Intrikák Hálójában

[Mesemondó]

Nos, igaza van, az egyik leglényegesebb érv Önök mellett az volt, hogy nem helybeliek, még csak most érkeztek. Kívülállók. A .. nőnek biztos nem volt még ideje, hogy megkörnyékezze Önöket. És előrebocsátom, minden ajánlatot tartok, amit Ő ígér.

Nagy lélegzetet vesz, mely köhögésbe fullad. A függöny mögül egy másik férfi lép ki és egy kupából kínálja, melyet az mohón iszik. Sárgás lé folyik rá a mellkasára.

Kérem, a diszkréció nagyon fontos. Ha összegzem, biztos megértik majd. Elsőnek a helyi törvényekről kell pár rövid szót ejtenem. Ne ijedjenek meg, nem lesz hosszú.
Mint tudják, a hatalom mércéje a birtok. Mivel a város hatalma nem terjed túl messzire, a rendelkezésre álló földterületeket birtokokra osztották, ezek száma 79. Apámtól egy birtokot örököltem, egész életem munkájával sikerült egy másik birtokot is megszereznem. Megérthetik, hogy nagyon fontos ezek megtartása.
III. Szilaxos király rendelkezése szerint a birtokot csak közvetlen leszármazott örökölheti, ennek hiányában visszaszáll a koronára, a mellékági leszármazottakat csupán némi pénzbeli kielégítés illeti meg. És alig 150 éve annak, hogy női leszármazott is örökölhet. Tehát ha nincs örökös, akkor mindaz, amiért dolgoztunk, a semmibe lesz.
Dreina megsegített engem anyagi téren, de ami az örököst illeti, elkövettem pár hibát. Harmadik feleségem 11 éve ajándékozott meg fiúgyermekkel, ennek jelentőségét az előbb elmondottak alapján ismerhetik. Sajnos az üzlet minden időmet lekötötte, ezért a nevelését a feleségem intézte. Ennek köszönhetően a fiú … túlságosan az anyja hatása alá került. Nem kockáztathatok egy esetleges válási procedúrát, de bizonyos családi okok miatt nem vehetem el tőle a fiút sem. Ő a fiamat ütőkártyaként használja ellenem, tehetetlen vagyok.
Viszont nemrég derült ki, hogy egy korábbi üzleti utam során, 15 éve született egy másik fiam is. Nem tudtam róla, de most magamhoz kívánom venni. Ha van másik örökös, megfordul a helyzet és én diktálhatom a feltételeket. Persze azonnal érte küldtem néhány testőrt, de kém van a házamban. A feleségem szintén küldött pár embert, teljesen más szándékkal: megtámadták az embereimet. Az utolsó információim szerint az egyik emberemnek sikerült elbújtatni a fiút, de nem tudja hazahozni egyedül. A kíséret lenne az önök feladata. Hozzák haza, a király saját mágusa fogja igazolni a vérségi kapcsolatot. Ha magaménak nevezem, senki sem nyúlhat hozzá – ehhez viszont itt kell lennie 30 napon belül.

[Gordon]

// Deroll Rochald //

Végig hallgatom a házigazda mondandóját, majd válaszolok.
- Értem a problémát és a feladatot elfogadom, bár a kém elég nyugtalanító, de ha gondot okoz, elintézzük az is. <Vagyon, ezért vannak viszályok, harcok és néha háborúk, de nem menekülhetünk, mert minden hol ott van és sorsot elfogadva haladuk az élet ösvényein.>
Pillanatnyi gondolat után, még egy kérdést felteszek házigazdáknak. – Hol van elbujtatva a gyerek, hogy érte menjünk?


// Válasz után és ha mindenki megkérdezte amit akart, utána mondom a többieknek. //

Felállok a székemből és ismeretlen idős úrhoz, meg a vademberhez odamegyek és közlöm velük ötletemet.
- Először is bemutatkoznék, mivel együtt végezzük a feladatot, Deroll Rochald-nak hívnak. Majd folytatom az ötletemmel.
- Szerintem még ma éjszaka mulassunk ki magunkat és aludjunk egyet, holnap délben meg találkozunk a városkapuban vagy a tölgyfa kocsmában, amelyik nektek jobb?

[Dierol]

//Shirin Cossagor//

Csendben végighallgatom, majd csak annyit teszek hozzá:
-Nos, segítek, amennyire kitelik tőlem, de bizony rég volt, mikor utoljára királyi futárt kellett védenem. Sajnos nem vagyok sem testőr, sem pedig orvgyilkos - márpediglen itt ilyenféle felállás várható.

Amint feláll, és bemutatkozik az utoljára jött "társunk", és is felállok - kissé a botra támaszkodva - biccentek feléjük:
-Shirin Cossagor vagyok, szolgálatukra.
Ahogy kifejti a véleményét az estével kapcsolatban, bólintok, s mondom:
-Nekem megfelel. Bár az is igaz, hogy a részemről inkább visszatérek a tölgybe lepihenni - nekem már az is elég örömet okoz, ha elsőre visszatalálok Szerintem ott találkozzunk délben.
Meghallgatom még ez esetleges eszmefuttatásokat, majd búcsúzom:
-Uraim!
Ezzel megindulok a kijárat felé, és kényelmes sétatempóban távozom az épületből. Ráérősen visszatérek a Tölgybe, majd elteszem magamat másnapra...

[Haome no Munemoto]

Edgarth, Morn fia

<Háát, nem monhatnám, hogy jól értettem minden szavát... Például mi az a hetvenkilenc?!! Na nem baj, annyi azért világos, hogy valami kölyköt kell épségben idekísérnünk... A részletekkel meg bíbelődjön, akit az érdekel és boldoggá tesz...>

Mikor alkalmi társaim bemutatkoznak, én is megteszem:
"-Lenni Edgarth, Morn fia keleti barbárok földje Dunnharg születni..."

A vénembert nem marasztalom, tekintve, hogy egy fokkal sem lett rokonszenvesebb; viszont a harcosféle meghívását elfogadom - bár szentül fogadkozom magamban Tomatis nevére, hogy Pörölyt biztos nem iszom ma este...

Alapvetően nem szándékozom a sárga földig lerészegedni, de szeretnék kicsit kirúgni a hámból és lazulni.

[Mesemondó]

Szünetet tart a kérdéseitekre várva. Egyetlen kérdés hangzik el, amit megkönnyebbülten fogad. Talán van valami rejtegetni valója? Újra az italához nyúl – valami gyógylötty lehet, mert fintorogva kortyol bele: Ez sokkal rosszabb kihűlve. Melegítsétek meg!
A kémmel nem kell foglalkozniuk, a saját embereim már keresik. Mivel Önökről rajtam és egyetlen emberem kivételével senki sem tud – a megkeresésüket külsősökkel, álnéven intéztük – úgy saccolom, legalább egy hét, mire összefüggésbe hozzák az Ön látogatásukat ezzel a hellyel és velem. Tehát legalább egy vagy maximum két hét előnyük lesz.

És most a gyerekről. A fiú Xandaros városában található, innen 10-12 napi járásra. A karavánúton akár saját lovaikat, akár a menetrendszerinti postajáratot is használhatják, a döntést Önökre bízom, ne is közöljék velem. Talán tudják, hogy a két város között jókora mocsár található, de az ismeretlen terep. Vezetnek ugyan rajta csempészösvények, de azok még számomra is ismeretlenek. Volt némi bonyodalom .. hagyjuk.

Ha elérték a várost, keressék meg – diszkréten – Logar Werhann raktármestert. Üzleti kapcsolatban állunk, a jelszó: Bíbor hold fénye. Ha van túlélő az embereim között, akkor ezzel igazolhatják magukat – lehúzza az ujjáról a pecsétgyűrűt és felétek csúsztatja – kérem, vigyázzanak rá, értékes és egyedi családi örökség. Ha megvan a fiú, adják oda neki, mostantól az övé. Mágikus, ha a családi vérből való húzza az ujjára, védeni fogja az elméjét a külső behatásoktól.
A visszaútról szintén maguk gondoskodnak. Nem érdekel hogy, érjenek vissza időben. Öljenek, lopjanak, ha kell. Ne bízzanak senkiben.
Az utolsó mozzanat: az átadás. Ha visszaértek, tudni fogom. Egy emberem egy menedékházhoz kíséri Önöket, a fiút átveszem. Sajnos, meg kell kérnem Önöket, hogy egy kis ideig húzzák meg magukat azon a helyen – amíg a fiú kiléte nem nyer igazolást. Remélem, megértik, túl sokat fektettem be, hogy egy kis senkiházit sózzanak rám.

//bocs, a betegség felforgatta a napjaimat, azért a késés//

[Haome no Munemoto]

Edgarth, Morn fia

//Off: részemről no problémó - azért végül meggyógyultál?!! //

<Sokat agyalnak ezek itten, és ez kezd már dühíteni. Pedig tiszta sor: utazunk egy kicsit - esetleg a mocsáron át: vadon, pont testhezálló lenne - felmarjuk a fiút, aztán iszkiri vissza - esetleg újra a mocsáron át... És mindenen keresztül - ez külön jópofa dolog!..>

Vigyorom mint egy cápa vicsora, hangom elmélyül - az égzengés lehet ilyen vihar előtt:
"-Van mondás mifelénk: ha egy díszes ruhás alak sokat beszél, vigyázz! Lehet kereskedő, és olyasmit akar rásóz, amit megbán te... Én remél te nem ezt akar, igen?.. Lesz minden rendben, ha nem, mi meghal, mint te vadászaid. Te csak vesztesz pénzt, mi veszt mienk élet - legyél nyugodt, mi vigyáz te poronty, úgy mint mi... Élet. Van jófajta vas..." - ekkor a pengémre, majd a harcosféle társamra mutatok - "-Meg aztán van... Hogy is mond ti? Igen: vajákosemberünk is" - itt az öregre bökök - "Ennyi már elég, igen?"

<Vége lehetne már a tipródásnak, mert kezdem NAGYON unni; jócska ideig odaleszünk: úgy illik, hogy előtte szórakozzunk egy kicsit, hehe...>

Remélem, hogy nem lesznek már hosszas utasítások, és valóban szórakozhatunk - ha így lesz, akkor egyenlőre tartom magam az eredeti tervhez...

[Dierol]

//Shirin Cossagor//
//Semmi gond - ha nem vagy olyan állapotban, mi tudunk várni. Remélem már a gyógyulás útjára léptél.//

Hallgatom a megbízót, s próbálok mindent megjegyezni. Az utána felszólaló nagydarab szoknyás harcost is végighallgatom, s mikor rám mutatva vajákosnak hív - felszalad a szemöldököm, és megrázom a fejem:
-Nem, nem vagyok vajákos - legfeljebb öregebb. Ha jól sejtem engem azért hívtak meg ide, mert a fiatalsággal jól tudok bánni. Ma például a piacon vertem véresre egy gyereket...
<legalábbis más emlékezetes dolgot nem csináltam még a városban - gondolom látta valaki>
Majd unott arccal várom, hogy a házigazda berekessze a találkozót. Utána én is a korábbi tervezett alapján cselekszem.

[Gordon]

// Deroll Rochald //

- Ha jól sejtem oda utunk még könnyűnek mondható, csak visszajutni lesz nehéz, mivel tudni fogják, kiket keressenek kinézet és név alapján, így odafele a postajáratót használhatjuk, csak a visszaút lesz kockázatosabb. Barbár, amikor a fegyverére és rám mutat, meg az öregúrnak reakciójából, hogy egy gyereket meg tudót verni, ami nem nagy szám, így mondom.
- Visszaúthoz ez kevés lesz szerintem, egy kisebb hadsereggel szemben, ám legrosszabb esetben még én is benne vagyok, csak küldetés az első, vérrontás a második megoldás. <Mai éjszakából elég a szócséplésből.> Evvel visszaülök a székre és várom, mikor lesz vége a beszélgetésnek.

// Off: Semmi gond, mivel nem volt, így sem időm reag írására, mivel én is beteg voltam, meg sok dolgom volt. //

[Mesemondó]

KM esemény: Virágoskert

Az öregúr még köhécsel egy sort, majd biccent felétek: Akkor jó utat és mihamarabbi viszont látásra Uraim. A ma éjszakára a vendégeim – teszi hozzá kaján vigyorral

A függönyön keresztül távozik, de a ti ajtótokon néhány lenge ruhás nő jelenik meg, korsókkal és tálcákkal megrakodva. Gyors mozdulatokkal megterítenek, hármuk kivételével mind távoznak. A bennmaradók felsorakoznak, láthatóan azért, hogy ki-ki kedvére válogathasson. Körülbelül egy magasak, ketten szőkék, harmadik barna. Fátyolszerű ruhát viselnek, az egyik kék, a másik sárga, a harmadik ezüstszürke árnyalatban pompázik.
//a többit a képzeletetekre bízom//

Aki a visszautat választja: az éjszaka eléggé hűvös, gond nélkül visszaér(tek). A fogadó ajtaja már zárva, de zörgetés után egy álmos kölyök ajtót nyit. A szoba a rendelkezésetekre áll.

//másnap reggel következik//

[Gordon]

// Deroll Rochald //

Beérkeznek a jó ételek és italok, neki állok falatozgatni, de sokat nem eszek belőle, viszont jó vörösborból sokat iszok. Felsorakozó nők közül, a barnás hajú és ezüstszürke ruhájú, nőt nézem egy kis ideig, majd felállok és óvatosan kézfejét megcsókolva, bemutatkozom.
– Deroll Rochald vagyok, örvendek. <Egy kis udvariasság sosem árt.> Ahogy bemutatkozott, megkérdezem.
- Tudna-e egy nyugodtabb helyet?
Kilépve a szobából haladunk a folyóson, majd megáll és kinyissa az egyik ajtót, egy kis molyost biccent felém, majd bemegy. Belépve a szobába a nő már feküdt is az ágyon hívóan. Sarokban lehelyeztem a fegyvereimet és a szegecselt bőrvértet is. <Többit ruhát meg az ágyon lévő nő szeretné levenni, ezért nem fosztom meg az örömtől.>
//Off: Inkább nem részletezem a reagban szeretkezés részét, mindenkinek a képzeletére bízom. //

Reggeli madárcsicsergésre felkelve, mellettem lévő nő, akit este le fárasztottam, kócolt barna hajú és csak a lepedő takarta félig meddig testét. Elkezdtem összeszedni a ruháimat és csak a fehéringem veszett oda, mivel teljesen szétkarcolta ágyban lévő vadmacska. Felöltöztem és a szegecselt bőrvértet is magamra öltöttem, majd fegyvereimet magamhoz vettem és elindultam ki az épületből, majd a tölgyfa fogadóba irányába.

[Haome no Munemoto]

Edgarth, Morn fia

A "felhozatal" láttán magam is úgy döntök, hogy maradok, és kipróbálom a ház szolgáltatásait... Azt is örömmel nyugtázom, hogy a harcosféle társ is marad - igaz, hogy az kissé furcsa, hogy a nőknek ilyen nagy figyelmet szentel... Na mindegy, ahány ház...

A magam részéről először egy kissé gyanakodva nyúlok a felszolgált ételhez-italhoz (elvégre éppen eleget hallottam már a mindenféle praktikákat gyakorló boszorkákról meg miegyebekről...); azonban mikor látom, hogy sem nekem, sem társamnak nem okoz semmi látható tünetet, akkor belehúzok, és megtöltöm a hányás után amúgy is üresen tátongó bendőm.

És aztán megmutatom az egyik (esetleg mindegyik... ) kirendelt hölgyikének, hogy milyen is egy igazi férfi...

Másnap aztán visszatérek a tölgybe - ha lehet, Deroll társaságában. Nem erőltetem a társalgást, néhány rutinkérdés után (pl. Jó vót az este?..) csak baktatok mellette az úton, és arra gondolok, hogy vajon mikor lesz még egyszer ilyen alkalom...

[Dierol]

//Shirin Cossagor//

Ahogy a megbízó távozik, s gyorsan megterítenek - egy fürt szőlőt magamhoz veszek. Az itt maradók fele fordulva elköszönök, majd távozom. A visszaút során kényelmesen elfogyasztom a fürtöt. A fogadóhoz érve annak zárt ajtaján bekopogok a botommal. Amint nyílik az ajtó, a kölyöknek annyit mondok:
-Estét! Itt szálltam meg éjszakára.
Ezzel belépek a fogadóba. Elégedetten felmegyek a szobámba, s lepihenek.

Reggel felkelek, majd egy kellemes fürdő után egy frissítő meditációba mélyedek. Ezzel végezvén lemegyek az ivóba megreggelizni. Nem kapkodok, mert gyanítom, hogy útitársaim talán délre ha ideérnek. Addig meg utánaérdeklődök a postakocsi szolgáltatásnak, és csomagoltatok magamnak két napi élelemet.

[Mesemondó]

KM esemény: A Fekete Tölgy reggelije

Lassan gyülekeztek, kérésetekre reggeli is kerül az asztalra. A vastagon sült tojás, meleg cipóval és hideg sörrel elveri az éheteket. Közben a kérdésre is választ kaptok a fogadóstól:

A postakocsinak tegnap kellett volna indulnia, de valami baj történt az egyik kerékkel, csak délután fog indulni. Hely is akad még rajta, bár jó pár ezüstötökbe bele fog kerülni. De ez a legbiztonságosabb út, hogy elérjétek Xandarosba.
Nem ajánlja, hogy odamenjetek, az egész városban a tolvajklánok, csempész testvériségek, orvgyilkos szervezetek uralkodnak, a törvényes rend csupán a belsővárosra korlátozódik. De akad karaván is, ami oda igyekszik, mindig keresnek fegyveres kísérőket, néhány hét csak az út. Lovakat is könnyen tudtok keríteni, ismer egy megbízható lócsiszárt, mindig van eladó lova.
Végül jön a kérdés: fenntartsa-e még a szobákat, mert akkor újra kellene rendezni a számlát.

[Haome no Munemoto]

Edgarth, Morn fia

<A postakocsizás annyira nem tetszik - még hogy én egy zörgő kerekes batáron... Meg aztán elég ostobán is mutatnék ... A karaván már sokkal szimpatikusabb. De mi lenne, ha önállóan oldanánk meg az utat?>

Két falat között félig teli szájjal hangot is adok a véleményemnek:
"-Nna, kocsi szerintem nem jó ötlet... Nézni ki azon én úgy, mint majom a köszörűkövön, vagy mi... . Szerintem van karaván jó ötlet, de abban is vagyok benne, ha egyedül lovagolunk el másik város. Szerintetek?"

< Az nem zavar, hogy ahová megyünk, ott sok a törvénytelen alak. Legalább nem fogok unatkozni. A többiek nem tudom, hogy vannak ezzel... A vén vajákosnak biztos nem fűlik a foga az ilyesmihez - amennyit kényeskedik, meg minden. Még szerencse, hogy itt van Deroll - rá biztosan számíthatok."

Azzal tovább "falatozom", hiszen lehet, hogy jó ideig nem lesz rá lehetőség - ez persze attól is függ, hogyan döntünk az utazás módjának kérdésében.

[Dierol]

//Shirin Cossagor//

A reggeli elköltése közben meglepődve veszem észre, hogy elszámítottam magam: útitársaim nem csak hogy korán keltek, de még át is sétáltak ide reggelizni. Csendben fogyasztom a reggelimet, egész addig, míg a nagyobbik harcos fel nem veti a lovaglás ötletét.
-Lovak? Azt nem. Vagy gyalog, vagy postakocsin. Az elmúlt pár évtizedben gyalogoltam, és sikerült elkerülnöm azt, hogy bárminek a hátára fel kelljen kapaszkodnom. S nem tervezem ennek a hagyománynak az elvetését... A karaván nekem megfelel - egy átlagos katonával felveszem a versenyt, még ha nem is szívesen.
<A szobát pedig le kellene mondanom - ha útra indulunk nincs sok értelme fent tartani a továbbiakban.>