Kampec(ÚTK)

[Mesemondó]

//bocsánat az elmaradásomért volt egy kis fennakadásom//
Ergon

-Hát kovács az nincsen jó uram, a bivalyokat nem patkoljuk. Lovat meg nem tart senki.
Egy másik halásznál.
-Van nekem valami a kamrában várjon már egy percet megnézem megvan-e még.
Kisvártatva egy zsákkal tűnik fel amiben évek óta nem használt kefék vannak. Porosak, piszkosak de legalább alig használtak.
Kérdésedre hogy eladná-e az eszközöket…
-Vigye az Uraság mifelénk csak a port fogja!
Tovább kérdezősködsz, hogy vajon ki tudna valami zabot vagy más takarmányt, legelőt a hátasaitok számára, de nem jársz sikerrel. Több mint két óra is eltelik mikor a mólók felől egy kicicomázott alak tűnik fel. Bár igyekszel elkerülni az sajnos úgy tűnik téged szemelt ki magának.
Háromfős nem túl ijesztő kíséretével utadat állja, és megszólít.
-Ragyogjon reád fényesen a nap vándor! Az a hír járja a faluban hogy gondod van pár lóval.
A szerencsecsillagod úgy tűnik fényesen ragyog ma reád. Én megveszem tőled a lovaid, már ha nem lopottak vagy betegek.
Az ajánlattevő egy keskeny arcú rókaképű egyáltalán nem bizalomgerjesztő talán tiadlani származású férfi. Láthatólag nagyon meg van elégedve magával és az ajánlatát is fenségesnek tarthatja, míg rólad és a falusiakról már távolról sem ilyen jó a véleménye, és ezt még palástolni sem tudja, arca folyamatosan változik mint a rododa-színház díszlete Erionban.

Alyrah, Harn,

Ahogy a konyhába léptek két nagy asztal és a fal mellett egy két rekeszes kandalló áll, benne bográcsokkal.
A hátsó falon nyíló ajtó mögött csak szárított zöldségek fűszerek és egyéb hűtést nem igénylő élelmiszerek, cipó, egyebek vannak négy oszlopba rendezett polcrendszeren.
A helyiség másik sarkában az utcáról beszűrődő fény egy ajtó sziluettjét rajzolja a sötét rönkökre. A szegényes fényviszonyokat a konyhában lámpások és egy ablak oszlatja ám a kamrában nincs semmi több a beszűrődő fénynél.

Arantar

Két társadban bízva a beszélgetés lezárultával az ablak mellé húzódsz.
Így rálátsz a lovakra és a felszerelésre is, azok a falusiaktól zavartalanul hevernek a földön, míg a lovak idegesen toporzékolnak.
Így telnek a percek és miközben a reggelit és Ergon érkeztét felváltva kutatod tekinteteddel furcsa dolog ötlik a szemedbe.
Pár perce mikor kiültél az ablakhoz még hat ló állt odakint, fel se tűnt –nem számoltad meg őket egynél többször és takarják is egymást némileg- de mintha az előbb is kevesebben lettek volna, ám most már biztos hisz csak felismered hogy saját hátasod sincs az állatok között.

[Shia-ko]

(Ergon)

Nagyon megörülök a keféknek, még ha takarmányt nem is tudok szerezni.
- Nagyon köszönöm, Uram! - hálálkodom, majd meglátván a közeledő lovasokat megállok és a lábam mellé teszem a zsákot, hogy ne akadályozzon a mozgásban.
<Ezek meg mi a fenét akarnak tőlem? Nem tetszik a tekintetük sem. Ebből még nagy baj néz ki, és nem vagyok éppen csúcsformában.>
- Szép napot Önöknek is! Eladó lovaink akadnak és természetesen nem lopottak, de szívesebben találnék béristállót nekik, mint eladnám az összeset. Ebben esetleg nem tudna segíteni? - válaszolok neki, de tekintetem óvatosan vizslatja őket.
<Ha ezek tisztességes üzletet akarnak kötni, akkor én egy pejhedző állú siheder vagyok.>

[Yasha am Lloth]

Alyrah


Körbejárva a konyhát zöldségeken s cipón kívűl mást nem találva kissé elkeseredem..
-Ma nem eszünk húst,csak ami nálunk megmaradt...pedig reméltem, hogy összeüthetünk valami hirtelen sültet...Nos Harn azt hiszem én visszatérek Arantarhoz és összeszedjük amink még maradt..velem tartasz?

[Mesemondó]

Ergon

//sehol nem írtam hogy lóval jöttek, gyalogos a három tag//

-Hagyjuk a felesleges köröket 'barátom'. Közben vélt legyeket hajt el az arca elől.
-Most érkeztem vissza Beriquelről-fél szemmel rád sandít vajh mutatsz-e vajmi felismerést a név hallatán- és eléggé megfáradtam, így nem szándékozom drága időmet eme porfészekben koptatni.
A lovakra a délre utazáshoz van szükségem nem holmi tenyésztés-úgy köpi szinte a szót, még a gondolat is sértheti, hogy holmi lókufárnak nézik- vagy netán kereskedés okán amint elérem a fényes Erigow falait megszabadulok tőlük!
-Szóval merre vannak azok a híres gebék? Vezess hozzájuk és megalkudunk az árban, de ígérem nagylelkű leszek...
Erre azért két kísérője rosszallón néz össze a háta mögött, de egy szót sem szólnak.
Amint//ha// elindulsz Ők nyugodt tempóban követnek.

[Shia-ko]

(Ergon)

<Hinnye, de magasan hordja az orrát. Mindegy, úgysem tudunk mit kezdeni ennyi lóval.>
- Rendben, a fogadó előtt vannak. - mondom, majd várok kicsit, hogy elindulnak-e a megfelelő irányba. Ekkor mellettük haladok. Ha nem, akkor mutatom az utat, és rendszeresen figyelem őket "jönnek-e"? Valójában gyanús mozdulatokat kutatok. - Hány lóra lenne szükségük?
<Nem tetszenek nekem, biztos hogy nem egyenes úton járnak.>

[Owases]

Harn

A konyha készleteit látva kicsit elkeseredem.
<Marad az úti koszt.>
-Akár Toronig is.
És megindulok vissza Alyrah után. A konyhából kiérve a lovaghoz fordulok.
-Arantar sajnos kénytelenek leszünk a saját készletünkből reggelizni, mert a konyha üresebb még a gyomromnál is.
-Ergon viszatért már?

[Yasha am Lloth]

Egy apró félmosolyra húzódik ajkam.

-Reméljük odáig nem szükséges <...közelebb is elég lenne...>
majd ellejtek előtte, kaján mosollyal arcomon amit ő már nem láthat.
Kiérvén körenézek Ergont keresve , majd a lovag válaszát várva feléjük fordulok.

[Arantar]

(Arantar)

<Húha, hova lett a lovam? Talán nem kötötték ki a bajtársak rendesen?>
Felállok, hogy megnézzem mi a helyzet kint. Kb ekkor érnek vissza a társak a konyhából.
-Ergon még a falut járja, és ahogy elénézem az én lovam is elcsatangolt. Legalábbis innen az ablakból nem látom.
A reggelire visszatérve, lassan nekem a cipőtalpam is jó lesz, csak végre valami kerüljön a gyomromba. Úgyhogy kerítsük gyorsan elő saját készletünket, vagy akár a tüzes lelkűek készletét.
-Közben azért megnézem hova lett a lovam, rögtön jövök.
Azzal kimegyek a fogadó elé, még egyszer megszámolom a lovakat, majd ha tényleg nincs meg közbenézek merre csatangolhatott el.
<Ennek is most kell eltűnnie, mikor már majdnem reggelihez jutottam...>

[Mesemondó]

Ergon

Szavaid hatására a furcsa kis ember csak beleegyezően bólint, majd kísérete élén a fogadó felé indul.
Úgy beszél hozzád hogy közben rád se néz.
-Úgy látom, javítson ki ha tévedek, kell három ló nekünk, kettő a málhának és a személyes holmimnak, egy... és kell még egy.

Arantar

A fogadó ajtaján kilépve a négy lovat a megmaradt oszlopokhoz kötve látod, míg a felszerelés a heylzetből adódóan a tornác szélén és az előtt van.
A még meglévő bogokból azt gondolnád ebből jobbat te sem köthettél volna.
Valóban alapos szemrevételezésed eredményeként nem találod az Egon által említett zsákmányt. Mindössze a saját felszerelésetek van ott, már ha mind megvan, a sajátodról úgy véled talán nem hiányos ám a többiekében nem vagy biztos.

Nézelődésed közben a tó természetes kanyarulatából egy trió és mögöttük Ergon tűnik fel, kezében valami zsákformával.

Alyrah, Harn

A konyha részleges felderítése után elkeseredve tértek vissza, hogy láthassátok amint Arantar kilép az ajtón.
Ezt leszámítva helyzetetek egy szemernyit sem változott.

Mindenki

Ki az ajtóból ablakból, míg Ergon az utcán közeledve látja, hogy a lovag egyre idegesebben köröz az immár csak négy ló és a felszerelés körül.

[Shia-ko]

(Ergon)

- Rendben, nézzük meg őket, aztán a többit megbeszéljük. - indulok el mellettük, de továbbra sincs semmi bizodalmam bennük.
<Eladjam nekik a lovamat? De mit csináljak vele különben, Itt nem tudom elhelyezni, a tavon pedig nem tudom átvinni. Vagy találunk elég nagy hajót?>

[Arantar]

(Arantar)

Arcom egyre elkomorodik, ahogy végiggondolom a helyzetet.
<Ha a többi ló is így volt megkötve kizárt, hogy maguktól csatangoltak el. A helyiek nemhiszem, hogy ellopták volna, hisz nem tudnák hazsnálni, és hamar megtalálnánk. Vagyis akkor csak a tűzvarázslók lehettek...>
Idegesen rontok be a fogadóba.
-Harn, Alyrah kisasszony a tűzvarázslók itt ólálkodnak valahol! Elvitték a lovaikat! Az előbb még hat ló állt kint, de most csak 4 van ott...

[Owases]

Harn

Arantar arcát látva egy pillanatra meghül bennem a vér.
<Őrültek, ha visszajöttek erősítés nélkül. Vagy nem is kellett mesze menni értük.....>
Hogy úrrá legyek indulataimon 2-3 mély levegőt veszek.
-Sogron adja, hogy ne legyen igazad.
Megpróbálok nyugodt maradni,és figyelmem a manaháló rezdüléseire összpontosítani.Hátha ismét meglátom támadóinkat.

[Yasha am Lloth]

Alyrah


Arantart nézelődését látva s arckifejezését végig fut trajtam a hideg s ökölbe szorulnak a kezeim

-Ezt nem hiszem el..,kétlem, hogy ők jöttek volna vissza, nem hiszem hogy lovakat lopkodnak.Nem alacsonyodnak odáig.
<Egy jó ideig nem lesz nyugodalmuk azt hiszem...>
Ergont kutatva a tekintetemmel a megmaradt lovak mellé állok, s az idegenek közeledtére a kard markolatra csúszik kezem
-Újabb vendégeink lesznek...
<Remélem Ergon nem hoz bajt a fejünkre..>

[Mesemondó]

Harn

A manahálóra veted tekinteted, a valós közben jótékony homályba burkolózik.
Körbekémlelsz, és gyanús tűzpászmáknak nyomát sem leled.
Még mindig , állandó jellegű számodra ismeretlen mintázatú hullámzás árad a tó túlsó partja felől, de nyilván a távolság miatt ez még számodra is alig érzékelhető. Jó lenne kideríteni mekkora is lehet ez a tó, mert túl nagy távolság esetén némi aggodalomra adhat okot ilyen méretű mágikus kisugárzás.
A jelen helyzetnél maradva, az Ergon mellett/mögött érkező trió egyik, bal szélső tagja, fekete homálytól, szürkés kátrányos füsttől övezve közeledik.
A látásod újra a világra nyitva a kicicomázott ficsúr és két udvaronca közeledik, középütt a "nemessel", két oldalt az udvaroncaival.

Mindenki

A számszeríjász már pár méterről szembesül a mennyiségi változással. Az egyik vezeték ló, a lovag hátasa, és a szerzett élelem jelentős része nincs a fogadó előtt.
Ergon és újdonsült ismerősei odaérnek hozzátok, a szót a tarka ruhás alak ragadja magához.
-Legyen csodás a napjuk! Így a helyben várakozó hármasnak.
-Ezek lennének? néz kérdőn Ergonra.
-Hát többre lenne szükségem de egye fene... mindet megveszem. Mondjon egy árat!
A bal szélső szürke felleghajtós fiatal még gyerekképű suhanc közbevágna.
-De nagyuram...
-Elég! Azt mondtam kellenek a lovak! Szakítja félbe az okvetetlenkedőt a 'vásárló'.

[Yasha am Lloth]

Arcomra kiül a megvetés Ergonra tekintve, de a férfi felé fordulva komolyra vált arckifejezésem

-Nos Uraim Önöknek is hasonlókat.Nem tudom , hogy az Úriember- ekkor újra Ergon felé fordulok-mit ígért Önöknek, de a lovam nem eladó és soha nem is lesz az.A vezeték lovakkal kapcsolatban azt hiszem mindannyiunk nevében beszélhetek-körbenézek-megegyezhetünk.De egyenlőre tisztelettel kérem, ne is próbáljanak alkudozni, avagy akaratunk ellenére tenni.
A mondanóm befejeztévelvárok a többiek reagálására, s szemem vádlóan Ergonra mered, majd a férfiakra felmérvén erejük s felszerelésük.

<Ergon ezért még számolunk, hogy az összes Istenre jut eszedbe ekkora őrültség??Véredben csorgó őseidre mondom, most gyaláztad meg léted miben voltát..csak kerülj a kezeim közé...>