A kaland célja: Fooler nevű katonatársatok kiszabadítása a zhent zsoldosok fogságából
A kaland központi NJK-ja:
Myrmeen Lhal (14. szintű kósza)
Célja saját birtokának -Arabel városának visszahódítása, ezért toboroz zsoldos sereget
A karakterek szerepe:
Valamilyen általatok kitalált motiváció miatt csatlakoztok a hadjárathoz, hogy ez pontosan mi, azt rátok bízom, de valamit találjatok ki, lehet egyszerű kalandvágy, a jó zsold, az izgalom ,nekem mindegy csak találd ki miért csatlakozol.
3. szintűek vagytok; mondjuk úgy a kezdő kalandozók között közepes hatalommal, de még nem tűntetek fel a fontosabb NJK-knak; de ez idővel változhat. A kaland egy rövid hadjárat lesz, aminek a végén Arabel városát teljesen megtisztítjátok a betolakodóktól. Remélhetőleg hírnevet, elismerést, NJK ismeretségeket szerezve ezáltal, megalapozva a továbbiakat.
Nemcsak ostrom, házról-házra is kell menni, ahol lehetnek/lesznek csapdák, szóval a rouge-típusú karakterek ne érezzék hogy "üveggolyók" egy biliárdasztalon.
____________________________________________________________________
Exposé
Estcsillag álmos kisvárosának lakói soha nem gondolták volna hogy egyszer még több lesz itt az idegen, mint a helyi lakos. Egy nap arra ébredtek, hogy egy tábor-város nőtt ki a földből a tőszomszédságukban, ami méretében és lakóinak számosságában jócskán meghaladta a városlakókét.
No persze kezdetben a folyamat csendesen kezdődött és nem nőtte ki a falakat: először csak a helyi fogadók teltek meg utazókkal, aztán a magánházak szabad szobái, végül már a gazdasági épületeket is bérbe adták ideiglenes szállás gyanánt; aztán már tábort vertek a közparkokban, árnyas ligetekben.
Végül a piactér is egy hatalmas gyülekezőtérré vált, ahol már az áru se tudott bejutni a népek sokaságától. Már nem fértek el a városban, hát tábort vertek odakint. Katonák, zsoldosok, vándorok, viharvert hadi népek gyülekeztek itt a Birodalmak minden szegletéből, hogy dicsőséget, pénzt, jó harcot, jó "balhét" vagy jó társaságot találjanak.
Mert hát nem is a város, annak javai, vagy szolgáltatásai érdekelték őket.
Myrmeen Lhal ; Arabel híres, gazdag városának uralkodónője ide toborozta össze azt a sereget, ami a bukott város felmentéséért volt hivatva csatasíkra szállni. A kószából lett nemesasszony 500 hű megmaradt lila sárkány lovagja végsőkig kitartott a kormányzónő melett, de a város elesett az orkok és goblinok hordái előtt. Lakosságát Cormy fővárosába, Suazilba menekítették és kiürítették. A véderők felmorzsolódtak a nyomasztó túlerő alatt, viszont a kincstárt kimentették, aminek hála Myrmeen talán visszaszerzi a városát; amire szent esküvéssel fogadkozott.
A grófnő a végső ostromban a bal karjárt is elvesztette, és bár még ki se pihente a sérülés és a helyreállító mágia hatásait, a lelke töretlen maradt. Amire bizonyíték, hogy fél év elteltével ötezres zsoldossereg zászló erdejét lengeti a szél Estcsillag felett. Nem tudni hogy a kalandorokból és mindenféle rendű-rangú emberekből verbuválódott szabadcsapat (hadseregnek aligha lehet nevezni) ereje mire lesz elég; reméljük Myrmeen szárnysegédei; kitanult papokból és lovagokból álló vezérkara elég meggyőzőerőt tud mutatni, hogy egy akarat alá és szervezett formába hajlítsa ezt a bandát.
Itt-ott látni igazi katonaélethez szokott törp és ember bandériumokat; Vízméyléből, a Völgyvidékekről; -és egyéb országokból, ők efogadták a helyzetet, hogy a zsoldért cserébe engedelmeskednek és szolgálnak, de a Vadhatár szilaj félork barbárait Myrmenn meg se próbálta alakzatba és vezényszóra cselekvő egységekbe rendelni.
Itt táboroztok most ti is; -hogy kit milyen cél motivált- azt csak az ő szíve –vagy pénztárcája- tudja. Arabel felmentőhadseregének 10.”Tarka” századának tagjai vagytok. A név nem véletlen. A 10. Tarka század az a század, akik túl vegyes, túl eltérő fajú és rendű személyekből állnak. Tagjait a vezérek sehová se tudták besorolni, de úgy találták, hogy túl értékesek vagy túl különlegesek ahhoz hogy szélnek eresszék őket. A század embereit 8 fős rajokra osztották, minden raj vezetésével egy Myrmeen-hez tartozó hivatásos katonát, papot vagy lovagot neveztek ki; aki ismeri a vezérkar terveit és közvetíteni tudja az utasításokat hogy a tarkák erőforrássai ott és úgy dolgozzon majd, ahogy a legnagyobb hasznot hozhatja. (OFF: Ez kb. annyiból áll hogy pl. a félork barbár kap egy hozzávetőleges insrukciót hogy az arcvonal melyik részén kezdje haboztatni a száját, vagy az erős mágikus potenciállal bíró mágus ha már nem tud vezényszóra alakizni, legalább mondva legyen neki hogy hol kéne tűzlabdát hajigálni.…Nem kell tisztelegni meg hajbókolni de azt kell csinálni amit a közvetítő mond.)
A ti –mondjuk így- rajparancsnokotok Vonnegut, Arabel városörségének kiszolgált hadnagya. A fickó érdekes pofa, olyan 45-50 év körüli lehet, nem túl izmos, de pokoli jó pajzsos védekező harcmodoráról híres és inas, szíjas alkat, mint az öreg fák gyökere. A pletykák szerint olyan jó érzékkel védekezik hogy nem sérült meg az utóbbi tíz évben. Rossz nyelvek szerint, mert már öreg trotty, és mások mögé bújik. Egyszer láttátok harcolni, mikor a környéken beleszaladtatok egy ork felderítőcsapatba, és bizony se nem gyáva, se nem gyenge. Az összecsapásban csak ő nem sérült meg. Valóban trükkös kardvívó; erőssége hogy remekül tudja fedezni és védeni a társát.
Ütközeten kívül soha nem láttátok még pipa nélkül, -köhög is rendesen, slejmosan harákolva, elég gyakran- de láthatólag erről a szenvedélyéről már haláláig nem fog lemondani.
(Vonnegut)
Egy reggel a város tövében, a szabad ég alatt felállított táborotokba zöld tógás finom vonású aasimar nő jön, aki a nyakában Lathander napkelte szimbólumát viseli. Szinte érezhető az a lágy, üde aura, ami körbezsongja a kortalan arcú papnőt.
Vonnegut kis híján levágja a nyelvét a reggelizős bicskájával, amivel a zsírszalonnát tolta be az orcájába, zavartan a gatyájába törli a zsíros kezét, és olyat csinál amit még nem láttatok a veterán hadfitól: feszes vigyázállásba merevedik az aasimar nő előtt. A papnő kedvesen mosolyogva int a hadnagynak, mellékesen még a vállát is megérinti, miközben távolabb invitálja hogy szót válthasson vele. A feszültségoldónak szánt gesztus nem igazán érte el a hatását,az öreg hadnagy karót nyelt merevséggel bólogat, láthatólag ismeri és nagyon tiszteli a papnőt.
Az egyoldalú beszélgetés csak egy perig tart, elmentében a nő végigmér benneteket és megáld (Áldás varázslat):
-Lathander adjon erőt a tagjaitoknak Arebel felmentői, ha fáradnátok!
Csengő hagja vidám tettvággyal tölti el szíveteket.
(az aasimar papnő)
Éppen ezért azért próbálja nem túl közelről megvizslatni, hogy nehogy kiderüljön, hogy tényleg egy LÁNY. Egyenlőre a többieket amolyan átlagosnak találta, amivel együtt jár, hogy unalmasak is, ezért "szemelte ki" a gnómot egyenlőre mint "játszós pajtást".*
... kutyus-lány egy LÁNY!!! 
>