Intrikák Hálójában

[Mesemondó]

A sovány alak az íróasztalánál ült, mikor a szolga belépett az ajtón. Ingerülten nézett fel számításaiból:
- Mondtam, hogy ne zavarjatok!
- De azt is, ha hír érkezik, azonnal szóljak.
A szolga halvány mosolya és szavai szokatlan kapcsolatot sejtetne kívülállóval, azonban gondot fordítottak rá, hogy ebben a helységben szabadon beszélgethessenek. Az avatott szemlélő védőrúnákat, a gyakorlatlan csupán a kinti őrséget pillantaná meg.
- Nohát, máris sikerült?
- Nem, mirac, csak üzenet érkezett. A csapatot megtámadták ..
- És a .. az áru?
- Az üzenet szerint sértetlen, de a kísérők odavesztek. Új csapatot kell küldeni.
- Nincs több fölös emberem, az a szuka meg úgyis megtudná. Ismersz megbízható zsoldosokat?
- Nem, messire, de ezen segíthetünk, ha óhajtod.
- Tedd azt, amit kell. Kevés az idő, ne felejtsd. Ha jobban belegondolok, magam akarok velük beszélni. Intézkedj.
- Igen, mirac, úgy lesz.

[Siffad]

LOL, RÉGEN VOLTAM KM

[Mesemondó]

KM esemény: megérkezés

Több mint két hete utaztok a karavánnal és már nagyon vágytok egy kényelmes ágy és bármilyen étel után, ami nem szárított húsból készült. Bár a többi kísérő már tegnap szólt, hogy hamarosan megérkeztek, mégis váratlanul ér benneteket, mikor a dombok közül éles kanyar után elétek tárul TRIBUNAAS, a Király Városa

Elsőnek a város körbevevő vetett földeket pillantjátok meg, majd a fal vonzza magához tekinteteket. A félig kövekből, félig földből épült falak uralják a környéket, szinte eltörpültök mellette. Bár az út most már egyenes és jól karbantartott, mégis legalább két órátokba telik, mire a kapu közelébe értek. Egyre több az ember, köztük számos, a város címerével ellátott katonát pillantotok meg – alabárdjaik a tömeg fölé emelkednek, előttük szétválnak az emberek. A karavánt kísérő harcosok türelmetlenek, a szolgálat legrövidebb, de legnehezebb része következik – átadni az árut. A belépés lassan megy, egyre többet morognak a társaitok közül, csak a karavánmester int türelemre mindenkit.

A kapu közvetlen közelében derül ki a késedelem oka: a várfal mellett vérpadot állítottak fel, két oszlop közé a karjainál fogva kötöttek ki egy elítéltet. A hátán korbácsolás nyomai, felette tábla, erv, aszisz és közös nyelven hirdeti:
ÍGY JÁR MINDEN TEMPLOMGYALÁZÓ.
A vérpadot négy őr veszi körül és egy hivatalnokféle áll egy homokóra mellett. Éppen akkor, mikor odaértek, fontoskodva int: egy sárga csuklyás alak lép ki a vérpad mögül – az emberek ijedten hátrálnak – nyugodt léptekkel felsétál és korbácsot vesz elő. Mikor hátralendíti a kezét, megpillantjátok az arcát: sárgára színezett szemek, pikkelyesen málló arc, a mellkasán furcsa jel. (képzettebb ember felismeri Tharr szimbólumát). A többit nem kell végignéznetek, a kapun közben megkezdődik a beléptetés. A vámot gyorsan megfizeti a karavánmester, utazó és fegyveres ingyen lép be, csupán pár adatot kell megadni: név, származás, úti cél, valamint igazolni kell legalább 5 ezüst költőpénz meglétét.

[Gordon]

// Deroll Rochald //

< Szerencsétlen elitélt magának kereste a bajt, amikor olyant tett, ami törvények ellen valló. > Ezen a gondolattal néztem az elítéltet egy kis ideig, végül elfordultam.
Őr kérte igazoljam magam, amikor a kapuba ért a karaván. Az őrnek udvariasan és komolysággal adom meg az adataimat.
- Deroll Rochald hívnak, származási helyemet tekintve Tiadlan Gro-ugonnal határvidéken, de Erigowiban tartózkodtam hosszú ideig tanulás céljából. Pillanatnyi szünet után folytatom a válaszadást az őrnek.
- Úti célomat tekintve, városuk megcsodálása és munka keresés céljából, természetesen van költeni valló 5 ezüstöm. Ha az őr nem hiszi el, hogy van 5 ezüstöm, akkor megmutatom neki. Nincs más ezután, mint várni, hogy tovább engedjenek a város őrök.

// Külső leírás: Erős arcvonású. Barna szemű, hosszú sötét barna haj. Felsőtestén hosszúújas szegecselt bőrvért, hátán meg a számszeríja és a nehézkardja. Bőrnadrágot visel, amit egy szürke öv szorít a hasához, övhöz rögzítve egy kardhüvely van, amiben rövidkardja található. Még egy pár bakancs is a lábán. //

[Dierol]

//Shirin Cossagor//

A városkapunál feltorlódott emberek közt az egyszerű barna csuhában, vöröses vándorbotommal a kezemben érdeklődve, de nyugodtan nézem a sürgés-forgást.
A sorban nyugodtan várakozok, hogy rám kerüljön a sor - ezen a fertályórán már nem múlik semmi. Közben elgondolkozva nézem a táblát:
<templomgyalázó... Ahogy a mondás is tartja: Normális ember ilyet nem csinál, a hülyéknek pedig tilos... Egyszóval a büntetést kiérdemelte.>
Mikor a városőr hozzám szól, már nem ér meglepetésként az unott kérdés - az előttem állóktól is ugyanazt kérdezte, ki tudja hanyadjára?
Beletúrok kissé ritkás szakállamba, s úgy válaszolok kissé fáradt hangon:
-A nevem Shirin Cossagor, és Tiadlan szülötte vagyok - átutazóban, de pár napra megpihentetném itt öreg csontjaimat a folytatás előtt.
Majd megmutatom egy pillanatra az előzőleg a tenyerembe vett fél tucat ezüstöt, amit el is rakok. Utána besorjázok a kapun, s mivel városban vagyok - kevéske vagyonomat rejtő szütyőmön tartva a kezem - lassan megindulok a karavánvezető nyomában. <Valószínűleg ismer megbízható, de nem drága szállást>

[Haome no Munemoto]

Edgarth, Morn fia

<Már két teljes hete utazok ezekkel?.. Hát elég unalmas volt, az már egyszer biztos! Se egy verekedés, se egy jó tivornya, csak menetelés, esti őrség, takarodó... Ideje lesz már végre, ha megválok ezektől az unalmas alakoktól! Arról nem is beszélve, hogy ideje lesz már, hogy egyek egy jót - már két hete ezen a bocskortalp szárított húsnak csúfolt akármin és kétszersültön élek!.. És azért azt meg kell hagyni, hogy ezek a tengeri patkányok főzni tényleg tudnak. Meg aztán remélem szemrevaló lányok is vannak errefelé...>

Amint a menet a városfalhoz közelítve lelassul, én egyre inkább kezdem elveszteni a türelmem; szeretnék már búcsút mondani ezeknek és más, érdekesebb munka után nézni - ez a sok, hangyaként tobzódó szájtáti meg a pökhendi városőrök meg csak akadályoznak...
Már éppen azon jár az eszem, hogy mindjárt kitörök - és akkor kő kövön nem marad - mikor a tömegben megpillantom a vesztőhelyet. Nem tudom, hogy mivel érdemelte ki ez a szerencsétlen (nem tudok olvasni ugyanis), de nem is érdekel túlzottan - ő is egy olyan vesztes, akit utólért a vesztesek sorsa... Maga a büntetésvégrehajtás módja sem ér váratlanul - hanem a hóhértól már én is meghőkölök kissé: milyen anya szül ilyen gyereket? Neki is mennék rögvest a fattyúkarddal, ha...

A gondolatmenetből a kapuőr rusnya képe zökkent ki: vartyog valamit az anyja nyelvén - s bár minden szavát nem értem kristálytisztán, az azért átjön, hogy a nevem, a jöttöm célja érdekli, na meg az, hogy van e elég pénz az övtáskámban...

Nem maradok adósa a válasszal:
"Vagyok Edgarth, fia lenni Mornnak, Dunnharg vére... Jöttem ide ezekkel, lenni pénz is..." - és persze megmutatom az erszényem tartalmát, arra persze ügyelve, hogy ez az anyaszomorító nem férhessen hozzá az érmékhez. Mert azt megtanultam, hogy ezek néhány csillogó érméért bármire képesek.

[Mesemondó]

KM esemény: kezdetek

A korbácsolás zaja kísér végig benneteket, miközben beléptek a kapun. Az őrök nem kötözködnek veletek, amint megadjátok a kívánt tájékoztatást, beengednek. Még egy jó fogadót is ajánlanak nektek – a Fekete Tölgyhöz címzett fogadóban, ha Tirrikre, az őrre hivatkoztok, jár egy ingyen korsó sör, ha ott szálltok meg.
Csupán Edgart-nál bizonytalanodnak el kicsit, de némi tépelődés után őt is továbbengedik. Nem ez az első eset, termetével, fegyvereivel tényleg úgy jár közöttük, mint egy medve a nyulak között.
Benn a tömeg zaja hamar elnyomja a fájdalmas hörgéseket a hátatok mögül. A város mozgalmas élete körülvesz és elnyel benneteket. Több karaván is érkezett, a felszabadult zsoldosok és utazók legtöbbje az első kocsmába, bordélyba tér be, melyből épp eleget nyújt a környék.

// Deroll Rochald //
Jobb ötlet hiányában útbaigazítást kérsz a Fekete Tölgybe, mely a kereskedőnegyed szélén áll a leírás szerint. Útban a fogadó felé egy mellékutcából három félrészeg fegyveres lép ki, röhögcsélve. Nem okoznak bajt, félrehúzódtok egymás elől, de alig teszel pár lépést, mikor egy öblös hang utánad kiált, erv nyelven, erős akcentussal.
- Héééé, északi. Már ha az vagy, hehehehe. Honnan loptad az a számszeríjat?
Megfordulva az előbbi három zsoldost pillantod meg, a középső peckes, kihívó testtartással mered rád. A mellrészén kivillanó címer alapján az aszisz Vércápa Lövészezred egykori vagy jelenlegi tíznagya. Ismered az ezred hírét, tagjai kiváló lövészek és büszkék is tudományukra. Talán túlságosan is.

//Shirin Cossagor//

A karavánvezető és két testőre nyomában léped át a kaput. Alig tesztek pár tucat lépést, mikor a vezető megfordul, rád néz és szól:
- Barátom, az utazás véget ért, eddig jöttünk. Most már a saját utadat kövesd, és ha bármi forog a fejedben, GONDOLD ÁT. – teszi hozzá nyomatékosan.
A testőrök védő pozícióban helyezkednek el kettőtök között, de semmi okod nincs verekedni, így szemmel tartás mellett eltávolodnak, majd eltűnnek a tömegben. Nem vesztegeted az idődet, inkább megérdeklődöd a Fekete Tölgy irányát és nekiindulsz.
Az emberek errefelé mindig sietnek és kiabálnak, ezt állapítod meg szinte azonnal. A tömegben árusok hirdetik árujukat, ezért hogy mások megértessék magukat, szintén kiabálnak. A tömeg megzavar, hogy visszanyerd lelki békéd, félrehúzódsz két árus közé: baloldalon egy nő gyümölcsöt és zöldségeket, a jobbodon egy középkorú, zömök férfi vasárut, többek között szegeket, patkókat árul. Váratlanul három kölyök ugrik ki a tömegből, félrelökik a nőt, majd felkapják annak erszényét és pár holmit a pultról. A nő visítva hátraesik, körülötted megdermed pár pillanatra a tömeg.
- SEGÍTSÉG, TOLVAJ!!!!

Edgarth, Morn fia

Az őr szerint, ha elmész a Fekete Tölgybe, kapsz egy ingyen sört. Eléggé jól hallatszik, már ha jól értetted. Azt ugyan nem tudod, mi a jó ebben nekik, de ingyen sörért megéri megnézni. Feltűnő jelenség vagy, a szembejövők többsége inkább félrelép előled – a puha városiak így fejezik ki tiszteletüket előtted és néped előtt. Kényelmesen nézelődsz, van pár holmi, amiért otthon ölni tudnának, itt meg az utcán árulják.

Váratlanul sikoltozás hallasz, ami közeledik feléd. Az emberek körülötted meglódulnak és KUTYA, KUTYA szót kiabálva futnak szét. Nem messze tőled és kisebb, loncsos szőrű barna eb bukkan fel. Megvetően horkansz fel, ETTŐL félnek?? A kutya rád tekint, pofája véres és habos, a szemében őrület villog.
Láttál már ilyet, egy szellem szállja meg a vadat és az őrjöngve gyilkol, míg meg nem ölik. És a legrosszabb, hogy marásával átszáll a szellem az áldozatba is. Kínos, gyötrelmes halál.

[Haome no Munemoto]

Edgarth, Morn fia

Hát, errefelé tényleg elég puhák a népek, ha ettől a dögtől így berezelnek... Nálunk a macskák nagyobbak...
Viszont ideje, hogy tartsak egy kis bemutatót barbár virtusból, meg persze abból, hogy hogyan fékezzen meg az ember egy ilyen elszabadult állatot.
Mivel láttam már ilyet, tapasztalatból tudom: a kutyának mindenképpen vége; ezért nem finomkodom. Hatalmasat ordítok (egyrészt, hogy a szájtátiak eltakarodjanak az utamból, másrészt hogy a dög figyelmét még jobban magamra vonjam), közben előhúzom kedves fattyúkardom, és nemes egyszerűséggel megrohamozom az állatot. Tudom, hogy lehetőleg úgy kell végeznem vele, hogy senkit se marhasson meg, hisz' akkor a rontó szellem abba is beleszáll...

[Dierol]

//Shirin Cossagor//

Mikor szól a karavánvezető, hogy jobban tenném, ha a magam útját járnám - megvárom míg eltűnik a tömegben a testőreivel. Majd inkább a Fekete Tölgy után érdeklődve én is elsétálok. Közben egyre nagyobb teherré válik számomra a tömeg. Zavar a kiabálás, mely inkább már kellemetlen zajjá olvad össze, s a tolakodó emberek lökdösődése sem javít a hangulatomon.
<Hiába, ez nem kolostor. Ha most belegondolok, ez biztos, hogy nem hiányzott...>
Egy kis idő múlva megelégelem embertársaimat, s szégyen - de kissé ingerülten - inkább két kereskedő közé beállok pihenni. <Nem igaz, hogy nem tudnak csöndben maradni, vagy legalább ne lökdösnének.>
Éppen ezen morfondírozok, mikor a három kölyök előugrik, s néhány dolgot meglovasítanak.
<Hmmm, nem csak neveletlenek, még lopnak is?> Villan be, mikor a nő fenékre ül. <Nem vagyok helyi, de...>

Ha az erszényt felkapó gyerek a botom hatósugarában van még, akkor egy kemény ütést mérek az oldalára, mintegy levezetve ingerültségemet. Az évek rutinja érzékeny pont fele vezeti a botot...
Ha már nem érem el, akkor hagyom - futni nem fogok miatta.

[Gordon]

// Deroll Rochald //

< Három félrészeg alakot megpillantva az ismerős címerrel és a gúnyos beszólásával, ami egy kicsit dühít. Sejtésemre balhét akarnak rendezni. Ám nem éri meg három hullát csinálni, egyszerűen kihívom a középső ismeretlent nagyszájút versenyre. >
Számszeríjamat levetem a hátamról és lassan felhúztam nyílvesztővel, közben mondtam.
- Igen Erigowiból való vagyok, viszont a számszeríjamat nem loptam, kemény és hosszú kiképzés árán kaptam meg.
Számszeríjammal becélozva a középső személyt, majd szándékoson három lépés távolságban eléje lőttem ki a nyilamat és erőshangon mondtam. < Hallja mindenki, amit mondok. >
- Versenyezünk tétre, társaid nélkül?
Várva középső ismeretlen személy reakciójára, ha elfogadja a versenyt, akkor következőt mondom.
- Válaszd meg a célt, ami el kell találni? A tét egy arany pénz.

[Mesemondó]

KM esemény: kezdetek

// Deroll Rochald //
A szeme se rebben, mikor a lába elé lősz, csak kihívóan vigyorog rád.
- Hahaha, verseny? Azt hiszed, mert fel tudod húzni és elsütni, már lövésznek nevezheted magad? Három hadjáratban vettem részt, egy kis északi legyőzése semmi nekem. A cél? Van itt nem messze egy gyakorlópálya, gyere velünk és készülj a sírásra.
Az arany tétre azért megrebben a szeme, a másik kettő összesúg mögötte.
- Tényleg van nálad annyi, fiú? Hozomban nem hiszünk.
Mikor bemutatod nekik, pár szót váltanak saját nyelvükön, az egyik társa átad neki néhány érmét.
- Itt az én tétem is – mutat fel 10 aszisz ezüstdénárt.
Együtt mentek tovább, egy kis utcába lekanyarodva egy kovácsműhelyhez értek. Többen dolgoznak itt, nyílhegytől kezdve az kardokig minden kapható. Az asziszok váltanak pár szót a legidősebbnek tűnő kováccsal – nehéz megmondani a korom alatt – aki végül int, hogy hátramehettek. Hátul kb 100 lépés hosszú lőpályát pillantasz meg, szalmából font, kerek célokkal.
- Nos, északi, hány lépésről akarsz lőni? Indítsunk 30-ról vagy legyen 50?
Az aszisz arca kissé kipirult még, de a korábbi ittasságának egyéb nyoma nincs.

//válassz távot. A cél egy háromsávos, méteres átmérőjű körtábla, a bikaszem 10 cm átmérőjű: CÉ: táv50/30 + 50 + bikaszem50/első kör30/második kör10//

//Shirin Cossagor//

Ösztönösen mozdulsz, botoddal beéred a legközelebbi suhancot, csattanás és jajkiáltás. Az áldozatod felhemperedik, rémült szemmel mered rád. A szeme körbevillan, körülöttetek összezár a tömeg, társai már sehol sem. Gyorsan odébb gurul, félig guggoló pózból KÉST RÁNT. Túl távol van, hogy botoddal elérd és mikor a keze hátralendül, már tudod – dobni fog.
Ostoba tacskó fel sem tudja mérni, mit miért csinál, rémül patkány inkább ebben a pillanatban.

//Edgarth, Morn fia//

Kettőtök között kiürül a tér, a kutya háta mögötti sikátorból egy véres alak tántorog elő, aki nyüszítve sír, jobb keze szétmarcangolva.
Felordítasz, az eddig sikoltozó emberek megtorpannak és visszabámulnak. A veszett kutya rád mered és vonyítva veti rád magát. Közöttetek a táv rohamosan fogy, kardod lendíted, a kutya a torkodnak ugrik. Félúton éri a csapás, elemi erejétől hajtva a penge belevág a jószág testét, a vérző tetemet a falnak csapja. A hörgő, vérző szőrcsomó saját testébe mar a fájdalomtól, majd kiszenved.
Az emberek elképedve, csendben bámulnak rád, az utca végéről katonák közelednek felétek.

[Dierol]

//Shirin Cossagor//

Az ütés után egykedvűen nézem, hogy mit csinál. Mikor látom, hogy fegyvert ránt, egy pillanatra rosszallóan összevonom a szemöldökömet. <Rossz döntést hozott, s még gugol is...>
Ahogy látom, hogy lendül a keze felsóhajtok - mivel ezzel olyan mederbe terelte az eseményeket, amely fájdalmas véget ígér. Egy röpke pillanat alatt feidézem magamban a Sárkány táncát, s magam is támadásba lendülök...
//6pszi pontért 3 körre felidézem a Sárkány tánca nevű diszciplínát//

[Gordon]

// Deroll Rochald //

Előző kérdésére nem válaszoltam, viszont a helyszínre igen. - Rendben van. Egy kis séta után gyakorlótérre érkeztünk és kérdésére válaszoltam. - Nem érek rá gyakorolni, mivel egyik fogadott is meg kell látogatnom, ezért legyen 50 láb távolságról.
Beálltam az egyik céltábla előtt 50 lábnyi távolságra, felhúztam a nyílpuskámat és céloztam. Kissé ideges voltam, mivel 1 arany a tét. Pillanatnyi idő telt el, de mint ha órák lettek volna, de apám szavait halottam. Ürítsd ki elmédet és a célra koncentrálj, ne arra ami ezután történik. Végül ismét nyugodt voltam, becéloztam a tábla közepét és előttem a nyilamat.

[Haome no Munemoto]

Edgarth, Morn fia

<És ezek ettől rettegtek ennyire!.. Arra sem méltó, hogy trófeát vegyek a testéből...>
Egykedvűen lépek oda a dög teste mellé, és szinte rutinszerűen ellenőrzöm, hogy él e még.

<Persze, hogy már megdöglött - EZT a csapást egy ökör sem élte volna túl>
Elégedett vagyok - mosolygok.

Persze fél szemem a szétmarcangolt karú flótáson tartom, hisz' az ártó szellem immár az ő testében is tanyát vert.
<Szerencsétlen, a napjaid meg vannak számlálva... Hacsak az itteni sámánok nem tudnak rá valami varázslatot... De ez nem az én dolgom; csak akkor lesz az, ha túl közel merészkedik...>

Azt azért megvárom, míg a katonák ideérnek és tisztázódik a helyzet - aztán folytatom csak az utam a Fekete Tölgy és az ingyen sör irányába...

[Mesemondó]

KM esemény: kezdetek

//Shirin Cossagor//
A sok évnek köszönhetően felkészülten fogadod a támadást. A kölyök ijedten, szinte célzás nélkül dobja el a kését, a bottal ütöd el a pengét és már rajta is vagy. Két gyors ütés a bottal és – hát ellenfélnek nem nevezhető – máris vinnyogva elterül. A sárkány táncában elrévedve körbepillantasz, a nézelődők közül jó néhányan elkapják a fejüket, mikor átsöpör rajtuk a tekinteted. Megkésve ugyan, de néhány városőr tűnik fel, ketten a fiút ragadják meg, akitől harmadik társuk a feldühödött kofát próbálja távol tartani. Hozzád a tisztjük lép oda. Hamar tisztázzátok a helyzetet, a kés és a szemtanúk beszámolója egyértelmű. Mikor kiderül, hogy a Fekete Tölgybe tartasz, odakísérnek, nehogy eltévedj – vagy egyéb bajba kerülj?

// Deroll Rochald //
A hosszabb távot választod és elsőnek lősz.. Átkozod büszkeséged, mikor a vessző a harmadik, külső körbe fúródik. Az aszisz sokáig szöszmötöl a célzással, majd végül lő. A vessző a tiéd mellé csapódik be, de mivel a középtől egy hajszálnyira messzebb van a tiédnél, te nyertél. Szerinted, mert az aszisz ezt vitatja. Új lövést követel, közben a háttérben a két társa kissé széthúzódik, mintegy véletlenül elzárják a kivezető utat. Csak késeket látsz náluk és csak „versenytársadnál” van számszeríj.
Mielőtt erőszakra kerülhetne sor, egy előkelően öltözött férfi lép be a térre, nyomában a kovács. Gyorsan felméri a helyzetet, majd udvariasan érdeklődik, hogy végeztetek-e már. A helyzet magától megoldódik, némi motyogást követően kifizetik neked a nyereményt, de a tekintetükből ítélve NE találkozz velük mostanában tanúk nélkül. A kovács elküldi veled az egyik segédjét, hogy mutassa az utat a fogadóba, az asziszok másik irányba távoznak.

//Edgarth, Morn fia//
Véres karddal álldogálsz a tömegben, miközben valaki vérzik körülötted. A városiak számára érthető, ha az érkezők azonnal feléd szegezik alabárdjuk hegyes végét, miközben a tisztjük a fegyver letételére utasít – üvöltve. Mielőtt ismét erőszakra kerülne sor, egy fekete köpenyes férfi a tömegből a tiszthez lép és pár szóval elmagyarázza a helyzetet. Legalábbis erre következtetsz abból, hogy végül leengedik a fegyvereiket. Miközben ellátják a sérültet, a férfi zsákot húz a dögre, majd feléd biccentve távozik (olyan furcsa a szeme, a sámánnál láttál ilyet). Ezek után a katonák udvariasan elkísérnek a fogadóba, az őrjárat által kísért, állig felfegyverzett alak nagy feltűnést kelt az utcákon.

Fogadó a Fekete Tölgyhöz

Az épület egy zömök, vörös vályogtéglából épített épület, a táblája feketére mázolt, dús lombú fát ábrázol, a betűk sárgán virítanak rajta. A környéken láthatóan gondot fordítanak a házak kinézetére, kedvelt díszítőelem a virág, élő vagy festett egyaránt. Viszont jó pár esetben a festés megerősítésére lenne szükség, valószínűleg nincs rá pénz.
A fogadó épülete L alakot formáz, kisebb melléképülettel. Belépve az ajtón, egy tágas nyílt tér fogad benneteket, ahol elnagyolt kör alakot formázva kecskelábú asztalok állnak, mellettük padokkal. A terem közepén alacsony emelvény áll, jelenleg üresen. A terem túloldalán a pult mellett van még egy ajtó, a pult mögött vászonnal eltakart helység, vélhetően a konyha.
Két kisebb társaság időzik most is a helységben, a ruházatukból ítélve az egyik helyiekből (3 fő), a másik utazóruhát viselő 4 fős társaság. A kiszolgálásról kötényt viselő, középkorú férfi gondoskodik, aki a belépő láttán őszintének tűnő mosollyal fordul felé:
- Miben segíthetek, uram? Szállással, étellel bízvást szolgálhatunk, az árak barátiak.