Intrikák Hálójában

[Gordon]

// Deroll Rochald //

Még mielőtt elmenne, akit megbízót élelem beszerzésével Shirin én is megállítom, majd mondom.
- A szállásomat, amikor kipakoltam le mondom. Én is adok egy ezüstöt a fogadósnak és mondom.
- Még három napra tartós élelmet intéz, mind a négyünknek, mivel ki tartson egy ideig.

Beszélgetésbe én is bele szólók. <Remélem megfogadják a tanácsomat.>
- Szerintem a karavánt a legfontosabb megoldani, ám Edgarth ötlete volt, így ő oldja meg a dolgot, viszont üzletelni nem az erőssége, míg én sem értek hozzá annyira, viszont a vándor papok köztük te is Ariel, üzletelni és értéket megalapítani tudnak elvileg. Pillanatnyi szünetet tartok, majd folytatom.
- Szerintem Ariel és Edgarth oldjátok meg a karavánt? Mivel Shirin már szállítással oldotta meg a élelmet beszerzését, én meg rá segítettem még egy ezüsttel.

// Ha elfogadtátok a karakter javaslatát, jöhet a reag a KM-től. //

[Noryella]

(Ariel)

Rövid mérlegelés után bólintok.
- Rendben Deroll, legyen így. Edgarth jössz akkor? - Kérdezem.

[Haome no Munemoto]

Edgarth, Morn fia

Bár általában nincs ellenemre egy kis vérontás, azt nem szeretem, ha az "enyéim" ontják egymás vérét. És tetszik, vagy sem, egy időre ez a pár ember az "enyéim".
Bár kezdem felfogni Deroll gyanakvásának igazi okát - érdekes, nekem egyáltalán eszembe sem jutott, hogy az erdei lány esetleg megbízónk ellenfelének kéme lehet...

Azonban először a jelen problémáival kell törődni...
Ennek jegyében fordulok idős társam felé:
"-Öreg, khm... Te név Shirin, igen? Szóval ételpénz rám eső részét mond meg, én fizet neked, jó?"
Aztán Ariel valami élelmiszert felkutató csoportot emleget, minek hallatára kissé összezavarodom.
"-Élelmiszert felkutató csoport?! Te gondolsz vadászni? Shirin nem most kér fogadóstól étel?" - nézek a lányra értetlen arccal.

[Mesemondó]

KM esemény: Készülődés

//Deroll reagjából indulok ki, ha mégsem az a végleges, lényegi dolgok akkor sem változnak//

A fogadós elveszi a pénzt – Rendben nagyuram, nem lesz semmi gond az étellel. A kisasszony is Önökkel van? Van valamilyen különös kívánságuk vagy elég lesz úticsomagot készíteni? Mert akadt olyan vendégem, aki nem evett húst, így azt is meg tudom oldani.
A megbeszéltek alapján intézkedni kezd.

Ariel és Edgarth: némi kérdezősködés után gyorsan megtaláljátok a karavánpihenőt, a városon kívül. A kapunál most nem állítanak meg – bár Ariel megjelenése kivált pár elismerő füttyöt, a mellette lépkedő „testőr” már kinézetével is kizár bármilyen más lehetőséget. Bár Ariel gyakorlott pillantása felfedez egy ficsúr küllemű alakot, aki érdeklődve követi párosotokat néhány utcán keresztül.

A karavánpihenőnél (gyakorlatilag egy hatalmas tér, a nagyobbik felén karámokkal az állatok számára és egy, a város címerét viselő jókora sátor) alig pár ember lézeng, azok is inkább másnaposságukkal küzdő kísérők és a helyi írnokok közül kettő. Érdeklődésetekre előkerül egy szakállas, köpcös aszisz fickó, aki közli, legközelebb holnap este indul egy öszvérkaraván. Az őrség teljes ugyan, de utasként még csatlakozhattok. Fejenként 3 ezüst az útipénz, de Edgart-ot végigmérve a karavánmester hajlandó engedményekre – kaphattok külön sátrat és ebédet, ha hajlandó részt venni az őrködésben. Az utat 12 naposra tervezik, végig a Láp szélén. Amennyiben saját áruval rendelkeztek, azt legkésőbb holnap délig kell idehoznotok. Áruhely nincs, tehát saját magatoknak kell megoldani a szállítását is – javasolja öszvér vagy szamár igénybevételét, szükség esetén lehet venni helyben is.
A csatlakozás díját estig kell rendeznetek.

A többieknek kb fél óra múlva kihoznak egy jókora csomagot – sózott disznóhús, friss cipó egy napra, mellé kétszersült. Egy meleg, lezárt korsóban helyi főzésű szószt is csomagolnak hozzá –két napon belül javasolt megenni, teszi hozzá elégedett képpel a fogadós, hogy jó szívvel emlékezzenek a Tölgyre – két tömlő gyenge sör, egy guriga sajt, kis zsák aszalt gyümölcs. A számla teljesen rendben van.

[Gordon]

// Deroll Rochald //

Fogadósnak mondom szavaimat. - Igen a hölgy is velünk van, csak annyi, hogy tényleg tartós élelmiszer legyen 6 napra elegendő.
Még egy ideig beszélgetnek Ariel és Edgarth, majd elhagyták a fogadót, hogy karavánt keressenek.
Majd fél órán belül kihozták az élelmiszert és végignéztem, hogy mit hozott a fogadós. <Kétszersült és a sózott disznóhús talán ki tart, ám friss cipó és a szósz nem.>
Majd fogadósnak mondom. - Friss cipó, az másnapra kő lesz belőle, kovásztalan kenyér jobb lett volna.

[Dierol]

//Shirin Cossagor//

Elégedetten nézem, amit kihoz nekünk a fogadós.
<Hát, éhen nem fogunk halni, az már biztos. Remélem a többiek megalkudnak a karavánra>
A szószt nagy örömmel helyezem biztonságba. Társam észrevétele a cipóra már egy kicsit kedvemet szegi, de gondolatban megvonom rá a vállam.
<a száraz kenyér legyen a legnagyobb gondunk.>

[Noryella]

(Ariel)

Edgarth úgy tűnik félreértette a történeteket. Eredetileg valóban az élelmiszer után akartam nézni, de most, hogy a félreértéseket tisztáztuk, a karavánt kell intézzük.
- Nem, úgy látszik nekünk más dolog jutott... Tudod a karaván. Szóval mehetnénk? - Kérdezem a barbártól.

~Őszintén szólva nekem már mehetnékem van. Minél előbb végzünk ezzel az üggyel, amely reményeim szerint izgalmas kalandokat, harcot is tartogat... annál hamarabb találom meg a bátyámat! ~

[Haome no Munemoto]

Edgarth, Morn fia

A lány kijelentésére csak vállat vonok - a beszéd, az alkudozás nem az én asztalom, úgyhogy édesmindegy, merre indulunk.

Apropó, a leány: valóban szemrevaló teremtés - kár hogy azért nem annyira, hogy a bátrabb selyemfiúk szerencsét is próbáljanak vele . Persze, nyilván az én "bájaim" is megteszik a kellő hatást...

Elégedetten nyugtázom, hogy lényem karizmája - vagy a karom izma - most is munkához juttat - mint általában. Miután tisztáztuk a karavánmesterrel, hogy mit akar és mit kínál cserébe, örömmel ráállok, hogy részt vegyek az őrségben.

<Mer' ugye, ha az a láp csak egy kicsit is veszélyes hely, csak kijön onnan valami - és akkor végre mozoghatok kicsinyég... Nem ártana, mer' kezdek má' berozsdásodni...>

[Noryella]

(Ariel)

A tizenkét napos útra egész korrektnek ítélem meg a három ezüstöt, úgyhogy felőlem rendben a dolog. Pláne, ha nem kell másokkal közösködni és lesz saját sátrunk. Azért megkérdezem az őszülő szakállú asziszt és megpróbálom rávenni, hogy adjon némi engedményt.
- Jóuram, ha mind a négyen vállalnánk az őrködést, nem adna némi engedményt az utazás árából? - Kérdezem, miközben rebegtetem a pilláimat felé.

[Mesemondó]

KM esemény: készülődés
/Derol és Shirin/
A fogadós válaszol:
ne aggódjon Uram, a kenyér még másnap is jó lesz, mert porított ördögfüvet sütünk bele. Mégiscsak jobb, mint a többi napra adagolt kétszersült. A szószt húshoz ajánlom. Akkor rendeztük a számlát, remélem, jól érezték magukat és térjenek vissza hozzánk, ha tehetik.

A továbbiakban csendben várakoztok: a fogadóban nem sok ember fordul meg, egy kisebb csapat fegyveres érkezik a szobák felől később. Jókedvűen követelik a reggelit, amit meg is kapnak. Evés közben aszisz és közös nyelvű, kevert szavú beszélgetést folytatnak a helyi pletykákról
//verekedés miatt két társukat lecsukta az őrség, de majd a testvériség kiváltja őket (akkor megint össze kell dobni pénzt); megint emelni fogják a fémholmik adóját (majd máshol visszaszerzik a hasznot a keselyűk); már csak egy tolvajt keresnek, akik betörtek a Tharr szentélybe (én inkább öngyilkos lennék, mintsem elfogjanak); a kereskedelmi liga szabályozni akarja a karavánőrség bérét (dögölnének meg); állítólag szándékos rongálás miatt késik a postakocsi indulása (több a varázsjel azon, mint egy dorani varázsló seggén); két hónap múlva lovagi tornát rendeznek Wierag-ban, lehet hogy háború lesz//

/Ariel és Edgart/
A felvetésre röhögés a válasz:
- kisasszony, van elég emberem, inkább aludja ki magát éjjelente, nehogy morcos legyen. Nos, akkor kell a hely vagy sem?

A visszaút során megint szembeötlik az – immár üres – vérpad. Néhány megláncolt alak egy katona felügyeletével buzgón súrolja, néhány lézengő gunyoros megjegyzésekkel bíztatja őket. Mivel az irányérzéketekkel semmi gond, visszataláltok a fogadóba, ahol a társaitokon kívül csak egy népesebb csoport reggelizik. Az asztalon heverő batyu alapján elintézték a részüket.

[Noryella]

(Ariel)

~Minden esetre én megpróbáltam... Nagyon makacs ez a szerzet! Én a helyében örültem volna, ha valaki felajánlja, hogy őrködik és így jobban lesz védve mindenki. Biztosan lesz valami izgalmas rablótámadás egyik éjjel, én meg majd lemaradok a harcról. ~

Kissé kellemetlenül érint a megjegyzése. ~Mégis minek nézek én ki, valami nyafka úri dámának?! ~ Ezt rögtön tisztázom is vele. Csípőre teszem mindkét kezem, miközben elég morcos képet vágok.
- Jóuram, én attól leszek morcos, ha nem vehetek részt a harcokban. - Majd megenyhülnek az arcvonásaim. - De rendben van. Akkor négyen jövünk az útra, kapunk külön sátrat és Edgarth barátom őrködni fog. Az úgy rendben van, ha közvetlenül az indulás előtt fizetünk Önnek? - Kérdezem tőle.

[Haome no Munemoto]

Edgarth, Morn fia

//Off: második, javított kiadás... //

<Húú, ebben a leányzóban aztán van spiritusz... Ez tetszik. Meg hogy nem fél a durvaságtól. Nem semmi... Talán mégiscsak teremnek kemény nők a szülőföldem határain kívül is. Asszem, ez az utazás teli lesz meglepetésekkel; előbb a szakállas vénség, akiről kiderül, hogy nem is vajákos, aztán meg itt ez a kis vadóc - mit is mondott - dáma... Bár sejtelmem sincs, hogy az mi lehet... Na nem baj, majd megkérdezem...>

Mikor végzünk a kufárnál, rávigyorgok Arielre, és megpróbálok beszélgetést kezdeményezni.
"-Te figyel? Most merre, vissza a szállás, nem?" - kérdem mosolyogva.

[Gordon]

// Deroll Rochald //

A fogadósnak válaszolók. - Nos rendben, köszönjük.

Várakozva asztalnál és a pletykákat hallgatom, ám semmi lényeges idáig nem tűnt fel, csak a postakocsi megrongálása. <Szóval szándékosan rongálták meg a postakocsit, ez az ami elvitt volna minket Xandarba?> Gondolkodok el rajta.

Kis idő elteltével unom a csendet és kérdezek Shirintől.
- Shirin hova vallósí vagy? Még egy kérdés, ha nem gond, miért fogadtad el a megbízást, mivel tényleg nem testőrnek látszol?
<Shirinről nem tudom, milyen cél hajtotta, amikor elfogadta a megbízást, Edgarth a hírnévért és a harcért szerintem, Ariel a bátyjáért, én meg a munka lehetőségért.>

[Dierol]

//Shirin Cossagor//

<Ördögfű?? Remélem csak a neve baljóslatú... milyen kellemetlen lenne, ha pont a fogadós mérgezne meg minket >
A pletykákat egykedvűen hallgatom, amíg várjuk, hogy a többiek visszaérjenek. Elmélkedésemből Deroll szavai szakítanak ki.
- Tiadlan szülötte vagyok. Válaszolom. - Hogy miért vállaltam el a megbízást?
Vállat vonok.
- Mert nem volt jobb dolgom, kicsit unatkoztam. A pénz engem nem igazán motivál. S mindegy, hogy merre csavargok Yneven, nem sok helyen fordultam meg eddig. Tudod, egy ilyen öreg csontnak mint én, már kissé kapkodnia kell, ha akar még valamit látni a nagyvilágból. Meg aztán így lesz mit mesélnem a fiataloknak a kandalló mellett, miközben bosszantom őket azzal, hogy süketnek és szenilisnek tettem magam.
Kacsintok rá.

[Gordon]

// Deroll Rochald //

Shirinel folytatom a beszélgetést. - Tiadlan Gro-ugonnal határ vidéki vagyok. Bár a 10 arany pénzért nem kirándulni megyünk, hanem van rá esély, hogy a kandalodnál nem tudsz mesélni a fiataloknak történeteket, mivel az előző csapat is elbukott.
<Bár remélem, hogy nem bukunk el és tévedek a sereggel kapcsolatban, de sose tudni.>
Pillanatnyi szünet után, kérdezek még Shirintől.
- Fogadós mit mondott mi van a kenyérben, örömfű vagy ördögfű, az meg pontosan micsoda, mert nem értek a nővényekhez?