1. kaland: Fooler megmentése (Cormyr-i kaland)

[Mesemondó]

/Mindenki/
-Oh igen, a reggeli…-csap a homlokára az öreg baka. A fejadagogat a rajok alapján számolják el, egyenként nem fognak tudni élelmet kérni, csak egyszerre az egész rajnak. Már jeleztem hogy nálunk van egy fél-ork akit inkább ruháznék mint ertetnék, de hát ez van. –mondja Vonnegut.
-Még pár szó a zsoldról: teljesítményre fizetünk ami 1000 aranyat jelent fejenként. A jó teljesítmény azt jelenti, hogy Arabel felszabadul, és maguk tevékenyen részt vettek az utcák megtisztításában. Mivel ott leszek a sarkukban erről én hitelesen tanúskodhatok majd ha eljön az ideje. Feltéve ha addig meg nem halunk…-vág sötét grimaszt Vonnegut. Remélem tisztában vannak vele hogy Lady Mirmeen szolgálata azt jeleneti hogy adott esetben eleshetnek az ostomban, csak hogy tudják… még mielőtt nagyon belemerülnének a csapatnév választásba, meg effélékbe, tartsák észben hogy nem kiránduláson vannak- és itt szúrósan ránéz a nekihevült lelkes kis gnómra-…már aki eddig elfelejtette volna…az ellenfeleik legalább akkora vasakkal akarják majd agyonvágni magukat mint ami Holgnak van. Ha előkerítettük Foolert utána ölni kell, sokat és módszeresen, míg el nem takarodnak. Ha ehhez nincs gyomruk, vagy tiltja a vallásuk a világnézetük, meg mit tudom én mijük,kérem, ne ott jusson eszükbe, hogy istenkém én nem ilyen lovat akartam! Nyakig fognak tocsogni a vérben és a mocsokban erre mérget vehetnek!
Ne aggódjon Hajas! Tudom hogy sem nem nagy ,sem nem erős, de higgye el Arabel falai között nagyon kell majd nekem egy ügyes kis fickó vagy leány...de majd meglátja.
Se az orkok se a hobgoblinok nem fognak Arabelből elvonulni . A hegyi druidák azt mondják, a törzsek életciklusában megint növekedés van, tízévente elözönlenek minket, mikor már nem férnek el a barlangok mélyén, ennek a levét isszuk most. Bár ekkora számban emberemlékezet óta nem jöttek… És ha a szapora goblinfélék árja nem lenne elég, Zhentarim ügynökei tapsikolnak örömükben mert fokozhatják a káoszt és a zúrzavart ami Cormyr királyságára nehezedik. Nem csodálkoznék ha az ellenség soraiban Vörös Varázslókat, ogre mágusokat látnék…
-Az régensnő el is várja a Lady-től hogy rendet tegyen a birtokán.
(OFF: Cormyrnak jelenleg nincs királya. Illetve van, de V. Azoun még csecsemő. Helyette az Acélhercegnőként emlegetett nővére –Alusar Obarskyr- kormányoz, aki régensként vezeti az ország ügyeit az öccse nagykorúságáig. Lady Myrmeen tőle kapta a grói rangot.)
-Szóval nekem teljesen mindegy milyen virágnévvel illetik magukat, a neheze még hátra van.
-És ne hívj Sir-nek Hajas. Hadnagy vagyok, de nem nemes. –mosolyodik el egy pillanatra.
-Egyezzünk meg a közös nyelv használatában azt hiszem ez egyszerűbb lesz.
***
Az élelmet nem sátrakból, hanem ellátmányos szekerekről osztják, Vonnegut kéri ki két napra a hidegélelmet, amit megkaptok. (közepes méretűeknek ez 2 font plusz súly, kicsiknek 1, nagyoknak 4.)
Vonnegut indulás előtt megkérdi:
- Mielőtt elkezdjük a hajszát Fooler után. Az lenne a kérdésem ki hogy képzelte el a farkas után loholást ha szagot kap és ügetni kezd?! Nem sétálhatunk gyalog! Most fontos az idő! Szerezhetek lovakat, akár még kocsit is, -hiszen Fooler nyílvánvalóan a szekérúton ment- de kérdés maguk mennyire tudnak lovagolni, vajon Foolert követve milyen terepre jutunk, és egyátalán nem vagyok benne biztos hogy a törp uram jó lovas vagy hogy az agyarasfejűt megtűri –e a ló a hátán.

[Navaratna]

(Banyek)

Szépen meghallgatom Vonnegutot. Az ételes tudnivalókat tudomásul veszem. Azzal is tisztában voltam, nem vadvirágot gyűjteni jelentkeztem. Egészen komolyan nézek rajparancsnokunkra. Íme a jele annak, nem vagyok félkegyelmű, csak zömében nem közönyös fejet vágok:
- Engedelmével, hacsak éppen nem nyüszögök a félelemtől és nem láztól fetrengek, akkor közös nyelven szólok mindenkihez. Rendben, nem Szőrözöm - itt megvakarom az orrom, megremeg a szám széle, a szó túl vicces ahhoz, fapofával megálljam, de ez az elgyengülés nem tart soká.
- Tudom, mire vállalkoztam, de engem úgy neveltek, ha nem muszáj, nem kell hozzá olyan arcot vágni, mintha éppen most haraptam volna citromba, és előfordulhat, egy bíztató mosoly többet ér, mintha komoran összevonnák a szemöldököt. Ahány bucka annyi szokás - vonok vállat. Lesütöm a szemem, megköszörülöm a torkomat:
- A vérben tocsogásról annyit, ha a többiek nyakig lesznek benne, akkor én méretemnél fogva még mélyebben, jó előre kérem szépen, ebben az esetben valaki vegyen a hátára, mert úszni nem tudok.
"Öltem már, mert muszáj volt. Ha nem én öltem volna, ők öltek volna engem, tiszta sor."
Eme monológ után átveszem szépen a nekem járó ellátmányt, felöltöm a vértemet, hátamra veszem a holmim, megigazítom a kezem ügyében lévő fegyvereimet (tőr, számszeríj), ellenőrzöm öveimet, elég feszesek-e.
Indulás előtt meghallom, ló, hangosan felnyögök:
- Uram-Szőr, engem se felejtsen ki, sosem ültem még lovon, banyek nagy állat, tehát lovagolni sem tudok! Sem Szőrén, sem nyeregben!!!

[Togar]

Doraf

Válaszul rávigyorgok az orkra, és megállapítom ez tényleg hülye, de remélhetőleg ok ellent üt agyon, tovább nem nagyon érdekel. Miután elírányítana élelemért én is sorba éllok, majd a kapott ételt elrakom. Ezután esik szó a zsoldról, ami engem nem igazán hoz lázba, lévén ingyen is csinálnám, ha orkokat és goblinokat lehet irtani. Csökkentjük a népességüket, bár a számok alapján gyanúsan sokan vannak, és a törzsek nem igazán szoktak ilyen sokáig együttműködni. Bár ottan ülnek fenn a hadvezérnek nevezett alakok majd ők eldöntik mi legyen.

- Akkor vigyázzon magára Hadnagy, el ne patkoljon, mert akkor ki hitelesíti a teljesítményünket? Nos lovat közelről, maximum kolbász formájában, szóval vagy gyalogolunk, vagy szerzünk valami szekeret, ami nem hátrány elnézve a lovagló tudásommal nem vagyok egyedül. A lószeretet az más tészta, javasolnám valami jármű előkerítését, és akkor három négy ember utazási gondja meg van oldva. Lévén Hajasnak sem most kellene lovaglóleckét vennie, ráesik a ló és máris egyel kevesebben vagyunk.

[Quator ar Zaraquer]

(Holg)

*A hadnagy hosszúra nyúló "jövendölése" a további feladatokról kivételesen teljesen érthető Holg számára is és még a figylmét is huzamosabban le tudja kötni. Ehhez pesze jelentősen hozzájárulnak az "ölni kell... sokat", meg a "nyakig véres" és hasonló szófordulatok. Eddig nem igazán tapasztalt értelemmel és meggyőződéssel bólogat a félork az elmondottakra. Szinte már érzi is a kiontott vér szagát. Az ellenségek lehetséges létszámára vonatkozó adatok szintén érdeklik és szerencsére számára közérthető mértékegységben vannak megadva. Azt érti, hogy törzs, család, falka,horda, stb. A bandérium, zászlóalj meg ilyen mondvacsinált léptékek nem annyira jók. Ennek megfelelően az 1000 arany se villanyozza fel. Azt tudja, hogy sok kaját vagy strapabíró, jó fegyvereket kaphat érte, de ő a mészárlásért és az ingyen kajáért jött ide voltaképpen. Végül mégis elterelődik a szó a lovacskázás irányába, ami már teljesen mellékes lenne számára leszámítva egy apró tényt, ami miatt büszkén felszegi állát és kidülleszti mellkasát.*

-holg tud lovagolni. holg nem csak eszi ló.

*A továbbiakban neki bármelyik megoldás megfelel. A lovaglás, a szekerezés vagy a gyaloglás is. Ahogy a többiek akarnak menni, az neki is megfelelő lesz. A fejadagok kiosztásánál mohón beletúr a sajátjába, de már sejthető, hogy édességet, pillecukrot, csokoládét és főleg fagylaltot biztos nem adnak. Csupán egy nagyobb darab száírtott húst vesz ki és félig a szájába dugja, amíg visszaköti a zsákocskát és belegyömöszöli a hátizsákjába. Utána a fél húst elharapva kicsit csalódottan néz Vonnegutra.*

-nasi nincs?

[Alauron]

(Alauron)

Neki ugyan tetszik a Méhraj mint csapatnév, de inkább nem szól semmit, ki tudja miért, talán még nem érzi olyan fesztelenül magát a többiekkel.
Vannegut felvázolja a várható helyzetet, és hogy sok orkot, goblinfajzatot kell majd elpusztítani a sikerhez. Tudta, mikor idejött, hogy ez várható. Végiggondolta, mielőtt belement, miért gondolná meg magát? Arabell úrnője jogosan űzi fölgjéről el a hordákat, és ők se tennének másképp ha barlangjaik mélyére emberseregek tennék a lábukat.
- Tán furcsáljátok, de én nem szoktam lovagolni. A szekér nem jó választás, ott kell majd hagynunk. Menjünk gyalog. Ha jól gondolom Argent nem megy túl messzire.
Felveszi a fejadagját, és felölti vértjét is, elővigyázatosságból. Összepakolja a holmiját és készülődik az indulásra.

[Martos col Legium]

(Heian)

A nyelvvita - már ha lehet egyáltalán vitának nevezni valamit, amiben úgy tűnik mindenki egyetért - teljesen hidegen hagy, amíg olyan nyelvet választanak, amit én is megértek. És mivel úgy tűnik megszavazzák a közöst, ez így is marad. Az élelemből sem értem miért csinálnak ilyen gondot, hisz itt van nem messze az erdő, egy ekkora csapatnak jobb ellátmányozási tisztet elképzelni sem tudok. Arról nem is beszélve, hogy űztem már vadat álló nap étlen-szomjan, mégis itt vagyok.
<Hogy vérben és mocsokban fogok tocsogni? Azok a szörnyek feldúlták a Brandir szigetet! Ezek után remélem, hogy nyakig gázolok majd a vérükben!> //off: a sziget csak most kereszteltem el, ha bárkinek baja van vele, kiáltson!//
- Én sem szoktam hozzá, hogy más lábát használjam, ha egyszer itt van a sajátom, és mégis követtem már Argenttel néhány nyomot vadászat során. De igaza van hadnagy, sürget minket az idő, úgyhogy javaslom, máris kérjük ki azt a lovaskocsit. Bár én meg azt nem értem, hogy maga hogy képzelte, amikor Aramilt beosztotta nyomolvasónak, és utána lovakra gondolt. Úgy véli talán, hogy elég futtában kihajolnia a nyeregből egy kicsit, és máris megleli az irányt? Ha meg ő is keresi Fooler nyomát, akkor valószínűleg úgyis hozzá kell igazítanunk a lépteinket.
Látszik rajtam, hogy az utolsó kérdést nem csak kötözködésként tettem fel, csak tényleg nem értem, hogy várhatja Vonnegut, hogy az elf, vagy akár bárki más képes nyeregben ülve nyomolvasásra. Viszont a sietséggel teljesen egyetértek, amit az is jelez, hogy bármit gondoltam az imént az erdőről, mint ellátmányozási tisztről, mégis elrakom a fejadagomat. Tény, hogy ott olyan falatokat talál az ember fia, aminél jobb se kell, de az is igaz, hogy ehhez azért idő kell...

[Mesemondó]

/Holg/

A nasit firtató kérdésedre Vonnegut egy "Meg a kis f*om nem kéne?" -pillantással végigmér, de nem méltat válaszra.

/Mindenki/

-Rendben. -sóhajt lemondóan Vonnegut- Bár a kósza még nem nyilatkozott, azt hiszem a legcélravezetőbb szekérre rakni a lovagolni nem tudókat. A kocsit majd hajtom én. Egy fél óra múlva a tábor szélénél, a szekérúton legyenek. Addig kerítek egy kocsit.

-Heian addig tárgyalják le a kószával a részleteket a...mi a neve ennek a vadállatnak?

/Aramil/
-Aramil, magának kell ló? (OFF: Hoz neked ha kérsz.)
-Menjen előre a farkassal, keressék fel Fooler nyomát. Sok nyom lesz, mert rengetegen járnak erre, de ha a farkas szagot kap azonosítani tudja melyiket kövesse.
***
Mikor a farkassal kimész az útra pár perc után szagot fog, és a puha talajon nagyon könnyen követed az állat patáinak lenyomatát, dobás nélküli próbával is sikert érsz el. Aztán a farkas ügetni kezd, és csak arra kell figyelj hogy más lovak nyomai ne zavarják össze annyira hogy sok időt vegyen igénybe az újra megtalálása, neked könnyen megy, de a farkas nem a nyom vizuális formája után tájékozódik. Néha meg-meg áll köröz egyet mintha gondolkodna hogy melyiket kövesse, neked olyankor is egyértelmű, de tudod hogy melyik pata formája a lényeges. Máskor viszont te veszíted el a nyomot egy felázott szakaszon ahol nincs más csak sár és a farkas találja meg.

/Heian/

Vonnegut átnyújtja Fooler lovának pokrócát.
-Vadászatot látott már nem? Ha a kutyák szagot kaptak, és futni kezdenek a nyom után, nekiersztik a gyeplőt. Én nem is a kósza nyomkövetési gyorsaságában bízom inkább, hanem a farkaséban! A kósza viszont tud olvasni a nyomokból és el tudja mondani ha valami rendellenes dolog történt Foolerrel, nemdebár? A farkas viszont nem tud beszélni hogy elmondja hogy itt támadás történt, ott csatlakozott még két lovas, amott meg lesben állt valaki, viszont futtában is tudja követni az irányt; tőle nem helyzetelemzést várok hanem gyorsaságot.

/Mindenki/

Kimentek a tábor szélére a szekérútra. Wonnegut jön is egy fél órán belül egy negyedi telt szénás szekérrel, ami elé két almásderest fogtak.


-Hőőő. Na pattanjanak, mert nem tudhatjuk hol kapjuk el Foolert! Két nap urak és hölgyek! Ha nem találjuk meg, borul a haditerv!

A két druidához fordul:

- A platón van egy kalitkában egy postagalamb. Ügyeljenek már rá hogy a barbár el ne majszolja nasikának vagy valami ilyesmi...nem szeretném azt látni hogy mikor hátafordulok, galambtollak állnak ki a szájából, mert akkor vége a dalnak. Az a galamb is fontos része a küldetésnek, ő viszi majd az üzenetünket.

/Alauron/
Amint felmentek a platóra Viki megrohamozza a postagalamb kalitkáját, amiben egy düllet szemű begyes galamb készül éppen infarktust kapni ettől.
(OFF:Nem részletezted hogy milyen kunsztokra van a jószág betanítva.)


Megvárja míg felcihelődtök, feláll a bakon, a szeméhez emeli a kezét tekintetével a kósza alakját fürkészve a láthatáron.
Csettint a nyelvével, ránt egyet a gyeplőn és a lovak megugranak.
Határozott közepes iramú galopp, minek következtében a szekér úgy ráz és hánykódik mint egy bokros ló.
Aki nem kapaszkodik ide-oda fog gurulni a platón.

-Hey! Hey! -bíztatja Vonnegut a lovakat.

[Garmacor]

Aramil

- Köszönöm mondom miközben átveszem a fejadagom némi utálattal tekintve rá.
<Ez van. Most nem lesz időnk vadászni hogy normális ételhez jussunk. Ráadásul minden állat messzire kerüli a környéket> Fut át az agyamon.
- Nos ami a lovakat illeti szerintem gyorsan felejtsük el.
- Sem a nyomokat sem Argent nem tudjuk se lóval sem kocsival követni. Arról nem is beszélve hogy mekkora zajt csapnánk. Az egyetlen esélyünk hogy kiszabadítsuk a barátját ha csendben jutunk az ellenség közelébe kihasználjuk a meglepetést és utána gyorsan eltűnünk a színről és ez kocsival nem kivitelezhető.
- Mellékesen sose kényszerültem még rá hogy lóra üljek, de ha úgy hozza szükség valahogy csak a hátán maradok. Hozzon egyet nekem is arra az esetre ha futnunk kell. Kösse a kocsi mögé. Ha ragaszkodik hozzá.
- Rendben indulok.
Majd Argennel egymást segítve követjük Fuller nyomait. Amint Olyan terepre érünk ahol Argennek egyértelműek a nyomok felszállok a lóra, hogy szokjam a dolgot és úgy követem

[Alauron]

(Alauron)

//Felraktam a "menyét tudományát"//

Sejthető a támadás, bármilyen jólnevelt is egy szép galambot nem hagyhat ki. Alauron úgy szokta fegyelezni, hogy megpöcköli az állat orrát, és rászól hogy "Nem szabad!", remélhetőleg ez most is beválik.
<Egyébként megehetnéd, de most még kellenek nekünk a szárnyai.>

Szekérrel indul a csapat, Alauron nem bánja hogy végül nem az ő véleménye döntött. Kíváncsian nézelődik, bár félszemét a galambon tartja megvan-e még...

[Navaratna]

(Banyek)

Az elf, akihez pont Vonnegut beosztott, kényeskedik, és azt képzeli, majd helyből megtanul lovagolni, csak mert a mérete stimmel. Vicces lesz látni az eredményt
Felülök a szekérre, az meg meglódul, és istentelenül ráz.
- Banyek!!! - kiáltok fel, hamarosan rájönnek, mért ez a becenevem. Utána befogom, nem akarom elharapni a nyelvem. felteszem, ha olyan terepre értünk, ahol vége a szekérromahnak, sorolhatok be Nyafi mögé...

[Martos col Legium]

(Heian)

- Az hogy lóval és/vagy kocsival követjük a nyomokat, még nem jelenti azt, hogy az ellenség közelébe érve ne tudnánk magunk mögött hagyni azokat, és csendben odalopódzni. Mellesleg a "gyors eltűnés" is határozottan gyorsabb, ha van szállítóeszközünk vagy -állatunk.

Amikor Vonnegut átnyújtja a lópokrócot, és befejezte a mondanivalóját, egy javaslattal állok elő:
- Engedelmével, én is előre mennék Aramillal és Argenttel, mert ez utóbbi valószínűleg könnyebben elkapja a szagot, ha már nincsenek itt körülötte a tábor zavaró tényezői. És ha már arra járok, akkor követem is őket amíg utol nem érnek minket, és nem állok ott a tábor szélén, mint egy faszent.

Ha a hadnagynak nincs ellenvetése, akkor szavaimmal összhangban felveszem a hátizsákom, egyik kezemben a vándorbottal, másikban a lópokróccal füttyentek egyet a farkasnak, és Aramillal egyetemben elindulunk. A tábor szélén a társam elé tartom a szagmintát.
- Szimat, Argent, szimat!
Út közben a nyomkövetőktől kissé lemaradva követem őket, hogy ne zavarjam egyiket sem. Amikor utolér minket a társaság többi része, intek Vonnegutnak, hogy ne álljon meg, és a szekérre dobom a kezemben lévő tárgyakat, és utánuk kapaszkodom. //off: gondolom, ha már utolér bennünket, gondolom lelassul a szekér egy erős kocogótempóra, amit eddig diktáltunk, nem?// A szénából összekuporgatok annyit, hogy kellemesebb legyen a zötykölődés, és ültömben kényelmesen nekidőlök az oldalfalnak.
<Innentől egyenlőre nincs más dolgunk, mint megbízni Argent szimatában, az meg eddig is ment >

[Mesemondó]

(OFF: Írok még egy reagot, mert semmi olyan nem történik <csak utaztok> amire az eddig be nem jelentkezettek ne tudnának reflektálni.)
/Heian/
Vonnegut vállat von és előreenged.

/Alauron/

A görény önérzetes és makacs nőstény. Teljesen be van indulva a galambra. Nem félemlíti meg az orrakppintás, le kell fejtened a ketrecről, de még a kezeid között is a galamb felé tekergeti a fejét.

/Mindenki/

Öt percen belül beéritek a kószát és a farkast. Utána már a szekér irama lassul és lassabb zötykölődéssé szelídül. Közben Vonnegut magyaráz:

-Jól sejtettem, eddig semmi rendkívűli. Fooler láthatólag nyugat felé haladt vissza Colinwood felé (off: lásd:térkép), oda ment volna előszőr. A terv az volt hogy onnét átvág délkeletre a Királyerdőn át Dhedluk felé, és egy vargabetűt leírva jön vissza Arabel felé.

A táj festői. Balra a Királyerdő húvösét hozza felétek a lég, jobbra a Keleti Viharszarv hegység vonulatai húzódnak, közte egy-két kilométeres vékony sávban lankás zöld mezők. Ti a hegyvonulat lába előtt futó kereskedelmi úton haladtok. Katonai őrjáratok, lovas utazók, parasztok jönnek szemből nagy ritkán, de semmi szokatlan.
Nyolc órán keresztül zötykölődtök, mire történik valami. A kocsi lelassul, majd megáll.

-Valami gond van. A kósza és a farkas megálltak a collinwoodi útkereszteződésben. -mondja Vonnegut a szemét meresztgetve.

/Aramil/
A nyomokat követve nem kevesebb mint nyolc óra telt el. Már eléggé belefáradtál a nyomok egyhangúságába, mikor hirtelen megtörik a nagy tespedt nyugalom.
(Mivel ezeket az infókat csak te tudod a többi PM-ben fogjuk bonyolítani.)

[Navaratna]

(Banyek)

Kész. A szekér kirázta a lelkemet. Kis tasakként kapaszkodom. A fenekem kettérepedt. Egy valami vigasztalt csak: a Király Erdeje, ahol volt már alkalmam egyszer járni, de akkor három hibbant félszerzet fárasztott.
Lassítunk, előkotrom a kulacsom és húzok belőle egyet, kiszáradt a szám. Szőrre pillantok:
- Uram, csatlakozzak Nyafihoz? Úgy volt, ha terepre megyünk, vigyáznom kell rá. Vagy valami hasonló.

[Quator ar Zaraquer]

(Holg)

*Miután nem kapott édességet és még csúnyán is néztek rá, elhatározta, hogy miután visszaérnek megy és kerít magának valami finom csemegét. Biztos van valami abban a fenenagy táborban... vagy az esti városkában. Egyenlőre viszont a jelennel foglalkozik. Mire kiballagnak a találkozási potra, ahol felveszi őket a szekér már rég el is felejtette a húsdarabot, amit befalt. Már éppen kezdene tényleg unatkozni, amikor megáll a szekér és felszállnak. Holg rögtön a galamb mellé ül, de bárgyú vigyorát látva nem tűnik éhesnek kivételesen. A körülötte és róla szóló beszélgetésekre nem figyel, teljesen leköti új kis pajtása és vigyorogva közelebb hajolva nézegeti a galambot, még az ujját is megpróbálja bedugni a kalitka rácsán át, hogy megsimogatjassa kicsit, márha elég nagy a rés. Ha nem tud belepiszkálni szerencsétlen szárnyas életterébe, akkor csak a rácsot kaparássza, hátha közelebb jön a benti jószág. A görény is tetszik neki, de azt most a gazdája szorongatja, így még vár ama kisállat agyonszeretgetésével. Az út során is teljesen jól elvan a galambbal, ha hagyják, morog neki meg hívogatja, beszél hozzá és ha valami más reakciót is sikerül kiváltania belőle a dermedt ijedtségen kívül, akkor nagyokat nevet rajta. A zötykölődés nem igazán zavarja, egy adag szénán üldögél és fél kézzel kapaszkodik, támaszkodik, ha kell.
***
Miután egy fél napot zötyögtek egyfolytában már annyira nem is érdekes a galamb. Időnként kutató pillantással fürkészi a szénát meg a mellette ülő félelf iszákját, kezét, hogy vajon hol a kis prémes izgő-mozgó? Hátha sikerül őt is megszeretgetnie.
***
Végül így vagy úgy de eltelik az út és megáll a kocsi. Végre "gond van", ami a félork számára egyet jelent a közelgő harccal. Ennek megfelelően kicsit felélénkülve nyújtogatja a nyakát, hátha meglát valami idegen alakot, akit lerohanhat és feltrancsírozhat. Banyek felvetésére meggyőződésteljesen bólogat a háttérből, bár nem szól bele a parancsnok dolgába, de ő is erősen helyesli a gnóm előre küldését, mert hátha visítani kezd és lehet végre vígan öldökölni a nagy semmittevés közepén.*

[Togar]

Doraf

Miután megérkezik a szekér, megvárja míg mindenki felszáll rá, majd ő is követi társait. Egy darabig figyelem a környéket a többiek társaságában majd megunom a dolgot, és a hátizsákomat letéve, ledőlök a szekéren. Tök feleslegesen nem meresztgetem a szemem, ráadásul úgysem látok semmit, az előttem lévő tömegtől. Mivel elég sokan figyelnek, majd szólnak ha történik valami. Fél füllel hallgatom a beszélgetést, sok hozzáfűzni valóm nincs egyenlőre, nézem az égen a felhők vonulását. teljesen elmélyedek benne. Otthon ilyeneket úgysem látok, maximum a barlang falát bámulhatom. Már majdnem elalszom mikor megáll a szekér, és a főnök közli valami történik. Ettől a mondattól megelevenedem, felpattanok és én is nézelődök kifelé a szekérből, hol a probléma, mi is a gond.