Tristani Krónikák I (ÚTK)

[Niobe]

( Seela Deranel )

- Annyira nem vészes szerencsére, de be kell kötözni mindenképpen. Köszönöm, megoldom magam is, csak szükségem lenne ehhez a művelethez fertőtlenítőre és kötszerre. Ha esetleg neked van, azt megköszönöm, ha nincs akkor átnézem a volt kalauzunk csomagját, hátha nála találok. Viszont amíg én ezzel foglalkozom, addig ha szükséged van a további varázslásaidhoz most pihenésre, akkor javaslom használd ki az időt. * válaszolok Yvett kérdésére. *

* Közben átnézem a cuccokat, illetve ha ott nem találok, megkérdezem Ramanit, ő tud-e segíteni kötszer és fertőtlenítő ügyében. Ha végképp nincs sehol, akkor esetleg ha van pálinka valakinél, azzal fertőtlenítem le, és tekerek rá egy kevésbé koszos rongydarabot a sebemre és Arg sebére is, már ha engedi, majd vissza felteszem az alkarvédőt. *

- Ha készen van mindenki, akkor indulhatunk vissza. Viszont az mindenképp foglalkoztat, hogy az előttünk érkező csapatból mindössze 4 zombival találkoztunk. Remélem nem vált minden ember ilyenné, mert akkor elég nagy bajban leszünk. Nem kevesen voltak, és ha már ezzel a párral alig bírtunk el, mit fogunk annyival csinálni.

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Legyőztük a szörnyeket, de sajnos kevés volt az én részem benne. Emiatt nem is olyan édes a győzelem.
Yvett, majd Seela érdeklődésére a fejemet csóválom.

-Csak kisebb karcolás. Szerencsére vastag a bőröm. -* És mosolyogva a vértemre ütök.

*Igen, tényleg csak a vértnek köszönhetően nem sérültem nagyot. Úgy érzem nem vagyok elég jó harcos. Vagy legalább is, ha ilyen bestiákról van szó.
Na de fel a fejjel, majd hoz még dicsőséget az idő.

-Pihenjünk, oszt után menjünk vissza.

*Ha mindenki készen áll, akkor visszamegyek velük a lépcsőn lefelé. Ha nekik úgy jó, megint én mennék előre.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 12. nap, éjjel
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

A harc után kicsit kifújjátok magatok, és pihentek egy kicsit.
Seela, a vezetőtök felszerelése közt egy elsőrangú sebellátó ládikát is találsz, amelyben van kötöző anyag, fertőtlenítő, és még tű is, cérnával, ha varrni kellene.
Az más kérdés, hogy ki az a bátor, aki összestoppolja a társát.

Egy óra múlva, miután újra elég bátornak érzitek magatokat, a lejárathoz sorjáztok és a sötétbe bámultok.
Újra felállítjátok a megszokott sorrendet, Ramaninak úgy tűnik, a vízköpő szobor kajánul vigyorog, ahogy beléptek a romos ajtón.
A lefele út eseménytelenül telik, és újra a teremben álltok, ahonnan a zombik érkeztek.
Immár nyugodtabban szétnézhettek, bejárhatjátok a termet.
A terem túloldalán az a négy, félig megevett hulla fekszik, akik szintén a Hercegi Gárda öltözetét viselik.
Szerencsére ők közel sem olyan fürgék, mint a társaik.

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

- Számomra nem szükséges sok idő. Ti harcoltatok, én nem tudtam segíteni szinte semmit. - *mondom ezt mindannyiójuknak szomorúan.
Nem erőszakoskodom, hogy segítsek Seelának. Megértem őt, és a többieket is. Velem eddig csak a gond volt.
Van egy kis idő, addig feltöltöm elmém manával teljesen.
//6 Pp = 12 Mp; 6 kör; Max. Mp-ra emelkedtem//
Aztán a botomból kivonom a tárolt Pp-okat, hogyha netán szükségem lenne rá, legyen valamennyi a tarsolyomban.
//7 Pp maradt + 11 Pp tárolt = 18 Pp//
Aztán még nem indulunk igyekszem visszaemlékezni gyér ismereteimre az élőholtakkal kapcsolatban. Jó lenne, ha valami használható eszembe jutna, már csak a többiekért is.
A föld alá óvatosan megyek a többiek után. Attól tartok mindig, hogy újabb élőholtak "rontanak" ránk. Szerencsénkre talán, hogy nem így történik.
A kör alakú termet bejárom óvatosan, de semmihez sem nyúlok egyenlőre, s azt is megnézem alaposan, hogy lábam hová helyezem a földön.
A kiszélesített járat közelébe viszont nem óhajtok menni. Lehet arra van a többi csapattag mozgó állapotban, s nem akarom, hogy észrevegyék a fáklyafényt idő előtt. Amúgy is. A padlón lévő rajzolat jobban felkelti az érdeklődésem. Neki is kezdek, hogy megnézzem mi az, mit ábrázol, mi lehet - óvatosan, nehogy bajt okozzak vizsgálódásommal.*

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Áldom a volt vezetőnk eszét, hozott magával komplett kis sebellátó csomagocskát. Gyorsan magamhoz is veszem, és ellátom a sebeket, majd a maradék cuccot elpakolom a hátizsákomba. Később még jól jöhet. Szerencsére varrni nem kell, bár nem is tudnék. Pont nem most akarom elkezdeni megtanulni. Elkészülve csatlakozom a többiekhez és újra lefelé indulunk. További támadóktól tartva nyitva tartom a szemem és kezemben a fegyver, de a teremig szerencsére nem ütközünk problémába. Odalent újból körbenézve észreveszem a 4 félig megevett hullát és intek Argnak és Ramaninak. *

- Javaslom szabadítsuk meg azt a 4 hullát a fejüktől, még mielőtt feltápászkodnak és nekünk esnek. Ha nem idelent lennénk, még fel is gyújtanám őket, de ez most jelenleg kivitelezhetetlen. Itt fulladnánk meg a füsttől és bűztől.

* De mielőtt elindulok, eszembe jut, nem ártana megkérdezni a varázslónőt is. *

- Yvett, látom a földön lévő írásokat tanulmányozod. Szerinted keresztülsétálhatunk a termen, vagy inkább várjuk meg, míg végzel a vizsgálódással?

[Togar]

Ramani Voineor

Körbejárom a termet, szétnézek hátha látok valami nyomot amit követhetnénk, merre is ment a kis csapat, mikor ide lejött. Az biztos, hogy csatáztak valamivel, de azzal még nem találkoztunk.

- Szerintem felesleges őket trancsírozni, de ha gondolja tőlem megteheti, ha fel tudtak volna már rég felkeltek volna. Szerintem ezek a hullák itt régebbiek mint a zombijaink, ezek már azelőtt meghaltak, mielőtt a zombivá lett katonák, találkoztak azzal aki ezt tette velük. Nem véletlenül lakmároztak a hullákból. Megvárjuk Yvett mit hámoz ki a rajzolatokból, addig esetleg Arg körbeszimatolhatna, hátha talál valamit ami segít eldönteni merre menjünk tovább- válaszolom a feltett kérdésre.

[Thor]

(Vasöklű Arg)


*Látva a négy hullát a fej levágásával értek egyet. Hisz, hogy még nem keltek fel, nem jelenti, hogy nem fognak.

-A biztonságunk kedvéért, meg jobban is érzem tőle magam.

*Majd szépen sorban lefejezem csatabárdommal a holttesteket.

-No, ez megvan. Ők ma’ nem fognak zavarni minket.

*Ezután Ramani kérésére körbe szimatolok. Bár a hullák bűze valószínű elrejti nyomot, ha egyáltalán van.


//érzékelés: 12; k10 = [] //

[Thor]

1k10 = 10 [10]

//off: bocsi, ez nekem soha nem megy //

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 12. nap, délelőtt - éjjel
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Yvett kihasználja az időt, és a botjának hatalmához fordul egy kis segítségért, feltöltődésért.
Miután leértek a már egyszer meglátogatott terembe, a földön lévő minták felé fordul a figyelme.
A rajzolat eléggé hiányos, több helyen összetört a padlót borító – valaha biztos nagyon díszesnek, ékesnek számító – járólap. Sok helyen meg a lehullott föld és egyéb törmelék, kosz takarja el az ábrákat.
Mert ezek ábrák, vonalakkal összekötve és helyenként különös, sose látott írással körítve.
Arra azért sikerül rájönnie az alakzatok és a minták alapján, hogy asztrológiai ábrák, vagy manaereket ábrázoló képek lehettek valaha.
Az biztos, hogy csak nagy tudású ember, vagy emberek rajzolhatták fel. Ha emberek voltak egyáltalán…

Seela és Arg a holttestek iránt érdeklődik, Seela kicsit tétován. Arg viszont határozottan a hullák fejét veszi, a nagy bárd pengéje csikorog négyszer a régi köveken, ahogy átvágja a rothadó nyakakat. A hullák még erre sem mozdulnak meg, csendben oszladoznak tovább. Épp ezért Arg szaglása meglehetősen használhatatlannak bizonyul jelenleg.

Ramani míg a varázslónő rajzolatokat fürkész, és míg Arg és Seela nyakaz, addig a lehetséges további utakat keresi.
Nem tart a dolog sokáig, összesen két lehetőséget talál.
Egy eléggé rossz állapotban lévő ajtót a hulláktól nem messze, ám törmelékkel borítva. A mellette lévő ajtónyílás hasonlóképp fest, ám azon valaki egy rést bontott ki, amin egy ember éppen még befér a mögötte lévő járatba.
A másik nyitott lehetőség, egy omladék mögött lévő lyuk a földön, ami arról a helyről, ahonnan bejöttetek nem látszik, csak ha az ember körbejárja a termet a fal mellett.
A lyuk egy majdnem függőleges aknába nyílik, amelynek a vége, alja nem látszik innen…

A földön lévő lábnyomok alapján mindkét lehetőséget körbejárták a Hercegi Felderítők.

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

- Nyugodtan végigsétálhattok... ahogy elnézem nem olyasmi, mint amire számítottam. - *és belemerülök jobban a jelek tanulmányozásába, még a koszt is hajlandó vagyok egy-két helyen jobban félresöpörni a padlóról, hogy jobban lássak.
Attól jeges borzongás szánkázik át rajtam, ahogy Arg megszabadítja a hullákat a fejüktől. Erővel nem nézek még csak oda sem - így is elég a bűz amit árasztanak.
A vizsgálódással nem sok mindenre jutok, de a keveset is megosztom társaimmal.*
- Az írás ismeretlen még előttem is. Régi korok emberei, ha azok voltak egyáltalán készíthették. Vagy asztrológiával kapcsolatos ábrák lehettek ezek, vagy manaereket ábrázoló kép volt valaha.
Jó lenne tudni pontosan, hogy mi is volt valaha ez a hely itt. Akkor talán nagyobb lenne az esélye, hogy pontosabbat is tudok mondani.
Ti találtatok egyébként valamilyen továbbvezető utat?
*Azt azért még megvizsgálom, ha megmutatták a tovább vezető járatokat, hogy esetleg van-e olyan ábra, amin áramló vonalak (vagy bármi más) egy-egy ajtó irányába futnának - amiből arra lehet következtetni, hogy melyik járat felé kellene venni az irányt tovább.*

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Máris jobban érzem magam. Így, hogy a fejeket elválasztottuk a testtől teljesen biztonságban tudhatom magam, legalább is én így gondolom. Még akkor is, ha egyáltalán fogalmam sincs az egész mágikus dolgokról.
A varázslónő magyarázatából szinte egy kukkot sem értek, így rá hagyom. Ha a többiek megértik, nekem már az is elég.
A kérdésre, hogy merre kell menni, csak a vállamat vonom meg, jelezvén tanácstalanságom.

-Sajnos a hullák bűze túl erős, elnyom minden más szagot.

*Ezután várom, hátha valamelyik kitalál valami okosat.
Természetesen közben nem lankad a figyelmem, és mindig megpróbálok felkészülni az esetleges veszélyekre.

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Miután megkaptuk a választ, kissé nyugodtabban lépek tovább a hullák felé. Nem szokásom lefejezni hullákat, de mivel ezek nem szokványos tetemek, kénytelen vagyok. De szerencsémre Arg hamar megoldja helyettem is a dolgot, így inkább a terem átkutatására fordítom energiámat. A két további járatot és a nyomokat én is felfedezem. De próbálok egyéb nyomokat is felfedezni, hátha valamit első körben nem vettünk észre, de hasznos lehet a számunkra. *

- Hát az az akna nem túl biztató látvány. Meg kellene tudni, mennyire mély és mi van az alján. Esetleg leereszthetnénk kötélen egy fáklyát az aljáig. De előtte inkább a másik járaton menjük be szerintem.

// off: érzékelés: 15 ( alap 14, + 1 a nyomolvasás 3. fok miatt ) 1k10 = 6 [6] //

[Togar]

Ramani Voineor

-Nos két lehetőséget látok a tovább mentelre, az egyik egy majdnem vízszintes lyuk lefelé, amit kihagynék, a másik pedig egy lezárt rész, amire egy rés lett vágva, gyaníthatóan a felfedezőknek köszönhetően, ráadásul úgy néz ki a nyook alapján arra mentek tovább, így javaslom nézzük meg mi van a járat mögött.

Odasétálok az ajtónyíláshoz majd megmutatom a többieknek is.

- Nos ha itt végeztünk induljunk tovább, mert minél hamarabb kijutunk innen annál jobb, nem szeretnék ezeknek a szerencsétleneknek a sorsára jutni.

Ha nincs senkinek ellenvetése, bemászok a nyíláson és megnézem mi van mögötte.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 12. nap, délelőtt - éjjel
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Yvett biztos ami biztos alapon megvizsgálja még egyszer a rajzolatokat a földön, ám azok semmiféle kapcsolatban nem állnak a teremből kivezető ajtókkal. Valószínűleg az épülettől független rajzok ezek, vagy ha volt is kapcsolata az épülettel, akkor legfeljebb a mennyezettel, mivel abból szinte semmi nem maradt meg felismerhetően.


A két tovább vezető út megvizsgálása után a kibontott részhez léptek, hogy arra mentek tovább.
Bár Seelának az élesebb szeme azt azért elárulja, hogy a lefelé vezető kürtő enyhén elfordul, íves, ezért nem látszik az alja. De a nyomok neki sem mondanak többet, mint Ramaninak: az előttetek járók mind a két nyílást körbetoporogták.

A beomlott ajtónyílásba vájt lyukon kissé össze kell húznotok magatok, hogy átférjetek, míg Argnak egyenesen át kell préselődnie.
Pár lépés a földes, sziklás, rövid vájaton, és bal oldalról egy másik nyílás dereng fel.
A szoba, mert elég kis alaprajzú helyiség ez, láthatóan valami lépcsőház része lehetett…
Teljesen üresnek tűnik a fáklyák fényében, egyedül egy lefelé vezető, kissé romosnak ható lépcsősor az érdekes benne.
A mélyben sötét van, Arg sem érez semmi különöset, csak a föld, és a doh szagát. Halvány hullaszagot is érez, de ez az eddigiek fényében nem meglepő.
A falak viszonylag épen maradtak, szépen megmunkált kövekből van kirakva a szoba.
Elporlad fadarabok az egyik sarokban, mellettük tócsa, mely egy kőről csepeg le a földre.
Az omladékba vágott rés melletti falon egy ajtónyílás, amely az előző terem felé vezetne, ám be van omolva.
A rés, amelyen ide jutottatok, a szoba falába van vágva, némi törmelék mellette.
A poros és földes járólapon a nyomok a lépcsősor felé vezetnek…

[Thor]

(Vasöklű Arg)

-Igen igazad van, mihamarabb itt kell hagyni a helyet. Már a levegő is olyan nehéz áporodott, mintha átok ülne az egész helyen.

*Nem vallom be talán még magamnak sem, de egyre jobban nyugtalanít a hely. Bár még bízom karom erejében, de ez a nyomasztó hely mintha ki szívná az erőt belőlem.
Megrázom a fejem.


<Nem szabad Arg hallod? Nem szabad, hogy a félelem uralmat nyerjen feletted. Hisz emlékezz csak vissza, hogy az arénában ki remegő térdekkel lépett be, egytől-egyig otthagyta a fogát. Hát légy éber, és ne vegye el józanságodat a félelem.>

*Miután meggyőztem magam, előre lépek, és hő látásomra, szaglásomra hagyatkozva előre megyek.