1. kaland: Fooler megmentése (Cormyr-i kaland)

[Navaratna]

(Banyek)

Grimaszolok:
- Csak a szám járt, sose lőném szét kedvtelésből vagy kínokozásból. Sőt, ki se csontoznám, az nem az én formám.
Aramil bedob egy tipikusan druidás megjegyzést. Bevillan tőle anyám...
- "Megölni pedig nem fogom egyetlen lényét sem a természetnek." Blee, anya kettő! Nem tudtam, mi hiányzik! Eljövök hazulról, de a szülőanyám velem jött. Ugye nem ajánlottad fel neki, bekötözöd és faragsz neki mankót?!
Ingerült kezdek lenni, erre még rátezs egy lapáttal a farkas...
- Hát ez... ez... csúcs! - törlöm meg a szemem. - Ha ezt a vezér látná! A helyében átvágnám a saját torkom! Hejha, tudsz róla, hogy a farkasod egy koboldot csócsál? Nem csípem a koboldokat, nem a haverjaim és Arabelben pláne nem lesznek de sose aláznám így meg soha egyiket sem, hogy feletetem az állatommal! Ez halottgyalázás! - nézek mérgesen Hejhára.
- Elég volt, kész, tele a mraszlevom, erőfitogtatásnak nem én kellek, koboldul nem tudok, így hiába is állok itt, segíteni nem tudok, és a lábam is vraszlekul fáj!
Ha már gnóm szitkokat keverek a közösbe, akkor kifejezetten goromba kedvemben vagyok. Kimászom az árokból, földhöz vágom a holmim, nekilátok lefejteni magamról a vértem, hogy aztán övemhez férve meglazítsam azt.
- Eh, niszrelek bele az egész erkölcs dologba, le a gatyával, seb van a lábamon! Hogy nyomorodna meg... - füstölgök. Zárszónak megszólal Agyaras.
- Tudod Holg, mi akar ez kobold megtud, hol Fooler, de nem történik semmi! Makacs! - morgom lebutítva, hátha ezt megérti.

[Martos col Legium]

(Heian)

- Persze, majd megsimogathatod - biztosítom Holgot, majd újra Aramilhoz fordulok.
- Ő már kiérdemelte, hogy megöljük azzal, hogy ránk támadott. Hogy mi még másra is felhasználjuk, az Banyek előrelátásának az érdeme. De vigyük magunkkal fogolyként? - húzom a számat. - Ezt személy szerint nem tartom a legjobb ötletnek, bár igaz, hogy eggyel több vagy kevesebb utas ezen a szekéren már nem számít. Főleg egy ekkora.
Holg felvetésére visszafordulok hozzá.
- Azt próbáljuk kideríteni, hogy a kobold tud-e valamit a futós emberről, és addig nem öljük meg, jó?
<Remélem ezt félreérti annyira, hogy ne kezdjen most újabb őrjöngésbe, de elég egyértelmű ahhoz, hogy tudjak rá hivatkozni, ha majd mégis elengednénk.>
Banyek nyavalygására vállat vonok, és csak annyit mondok, teljes lelki nyugalommal:
- Miért ne ehetné meg? Levadászta, megeszi; ez egy farkasnál így működik. Csak az úgynevezett "értelmes lények" ölnek meg másokat olyan indokok miatt, mint a háború, az anyagiak, vagy pusztán sportból. A természet kegyetlen, de nem kegyetlenebb, mint az ember.
Amikor azonban odajön a szekérhez, és újra előveszem a kötszereimet, hogy ellássam az ő sérüléseit is.

[Mesemondó]

/Mindenki/

/Mostmár nincs jelentősége a távolság lábban való számolásának, a karakterek egy "színen" vannak, senki nem marad ki az eseményekből./

Vonnegut is odasétál Aramil mellé.

-Felesleges kósza. Ez nem ember, még csak nem is olyan lény akinek a gondolkozását megérthetnénk mit miért csinál.
-Én csak egyet tudok a koboldokról: kártékonyak, akár a paraziták. Nem fogok érte könnyet ejteni ha fejbelövöd. Szerinted mit műveltek volna egy paraszt családdal ha mondjuk ők jártak volna erre!? Darabokra tépték volna őket.
-Előbb fakasztasz vizet a sziklából mint hogy ezeket szóra bírd.
-Kérdezd csak meg Banyekot hogy a gnóm harcosok vajon gondolkodnának-e rajta.

-Hé, Hajas, van ennek a csevelynek valami értelme?

/Banyek/
Koboldokról PM infók mentek.

/Doraf/
Míg a többiek a fogolyvallatás morális dilemmáján őrlődnek terepszemlét tartasz: természetesen halott koboldok és feldúlt csatatér.
Nem messze az útkereszteződéstől -ahol most is állsz- észak felé olyan kőhajításnyira van valami színes a földön. Nem tudod mi az, de biztosan valami tárgy, nem élő. Egy darab rongy...vagy zászló talán?

/Aramil/
A kobold kifürkészhetelen hüllő pillantással méreget.

-Hogyne. -sziszegi faarcal. -Kérdezz... -de továbra is fegyverben és pajzsfedezék mögül társalog.

[Mesemondó]

/Alauron/

Bocs rólad elfeledkeztem; nos Viki különösebben nem volt aktív a csata alatt, gondolom van valami hordozó zsákod, amiben utazás közben tartod, de most érzi a vérszagot és menne egy kicsit körbeszaglászni.
Vigyázz nem ismerik egymást a farkassal.

/Heian/

A lovak hirtelen és váratlanul elkezdenek megint nyugtalankodni mikor megérzik Argent szagát.
Mivel eddig a kószával ment elől nem volt gond, de most már ők is érzik a farkas szagát. A szekeret megrántják és elkezdenek galoppozni tovább az országúton, mint akiket farkas kerget.

/Mindenki/

A lovak felágoskodnak, mikor megérzik a farkas szagát és viszik a kocsit az országúton tovább, hogy elemenküljenek Argent elől pár méter galopp után vágátba csapnak. Már egyszer véginézték a félrok tombolását, most farkas jön, -ők azt hiszik az ő a nyakukra- és teljesen be vannak szarva, menekülnek is. Ősi, és természetes ellenségük van a közvetlen közelükben.

Vonnegut káromkodni kezd:

-K***va Jóó!!! Nem tudna tartani egy k***tt kutyát farkas helyett!? A galamb, bazki, a galamb!!! Most hogy üzenünk?

A váratlan esemény miatt kérek mindenkitől egy Akaraterő mentőt, hogy nem terelődik-e el egy pillanatra a figyelme, amit a kobold esetleg kihasználhat a szökésre.
//OFF: Az a világ legnagyobb RPG poénja ha két druida meg egy vándor mellől elszabadul két igásló... //

[Navaratna]

(Banyek)

Sajnos nem megyek elég messze, hogy ne halljam, miről megy a kupaktanács. Orrom alatt morogva magamnak kommentálom:
- Viszi Urdlen magával fogolynak a vezért! Szöget nyelek, ha Aramil elengedi, elköszön tőle, integet és könnyet hullajtva néz utána! Szöget én!
Hejha odajön hozzám, felpillantok rá:
- Figyelj, anyám druida, nem új nekem, hogy mindenféle bolhás jószággal veszitek körbe magatokat és azt mesélitek fűnek-fának, ő a barátotok. Anyám macskára szavazott, ez van. Az már az én hibám, hogy egy magányos farkast farkasfalka nélkül szerencsétlennek látok, és nem hiszem, te majd pótolod a természetes családját. Veled van, valamit láthat benned, ez a kettőtök dolga, de ha értelmesnek tartod magad, tudhatnád, a kobold hiába rusnya, hiába vagyunk most ellenük, hiába niszrelek a lelki világukra, attól még a kobold is értelmes faj. Ha nem az lenne, könnyebb lenne lerendezni őket. Nem hiába dolgozott ki a népem ellenük külön harcmodort. Toportyánféreg egy állat, az ő szemében naná hogy hús az hús, mindegy kitől van, a te dolgod lenne észrevenni a különbséget, de forog a gyomrom, hogy ilyen félvállról veszed. Jóérzésű lény ilyet nem enged. Sose aláznám meg egyik ellenségemet sem így, sose. Akkor se, ha ork, ha goblin, ha a frász tudja milyen gonosz és ocsmány lény. És tudod mért? - veszek mély levegőt, megremeg a hangom, elborul a tekintetem:
- Elég az, ha ők falnak minket, attól vagyunk mi különbek, hogy nem tesszük viszont! Mások talán élvezettel néznék közülünk ezt az idilli falatozást, de az nem én vagyok!
Megdörzsölöm a szemem, fog a frász itt pityeregni.
- Te első ránézésre félelf vagy, értelmes nép tagja, nem vadállat, hogy csak így... Eh, jártatom én itt a szám! - legyintek. - Mindig van mentség, kifogás! Legközelebb ha én fekszem úgy, meg ne tudjam, velem eteted...
Karba fonom a kezem és hallgatásba burkolózom. Mukk nélkül hagyom, hogy ellásson, már ha ezek után hajlandó rá. Ha nem, egyedül ügyetlenkedem.
"A Fehér Vakond ragyás farára, az egyik érzelgős, a másik tiszteletlen a halottakkal és megmagyarázza mért! A végére Agyaras lesz a legkedvesebb társam! Ezt megélni!"

Hé, Hajas, van ennek a csevelynek valami értelme?

Vonnegut kérdez, felelek:
- Uram, Szőr, elsőre azt reméltem, van, mert sámán meg vezér együtt olyan, mint mikor két király együtt sétál! Ritka! - kiáltom vissza rosszkedvűn. - Hát még nappal, út közepén! Akár a sötételf Suzail főterén! Roppant megszokott! - ironizálok.

[Alauron]

(Alauron)

Nem szeretné, hogy a kedvence elkószáljon a csatatéren, vagy felügyelet nélkül találkozzon Argenttal, a legtöbb amit megtehet, hogy Alauron vállán ülve szaglászik.
Hallgatva a többiek beszélgetését, ellátja saját kis sebét a gödör szélén üldögélve. Az elhangzottakhoz a következőt teszi hozzá:
- Javaslom szavazzunk, hogy mi legyen vele, elengedjük vagy öljük meg gyorsan. Megkínozni nem kellene, mi valóban külömbök kell hogy legyünk náluk, ahogy Banyek mondja. Magunkkal vinni mire lenne jó? Én azt mondom, legyen gyors halála miután elmondta amit akarunk, és ha nem mondja el akkor is.
Közben eszébe jut valami amit talán jobb volna megnézni. Heian és Banyek még épp arról beszél Argent mit tesz a kobold hullákkal, Alauron felkászálódik és megnézi a sámán testét, egy kicsit közelebbről az amulettjét, hátha hasznos.
<Nem vagyok egy hullarabló, nem érdekel a pénzed, ha viszont valami hasznos van nálad arra még szükség lehet. És kinél lenne, ha nem nálad, sámán?> /Az amulettet biztonságból elveszi, még ha nem látszik mágikusnak akkor is, hisz ő nemigen ért hozzá./
'Hajas' épp a vezér és a sámán fontosságát ecseteli, mikor a lovak elszabadulnak...
<Gondolhattam volna erre. Én mondtam, hogy gyalog kellene jönnünk. Szegény jószágok.>
A szekérrel vágtató lovak komoly kárt tehetnek magukban, a galambbal is történhet valami, úgyhogy Alauron utánukfut, hátha fel tud kapaszkodni a szekérre hátulról.

[Martos col Legium]

(Heian)

Banyek kifakadása kicsit váratlanul ért, és bár látszik rajtam, hogy most egy kicsit elszégyelltem magam, ez inkább amiatt van, hogy így megbántottam, semmint a cselekedeteim feletti bűbánat okán.
- Figyelj - kezdem valami békülékenynek szánt hangnemben, miközben nekilátok a sebkötözésnek -, értem én mit mondasz, és még igazat is adok neked részben: értelmes lényekhez nem illik, hogy felfalják egymást. Nekem sem lenne ínyemre, ha most a csapat akármelyik tagja lakomát csapna az itt elesettekből. De Argent - legyen bármily okos is - csak egy vadállat, ezen nem tudok, és nem is akarok változtatni. Mellesleg mennyivel jobb az, hogy itt hagyjuk a testeket, és azokat vagy más vadállatok találják meg, vagy a kukacok eszik meg? Mert így vagy úgy valami eltünteti, ez a természet örök rendje. Csak annyit tudok javasolni, hogy ne nézd, és próbálj meg valami másra koncentrálni, ha ez ennyire zavar téged.
Kis szünetet tartok, egy pillanatra minden figyelmemet a kötözésnek szentelem. Amikor újra a szemébe nézek, csak ennyit mondok:
- Ami meg téged illet, ha ez ennyit jelent neked, ígérem nem fogom hagyni, hogy Argent, vagy akár bárki más lakmározhasson belőled, és szükség esetén én magam a tíz körmömmel ások neked sírt. Ha ugyanis az ellenségeimért nem, de megteszem a barátaimért - mert azért remélem, még nevezhetlek a barátomnak, ezek után is.

Mikor a lovak nekierednek, és megmozdul a szekér, megpróbálok felugrani rá. //elvégre ott vagyok mellette// Ha sikerül, akkor megpróbálom megnyugtatni őket. Közben hátrakiáltok: "Argent, marad!", bár ezt csak azért, hogy biztosra menjek, elvégre nem hiszem, hogy el akarna mozdulni a vacsorája mellől amíg jól nem lakott.

[Navaratna]

(Banyek)

Még mielőtt kiüt a baj - szekér balra el galambbal - csöndesen meghallgatom Hejhát. Mikor végez, futólag átölelem a lábát.
- Olcsón megúsztad. Gondolj bele, ha Agyarasnak kéne sírt kaparnod, mekkora darab már!
Szőr üvölt, ló teper, én lesek, két druida röppen, nadrágom bokáig tolva, groteszkül állunk...

//És még majd a koboldvezér is okoz mindjárt fejfájást //

[Castor de Vinter]

/Mindenki/
A kialakult szituációt átolvasva a kobold vezér szökésének szempontjából csak Aramil akaratmentője az érdekes mert tulajdonképpen ő az aki közvetlenül beszélget vele.
A többiek kokettálnak, terpszemlét tartanak, kötözgetnek, vagy éppen készülnek a szekér után eredni. Tehát nem éppen az aktív figyelem állapotában vannak.
Arról nem beszélve hogy ő is éppen a többiek felé fordul és kommentálja a beszélgetését, tehát ő sem a koboldra figyel.

Megvárom Aramil mentőjét is, mert ezek párhuzamos események, nem egymás utániak.

/Heian és Alauron/

Ügyesség ellenpróbát kérek a lovak ellenében. Akinek magasabb az nyer.

[Togar]

Doraf

Békésén üldögélek, figyelem a környéket és hallgatom a többiek vitáját, a moralitásról és egyéb dolgokról. A koboldot én is megnyúvasztanám szívesen, ám azt nem hagynám, hogy kínozzák, gyors és tiszta halál, ennyit megérdemel, bárhogy is utálom őket. Elkalandozik a tekintetem és egy színes rongydarabon áll meg, nocsak hátha találtam valami érdekeset, valaki itt hagyta és nem biztos, hogy önszántából.

Feltápászkodom a földről és elindulok megnézni mi az, úgyis unom már hallgatni a vitát, odaérve mellé megtekintem a földön, majd ha nem látok semmi gyanúsat felveszem, hogy közelebbről is megnézhessem, ám ezt a nézelődést, kis időre kénytelen vagyok felfüggeszteni, mert szökik a szekerünk, és a főnök hangosan káromkodik. A szekér elindul én meg lemaradok róla, futni nem futok utána sok értelme nincs, úgysem érném utol, meg aztán van három állatbarátunk, majd visszahozzák valahogy, így nyugodt tempóban visszasétálok a többiekhez, közben megvizsgálom a rongydarabot.

- Melyik nagyeszű ijesztette meg a lovakat- teszem fel a kérdést az itt maradóknak.

[Quator ar Zaraquer]

(Holg)

*Ahogy a kocsi megindul és a lovak egyre gyorsabb tempóra váltanak, Holg szemei elkerekednek az ijedtségtől. Bárdját a fej alatt jobbjával markolva mindkét kezét előre nyújtva fut a szekér után és közben kétségbeesetten ordít.*

-a kajaaa!!!

*Mint általában neki csak a számára fontos dolgok ugranak be, de azok meglepő gyorsasággal. Mit törődik ő a hülye galambbal, ami nem is játszott vele az ideúton, mit érdekli él-e, hal-e a kobold a gödörben. A hátizsákja, íja és főként a kétnapi fejadagja a szekéren van! Mivel épp el volt bambulva a sok fecsegés miatt, így a szekér beérésére nem lát sok reményt ezért nem is fut csak pár lépést, majd megáll és oldala mellé hanyatlanak karjai. Fejét lehorgasztja és megsemmisülten dünnyög.*

-kaja oda. holg éhezik.

[Mesemondó]

/Mindenki/

A két druida szerencsére még fel tudott kapaszkodni a szekérre, mielőtt az olyan sebességre gyorsult volna, hogy esélyük se legyen rá.
(A lovak 1-est dobtak, ennélfogva nem várom be Heian próbáját.)
Ahhoz viszont nem volt elég idő hogy Heian tisztességesen befejezze a sebkötözést, -ami nem egy másodperces művelet- így a gnóm ottmarad letolt gatyával, ő meg szalad a szekér után.
Ahogy színpadi nyelven mondják: szekér druidákkal együtt jobbra el, a kobold vezér pedig kihasználva a kavarodást kereket old.
Olyan tíz métert tud eltávolodni, mikor észreveszitek.

/Heian és Alauron/

A lovak vágtába csapnak, és ez nem gyerekjáték a földúton. A gyeplő szerencse a bakhoz van rögzítve, mielőtt leszállt Vonnegut egy kiálló vasalat széléhez rögzítette.

/Doraf/
Odabaktatsz és megvizsgálod a dolgot: egy mélykék szövetdarab az, valószínű egy felleghajtóból vagy egy köpenyből.

[Navaratna]

(Banyek)

- Banyek! - grimaszolok. Felrántom a gatyámat, övet meghúzom, és mivel a motyómhoz közel állok, kézbe kapom az ismétlőmet, becélzom. Futni majd akkor fogok, függetlenül a lábam állapotától, ha a lövés megtörtént. - Vonnegut, kell a vezér! Holg! Kapd el a koboldot!- visítom.
"A lába neki is sérült, nem fog úgy iszkolni, mint egyébként tenné."

[Garmacor]

Aramil

- Fenébe. Csúszik ki a számon a szitok, s már azonnal nyúlok is az íjjamért s a kobold vezér épp lábát próbálom meg eltalálni.

[Martos col Legium]

(Heian)

Ahogy felugrom a szekérre, az olyan eszeveszetten kezd zötykölődni, hogy kénytelen vagyok megkapaszkodni az oldalfalban. Látva, hogy Alauronnak is sikerült felkapaszkodnia, odaszólok neki.
- Te fogd meg a galamb ketrecét, nehogy valami baja legyen, én addig előre megyek, és megnyugtatom a lovakat!
Óvatosan, minden lépésre gondosan felkészülve mászok a szekér elejére, nehogy leessek róla. Amikor a bakhoz érek, kezembe fogom a gyeplőt, és megpróbálom visszafogni a lovakat*.
- Hó, pacikák! HÓ!
Ha végre hajlandóak megállni, visszakanyarodom a többiek felé, de mielőtt még elindulnánk, előre megyek hozzájuk, és a szemükbe nézek.
- Értsétek amit mondok, miként én is a ti beszédeteket.
Közben kezemet előbb hozzáérintem a fülükhöz, utána a számhoz emelem, majd az én fülem és az ő szájuk következik a sorban. //Állatok nyelve//
- *Nyugalom, biztonságban vagytok. Mitől ijedtetek meg annyira?*


//Off: A feladat végrehajtásához már dobtam próbát a Kockadobálósba, amikor láttam, hogy jobb a próbám mint a lovaké. Mint ott is írtam, Állatidomításra dobtam, mert a képzettségek leírásából úgy gondoltam, az kell ahhoz, hogy megfékezzek egy vágtató szekeret. Ha úgy érzed, hogy ez inkább az Állati Érzék hatáskörébe tartozik, akkor vonj le 2-t az eredményből
A leírásodból számomra az derül ki, hogy valószínűleg nem érhetem be átlagos dobással, úgyhogy azt a részét a hsz-nek nyugodtan hagyd figyelmen kívül (amúgy is jobbat dobtam )//