Shulur - Zadon - Calowyni Hõsök sétánya

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Seideas
Helyszín: a cwa Hyacinthe családi rezidencián
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, este
_______________________________________________________________

*Pillantást kapsz az őrtől, ahogy kitisztult a tudata a bóbiskolásból, de köszönni már nem köszön neked vissza.
Azt, hogy a kopogás honnan származik hamar megtudod. Egy negyvenes éveiben járó katona férfi érkezik az őrhöz, aki haptákba is vágja magát előtte, s észreveszed, hogy tekintetét nem a vélhető felettesére irányítja, hanem eléje a földre. Váltanak így pár szót katonásan, röviden, majd téged figyelemre sem méltatva a ruhadíszekből ítélve magas rangú katona távozik.
Viszont mint egy forgószél úgy vágódik be a következő pillanatban a nemeskisasszony - egy szál rózsaszín selyem hálóingben, melyben bimbózó nőiessége eléggé felsejlik. Nem törődve a katonával, aki haptákba vágta magát előtte a ketrecedhez szalad és letérdel előtte. Hablatyol valamit neked mosolyogva, jó kedvvel.
Aztán érkezik mögötte egy harmincas nő a kezében egy szintén rózsaszín köntössel és a leányzó vállára teríti a ruhadarabot, aki mérges arccal néz a nőre ezek után és szó szerint pár szót "köp" feléje, majd dacosan felemelt fejjel távozik a szobából.
A női szolga ott marad, eléggé értetlen arcot vág, majd egy kicsit elmélázva rajtad állapodik meg a szeme. Megnéz, mint aki még nem látott hozzád hasonló személyt - főképpen a füleidet méregeti csodálkozva.*

[Con Larrodan]

[Seideas]

*Némán, mozdulatlanul nézem végig ahogy a tiszt eligaziítást tart.*

<Vajon mit mondhatott neki? Az arca nem sok érzelmet árult el. A hangszínéből ítélve se nem dícsért se nem szidott... de miért nem egy másik katonát küldött maga helyett... Személyesen jött... akkor fontos lehetett.>

*A "berobbanó" leányon csak elmosolyodom, magam is letérdelve a rácsokhoz hajolok, s onnan figyelek mit mond, s mosolygok hozzá... mintha érteném xD*

<Nah ez vajon mi volt? De legalább biztos, hogy csinos ez a kis némber... Kár, hogy eltakarta a másik... végre volt valami kedvemre való.>

*Tekintetemmel követem ahogy távozik, s ekkor nézek össze a szolgálóval. Én is megbámulom... bele az arcába.*

<Nem sokára kiderül mit is tartogat ez a mai nap...>

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Seideas
Helyszín: a cwa Hyacinthe családi rezidencián
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, este
_______________________________________________________________

*Bámuljátok még egy darabig egymást a szolgálóval, majd a nő egészen közel hajol a rácshoz. Beszél hozzád, amiből egy szót sem értesz. Vár egy kicsit, majd újra szól, de ekkor már közös nyelven.*
- Morik azt mondta, hogy értelmes vagy és tudsz beszélni, de én nem hiszek neki, mert az állatok nem képesek az emberi beszédre.
*Aztán újra csendben marad és figyel téged továbbra is.*

[Con Larrodan]

[Seideas]

*Csendesen tűröm a bámulást, bár kissé idegesít. A hablatyolását szinte elengedem a fülem mellett... talán csak a szemöldököm ráncolódik. Ellenben közös nyelven elhangzott mondandója után elkomorodom.*

- Kedves hölgyem... biztosíthatom, hogy nem vagyok állat. Ennek tanúbizonyságául nem kezdem el mélyen tisztelt felmenőit szidni eme feltételezésért... Ugyanolyan lény vagyok mint maga vagy a többiek, épp ezért megválogathatom hogy kivel beszélek és kivel nem.

*Ahogy közelebb hajolt magam is így teszek beszéd közben, ám hangom is ennek megfelelően halkul, szinte már suttogok. Egy-két szívdobbanásnyi hallgatás után azonban hirtelen folytatom.*

- És most... TAKARODJ! - *ordítok bele az arcába, arcomon düh, indulat.*

<Remélem most jól összesz*rod magad te aljavaló cseléd...>

*majd eltávolodok a rácsoktól egészen a doboz hátáig, és onnan figyelem a környezetem.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Seideas
Helyszín: a cwa Hyacinthe családi rezidencián
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, este
_______________________________________________________________

*Halkuló szavaid alatt az asszonyság bizony csodálkozó arcot vág, még az állát is úgy kellene csörlővel feltekerni, mert nyitva maradt. Nem bír szólni, láthatólag meglepte, hogy ténylegesen beszélsz, értelmesen, összefüggően és udvariasan... aztán... ahogy ráordítasz hátraugrik a rácstól, de el is esik. Arcán ijedtség, félelem látszik.
A katonának sem kell több. Kivont karddal lép be gyorsan a szobába, de ahogy hátrahúzódol nem tesz semmit feléd irányulván. Nem úgy a cseléd. Pattogó parancs szavak hangzanak el, amire a némber előbb négykézláb, majd bár bukdácsolva, de gyorsan feláll és kiszalad a szobából.
A katona még méreget összehúzott szemöldökkel, majd elteszi a kardját és visszasétál a helyére.
Nem kell sokat várnod, hogy más felbukkanjon - érkezik ugyanis Morik egy tálcával a kezében. Rajta hasonló csont mint amit este kaptál, és némi kenyérhéj. Nem beszél a katonával, hanem egyenesen a rácsodhoz lép*
- Innen jött az előbb az az ordítás? - *kérdi, miközben kinyitja az ajtót és benyújtja hozzád a tálcát. A kenyérhéj friss, érzed az illatát és ahogy nézed a sült húst az sem a tegnapi - ráadásul ezt még senki sem harapdálta össze, késsel van lefejve a hús a csontról, de még neked is maradt rajta bőven elég.*
- Ebédre már tudok mást is hozni. - *súgja neked még halkan ahogy benyújtja a tálcát, majd visszazárja a rácsot rád.*

[Con Larrodan]

[Seideas]

*Csak elvigyorodom az asszony ijedtségén, és kárörömmel konstatálom ahogy kiszalad a szobából. A felém lépő katonának ártatlanul feltartom a két tenyerem... mintha nem csináltam volna semmi rosszat. Morikot kedélyes jókedvvel fogadom.*

- Innen bizony. Ez az eszement cseléd állatnak nevezett... még hogy nem tudok beszélni. A jó édesanyját azt. *morgolódok miközben elveszem a tálcát*
- Köszönöm az ételt. Mondd, te miért törődsz velem? Te sem csíped az ittenieket ugye? *kérdezem tőle suttogva, hogy csak Morik hallja s nézem érdeklődve*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Seideas
Helyszín: a cwa Hyacinthe családi rezidencián
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, este
_______________________________________________________________

- Nézd. Errefelé ritkán, de van aki sosem lát életében elfet, vagy hasonló szerzetet. Bizony itt a fajtádat egzotikus állatként tartják számon. Akár csak a törpéket.
Lesz aki soha nem fog elfogadni. - *kérdésedre előbb megmasszírozza az ornyergét* - öööhhh ... Ez a munkám, hogy etesselek, gondozzalak. - *mondja, majd távozik is mellőled minden további nélkül.
A hús viszont még meleg - csirke comb sütve, és a kenyér tényleg friss, ropogós. Meglepetésedre még egy kis uborkát is felfedezel a kenyér héjak alá rejtve.*

[Con Larrodan]

[Seideas]

- Értem -bólintok.
- Majd meglátjuk mi lesz, azért kösz még egyszer...

*Azzal neki látok az evésnek... lassan falatozok nem kapkodok. Letisztogatom a csontokat, az utolsó kis húscafatig. Egy pillanatra elgondolkozom a csontok tisztogatása közben...*

<Ezekből talán később hasznos dolgokat faraghatok csiszolhatok... de itt nincs hova rejtsem. No majd később.>

*Ahogy befejeztem az étkezést a tálcát oldalt fordítva kiteszem a rácsokon majd utána a csontokat helyezem el rajta. Visszaülök a szekrénybe, és várom hogy a leány visszajöjjön.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Seideas
Helyszín: a cwa Hyacinthe családi rezidencián
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, este
_______________________________________________________________

*Miközben megeszed a reggelid az őrt leváltják, viszont most már nem álló posztot lát el a beosztott katona, hanem rendszertelen időközönként bukkan fel az ajtóban, hogy rád nézzen - azért ez elég sűrűn előfordul, olybá tűnik, hogy csak a folyosón cirkál.
Kicsit unatkozol még a ketrecben egyedül, mikor közelgő halk cipőkopogásra leszel figyelmes. Siet valaki nagyon.
Pár szívdobbanásnyi idő és a gazdád jelenik meg az ajtóban üdén, frissen, ám most már tisztességesen van felöltözve. Nemesi lovaglóöltözéket visel, az egyik kezében egy pálca, a másikban egy póráz.
Morik is érkezik mögötte, kicsit gondterheltnek látszódik.
Ilinyta kinyitja az ajtót és a int, hogy gyere ki a helyedről. Közben az őr is a szobába húzódott és most már kimondottan a szobában zajló eseményeket felügyeli - még azt is észreveszed, hogy a keze kardja markolatán pihen.
A leányzó szól hozzád, amit Morik készségesen fordít nem zavartatva magát az őr és a leányzó furcsa pillantásától.*
- A kisasszony lovagolni megy, és úgy döntött, hogy magával visz. Szeretné, ha jóóóóóó.... ööö..., ha jól viselkednél és nem lenne veled gond.
Ezt már csak magamtól mondom. Te nem fogsz lovat kapni, futnod kell.

[Con Larrodan]

[Seideas]

*A lány közeledtére akaratlanul is felderülök...*

<Az előző megjelenése jobban tetszett, ám ez a gönc sem előnytelen. Csinos ez a dög.>

*Ahogy közelebb lép a ketrecemhez rámosolygok...*

- Igazán csinos vagy. - súgom felé és rákacsintok

*Morik tolmácsolása után csak bólintok, és hálásan nézek rá, majd nyújtom a fejem a pórázért.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Seideas
Helyszín: a cwa Hyacinthe családi rezidencián
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 94.nap, reggel
_______________________________________________________________

*Meg mernél esküdni arra, hogy a súgásod után egy könnyed cuppantást küldött feléd Ilinyta, de utána már csak mosolyt láttál az arcán.
Kilépsz a ketrecedből és a póráz rád kerül hamar.
Elindultok viszonylag lassan az épületben - most másfelé haladtok mint este érkeztél szálláshelyedre. Mondhatni hamar értek el egy kétszárnyú ajtóhoz, mely előttetek úgy 10 lábnyira minden előjel nélkül kinyílik. Csak ez után látszódik, hogy a kint állók nyitották ki számotokra - ruházatból ítélve szolgák lehetnek, nem az őrséghez tartoznak. Hajbókolnak előttetek - vagyis sejthető, hogy ez csak a leányzónak szól, aki előtted megy (legalább alaposan megfigyelheted formás kis testét, melyet a rászabott lovaglóruha ki is emel).
Morik a hátad mögött, s utána egy őr.
Az ajtón túl viszont egy kis udvarszerűség - ez nem az ami előtt este álltál. U alakban veszi körbe az épület a kis udvart, ahol most jelenleg egy szép fehér kanca áll szolgák gyűrűjében, akik szét is rebbennek jöttötökre. Pár pattogó szó a leányzótól, többen hajbókolva távoznak. Egy marad, aki felsegíti a leányzót a lóra - közben Morik fogja a pórázod végét.
Amikor Ilinyta elhelyezkedett a lován nem kapja meg a pórázt gondviselődtől. Pedig a mozdulatából is kiolvasható a szándék, de mondott is valamit, amire Morik válaszol - beszélgetni kezdenek kicsit fagyos hangnemben.*

[Con Larrodan]

[Seideas]

<Egyem a szívét... asszem sínen vagyok >

*Csendesen követem a lányt, hol őt bámulva, hol az utat... Próbálok minél többet megjegyezni a folyosókból. A kertbe kiérve immár napvilágon is megismeremkedem a környezetemmel.*

<Szolganép asszonyok... semmivel sem jobbak nálam, csak rajtunk nincs nyakörv. Szép hátas... szeretem a lovakat. Egyszer én is veszek magamnak egyet.>

*Akaratlanul is elmosolyodom, és belefeledtkezem a ló tekintetébe. Néhány szívdobbanással később Ilinyta pattogó szavai zökkentenek ki a gondolataimból, s ló feje felé induló kezem hirtelen megtorpan és inkább visszaengedem magam mellé. Ahogy felült a lóra egy közeledő lépést teszek, de látom Morik nem mozdul. Szóváltásukat érdeklődve figyelem, s nézem a férfit.*

- Mi történt? -kérdezem.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Seideas
Helyszín: a cwa Hyacinthe családi rezidencián
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 94.nap, reggel
_______________________________________________________________

*A fagyos beszélgetés nem sokáig tart, és láthatólag Morik maradt alul a szópárbajban. Fejlehajtva adja oda a lánynak a pórázod végét, meghajol előtte, majd feléd fordul.*
- Semmi különös. Vigyázz magadra és ne csinálj hülyeséget vele. Semmit. - *rándul meg a szája szeglete, s úgy tűnik nem pont arra gondolt, hogy bántanád a lányt.
Ilinyta elindul a lóval lassan léptetve, hogy tudj utána menni. Menet közben viszont elkapod a lovat tartó szolgáló tekintetét, mely inkább nevezhető féltékenyen gyűlölködőnek, mint bármi másnak. Persze, ahogy összeér egy pillanatra a tekintetetek el is kapja rólad a szemét és indul a dolgára, be az oldalsó épületszárnyon látható ajtón. Ti is haladtok az udvaron és meglepetésedre senki nem tart veletek - még az az őr sem, aki eddig vigyázott rád.
Az udvart elhagyva egy hatalmas kert tárul a szemed elé gyönyörűen gondozva, s a távolban (talán 2-300 lábnyira) fák sorakoznak - mintha erdő lenne már ott. Arra tartotok a viszonylag egyenes úton, mely belefut az erdőbe.
Néha hátrapillantasz, de senkit nem látsz jönni utánatok. Viszont így látod csak azt, hogy mekkora kastélyba kerültél. Sokkal nagyobb mint elsőre gondoltad. Az U alakú épületrész durván csak a negyede az egész kastélynak.
A kert tele van rózsaágyásokkal, apró termetű zöldellő bokrokkal, gondosan ápolt gyeppel, gyöngykavicsos utacskákkal melyek többnyire egy kocsi szélesek. Padok, szobrok, szökőkutak, de látsz két kör alakú rózsával futtatott fából készült házikót - vagyis nem házikó, mert nyitott minden oldalról, csak teteje van és a tetőt tartó oszlopain, a díszítést adó fa rácsain rózsa fut szerteszét.
Ilinyta úgy látszik nem akar gyorsítani a tempón, hagyja, hogy hagy nézelődjél a lassú tempó mellett. Néha érzed magadon a tekintetét, de mire rápillantanál előre figyel az útra. Nem szól semmit sem, csak egy gőgös nemes kisasszonyhoz illően ül egyenes háttal a lován.*

[Con Larrodan]

[Seideas]

<Ejj Morik, tán azt gondoltad, hogy megfektetem a kisasszonyt. Nem tagadom, kedvemre volna a kis hamvas teste, de a nemes apuka biztosan kinyírna érte. Azért meg kár volna... fiatal vagyok még a halálhoz >
- Rendben, majd igyekszem - kacsintok Morik felé, majd indulok a lánnyal.

*Nézelődök, gyönyörködöm a kertben. Míg messzebbre nem távolodunk néhány percig meg sem mukkanok.*

- Olyan gyönyörű itt minden... -suttogom magam elé, de elég hangosan hogy a lány is meghallhassa.
- Majdnem olyan mintha az erioni nagy kertben lennék. Az is meseszép hely. Kölyök koromban rengeteget lófráltam a fák közt.
- Jártál már ott? -kérdezem mosolyogva Ilinytát.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Seideas
Helyszín: a cwa Hyacinthe családi rezidencián
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 94.nap, reggel
_______________________________________________________________

*Beszélsz a lányhoz, de egy darabig úgy tűnik, hogy meg sem hallotta szavaid, ugyanis még csak rád sem nézett egyszer sem.
Idő közben lassan beértek az erdőbe, mely láthatólag telepített, mert szabályosan helyezkednek el a fák egymáshoz képest. Igaz a telepítés nagyon rég történhetett, mert idős fákat látsz magad körül.*
- Igen, jártam már ott.
De mond csak, egy magadfajtát hogyhogy beengedtek oda? - *Kérdi Ilinyta tőled tiszta pyarr nyelven, arcán egy kis csodálkozással pillantva rád.