(Zevran Anartÿss)
Nem kicsit hökkenek meg a nador reakcióján. Nem vagyok szokva az ennyire egyenes, tömör és nyílt beszédhez. Ha apámnak nincs ehhez illetve a mentis kérdéséhez hozzáfűzni valója, őszintén felnevetek, és felállok a kényelmes székből.
-Jól van Kékprém uram, akkor szárazföld! Így valóban kiiktatjuk a többi Ház okozta vélt és valós akadályokat, és elég időt tölthetünk azzal, hogy egymás torkának essünk.
Intek a mentisnek, hogy jöjjön és felkapom a két erszényt, majd elsüllyesztem őket a zsebeimbe.
-Nyugalom, nem szándékozom elkölteni!
Ezt elsősorban apámhoz szántam intézni, és most már egyértelműen felé fordulok. Illedelmesen meg hajlok előtte és elköszönök.
-Viszontlátásra jó atyám, ígérem minden tehetségemmel azon leszek, hogy a küldetés rendben és csendben végződjön.
Kivételesen komoly hangsúllyal mondom, és majdnem így is gondolom. Elég hosszú az út, egy kis csintalanság közben csak belefér... A rövidke búcsúzkodás után elhagyom a termet és a Dún Medvét is. Kint megvárom a mentist, néhány dolgot be kellene szerezni az útra. Például élelmet... utazó táskát...