1. kaland: Fooler megmentése (Cormyr-i kaland)

[Quator ar Zaraquer]

(Holg)

*A félork arca felderül a dícséret, nomeg főleg a sonka miatt. Magához veszi és helyeslően bólogat Vonnegut szavaira, miközben elvonul Nyafihoz kötözésre. A gödör széléhez érve egyszerűen belehuppan és leül a szélére. Egyik kezében a sonka, másikkal a csatabárdot támasztja a vállára és szinte lerí róla, hogy legszívesebben még a lábát is lóbálná, ha nem tartana tőle, hogy véletlenül lerúgja Banyeket vagy Aramilt. Nagyokat harap a "jutalomfalatból" és jóízűen elcsámcsog rajta. Mikor már jó kétharmada elfogyott a sonkadarabnak a maradékkal a kezében forgolódik ültében, hogy Argent merre jár. Ha nincs messze és figyel is arrafelé, akkor a farkas felé nyújtja a megmaradt, kissé megtépett húsdarabot. Ő is jól harcolt és biztos neki is jobb a házikoszt, mint a kobold. Egyébként nem panaszkodik a kötözés miatt, tűri birkamód és a végén meg is köszöni az elf fáradozásait.*

-holg köszöni kötések. elf rendes.

*Ha megvolt az ellátás és nem tartanak igényt rá a kihallgatásnél, akkor kilép a gödörből és a többiek körül téblábol, látszik nem nagyon tud magával mit kezdeni, eléggé érthetetlen miért nem ölik meg a fővakarcsot és kész.*

//Módosítva Nava instrukciói szerint.//

[Garmacor]

Aramil

Amint Holg leül elkezdem bekötözni a sebeit legjobb tudásom szerint.
- Szivesen Holg.

[Navaratna]

//Off1: Quator, a Nyafi elnevezést az elfre a karakterem sose mondta ki Keresővel külön megnéztem, így Holg mért hívja így?
Off2: Garmacor 18+1=19-et dobott előttem indítékra. Ha elég elég, ha nem, nem, de ott van //

(Banyek)

Megüti a fülem, mi bukik ki Aramil száján.
- Nem azt akartad inkább mondani, ilyenkor nem azt nézed, a beteged milyen nemű, csak segíts rajta? Vagy neked tényleg nem fontos az erkölcs? - vonom ösze a szemöldökömet. - Mindegy, milyen áron, csak óvva legyen az élet? Vegyem úgy, nem tartanád tiszteletben a kérésem, és mindenki szeme láttára kiterítenél, akár azon az áron is, ha az illetlen? Jó, ha lenne egy mellkasi sérülésem, és ájuldoznék szanaszét, elhiheted, nem azzal törődnék, ki lát félpucéran, ki nem, de ha nem muszáj, akkor inkább senki se.
Látszik, a téma elevenembe vág, egyáltalán nem mosolygok, és gyanakodva, megbántottan méregetem Aramilt.
"Egyébként is a lábam sérült."
Inkább továbbra is a koboldra ügyelek. Kis hallgatás után felvetem:
- Ha nem akar együttműködni, egyenként belelövöm a tárat. Mondjuk a lábaiba. Az élete megmarad, nem kell félni, de fájni fog neki... Mit számít az erkölcs, ugye, Aramil, az élete megmarad és csak ez számít... - biggyesztem le a szám.

[Martos col Legium]

(Heian)

Amikor meglátom, hogy Aramil jól van, és Doraf már kezeli a sebeit, visszafordulok Argent felé, újra belekezdek a gyógyító igékbe, és ez alkalommal be is fejezem. Majd a legközelebbi koboldtetemről leveszem a vértjét (ha van), ruháit, és minden egyebet.
- Egyél Argent, megérdemled.

Ezek után visszabattyogok a szekérhez, a motyómból én is előkotrom a kötszereket, és a saját sebemet is ellátom.

[Castor de Vinter]

/Aramil/

/Off: Bocs Garma, ezt elvaksiskodtam./

A kobold szerinted is érti a goblint, csak tetteti a hülyét. Banyek is megerősít a feltételezésedben.
A kobold kussol és sunyin pislog.

/Heian/
Argent felfigyel Holg sonkájára, de túl bizalmatlan ahhoz hogy érte is menjen, párszor hegyezi a fülét, de nem megy közelebb, tovább foglakozik a kobold marcangolásával, számára ez is csak egy zsákmány.

[Garmacor]

Aramil

- Nos barátom azt látjuk, hogy érted a goblin nyelvet. Megszólalsz vagy vagy a továbbiakban nincs szükségünk rád.. mondom goblinul a kobold vezérnek befejezetlenül hagyva a mondatot.
<remélem nem jön rá, hogy sose ölnék meg egy védtelen lényt.>fut át az agyamon.
- A fegyvereid meg tedd le légyszives. Te is tudod hogy esélyed sincs túlélni ha támadsz.

[Mesemondó]

/Mindenki/

Aramil torokhangú vartyogását csak az érti aki beszéli a goblin nyelvet.
A kobold nem továbbra sem vesz tudomást a hozzá intézett beszédről.
Vicsorogva kirántja a combjába fúródott számszeríj lövedéket, majd begubózik a verem sarkában, próbálja magát begyömöszölni a pajzsa mögé. A kardját a pajzs peremének támasztja és úgy figyeli jön-e újabb vessző.
Majd nagy sokára visszaugat valamit Aramilnek.

Goblinul:

*-Mindenképpen meghalok, mert nem engedtek el élve. Ha kell a fegyverzetem hát gyere és vedd el.* -jön a gyávának nem nevezhető válasz.

/A Gyógyítás képzettség használatát tudomásul vettem, igazi haszna jelen szituációban annyi hogy a sebeitek nem fognak fertőződni, hanem tisztességesen el vannak látva./

[Navaratna]

(Banyek)

Egy kukkot se értek a kaffogásokból, így hamar unalmas lesz. A vezér bevackolja magát, reménytelennek látszik. Lejjebb eresztem a fegyverem, kérdezek:
- Fordítanál, Aramil? Szőr ragaszkodik a közös nyelvhez. Amúgy csináltál már vallatást, vagy csak szaporítjátok a szót?

[Martos col Legium]

(Heian)

A szekéren ülve hallgatom, a különös hangzású párbeszédet. Amikor látom Holg jó szándékát, kinyújtom felé a kezem:
- Add ide barátom, tőlem elfogadja. Téged nem ismer, ezért még bizalmatlan veled.
Ha látom, hogy kész így is megválni a sonkamaradéktól, akkor még mielőtt odaadná, felhívom magamra a farkas figyelmét, és úgy adom oda, hogy végig láthassa, hogy tulajdonképpen kitől is kapta a finom falatot.
- Ha még néhányszor eljátsszuk ezt, akkor egy idő után annyiszor etetheted, amennyiszer jónak látod - mosolygok a fiatal orkra.

Banyek javaslatával csak egyetérteni tudok.
- Igen Aramil, foglald már össze a bájcsevejeteket, hátha akkor mi is megtudunk valamit! Vagy esetleg hívjam ide Argentet egy kis meggyőzőerőnek?

[Garmacor]

Aramil

- Ha meg akarnánk ölni már rég megtehetük volna ezt te is tudod. Azt ölöm csak meg aki veszélyt jelent rám nézve.
- Válaszolj a kérdéseinkre és szabadon elmehetsz sőt ha akarod be is kötözöm a sebedet,. A könyököd meg meg szorítsd a sebre vagy rakd le a fegyver és akkor bekötözlek, de így túl sok vért vesztesz és az senkinek sem jó ha meghalsz.
mondom goblinul teljesen barátságosan a kobldnak.
Majd a többiek felé fordulok és közös nyelvre váltok.
- Lehet hogy beszélni fog, de ne tegyetek semmi fenyegetőt. Jelenleg meg kell értetnem vele hogy nem kell feltétlenül meghalnia. Azt ígértem neki ha beszél szabadon elmehet. Ezt tartsátok tiszteletben.

[Navaratna]

(Banyek)

Felszalad a szemöldököm, nem tudom sírjak vagy nevessek:
- Ezt most komolyan megígérted neki? Tudod, hogy nem így lesz. Vagyis nem sok esélyt látok rá. Érdekből van most is életben. Meg a nevemben senki ne ígérgessen olyat, amit előzőleg nem beszéltünk meg.
Fejem ingatom, rossz, hogy nem értem a kobold-nyelvet, kikiabálok a gödörből Vonnegutnak:
- Szőr-Uram, jöjjön ide, Aramil elég ééérdekes! Szélnek akarja engedni a vezért miután beszélt!

[Togar]

Doraf

Miután végeztem a gyógyítással szétnézek, látom a koboldot vallatják, arra pedig vannak elegen, a nyelvet bár nem értem de felismerem, elvégre hallottam eleget. Kissé távolabb megyek, vissza a szekérhez, leülök a földre és figyelem a környéket, segíteni úgysem tudok vannak ott elegen, legalább azt figyelem, nem jönnek-e vissza. Azt mondjuk nem értem minek szenvednek a kobolddal de ők tudják, megvárom a végeredményt.

[Martos col Legium]

(Heian)

- Aramil, ez szerintem sem jó ötlet. Majdnem biztos, hogy nem érné meg szabadon ereszteni. Ha már mindenképp választási lehetőséget akarsz adni neki, mondok én: ha beszél, akkor gyors halálban lesz része, ha nem, akkor egyesével vágunk le róla minden csontot. Van belőle elég, hogy ez meggyőző legyen!

//Nava: sztem nincs olyan messze az a gödör, hogy ne hallaná Vonnegut, h mit is beszéltek, bár igaz, h ezt Castor havatott megmondani, én csak a kép alapján tippelek.//

[Garmacor]

Aramil

- Azt nem mondtam neki hogy mikor szándékozom szabadon ereszteni. Viszont az információkra szükségünk van a lehető leggyorsabban. Megölni pedig nem fogom egyetlen lényét sem a természetnek. Ha nem jelent veszélyt. S azt sem veszem jó néven ha más teszi meg.
- Kínozni meg lehet, de az lassú és egyáltalán nem biztos hogy célravezető.
Mondom teljes komolysággal közös nyelven a többieknek.

[Quator ar Zaraquer]

(Holg)

*A farkas gazdájának kérésére odaadja a sonkadarabot a félork és érdeklődve figyeli, hogy így elfogadja-e Argent a kaját. Ez legalább leköti Holg figyelmét, mert az állatok mindig is érdekelték. Valahogy sokkal jobban el tud velük lenni, mint az örökkön fecsegő, meg külsőségek miatt kötözködő népekkel. Közelebb megy Heianhoz és leguggolva elmélyülten nézi Argentet.*

-holg megsimogathatja farkast? nem most, majd mikor farkas elfogad holgtól kaját.

*Azt láthatóan felfogta, hogy egyenlőre nem szottyongathatja Argentet, de ez nem is zavarja. Őt nem kisállatnak tartja, hanem rátermett harcosnak, aki emellett aranyos is. Érdeklődve néz hol Heianra, hol Argentre. Közben a druida is bekapcsolódik a kobold sorsáról való beszélgetésbe, amire Holg csak hátrasandít a válla felett guggoltában és összeráncolt homlokkal, rosszallóan mordul a gödörben pörölőkre.*

-elf és kutyus-lány csak játszik kobolddal?!? holg odamegy és megöl, hogy mehessünk futós ember után!

*A félorknak nincsennek lelki aggályai a gyilkolással kapcsolatban, de a patthelyzeteket nem igazán érti és a maga módján próbálja előre mozdítani a többieket is. Mondjuk egyenlőre a farkas és a gazdája sokkal jobban érdekli.*