Kampec(ÚTK)

[Shia-ko]

(Ergon)

- Az Urak megvennék a lovakat, amennyiben eladjuk Őket. Sajnos itt nem tudjuk elhelyezni Őket. - mondom a többieknek, majd elindulok a lovam felé a zsákkal és nekiállok lecsutakolni az erre legmegfelelőbbnek látszó kefével. Közben figyelemmel kísérem a vendégeink viselkedését, mert nem tudok szabadulni a rossz érzésemtől.
<Nem szeretem Őket. És lehetséges, hogy nem csak nekem vannak kétségeim a lovak eladásával kapcsolatban, akkor pedig még csúnya dolgok is történhetnek. Nekem pedig már így sincs túl sok erőm.>

[Owases]

Harn

A valóságba visszatérve megnyugszom.
<Ezt a ficsúrt meg honnan szalasztották?? Bár arra az ball udvaroncra jó lessz figyelni.>
-Őnöknek is.
-És ne vegyék sértésnek, de a magam részéről a kisasszonnyal értek egyet, miszerint csak a két vezetékló eladó, illetve Ergon úr lova ha ő el akarná adni.
Ergonra nézve folytatom.
-A lápból viszatérve szerintem a hazaúton még szükségünk lesz rájuk.
<meg nem tetszik nekem ez az alak. Mit kereshet errefele....>

[Arantar]

(Arantar)
Harn elmélyülése után hozzá fordulok.
-Harn, a tűzvarázslókról mi hír?
<Lehet, hogy csak a lovak kellettek nekik is, hogy tovább álljanak?>
- Szép napot Uraim! Merről jöttek, és merre vinnék tovább lovainkat?
Ha itt nem tudjuk elhelyezni őkat, akkor megfelelő összegért maguké lehet. Bár az tényleg jó kérdés, hogy akor mi hogy fugunk visszajutni innen... Ergon erre van valami ötleted?
<Krad, ugye nem mondod komolyan hogy cipelhetem a vállamon tovább a nehézvértet?>

[Shia-ko]

(Ergon)

- Esetleg gyalogolunk. Én sem döntöttem még a lovamat illetően, de a lehetőséget nem veszem el tőletek. Ahogy minden ötletet szívesen hallok, ami arra vonatkozik, hogy mit csinálunk a lovainkkal amíg nem vagyunk itt.
<Ha mindezt előttük akarjuk megvitatni, hát legyen. Hátha valakinek épkézláb ötlete is támad, nem csak kifogásokkal tud előhozakodni.>

[Owases]

Harn

Arantarnak.
-Nyomuk sincs.<Hála Sogronnak>
Ergon felé fordulva.
-Lehet, hogy a fogadós el tudná látni őket.Meg kellene kérdezni, ha kicsit magához tér. De addig is fuvart kellene szereznünk a csillaglápig meg vissza.

[Yasha am Lloth]

Egyetértésemet kifejezve Harn beszéde végeztével bólintok
-Ebben egyetértünk.Társamtól csak akkor vagyok hajlandó megválni ha végszükség jön, vagy nincs más választásom.Javallom a fuvart bízzátok rám, addig hátha megkerül az eltűnt ló is.

[Shia-ko]

(Ergon)

<Hát, megoldása senkinek sincs, csak ötlete, hogy hátha úszóhártyát növesztenek a lovaink. De eladni én sem akarom az enyémet, így eléggé leegyszerűsödött a képlet. De miért érzem úgy, hogy ez nem megy majd ilyen könnyen?>
- Sajnálom Uraim! - szólok a vásárlókhoz - ezek szerint a lovak nem eladóak, csak a vezetéklovakat tudjuk felajánlani.
Figyelmemet mindinkább rájuk irányítom, mert úgy érzem ezek akár erőszakkal is el akarják vinni a lovainkat.

[Yasha am Lloth]

Személy szerint várakozó állásba helyezkedem, mit lépnek az újonann érkezett emberek.

<semmi jó...az a hatodik érzék rosszat sugall..>

[Mesemondó]

Szemmel láthatóan csalódott a magát nemesnek valló.
-Rendben van. Mi az ára?
****
-Fizesd ki!
Veti a háta mögé az utasítást, és az eddig szótlanul a jobbján várakozó a belső zsebébe nyúlva sötétzöld selyemerszényből átadja Ergonnak a megnevezett összeget.
-Köszönöm emberek az együttműködésüket! Remélem, ha meggondolják magukat a többi jószág tekintetében nem haboznak és megkeresnek. Már, ha akkor még ebben a nyomorult faluban leszek.
Most ha megbocsátanak vennék egy fürdőt és ennék valamit.
Azzal besétál a fogadóba, a balján várakozó a lovat kíséri át az ajtó túloldalára hogy elkülönüljön a Ti jószágaitoktól, majd társával együtt követi urát.
Az utca forgalma még mindig elég szegényes, és a fogadó kormos oldala nem vonzza még a helyieket sem.
Pár perc várakozás után kilép a "fizetős" kísérő az ajtón.
-Elnézést! Önök itt szálltak meg? A tulaj merre van? Az uram elég megviselt és nehezen tűri a várakozást.

[Yasha am Lloth]

Kissé megkönnyebbülten veszem tudomásul, hogy legalább egy "nehézséget" probléma nélkül oldottunk meg.
Egy apró talán észre sem vehető sóhaj hagyja el ajkam, majd éppen fordulnék a többiek felé, hogy megbeszéljük a továbbiakat, mikor újonnan érkezettek közül az egyik újra színre lép.
-A fogadós?Hát azt hiszem az Urának várakoznia kell hacsak valami hirtelen csoda folytán nem épült fel a hely tulaja.Azt hiszem nem a mefelelő fogadót választották.....
<...nemesek, még csak most jön majd a java, előre sajnáálom a kíséretét...>

[Owases]

Harn

A ficsúr és kisérete távozása után társaimhoz fordulok.
-Hát az biztos, hogy nincs jó napja az urfinak.Nem hinném, hogy többre jut a fogadóssal, mint mi.
A "fizetős" kísérő újbóli megjelenését próbálom figyelmen kívül hagyni.
-Arantar,Ergon szerintem vigyázzatok a lovakra, meg a fogadósra, hátha a lovaknak tud valami helyet adni.
-Én addig elkísérem a kisaszonyt, hátha tudunk fuvart szerezni.
<Nameg nem árt odafigyelni ezekre az alakokra.>

[Mesemondó]

//off: Arantar kérdése felett elsiklottam, így a válasz még az "alku" előtt érkezik//
-A távoli Beriquelről érkeztünk jóember! Hova máshova tartanánk mint Erigowba?! Akkor eladja a lovát Ön is? Rendben melyik jószág, az kérem nevezze meg, mint ahogy az árát is! Mindezen szavakat a vezetőjük intézi feléd.
//ekkor még derült ki, hogy nem kap lovakat így nyájas az alak, szinte tenyérbemászó//

Pár furcsálkodó arcrándulás után, fejcsóválva lép vissza a küldönc a megfeketedett ajtón. Látszik rajta, hogy nem érti miről beszél Alyrah, ám nem kérdez többet.
Ergon és Arantar egyenlőre nem adja tanújelét, hogy kifogásuk lenne a tűzvarázsló és a harcosnő elképzelései ellen, így azok a dolgokat elrendezettnek gondolva elindulnak. Azért pár lépés után csak megtorpannak vajon merre is keressék azt a "fuvart"?
//azt jól kitaláltátok, hogy elmentek fuvarért, de azt nem, hogy merre is próbálkoztok. Így erre még várnék instrukciókat merre, milyen módszerrel, mennyire erőszakosan kísérleteztek.
Arantar, Ergon
Minden további nélkül írjatok, amint úgy érzitek, hogy eljött az ideje. Feladtam ama harcot, hogy legyen vmi rend a reagolásban.//

[Shia-ko]

(Ergon)

- 10 ezüstöt kérünk vezetéklovanként, remélem Önöknek is megfelel. - szólok a "pénztároshoz".
<Ezeknek sincs szerencséjük, de remélem nekünk több lesz és a találunk olyan fuvart, ahova a lovakat is tudjuk vinni magunkkal.>
Szétválasztom a lovakat, és az eladókat az épület túlsó oldalára vezetem, majd folytatom a rendbetételüket, persze az enyémmel kezdve, majd a társaiméval folytatva, végére hagyva az eladókat.
- Esetleg valaki nem hozna pár falatot nekem és Laenának, míg a lovakat ellátom?
<Azért éhen nem kellene egyikünknek sem pusztulnia és nem szívesen fogyasztanám fogyasztanám az útravalót egy fogadó ajtaja előtt.>

//Bocs, amikor csak tudok jövök és akkor reagálok is. //