Füstölgő nyomokon

[Mesemondó]

________________________________________________________________

KM; esemény: Martos col Legium; Kezdetek kezdete
Helyszín: Erion
Időpont: P. sz. 3690. Uwel harmadik hava - a Hamvak hónapjának 7. napja
Résztvevők: Mindenki
________________________________________________________________



Már jó ideje vagytok a Városok Városában, de még mindig meg tudtok lepődni, mennyi és milyen sokféle ember és más különféle lény jár erre. Fegyvert szinte mindenki hord magánál, van aki szükségből, van aki inkább parádéból. Hosszú tél után kezd tavaszodni, és ennek még a sűrűn belakott Erionban is láthatóak a nyomai. A hóbuckák már elolvadtak, úgyhogy az utakon akkora sár van, hogy az is kész erőpróbának bizonyul, ha az ember megpróbál a legközelebbi szatócshoz eljutni a legszükségesebbekért (vagy a közeli kocsmába egy pofa sörért). Ahol meg tudnak kapaszkodni, ott még egy-két zöld növény is elődugja a fejét, hogy köszöntse az egyre erősödő és egyre tovább tartó napfényt.


/Dzsamal Al Abdullah Ibrihad/

A tél mindig is uborkaszezon volt a zsoldosoknak, ez alól te sem vagy kivétel. S ha ez nem lett volna elég, a szokatlanul hosszú hideg idő apád állapotának sem igazán használt: kénytelenek voltatok ritka - és ebből kifolyólag természetesen drága - gyógynövényekre költeni a spórolt pénzt, amit a legszükségesebb időkre tettetek el. Ez kétség kívül az volt, de ezzel most elveszítettetek egy biztonsági hálót magatok alól.
Ez persze nem jelent mást, mint egy újabb terhet a válladra. Hisz ugyan még van pár ezüstöd, de ha hamarosan nem találsz valami arannyal fizető megbízást, bizony heteken belül étel nélkül találhatjátok magatokat. Így már néhány hete a fogadónegyed tavernáiban töltöd időd java részét, hátha sikerül valami hírt vagy legalább pletykát elkapni, hogy magadfajta kardforgatót keresnek.
Késő délután van, amikor kilépsz a lakásotoknak nevezett zugot rejtő épületből. A hűvös szél kicsit csípi az arcod, de ezzel nem törődve vágsz neki az utadnak. A legtöbb ember már befejezte mára a munkát, és elindult kedvenc kocsmájába - tapasztalataid szerint ilyenkor van a legnagyobb esélye egy sikeres túrának, bár mostanság még az is igen sovány...


/Brodan Gravel/

A minap érkezett meg édesapádtól a szokásos "árvasági pótlék", amire már igencsak szükséged volt. Tegnap az eléggé felélt éléskamrát töltötted fel, így ma már úgy gondolod, kicsi mulatozást is megérdemelsz.
<Sőt, lehet, hogy nem is lesz az annyira kicsi> - hallatszik egy kéretlen hang a fejedben.
Ha lehet, neked még embert (törpét) próbálóbb feladat ebben az időben az utcán járni, hisz ahol a nagyok bokáig süllyednek, ott neked már legalább lábszárközépig ér a sár. Ezek után nem csoda, ha már sötétedik, mire kedvenc helyedre érsz. Lettek volna ugyan közelebbi ivók is út közben, de azok annyival is vacakabbak: vizezik az italt (mármint az átlagosnál is jobban), a helyiség egyszerűen olyan felépítésű, hogy nem igazán lehet alkalmas helye egy igazán ütős tivornyának, vagy valami egyéb probléma mindegyikkel akad. Esetleg több is. Mindemellett még csak árban sem érné meg, nagyjából mindenhol ugyanannyiért mérik az italt.
Az ajtón belépve azonban minden kétséget kizáróan megbizonyosodsz arról, hogy minden adott egy felejthetetlen (vagy éppen hogy képszakadással végződő?) estéhez: a kandallóban ropogó tűz melege kellemes ellentétben áll az odakint még mindig kellemetlenül hűvös idővel, és a tömegben több alkalmi ívócimborádat is felfedezed...


/Böngér Hung'Pata/

Az életed határozottan jól alakul. Ez minden kétséget kizáróan így van: még pár hónap - csak győzzed kivárni -, és elkezdődik ha nem is a legelső, de mindenképpen a legfontosabb torna életedben. Ha az elvárásoknak megfelelően szerepelsz, akkor minden bizonnyal kikövezett jövő áll előtted. Márpedig miért ne felelnél meg? Mi az hogy! Még túl is fogsz szárnyalni minden elképzelést és várakozást! Hiszen lényegében szíved hölgyének a kezéért kell kiállnod!
Délután jött meg nagybátyád a hírrel, és azóta egyszerűen nem bírsz magaddal, így este beleveted magad a városi életbe. Nyeregbe pattansz, kicsit nézelődsz az utcán, több barátságos (és néhány kevésbé az) ivó és fogadó mellett elüget lovad, mire megunod a sétalovaglást, és befordulsz az egyiknek az udvarába. A kantárt a lovászfiúnak dobod, és elindulsz az ivóba. Még el sem érted az ajtót, amikor odabentről valamiféle nóta hangjai ütik meg a füledet. A küszöbön átall kerülve látod, hogy az alkalmi karmester az egyik asztalon állva vezényli a vidám kórust, azt ütemet egy üres söröskorsót lóbálva jelezvén. Széles vigyor terül el az arcodon: igen, ezekkel itt aztán tudsz ma ünnepelni...


/Worag, a Lelenc/

A "hamvak" hónapja - milyen találó név. Ebben az időszakban a Konnegar pályája szinte végig a Cor tylath és a Cor númed közötti szakaszra esik az égen, így a Nekropoliszban csak az nem tér vissza haragvón minden életre, aki már el lett hamvasztva. Sőt, időnként még azok is. Nem csoda hát, ha ilyenkor két-három naponta éjjeli őrjáratra van mindenki beosztva. Bár ebből a magyarázatból te nem sokat értettél (abban sem vagy biztos, hogy megtalálnád azokat a csillagokat az égen, amelyiket okolnod kéne jelen helyzetedért), már megszoktad, hogy az év ezen részében még az átlagosnál is többet kell a Hallgatag Úr nevében tenni ezen a jobbára szentségtelen földön.
Nem veszed félvállról a feladatodat. Tekinteted, mely ilyen sötétben többet ér, mint a legtöbb rendtársadé, szinte fúróként mar utat magának az éjszakában, bár ma még semmi gyanúsat nem láttál, csak a hideg északi szél lobogtatja az itt-ott magányosan nyújtózkodó fák lombjait. Persze nem csak a látásodban bízol: szinte menetrendszerűen szagolsz bele a levegőbe, keresve valamit a talaj bűzös kipárolgásán át, ami épp oly rohadt, mint itt bármi más, csak valahogy mégis... frissebb. Nem igazán tudsz jobb szót arra a parányi különbségre, ami a föld alatt oszladozó, és a sírjából kimászott, a szélfútta tájon kóborló hullák között érzel.
Megzörren melletted a bokor. Ösztönösen arra fordul, és már harcra készen állsz, amikor meglátod elszaladni azt a méretes patkányt, amit valószínűleg a lépteid zaja ugrasztott ki vackából. Veszel két mély lélegzetet, és továbbindulsz. Hiába, a mai is rohadt egy hosszú éjszaka lesz...


//Off: Talán feltűnt, hogy kicsit el vagytok csúszva időben (kivéve Brodant és Böngért, akik ugyanabban a kocsmában vannak). Ez szándékos, remélem így gyorsabban össze tudlak hozni benneteket //

[Saggaras Zenir]

/Dzsamal Al Abdullah Ibrihad/

Nehéz szívvel, és nagy reményekkel kerekedek ismét útra, amikor kiérek az utcára kint vár hűséges htasom akit megsimogatok, és közben egy halk fohszt mormolok el az isteneknek.

-Kérlek titeket bölcs istenek, küldjetek el, mihamarabb ahhoz az emberhez, kinek fel tudom ajánlani szolgálatomat, és ezért cserébe a keresett pénzen apám egészségén és a családom obb sorsán tudjak munkálkodni. Köszönöm

Majd felpattanok a tevém hátára, és elindulok egy kultúráltabb ivóba hátha ma imáim meghalgatásra lelnek.

[Siffad]

Worag, a Lelenc

Hamvak hava. Tulajdonképpen sosem szerettem Uwel kegyeltjeit. No nem mintha zavarna, amit csinálnak, de SOSEM takarítanak maguk után. Azt még megértem, hogy a ficsúrt, aki megcsúfolta azt a lányt, felkoncolták, de a testtel bezzeg foglalkozzanak Darton hívei.

A lépteim csendesek, a szokásos utam járom. A szememnek és az orromnak nagyobb hasznát látom bármely testvéremnél, ezért is igyekszem minden alkalmat megragadni, hogy kijárhassak.
Ma minden olyan csendes, nem mintha visszakívánnám a járkáló holtakat.
A bokor zörrenésére vicsorogva fordulok szembe, bármi is jöjjön. A kezem azonnal ráfog a balta nyelére - hasznosabb eszköz ez bármely kardnál, hiába nevetnek miatta - de csak egy patkány.
Magamban hálaimát mormolva folytatom a járőrözést. A Hallgatag Úr kíséri lépteimet, hát félelem nélkül sétálok tovább.

[Anhorienn]

/Gravel/

<Ha már itt vagyok, iszom egyet... kettőt... soka!!!>-ezzel a gondolattal nyugtázom utam célját, és talán gégét mára. Ezután kinézem a legittasabbat ivó cimboráim közül, és mellé telepedek egy üres székre.

-Na, igyunk, ha már olyan fárasztó volt az út idáig!- és hangosan felkacagok.
-Bort ide csapos, de nem ám valami szart adsz nekem megint! Jófélét! Legalább míg érzem az ízét, és eszemnél vagyok, ne mosóvizet igyak!- kiáltom a csapos felé, és várom, hogy meghozza a piámat.

-Mi van veled, élsz még, te vén kujon?- kérdezem cimborámat két hörpintése között. Kinéz valami csihi-puhi estére, vagy megint feküdni fogsz mint a medvebőr a kandalló előtt?

[Pelso]

Böngér Hung'Pata

*Lovamról leszállva előhúzom erszényem és 5 réztallér adok a lovásznak.
Az ajtó felé haladva kiveszek 3 ezüst valamint maradék réz érméimet.
Az erszényt vissza teszem a belső zsebbe, a maradékot a külsőkbe rakom.

//... Ennyi biztosan elég lesz... No... Nótára fel...//

*Az ivóba belépve a pult felé veszem utam, valamint magam is belekezdek a dalba.

Csapos
-Egy üveg Bikavért, valamint egy kupát.
//Literes közepes alkoholtartamú bór. Sherál alacsonyabb lejtőin terem. 20-60r egy palack//

*Leteszem a pultra a bór ellenértékét. Miután megkaptam a borom és a kupám, csatlakozom a daloló tömeghez.

[Mesemondó]

________________________________________________________________

KM; esemény: Martos col Legium; Kezdetek kezdete
Helyszín: Erion
Időpont: P. sz. 3690. Uwel harmadik hava - a Hamvak hónapjának 7. napja
Résztvevők: Mindenki
________________________________________________________________



/Dzsamal Al Abdullah Ibrihad/

Meglehetősen nagy tömeg van az utakon, amikor megérkezel az ivóhoz, és amíg a tevédről leszállva elérnél a bejárathoz, többször is neked jönnek a tolongásban. "Bocsánat!" morogják az orruk alatt, és többnyire rád se néznek.
Te sem tennél másként, de az utolsónál úgy érzed, mintha tapasztalt kezek kutakodnának az erszényed után. Egy pillanat és már ott sincsenek, de biztos ami biztos leellenőrzöd és rájössz: tényleg megloptak! Gyorsan utánafordulsz, és még látod, ahogy a kis kölyök - nem lehet több 12-13 évesnél - átfurakszik a tömegen, és igyekszik kámforrá válni, ahogy mondani szokás.
//Ha követni próbálod, dobj Észlelés próbát vagy ide, vagy a Kockadobálósba (ne a tesztelőst szemeteljük), hogy sikerül-e szemmel tartanod a tömegben!//


/Worag, a Lelenc/

Elképesztően eseménytelen és egyhangú idáig az estéd, ahogy egymás után járod végig a főbb utakat a Nekropoliszban. Már épp kezdesz csodálkozni, hogy milyen nyugodalmas éjszakával ajándékozott meg Darton - hisz ilyenkor tényleg gyakran térnek vissza -, amikor egy útkereszteződésnél úgy ötven lábnyira egy sötét, elmosódott foltot látsz meg a bal kéz felőli utcában. Sajnos a szél épp felőled fúj, így a szagát nem érzed, bár ötleted sincs, mi kószálhatna erre ilyenkor valami élőhalott förmedvényen kívül, így nem is nagyon érzed szükségét, hogy még az orrod is megerősítse, amit a szemed üzen.


/Böngér Hung'Pata/

A lovászfiú szeme elkerekedik a kezébe nyomott borravaló mennyiségén, és biztosít róla, hogy nálad nagylelkűbb embert még nem hordott hátán a világ. Ha más nem is, legalább a nemes hátasod jó kezekben lesz mára.

A pultnál van egy kis tömeg, szóval eltart egy kis ideig, mire megkapod a rendelésed //vonj le érte 36 rezet//, s utána még pár perc telik bele, mire a zsúfolt helységben helyet találsz magadnak egy asztalnál (a pultnál a nagy forgalomra való tekintettel csak kiszolgálás van, fogyasztani mindenképp kénytelen vagy keresni magadnak valami másik helyet). Ez is csak azért sikerült, mert az egyik tag, miután valamilyen megjegyzésével hangosan megnevettette a társaságot, kimentette magát, és elindult kifelé az ivóból. Az ottmaradt társaság meglehetősen vegyes (Erionban miért ne lenne az?), és az egyetlen józannak látszó tagja egy törpe, bár ez nem meglepő, ismerve fajtájuk alkoholbírását.


/Gravel/

Egy kis időt igénybe vesz, mire találsz egy üres ülőalkalmatosságot, amit aztán az igencsak kapatos társaságnak székhelyül szolgáló asztalhoz viszel. A sok vendég miatt kicsit lassan ér az asztalotokhoz a kocsmáros - aki mellesleg szintén jó ismerősöd, révén ez mondhatni a törzshelyed - az élcelődésedet savanyú képpel fogadja, de hamar túlteszi magát rajta.
- Ha nem ízlik a borom, nem kötelező ám, hogy itt igyál, Gravel.
Azért térül-fordul, és hamarosan eléd kerül a borospalack, egy ónkupa kíséretében.
- Hozzáírtam a kontódhoz, és majd a végén kifizetheted egybe, addig ne törődjünk ilyen apróságokkal. Elvégre barátok között vagyunk...

A cimborák hangosan és jókedvvel üdvözölnek körükben. Kérdezősködnek hogy mi újság, és ők is elmesélik mi minden érdekes élményben volt részük, mióta nem találkoztatok.
- Még hogy élek-e? Erőm teljében vagyok! És tájékoztatásul közlöm, amikor legutóbb láttál, nem aludtam, hanem életre halálra verekedtem azzal a medvével! Iszonyú erős volt, de engem még soha nem győzött le még egyetlen állat sem - húzza ki magát kérdésed címzettje. - Ha ma bárkinek kötekednie támad kedve, állok elébe, félkézzel elbánok akár hárommal is.
Aeron, a szemben ülő már kissé megelégeli társatok hetvenkedését, legalábbis úgy dönt, megérdemli, hogy egy kicsit lehűtse a tényekkel.
- Ugyan már, Chand, megint az ital beszél belőled! Legfeljebb akkor sikerülne hárommal elbánnod, ha már annyira leittad magad, hogy hármat látsz egy ember helyén! És azért lennél kénytelen fél kézzel küzdeni, mert kapaszkodnod kell valamiben, nehogy eless!
Szavait hangos röhögés fogadja, Chand pedig sértődötten elhallgat, mert nem tudja mivel cáfolni az elhangzottakat. Ekkor megszólal odakint az egyik templom hangja. Aeron fülel egy sort, majd láthatóan kényszerűen búcsút mond a társaságotoknak.
- Ajajj, ideje indulnom, mert én nekem sem a kertben terem a pénz. További jó éjt, jó szórakozást és a mihamarabbi viszont látásra, uraim!
A székének azonban esélye sincs kihűlni, máris egy újabb alak lép az asztalhoz. Meglehetősen jól öltözöttnek tűnik, és láthatóan a kedvével sincs probléma, mert mostanáig a kocsmát bezengő éneket gyarapította a saját hangjával. De ami a legfontosabb: nem jött üres kézzel.


//Pelso és Anhorienn, most hogy találkoztatok, legyetek szívesek leírni magatokat egymásnak.//

[Pelso]

//Kinézet.: 180 magas, jókötésű szálkás izomzatú ember kb. 90kg. Katonásan rövidre nyírt haj. Haja szürkés, szeme tengerzöld. Zöld bársony nadrág,mellény. Tengerzöld selyem ing. Fején kalap, kesztyűt valamint kabátot visel. A övén egy széllespengéjű kard -lovagi kard ha van fegyverismereted- lóg dísztelen tokban.//

*A törpe felé fordulok. Mélyen a szemébe nézek. Lerakom kettőnk közé az üveget. Kalapomat az asztalra rakom.
Gravel
- Fogadok, hogy az asztal-alá iszlak.

[Anhorienn]

/Garvel/

letezsek az asztalra 5 ezüstöt, egy kisebb böfögés kíséretében, nem zavar, hogy Böngér képébe száll a nem túl kellemes illat.
- Csak hiszed, de a nyereményem magam fogom elinni miután kifekszel.
azzal kiiszom a maradékot a kupámból, majd miután megtettem, odaszólok a csaposnak:
- Hozz nekem is egy flaskával, mint ennek a díszhuszárnak itt! És utána se hagyd kiürülni a poharainkat.

Ha kihozta az italt, és a kihívó is letette az 5 ezüstöt, nekiállok inni, és figyelem, hogy így tesz-e ő is. Ha úgy látom hogy nem, rászólok majd.

[Siffad]

Worag, a Lelenc

Halk morgással fogadom, mikor a sziluettet észreveszem. Élő és Normális ember ilyenkor nem kószál erre - bármely más lény csak ellenség lehet. Megemelem a fejszét, megsuhintom a levegőben, közben a környéket fürkészem. Ahol egy van, ott több is lehet. A hátam mögötti teret is megnézem, nincs rá szükségem, hogy hátba támadjon valamilyen zombi. Megpróbálok olyan helyet keresni, ahol szükség esetén megvethetem a hátam, ha megszorítanának.

Ha nem észlelek mást, akkor normál hangon odaszólok:
nem érdemes bujkálni, gyere és térj meg.
Bár a tudattalanok nem képesek megérteni, az élő emberi hang és hús vonzerejének biztos nem tud ellenállni. Felkészülök rá, hogy széthasítsam.

Ha túl sokan vannak - nem akarom túlbecsülni magam, kettőnél több esetén - inkább visszavonulok és segítséget hívok.

[Saggaras Zenir]

/Dzsamal Al Abdullah Ibrihad/

-elnézést....bocsánat....szabad lesz?

mondogatom miközben próbálom magam átveregeti a tömegen. Hirtelen az erszényem helyéhez kapok amikor érzem, hogy valamivel megkönnyítettek. Majd megfordulok, és a kiskölykök után pillantok.

1k10 = 7 [7]

Az észlelésem 14-es

És ha meglátom őket azon nyoman tevére pattanok, utat csinálok magamnak, és a nyomukba eredek.

//nem vitatkozni akarok, de amúgy at erszényem a nyakamban volt a ruhám alatt, ha onna valaki kilopja, az nem egyszerű tolvak hanem mester tolvaj. Ja és ezt a karakter lapomon is feltüntettem. Mármint az erszény helyét//

[Pelso]

/Böngér Hung'Pata/

*Biccentek. Az erszényemből elő veszem az 5e-öt, és leteszem én is az asztalra.
- Böngér Hung'Pata Erion lovagja.
*Nyújtom felé a kezem.

-Akkor kezdjük.
//Garvel:Javasolhatom hogy dobjunk állóképesség próbát?//

//KM: meddig húzhatjuk el az iszogatást a kocsmában?//

[Mesemondó]

________________________________________________________________

KM: Martos col Legium
Helyszín: Erion
Időpont: P. sz. 3690. Uwel harmadik hava - a Hamvak hónapjának 7. napja
Résztvevők: Mindenki
________________________________________________________________



/Böngér Hung'Pata és Gravel/

Amikor a kihívás elhangzik, egy pillanatra elnémulnak a közelben állók. Mikor azonban Gravel elfogadja, kitör a kiáltozás.
- IVÓVERSENY! Kocsmáros, hozzál ide itókát, de sokat ám!
- Haver, gyere ide, jó kis látványosságnak nézünk elébe!
Rövid időn belül szinte az összes vendég az asztalotok körül tolong, és elkezdődnek a fogadások is.
- Én még nem láttam emberfiát, aki ivásban felvehette volna a versenyt egy törpével. Tíz rezet a köpcösre!
- Aki egy törpét ivóversenyre hív, az vagy bolond, vagy tud valamit. Remélem ez utóbbi, úgyhogy húszat teszek tíz ellenében a ficsúrra!
Ehhez hasonlókat hallhattok, ha egy kicsit is odafigyeltek, mit kiabálnak körülöttetek, bár azért azt leszűritek, hogy a Gravelt favorizálók erős többségben vannak. A kocsmáros kis késéssel egy tálcán több üveget is hoz, nem csak a Gravel által kértet, köztük néhány erősebbet is. Hiába, tapasztalt fickó az öreg, több ilyen vetélkedés lebonyolításában segédkezett már. Még a szabályok lefektetésében is segít.
- Uraim, amelyikük hamarabb kidől, vagy kidobja a taccsot, azt nyilvánítjuk vesztesnek, és ő állja a verseny költségeit. Elfogadják?

//off: az ivóverseny lebonyolítását én úgy képzeltem, hogy összeadjátok az egészségetek és az állóképességetek 10 feletti részét, és arra dobtok egy sorozatot d10-zel. Az elsőre nincs módosító, a másodikra -1, a harmadikra -2, stb. Aki előbb elrontja, az vesztett.//


/Worag, a Lelenc/

Fegyveredet próbálgatva nézel körül, de egyelőre semmi jelét nem látod más lénynek a környéken, se élőnek, se holtnak. Amikor hangod a néma éjszakában eléri az alakot, az meg is indul feléd, ahogy vártad. Azonban ez az árnyékokba burkolózó valami nem az itt kóborolni szokott dögök nehézkes, darabos mozgásával közeledik. Bár elég távol van, azt azért meg tudod állapítani, hogy itt valami élettel telibb dologról van szó. Hirtelen eszedbe jutnak a vérfarkasokról, vámpírokról, lesath-okról szóló történetek. Hallottad már, hogy itt, a Nekropoliszban az élőholtak minden fajtája fellelhető, de eddig úgy tudtad, a hatalmasabbak valamilyen hallgatólagos megállapodás alapján elkerülik a sűrűbben használt utakat.

Ilyen - nem túl biztató - gondolatoktól gyötörve nekihátrálsz egy közeli kripta falának, legalább onnan védve vagy. Az alak azonban egyre közelebb ér, lassan megtette a titeket elválasztó táv felét, és már a visszavonulás egyre csábítóbb gondolata foglalkoztat, amikor észreveszed, hogy ez az izé halványan izzik. Azzal a fajta mély, vöröses izzással, melyről jól tudod, hogy az élőket jellemző hőaurát jelenti.
Feszültséged egy pillanat alatt elillan, és jócskán megnyugodva figyeled, ahogy a fickó ruganyos léptekkel közeledik feléd.
- Örülök, hogy végre találkozom valakivel, ezeken az úttalan utakon! Hogy mennének az istenek kilenc poklának a mélyére akik ezt a nyavalyás várost tervezték! Már órák óta próbálok innen kijutni, de úgy eltévedtem, mint annak a rendje. Tudna nekem segíteni, hogy kijuthassak végre innen?


/Dzsamal Al Abdullah Ibrihad/

//off: Én csak annyit látok a karakterlapodon, hogy az erszényed a nyakadban lóg(ott). Onnan meg annyira azért nem nehéz levágni egy gyakorlottabb tolvajnak.//
Szinte rögtön a kis taknyos után veted magad (a tevéd már méterekre van tőled, és értékes másodperceket vesztettél volna, mire visszafurakszol hozzá a tömegben), de az bravúros gyorsasággal eltűnik a szemed elől. Csalódottan furakszol még egy kicsit az emberek között, magad sem tudnád megmondani miért, talán az istenek sugallatára, amikor kétségbeesetten kutató szemeiddel újra kiszúrod a tolvaj. Újult erővel veted magad az üldözésébe.
Ez neki is feltűnik, úgyhogy kénytelen megint futásnak eredni, de most már nem hagyod magad. Még azzal sem sikerül összezavarniuk, hogy háromszor-négyszer gazdát cserél a tulajdonod, tévedhetetlenül követed az útját. Végül visszakerül az első lurkóhoz, aki beszalad vele az egyik sikátorba. Követed, és látod, hogy valószínűleg eltéveszthette a sarkot, mert ez bizony zsákutcának bizonyul. Ahogy szembefordul veled, szeme a kiutakat keresi, de abból csak egy van, és az is melletted vezet el. Sarokba szorítván rongyai alól egy tőrt húz elő, szemében a félelmet lassan felváltja az elszántság.
- Gyere csak, elbántam már nálad nagyobbakkal is.

[Siffad]

Worag, a Lelenc

A várt hidegség helyett a fickó aurája izzik az élettől. Kicsit megnyugszom, hiszen lehetett volna valami igazán végzetes - de Darton még nem hív magához.
De az örömöm elenyészik, mikor eszembe jut, mit mondott az apát:
"vannak rosszabb dolgok is az élőholtaknál, azok, akik létrehozzák őket. bár praktikáik elemésztik a lelküket, igazán veszedelmessé az teszi őket, hogy ÉLNEK"
Mogorván üdvözlöm az idegent, közben ballal megálljt jelzek neki. A hangom halk, hagyom, hogy a hold megvilágítsa a képemet - ez tényleg meg szokta állítani az idegeneket, ha csak röpke időre is.
- Darton hozta. Igazán remek helyet választott a sétához, uram, ez itt a Nekropolisz. Ne fáradjon azzal, hogy közelebb jön. Megtenné, hogy megindul előre arra - mutatok a legközelebbi szentély felé, ahol társaim várakoznak - és persze ne tegyen semmi hirtelen mozdulatot. Úgy talán mindketten túléljük azt az utat.
Ha megteszi, két lépés távolságot tartva követem, fejsze a kézben. Nem leszek szívbajos, ha használni kell - aki itt kószál, örüljön, ha visszatalál istenéhez. Majd imádkozom érte.

[Saggaras Zenir]

/Dzsamal Al Abdullah Ibrihad/

-kérlek Dolzsah, ad hogy vissza szerezhessem az erszényt, az a családom minden vagyona.

Mondom és ezután meg pillantom újra a ksikölyköt, és a nyomukba eredek. Majd a sikátorba utána megyek, mozgásomon nem agresszió látszik, inkább halálos nyugalom, de fel vagyok készülve arra, ha a helyzet elfajulna.

-Nyugalom fiam, add vissza az erszényt és nyugodj meg, nem jársz rosszul, és bántani sem foglak.

Próbálom nyugtatni a kisfiút, de közben egyik kezem felé nyújtom, a másik óvatosan a dzsambiám felé mozdul.

[Anhorienn]

/Gravel/

-Tőlem nem várhatod a választ komolyan....Itt mindenki tudja, hogy én voltam az egyik lefektetője, és meghonosítója itt ennek a szabálynak -lódítom magamról

- Na, hogy az újak is hallják: Igen, elfogadom! - Kiáltom harsányan, és felállva kicsit ünnepeltetem magam, buzdítom a népet, hogy igyanak, fogyasszanak sokat a jó hangulatukban.

//KM szabályai alapján az első 3 alkalmat kidobom, és majd meglátjuk kell-e több. lehet a 2.nál már feküdni fogok, amilyen antimázlista vagyok.//

Egészség:16
Állóképesség: 14
Tíz feletti rész összesen 10
1. alkalom: 1k10 = 10 [10]

10-1 módosító=9
2. alkalom: 1k10 = 3 [3]

10-2 módosító=8
3. alkalom: 1k10 = 8 [8]