Tristani Krónikák I (ÚTK)

[Togar]

Ramani Voineor

A szemem eltakarom a kezemmel, de még az ujjaim között is átszűrődik az erős fény, ez mire volt jó nem tudom, nem értek hozzá, azt tudom az élőholtak nem szeretik a tüzet, így én ezt fogom alkalmazni. A lábak dobogása elhalad mellettem, megvárom míg Yvett is elindul felfelé a lépcsőn, majd én zárom a sort és elindulok utánnuk. Ez egy érdekes taktika, én a lépcső aljára gondoltam ugyanis az ugyanolyan szűk mint a teteje, de nem fejtettem ki bővebben, így a többiek felszaladtak.

Felérve látom teljes a harci készültség, így én is csatlakozom a többiekhez, a fáklyát leszúrom a földbe, hogy adjon némi fényt, mert nem látok túl jól a sötétben, és mikor felbukkanak az ellenfelek én is támadok, de mágvárom míg társaim megteszik és annak segítek akinek nagyobb szüksége van rá.


Té: 1k100+66 = 81(+66) [147]
seb: 2k6 = 3+1 [4]
kezd: 1k10+26 = 4(+26) [30]

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 12. nap, délelőtt - éjjel
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Ramani megvárja, míg Yvett is elhalad mellette, majd csatlakozik a kijáratnál lesben állókhoz.
Legalább három-öt perc telik el várakozásban, mire feltűnik az első mászkáló hulla.
Így Yvettnek bőven van ideje összegyűjteni a környékről a manát, teljes erejében várhatja a közelgő csatát.

Arg hamarabb megérzi a bűzt, mint ahogy a sötétből kibontakoznak a közeledő holtak, míg Seela a motoszkálásukat hallja meg legelébb.
Egymás után lépnek elő a hullák a lejáratból, és ahogy az első kilép, Arg már lendíti is a csatabárdját.
Seela jó ütemezéssel akkor csap le, amikor a bárd már elsuhan előtte, ő is az első kilépőt támadja.
Ám sajnos az eredménye a támadásának ugyanaz, mint Arg csatabárdjának: mély sebet hasít a holt szövetbe mindkét csapás, ám látható eredmény nélkül.
Bár a hulla meginog egy pillanatra, a mögötte türemkedők előre lökik, így mire Ramani a célpontjához fér, már mind a három hulla a szabad ég alatt áll, és egy pillanatig az élőket méregetik.
Valamiféle túlvilági hörgéssel, izzó szemekkel vetik rá magukat a melegvérű áldozataikra…

Szerencsére Ramaninak még van ideje lesújtania a kardjával, így az egyik halott kaszáló karját sikerül is levágnia, megzavarva ezzel kicsit az egyik szörnyeteget, aki pont Seelára veti magát.
Seelának nagyon nagy mázlija van, ugyanis már érzi a holt karmait az arcához közeledni, mikor a kar leszakad, és eltűnik mögötte a sötétben, így csak a csonkja suhan el az arca előtt. Az élőholt a másik karjával felé csápol, ám azt már szerencsésen ki tudja kerülni úgy, hogy lemegy hídba.

Ki tudja miért, a másodiknak érkező élőholt is a fürge lányt szemeli ki magának, hátrébb szorítva ezzel a lejárattól.
Ez az élőhalott is csak a puszta kezét használja, ám a csontra rohadt ujjak veszedelmes tépőfegyvernek rémlenek.
Seela kénytelen a hídból kézállásba emelkedni, majd onnan hátrafelé átfordulva eltávolodni jobban a többiektől, és a fénytől. Ám így sikerül teret nyernie, és a hulla karjai csak a levegőt markolásszák.

A harmadik zombi Ramanit szemeli ki magának, karjai viszont sorra elakadnak hol a pengében, hol a vértben, semmilyen kárt, sérülést nem okozva Ramaninak.

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Már nem lep meg, hogy a mély seb nem okoz neki fájdalmat, és azt is éreztem, hogy kissé erőtlen volt a csapás, és pontatlan. Megpróbálok úgy helyezkedni, hogy a csapás jobban betaláljon.

-Pusztulj démon ivadék!

*Majd lesújtók a foszladozó testére.

// KÉ: 1k10+40 = 3(+40) [43]
TÉ: 1k100+89 = 12(+89) [101]
Sebzés: 5k6+5 = 1+2+2+1+2(+5) [13] //

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Sajnos a csapásom nem lett túl eredményes, így kénytelen vagyok hátrálni. Viszont a taktikánk nem vált be, így sajnos egyszerre kell harcolni mindhárom hullával. Nem valami biztató, az előző egy tapasztalataiból kiindulva. De legalább nem fegyverrel harcolnak, csupán puszta kézzel, de ez is tud fájdalmas sebeket okozni. Úgy döntök először a karjaikat próbálom levágni, utána majd jöhet a többi. *

// off: KÉ: 1k10+42 = 8(+42) [50]
TÉ: 1k100+72 = 32(+72) [104]
Sebzés: 1k10 = 7 [7]
VÉ 129, Akrobatikával 138 //

[Niobe]

// off: Bocsi, ez lemaradt. //

// 2. támadás és sebzés:
TÉ: 1k100+72 = 17(+72) [89]
Sebzés: 1k10 = 4 [4] //

[Togar]

Ramani Voineor

Elégedett vigyorral konstatálom támadásom eredményét, egy karral kevesebb áll az ellenfél rendelkezésére a támadáshoz. A társaim is megsebzik őket, de kevesebb sikerrel. Mindenesetre sietnünk kell, mert ki tudja hányan vannak még odalenn. Egyenlőre nincs túlerő, de még lehet. Miután az egyik engem szemelt ki magának, felé fordulok és őt támadom tovább, a lányt egyenlőre magára hagyva, bízom benne, hamar levágom az ellenfelet és a segítségére tudok sietni, de jelenleg a támadóm elég közel járt ahhoz, hogy megsebezzen és ennek a fele sem tréfa.

//TÉ1: 1k100+71 = 74(+71) [145]
seb1: 2k6 = 4+4 [8]
Té2: 1k100+71 = 70(+71) [141]
seb2: 2k6 = 1+5 [6]

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

*Mire felérnek a szörnyek feltöltöm elmém, de a lehetőséget, hogy értelmesen felhasználjam elhalasztom. Hiába, így harc közben sokáig mérlegelni nem lehet - de ezt is meg kell tanulni, mint bármi mást. Viszont egy jeges kéz markol belülről, hogy nehogy a társaim élete árán kelljen elsajátítanom ezt a leckét.
Tehetetlennek érzem magam társaim mellett. Amit tehetnék azzal őket is megsebezném, és így egyszál semmi nélkül
Aztán egy ötlet és társaimhoz szólok a háttérből:*
- Tudjátok egy helyre terelni őket és utána hirtelen elmenni mellőlük?

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 12. nap, délelőtt - éjjel
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Arg nekihuzakodik még egyszer, hogy egy újabb csapással megszabadítsa társnőjét a hulla jelenlététől, ám a csapása megint csak gyengére sikeredik.
A csapás, mely egy elevent már megnyomorítana, ezt az ellenfelet csak megingatja, így az tovább araszolhat a prédájához.

Seela is kétségbeesetten védekezik, vagdalkozik, ám a felületi vágások egyike sem olyan mély, hogy komolyan megsértse a rothadó ellenfelét.

Ramani összeszorított foggal suhintja meg a lángkardját, és a csapás igen csak pontosnak bizonyul: az ellenfele bal vállát találja el, átvágva az ott lévő láncing szemeit, félig levágja a bal kart, vállból.
Örjöngéssel határos hevességgel rántja ki a fegyvere pengéjét a halottból, és perdíti vissza, egy oldalról indított kaszálásba, mely a tetem combjába vág bele, ott, ahol már csak foszladozó ruha, és bőr található. Ezúttal teljesen le is vágja a végtagot, így a tetem orra esik, és nem mozog tovább…

Yvett ismét a mágiához fordulna, kétségbe esetten próbál valamilyen hasznos tervet kitalálni.
Mikor egy ötlet az eszébe jut, a többieket utasítja, hogy tereljék össze egy helyre a hullákat, ám Ramani ekkor vágja le a saját támadóját, két csapással.

A két zombi nem nagyon foglalkozik a társuk elestével, továbbra is az élők húsára vágynak.
A magasabb, és Seelához közelibb támad a lányra, és a keze el is éri őt, ahogy a lány a hiábavaló támadását adja elő.
A rothadó kar belemar a jobb alkarjába, a hosszú körmök meglepően erősnek bizonyulnak.
// Seela-8(–sfé, ha van) Fp veszteség.//
A lány szerencséjére több karja ennek a hullának már nincs.

A másik zombi Arg csapására megfordul, és az orkra támad, egy pillanatra sem jőve zavarba.
A két karja az ork bőre felé csápol: az egyiket még elkerüli, ám a másik pont így akad bele a bal combjába, alaposan belemarva abba.
//Arg - 4 Fp-sfé, ha van. 150 dobás, csak azért nem ütött túl, mert túl nagy a fegyvereitek közt a méretkülönbség, így visszaesett a támadója 140-re. //

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Dühvel keveredett csalódottsággal nézem csapásom sikertelenségét. Megszoktam, ha a fegyverem betalál, húst szaggat, csontot zúz, és az ellenfél üvöltve rogy össze. De ezekről már lassan lefejtem a húst, és mégis mozognak, támadnak.
Egy pillanatra elbambultam, míg azon gondolkoztam hova is kellene csapnom, és ez hiba volt. Már csak a fájdalmas érzést éreztem, ahogy karmai felsértik a combomat. Szerencsém volt, mert a vért némiképp felfogta a húst marcangoló karmokat, és csak a bőrt sértette meg.

*Nem komoly sérülés, és ahelyett, hogy meghátrálnék, még erőt is ad. Ekkor a háttérben hallom a varázslónő kérését, de valahogy nem akaródzik engedelmeskedni. Mintha úgy érezném, hogy ez a valami az én feladatom lenne. Felemelem hát a fegyverem, és megpróbálom visszaküldeni a halálba ezt, kinek már rég nyugodnia kellene.

// KÉ: 1k10+40 = 7(+40) [47]
TÉ: 1k100+89 = 7(+89) [96]
VÉ: 123
Sebzés: 5k6+5 = 4+4+4+2+6(+5) [25] //

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Fájdalmasan felszisszenek az alkaromba nyilaló fájdalom miatt, de igyekszem a támadásra összpontosítani. Közben meghallom Yvett kérdését, így módosítom támadásomat, és minden dühömet beleadva a lábát veszem célba a hullának. Elvégre ha orra bukik, lassabban mozog a földön, könnyebben lehet egy rövid ideig egyhelyben tartani őket. Így lehetősége lenne a varázslónőnek ötletét megvalósítani. *

// off: TÉ1: 1k100+72 = 89(+72) [161]
Sebzés1: 1k10 = 3 [3]
TÉ2: 1k100+72 = 97(+72) [169]
Sebzés2: 1k10 = 3 [3]
VÉ 129, Akrobatikával 138 //

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

*Nem fog összejönni az összeterelés - kicsit későn, de bánom, hogy nem cselekedtem időben a zombik ellen, amikor még a társaim nem voltak közelükben. Így viszont nagy a kockázat, ha fellépek bármivel is ellenük. De talán a remek időzítéssel megoldható a probléma.
A két mozgó zombit célba veszem. Jobb mint tétlenül nézni a küzdelmet, és én máshoz nem értek. Sajnos.
Pattogó szótagokat hallatok, majd ujjam hegyéből kivárva azt a pillanatot, amikor előbb Seela, majd Arg hátrébb húzódik a zombitól egy-egy tűznyilat bocsátok útjára ellenfelükre.

//Seela ellenfele: 2 E őstűz nyíllá formázva (6 Mp)
CÉ 1k100+63 = 85(+63) [148]
Sebzés 2k6 = 6+5 [11]

Arg ellenfele: 2 E őstűz nyíllá formázva (6 Mp)
CÉ 1k100+63 = 64(+63) [127]
Sebzés 2k6 = 5+5 [10]//

[Togar]

Ramani Voineor

A két támadásom célbatalál és ezáltal az ellenfelem végleg elhalálozik, legalábbis remélem, többet nem kell már fel. Így felmérem a környezetem kinek is kell segítenem, majd arrafelé veszem az irányt. A kardom meglendítve ismételten támadok, remélhetőleg hasonló sikerrel.

// Té1:1k100+71 = 59(+71) [130]
Seb1: 2k6 = 3+1 [4]
Té2:1k100+71 = 67(+71) [138]
Seb2: 2k6 = 5+6 [11]

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 12. nap, délelőtt - éjjel
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Arg újabb csapása is hatástalannak bizonyul, bár az ellenfelét eltalálja és tetemes mennyiségű rothadó bőr, és hús cafat szakad le róla.

Seela taktikát vált, és az ellenfele lábait támadja meg, ami jó ötletnek bizonyul.
Előbb a jobb, majd visszapörgetve a bal lábát vágja át az élőholtnak, aki/ami támaszték híjján a térdére esik, ám nem össze. Kitartóan támadja a lányt, értelem nélküli léte csak az élők melegére vágyik.

Ramani legyűrve a támadóját újabb célpont után néz, és mindjárt kettőt is talál. A két élőholt egymásnak háttal, neki jobbról és balról áll.
Arg hiába lengeti a baltáját, ellenfeléből jókora darabokat nyesve le, ezeknek az ellenfeleknek a csapásai csak felületi sérüléseket okoznak, így hatástalanok.
Seela eredményesebb, így az őt támadó zombi már térden jár, de még mindig agresszív.
Yvett pedig elmormol egy varázsigét, mire két lángoló lövedék csapódik a két megmaradt élőholtba.

Yvett két lánglövedéke telibe találja mind a két zombit, megégetve őket, és felgyújtva a ruhájukat.
Égett hús és hajszag kezd a csatamező felett terjengeni, öklendetes bűz ez.
Ennek ellenére a két élőhalott továbbra is mocorog.

Ramani ekkor lép közbe, és előbb Arg hullájára csap rá egyet, amitől az elveszíti a fejét, majd továbbpördülve Seela támadójába hasít bele, teljesen átvágva a mellkasának maradványait.
A két lángoló test immár moccantalanul hever a földön, rémisztő bűzzel égve.
Aztán a lángok lassan kihunynak, csak fojtó füst marad utánuk.

//off: mindenki kap a csatáért 113 TP-t. //

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

*Örülnöm kellene talán, vagy legalább hozzá hasonló érzést éreznem, amiért a három zombi már nem zombi többé. Viszont ez helyett inkább csak üresség van belül. Üresség, mert ismét szembesültem azzal, hogy a tudásommal - mely alap esetben nem elhanyagolható, bár még csiszolható - harc közben semmit sem ér szinte. Úgy érzem, hogy rossz utat választottam magamnak. Viszont erre léptem rá, jelenleg ebből kell kihoznom a legtöbbet - nem csak önmagamért, az önbecsülésemért, hanem a társaimért, a megbízásunk sikerességéért, a magisztrátusért és bizony a világért úgy egészében.
Kicsit kesernyésen, minden maradék önuralmamat összeszedve visszanyelve az égett hús szagától feltörő gyomortartalmamat szólalok meg.*
- Vissza kell mennünk, akár mennyi van még ezekből odalent, de előbb pihenjetek egy picit.
Sella és Arg, fájdalmas nagyon a sebetek? Bekössük őket? - *lépek hozzájuk, hogy közelebbről szemügyre vegyem sérüléseiket.*

[Togar]

Ramani Voineor

Sajnos a bűzt nem lehet megszokni, a tűz hatására ismét körbevesz minket. Letérdelek az egyetlen nem szétégetett hullához és átkutatom a testet, hátha találok valamit rajta, amiből kiderülhet, mi is történt velük. Elvégre nem lesz csak úgy zombi valakiből.

- Nos azt hiszem, immár kijelenthetjük, hogy megvan az elveszett csapat, az más kérdés, hogy nem ilyen állapotban reméltük őket viszontlátni. Mindenképpen vissza kell mennünk, ki kell deríteni, mitől lettek zombik és mi van a többiekkel. Bár valószínűsítem, a többiek is ilyen állapotban leledzenek, így fogunk még itt zombikkal találkozni. Ha Yvett kipihente magát akkor induljunk vissza szerintem.

Megvárom míg a többiek válaszolnak a sérülések kérdésére, és Yvett is kipiheni magát. Sok mindent nem tudok csinálni, ha esetleg találok valamit a hullánál megvizsgálom. Ha a többiek is készen állnak, visszatérünk a terembe. újra körbenézni.