal mögött egy teljesen fekete és dísztelen hakkant, khitamát és origát viselő alak ül. Fejét egy csuklya, és egy fehér alapon sárga és fekete színekkel festett maszk takarja. A maszk vonásai egy élveteg tekintetű férfit, vagy démont idéznek, jobb szeme alatt egy fekete könnycsepp. A kogain, lesz az.
Még ketten vannka a szobában, az asztal mellett álló kedves és mosolygós arcú tatakó, és hozzád legközelebb egy veled körülbelül egy magas hosszú fekete hajú, fehér bőrű jó kiállású férfi. Mindketten egyszerű ruhában vannak, a hosszú hajú övében sotó, kezében egyenes sétabot.


_______________________________________________________________
JK: Attaru Nokewa, Urige no Mai no Sóda
Helyszín: Óheiagan, Hanavara negyed, a szosi "biztonságos házában"
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve, Hóviharok hava, 15-ik nap este
_______________________________________________________________

-Naszai Sóda. Örülök, hogy megérkeztél épségben.- szólal meg érces hangján a kogain.- Attaru... Ő itt Urige no Mai no Sóda, a Bakuruto iskola frissen végzett növendéke, Sóda... ő pdig Attaru Nokewa, a Lótusz Illat "különleges" fürdőház vezetője.
Megköszörüli torkát és időt nem hagyva a szokásos bemutatkozásokat kísérő szóvirágoknak és illemköröknek, folytatja. A levegő egyre fagyosabbnak tűnik idelent.
-Nokewa majd megosztja a mai napon történteket veled Sóda, a lényegre kell szorítkozni, kevés az időnk, Akicu?-fordul a másik tatakó felé, és amaz folytatja innen.

-A szosi köreiben egy áruló férkőzött be, és merényletet kísérelt meg, ami nem sikerült. A merénylő Aoike Kide, régóta a Fekete Lótusz tagja volt. Kihallgattuk, de nem tört meg. Annyit nyögött ki, hogy a kedvesei érdekében, majd elharapta a nyelvét.
A férfi hangjában sehol a jókedv, hűvös és kimárt. Akicu egy üvegcsét húz elő a khitama ujjából, és az asztalra teszi. Valami zavaros színű lében, egy húscafat úszik... a nyelv.
-Valaki egy méregtetoválással ékítette Kide nyelvének alját, elharapva pedig életre hívta a benne rejtőző görcsös kínhalált okozó mérget. Nem a mi tetováló mestereink voltak ez biztos, de a mintázata annyira hétköznapi, hogy nem tudjuk beazonosítani.

A kogain szólal meg újra. Közben Akicu egy összehajtogatott levelet helyez a nyelv mellé.
-A feladatotok, hogy kiderítsétek mi történt. Kik és mivel zsarolták meg Kide-t, és meg tudni ki és miért volt a célpont. Ezenkívül Sóda, vigyáznod kell Nokewa és a Lótusz Illat lányainak testi épségére. Az üzletnek nem szabad csorbát szenvednie. A levélben részletesebb tudnivalókat is találtok.

Nincs apelláta, a kogain elbocsájt benneteket, egyértelműen jelzi, hogy az eligazításnak vége, kérdésnek és kétkedésnek helye nincs.
Mindkettőtök családja régóta szimbiózisban él a szosival, szükségetek van rájuk az életben maradáshoz.

[Herold Bardelot]

Sóda

//Elsősorban, arra szeretnélek kérni benneteket, hogy hanyagoljuk a színezést. Nem tudom ki milyen stílusban böngészi az oldalt, de nekem a kék szöveg „láthatatlan” nagyjából a fekete háttérben. Szerintem maximálisan elegendő a dőlt/-álló/<álló>, cselekevés/beszéd/gondolat jelölés.//

Belépve a pincébe reflexszerűen meghajolok és… mindent megszakítva a kogain sutba dobja az összes hagyományt.
< ez azért most már tényleg sok, az ember fia itt igyekszik erre ehh… még csak hellyel sem kínálnak>
Állva és lesütött szemmel hallgatom végig az utasításokat.
<ennek nem sok értelme van… beszivárgott valaki… na és?… szóljunk az illetékes kimiko-nak …csendben és diszkréten el tudja intézni, nem úgy, mint mi…>
-Ahogy kívánod!
Újra meghajlok, és az ajtón kihátrálok.
Kint a fal mellett várom, hogy felbukanjon Attaru a levéllel.
< talán a beszámolóból kiderül miért rám hárul ez az ügy…>

[Con Gosep Romuald]

Nokewa

Leérve a lépcsőn köszöntöm a bent lévőket. Miközben hallgatom az eligazítást s hallom, hogy Sódával kell majd együtt dolgoznom feléje fordulok és bólintok köszöntés gyanánt - hisz most másra az idő nem alkalmas. Miután az eligazításnak vége, szemügyre veszem a nyelvet. Majd a levelet elolvasom s elteszem. Kint Sódának bemutatkozom és elmesélem a délutáni eseményeket.

- Üdvözletem! Attaru Nokewa vagyok. a Lótusz illata fürdőház tulajdonosa vagyok. De térjünk a lényegre. Délután hoztak egy szállítmányt. Ennek az átvétele folyt a hátsó kapunál. Kaptunk egy fülest, hogy várható valamiféle atrocitás, ami megis történt. Szerencsére a szállítmány nem sérült, de utána kellene járni kik is állnak a háttérben. Remélem zökkenő mentesen tudunk majd együtt dolgozni.

Megmutatom a levelet is neki.

[Enogai Watan]

_______________________________________________________________
JK: Attaru Nokewa
Helyszín: Óheiagan, Hanavara negyed, a szosi "biztonságos ház"-nál
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve, Hóviharok hava, 15-ik nap este
_______________________________________________________________

Az áruló tatakó teljesen kettéharapta a nyelvét, de így is kivehető az alsó felén húzódó stilizált növényminta. Alapos munka, de semmi egyedi jellemzőt nem tud Nokewa felfedezni rajta, ami alapján a mestert beazonosíthatná.

A levél Aoike Kide-ről szól méghozzá szinte félelmetes részletességgel. Lakcím, és egy átlagos napi programja... melyik nyilvános étkezdét látogatta, ebédre és néha vacsorára, esténként melyik gyenge ivóba járt szomját csillapítani. Eddig elég átlagos, persze itt is összefuthatott volna, bármiféle kapcsolattartóval, vagy beszervezővel.
Találsz még pár nevet, akik nem a szosi tagjai és rendszeresen találkozott velük.
A szosiban mint egyszerű őr és harcos tevékenykedett, utóbbi pár hónapban Akicu felügyelete alatt. Fiatal korában zsebtolvaj volt, ezért ért kicsit ehhez is, de nem elég jó, hogy besurranó lehetett volna.
A város falain kívül húzódó szegény "negyedben" él a nővére, szüleiről semmit sem tudni.
A papír szerint 23 éves lehetett, és körülbelül 7 éve tagja a szosinak, azóta jutott el ebbe a pozícióba.
Ezenkívül jelzi, hogy szabadkezet kaptok, de legyetek diszkrétek.

//Ha valamire részletesebben kíváncsiak vagytok, jelezzétek és bővebben leírom//

[Herold Bardelot]

Sóda

Meghajlok, és illendően Én is bemutatkozok.
-Urige no Mai no Sóda. Örvendek a találkozásnak bár sajnálatos az esemény mely eme a pincébe hozott mindkettőnket.
Meghallgatom a rövid és lényegre törő magyarázatot, de nem szakítom félbe most különböző okfejtésekkel.
< ettől még mindig nem lettem okosabb>
-Amennyiben van rá mód ne terheljük tovább jelenlétünkkel a ház biztonságát. Van az Ön birtokában olyan hely, ahol nyugodt és biztonságos körülmények közt meg tudjuk beszélni a feltétlen szükséges, vagy csak ügyünket a biztos siker irányába vívő teendőket?
Amennyiben tud ilyen helyet akkor szótlanul követem.
< beépült egy ember, és elég mélyre jutott, ennek ellenére vagy a kimiko hálózat vagy megbízói okán kudarca szükségszerű volt... ezzel óvatosságra kényszerítik Nokewa Attarut és olyan kapcsolatok felfedésére a kogaint mely napvilágra kerülése igencsak nem kivánatos... szerepem azon túl, hogy Urige vagyok erősen megkérdőjelezhető, biztos, hogy van nállam képzettebb és kevésbé kompromittálható testőre a szosinak... ki és miért áldozta fel a harcost... először azt a fülest kell felderíteni... hisz aki tud arról, hogy támadás érhet egy titkos szállítmányt az nyílván tisztában van azzal, hogy a hír mely most hasznunkra vált honnan származik... de az is elképzelhető, hogy símán túlbonyolítom>
Kavarognak fejemben a gondolatok, aztán mire az utcára lépünk elűzöm őket agyam mélyére.
< mindennek megvan a maga ideje... most az éj és az orgyilkosoké van, tehát filozofálni nem egészséges... figyelj!>

[Con Gosep Romuald]

Nokewa



- A házamba tudunk beszélni az biztonságos legalábbis eddig az volt... Viszont két lehetőségünk van. azon nyomban utána járni a dolgoknak, vagy hosszasan tanakodni, mi a helyes teendő. De akkor fogy az idő.... s az idő múlásával a nyomok is elhalványulnak míg a végén el nem tűnnek... Én javaslom, hogy nézzünk el a nővéréhez, hátha tud valamit... - Közben megmutatom a levelet, megvárom míg elolvassa s várok a válaszára....