Utak, ösvények, csapások

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Érdekes dolgok derülnek ki a fordításból. Érdekes, mert ha igaz amit leírnak vannak "kapuk" melyeken át hamarabb lehet eljutni egyik helyről a másikra ebben az országban. Csak hallomásból ismerek ilyesmiket - varázslói kezek által készültek, s pont a nagy távolságok leküzdésére rövid időn belül alkották meg őket.*
- Mára bőven elég ennyi. Gondolom már neked is zsong a fejed... Menj, feküdj le, én még fennmaradok egy kicsit.
*Végre valahára egy kis meghitt kapcsolatot hozhatok létre Uram és jómagam közt. Az mondjuk nem érdekel, ha Ranti mégsem alszik és nézné/meglesné mit művelek még...
Előkészülök. Először is leveszem magamról a páncélt, mert már igencsak kezd összenyomni a súlya.
Aztán... Bár a tűzhely nem a szokványos, de még mindig jobb mint a semmi. Kinyitom a kályha(?) ajtaját miután elkészítettem a kis kelyhecskémet a nemrég szerzett borral, hogy önön véremet folyathassam bele. Elbeszélgetek az Úrral kicsit hosszabban mint szoktam. Megköszönöm azt amit eddig tett értem ezen a világon. Biztosítom szeretetemről és hűségemről, s arról, hogy mindent megteszek azért, hogy visszakaphassa egy régi csecsebecséjét még ha Orwella - jajj, párdon, Ranagol poklára is kell leszállni érte.
S hogy a hálának és fogadalomnak nyomatékot adjak alkarom oldalvást megvágom enyhén, hogy vérem előbb a kupába folyjon, majd a nemes nedűvel keveredve, kezem által a lángoló tűzbe érkezzen felajánlva áldozatul, ajándékul a Holtak Urának.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, útban Aquilla felé
Időpont: késő este


*Rantin látszik, hogy valóban fáradt és lefekszik a számára kijelölt helyre. Bár meg se mukkan, tekintetét sokáig magadon érzed.
Megszabadulsz a vértedtől és némi előkészületek után áldozatot mutatsz be az Uradnak, amit ő – mit eddig mindig – kegyesen el is fogad. Érzed, hogy továbbra is melletted áll és támogat a hatalmával.
Odakint közben teljesen besötétedik és leszáll az éjszaka. Az eső továbbra is esik; nem lehet könnyű annak aki ilyen időben odakint van, még szerencse, hogy nektek az utatokba esett ez az elhagyott vízimalom.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Bár eddig még sosem hagyott cserben az Uram - szerencsére nem volt miért -, azért megnyugodtam, hogy nem vette zokon az ily téren való hanyagolást. Ellátom a saját sebem, ha még szivárog belőle valami - csak nem kellene mindent összevéreznem az éjjel.
Aztán körbejárom ahogy tudom hangtalanul a malmot. Éjjeli riasztókat most nincs kedvem gyártani, mert fáradt vagyok hozzá. Majd, ha mindent rendben találok hörpintek a jófajta borocskából úgy két kortynyit. Lefekszem a tűzhely elé aludni a földre egy takarót magam alá, egyet magamra terítve.
Elmémet felkészítem arra, hogy jelezzen, ha mászkálnának a malomban. Aztán kicsi szemem lecsukom várva, hogy a Hallgatag Úr és Noir folytassák karöltve az álomfejtős játékot.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, útban Aquilla felé
Időpont: késő estétől reggelig


*Ellátod a sebeidet, amik már egyáltalán nem is fájnak, de az elfertőződés veszélye miatt jobbnak látod ha friss kötés takarja őket.
Odakint rendesen esik, a talaj eléggé fel van ázva, csupa sár minden. A patak vize ugyan kissé megduzzadt, de kiönteni egészen biztosan nem fog, hacsak nem kezd el mégjobban esni az eső.
A malomba visszatérve – néhány korty bor elfogyasztása után – nyugovóra térsz, és egykettőre el is alszol.*

*A fekhelyed nem épp a legkényelmesebb, de mégis elég jól alszol éjszaka. Többször felébredsz ugyan egy-egy nagyobb égi dördülésnél, de így is kipihened magad.
Amikor felébredsz odakint már felkelt a nap, de az eső még mindig esik, igaz, már nem annyira mint az éjjel.
Ranti a takarói alatt még mindig mélyen alszik.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Nem folytatódott az a különös álom. Úgy vagyok vele, hogyha valami fontos lesz, akkor úgyis jelt kapok még feljebbvalómtól. Bár kényelmetlen egy kicsit a talaj ahol fekszem, de még nyugton maradok pár percre. Hátamra gördülök, s próbálok lazítani, elengedni magam. Aztán egy nagy nyújtózás után felkelek.
Hagyom még Rantit aludni, nem költöm fel.
Szétnézek ablakon keresztül, de nem tetszik amit látok, hogy még mindig esik az eső. Egyáltalán nem fűlik a fogam ahhoz, hogy ilyen időben tovább induljunk. Kicsit rendbe szedem magam - ha más nincs esővízben felfrissítem reggeli bágyadtságból magam, megfésülködöm, stb.
Várunk még egy kicsit, döntöm el magamban; úgyis van még mit tennem. Így előveszem a vértem és jó alaposan megtisztítom, beolajozom - nem tett jót neki a tegnapi esővíz.
Közben azon agyalok, hogy érdemes lenne-e megpróbálni azokat a kapukat - mégsem tartana hetekig az út Warvikba. Mert hát gondolom, hogy nem csak Aquilla a végállomás, van az ország egyéb területein is ilyesmi kapu. Viszont az ismeretlen veszély. Bizonyára sokan őrzik, és ki tudja milyen ismeretűek. Meg kinek engedik az átlépést... Erre jön a kontra gondolat, hogy a lovas út, melyet az emberek nagytöbbsége használ sem biztonságosabb számomra.
Vigyorgok egyet magamon, hogy micsoda dilemmázásokat vágok le gondolatban.
Ha kész vagyok a vérttel, akkor már viszont felköltöm a gyereket. Nem szépen, de nem is hirtelen - csak az ajtóból szólok be neki félhangosan.*
- Ranti, ébredj! Reggel van. Még esik az eső, így nem indulunk tovább, de volna veled beszélnivalóm.
*Ott hagyom, hagy ébredezzen magának, nem siettetem.
Reggelit készítek mindkettőnknek; szalonnát veszek elő és kolbászt, begyújtok a tűzhelyre, s megsütöm őket.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, útban Aquilla felé
Időpont: reggel


*A vértpucolás és a gondolataid rendezése után felköltöd a fiút. Ő álmosan nézelődik egy-két percig, majd – látva hogy te már a reggelit készíted – összeszedi magát és ő is kimegy és megmosakodik az esővízben.
Amíg ő kimossa az álmot a szeméből te egykettőre elkészülsz a reggelitekkel.
A sültkolbász illata belengi a vízimalmot, Ranti gyomra nagyot kordul amikor visszatér odakintről.*

-Huh, de jó illata van Sebille! Miről szeretne beszélni? Ha az eső miatt nem megyünk tovább mivel töltjük a napot?

[Enor ak Mverrys]

(Nazaro Goravik)

Unott arccal tűröm, ahogy ellátja a sebeimet, és tömören hozzáteszem.
-Bűneimet csak kínnal tisztíthatom meg...

<...Nők... tudtam, se több, se jobb... képtelen felfogni a tanításokat, még ha ezerszer olvasná, magyarázná el neki bárki is...>

Mikor végzett felállok és vissza veszem az ingem és kabátom. Megvakarom a szakállamat, miközben Aga't nézem. Hogy lehetne a leggyorsabban biztonságos hordágyat fabrikálni... Lehetne két hosszabb, erős ág közé kifeszíteni egy takarót, és még 2-3 vékony, rugalmas ággal tartást adni neki. De ez sok idő... talán lehetne egyszerűbben is.

-Mi lenne, ha egy hosszabb, erős ágra rácsomóznánk az egyik takaró négy sarkát. Kettő egyik, kettő másik végébe, és abba fektetnénk Aga-'t. Két kisebb anyaggal, meg egy-egy hurkot vetni rá, hogy ne tudjon kicsúszni. Mondjuk egy-egy nadrágból vagy ingből?

Ez jól hangzik, talán még kényelmesebben is szállítható, mint a másik fajta...

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

- Emlékszel a tegnapi levél fordítására? Szó van benne bizonyos kapukról, melyekbe belépve egy másik helyen lehet kijutni. Mágikus kapuk ezek, nagy távolságokat lehet átszelni rajtuk keresztül.
Teszem fel, ha eljutnánk Bermonde városába, akkor onnan át tudnánk szelni nagyon nagy távolságot egy ilyen kapunk keresztül Aquilla városához. Onnan meg gondolom lehet tovább is menni ezeken a kapukon.
Az igazság az, hogy nem akarok több hétig lovagolni Warvikig. Bár nem ismerem ezeket a kapukat, eredetüket, lehetséges őrzőiket, de meglehet veszélyes odamenni. Bár lehet nem veszélyesebb mint nekem lóháton átszelni az országot.
Mit szólsz ehhez az ötlethez? Velem jönnél tovább, ha netalán ezt az utat választanám?

[Terda Radovik]

JK: Nazaro Goravik
Helyszín: Gorvik tartomány, a Rawaka hegyekben
Időpont: reggel



*Mirtana felhúzza a szemöldökét, majd kinyitja a tarisznyáját. A palatáblára írni kezd, miközben te felöltözöl. Elég ügyesen ellátta a sebeidet, és rendesen bebugyolált.*

- Rendben Sacredon, akkor szerezzen két megfelelő ágat, addig én kérek nagyapától egy hitványabb pokrócot, meg valamit amivel rákötözhetjük. Szerintem nem kell nadrágot, vagy inget ilyesmire pazarolni, megteszi egy darabka kötél is...

*A fák között nem kell sokáig keresgélned, elég hamar találsz két megfelelő hosszú és nagyjából egyenes faágat.
Közben a lány nagyapjától megkapjátok a megfelelő alapanyagot a hordágyhoz. Egy keskeny, kopott pokrócot és tucatnyi vékony de erős kötéldarabot. Körülbelül húsz-huszonöt centi hosszú darabkák, ilyesmit használnak zsákok szájának bekötözéséhez.*

- Ezek jók lesznek sacerdon? Talán valahogy rá lehet erősíteni...

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, útban Aquilla felé
Időpont: reggel


*Ranti nagy szemeket mereszt rád amikor beszélni kezdesz az utazás ezen formájáról, majd pár pillanatnyi gondolkodás után válaszol:*

- Úgy érti, hogy azokat a Gwarra-kapukat használva? Én tegnapig még csak nem is hallottam ezekről a kapukról, biztos nem mindenkinek van engedélyezve hogy használja őket. Ha maga szerint gyorsabban lehet azokkal utazni, akkor mehetünk azokon keresztül is, én nem bánom...No de hogyan találjuk meg őket?

[Enor ak Mverrys]

(Nazaro Goravik)

Legalább jól ellátta a sebeket... hallottam olyan paptársamról aki cifrább sebekkel kínozta magát és másokat. Inkább másokat.
Hála Ranagolnak könnyen találok megfelelő ágakat a hordágyhoz. Azokkal együtt visszamegyek a táborba és végig nézem mit küldött az öreg.
Enyhe fintor rángatja meg a szám szélét. Nem rossz, ezekre is szüség lesz, de másra gondoltam a ruhákkal.
-A ruhák arra kellettek volna, hogy Aga ne csússzon ki. Ezek a kötelek rövidek ahhoz...

Kellett nekem megszólalni... megint el fog az érzés, hogy ki akar száradni a torkom. Köhögök és megköszörülöm a torkom párszor, de nem segít.

//OFF: Egy gyors móricka ábra mire gondoltam.
Szóval nem a hagyományos hordágy, hanem egy ág, rá erősítve a félbehajtott pokróc kötéllel/madzaggal, a pedig páciens középre befektetve. És kell két valami, amivel meg lehet szűkíteni a "henger" két végét, hogy ne csússzon ki könnyen a sebesült.//

[Terda Radovik]

// OFF: Jó a rajz Én is agyaltam, hogy hogyan lehetne összehozni a hordágyat, de örülök, hogy te még ábrát is csináltál //


JK: Nazaro Goravik
Helyszín: Gorvik tartomány, a Rawaka hegyekben
Időpont: reggel


*A lány érdeklődve figyeli, hogy miként eszkábálod össze a hevenyészett hordágyat. Amikor felfogja, hogy mire is kellenének a ruhák, gyorsan kér is az öregtől a tarisznyán át. Elég gyorsan megkapjátok, Yuhaa bizonyosan a szekrénykéje mellett lesi, hogy mire lehet még szükségetek.
Bár még sosem csináltál ilyet, elég jól sikerül a hordágy, Aga kényelmesen elférhet benne.
Miirtna elégedetten bólint:*

- Húh, egész jó lett sacerdon! Bevallom, nekem nem sok ötletem volt, hogy miként lehet elkészíteni egy hordágyat de az elég jó lett!

*Még rád is mosolyodik, amitől érzed, hogy kicsit elpirulsz.*

[Enor ak Mverrys]

(Nazaro Goravik)

<...Egész jó lett... hát persze, hogy nem volt ötleted! Itt él az erdőben és mégse...> gondolataim folyamát ekkor szakítja meg a mosolya. Ranagolra... ilyen zavarban lenni. Igyekszem újra a jeges maszk mögé bújok, és csak pár keserű szót próbálok kinyögni.

-Indulni.. khm.. kéne öhm akkor.

<...Vérét veszem... micsoda kínos helyzet!...> elkezdek bíbelődni a táskámmal. Gyakorlatilag kipakolok, aztán vissza, igyekszem rendesen és szép rendben elrakni bele a dolgaimat. Végül felveszem a hátamra és várom, hogy Mirtana is útra készen álljon. Akkor aztán "felkapjuk" Aga'-t meg a hordágyat.
Amennyiben nem történik semmi, szótlan maradok az út hátra lévő részén. Ha kérdez is valamit a lány, csak kurtán felelek, vagy még annyi sem. Eléggé lefoglal, hogy így megzavart a mosolya... egész úton azon jár az eszem, hogy mi lehetett ez... Végül is akármi is volt, nem szabad, hogy erőt vegyen rajtam, tisztán kell tartanom a gondolataimat, hogy ne bukjak el.

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

- Igen, úgy gondoltam Ranti!
Hogy miként is. El kell jutnunk először is Bermond városába. Ott lesz egy ilyen kapu a levél szerint, amin át Aquilla városába juthatunk el. Bár nem ismerem a távolságokat, de ilyen kapukat nem szoktak kis távolságok áthidalására építeni csekély ismereteim szerint. Hogy át tudunk-e kelni rajtuk az már más kérdés, de egy próbát megér szerintem. Ha fizetni kell, hát megpróbáljuk, vagy keresünk más megoldást, attól függően, hogy mi az ára az átkelésnek.
...
Csak állna már el az eső. Nem szívesen indulok el míg esik, nem hiányzik egy alapos megfázás egyikünknek sem.
Csak azt nem tudom, hogy mivel üthetnénk el az időt - *fordulok az ablak felé kissé komoran. Halovány gőzöm sincs, hogy mit kezdjek egy gyerekkel órákon át tartó semmittevés alatt.* <Talán lehetne gyakoroltatni vele a harc alapjait. Vagy mit tudom én ...>

[Terda Radovik]

JK: Nazaro Goravik
Helyszín: Gorvik tartomány, a Rawaka hegyekben
Időpont: reggeltől délig



*Mirtana csodálkozva figyeli ahogy pakolgatod a dolgaidat, de nem teszi szóvá. Összekapjátok magatokat – amire nincs szükségetek azt a lány visszaküldi a nagyapjának – majd a hordágyat cipelve tovább indultok.
Továbbra is kisebb-nagyobb erdősávokkal tarkított réteken vágtok keresztül, és továbbra is felfelé haladtok a hegyekben.
Aga súlyát körülbelül harminc kilóra saccolod, kettőtöknek nem nagy teher, de azért eléggé lelassít titeket. Sokáig nem tér magához, de néha meg-meg moccan.
Néha megálltok pihenni, de csak egy-két percre. Olyankor a lány nagyokat nyújtózik, ami bizonyosan jólesik a fáradt karjainak.
Dél körül járhat az idő, amikor egy hosszabb pihenőt engedélyez a lány. Egy kisebb facsoport mellett ültök le piheni. Éppen ekkor a kutya is magához tér, nagyokat pislogva tekint rátok a hordágyból, de egyelőre nem próbál felkelni.*