A szobára csend borul, mikor a lovag is befejezi a nekivetkezést és álomra hajtja a fejét.
Senki sem forgolódik túl sokáig, a kora délutáni időpont ellenére az utazás az ütközet meggyötörte a csapatot.
Álmotokban mindannyian a szüleitek ifjúkorában, saját gyermekkorotok szebb pillanatait élitek meg újra.
A reggel kamilla illattal és csészecsörgéssel indul. Félálomban még mintha fák suhogását, és enyhe lószagot is éreznétek.
Ki ki a maga tempójában ébred.
A szobában a hat ágy tele van, a két matróz és a ti vagytok ebben a szobában.
Az ágyak mellett üres vagy épp vízzel teli tálak, fehér ledobott rongyok vannak szerteszét a fa padlón.
Az ágyak elrendezése a három három a két falon. Középen egy hosszabb nagy láda mely alkalomadtán még asztalként is szolgálhat. Nyitni hatfelé lehet és lakatoknak is van hely a fedél és a ládatestek között, ám lakat az nincs rajtuk. Az ajtó és az ablak egymással szemben van, köztük van hosszában a ’láda’.
A szoba falai díszítetlenek, az ágyak fölött méternyire üres réz gyertyatartók árválkodnak.
Mindenki ott találja a holmiját, ahova rakta, az utcáról pedig a lovak nyerítése hangzik, egyre erőteljesebben. Laena békésen szuszog Ergon ágya mellett, gazdája ébredését farkcsóválással nyugtázza.
Az utcáról kerek zörgése, vitorla csattogás, és reggeli kikötői lárma küzd az álomba kapaszkodó utolsó emlékfoszlányokkal.
A matrózok ránézésre elég ramatyul vannak, légzésük nehézkes, és arcukat pír festi veresre.