Tristani Krónikák I (ÚTK)

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Egyetértek Ramanival, hogy menjünk tovább, így én is követem őket, de a kardot nem rakom el. A lépcsőhöz érve elgondolkodom azon egy pillanatra, hogy lehet vannak működő csapdák, de utána eszembe jut, előttünk már végigtrappolták az utat néhányan, így valószínű ha voltak is, mind kiiktatták így vagy úgy. Ettől függetlenül próbálok a nyomokból olvasni, illetve csapdát keresni lefelé haladva a lépcsőn, bár kevés sikerre számítok. Ha Arg megelőzne és az élre tör, akkor megyek utána, elvégre nekem sincs szükségem fáklyára. *

// off: nyomolvasás: 3, Érzékelés: 15, 1k10 = 1 [1], csapdakeresés: 24% 1k100 = 88 [88] //

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

- Menjünk. Innen nem tudok meg többet sajnos.
*Kicsit csalódott vagyok, hogy a rajzolatokat nem tudom értelmezni és a helyről sem tudtam meg semmit sem; de van még előttünk feltáratlan része ennek a helynek, így a csalódottság némi reménybe megy át egy egészséges félelemmel(?) keveredve.
Óvatosan mászok át a falba vésett lyukon a többiek után.
Nincs más utunk mint lefelé a lépcsősoron, ám előtte megnézem honnan csepeghet az a víz a terembe. Ha semmi érdekes, akkor megyek tovább, de ha valami felkelti figyelmem a jelenséggel kapcsolatban, akkor megvizsgálom a dolgot (persze óvatosan) miután szólok a többieknek, hogy hamarosan követem őket.*

[Togar]

Ramani Voineor

Előre engedem az orkot, elvégre ő jobban lát a sötétben, mint én, így csak zavarnám a fáklyám fényével.Kezemben a karddal készen állok az esetleges támadásra, majd a folyosón látszik, hogy az előttünk járók egy lépcsőn mentek lefelé, halkan szólalok meg.

- Arg kövessük a nyomokat lefelé, csak óvatosan, ki tudja mivel találkoztak ezek a szerencsétlenek.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 12. nap, délelőtt - éjjel
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Elindultok a lépcsőn lefelé, Arg elöl, mögötte Seela, aztán Yvett – aki még megnézi a vízcsepegést, de semmi különöset nem talál – és végül Ramani.
A víz a falból egyszerűen csak csepeg, átszűrődve a törmeléken és a talajon. Olyan tiszta, hogy inni lehetne belőle.
Ám mivel így érdektelen, így szépen lesorjáztok különösebb gond nélkül a lentebbi szintre.

Ami egy nagyobb terem, nagyjából épen maradva. Téglalap alaprajzú, és a fenti nagyterem felé húzódik.
A falai kőből készültek, és a közepén egy vasrács húzódik keresztben, elzárva a túloldali kart és ajtót tőletek.
Ezen az oldalon semmi mást nem láttok, csak néhány elkorhadt fadarabot, és sok-sok lábnyomot, ami a vasrácshoz vezet, majd vissza a lépcsőhöz, majd megint a vasrácshoz, majd tovább a túloldalra…
Szerencsére egy darab csapdával nem találkoztok, legalábbis Seela nem talál, és nem is „sül el” egy sem…